Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-31 / 5. szám
gokat is meghallgattatni kéri, mert ezen ügy első sorban odatartozik. Véghely ez indítványt elfogadja s igy a 3 bizottság egyidejűleg veszi elbírálás alá ez oflertet. A közgyűlés ezután 1/s 12 órakor véget ért. Egy kis nem-szoczialisztikus csevegés. Pápa, jan. 29. Munkaidő és munkabér, ez a két faktor a munkáskérdés leglényegesebb pontja, a nagy munkásosztály legfőbb élet-, tehát „gyomor“ kérdése. A következő sorok feledata legyen ezzel a nagy- fontosságú szoczialis kérdéssel tisztába jönni. A természet anyagait feldolgozó embernek, hogy termelhessen, tehetségre s egyéb eszközökre is van 8züsége. Ezen feltételeket azon javakból meríti, melyeket előbb munkált és megtakarított. Az ember szerencsés helyzeténél fogva többet képes munkájának szorgalmával termelni (a gazdasági válság eléggé bizonyítja ezt), mint a nólkülözhetlen szükséglete s igy a megtakarított többlettel oda hat, hogy általa a jövendőbeli termelvényeit megtöbbszörözve, gyarapítsa. Ezen uj javak előállítására fordított munka a gazdaságban tőkének neveztetik. A töke épen mint a természet, magában nem termelő tényező ; de a munka hozzájárulásával azt könnyíti, elősegíti. A gazdaságtan többféle tőkét különböztet meg> mint állandó, forgó, befektetett szellemi stb.; de ezek csak nyilvánulásukban különböznek, mert minden tőke Charaktere az, hogy munka és megtakarítás szüleménye, hogy a produkcióra befoly s azt elősegíti. Ezen befolyás azonban jelen időnkben aránytalanul nagyobb s fontosabb, mint a társadalom bármely korszakában. A gazdászat tana szerint a tőka mindenkor nagyobb veszélynek vau kitéve, mint a munkás. Ez a tény megdönthetien annyiban, amennyiben, a tőke birtokosának ogész vagyonát kell koczkáztatni az előre nem látott vállalatoknál, mig ellenben a munkás, minthogy semmije sincs, ilyentől ment. Szükségesnek tartottam ezeket előrebocsátani, nehogy szoczialisztikus nézetekkel vádoljanak. De ezek után mégis csak azon kérdést kell fölvetnem, hogy mi ér többet, a tőke-e vagy a munka. Szerény véleményem szerint még a legmegköve- sültebb pénzembernek is beviláglik, bogy a munka mindig többet ér a tőkénél, azon egyedüli és megczá- folhatlan oknál fogva, miszerint a munka teremti meg a tőkét. Fölöttébb szomorú, de régi keletű igazság az, hogy az állatokra több gondot fordítunk, mint embertársainkra. Mert az állatot jól kell tartanunk, meleg istállóba elhelyeznünk, naponkint többször etetnünk, azt mosni, tisztítani, hogy valami baj ne érje és jó karban lévén, jobban és többet dolgozzék ; az állatoknál a fajnemesitésre is gondolunk, mit az embereknél, fájdalom, soha tekintetbe nem veszüuk. Most már azt kérdem, hogyan nemesüljön a faj) ha a munkás ember silány keresményéhez képest rosz- szul ól ? Már pedig édes mindnyájan tudjuk, hogy semmi, sem járul annyira a szépség és testi erő kifejlesztéséhez, mint a testnek fizikai gondozása ? A silány munkabér mellett hiába mondjuk mi dolgozó embertársunknak, hogy éljen jól és legyen neki, mint azt IV. Henrik franczia király kívánta, minden vasárnapon egy tyúkja a fazékban. De honnét kaparitsa elő a munkás a tyúkot, ha pénzhijáu van s miből gyűjtsön uj erőt ha savanyu keresményéből csak fekete kenyérre és rántott levesre jut ? Bizony, erre a kérdésre senki sem akar felelni. Minden józan gondolkodó embernek kell, hogy kárhoztassa az államot és társadalmi rendet felforgató anarchisztikus üzelmeket, a melyek terjesztői mind akasztófára való gazemberek, de nem is emberek, haÉn édes jó anyám, életem nemtője, ki most ott mélyen a föld alatt pihened le a küzdelemteljes élet nagy fáradalmait, melyek a sírba dönték gyönge vál- laidat — beb igazad volt, midőn búcsúra áldólag emelvén föl karjaid fejem fölé, azt mondád: Menj, menj fiam s ha visszatérsz, megnyugodva lesz. Nincs különbség a földön; nincs igaz boldogság sehol. Ne törjenek meg a csalódások ; a bajban erősbüljön ifjú lelked. Vezéreljen a mindenható. Menj fiam, menj ! . . . Szemem égő könyeit aztán a tenger hüs szellője szárogatta le lázas arczaimról. Másnap megkóstoltam a tengert. Azt tanultam az iskolákban, azt olvastam a tudós könyvekbül, hogy keserű az. Én mindig édesnek képzeltem. Hát hogyan is ne ? I Ahol oly feltétlen a szabadság, oly független a gondolat s az akarat, hol olyan teljes a boldogság, amint azt én képzelém, az a mérhetlen szép birodalom csak talán nem lehet keserű : annak édesnek kell lenni. Leszálltam a fiumei San-Marco molo lépcsőzetén, (akkor a Zichy-féle mólóknak még hire sem volt) s ujjamat belemártva a kékes hullámárba, megizlelém. Az első keserűség akkor fogott el. Fanyar iz csípte meg nyelvem idegeit s a tenger édes álma bizony prózai keserűséggé vált. Egy olajbarna arczu, szürkés fejű kis emberke állott mellettem. Kék nagy szemeivel szelíden nézte csendes merengésemet s mosolygott. Vájjon mit gondolt magában ? . .'. Amint átléptem a tengerészfőiskola kapuját, ismét a régi voltam. A portás, az iskolaszolga, a pedellus, a califactor, a pater familias mind vén kiszolgált, kuszáit arczu nem vadállatok, kik (bontani-rontani tudnának, de újra építeni, emelni — nem. A becsületes munkásosztály jajait és bajait -— melyek sok tekintetben nagyon is jogosultak — nem szabad tehát az anarchistákkal összetévesztenünk, hanem igenis oda kell hatnia a társadalomnak, kivált és első sorban & képviselők házának, bogy a munkások jogosult követelményei, a munkaidő és munkabér minélelőbb szabályoztassék. A magyar munkás természetes józan észjárásánál fogva perhorreskálja a tévtanokat, ellenében nincs szükség holmi kivételes rendszabályokhoz nyúlni, de de ne hagyjuk számon kívül azon körülményt, hogy az elégedetlenség a nem socialistikus irányú vagy nézetű osztályokban is felütötte sátorfáját s hogy a magyar munkás is sokalja a 12—14, sőt 16 és 18 órán át tartó munkaidőt. Mi marad neki étkezésre, pihenésre, hogy családjának éljen és azt eltarthassa ? Ennek kiszámításához bizony nem kell valami nagy mathematikai tudomány. Dehogy meddig bírja a munkás ezt a keserveséletet, ez ám a dolog bibije ! A munkaórák törvényhozás utján való szabályozása, azok maximumának meghatározása sokkal szükségesebb, mint a pbilloxera kiirtása, mely országos művelet ugyancsak czudarul fizet a szőlősgazdáknak, amennyiben azt veszik észre, hogy a philloxera-biztos minden Budavárából magával vitt tudománya zérussal egyértelmű irtási vívmányokban nyilvánul. A szapora, tehát hosszú életű borfogyasztó, de fogyasztási adót nem fizető rovar pusztítja a szöllőket, a munka pedig az emberiséget. És a társadalmi pbilloxera elete talán csak lesz olyan hasznos, miut egy növény, nemde l Aiagy szükségesebb-e ponyvás futó-lovakat nevelni, minek egyedüli czélja a sportmanoknak gyönyörű szórakozást szerezni, mint az emberi fajt nemesiteni? A társadalmi philloxerákat kell mindenekelőtt kiirtanunk, ha azok veszedelmes tovaterjedését akarjak feltartóztatni. A munkás nép is épp úgy áll emberekből, mint a felsőbb osztályok. Mit tevők lennénekezek amazok nélkül ? Ki kaszálna, kapálna, ki vetne, aratna, ki dolgozna, gyűjtene, ha az állam, a társadalom legerősebb oszlopa, a dolgozó nép nem volna ? Hogy minden embernek kell dolgoznia, az nagyon természetes, a munka az embernek szükséges, szükséges nemcsak arra, hogy annak gyümölcseiből megélhessen, hanem az emberi fajnak nemesítése czéljából is. Én a munkát annak tekintem, a minek az élenyt. Tudvalevőleg az élenynek két főtulajdonsága a fejlesztés és az enyészés, az utóbb az elsőnek szükségképeni következése. Mert minden tárgynak fejlődni kell, következetesen az emberi testnek is. Ha az élenyt el. lehetne zárni az élő testektől, azok abban az állapotban maradnának mindig, a melyben vannak, de a fejlesztés egy bizonyos pont után át megyen az enyésztésbe. Minden testnek elkeli elvégre enyészni. És igy van ez a munkával is. Mert: valamint a munka szükséges a test edzésére, az izmok ruganyossága előteremtésére és azoknak erősbitésére, éppen oly mérvben fogja a túlfeszített munka ugyanazokat az izmokat, melyeket előbb erősített, később gyöngíteni s ruganyosságuktól megfosztani, azok olyanokká válnak mint a gumimból készült harisnyakötők, mely uj korában úgy lapul a lábszárhoz, hogy szinte fájdalmat okoz, később pedig csak lötyög a lábikrákon. Némelyek orvos, hoz futnak, azt gondolván, hogy sorvadásba estek, pedig nem úgy van, a lábszár olyan maradt, mint volt, esetleg bízott is, hanem az a ruganyosságát elvesztett baris- nyakötö tágult ki. A ki nem vak, az láthatja, hogy az emberi nem a tökéletesedés netovábbja elé siet, de ezen nagyszerű czél csak úgy leend elérhető, ha mindenek fölött a fizika és szellemit ökéletesitésót tartja szeme előtt a mindenre képes emberi nem. Kell pedig ezen nagy czél valósítására különféle alkalmas eszköz, ha az óriási munkát megfelelő eredmény koszoruzza. A legalkalmasabb s leghathatósb eszköz pedig nem lehel más, mint a munöreg matrózok voltak. Szótalan csendes emberek egy- től-egyig. Hallgatag szalutáltak s aztán végezek dolgaikat egykedvű nembánoinsággal tovább. A „direttore della regia scuola nautica princi- pale“ feliratú teremben ismét azzal a fekete-szürke kis emberrel álltam szemben, aki tanúja volt tegnap az én tengerkóstolásomnak. Mikor azt mondtam neki diákul (az olasz nyelvből eddig csak az olaszkáposztát ismervén) hogy tengerész akarok lenni s büszke önérzettel elébe tettem a testimonium maturitatist, ismét olyan szelíden mosolygott rám, mint tegnap. — Valde bene 1 Megveregette ő is édeskésen a vállaimat s azután tetőtől talpig végig : mért. Mondhatom, hogy térdig érő magas lakcsizmáim nagy efiektust csináltak előtte, mert még hátulról is nézegette. Aztán felvilágosított arról, hogy eddigi 12 éven át való iskolázásom összes tudománya itt egy fakovát sem ér j az igazi tudomány, a tengerisme külön álló exact ismeret s annak az abc-jét sem tudom még. Hanem azért csak ne búsuljak — lesz még én belőlem jóravaló hajós. Kérdezte s feleljek őszintén, bogy a magasban 8zédül-e a fejem s feleltem neki őszintén, hogy igenis — ha olykor a felső régiók illuminálva vannak. Aztán jött a doktor. A mellkas kettős domboru- latu, erős, látérzék 3 és 38 ctmr. távolságra olvasásra képes s igy 45 tengeri mtfdnyire látképes; karerő kifogástalan; szóval: beváltam. Három nap múlva 13 magyar ifjú, kék egyenruhában, vörös schavl-lal derekukon, nyitott mellel s lelkesült arczczal állt egy nagy vitorláshajó födözetén s esküdött hűséget a tenger istenének. E rajongó csapat közepén a hetedik — én valók! kaidő szabályozása, a munkaidő maximumának es a munkabér minimumának törvényes meghatározása. Tisztelt „szabadelvű“ kormány és honatyák! Ne feledjék el, hogy a munkaerővel a tőke hatalma is elfér. Gondoskodjanak a népről és — mindnyájan boldogok leszünk, vagyonfelosztás nélkül is ! A „Veszprémi Független Hírlap“ mélyen tisztelt szerkesztőjét pedig arra kérem, hogy ezen értekezésemnek b. lapja hasábjain tért engedni szíveskedjék. Hoffmann J. A veszprémi szegényház ügye. ' (Jegyzőkönyv.) Felvéve a szegényház létesítése ügyében kiküldött bizottságnak Kemenes Ferencz elnöklete alatt, Ruttner Sándor, Androvics Imre, dr. Pillicz Benő dr. Bezerédj Viktor bizottsági tagok. Kovács Imre polgár- mester és Vikár Lajos főjegyző jelenlétében 1884 évi deczember hó 22-én tartott üléséből. Kemenes Forencz elnök az ülést megnyitván s a megjelent tagokat üdvözölvén, dr. Bezerédj Viktor előterjeszti, miszerint a soproni polgármesteri hivatal utján megkapta az ottani szegényházra vonatkozó iratokat, melyekből kitetszőleg a soproni szegényházban ápolt 88 szegénynek s a megfelelő számú igazgatósági, ápoló és szolgaszemélyzetnek teljes ellátása, beleértve a világítás, fűtési költségeket, az ápoló és szolgaszemélyzet bérét naponkint 22 krba, havonként 6 írt 80 kr., és évenkint 81 frt 80 krba kerül, — vagy is a 88 szegény és a megfelelő személyzetre évenkint mintegy 8000 frt kiadás forditatik, mely mellett mintaszerű rend és beosztás uralkodik s a szegények utánzásra méltó eltartásban részesülnek. A szegényház alapszabályai szerint az intézet fentartási eszközeit képezik: 1. Az e czélra szolgáló alapítványok kamat jö- vödelme. 2 Hetenkint gyűjtött perselypénzek (1056 frt). 3. Az ezen czélra tartandó bálok, színházi előa- sok, hangversenyek jövödelme (605 frt). 4. A törvényszerint e czélra fordítandó pénzbirsá- ságok — rendőri engedélydijak (440 frt). 5. Az intézetnek szentelt kegyes hagyományok, önkéntes járulékok és ajándékok pénzben, vagy természetben (786 frt). 6. A városi kutya adónak jövödelme. 7. A szegény ápoldai pénztár számára dolgozó szegényeknek munkabére 506, mert ők munkájukkal ugyan 1000 frtot kerestek, de az alapszabályok szerint fele keresményük kiosztatik köztük. 8. A városi pénztárból nyújtandó pótlék. Az előadottak után a bizottság hosszasb eszmecsere után melyben a bizottságnak minden egyes tagja résztvett, a következő megállapodásra jutott: Minthogy Veszprém városa a szegényeknek segélyezésére évenkint költségvetésében 5200 irtot vesz fel és fordít: minthogy továbbá a városi kutyaadónak jövödelme az e czélra fordítható pénzbírságok, a munkával elfoglalandó szegények keresménye, rendőri engedély díjak, kegyes hagyományok, ajándékok évenkint szintén jelentékeny összeget szolgáltathatnak ez üdvös czélra; minthogy továbbá reménylhető, hogy úgy egyesek, mint testületek és egyletek alapítványi helyeket létesíteni, vagy ilyenek íétesitésóbez hozzá járulni fognak, minthogy a községi törvény 131 §-a értelmében, ha a községi szegények ellátása a községi lakosok rendkívüli súlyos terbeltetésével eszközölhető, a község kivételesen a törvényhatóságnak segélyét igénybe veheti, és valóságban feltehető, hogy a megye közönsége Veszprém városát ezen nemes törekvésében a nemesi felkelési, most nevelési alapból segélyezni fogja • s miután a helybeli takarékpénztár, mely tiszta jcvödelmónek bizonyos hányadát közhasznú és jótékony czélokra szokta fordítani s mely szegény alap czimén basonlókép egy tekintélyes tökét kezel, — bizonyára nem fogja támogatását megvonni a felállítandó intézettől — sőt még a tekintélyes alaptőkével rendelkező „helybeli jótékony riőegylet“ nemes támogatása is számításba vehető és a bizottság azon reményének és örömteljes várkozásának ad kifejezést, hogy a főtisztelendő káptalan is a kezelése alatt levő azon alapítványokból, melyek e czélra fordíthatók pl. a hetenkint kiosztásra kerülő összegeknek egyéb módon való felhasználása., esetleg a főtisztelendő káptalan rendelkezésére állandó alapítványi helyek létesítése által — kegyesen pártfogolni fogja ezen emberbaráti és közhasznú ügyet. Mindezek előrebocsátása arról győzte meg a bizottságot, hogy egy 100 személyre berendezett szegényház a jelzett eszközökkel fentartbató, annál is inkább, mert városunkban a napi árak a soproniaknál még valamivel alacsonyabbak, de az is valószínű, hogy az első években tán 100 ember nem is jelentkeznék felvételre. A létesítésre vonatkozólag, minthogy a bizottság ezen ügyet a város közönségének nem újabb megterhel- tetésével óhajtja megoldatni — abban történt megállapodás, hogy az úgynevezett „lázárházi mintegy 18.000 frtot tevő alap“ vonassák bele ezen intézet fel- állitási költségeibe és a nevezett alap terhére elhelyezett s jelenleg a kórházi helyiségekben levő, de ott akadályul szolgáló lázárok vétessenek fel első sorban a létesítendő szegényházba, hol a jelenleginél kényelmesebb ellátást élveznének, a városnál szegényalap czimén 2000 írton felüli összeg kezeltetik, melyekhez, ha hozzá vesszük a veszprémi takarékpénztár által bosszú évek sora folytán összerakott s ma már tekintélyes összeget képviselő szegényalapot, melyet ezen jótékony és közhasznú intézet bizonyára nem késend nemes rendeltetésének megielelően felhasználni, értékesíteni, azon meggyőződésre jutunk, hogy az igy részletezett 22—25.000 írtból egy szegényház létesítése eszközölhető. A belső berendezés költségeinek előteremtését a bizottság — de esak akkor, midőn a szegényház már készen állna — Veszprém város mindenkor áldozatkész közönségének jótékony érzülete és nemes adakozásától reményli, mely irányban egy e czélra rendezendő bál, hangverseny, vagy sorsjáték is közrehathat, de ezen kérdés némi összetartás s a rendelkezésre álló erők okszerű felhasználása mellett czélszerüen megoldható. Végül ugv Kemenes Ferencz elnök ur, mint a bizottság tisztelt tagjai az ügy további tanulmányozása — és az ügy iránti nemes érdeklődés fejlesztésére — Androvics Imre és Kovács Imre bizottsági tagok a beiy kiszemelésére, a kivánt helyiségek száma elrendezése és csoportosítása iránt teendő javaslatnak beadására — dr. Bezerédj Viktor előadó pedig a mai ülésből felveendő jegyzőkönyv szerkesztésére felkéretnek. Országos kiállítás. (Eredeti tudósításaink). Budapest, jan. 30. Iparossegédek és tanulók az országos kiállításon. Az országos kiállítás tartama alatt rendezendő munka- kiállitás programmját a nagy bizottság^közelebb állapította meg, elfogadta Rátli Károly csoportbiztosnak e tárgyban készített javaslatát azzal az elvi módosítással, hogy megengedte a külföldön tartózkodó magyar iparos ifjak munkáinak befogadását is. Az iparos tanulók és segédek készítményeiből az időleges kiállítás julius 1-től augusztus 10-ig fog tartani. Czélja az iparos tanulókat és segédmunkátokat részben a műhelyben, részben azonkívül a szabad órákban oly önálló munkák készítésére serkenteni, amelyek a szakmákban való elhaladásról, egyszersmind szorgalomról és a szükséges elméleti ismeretekről tanúskodnak. Tórdij- mentesen bocsáttatnak a kiállításra a VII. és VIII., a G—XXVII. csoport tárgyai, mindezek mintái és a szakmába vágó rajzok. E tárgyak azonban csakis olyanok lehetnek : 1, melyek az illető tanuló vagy segéd saját iparszakmájába valók (tehát nem azon kívül eső időtöltések vagy czéltalan u. n. remekmunkák); 2. melyek a kiállító tanuló vagy segéd által lényeges alkatrészeikben önallólag, tehát más munkaerők hozzájárulása áltál állíttattak elő; es 3. melyek sem anyaguknál, sem felszerelésűknél és külső kiállításuknál fogva befektetést illetőleg költségeket nem igényelnek. E végből a kiállító tanuló, vagy segéd tanítómestere vagy munkaadója által igazolandó, hogy mennyi időt fordított a kiállító a tárgyak elkészítésére és miféle főbb segédeszközök állót:ak rendelkezésére. A bejelentési batáridő 188'. év április hó végén jár le. A tárgyak bérmentve 1885. junins 1-től 15-ig küldendők Budapestre. A kiállított tárgyak a fenálló szabályok értelmében a kiállítás területén elárusíthatok. Asztalokról és állványokról az országos bizottság gondoskodik és azokat ingyen bocsájtja rendelkezésére. A tárgyak visz- szaküldése az országos bizottság költségére történik. A díjazásra nézve a kiállítóknak az általános jury szabályzat alap án arany-, ezüst- és bronz-szinekben előállított dicsérő okleveleket, melyek a jutalom odaítélésének rövid indokolását tartalmazzák, továbbra egy, két és öt aranyból álló pénzbeli jutalmakat Ítélnek oda. * A Figaro, e párisi boulevard lap, részt vesz az orsz. kiállításon, egész pavillonnal képviselve magát ; a párisi sajtó is elküldi levelezőit. * Nők a kiállításon. Daczára, hogy az orsz. kiállítási bizottság a női kézimunkákra nézve igen szigorú feltételeket szabott, mindazonáltal nőink tekintélyes számban lesznek a kiállításon. A házi ipari szakcsoport kézimunka osztályában összesen 117 bejelentést fogad- p tak el. Ebből a fővárosra 22 esik s a többek közt Schnierer Gyuláné, Matavovszky Arturné, Korányi Anna, Verebi Kovács Vera, Patrubány Hermin, Balogh Katalin, Mibálovics Ilka, is készítettek munkákat. A legtöbb kiállítót 38 hölgy 35 bejelentéssel —Szabadka város szolgáltatja. Utána jön Baja városa 13 bejelentés illetve 35 hölgygyei. Ezenkívül képviselve lesznek. Arad, Alcsutb, Brassó, B.-Kula, B.-Bresztovácz, Borszék, Békés-Csaba, Betlen, Battonya, Csik'Szt -Tamás, Esztergom, Késmárk, Kun-Félegyháza, Kolozsvár, Lőcse, Modor, Máramaros-Sziget, Mosony, Szt.-János, Moholy, Miskolcz, Nagy-Kikinda, Nádudvar, Nyitra, Szerdahely, Pozsony, Rév-Ivomárom, Szepes Béla, Sopron, Szentes, Szeged, Szatmár, Uj-Szőny, Uj-Szt.-Anna, Uj-Kécske, Vágujhely, és Zsombolya. Veszprémből egy nő sem pályázik. * Az országos méhészeti egyesület tegnap délután ülést tartott s megállapította az orsz. kiállítás alkalmával tartandó méhészeti kongresszus programmját. Az egyesület József főberczeget szóllitja fel a kongresszus védnökéül. Végül Dömötör László értekezett arról, hogy lehet e a közönséges kúpos kasokból okszerűen raébészKedni. * Halászatunk a kiállításon. A felső magyarországi halászegylet országos kiállítási bizottsága érdekes értekezletet tartott ma Migazzy Vilmos grófnál s elhatározta, hogy a kiállítási csarnokban a hazai hala szatnak kiosztandó területén, kiállítását a halász-egylet czége alatt Herman Otto javaslata szerint kollektive állitandja össze s törekedni fog Magyarország balfaunáját hihetőleg teljesen bemutatatni. A magyar halfauna rendezését Kriesch János műegyetemi rektor volt szives elvállalni. Örömmel vette az értekezlet tudomásul, bogy Herman Ottó a népies halászatot illusztráló gyűjteményét, mely sajtó alatt álló nagy munkájának képezi kiváló adattárát, kiállítani fogja. Közegészségügy. [Körendelet a járási szolgabirákhoz és a r. t. városok polgár- mestereihez.] 417—ki. 885. Habár a fogyasztásra szánt húsnak és a melegebb évszakban könyen romlásnak indulható egyéb táp és élelmi czikkekuek biztosabb eltarthatása, továbbá betegségekben, — jelesül nagyobb sérüléseknél alkalmazbatása czéljából szükséges jégkészlet beszerzése iránt az 1877 évi 32449 számú általános ministeri szabályzat áll fent; habár a legközelebb elmúlt cholera veszély alkalmából a t. czim hivatalom részéről is utasittatott, hogy kiváló gondot fordítson arra, miként hatósága területén minden községben a jégkészlet fer.tartassék — mindamellett miután most a hidegebb évszak tényleg beállott a m. kir. belügymi- nisternek f. é. január hó 5-én 915—VIII. a szám alatt kelt körrendeleté folytán szükségesnek tartom a t. czi- met újabban felhívni, miszerint a legnagyobb szigorral és erélylyel oda hatni igyekezzék, hogy a fenti szabályzatban foglalt utasítások a községek által felelőség terhe mellett teljesítessenek illetve, hogy a szükséges jégmennyiség mindenhol tényleg beszereztessék. Ugyanezen alkalomból a közegészség és köztisztaság szempontjából hangsúlyozni kívánom, hogy da- száru annak, miként a cholera veszély megszűnt, azt, hogy a korcsmáknál mulató s egyébb közhelyeknél levő pecze s emésztő gödrök ezután is kellő módon fertöte- lenittesenek a nagy közönség érdekében azután is megkövetelem s azért utasítom czimethogyafertőtelenitésnek ily irányban leendő szigorú keresztül vitelét a jövőben is pontosan eszközöltesse. Végül elvárom, hogy a t. czim saját hatás körében a közegészségügyi hiányok megszüntetése czé:já- ból minden lehetőt megtegyen és hogy a jégkészletnek hatósága területén lett beszerzését hivatalomnak f. ó. február hó ló ik napjáig bejelentse, Veszprém, 1885 évi januárbó 27-én Véghely Dezső. alispán.
