Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-31 / 44. szám

de mi csak kis nemzet vagyunk, nekünk minden anyára nagy szükségünk van, miután hazánk sorsa a magyar nők erkölcsi viszonyaitól függ. Ennek folytán, ha még tekintetbe vesszük asz- szonyaink egy nagy részének divathajlamát, mely oly igen alkalmatosa családi boldog egyetértés meg­zavarására, mely nagy gondot ád a család fentartó- jának, hogy a aapi szükséglet fedezése mellett az asszony óhaja is teljesítve legyen, és ha minden jóravaíó törekvés mellett sem eszközölhető, az egész nagyzási mánia drámai véget ér. Továbbá, ha látjuk, hogv asszonyaink egy másik része napról-napra jók­ban kezd idegenkedni a munkától, szenved a házi rend, elhanyagolás nlá esik a konyha; ha látjuk h ruha szét.mállását, melyet azonban könnyen meglehe­tett volna akadályoztatni egy darab folttal, egy méternyi hosszú czérnával; végre ha mindezekhez hozzáadjuk a nevelési téren jelentkező káros kór­hajlamokat, melyek az anya és gyermeke közt fej­lődnek ki, melyek méginkább kifognak fejlődni az egyenjogositás szentesítésével, kérdem^ nincs-e ne­künk magyaroknak, akik csak egy kis nemzettest vagyuuk, alapos okunk félni a nők egyenjogositá- sától? Hogy a rombolás, melyet a nők egyenjogositasa mint elmaradhatatlan következményt fog szülni, némileg elviselhető legyen, iparkodni kell minden nemzetnek az általános műveltséget megszerezni, e nélkül ne is gondoljon soha senki a teljes egyen- jogositásra, mert félmivelt nőket egyenjogositam, egyenlő a nemzetilét erőszakos meggyilkolásával, melyet egyébiránt senki sem óhajthat közülünk. (Vége köv.) ÚJDONSÁGOK. Veszprém, okt. 31. — A jótevő. Ns. s ftdő Szabó György^ plé­bános apátkanonok ilr. ki veszprémi közintézeteinket újabban annyi dús adományban részesítette, közelebb ismét 50 írttal járult a helyi kórház alapjához. A könyörületnek hozott áldozatot vegye számba az Ir­galom Istene! — A megyeházépitési ajánlatok fölött múlt csütörtökön délután döntött a székház- épitő-bizottság küldöttsége. A tárgyalás iránt roppant érdeklődés volt észlelhető a polgár­ság minden körében. Elvégre az ügy igaz volta győzött. Kéler Napoleon nyerte el az épitést, min őszintén örvendünk s örömünk a részrehajlatlan, független érzelmű polgár­ságé is. E helyen konstatálnunk kell, mért nem voltak a vasmunkák ajánlatánál figye­lembe vehetők a helyi erre vonatkozó aján­latok. Az ok egyszerű. A vasmunka részle­tekre nem adható ki. Külön a vasgerendá­kat s külön azokhoz a kapcsokat nem csi­nálják. Hogy czélirányos legyen és megfelelő a vasgerenda, a vasgyár maga késziti hozzá a tartozékvasakat, kapcsokat, srófokat stb. Az öntött vaskályhákat s a takaréktűzhelye­ket is egyöntetűen készitik rendszerint a kemenczeöntődék. A bizottság a vasmunkák ilyen szétosztására jogosítva nem is volt — nem is intézkedhetett máskép. Helyből pe­dig csak egyes tételekre jöttek ajánlatok; az összes vasmüvekre egy sem. — állategészségügyi vizsgálatok. Lipthay Iván miniszteri tanácsos ur f. hó 28-án az állategészségi törvény végrehajtásának hely- szini felülbirálata czéljából városunkban idő­zött. — Az összes járási tisztviselők és a rt. városok rendőrkapitányai jelenlétében az állategészségügyi rendészetről szakszerű elő­adást tartván, az állategészségügyet magasabb szempontból is tárgyalta, tüzetesen reá muta­tott azon kiváló fontosságú nemzet- és hazai közgazdasági czélokra, melyek az állategész­ség pontos és lelkiismeretes kezelését indo­koltan követelik. -— Tüzetes vizsgálatot tar­tott ezután a központi kezelés felett s miután meggyőződést szerzett magának arról, hogy az állategészségügy vármegyénkben kellőkép kezeltetik, állategészségügyi rendészetünk működése felett megelégedését nyilvánitotta. Úgy Lipthay István miniszteri tanácsos, mint a vezetése alatt működő bizottság tagjai a járások egyes községeit is meglátogatták; — az állategészségügy tekintetében vizsgálatokat eszközöltek s közönségünk megnyugtatására jelezhetjük, hogy sem a rt. városokban, sem a vidéken e téren nagyobb hiányokat nem észleltek. — A pénzügyigazgatóságok újabb hatásköre. Hogy a jövedéki ügyekben hozott bírói Ítéletek gyorsabb végrehajtást nyerjenek, fölhatalmaztattak a pénzügyigazgatóságok, hogy a birói Ítéletekben ki­mondott fogságbüntetéseknek foganatosítását a végre­hajtás mellőzésével saját hatáskörükben olyan esetek­ben is szorgalmazhassák, ha az elitéit fél nem egé­szen vagyontalan és a birság-összeg 100 frtot meg nem halad. — Gyászhir. Egy közszeretetben álló nagy család borult gyászba s fájdalmában igaz, mély részvéttel osztozik az egész megye közönsége. Ráth Iván, püspökségi kormányzó ur leánya Irén, férj. Mihálkovics Tivadarné, a jólelkü, szerető ifjú anya hosszas sorvasztó fájdalmainak tegnapelőtt, f. hó 29-én délután végét szakította a halál. Elhunyta, bár nem készületlenül jött, mélyen döbbentette meg a város minden köreit s a polgárság minden rétegében mondhatlan részvétet keltett. Az osztatlan kegyelet enykitse a gyászoló apa, férj s a korán árván maradt gyermekek nagy fájdalmát. Az elhunyt sírján pedig virasszon örök kegyelettel a Szeretet s Emlékezet \ Migyala! — A kiadott családi gyászlap igy ]1 angzik: „Alólirottak mélyen szomorodott szívvel jelentik Mihai­lt ovics Tivadarné született Ráth Irén asszonynak a mai alólirt J tápon délután 8 órakor, élte 31-ik, boldog házassága 12-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült tetemei e hó 31-én fognak Veszprémben az 565. számú házban d. e. 11 órakor beszenteltetni s Aráoson e hó 31-én d. u. 4 órakor a gyászisteni tisztelet megtartása után a róm. katli. templomból az ugyanottani sirkertben örök nyugalomra tétetni. Áldás és béke poraira! Kelt Vesz­prémben. 1885. évi október 29-én. Mihálkovics Tivadar, férje. Mihálkovics Elemér, Mihálkovics Ilona, gyermekei. Ráth Iván és neje sz. Kyátz Ida. szülői, özv. Kyátz Antalné sz. Gaál Zsófia, nagyanyja. Kyátz József, nagybátyja. Emresz Gyuláné sz. Ráth Irma, Ráth Zsigmond, Ráth Ida férj. Molnár Déneané, Ráth Károly, Ráth Gyula. Ráth Ferencz, testvérei. Emresz Gyula, Molnár Dénes. dr. Mihálkovics Géza, Mihálkovics Árpád, Török Abelné sz. Mihálkovics Aranka, Basa Kálmánná sz. Mihálkovics Ilona, Polgár Józsefné sz. Mihálkovics Irma, sógorai illetve sógornői. Kyátz Iván, Kyátz Antal, Kyátz Valér, Kyátz Zoltán, Kyátz Élek, Kyátz Irma, unokatestvérei. — A mi sajtóperünk. Felelős szerkesz­tőnknek múlt, csőtörtökön, e hó 28-án hir­dette volna ki a helyi kir. törvényszék a kir. tábla ítéletét, mely „A választások után“ czimü czikk miatt egy havi fogság­gal sújtja. A kihirdetés azonban ezúttal el­maradt; ami nem valami nagy haj, mert szerkesztőnk jó újságíró-léte daczára nem igen volt rá kiváncsi. (Érthek üt! — Gyerki.) — Lapunk szerkesztőjének sajtóperéről az „Amerikai Nemzetőr“ október 11-iki szá­mában következőket írja: „A kir. tábla hely­benhagyta a veszprémi törvényszék ítéletét, mely Kompolthy Tivadar urat, a „Veszprémi Független Hírlap“ érdemes szerkesztőjét — ki mint tengerésztiszt hosszabb idő előtt New-Yorkban is megfordult s kedves emlé­keket hagyott hátra — politikai czikkek köz­lése miatt egyhavi fogházzal sújtja.“ Úgy látszik, hogy nemcsak nálunk, hanem Ameri­kában is kiváncsiak a kúria végső határo­zatára. — Zsolnay Károly jubileuma. Városi al­jegyzőnk, Zsolnay Károly ur, holnap, novem­ber 1-én ünnepli meg félszázados fordulóját azon napnak, melyen Veszprém város tiszti­karába megválasztották. Ez idő óta elhalt és élő nemzedékek előtt — mindig kiérde­melte azon tiszteletet és becsülést, a melylyel elhalmozták. A tisztes aggastyán, ki ez idő óta többrendbeli tiszteletbeli hivatalt is viselt (többek között a „Polgári Társaskör“ elnökségét), még ma is java munkaerejében van. Midőn holnapi jubileumához melegen üdvözöljük, egyúttal kívánjuk, hogy ez ép munkaerőt még számos éveken át megtartsa! — Lutrizó községi bizottság. Ilyen is akadt hires Veszprémmegyében.Tegnapelött, csütörtökön tör­tént. Balatonfő-Kajár községházán a vadászterületnek 6 évre 90 írtjával történt kibérléséből befolyandó 540 írt­nak hováforditása iránt tanácskoztak. Egyik rész egy alapítandó községi kisdedóvódára akarta fordit- tatni, a másik ellenezte ezt. Szavaznak. Hát uramfla, 11 -en mellette, 11 -en pedig ellene szavaznak. A biró uram, mint jóféle sunyi-fiameghagyatik, nem mert semerre sem szavazni . . . mert akárhogy sza vazna, megveröduék. Hát most mitévők legyenek ? ! A bölcs falunótárus indítványozza, hogy lutrizni kell az ügyre. Beteszik az „igen,* meg a „nem* czédu- lrikat egy zsíros sisakba; a biró kihúzza — s ol­vassa, hogy „nem!* Hát ellutrizták a köz­ségi kisdedóvodát! Hogy hordaná el a kánya az ilyen süvegí'ejtt kupaktanácsosok kipirgált böl­csességét ! — Hála-nyilvánítás. Főt. Horváth Dezső evang. lelkész urnák, megboldogult szaktár­sunk, Hevesy Sándor gépmesternek, f. hó 4-én történt temetése alkalmával, bánatos szivünkre oly enyhítői eg ható gyászbeszédeért alólirottak hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Veszprém, okt. 27. A veszprémi könyv­nyomdák személyzetei. — Nyílt köszönet. Mindazon jólelkü ismerősök, barátok s egyesek, úgy a nagyérdemű közönség, mely felcdhctlen kis Paula leányunk múlt szerdám történt temetésén megjelent s bcmatunkban részvétükkel vi­gasztaltak : fogadják mindnyájunk örök hálás köszö­netét. — Veszprém. 1885. október 30. A gyászoló Lu dvi g •c s al á d. — Egy gyilkos ellen végtárgyalás. Mint legközelebbi lapunkban jeleztük, gyilkossággal vádolt Nagy Károly bűnügyében í. hó 28-án tartatott meg a végtárgyalás. A d. e. idő tanuk kihallgatása és a tényállás tisztába hozatalával telt el, mely a következő: Nagy Károly f. é. julius 31-én d. u. 2—9 óráig a szt. istváni korcsmában mulatott, a midőn is átment Vilonyára a Lamberger-féle korcsmába, hol tánczmulatság volt. Itt nyomban össze­zördült Zsámbokv Mihály szolgalegénynyel, és midőn henczegő modora miatt ennek tár­sai által megveretett, boszut forralt Zsámboky ellen — kit megszégyenítése okozójának tar­tott — haza ment apja lakására, puskát kere­sett elő, megtöltötte és a vilonyai országúton eg}7 árokban lesbe állván, a közeledő Zsám- bokyt 6 lépésről czélba véve, agyonlőtte. — D. u. Cserna kir. ügyész vádbeszédjében be­bizonyítani törekedett, hogy vádlott előre megfontolt szándékkal követte el tettét és utalt különösen arra, hogy ez már a korcs­mában érlelődött meg a vádlottban. — A védelem részéről dr. Fodor Mihály Gyula rend­kívül sikerült és jogilag alaposan átgondolt védbeszédében utalt arra, hogy ezen bűntett lélektani indokát a boszu képezvén, ez már magában véve is elégséges, hogy a higgadt elhatározás kizárt legyen. Kiemeli, hogy vád­lott boros állapota ezt lehetetlenné is tette, a veres következtébeni izgalom pedig önkivüli állapotba hozta vádlottat, a szándék nem is fejlődhetett ki, csak egy rögtönös elhatározás, még pedig az apai házba való belépés pilla­natában, a puska megpillantása által. Kizárt­nak tartja tehát a gyilkosság vádját és csak a rögtöni elhatározásban történt emberölést látja fenforogni, annyival is inkább, mert vádlott a bűnjeleket sem iparkodott elrejteni. Igen megható volt az enyhítő körülményekre való hivatkozás, melyek után védő igy fejezte be beszédét: Midőn tehát irgalmukat vádlott nevében kikérném, teszem ezt a mélyen meg­szomorodott, tisztességben megőszült szülők nevében is, kik kétségbeesetten, összekulcsolt kezekkel a törvényszék kapuiban várják a fiuk felett mondandó Ítéletet, irgalmat, kegyel­met kiáltva. (Vádlottra mutatva, ki zokogni kezd.) Nézzék meg vádlott megtört alakját! Én nem kegyelmet, igazságot kérek és ezen tudatban várom ítéletüket! — A beszéd úgy a hallgatóság, mint a törvényszékre élénk benyomást tett és a kir. ügyész volt az első, ki a fiatal védőnek szerencsét kívánt. A törvényszék elfogadván ítéletében a védő által kifejtett rendkívül enyhítő körülménye­ket, őt életfogytiglani fegyházra ítélte. — Mindkét részrül felebbezés jelentetett be. — Meghívót Tettünk a pécsi jogakademia pol­gársága által saját kebelében levő egyletei javára 1885. évi november hó 4-én a „Hattyú* termekben tartandó jótékonyczélu zártkörű tánczestélyre. — Kezdete 8 órakor. Személyjegy ára 1 frt 50 kr. — Meghívó. A veszprémi önk. tűzoltó- egylet f. évi kiadásainak fedezhetése végett 1885. évi november hó 8-án hangversenynyel egybekötött zárgyakorlatot tart. A zárgyakor­lat délután 4 órakor az úgynevezett „Sóházi“ épületen veszi kezdetét, — a tervezett hang­verseny pedig a „Korona“ vendéglő nagy­termében esti Va8 órakor. Belépti dijak: támlásszék 1 frt, zártszék 60 kr., földszint 40 kr. Jegyek válthatók Bokrossy Viktor egyleti pénztárnok urnái és az nap esti 7 órától kezdve a pénztárnál. Külön meghívók nem bocsáttatnak ki, csupán falragaszok és a helybeli lapok utján lesz hirdetve a jelzett ünnepély. A rendezőség nevében: Mészáros Károly, alparancsnok. — Erdö-őri vizsgák eredménye Szombathelyen. A nm. íoldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumnak f. év junius hó 26-án 34470. szám alatt kibocsátott intézvénye folytán az idei erdő-őri szakvizsgák f. év és hó 5-én és az erre következő napokon Szombathelyen a megyeház kistermében tartattak meg. A vizsga tétételére a királyi erdő­felügyelőségtől egészben 21 egyén nyert enge­délyt, lakhelyük szerint Sopronmegyéből 4, Veszprém- megyéböl 4, Győrm. 4, Zalam. 6 és Vasmegyéből 3. A vizsgálat szóval és írásban tartatott meg s tár­gyát képezte mindaz, mit az erdészeti műszaki se­gédszolgálat sikeres teljesítésére s az erdő-őrnek a fennálló erdőtörvényben előirt teendőire és jogaira nézve tudni kell, úgymint: hazánkban élő fák és cserjék tenyésztési viszonyairól, vetés-, ültetés- és dugványozás általi beerdősitésekről, gyérítésről, kisebb földterületek térfogatának s az erdészet körében elő­forduló tárgyak — fák köbtartalmának kiszámításá­ról, vágatási idő vagy forda megállapításáról, favá- gatásról — szemitésről, az erdő által adható főelő és mellékhasználatokről, a fának szárazon és vizen való szállításáról, továbbá az erdővédelemből: elemi csapások, állatok és emberek által okozható károk­ról és ezek megakadályozásáról, — tekintettel az erdőtörvényeknek erre vonatkozó rendelkezéseire és végre a vadászati törvényről. A vizsga jelöltek ál­tal vezérfonalul használtatott Bedő Albert országos főerdőmesternek „Erdő-őr vagy az erdészet alapvo­nalai* czimü és az országos erdészeti egyesület által az erdő-őrök tankönyvére kiirt pályadijjal jutalma­zott müve. A vizsga eredménye teljesen kielégítő­nek mondható, főleg ha meggondoljuk, mennyi fá­radságba kerül egy már meglett korú, a tanuláshoz nem szokott egyénnek, aki legjobb esetben csak a népiskolákat végezte, a fentebb elősoroltakat meg­tanulni és megérteni A vizsgára megjelent egyének közül az 1879. évi XXXI. t. ez. értelmében teljesí­tendő erdő-őri szakszolgálatra: 1 kitünően, 10 jól, 7 kielégítően alkalmasnak találtatott, 3 nem állotta meg a vizsgát. — A magyar nyugoti vasút igazgatósága értesíti hírlapunkat, hogy a kiállítási mérsé­kelt menet- és térti jegyek bezárólag i é. november hó 3-áig minden nap fognak kiadatni. A kiállítási sorsjegyek és belépti jegyek kiadása folyó évi október 30-ával megszűnik. — A fehérvári amerikai szöllötelepröl s annak általunk a maga idejében leirt legutóbbi szemléjéről a következőleg emlékszik meg Molnár István, a bu­dai vinczellérképezde igazgatója, „Borászati Lapok* czimü szaklapja legutóbbi számában: „A székesfe­hérvári amerikai telepet f. hó 4—5-én az összes vinczellérképezdei igazgatók és vándortanárok meg­szemlélték. Megjegyzendő, hogy e telepen az ojtás nagyban bevezetésére Molnár István volt kikiildve s az ojtást a budai vinczellérképezde növendékei, va­lamint a fejérvári ojtási tanfolyamból behívott két szöllőmunkás végezték. Az eredmény kitűnőnek mondható, amennyiben 41—64%-e a beojtott ala­nyoknak megeredt s egy méteres hajtást hozott; némelyik már szép és érett fürtöket is termett. Ez az első telep tehát, hol 5800 drb megeredt amerikai ojtványt tudtak bemutatni. A kiknek Székesfej érvár felé vau dolguk, ue mulasszák el a telepet, — mely Leboczky Dezső felügyelő buzgő kezelése alatt áll — megtekinteni.“ — Őszintén örülünk a legszakava­tottabb helyről jövő elismerésnek, melynek reprodu­kálása által meggyőzni hisszük az amerikai telep czélszerüségérol azokat is, kik a felállításkor annak eredményeihez oly kevés reményt kötöttek. A budapesti „Balatonvidéki-kör“ múlt vasár­nap este tartotta évi rendes közgyűlését. Az évi jelentés fölolvasása után Sümegi jegyző indítványára a közgyűlés ogyhangulag elhatározta, hogy a kör az erdélyi magyar közművelődési egyesület tagjai sorába lép és 10 forinttal 6 évre megváltja tagsági diját. Ezután következtek a választások: Elnökül egyhangúlag Rákosi Viktort választották meg: alel- nök Balassa Jenő dr., titkár Weiszfeld Jenő, jegyző Sümegi Vilmos és Ullmann Mihály. —• Kővágó-Őrsön evang. segédtanítónak Görög Endre választatott meg, ki is állását f. hó 30-án el­foglalta. — Faiskolák kezelőinek figyelmébe ajánljuk a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium azon rendeletét, mely szerint a községi faiskolákban szőllőnek nem szabad lennie, ha pedig ott volna, az onnét rögtön okvetlen eltávolitandó, mert a phyllo­xera esetleges fellépése alkalmából a faiskola zár alá volna helyezendő s akkor semmiféle fa onnét nem volna elültethető, a mi a faiskola czéljának, mely a gyümölcsfáknak a községben minél nagyobb mérvben való szaporítása — épen nem felelne meg. — öngyilkosság. Nay Ignácz, helyi derék s rendkívüli szorgalma s becsületessége miatt általán szeretett fiatal kereskedő, múlt hét­főn mellbe lőtte magát s azóta a halállal vi­vődik. A szörnyű tett egy családi tragédia végjelenete. A szegény ember — mint min­denki tudja — otthonában boldog egy per- czig sem volt. Se örömét, se akaratát nem hagyták neki legközelebbjei. Evődött magá­ban s egy heves jelenet fegyvert adott ke­zébe. Egynek élet, öröm — másnak kín és halál a házasság! — Öngyilkossági kísérlet. Egy Fejes nevű csapó­legény múlt hétfőn délután fölakasztotta magát a ház padlásán. Szerencsére ép akkor mentek arra a házbeliek, hogy a szürposztót a szárítóra húzzák s a lógó embert észrevették. Levágták. El. — Szegényt az ág is huzza. Köves Istvánná szegénysorsu dörgicsei asszony, 11 forintját, a karján hordozott dolmányzsebéből, melyben zsebkendőjében elhelyezve volt, vagy kivették, vagy elveszté a pénteki hetivásár alkalmával. A becsületes megtaláló kéretik azt a rendőri hivatalba beadni. — Boldog halál. Reider János csavargó, részeges koldus, annyira megrészegedett teg­nap, hogy ennek következtében meg is halt. — Kútba fűlt. Hirschl Fáni tapolezai lakos f. hó 14-én a kútba esett s mire megmentésére jöttek, már a kútba fűlt. — Hirtelen halál. Schreck Anna zalabéri lakos, 70 éves özvegyasszony, f. hó 18-án sógoránál, egy jómód« földművesnél volt ebéden, a hol ez alkalom­mal több rokon is egybegyült és vidám beszélgetés és tréfálódzás közt folyt az ebéd, midőn az öreg asszony egyik tál ételhez fogva, egyszerre ájultan rogyott össze. A rokonok megrémülve keltek fel az asztaltól s ijedtségükben mit sem tudtak tenni, majd a körorvosért elküldték, de mire ez megjött, már csak a halált constatálhatta. — Mezitlábos apró gyermekek. Az elemi iskolába járó szegény sorsú apró gyermekek egy része mezítláb és csaknem mezitlenül jár iskolába. Valóban szánalom őket meg­tekinteni. A szülők egész a kétségbeesésig szegények. Az éretlen gyümölcs és egyéb élelmi szerek, ha az egészségre ártalmassak, elkoboztatnak — s az ily mesztelenség csaknem nagyobb ártalmára van ily késő őszi időben az egészségnek, mint a kissé megvizezett tej! Ezt a nyomorúságot is lássa meg a hatóság és segítsen rajta. — Kitüntetés. Szopós és Grósz csendőrök, akik Savanyu Józsi elfogatása által annyira kitűntek, a belügyminisztériumtól dicsérő-oklevelet nyertek. Ezen­kívül Grósz, aki a múlt évben a szombathelyi (szent- mártoni) tűzesetnél élete koczkáztatásával egy nőt mentett ki az égő házból, még 25 frt ajándékban is részesült a kormány részéről. — A bűnök bűne. Jak ói Sándor csizmadialegény múlt pénteken este a cserhát-utczában egy kis leányt elfogott. A bűnt nem hajthatta végre, mert a kis lány sikoltására kiszaladtak a szomszédok, mire Jákói a leánykát dühében úgy vágta a kövezethez, hogy feje beszakadt. Jákóit elfogták. — Megártott az Ujbor, Varga Gergely vaszari lakosnak. Ugyanis nevezett hétfőn délután annyit talált inni a „murczi“-ból, hogy pinczéjéből nem tudott feljönni s ily állapotban a guta megütötte. Legalább „moz­gósított állapotban“ költözött a másvilágra. (Rend. lev.) — Az adó elöl szökni akart egy Kolin Simon nevű helybeli szegény ember. Az ekzekutorok azon­ban neszét vették és esti 6 órakor rajtütöttek. Ösz- szepakolták mindenét s fölczepelték a holmikat a városházra, Kolinostul együtt. Fene muszka világ van itt. Egyikét a lajdinántok, másikát az ekzeku­torok fogdossák el. A uagy állami boldogságtól van az. Süsse meg, aki kifundálta ! — Milliomos örökség. Egy vagyonilag tökéle­tesen tönkrejutott nyereggyártó lakik Tapolczán, vagyis inkább a városon kívül levő régi, elpusztult löportoronyban, miután fizetésképtelensége miatt la­kást sehol sem kapván, itt húzta meg magát több tagból álló családjával együtt, folytonosan a legna­gyobb nyomorral küzdve és tengetve életét. És ime, nem rég levelet kap egy szatmármegyei ügyvédtől, melyben tudósítják, hogy egy gyermektelen távoli rokona: Szentpétervárott (Oroszországban) elhalt báró Stiglicz Sándor után több millió rubel örökség ma­radt hátra, melyből ő reá, mint a nagyszámú oldal­ági rokonok egyikére legalább is félmillió háramlik. A boldog örökösnek legelső gondolata is az volt, hogy mihelyt az örökséget megkaphatja, azonnal elveri — a feleségét. — Vadász tréfa. Kaposvárról Írják egyik lap­társunknak a következő tréfás esetet. Egy úri vadász- társaság Zimányba rándult vadászni, de nem voltak hajtok. Kerestek gyermekeket, de iskolában voltak mind, mert a tanító igen szigorúan veszi köteles­ségét. Egyik vadász erre elment az iskolába s be­mutatta magát tanfelügyelőnek. A tanító még soha sem látott tanfelügyelőt s oda volt a nagy tisztes­ségtől! A „tanfelügyelő* a gyerekeknek egy napi vakácziót adott s Ígérte, hogy másnap vizsgát tart. — A gyerekeket elvitte bájtoknak a vadászatra! A szegény tanító pedig még most is várja a tan- felügyelőt.

Next

/
Thumbnails
Contents