Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-05 / 49. szám

Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 49. sz. Szombat, deczember 5. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megje 1 en minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK _ a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség." Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a , „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Az uj községi törvényjavaslat. A veszprémmegyei jegyző-egylet a napok­ban ülést tartott. Ebben a gyűlésben a többi kitűzött tárgyakon kívül a ráthóti kollega szóba hozta s egyúttal természetben be is „nyújtotta“ az uj községi törvényjavaslatot, Az uj törvényjavaslat több pontját mél­tánytalannak és sérelmesnek tartván, a köz­gyűlés tagjai alólirottat bízták meg, hogy a többi kartársakkal hírlap utján ismertessem meg e főbb pontokat, mivel az egylet tagjai ezúttal csekély számban jelentek meg s ezen sérelmes passusok orvoslása végett jó volna valamit tenni s felkértek, hogy hivjam fel többi társaink érdekeltségét a legközelebb e tárgyban tartandó közgyűlésre. Kelletlen fogadtam el. Tudtam, hogy nincs kellemetlenebb, mint egy rossz törvény- javaslatot végig olvasni. De hát elolvastam. Maga az már rossz „ómen“ volt, hogy a r á t ó t h i kollega révén jutottunk hozzá. A mi lényeges benne, az nem uj. A mi uj, az meg nem lényeges. A mi lényeges is, uj is benne, az meg nem jó. Nyelné el a Tisza, a ki elkövette; vagy inkább fuzionálna a druszájával maga. Ennek talán több látszatja lenne, mint az előbbinek. Evekkel ezelőtt általános élénk mozgalom indult meg mindenfelé a községi jegyzők között, hogy fizetéseik minimuma a 400 írtról feljebb emeltessék, mert abból sem megélni nem lehet, sem pedig munkásságuk nincsen méltányosan megfizetve azzal. Erre az általános panaszra, kérelemre megfelel most az uj javaslat. A minimumot újra 400 forint­ban javasolja m egállá pittatni, de azon előnyös kilátás mellett, hogy ahol esetleg edd igeié több volt, indokolt kér elem re az a minimumra lejebb szállítható. Szerbusz négy vennyolcz! Mondaná a Robelly bátyánk, ha élne. A hány hivatal van a minisztériumtól lefelé, az ország minden részén; a hány hiva­talnok működik a minisztertől le a legvégső közegekig, legyen az közigazgatási, törvény­kezési, katonai, adó-, illeték- vagy bármi néven nevezendő ügykezeléseknél, azoknak végrehajtó keze egyedül a községi jegyző. — TA1C1 Temetőben. Oh mi szép a holdvilágos éjjel Főn az égen játszi csillagok, Mint mosolygó angyalok csoportja Mind oly fényes arczu s úgy ragyog . . . S lenn a földön siri csend, a szellő Félve lebben át a lombokon . . . Mint a visszajáró lelkek néma árnya Kiint a temetői hantokon. Lelkem is igy járja néma kínnal Az életnek csendes útait , . . Mint a szellő, mely a nap lehunytén Megpihen — a temetőben itt. HULLÁM. sirálya. (Amerikai naplóiéi jegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) Néhány pillanatig ismét zengett a tengerszem vize, azon a rejtélyes bűvös csengő hangon... aztán csendes volt újra minden. Ehrenthal eltűnt a mélyben. Bánatos, fáj ó érzés rohanta meg szivemet. Mint mikor egy haldokló ágya mellett ül az ember, úgy remegett a lelkem. Az a sötét, hangtalan vizöböl, melybe ügytár­sam ugrott, mint valami rémes sírbolt tátongott előttem, s mintha valami huzott-vonzott volna hogy e'n is szálljak annak mélyeibe le. A magyar közigazgatás színpadán a hány szereplő csak külön-külön resztvesz, azok szerepét a községekben egymagának kell a községi jegyzőnek eljátszani, s pedig rendesen naponként újra, újra. A generálistól le az őrmesterig ime minden tiszt egy káplár- mondurba bebujtatva. Szóval, mint Kossuth mondja a nőkről, hogy társadalmilag minden a nők kezébeü van, hasonlólag közigazgatási tekintetben el lehet mondani, hogy minden a jegyzők kezé­ben van. Azzal a 400 frt fizetéssel tehát a jegy­zők munkássága megfizetve nincsen. Arra pedig nem lehet kilátás, hogy a mit a törvényhozás nem mert, t. i. a minimumot feltét­lenül magasabbra venni, azt a megye fogná megtenni a javaslat értelmében. — Mert hiszen akkor itt is általánosan fel kell emelni a minimumot 500 írtra, mert minden jegyző­nek egyenlő érdeke, egyenlő dolga van. Feltéve, hogy ezen javaslat ha ily módon, a mint van, törvényesittetik s idővel a jegyzők fizetése 500 írtra felemeltetik, az a másik kérdés merül fel, hogy megélhet-e abból egy tisztességesen élni köteles hivatalnok ? Ha a legszükségesebb és nélkülözhetetlen kiadásokat leszámítjuk, minők például a csa­lád iránti szokott kiadások s mérleget csiná­lunk, úgy találjuk, hogy a fizetés meg van ugyan, hanem „koszt“ nincs. Függetleníteni a hivatalnokot, ez a jó közigazgatás alapfeltétele. Akit pedig na­ponként a megélhetés gondjai környékeznek, az nem független. Az általános közérdek szenvedi meg. Ebben a javaslatban tehát a jegyzők részére mé-ltányosabb fizetést kellett volna javaslatba hozni, vagy pedig ha ezt az át­menet tekintete vagy az ország általá­nos szegénysége úgy kívánta, hát megkellett volna toldani egy paragrafussal, t. i. azzal, hogy „a papoktól a coelibátus, a nőtlenségi kötelezettség átcseréltetik a községi jegy­zőkre“, miután azok fizetéseikből családosán jobban megélhetnek, mint a jegyzők. S igy a jövő népszámlálási arányban az egyensúly legalább fentartatnók. Ha a legközelebbi közgyűlésre t. jegyző­társaink beméltóztattak volna jönni, azt az egyet elérhettük volna, hogy a megyei gyű­lés elé kérvényt intézhettünk volna a „mél­tánytalanul“ megállapított fizetés méltányo- sabb megállapítása tárgyában. E miatt megbízatásomhoz képest hírlap utján hívom fel becses figyelműket t. kar­társainknak, hogy saját ügyünk iránt egy kissé melegebben érezzenek és ha esetleg a központi egylet szükségesnek tartaná, hogy kérvényileg vagy más utón ezen sérelem or­voslását megkíséreljük, hát a legközelebbi gyűlésre elmaradhatlanul megjelenni szíves­kedjenek. Aki a saját jövője, sorsa iránt közönyös, a közérdek iránt lehetetlen, hogy érdekkel viseltessék; aki pedig nem viseltetik, hivata­los kötelességénél fogva sem, az megérdemelné, hogy fizetése felemeltessék, hanem huszon­öttel. Ezek voltak a közgyűlés jelenvolt tag­jainak észrevételei, miket közlék. A magam különvéleményét mostan elhallgatom. HETESSY DÁNIEL. Halálos veritek hidegülését érzem arczomon. A vér szivembe tódult s minden tagom fázott, remegett. A perczek órákkint tetszettek. Egy örökké­valóság volt az a sejtelmes, aggályos lelki vívódás. Negyedóra múlva a hold az ég központjára hágott. Méla sugárai függélyesen estek alá a tenger­szemre s megvilágiták az öblözet sötét áradatát is. E pillanatban meglepetve vettem észre, hogy az öböl túlsó oldalán, a viz alatti sziklafalban nagy üredék tátong, mint Valami viz alatti barlang szádája. Közvetlen a kőlap szélére léptem s aláhajolva a viz fölé, néztem a rejtélyes üreget, midőn egyszerre a magasból hangos kiálltás csendült az éjben. — Ide Leon, Delavigne ur! Gyorsan! Döbbenve tekintettem föl. Ebrentbal hangja volt. Fönn a begykúp csúcsán láttam, amint gyors szökéssel rohant le a kopár lejtőn. Előtte két em­beri alak iramlott . . . mint az űzött zergék. Pillanat alatt ott hagytam a kőlapot s a lejtő aljára siettem. Abban az irányban futott a két alak. Eléjük kerültem. Egy parti sziklatömb mögül e pillanatban elém rohant az egyik. Megragadtam. Hangos sikoltás reszketteté meg a léget. Ugyanekkor Ehrenthal dobogását haliám a közelben. — Egy maori leány! Kiáltám. — Egy fehér leány! Hangzott Ehrenthal szava. Fehér leány a tüzföldön. Európai leány a vad maorik földén! Hangtalan ámulattal nézők foglyainkat. A maori leány teste mint sebzett kígyóé, haj­lott karjaim között. Óriási erőt fejtett ki, amint aczélizmaival feszité mellemet, hogy kiszabadítsa magát. Fekete ébenfürtei kuszáivá borfiák vállaim s szemei vad tűzben villogva meredtek rám. A küz­delem néma volt. A vad leány sziszenve vívódott velem s csak akkor kiálltott föl a düh fájdalom- hangján, midőn Ehr enthalt pillantá meg, karjaiban az elalélt fehér leánynyal. Ebrentbal gyöngéden tette le a földre az ájult Szőllöojtási- és gyéritési-tanfolyamok. Balatonparti szőllőbirtokosaink figyelmébe. Y eszpré m, deoz. 4. A tavai Székesfehérvárott és Nagy-Maroson oly szép sikerrel tartott ojtási tanfolyamok ez idén oly helyeken fognak tartatni, hol a szőllőművelés és bortermelés az illető város vagy községre nézve ki­váló fontossággal bir, s hol legalább is 20 jelentkező van, kik a taníolyamot hallgatni kívánják. Az ily köz­ségeknek, melyek a tanfolyamot kérelmezik, megkell ajánlani kérelmükben a tanfolyanl megtarthatására egy tágas termet, fűtéssel együtt, és gondoskodniok kell kellő mennyiségű, frissen vágott venyigéről, melyen a hallgatóság a gyakorlatot megejthesse. Ily venyige minden résztvevőre 500 darab szükséges. Ahol 20 jelentkező van, ezek egy együttes kérvényt szerkesztenek (bélyegmenteset), hozzá veszik a köz­ség ajánlatát, hogy a fentebb említett kellékekről gondoskodni fog s ezen kérvény, valamint a f'öld- mivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz czi- mezve, a legközelebbi vinczellérképezde igazgatósá­gához, vágy az illető kerületi phylloxera-feliigyelőhöz, avagy a kerületi borászati vándortanitóhoz küldendő be, ki a kérvényt engedélyezés végett felterjeszti a minisztériumhoz. Egy-egy tanfolyam hat napig fog tartani, a résztvevők az idén napidijban nem részesittetnek; a tanfolyam-vezetők költségei-, a szükséges gépek- és eszközökről a minisztérium gondoskodik. A tanfo­lyam tárgyát az idén nem csak az ojtás, hanem a gyérítés is fogja képezni s e czélra Molnár István igazgató tavali előadását úgy dolgozta át, hogy a gyéritési eljárás gyakorlatát is fölvette a szövegbe. Ezen előadás az egyes tanfolyamok látogatóinak annak idején ingyen fog szétosztatni. A tűzoltók közgyűlése előtt. Y eszpré m, decz. 4. A tűzoltó-egylet ügyében általunk meg­indított mozgalom eredménye az a közgyű­lés, melyet holnapra hivott össze — az egy­leti elnökség. Az is szép tőle. Legalább alkalma van az egyletnek, jövője fölött határozni. ígértük, hogy erre nézve elmondjuk vé­leményünket a hírlap utján. Nos •— el­mondjuk. A tűzoltó-egylet, mint egylet, az ntóbbi években nem létezett. A működö-csapat meg­volt, de egylet nem volt a háta mögött, mely a kiadások fedezéséről, pártoló-tagok gyűjtése által gondoskodott volna. Mondtuk, hogy ez az ^egyleti elnökség hibája. Az elnök Kopácsy Árpád volt. De hibája — a választmánynak is. Pe­dig a választmánynak vannak oly tekinté­lyes tagjai is, minők pl. Veghely Dezső al­ispán, Ruttner Sándor stb. Nekik tudniok kellett, hogy az elnök nem intézkedik a pártoló-tagok szerzése iránt -— hát intézkedniük kellett volna nékik. Mert az egylet föntartása pénzbe kerül. Ha pedig egyszerűen hanyagságból, a pártoló­tagok gyűjtése elmaradt: nekik tudomással kelle arról birni, hogy az elnök a fentartási czélokra fölhasználja az egyleti alap­tőkéket. Föl is használta. íme: Az 1882. decz. 26-án tartott hang­verseny jövedelme (egvleti szerekre) 108 frt 26 kr. 188B. febr. 10-iki tánczestély (a segély­alapra) 48 frt. 1883. nov. 25-iki bál jövedelme (egyleti hangszerekre) 73 frt 48 kr. Ebből e czélra kiadatott 30 frt. 1884 februári bál (zászlószentelési alapra) 20 frt 55 kr. 1884 októberi estély (ugyanez alapra) 31 frt 35 kr. A Betekints-beli majális (ugyanez alapra) 118 frt. 1885. évi nov. S-iki hangverseny (alap­tőkére) 34 frt 78 kr. Ezenkívül évente adott az I. magy. ált. biz. társaság (alaptőkéhez) 50 frtot. A veszpr. takarékpénztár (alaptőkéhez) 40 frtot. Egy hagyaték (Pfeiffer M. utján) 50 frt. partvidékétől. S a bittéritők csapata nem győzött elég földtani s botanikai jegyzést tenni. Az első nap eredménytelenül folyt le. Másnap a bittéritők egy sekélyes medrü, de széles folyóhoz értek, mely pálmaerdőségeken veze­tett át. Páter Livius a folyó eredő irányát választá a további úthoz. Estenden egy gyönyörű völgyi torkolathoz ér­tek, hol sájatszerü leletre bukkantak. (Folyt, kőv.) Z i r c z e n.* IV. *) 1883. szeptember 10. A „Pápai Lapok“-at már régóta olvasom, s min­dig csodálkoztam azon, hogy mint vidékilap nem igen ismertette azon vidék nevezetesebb helyeit; vagy talán épen azért, mert vidéki lap, saját vidéke egyes helyei­nek ismertetésével nem akarja olvasóit fárasztani! Szabadjon tehát nekem, mint más vidékbelinek kérni e lapok kedves olvasóit: szenteljenek nekem néhány per- czet, és kisérjenek el egy igen kedves, szép helyre. Utunk a veszprém-győri jó országúton visz, jobbra balra csinos vidék, szántóföldek, falvak, halmok, melyek hol közelebb, hol távolabb esnek. Minél inkább távo­zunk Hajmáske'rtől, kiindulásunk helyétől, s minél közelebbjérünk utunk czéljához, a fenyő- és csererdők mindinkább sűrűsödnek, szép hegylánczolat vonul előt­tünk, mellettünk, a légáramlat is egyre élesbedik, érez­tetvén, hogy a Bakonyban vagyunk. Még egy kis idő s itt vagyunk Zirczen. Azt hiszed, hogy égy mogorva szürke, ódon kolostorba vezetlek, — nagyon csalódol, mert egy palotaszert!, kétemeletes, kupolás, óriási osz- lopzatos előcsarnokkal biró, erkélyes főúri palota előtt vagyunk, hol ős fenyőfák gruppjai, izlésteljes virág­*) Mutatvány, a jeles tollú Írónőnek a veszprémi „Petőfi“-köuyvnyomdában sajtó alatt levő s karácsony este­jón megjelenő „A p r ó s a g o k“ ezimü érdekes müvéből, leányt s kámzsám övkötelével összekötötte a maori leány karjait. — így Leon ur, szólt, s most vezesse a fog­lyot a Han-ba. Az öbölparton magunkhoz vevők fegyverein­ket; Ehrental fölvette kámzsáját s az áléit leányt karjára véve, visszatértünk a Han-ba. IV. Páter Livius felfedezései. Három napig járt fölfedező utján a páter Li­vius vezetése alatt elindult csapat. Igen óvatosan haladtak előre. Elöl egy ember, majd utánna kettő járt előőrsökül, utánuk a többi. A szárazföld délnyugati irányában rendkívül buja tenyészeti! virányokra akadtak. A kenyérfa, Tarro, Banán óriás erdeiben mindenféle vad bőven tenyészett s a madarak ezernyi vállfája mutatkozott. Ilyen áldott vidéket e helyen nem is képzeltek a missionáriusok. A fűzfőidről szóló tudósítások téveseknek bi­zonyultak. Épen az ellenkezőt álliták. Hogy t. i. kopár, terméketlen pusztaság ez az egész territórium. Magelhaens^ hajónaplói sem lehettek irányadók. A földrajzi fekvést meghatározzák ugyan szabatosan s a tűzhányók számát is hozzávetőleg megállapít­ják; den úgy látszik Magelhaens sem járt e vidéken soha. 0 is azt állítja, hogy a tüzföld egy kaszna- vehetlen földrész, melyen a tenyészetnek csak kevés nyoma van. A tengerpartokról ez nagyjában áll is. A partvidék kizárólag sziklás. Óriási szirtf'alak s a kúpok leplőit boritó lávakőzet képezik a parto­kat, melyen a humus csak kevéssé ért még meg a századokon át. Sok ezer évnek kell megérlelni az egészséges termő erejű földtalajt. Néhány kőrózsa, tüskés dudvacactus az egyedüli növényzet, mely a tenger felől látható. Oly tenyé­szet, mely a mi fali mohánknál több termő erőt nem igényel. A szárazföld benseje azonban teljesen elütő a

Next

/
Thumbnails
Contents