Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-14 / 46. szám
nemzetiségi Okaik, lehetnek nemzeti aspirá- czióik, de ezeknek nevében nemzeti aspirá- cziókat táplálni, faj- s nyelvrokonság czimén kifelé nehezkedni, vág}' a magyar haza területi épségének megcsorbítására, avagy magyar nemzeti typuszának elmosására törni: bonárulás.“ A három liopták-lajdináiit. K raus z. P d 1 y és T ö r ö k, ama három honvédtisztről, kik városunkban annyira kompromittálták a honved-nevet s egy polgár s eg if városi rendőr oknélküli elfogása által oly roppant botrányt provokáltak ittf most „az igazság é r <lekébe n“ azt Írja a szókes- fejérvári „Szabadság“ laptársunk, hogy bár „legszigorúbban folg ellenük a vizsgálat, ók azonban éppen nincsenek börtönbe vetve, mert arra nincs ok, hanem teljesen szabadlábon várják a vizsgálat eredményét. Az eddigi vizsgálatból annyi már is következtethető, hogy rangvesztés nem fog bekövetkezni. Mi a legszigorúbban elítélünk minden katonai kihágást s helyeseljük a „V. F. H.“ merész és erélyes hangját. Ez esetben azonban sajnáljuk mégis, hogy megfeledkezik róla, hogy honvédtisztekről van szó, akik nem szolctak össze nem férni a czivilséggel, hanem éppen ezért nagy kár, saját magyar tisztjeinket „hopták-lajdi- nántoknak “ csúfoln ia.“ Ezeket írja ssónd-szóra a „Szabadság“ s eltekintve attól, hogy az általunk ez ügyben tanúsított merész és erélyes h a ng o t h e- l y esi i, vegye tudomásul tisztelt kollegánk azt is, hogy épen mert honvédtisztekről van szó, kik a honvéd-névhez fűzött nymbust s tiszteletet ta- podták a sárba, megérdemlik nem csak a h op- ták-laj dinánt nevet, hanem azt is, hogy mint az önérzetében vérig sértett polgári társadalom, úgy saját tiszt-társaik is, mint bélyegzett embereket vessék ki őket társaságukból. Hanem hát ugg látszik Fejérváron már más szél fu. A „ Szabadság“-nak a hoptákok pártfogói besúgják, hogy egy tisztes polgár s egy szolgálatban lévő fegyveres városi rendőrnek részeg honvédtisztek általi elfogatása s laktanyájukba hurezolása — semmi s hogy e bagatellért őket vizsgálati fogságba helyezni s lefokozni „nincs ok.“ No éiles kollega, önök vagy nem ismerik a tényállást, a törvényeket s a jogrendet, vagy katonáiknak játszák cl a polgári „Szabad- s á g“-ot. Aki megsérti a társadalmi s polgári rendet s szabadságot, ha generális is az, lopták annak fi 'll.P'VP PS 2 IP-lli óvflnwo la n jp\ rJgtAn-l /<! n b/>Ai£isin-nty hanem a botot. S ha a katonai bíróság nem szolgáltat városunk törvényhatóságának s polgárságának elégtételt — majd fognak azok még fórumokat Üdülni, hogy ez a gazság kellőleg mcgtorottassék. Ezt tessék megsúgni azoknak a fejérvári jo varjaknak, akik nem vágják ki a 3 rósz varja szeméi! VIDÉK. Moha, nov. 5. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Azt szokták mondani, hogy a „dicséret megvan a munka eredményében.“ Akiről most zeng az ének, — ismerve szerénységét, — tudom nem vágyik erre. Es mégis, mert megérdemli, megismertetem azokkal, kik még nem látták soha. De hát van-e, lehet-e ember a szép haza földén, ki ne hallott volna jótékonyságáról, üdvös tetteiről, humánus intézményeiről 1! Ha volna ilyen ember, — mit nem hiszek, — úgy az ilyen menjen el csak és keresse fel Fejer- megye Moha nevű, szerény kis faluját (vasúti állomás) népét, ott annak a községnek délkeleti végén talál egy fákkal csinosan beültetett teret, e téren jó ízléssel épült több faalkotmányt, melyek meg- annyian, a kedves izü, gyógyhatasáról máris, — mondhatni, — világszerte hires „Agnes“- viznek elkezeléseül szolgálnak. Ha. ki figyelmesen megvizsgálja e gyógyvíznek kellemét, hatását, ha nézi annak kezelését, ha latja a vele folytonosan foglalkozó l 40—150 napimunkásnak hangyaszorgalmát, a tovaszállitás gyors eszközét, az „Ágnes“ saját vasntját. lehetetlen mindezekben az Isten nagy adománya mellett, a tulajdonos nagy szorgalmára s áldásos készségére nem ismerni. Bizony aki egy ily ásványviz-forrást — mint a mohai — még nem látott, az keveset látott az életben. De hogy a tisztelt olvasót ne untassam, hosszas bevezetésemmel, megmondom, hogy az. a kiről most zeng énekem, nem más, mint lvempelen Imre ő nagysága, a jó hazafi, az igaz emberbarát, és a szerény üzletember. Igen! ő nagysága nemcsak vize által hat jótékonyan az emberiségre, hanem százaknak is ad kereseti és megélhetési módot. Nemcsak környezetére, hanem az egész község lakosságára is jótékonyan hat tanácsaival. üdvös intézményeivel. Nemcsak egyesek. hanem testületek is érzik áldó hatását s több egylet hirdeti az ő teremtő jóságát. Elhallgatva magában a Székesfejérvár városában reá bízottakat, nagy nevét áldja és dicséri a Moha-Keresztes-Iszkaszentgyörgy vidéke gazdasági köre, melyet kevés számú intelligens ember befolyásával alkotott. Dicséri e három község humánisztikus tűzoltó- egylete, melynek ő méltó főparancsnoka, ki első jelenik meg mindig a tűznél. Emlegeti nagy nevét, az általa időnként saját költségén rendezendő tenyészállat-szemle, mely által a gazdaközönségnek marhatenyésztés-ked- vét fokozza. Emlegetni fogja nevét a tervbe vett s tavaszszal építendő tűzoltószerek tára és őrtornya. Hirdeti jótékonyságát a helyi reform, iskola és annak tanítója, kiknek jövedelmét szántófölddel javította nemcsak, hanem ez év november 4-én a tanítói lakon saját költségén oly kutat kezde építtetni, melynek létesülése csakis hálát kelthet fel bennünk az iránt, kinek kegye, jósága és szeretete kimerithetlen és kifogyhatatlan. Ily s ehhez hasonló érdemek, tudom én, hogy nem szorulnak dicséretre, de mégis lehetetlen, hogy elfelejtkezzünk és e helyen is meg xie boszőnjuK, szereteteneJf .különösen amaz utóbbi nyilvánulását, miszerint tanítónkat és iskolásgyermekeinket, a messze levő kút vizének élvezhetése helyett, egy helyi jó kuttal megajándékozni kegyeskedik. Vegye tőlem nagyságod úgy a magam, mint az illetők nevében hálámat, vegye tőlem azon jókivár natomat, hogy Isten nagyságodnak becses életét, jószivét a szenvedő emberiség és a segélyt igénylőknek számára, sokszoros tehetséggel és jóléttel áldja meg és éltesse! Szakonyi József, ref. lelkész. IRODALOM. — „Apróságok“, irta Verte ssy József né szül. Makfalvay Gizella. Számos oldalról vett felszóllitásnak engedve, a .Pápai Lapokéban GT- ZELI jA név alatt megjelent tárczákat, rajzokat s elbeszéléseket összegyűjtve, egy könyvben kiadni hatáü rozta el magát az alulírott könyvnyomda. E czélból bocsájtjuk ki jelen előfizetési felhívásunkat, közölvén a t. szerzőnek könyve elejére irt előszavát. A mű, igen elegáns kiállítással, ez évi karácsony estéjén fog megjelenni. Ára egy fűzött példánynak 1 frt, egy díszpéldánynak 2 frt. Kérjük az előfizetési penzeket alulírott könyvnyomdához 1885. év deczember 1-eig beküldeni. Petőfi-könyvnyomda, Veszprém, Babóchay- tér. — Valóban egy kis merészség kellett ahhoz, hogy „APRÓSÁGOK“ czimü dolgozataimmal ainyilvánosság elé ylépjek most, midőn nemcsak kitűnő férfiak állanak az irodalom magas színvonalán, hanem még hölgyeink is szép szerepet játszanak e tekintetben. — Ha nem buzdítanak és beszélnek rá jo barátaim, ismerőim és jóakaróim, ezután is csak a „Pápai Lapok" hasábjain maradok el vonultán, ismeretlenül, mint a „Pápai Lapok“ ,GIZELLÁ“-ja^ De miután régebben óhajtják ismerőim, kik a „Pápai Lapok*-at nem olvassák, tenném közzé az ott eddig 5 éven át megjelent igénytelen ezikkeimet: — nem volt ellenvetésem, hogy a „Petőfi-könyvnyomda- kiadásában azok küLVn is megjel éhjenek. — Kevés az, mit az irodalomnak szentelhetek, mert hisz egy nőnek : családi, házi, asszonyi és társadalmi kötelezettségein kívül — nein sok ideje marad a komolyabb tanulmányra. Ezért kérem tisztelt olvasóimat, legyenek csakis „APRÓSÁGOK“-ra elkészülve. A versek, melyeket emlékkönyvbe írtam, tudom, mint versek gyengék, s itt is számitok tisztelt olvasóim elnézésére. És ha elértem czélom, hogy néhány perezre szórakoztattam tisztelt olvasóimat, elvivén őket magammal a felvidék hűvös sétányain át a zugó kis patakhoz, avagy a porladozó várak romjaihoz — messze a nagy világ zajától — feledve a mindennapiasságot, gyönyörködve a természet bájain, szedve kis vad virág-csokrot ennek emlékére — — úgy nem fogom bánni, miszerint kis könyvem, melynek tiszta jövedelme az Írói segélyalapra adatik — ki mert a nagy világba lépni. A szerzőnő. * A Kis Lexikon 6-ik füzetének megjelenése alkalmából a kiadóhivatal részéről a következők közlésére kérettünk föl: a most megjelent ö-ik füzet (mint eddig is rendesen) tömör 5 ívre terjed s a «Kontrapont» szóig haladt, miáltal e munka most már a lexikon-anyagnak teljes felét karolta föl. A képes mellékletek: Bányászat,Ragadozó állatok, Kályhák és Fénytan czímekkel négy lapon ötvennél több szép kivitelű ábrát tartalmaznak. E hat füzet egygyékötve, mint első rész, 948 lap* nyi terjedelemben már tekintélyes kötetet képez, és igen jelentékeny irodalmi tényezőként szerepel: mivel pedig a még meg nem jelent füzetek tartalmára soha nem utal, hanem mindent ott tárgyal, a hol betürendileg először előfordul, használhatóságára nézve most már igen kedvező viszonyokat tüntet föl, amennyiben a keresett fölvilágositás a letöbb esetben megtalálható, és mint gazdag ismeretforrás úgy a közéletben, mint az Íróasztalnál is fölöttébb hasznos segédeszközzé fejlődött, melynek megszerzése mindenkinek módjában áll, mert a Kis-Lexikon a legolcsóbb magyar könyv. Az ilyen munka, mely a szellem látkörét oly meglepőjeg szélesbiti, mely a sokoldalú műveltség és társalgás alapjait oly sikeresen megadja és mely a tudni kívánót tömör, szabatos modorban a világ minden ismeretébe beavatja: ez oly közművelődési eszköz, melynek általánosabb terjesztése nemzeti czéljaink elérésére mélyenható fontossággal bir. Alánljuk a t. közönség különös figyelmébe. Ára egy-egy füzetnek 30 kr., s a teljes első kötetnek 1 frt 80 kr., mely áron minden hazai könyvkereskedésben megrendelhető. Az előfizetés (4 füzetre 1 frt, 6-ra, 1 frt 50 kr., 8 ra 2 frt és a 12 füzetből állő teljes munkára 3 frt) a «Pallas» nyomdai és irodalmi részvénytársaságnál eszközölhető Budapesten. Gazdaság. Veszprém, nov. 14. Szol lő telep felállítása, védekezésül a phil- loxera ellen. Szőílősgazdáinkat kétségkívül kellemesen fogja érinteni azon, biztos forrásból merített hírünk, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ma<rar királyi minisztérium a Balaton vidékét, fenyegető phylloxera veszélyeivel szemben egy nagyobb szőllőtelepet szándékozik vidékünkön felállítani oly czélból, hogy a phylloxerának ellenálló amerikai szőllőfajok szaporittassanak, a szegény nép pedig dij nélkül láttassék el nemesitett és a vidék viszonyainak legmegfelelőbb nemesitett szölkvojtvá- nyokkal. Az illető szőllőtelepet Balaton-Füreden vagy Tapolczán helyezné el a minisztérium és pedig Füreden kapcsolatban az ottani vinczellérképzővel, vágy Tapolczán az ottani gazdasági felsőbb népiskolával, oly módon, hogy a telep speczialis viszonyain kívül a növendékek a szőllőojtásban és általában a szőllökezelésben is oktattatnának. A közoktatási kormány fenhatóságához tartozó intézetek viszonyainak ezen telep érdeméhez való elbírálására, mint értesülünk, dr. iluzicska Kálmán kir. tanfelügyelő ur a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által felhivatott s az ügybuzgó tanfelügyelő ezen. vidékünket oly közelről érdeklő ügyben az említett intézet igazgatóival — mint halljuk — a szajctár- gyalásokat már meg is indította. —- Mint Tapolczá- ról értesülünk, a város kész a szőlötelep számára 23 hold földet felajánlani a minisztériumnak. Kétséget kizáró, hogy Balaton-Fürednek is megvannak a maga fontos okai a telep elnyeréséhez. Nem tudjuk még. melyik lesz a győztes, annyi azonban kétségbevon- hatlan tény, hogy a telep berendezése áldásos lesz az egész Balatonvidékre! neve megint bele ne kerüljön az ekzekutor uram fekete könyvébe. Nem könnyű föltételek szabják meg az adó- végrehajtó k valifikáczióját. Fejének nem kell lennie, mert helyette gondolkodik (ha ugyan gondolkodik) az adófelügyelő; de kell lennie a többi közt jó orrának, bogy megszagolja, mi a legbecsesebb tárgya az adómulasztónak, a minek lefoglalása bizonyára legjobban boszanthatja; nyelvének, hogy visszavághasson minden ellenvetést, ha kell csípősen, ha kell gorombán, udvariasan azonban soha, mert az nem tartozik a m. k. szokások közé (a nyelv még a végből is szükséges, hogy a „végrehajtott“ távolléte esetén, legyen mivel a végrehajtási ezédula ostyáját az ajtószárhoz ragasztani); karjának, hogy ha egymagát könnyen nem hagyó, , hepeziáskodó úri emberrel akad össze, megtaníthassa arra, hogy a juss a hivatalból számba nem veendő képzelt valami, melyre a fölebbezési hivatalok rendesen rámondják, hogy a panaszló félnek nincsen ; végre lábának az esetre, ha a jussot a végrehajtást szenvedő fél arra magyarázná, hogy neki jussa van a végrehajtó uram előtt az ajtót bezárni s őt a behatolásban megakadályozni, vagy ha már behatolt, kiteremteni, amikor a láb arra szükséges, hogy vihesse utczáról-utczára, mig egy rendőrt talál, ami szintén nem tartozik Magyarországon a könnyű dolgok közé. Akik azt hiszik, hogy csak a magyar nép olyan harczias vérű, mikor egy-egy túlbuzgó végrehajtó eltángálására kap veszedelmes kedvet, az csalódik. A sörivó jámbor németek krónikái is beszélnek apró történeteket, mikor alabárddal támadták meg a zak- latot emberek a városi ekzekutort. A középkor vége felé. meg a protestáns világ kezdetén több német város azt a bölcs határozatot mondta ki, hogy nem foglalják le ezentúl a fizetni vonakodóknak bútorait, hanem egyszerűen kiakasztják az ajtaját A párisi munkásipar-kiállitás tudvalevőleg 1886. ápril hóban nyílik meg Parisban. A magyarországi munkásegylet központi választmánya egy körlevelet intézett „Magyarország összes munkásaihoz“, melyben felbivja őket, hogy a párisi nemzetközi munkás-kiállitásban részt vegyenek, s e czélból azt ajánlja, hogy a gyármunkások jelentsék be szándékukat a központi választmánynál s ez meg fogja keresni mindazokat, kiktől e vállalatra segélyt várni lehet; egyszersmind felhivja a gyárakban működő iparos-munkásokat, hogy a siker érdekében birják arra a gyári főnök,- illetőleg igazgatókat, hogy őket támogassák oly czélból, hogy — mint a gyár collectiv- (együttes) kiállítói -— vehessenek részt a tárlaton és ez által alkalmat nyújtsanak arra, miszerint egyrészt a hazai munkás-osztálynak általában, másrészt saját gyáruknak hiruevet lehessen szerezni a külföldön. A bizottság egyszersmind a vasúti társaságoktól lehető legnagyobb kedvezményt fog kérni. A jelentkezésre a választmány november 15-ik napját tűzte ki határidőül. Alig lett közzé téve e felhívás, egyik fővárosi nagy gyáros munkásainak nála megjelent küldöttségének kijelentette, hogy a maga részéről is kívánatosnak találja, ha munkásai a párisi munkásipar-kiállitáson részt vesznek; buzdításul pedig figyelmeztette őket, hogy olyan munkát állítsanak ki, mely a maga nemében páratlan legyen Párisban. A kiállítandó tárgyhoz felajánlotta az anyagot, Vajha minden gyáros követné e szép példát! ÚJDONSÁGOK. Veszprém, nov. 14. — Hollán Ernő honvéd-altábornagy, a magyar honvédség egyik dísze, tegnapelőtt városunkban időzött — s mint értesülünk, a legutóbb itt történt katonai excessusok ügyében, illetékes helyeken beható informatiókat szerzett. — Egyet mindenesetre konstatálhatott az altábornagy ur, hogy t. i. a polgárság nem ugyanazonositja a sokszor ezégére- zett 8 lajdinánt botrányát a helyi tisztikar többi derék tagjaival, kikkel szívélyes viszonyt óhajt a jövőben is fentartani. — Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő, mint értesülünk, legközelebb Veszprémben a polgári körben és a kör javára felolvasást tart. Örömmel üdvözöljük az ifjú képviselőt e nemes kezdeményezésnél, melylyel részben társadalmi viszonyainkon is jótékonyan lendít! — A balaton-füredi polgári dalegylet, zászlajának í. évi november hó 15-én délelőtt 11 órakor a b.-füredi községház előtti téren történő ünnepélyes felszentelése alkalmából táncz- estélyt tart Savanyuvizen, a Fodor-féle vendéglő helyiségeiben, melyre a meghívók már szétküldettek. A szünetek alatt a dalárda énekel s többen költeményeket szavalnak. — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hir- lapilag nyugtáztatnak. A bál kezdete esti 7 órakor. Belépti dij 50 kr. — Érdekes felolvasásra lehet kilátásunk. Rassy József ismert zseniális történelmi költőszerkesztő ur, Sándor és Eszter érzékeny történetének ezertiz éjszakán át való megfigyelője — mint lapjában jelzi, legközelebb fölolvasást rendez a „Koronádban, ha a közönség támogatja. Reméljük, nem váltja be fenyegetését! — Necrolog. Zánkay Kálmán, jeles képzettségű 23 éves ifjú, 5-öd éves orvosnövendék, Kaposvárott elhunyt. A korán sirba szállt kitűnő Ifjút helyből is több rokon siratja. Aidás emlékezetén! — A „Pécsi Figyelő“ Írja; Kompolthy Tivadarnak, a „Veszprémi Független Hírlap“ tanítóvá teszik), mért nem találtak ki hasonlót az adóvégrehajtókra is? Mert hogy adóvégrehajtónak már a rómaiaknál is kellett lennie, az világosan bizonyítható abból, hogy adó is létezett. Az ember pedig nem változott meg véralkatára, természetére nézve; mióta Írásbeli hagyományokat kapott elődeitől, tehát bizonyos, hogy az adót épp oly nem szívesen fizette, mint manapság. Hogy az adószedőket vagy a végrehajtókat is oly szörnyen szerette-e, az voltaképen nem tudható, mert nem volt újság, mely a rendkívül nagy szeretet nyilatkozatait megőrizte volna. , Azt tudjuk, hogy Krisztus urunk szükségesnek tartotta, hogy megbocsássa az adószedők bűneit. Ebből azt következtethetjük, hogy olyan nagy bűneik voltak a zsidó ország adószedőinek is, melyek megbocsátására magához az istenhez kellett folyamod- niok. Még azt is tudjuk, hogy a zsidó nép maga nem bocsátotta meg az adószedőknek bűneiket, mint a magyar nép nem bocsátja meg a végrehajtónak, hogy ezt a hivatalt vállalta magára. Könyörüljön az isten rajta. De hát tehet-e róla szegény feje, hogy éppen ez a hivatal üresedett meg s máshova nem sikerült valamely hatalmas protekeziónak őt bedugni? Aztán a sok kellemetlenséget leszámítva, melyen lépten- nyomon találkozik, megnehezíti állását az a bizonyos kvalifikáczió, mely nélkül nem lehet hasznavehető adóvégrehajtó. Tehetség kell hozzá, mint mindenhez, még az utczaseprést sem véve ki. Mert valamint nem jó utczaseprőnek az, a ki hamar végzi a munkát, mivel hogy ezzel csorbítja társainak érdekeit, a kik azon iparkodnak, hogy mentül jobban huzzák-vonják a dolgot; úgy adóbehajtónak sem jó az, a ki nem tudja úgy meghúzni a körme közé került adófizetőt, hogy a következő fertályban még a házbér előtt szaladjon az adóhivatalba, letenni a garast, hogy zsek között s élénk emlékezetében van mindig, hogy a Tonga-szigetcsoporton az ö élete is hajszálon függött. Már megrakták a vadak a tüzet, a nagy kő- tobolyban már zuhogott, forrt a viz, melyben őt megfőzendők voltak, midőn egy véletlen megmentette. A törzsfőnök leánya egy a légben röpülő appi- madarat lőtt le parittyájával s a holt madár ép páter Livius fejére esett. Az appi-madarat jósmadárnak tartják a ton- gaiak s igy abból, hogy a kivégzendö fejére esett, azt következtették a kanak-ok, hogy a fehér ember „tabu“, azaz szent, akit nem szabad bántani, mert azt Tanna isten küldte hozzájuk. így menekült meg pátsr Livius a Tongá-kon, pedig ott sem volt semmi bűne. Nem bántott senkit, hizelgett a vadaknak; osztogatott nekik tükröket, gyöngyöket s mikor mindenéből kifogyott megcsípték s rnegakarták enni Tudatnom kell, önnel uram, hogy a fehér emberek húsát kiválólag szeretik a vadak. Csak ha dohányos volt az illető, nem eszik meg, — csak kezeit, lábait. E szerint páter Livius terve az volt, hogy az ide esetleg vetődő vadakkal elébb külön-külön barátságot köt s csak ha már a törzsfönököket megnyertük, akkor megyünk bellebb a szárazföldre. (Folyt, köv.) Az adóvégrehajtók. ' (Tréfás csevegés arról a bizonyos népszerű fajról.) Sokszor gondolkodtam már, hogy a rómaiak, a kik megkészitették a tanítók röpke szólásmódjául azt a közmondást, melyből a rómaiak óta minden nemzet tanítói a panaszos felkiáltásaikat, tarkázó idézetet kölcsönözik: quem dii odere, preceptorem facéré, (vagyis: a kit az istenek gyűlölnek, azt t. i. sarkából s elviszik a városházára. Váltsa ki ottan. Mikor hekövetkezett az adóvégrehajtás ideje; a városatya a végrehajtóval megindította a nagy társzekeret, sorra járta a mulasztókat s az utczai csőcselék hejehujázása közt, (mert hiszen az igen mulatságos) emeltette ki a megvasalt tölgyfaajtókat, az erős házőrzőket. A kapu értéke nem volt olyan nagy, mint az adóhátralék, de nagy volt a szégyen, mert akkor nem szoktak még bele az emberek a sok végrehajtásba, mint most nálunk. Nem csoda, ha a megekzekvált háztulajdonos dühre gerjedt, dárdát, fejszét ragadott. A végrehajtót csak a poroszlók menthették meg a haláltól; de a kaput azért nem hagyták ott, elvitték zálognak. Manapság már nem csinálják olyan nagy zajjal a dolgot. Még csak dobot sem veretnek, mikor elhordják a végrehajtást szenvedett félnek ingó-bingó- ját. Lárma nélkül folyik a dolog a városban, ha csak a kárvallott fél nem csap lármát, amikor is könnyen megeshetik, hogy a zajcsapásért port akasztanak a nyakába s még csak akkor lesz igazán kárvallott. Legjobb tehát, ha az ember befogja a száját s megelégszik azzal, Logy a köpenyege alatt mutatja a fricskát, mint az egyszeri czigány, igy legalább nem esik nagyobb kár benne. Vannak azonban az adóvégrehajtók közt is emberek, akiket a sors más keresetkián kényszeritett erre a hivatalra. Ezekre azt szokták mondani: nincs tehetségük. Mert bizony tehetség nélkül épp úgy nem válik be egy végrehajtó, amint jógyomor nélkül nem lehet meg a korhely. Erre is bizonyos íoku képesség szükséges; vagyis adóvégrehajtónak is születni kell. Ha lehetne, bizony megkérné a magyar ember a bábákat: csinálják ki azt, hogy ilyen tehetség ne szülessék a világra. Mert aki az ő kezük közé kerül majdan, abból lesz csak igazán a tehetetlen ember.
