Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-28 / 48. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 48. sz. Szombat, november 28. I MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt krFé lévre....................................■’ frt ^r. Negyedévre..............................1 írt 50 kr. Eg yes példányok ára 15., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Több évi betegeskedésemből némileg felgyógyulva érezvén magam, siettem községeimnek vezetését a papirosok között is tényleg által venni, hogy a meglehetős restáncziális hirben álló jegyzői irodámnak hajdani jobb hirnevét vissza okkupáljam. Legelőször is a jövő évi költség-előirányzatot „csaptam össze.“ — Hanem mielőtt belekaptam volna, megállottám egy kissé s elkezdtem rajta gondolkodni. — Ámbár nekünk, a közigazgatás gépezete kerekeinek, azt mondják, — nem szabad megállani és gondolkodni, hanem csak forogni folyton, amint elénk vagyon Írva. A közigazgatás gépezete azonban épen abban különbözik az igazi gépektől, hogy amaz inkább akkor rozsdásodik meg, ha folytonosan gépies mozgást csinál. — Kell, hogy ezen nagy gépezetben az alkatrészek öntudatosan működjenek. A községek költségvetései, úgy látszik, nem állanak az 1871. évi XVIII. t. ez. és 1876. évi V-ik törvényezikkek intenczióinak színvonalán. Egyszerűen azért, mert ahonnét a községek irányt nyernek, — nem áll maga a megye sem ott. Ä költségvetések minden egyes részleteire, módozataira lehet igen alapos észrevételt tenni. Azonban ez alkalommal nem czélunk a költségvetés hiányairól általánosságban értekezni. Egyelőre ízelítőül csupán a fenti czim keretében akarunk egy szembeötlő hibára rámutatni. Ak 1876. évi V. t. ez. 88. §-a megszabja a községi pótadó kivetésének módját, t. i. hogy a költségek természetüknél fogva az összes, vagy pedig az egyes vonatkozó egyenes adókra vetendők-e ki ? Megyénk azonban a törvény e szakaszának korrekt érvényesítéséről a saját hatáskörében eddigelé még nem intézkedett, — amennyiben szabályrendelettel nem állapította meg, hogy a költségvetés keretébe tartozó tételek köziül, melyik érdekli az összes, melyik a személykereseti-, ház- és jövedelmi adót, hanem ennek eldöntését az illető jegyzők „ízlésére“ bízza s igy történik aztán, hogy e tekintetben kirívó össze-visszaság keletkezik. így történik csak, hogy maga a megye által megállapított betegápolási pótadó kivetési módjához szó fér. Nézetünk szerint, ha valamely költség, úgy különösen kiváltképen a betegápolási Megje 1 en minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyiltte'r petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8-12, d. u. 2—7 óra között. .Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adat »ak. Tegyük fel azonban, hogy ezen pótadónak az uj kataszter szerint kimutatott adó után történt megállapítása szintén h e- lyes, még ekkor is van észrevételünk ezen kivetés ellen. Legtöbb helyen a községhez csatolt puszták birtokosai a közigazgatási egyéb költségeknek csak felét fizetik. Ezen kimutatásban pedig eme puszták összes adója foglaltatik, tehát az ez után kivetett tetemes pótadó felét a többi kisbirtokosok fizetik illetéktelenül. Legczélszerübb volna tehát, ha ezen pótadó újra vettetnék, ki a helyesebb mód szerint. És czélszerü lenne, ha a megye törvény- hatósága a hozott megyei községi szabály- rendelet kiegészítéséül újra szabályrendeletet alkotna, arra bizottságot küldene ki, mely bizottság a megyei jegyző-egylet véleményét is meghallgatná. íme ezek voltak ez alkalommal észrevételeim. Azután a költségvetést „össze csaptam“ és beküldöttem. Tudom, hog.y azért megrovást kapok, mert valószínűleg legutolsó voltam. Úgy járok, mint egy szomszédmegyebeli jegyzőtársam. Arany János szobrára gyűjtött. De később küldötte be egy héttel, mint dukált volna. Igaz, hogy 70 frtot gyűjtött. De azért fegyelmit kapott a határidő mulasztásért. A tárgyaláskor szolgabirája egész páthosszal ajánlta neki — pontosság mintaképeként — a nótárius egyik kollégáját, mert az ezen gyűjtő-ivet is kellő határidőben bekülclötte. — S midőn a megdorgált kolléga kérdezni bátorkodott, hogy ama pontos és hires jegyző-társa mennyit gyűjtött ugyan, kitűnt, hogy üresen küldötte be a gyűjtő-ivet. No de hát a határidőt „ p ontosan “ megtartotta. Ez a mi közigazgatásunk képe. Minden megvan, de csak a papiroson. Mint a czigánynak a nyula. HETESSY DÁNIEL. Yeszprémmegye évnegyedes közgyűlése. Meghívó. Fennálló szabályrendeleteink alapján hivatalos tisztelettel felkérem a t. törvényhatósági bizottság, az állandó választmány és a megyei számonkéró-szék t. tagjait, hogy az 1885. évi dcczember hó 7-én, a közbeeső ünnep miatt esetleg 9-én és a következő napokon d. e. 9 órakor tartandó törvényhatósági bizottsági, — , ezt megelőzőleg deczember hó 5-én d. e. 9 órakor tar- I tandó számonkérö-szélci, s ugyan deczember hó 5-én d. u. 3 órakor és deczember hó 6-án d. e. 9 órakor tartandó állandó választmányi illéseken megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1885. évi november hó 15-én. Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. * Tárgysorozat: 1. Dr. Bezerédj Viktor országgyűlési képviselőnek a megyei első aljegyzői állásról 1885. évi szeptember hó 80-án keltezett lemondása. 2. Az I. aljegyzői, és az esetleg megürülő aljegyzői állásoknak választás utján leendő betöltése. 3. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak azon leirata, melyben tudatja, hogy a házaló kereskedés gyakorlását Besztercze város területén eltiltotta. 4. Szatmármegye közönségének a magyarositás érdekében vármegyénkhez intézett átirata. 5. Az ujonezozási polgári elnököknek megválasztása. 6. Alispáni előterjesztés a toloncz-állomások kijelelése tárgyában. 7. Alispáni előterjesztés az élelmezésre szolgáló kisebb élő állatokkal való bánámód tárgyában alkotandó szabály- rendelet iránt. 8. A r. t. Pápa város árvaszéki szervezeti szabályzatának módosítása tárgyában beadott ügyészi előterjesztés. 9. A m. gazdasági egyesületnek a kötelező tagosításnak törvényhozás utján leendő elrendelése tárgyában a törvényhatósági bizottsághoz intézett átirata. 10. Gróf Festetich Pálnak azon kérvénye, melyben Dégh községhez tartozó pusztáit önálló pusztákká nyilváníttatni kéri. 11. Alispáni előterjesztés a devecseri, zirczi és enyingi szolgabirák részére hivatalos helyiségek bérátalányának javítása czimén megszavazott 150 frt összegnek honnan leendő fedezése tárgyában. 12. Tanfelügyelői előterjesztés Németh József dabronyi róm. kath. tanító nyugdíjazása tárgyában. 13. B.-M.-Szent-Király községnek a veszprém-győri országút b.-m.-szent-király-varsányi szakaszán álló nagy nyárfák kivágatásának engedélyezése iránt benyújtott folyamodványa. 14. A b.-m.-szent-királyi körjegyzőséghez tartozó községek által jegyzőilak iránt kötött adásvevési szerződésre vonatkozó ügyészi előterjesztés. 15. Főmérnöki előteijesztós néhai Yaczola Mihály volt utkaparó özvegyének végkielégítése tárgyában. 16. Ügyészi előterjesztés Szilas-Balhás községnek községi végrehajtói állás rendszeresítése tárgyában hozott határozatára. 17. Békésvármegye közönségének a megyei önkormányzat fenntartása tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett felirata. 18. Borsodvármegye közönségének a műbőr-gyártását eltiltó törvény-alkotása tárgyában az országgyűlés képviselő- házához intézett felirata. 19. A megyei székház építés vezetésére megválasztott bizottságnak az építkezés ügyét ismertető tüzetes előterjesztése. 20. A budapesti gyermek-menház elnökségének azon megkeresése, melyben kéri a törvényhatóságot, hogy az alapitó tagok közé lépjen be. 21. A Szentgál községben felállítandó gyógyszertár kérdése. 22. Bakony-Ságh község képviselő testületének a községi korcsma bérbeadására vonatkozó határozata. [ költség vonható azon tételek közé, melyek költségei a személykereseti-, ház- és jövedelmi adó után rovandók ki. A megyei számvevőség azonban a folyó évi betegápolási pótadót az „összes“ egyenes adók arányában állapította meg, holott az ide vonatkozó 1875. évi t. ez. 8. §-a épen nem mondja, hogy a megye eme pótadót az összes, hanem csupán azt mondja, hogy az „egyenes államadó“ után veti ki és állapítja meg. A kettő között pedig lényeges különbség van. Ha az ember a számvevőség által egybe- állitott táblás-kimutatást szemügyre veszi, á-tól z-ig csupa ellentétekkel áll szemben. Bánd községre például, melynek 724 lakosa van, 28 frt 14 kr; Úrkút községre, melynek lakossága 608 lélekből áll, — 7 frt 21 kr., és például Almádi községre, melynek lakosa 206, több mint a két községre együttvéve, állapíttatott meg 38 frt 18 krban. Szent-Grál községre, 3764 lakossággal szemben, megállapittatott 262 frt 95 kr., és Várpalotára 5359 lélekszámmal szemben 269 frt 20 kr., tehát csak — 6 frt 22 krral több, holott lakosainak száma 1595-tel több a szent-gálinál. Ezen aránytalanság elkerülhető lett volna, ha eme pőtadó nem az. összes, hanem a személykereseti-, ház- és jövedelem-adó után állapittatik meg megyeileg. — Ezen kiadás, nézetünk szerint, a külbirtokosokra jogosan nem volna kiróható, mert személyt érdekelvén, csupán a helybeliekre vonatkozik. Azonban a megyei megállapítás az összes adó után történvén, kénytelenek a községek is, a külbirtokosok adója után is kivetni és behajtani. Tegyük fel azonban, hogy helyes a megye azon eljárása, hogy ezen pótadót az ösz- szes egyenes adó után állapítja meg, — a folyó évi kivetés ellen még igy is észrevételünk van. Mert ezen „összes adó“ a felemelt kataszteri tiszta jövedelem szerint van kimutatva. Ez ellen pedig minden birtokos felszólalással élt, tehát még elintézés alatt áll s nem végletezett adó, mely után bármely pótlék is kiróható volna. — Czélszernbb lett volna inkább a régi adóalapon megállapítani, mint az uj és hallatlanul felemelt kataszter szerint. — Nem kellett volna legalább az okvetlen bekövetkező leírásokkal a dolgot szaporitni. parti sziklafalak mindkét partról árnyba borították, de a kőlap északi feléről a nyílt viz tiszta holdfényben tündöklött s a viz átlátszóságát csak növelte. Úgy tetszett, hogy sok száz méternyi mélységbe is láthatunk, anélkül, hogy a tengerszem fenekét szemünk elérte volna. Ehrenthal egy barna lávakövet vett fel s le- ereszté a vízbe. Gyorsan szállt az alá s 10 perez múlva is láttuk még, amint rézsut iránybau szállt folyton lejebb . . . Hová, hová? Mi lett a két maoriból? Ez a kérdés foglalkoztatta agyunkat. Nem volt valószínű, hogy tőlünk való félelmük miatt öngyilkosokká lettek. A vadak nem ismerik az öngyilkosság őrült indulatát. Az csak a müveit agyak deliriumának kiváltsága. Hát hová lettek? . . . Az volt a nézetem, hogy a viz alatt valamely irányban tovausztak s a kráter valamely más pontján jöttek ismét felszínre. Ez a föltevés sem volt valószínű. A viz rendkívüli átlátszósága elárulta volna őket s nekik is tudniok kelle azt. Hát hová lettek? Ehrenthal kétszer is megkerülte a szűk öblöt, melybe a két maori belevetette magát. Sehol semmi nyoma annak, hogy itt ismét felszínre jöttek volna. De ez nem is volt valószínű, sőt lehetetlen. A víztükör fölött levő legalacsonyabb pont ama kőlap volt, melyen állottunk s amelyről a két maori a vízbe ugrott. Az öböl többi partja mind 3—5 méternyi magas, függőleges sziklafalakkal volt körülvéve. Oly magasság, melyet úszó ember semmi körülmények közt el nem érhet. Hát hová lettek? . . . Ehrenthal bosszúsan ült le a kőlapra, puskáját maga mellé tette s izgatottan gyűrt össze egy szivarkát. Rágyújtott. Én sem tehettem jobban. — Quid nunc, fratre ?! Dünnyögte töprengve. Annyi bizonyos, hogy azt a két maorit föl kell keresnünk, ha a pokol fenekére szálltak légyen is. — Elve, vagy halva! — Úgy van, élve vagy halva! Az első vadakat meg kell csípnünk. Legyen miénk a dicsőség. — Meglepjük páter Liviust! — Helyes. Meglepjük. Önelégülten dörzsölök kezeinket. — Leon ur, szólt Ehrenthal később, figyeljen ide. Én tisztába jöttem a helyzet iránt. — Nos? _— Tény, hogy a két maori nem halt meg. A maori sohsem lesz öngyilkossá. Ha meg is rémülhettek látásunkra, az öngyilkosság gondolata helyett inkább szembe szálltak volna vélünk. Nem tették. All tehát csak egy föltevés s ez az, hogy elmenekültek valami biztos helyre. — Úgy lehet. — Azaz hogy csakis úgy lehet. A nyílt vízbe nem úsztak; az tény. Látnunk kellett volna őket, bármily mélyen úsztak legyen is. De nem láttuk. All tehát ismét csak egy föltevés s ez az, hogy el- sülyesztették magukat ebben a kis öbölben itt s ott kell lenniök. — Nos? . . . — S én fölkutatom őket a viz alatt. Ön itt marad s ha félóra múlva nem jövök elő, vigye vissza a Han-ba fegyveremet................s imádkozzék értem! — Mielőtt válaszolhattam volna, Ehrenthal megcsókolt, ledobta kámzsáját s keresztet vetve magára, beléveté magát a rejtélyes mélybe . . . (Folyt, kőv.) _ TÁBCZA. Arcania királya. (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) A kráter alján csodás látvány tárult szemünk elé. Egy gyönyörű tó, mint valami kristályvizü tengerszem csillogott abban. A hold függőlegesen bocsátotta le a mozdulatlan vizlapra sugárait s a viz oly átlátszó volt, mint az olvadó üveg. A tengerszem partjait láva- és granitsziklafalak s óriási kőtömbök képezek. Néhol menetelesen ereszkedtek azok a viz alá, mint valami óriási katlanba, másutt egészen függélyes irányban estek alá. Az északi lejtő csaknem kopár volt: alig egykét cserje, apró, törpe fenyőbozót tengett rajta, de a déli már dús tenyészetet hordott. Sudaras pálmák, terebélyes banán és kenyérfák közt a liánok minden vállfája csaknem járhatlan sűrűséget teremtett. Innen felülről úgy nézett ki az a kihalt kráter, mint valami festői részlet, valamely indiai angol parkkól. Ehrenthal^ mozdulatlanul nézte az alatta elterülő festői panorámát. Majd előbbre hajolt s karját szemei fölé tartva, a déli lejtő aljának egy pontját figyelte. Onkénytelenül odairányzám tekintetemet. E pillanatban egy emberi alak jelent meg ott, egy a víztükör fölött méternyire kiálló széles nagy kőlapon ", körültekintett, aztán fejével előre hajolva, beléveté magát a vízbe. Mintha pengő érczlapot ütött volna meg a test, olyan sajátságos csengözen- gésü hullámverés hangzott utána. Keskeny, alig két ölnyi széles kis öblöt képezett ott a tengerszem, úgy, hogy azt hívők, miszerint az ember a két ölnyi öblöt átakarja úszni. Vártuk, hol merül föl a vízből . . . Perez után perez múlt s az ember nem tűnt fel többé a habokból. Ehrenthal ép azon volt, hogy a szerencsétlenség színhelyére siessen, midőn a sűrűségből ismét elősietett egy alak, felszaladt a kőlapra, körültekintett s amint bennünket fönn a kráter szélén megpillantott, villámgyorsan veté be magát az is a vízbe. Visszafojtott lélekzettel néztük, lestük, hol bukkan föl ismét az árból . . . hasztalan ... ez is eltűnt örökre. — Megfoghatatlan! Kiáltá Ehrenthal. Siessünk .. Az ösvénytelen liánrengetegben csak lassan törhethettünk előre. Néhol oly sűrű volt az, hogy késeinkkel kellett utat vágnunk. A fák sudarai, mint valami eleven hálóval, úgy voltak összefűzve a rep- kény, iszalag s vad folyondárok minden nemével. Zajunkra a madarak ijedve rebbentek föl fészkükből s éles kiáltással repültek át százával a hangtalan tengerszem fölött. Kimerülve értünk le a viz partjára. Ehrenthal magával hozta vászonkorsóját, melyben némi grogot hozott s ezzel uj erőre segítők izgatott idegeinket. Majd a helyet kerestük fel, hol a két ismeretlen alak örökre eltűnt. Nemsokára ott állottunk a kőlapon. Mintegy három négyszög-méternyi volt az. Sima gránittömb s úgy függött a viz fölött, hogy minden perezben attól lehete tartani, miszerint egyensúlyt veszt s lezuhan. Az alatta nyugvó viz átlátszósága minden kép- zelmet fölülmúlt. Az a két ölnyi széles öböl, hová a két maori ugrott, sötét volt ugyan, mert a |
