Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-12 / 50. szám
r Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 50. sz. Szombat, deczember 12. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ...... 6 frt — kr. Félévre ...............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Még egyszer az uj községi törvényjavaslat. (Felelet a «Veszprémi Független Hírlap» f. é. 49. számában közzé tett czikkre.) Olvasván e becses lapok 49. számában kedves barátunk, Hetessy Dánielnek az uj törvényjavaslat tárgyában közzé tett czikkét, csodálkozással vettem tudomást arról, hogy soraink közt még mindig találkoznak jámborok, kik egv jobb jövőbe vetett bizalmukat el nem vesztették; hogy még ki nem fogyott belőlük a hit: jobbat remélni. Én is megkaptam a vadonnat uj törvényjavaslatot s nem tagadom gyöngesége- met, — reményteljes gondolatok keletkezése közt pillantottam bele. — Helyzetünk nyo- mottságát, az általunk végzett feladatok fontosságát annyira átéreztem, hogy az uj világban, midőn az eszméket a belátás, a méltánylás látszik vezérelni, nem tartottam lehetségesnek, hogy küzdelmeink a teendők halmaza és az anyagi megélhetés gondjai irányában csak némi méltánylásra is ne találjanak. Hiú ábránd ! Keserű csalódás ! Pedig nem vádolhatjuk magunkat, hogy helyzetünknek az irányadó körök előtti megismertetésére meg ne tettünk volna mindent. — Az országos jegyző-egylet küldöttségileg nyújtotta át emlékiratát a belügyminiszter urnák; a megyei egyletek soha sem mulasztották el jogos panaszaink orvoslását sürgetni ; de még a járási egyletektől is kifejlett mindenkor a tőlük telhető erőfeszités sorsunk változtatására: s mind ez, a számtalan deputáczió, a megszámlálhatlan panaszlevél, kárba veszett produkczió. Kern is lehet azonban ez másként a mostani körülmények közt. — A jegyzők igen meg tudják válogatni az esdő képű deputá- cziók tagjait, igen szép folyamodásokat tudnak Írni, mikor sorsukat ecsetelik: de átkozottul rosszul értenek a stratégiához. Mig a jegyzők a szent közügy kedvéért szűkre szabott falatjaikat segédekkel osztják meg; mig készek lesznek legónykori kabátjukban parádézni öreg napjaikra azért, hogy a segéd urak (mert ezek inkább urak!) számára újat rendelhessenek; mig lesz erő, mely az óriási feladatokkal megküzd; mig a közigazgatás kereke valamely absurdum -— „nem lehet“-en — meg nem törik: addig Hová. tűnél ? . . . Szerelmein tengerének hableánya, Ki ábrándozni hívtad lelkemet; Hová tűnél? a távol ködhomálya Mely hüs bereknek árnyán rejteget? Hová tűnél . . . miként bus hattyú — lelkem Zajgó hullámokon bolyongva jár: Vihartól üldve keres fáradatlan; S hiába . . . többé fel már nem talál! — Jer, látogass meg lázas álmaimnál, Ha már úgy ébren nem lehetsz velem . . . Hozz balzsamot e szív sajgó sebére: Melyet ütött a — fájó szerelem . . . Hajolj lé rám, lelkemnek gyöngyvirága, Kiért — szent lánggal ég e dúlt kebel; Kinek nevét vágygyal sóhajtja ajkam, Mig kinja-közben végsőt nem lehel. — — Sötét szemednek tündér éjjelében Hagyj elmerengnem újólag megint: Melyből — a boldogság ragyogva égő Csillaga, felém csáb varázszsal int. És — oh engedd, hogy kebled szűz havára Édes gyönyörrel hajthassam fejem: S mig ajkam — ajkad biborán pihenne, A múltak üdvéről álmodj velem. — A múltat — — oh! e bűbájos világot Hadd bolyongom még egyszer át veled! Jer, és kövess: kezed karomba öltve S vállamra hajtva fürtös kis fejed . Ott int felénk a lombtakarta ösvény — Agg hárs tövén — a zöld moháju pad: Hol egykor — — önfeledten csókra nyílva Vallott szerelmet édes ajakad . . . — -Nézd, az a csillag orkodo szemével Azur honából most is úgy ragyog, Hallgasd a csermely méla mormolását; Szerelmet zugnak az ezüst habok . . . Figyelj, a zengő csattogány dalára, Mely mennybe száll — mint szent aleluja! . . Csak rajtad áll . . . oh! hogy ismét kinyíljon Az üdvösségnek éden kapuja. — — Jer, látogass meg lázas álmaimnál, E szív minden fájdalmat elfeled. S majdan szerelmed rengő bölcsőjében Ringasd álomra sebzett lelkemet . . . Szoríts magadhoz Hliom-karoddal: Öleljenek a bársony kis kacsók: — Reményeim haldokló angyalát — uj Életre kelti, ajkadon — a csók! SOOS LAJOS. Arcania királya. (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) A hittérítők egy amphitheatrumszerü épület előtt állottak. Egy óriás körönd közepén nagy kőlapokból szabályos négyszögü épitmény emelkedett, melyen tűz maradványait, hamut s parázsszenet találtak. A köröndöt egymásután emelkedő nyolez sornyi ülőhely vette körül. Az amphitheatnmmak csak egy bejárata volt s ezen át lehete a köröndbe is jutni. A bejárattal szemben, az ülőhelyek közepén kajütszertt páholy volt, szabad bejárattal a köröndre, míg a többi ülőhelyeket köföskörül méternyi fal választotta el a köröndtől. Ez a kanak-ok ünnepélyei színhelye és itt bíráskodnak egyszersmind a törzs vénei. Szólt páter Livius. i lyel ügyünk minden felől találkozik, nem j tudok tehát egyebet tanácsolni, mint a leg- törvényszerübb és legtermészetesebb passivi- tást, ha ugyan lehetne annak nevezni azt, hogy mi egyszerűen tartózkodni fogunk attól a luxustól, mire minket semmi törvényes intézkedés nem kötelez. Az emberiség jóvoltának tekintetéből óva intek minden kartársat, nehogy valamely jóravaló fiatal embert ezen nyomorúságos pályára felneveljen! Szálljon sírba velünk a magyar jegyzők neve s múljon el emlékezete. A mostoháért úgy sem kár. HIDY ZSIGMOND. Veszprémmegye közgyűlése. (1885. dec*. 7—10.) A közgyűlést Eszterházy Móricz gróf megyei főispán nyitotta meg. Mintegy 100 m. biz. tag van jelen. Azután az első aljegyzői állásról lemondott dr. Bezerédj Viktor országgyűlési képviselőnek, Véghely Dező megyei alispán és kir tanácsos indítványára, a közgyűlés tisztviselői munkálkodásáért jegyző- könyvi köszönetét és elismerést szavazott. Dr. Bezerédj Viktor a tiszteletbeli megyei főjegyzői czimet s rangot megtartja. Az üresedésben lévő I-ső aljegyzői állásra dr. P u r g 1 y Sándor, az igy megürült Il-ik aljegyzői állásra pedig V é g h István; végre Bélák Lajos lemondása folytán III-ik aljegyzővé Huszár József választatott meg. Ugyanez alkalommal zirczi szolgabirói segéddé Bélák Lajos, tiszteletbeli szolgabirói ranggal, neveztetett ki. Tiszteletbeli járásorvosokká Vadnay Szilárd, Bélák Sándor körorvosok, tiszteletbeli megyei aljegyzővé pedig Soós Lajos köz- igazgatási gyakornok neveztettek ki. A közigazgatási bizottságból törvénysze- rüleg kilépő Sárkány Miklós, Ányos László, Fenyvessy Ferencz, Ruttner Sándor és Szabó Imre közigazgatási bizottmánvi-tagok helyett, miután Sárkány Miklós és Ruttner Sándor urak kijelentették, hogy bizottmányi tagként működni tovább nem hajlandók, az 1886-ik évre a közigazgatási bizottságba Fenyvessy Ferencz 89, Fiáth Pál báró 87, Ányos László 82, Szabó Imre 79, dr. Bezerédj Viktor 71 szavazattal megválasztattak. Az ujonczozási polgári elnökök megválasztása szintén e gyűlés tárgyát képezte; ezekül a Veszprém városi- és a veszprémi járásra Kolozsváry József megyei főjegyző, a rendezett tanácsú Pápaváros és a pápai- és devecseri járásra Véghely Dezső kir. tan. és megyei alispán, az enyingi járásra Tóth Ede, a zirczi járásra Ányos László megyebizottsági tag urak választattak meg. Főtárgyakként jelezhetjük, hogy dr. Bezerédj Viktor országgyűlési képviselőnek azon indítványa, mikép a földmi velés- s kereskedelemügyi miniszterhez, a megyei gazdasági egyesület kezdeményezése folytán, törvény- hatóságunk területén egy földmives iskolának felállítását azon föltétel mellett helyezte kilátásba, ha az érdekeltek 9 alapítványi helyet biztosítanak s illetve a törvény- hatóság a nemesi fölkelési, most nevelésalap évi jövedelem feleslegéből 3, évenkint 150—150 forintot tevő alapítványi helyet létesítsen, — elfogadtatott. Hosszabb vita tárgyát képezte a megyei székház építésügye. Magyar János b. tag indítványára soron kívül vétetett az elő s olvastatván a szakbizottság jelentése,» Magyar azt a kérdést intézi az alispánhoz, hogy van az, miszerint a bizottsági jelentésben az építés végösszegéül 2G0.000 frt szerepel, holott a Kéler épitészszel kötött szerződés csak 227.000 írtról szól. Kívánna egyúttal részle- tesb budget-előterjesztést. — Véghely alispán erre kijelenti, hogy a különbözet oly munkákra előirányoztatott, mikre Kéler nem vállalkozhatott, ilyen a belső berendezés stb. Egyébkint a kormány 260.400 frtot hagyott helyben végösszegül. Jelzi egyébkint, hogy a holnaputáni gyűlésben, ameddig a kölcsön- ügyi bizottság előterjesztése is elkészül, rész- letesb előterjesztést tehet. — Cserna Vincze az ellen kel ki, hogy a szakbizottság végérvényes határozatokat hoz s azokat foganatosítva, a közgyűlés a tényekkel szemben már nem tehet semmit. — Véghely és Szabó Imre kijelentik, hogy a bizottság mindig kikéri a megye jóváhagyását előzőleg. — Sza- latkay kijelenti, hogy ő először alkotmányos s csak ezután „ellenzéki“! 0 a bizottságnak feltétlen bizalmat szavaz! (Krisztinkovits közbekiállt: Szép ellenzékiség! — Általános derültség.) Ez ügyre vonatkozólag f. hó 9-én folytatva tartott közgyűlésen a megye alispánja VI. VI. A fehér leány regéje. Mikor Leon Delavigne s Ehrenthal a két fogoly leánynyal a Han-ba visszatértek, harmadik társuk, egy jóravaló ir pap, mr. Collins, úgy elcsudálkozott emeleti őrállásán, hogy fegyvere kiesett kezéből, az erkélyről lezuhant s egyik töltése elsült. E perczben vitte föl terhét Delavigne ur a Hanba s a fegyver dörrenésére a fehér leány ájulásából magához tért. Delavigne ur letette egy pálmagyapottal födött padra s iparkodott az ijedt zavart- sággal körültekintő leányt megnyugtatni. — Bocsánat, kisasszony, vakmerőségemért. Nemes ügy érdekében cselekedvén^ Ne féljen, itt jó helyen van. Hittérítők vagyunk. A fehér leány nem felelt, csak bámulta az előtte zsámolyon ülő fehér férfi arczát. — Ön nem felel, kisasszony. Neheztel. Megbántottam. Igaza van. A fehér leány pedig nem felelt most sem, csak megsimitotta apró fehér kezeivel halvány arczát s aztán félve simitá meg a férfi arczát is. Aztán nézte, hogy nem fehérre festett-e ez az arcz ? . . . Nem-e látni ujjai nyomát ar arczon ? Delavigne csak most kezde higgadtan gondolkozni. — Kisasszony, nem ért ön francziául ? . . . And spoke you not english ? . . . Az a fehér leány pedig most sem felelt. Sem fracziául, sem angolul. Csak annyit mondott: — Oana! — Oana ! Hangzott a Han belsejéből egy fájdalmas kiáltás; mire Ebrenthal s mr. Collins besiettek. A fehér leány pedig fehér kezeibe rejté halvány arczát s zokogva sirt . . . (Folyt, köv.) ne várjunk jobbat, addig nem várhatjuk, hogy valamely méltóságos szem reánk pis- : lantson ! „És mégis mozog a föld!“ — mondá egykor a tudós Galilei; — „és mégis kell, hogy segítve legyen rajtunk!“ — mondjuk mi chórusban. Uraim ! Kartársak ! A kegyes szemforgatások ideje lejárt; s a jó papiros drága. — Kértünk eleget élőszóval, ontottunk elég tintát, — mind hasztalan. — Reánk sem hederitenek. Tennünk kell valamit. Akik tudják, hogy mi sorsban részesülnek alázatos könyörgéseink; akik látták, minő részvétlen az az arcz, minő siket az a fül, hol a jogos panasz hangtalan rebegéssé válik, egyet fognak velem érteni. Tennünk kell valamit! Javaslatom a következő: Számoljunk le a tényleges valóval. — Sorsunkon nem javítanak, mert mig egy jó kabátot valamelyikünkön látni fognak, mig a közigazgatás menete a jegyzők által lesz az országban a legnagyobb anyagi áldozattal, mondhatni önmegtagadással támogatva: addig szent a meggyőződésük, hogy semmi baj sincs. Minthogy pedig bolondság volna annak, akinek van, jó kabátját levetnie, tehát a másik irányban kell változtatást behozni. Mi kötelezi a jegyzőt, segéd-tartásra ? Ki kívánhatja tőle, hogy azt a, kenyeret, mely úgy is a legszűkebbre van mérve, az állam érdekeinek megóvása tekintetéből ketté törje s egyik felével fentartson, másik felével pedig neveljen vegetáriánusokat? Törvény? Nem. Ez egy rossz megszokásból a Danaidák hordója, az állam érdekében hozott áldozat. Végezzen mindenki annyit, amennyire fizetve van; dolgozzon annyi, a hányat fizetnek; többre senki sem kötelezhet senkit. — Dolgozzunk folyton és annyit, amennyit erőnk enged; de segédet ne tartsunk. Ha azután legnagyobb erőfeszítéseink daczára is beáll a pillanat, midőn az állami közigazgatás eddig is kenetlen szekere a teendők sokféleségéből keletkezett habarékban elakad: ám lássák az intézők, a szekérben ülők, miként segítik szárazra azt az ügyet, melylyel oly mostohán bántak. Mi eddig is megtettük kötelességünket, ezután is meg fogjuk tenni; minket a felelősség nem terhel. A részvétlenség ama végtelenében, melyMegszámlálták a helyeket s úgy találták, hogy ezer ember könnyen elfér itt. — Maori-telep közelében vagyunk; szólt ismét a missionáriusok főnöke. S jó lesz óvatosaknak lennünk. Úgy hiszem, hogy a főkraal határában járunk. A csapat ezután tovább követte útját s pedig az amphitheatrumból északnak vezető s járt útnak mondható ösvényen. Az ut itt több hegyszakadékon s vad vizereken át vezetett. Úgy a szakadékok, mint a patakokon át ügyes kézzel vert függő nádhidak Tezettek s a hittérítők most már biztosra veheték, hogy lakott vidéken járnak. Egy erdei fensikról északra meg is pillanthaták a maori-telepet. Kör alakra épült az s mintegy 1000 lakból állott; közepén egy magas kupu, nagy han-épülettel. A maori-lakok gömbölyűek. Négy-öt méter átmérőjüek s a kúp közepe négy méter magas. Faoszlopok közeit fakéreggel töltik ki s tetejét földdel telítvén, az mind fttbenőtt. Mint valami viruló kerti halmok, úgy néznek ki a távolból. A telepet 6—8 méternyi magas s elég szélesnek látszó fal vette körül, miből páter Livius azt következteté s pedig igen helyesen, hogy innen nem messze ellenséges érzelmű vad törzsnek kell lennie, kik ellen szükséges volt a telepet ostromfallal körülzárolni. A hittérítők főnöke nem találta tanácsosnak közelebb menni s visszaindulást parancsolt. Azon tépelődött, mint kelljen a vadakkal érintkezésbe lépniök. így előkészületlenül, bízvást nem koczkáztathatá a vállalatot. Abban állapodtak meg, hogy visszamennek a tengerparti missió-telepre s többi három társukkal együtt állapítják meg a további teendőket. A csapat visszaindult. T Ä B C1 A.
