Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-17 / 42. szám
• i *■ • Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 42. sz. Szombat, Október 17, MEGYEI- S HELYI ERDEKU, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt. -— ki\ Fé lévre....................................3 írt — kr. Negyedévre..............................1 Irt 50 kr. Eg yes példányok áru 15., s kaphatók a sétatéri kioszkban. Ney Mór. Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Meg jelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Ivorona-utcza, Hartróann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK“^ a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: mm Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház,.. a „Petőfí“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi' részét illető közlemények küldendők! Kéziratok vissza nem adatnak. A válóperek. Veszprém, okt, 17. Pár hét előtt jeleztük hírlapunkban azt a megdöbbentő körülményt, hogy Veszprém- megvélten a válóperek ijesztő mérvben szaporodnak s helyi ügyvédi irodáink ügyforgalmának legnagyobb kontingensét a házassági válóperek képezik. Szomorú dologi ez nagyon. Milyen lehet ott a közmorál, a társadalmi rend — hol a társadalom alapja, leg- erősb kapcsa, a közmorál lényege maga. a házassági kötelék oly laza, hogy az a leg- csekélyebb okból fölbömlik — mint a leg- legegyszerübb üzleti kötés?! Mert valóban ma nem is a szerető szivek összetör vadasának, de a zsebek szövetségének kezdik tekinteni a házasságot. Ma, ha uj eljegyzésről hoz hirt a hírlap, az ismerősök nem azt kérdik egymástól, a rokonok a vőlegénytől, — menyasszonytól, hogy „szeretik-e nagyon egymást?“ — hanem azt, hogy „jó partiét csinált-e. hoz-e, visz-e pénzt?“ Maga a pénz pedig nem lehet sem a társadalmi, sem a családi boldogság alapja. A munkásság eszköze, az életfentartás tényezője kétségkívül a pénz — de az élet czélja nem az. Nem pénzért és pénz által születik az ember; nem is lehet a végezel az, hogy pénzszerzésért éljen és haljon. Kölcsönös szeretet, a szivek együttérzése adja az életet s az élet czélja sem más, mint a szeretet fejlesztése s gyakorlása által úgy családunk, mint a társadalom boldogságát megalapítani. De hát úgy látszik, ez az isteni rendelés csak theori ának marad s az élet nem emeli érvényre. Axióma, mely nem találja megoldását. Mese — a régi jó világból. Ma már inásMnt van s a mesét is máskép beszélik el a serdülő gyermekeknek. A mesebeli tündérországban már nem az a fő, hogy a tündérek szeretik egymást, hanem az. hogy aranyos, gyémiántos a ruhájok. meg hogy mindenik királyfi, meg hercZegkisasz- szonv akar lenni. A nagyzás, urhatnámság méregcseppjeit már gyermekkorában cseppegtetik az ifjú kékekbe s nem a lelkek, de a külső eziezoma ragyogására, teszik sóvárrá. Aztán a téveteg ifjú sziveket megrontják észbóditó, érkölcslazitó regényekkel, hogy mire az a való élet pró- zaíságára, a komoly munkára éretté válnék TÁECZA, Arcania királya. (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) Leon Delavigne uyiltszivü, könnyüvérii francia volt. Alig 29—; 30. éves fiatal ember. Szellemes minden szavában s tréfás, mindig. Az életet, pillanatig sem vette komoly oldaláról, Ne?P iß illett volna ahhoz a csaknem gyermeki barna arezboz, — örökké mosolygó, villogó szemekhez. Olykor végigsimitá picziuke fekete bajszát, mintha valami nagyon fontosat akart volna mondani, aztán olyan bohó tiyfasag sült ki belőle, hogy alig győzte az ember kacagással. Testestül-lelkestül frauezia volt. A frauezia ifjak könnyelműségével, jószivével egyaránt áldott. Bizalmas, közlékeny anélkül, hogy hasonbizalmat várt volna. Ifjú utitársnőjét jegyesének mutató be. Aminő ábrándos volt, oly regényes volt a neve is. Leon Delavigne úgy nmtata be, hogy neve Oceania. No hisz ez a gyermek nem sok vizet zavar még föl, ha mindjárt Oceania-uak hívják is! Aztán mennyire csalódtam benne, Ilikor az utasok nagyrésze elhelyezkedett ca- binjaiban. a nagy hajóteremben csak hárman maradtunk. En végig dőltem az oldalpamlagok egyikén. Leon ur odatolt egy kis sakkozó asztalt, erre ráservierozta a Urnáját s egy loug-chaisere keveredett melléje. Oceania kisasszony álmos volt. Leon ur leeresztett egy hálóból készült hintaágyat s jegyesét abba helyezé. Aztán agy elringatta, akár — álom világot veszt, későn ébred s unottá \ válig előtte a világ s az élet. Átevez aztán az ifjúságon. Ledér örö- • műk, kedvtelen erőltetett kicsapongás, köny- nyelin fiségek közt fogynak az évek s mire a leányok is ráunnak a léha szerelmeteskedé- sekre és félni kezdenek az aggszüzességtől: ifjak és leányok isten neki — rávetemednek a, házasságra. És mindenik a másik zsebére spekulál. A fiatal ember a leányéra, a leány a férfiéra. Megnézik egymás telekkönyveit s az apósok birtokait, kik különösen arra spekulálnak, hogy egymást rászedjék. Egyik- többet mutat. igér a másiknál s mikor a pap'elmondta az ament s egymásra néznek, hát úgy találják, hogy uiindkétrészt — meg vannak csalva. Kisebb-nagyobb mérvben minden mai házasságnak ez a fekete levese. S a legnagyobb baj, hogy annak a levét — az ifjú házasok isszák meg. Apa, fin, anya, leány, mind mind a realitást keresik ma a házasságban s mégis iriieális valamennyi házasság. Üzleti szédelgés az — semmi több. Hogy ez igv van — látjuk itt is, a mi megyénk!)en, városunkban. Ujjainkon olvashatjuk meg itt Veszprémben a boldog házasságokat. Kényszeritett együttélés, unott-kelletlen házasság van itt akármennyi, tel se tűnik. S hány az a ház, honnan csupa szeméremérzetből nem szivárog ki az elégedetlenség, a boldogtalanság panasza, hány ? ! . . . Mai lapunk nyilttere is egy sötétebb vonás abból a kuszáit erkölcsi chaosból. melyben mai társadalmunk fetreng. Ez a botrány megyénk egy nagy vidéke morálját fertőzi most s szintén veszprémi fiskális-irodában szerepel már mint válóper. Hát hova fog ez vezetni? ííyujt-e hát im ezen az erkölcstelenségi lejtőn, segítő, mentő kezet társadalmunknak az egyház, á mi lelki védvünk ?! Hinni akarjuk. Ma nagyobb szükség van reá, mint valaha. Rómának is elébb erkölcse veszett el. Aztán dőlt meg maga az ország! egy gyermeket. Pár pei-cz múlva olyan édesdedeu aludt, akar az anyai bölcsőben egykoron. Leon ur néhányszor föléje hajolt, hogy alszik-e máf. Mikor errül mzggyözödött, szelíden homlokon csókoló, aztán lábujhegyeu visszatért a sakkozó asztalhoz. — Milyen boldog ön uram, hogy oly kedves ifjú jegyese van. Bizony jól imádkozott, hogy az Isten ugy megáldható ! — Az igaz, viszonzá a frauezia, hogy sokat imádkoztam már életemben; de hát az nein erkölcsi érdemem. Abból éltem. Énaem adtak érte. Kérdőleg tekintettem rá. —7 Ugy van, urain. Pap voltam, missionaries. Most érti. — Egy Delavigne, missiouátíus'?! — Ugy vau. Oh uram, az nagyon különös história volt. Es hosszú nagyon. Untatnám. — Elleukezöleg. Lekötelez. —. Nos gyújtson egy szivarra. így legalább tán nem alszik el. Aztán töltsön a samovárból s figyeljen erre a valóságos kiuézer-töyténetre.^ Ha egyszer színdarabot csinál belőle, kussadarabbá válik. — Szerencsés voltam magam bemutatni kezdé. Leon ur — hogy a Delavigue-családból származom. Malheur-jeim mindjárt a bölcsőnél kezdődnek ; hát ott kezdeni el. Születésemét megelőzőleg atyám az algíri csapatok fölött parancsnokolt néhány hóig, ugy hiszem 7 hónapig s aznapon, mikor atyám yisz- szaérkezett Parisba, születtem. Atyám nem örült az én megérkezésemen, sőt otromba gyanúval üldözte anyámat. Sokat sirt szegény ő is, meg én is. Két év múlva elhallgattunk. Engem elvittek a rueni csecsewöápoldáha; anyámat pedig a Pere Lachaise temetőbe. Első iskoláimat szinte, Rouenban végeztem. Atyámat nem ismertem, néni is láttam tiz éves koromig. A Blaiiché-bankbáz egyik főnökénél, kivel atyám üzleti összeköttetésben állott, neveltek föl. Iparosaink figyelmébe. Budapest, október 16. Az épitö-iparosok tanfolyama. — Az állami közép-ipartanodában a félen szünetelő épitő-iparosok: kőmivesek, ácsok és kőfaragók számára rendezett tanfolyam f. évi november hó 3-ik napján fog megnyittatni. A tanfolyam négy téli félévre terjed s évenkint november hó elejétől márczius hó végéig tart; e tanfolyamon az illető épitő-iparosok rendszeres szak- kiképeztetést s annak sikeres bevégzése után j o g- érvényes kőmives-mesteri bizonyítványt nyernek. Tanulókul felvétetnek a 14-ik életévet betöltött azon kőmives-, ács- és kőfaragó-segédek, a kik folyékonyan olvasni. írni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakorlatban működtek. A felvételre jelentkezők erkölcsi bizonyítványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban és melyik szakban dolgoznak. A beiratások az intézet helyiségében (VIII. kér. Főherczeg Sándor-tér 4. sz.) november hé 2-ik napjáig, a köznapokón este 6-tól 7-ig, a vasár- és ünnepnapokon pedig délelőtt 10 órától 12-ig tartatnak. Az állami közép-ipartanoda igazgatósága. Védekezés a phylloxera ellen. Tekintve azon szomorú körülményt, hogy a phylloxera megyénk egyes szőllöterületeit végpuszti- tással fenyegeti: időszerűnek tartjuk lapunkban közölni Miklós Gyula kir. tanácsos és borászati kormánybiztosnak a phylloxera elleni védekezés tárgyában a nagy közönség, tájékoztatása végett kiadott alábbi nagyié ntosságu köriratát: Tekintettel a phylloxerának hazánkban mind veszélyesebb mérvben való terjedéséré és fellépésére s tekintettel azon tájékozatlanságra, melyben az e vészes rovarral szemben miként leendő védekezés kérde'sét. illetőleg hazai szőllötermelőink legnagyobb része -r- mint azt körutaimhan oly sajnosán s annyiszor kellett tapasztalnom — a legnagyobb tévedésekben létezik vagy a legvégzetesebb és ferdébb balhiedelemnek hódol, arra késztetnek, hogy mint a borászat ügyének előbbre vitele s intézésére kiküldött kormánybiztos, a phylloxera elleni védekezésnek ez idő szerint leghelyesebb módjára vonatkozólag máris jó eleve figyelmeztessem a szőllőmivelés iránt előszeretettel viseltető bortermelő közönséget azon eljárás alkalmazására, mely egyrészről a szénkéneggel való védekezés elitélése, másrészről pedig az amerikai ültetések felkarolása által veszélveztetik a magán4/ O tevékenység buzgalmát. Az eddig megejtett, ugy hazai mint külföldi beható‘kísérletek, melyek u phylloxera elleni védekezési módokat illetőleg eszközöltettek, mindannyian azon végeredményre vezettek, bogy a phylloxera Levelet sohsem irt sem atyám, sem semmi rokonom. Az én szivem nem tudta, mi a szeretet. Nem volt örömem, de bánatom se. Néha újévkor, vagy valami nagy ünnepek alkalmából jött számomra Páriából egy-egy értékes ajándék. Aranygyűrű, ékszer, ilyesmi volt a dobozban. Nem őrültem neki. Nem volt kinek megköszönni. A gymnasiumokat Havre-ban végeztem. Heves természetem sok kellemetlenséget okozott nekem. Többször zártak ki az iskolából. Ilyenkor mindig az a vágyam támadt, hogy valamely hajóra szerződöm szolgálatba. Tervem mindannyiszor meghiúsult, mert mielőtt a hajóra szálltam volna, tanáraim jó szive megesett rajtam — s kérvényezés nélkül visz- szaszóllitottak az iskolába. A hetedik osztályba jártam; midőn egy szerencsétlen párbajom akadt. A havre-i révbiztos kis leányába voltam szerelmes s a kedves szőke Fifine lángblón viszonozta hevítéseimet. Bátya a hadseregnél tiszt volt 8 többszörösen figyelmeztetett czél- taían udvarlásaim beszüntetésére. Utóbb fenyegetöd- zött — és Fifine annál jobban szeretett. Egy este a Michaelis-kávéházban találkoztam a hadnagygyal, ki több társával billard-ot játszott, mig én egy partié ecarte-ot scarte-oltam pár kollegámmal. Á hadnagy rendki vili izgatott volt; ugy itta a sherry-t, mint a vizet. Egyszer csak észrevett. Odajött s durván támadt reám. Alig egy pereznyi szóvita után a billard-dacos-val .megütött, mire én torkonragadtam s arcznlfitém. Az összes kávéházi közönség vetette magát közbe, hogy a tisztek össze nem vagdaltak. Másnap este volt a rencontre a blocade-bástvn- kon kívül. A tiszt kétszer lőtt rám s mind a kétszer kalapomat lőtte le fejemről. Ép az, első lövést a levegőbe lőttem, a második (öves ©lőtt düh fogott el s rásütöttem ellenemre* Özótalan rogyott össze. Golyóm torkon találta s egy perez alatt vége volt. Még azon éljél eny southamntoni rrözös fiitőellen az eddig ismeretes eljárások közül teljes sikerrel egyedül az alább felsorolt eljárás segélyével védekezhetünk. Ezen védekezési módok: 1. a phylloxeralepett szőllönek szénkéneggel való kezelése, úgynevezett gyérítésében; - • 2. az európai szőllőknek ellenálló amerikai szőllőtőkékre mint alanyokra ojtásában; 3. a szőllőknek futóhomok talajokra telepítésében ; 4. a teljes viz alá borításban nyilvánulnak. Ezen négy fővédekezési módhoz volna még némileg sorolható : .5. A phylloxerának is ellentálló s önmagukban, tehát beojtás nélkül is habár kevésbbé jó, de még is tűrhető boritalt szolgáltató, úgynevezett direct- terinő amerikai szőllőknek a phylloxera pusztításai folytául kiveszett európai szellőink helyébe való ültetése is. A védekezési módok körülményesebb magyarázatát illetőleg az első úgynevezett szénkéneggel való gyérítés abból áll, hogy minden egyes phylloxera- lepett tőke gyökerét körülvevő földbe évenkint egyszer, vngy még czélszerübben kétszer egy erre készült fecskendő segélyével egy bizonyos mennyiségű szén- kénegnek nevezett-, felette illékony és mérges anyagot lövellünk be, mely a földben szabaddá léte után, nagy állékonyságánál fogva, azonnal elterjedő gáz fejlesztésével a gyökereken élősködő phylloxerák nagy részét megmérgezi s kiöli, tehát számukat gyériti; innen nevezzük ezen eljárást gyérítésnek, minek folytán a phylloxera számban erősen megfogyva, a szöllő- nek nagyobb károkat okozni képtelen. Alkalmazhatóságát illetőleg a*t kell megjegyezni, hogy inkább csak a tisztább minőségű s televényesebb talajokon alkalmazható, köves száraz talajokon csak erős trágyázás mellett mutat kielégítő eredményt s mivel hoidankint s évenkint mintegy 50—60 frtba kerül, csak még jobb erőben levő fiatalabb, termékenyebb szellőkben fizeti ki magát, melyek ily kezelési túlid adást még megbirnak. A szénkéneggel való gyérítés vezetéséhez szükséges szakértők s gépek; s egyéb eszközök a gyérítést foganatosítani óhajtó mindazon birtokosoknak, kik ezért 50. kroá bélyeggel felszerelt kérvényben a nm. földm., ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériumhoz fordulnak, ingyen bocsáttatnak a magas kormány által rendelkezésére: hasoulóképeú ingyen kapják a gyériteni szándékozó szőllöbirtokosok a széhkéneget is mindaddig, mig a nmeit, kormány által beszerzett s a kerületi phylloxera-feliigyelőknél elhelyezve levő szénkéueg-készlet tart, ennek kifogyása után azonban ugy a szénkéneg ára, mint a szénkénegezéssel el- mulaszthatlan trágyázási s napszámos munka költségek a gyérítést foganatosítandó szőllötulajdonost terhelik. Hatása jobb minőségű talajokon, tehát alkalmas viszonyok között s különösen kiéltebb szőllőkbén kellő trágyázás kíséretében alkalmazva szembeszökő s minden várakozást kielégít, mint arról a farkasdi s szendrői állami szőllötelepeken, továbbá a szatmári ‘ tahi-tótfalusi, leányfalvai, pócsmegyeri, szent-endrei, pomázi, szent-gellérthegyi, több székesfehérvári, korú esi. ikladi stb. magáu-szőllőtelepeken foganatosított, teljes kívánatra sikerült gyérítések mindenkit mindeü kétséget kizárólag meggyőzhetnék. jekint Amerika felé menekültem álnév alatt s bár a Baltimore-ba való érkezéskor erősen keresett a rendőrség a hajón, a kapitány, ki útközben megszeretett s kinek fölfedeztem véletlen szerencsétlenségemet, nem-árult el s nem szolgáltatott ki a rendőröknek. Baltijnore-ban . igen kényelmetlenül éreztem magam s- másnap már ismét a gőzösre menekültem vissza. Valamennyi amerikai lapban ott olvashatóin köröztetésemet, de ott olvastam a New-York Herald, személyi hirdetései közt atyám,, Delavigne iir fölszó- litását is, hogy értesülve szerencsétlenségemről, ha • hirt adok neki, kész engem segélyezni. Ez volt az első hir atyám felöl — — az első lóvéi, egy újsághirdetés. A southamptoui gőzös másnap tovább utazandó volt délre, La Plata-ba. A kapitány Ígérte, hogy óda is elvisz. írtam tehát Blanche urnák Rouen-ba, ■ hogy értesítse atyámat, miszerint j óindulatát köszönöm, de nem, veszem igénybe ezúttal. Dolgozni akarok s megkísértem önerőmből emberré s becsületére válni. Sorsomról egyébiránt Blanche ur utján időről-időre értesitendem. La Plata-ban hasztalan kerestem foglalkozást a városban, A kereskedők, üzletemberek nem használhattak : napszámosnak meg nem voltam elég kér- gestenyerü. Katonának is ajánlkoztam, mert olvastam egy állami hirdetést, mely 500 katonai ujjouez félfogadására pályázatot hirdetett. De mert nem bírtam a nyelvet, elutasítottak. Végre ismét a kikötőbe mentem s ott az elevátoroknál egy hirdetés ötlött szemembe. A la pia-* tai bálnahalász-tárgaság, mely a jövő héten 30bálua- halász-hajót volt küldendő a déli vizekre, keresett több száz embert e czélra — jó fizetéssel, s illetve osztalékra, a nyerendő zsákmányból. Nem volt több választásom. Beálltam bálnahalásznak. .’ (Folyt, köv.)
