Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-09-26 / 39. szám
Szombat, szeptember 26. Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 39. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre. . . . * 6 frfc — kr. Félévre.......................3 frt — kr. Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadóhivatalban. Megjeleli minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Körona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. = HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap* szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap“ ötödik évfolyamának október—deczemberi évnegyedére Ötödik évfolyamunk negyedik negyedét nyitjuk meg jövő hírlapunkkal s mint eddig, úgy ezutánra is kérjük t. közönségünk szives támogatását. Nem teljesíthető programmot nem tüzünk magunk elé. Evről-évre hírlapunk minden száma Veszprémmegye s Veszprém város érdekeinek van szánva; nem Írunk egyetlen betűt is, mely a mi megyei vagy* helyi érdekeinket nem érintené. Czikkeink mindig a közügyet szolgálják; bő s páratlanul gazdag hírrovatunk, melyhez több mint száz levelezőnk s külső dolgozótársunk szolgáltatja gyorsan az adatokat, a napiesemények pontos krónikáját tárja az olvasó elé. Hogy a közönségnek hírlapunk arányaihoz évek óta kötött várakozásának méginkább megfelelhessünk, külön könyvnyomdát, egy legújabb szerkezetű nagy angol gyorssajtóval rendeztünk be s jövő hirlapszámunk már ezzel fog nyomatni. így alkalmunk lesz, mi eddig kivihetetlen volt, fontosb ßsetelc alkalmából, még az napon, kiil'ón rendkívüli hírlapokat kiadni s e gyorsaságunk által a fővárosi hírlapokat is megelőzni. Hisszük, hogy e sok munkával s lelkiismeretes gonddal szerkesztett hírlapunk ezentúl is kedvencz lapja leend t. közönségünknek s ebbeli támogatását kérve — nyitjuk meg im az uj évnegyed előfizetését, Veszprém, szeptember 25. 1885. Hazafias üdvözlettel A „Veszpr. Függ. Hírlap“ 8zerk. s kiadóhivatala. I ---------, - ,*» . • t . ' • . ■ ■ . t . j ... - • I Előfizetés az okt.—decz. évnegyedre i frt 50 kr. X Á E C Z A. Ö ne csüggedj.., Jí 0 ne csüggedj élettársam, j Édes, kedves feleségem! j Hervadásra v irány támadt, Bánat vége Öröm lészen . . . Oh, ne csüggedj és ne hallgasd a Az emberek mit beszélnek . . . A balatonparti vasút. Egert, Esztergomot, Szentest és Csongrádofc kivéve, nincs hazánkban jelentékenyebb város, melynek hátrányosabb vasúti összeköttetése lenne megyei székhelyünknél. — Igaz ugyan, hogy ebben nevezetes része van városunk kedvezőtlen fekvésének is, melynek forgalmi köre az által, hogy a Bakony hegyláncza és a Balaton közé mintegy beókelve van, némileg korlátolt, mindazáltal, ha vasutügyünk fejlődését tekintjük, be kell látnunk, hogy a múltban elődeink és részben általunk oly mulasztások és hibák követtettek el, melyeket a jövőben nehéz lesz helyrepótolnunk. Városunk érdekeinek az első döfést a déli vas- utuak a Balaton túlsó partján történt vezetése adta meg. A somogymegyei nagybirtokosok a vonalnak ilykép történendő kiépítése iránt nem csupán a vasúti összeköttetésből származó előnyök miatt, de azért is élénken érdeklődtek, mert ezáltal kiterjedt mocsáros területeiknek használhatóvá tételét s a Balaton vizének tervezett lecsapolása folytán ennek áradása és koronkénti kiöntései ellen birtokaik védelmét vélték elérhetni, mely számításukban nem is csalatkoztak. — Városunk ellenben, mely ez időben a Dunántúl egyik legélénkebb gabnapiacza volt s melynek forgalmi köre a déli vasút hasította vidék jó részót felölelte, nein látta a fenyegető veszélyt, közönségünk a vasút irányának megváltoztatása iránt mérvadó helyeken komoly lépéseket nem tett, s a déli vasút érdekeink ellenére kiépült. A magyar uyugoti vasút tervezése alkalmával városunk közönsége már belátta a vasúti összeköttetés előnyeit, felébredt közönyéből, élénk érdeklődéssel kisérte a tervezés minden egyes mozzanatát, de az állomásnak hol leendő elhelyezése felett való ineg nem egyezhetós és egyéb visszásságok előidézése folytán oda juttatta a dolgot, hogy a vasút vonala — midőn legközelebb, fólmértföld távolságra érinti városunkat. — Jelentékenyen fokozta a bajt az is, hogy az eredetileg Jánosházán és Molnárin keresztül teljesen egyenes irányban tervezett vonal Szombathely érdekében, — bár ez a pályának 6 mértfölddel való meghosszabbítását eredményezte, ennek érintésével építtetett ki, — mi viszont előidézte, hogy idő folytán a magyar nyugoti vasútnak Ott pihen már régen-régen Mélyen lenn a föld alatt — Ahol nincs epesztő bánat Nincsen gyötrő gondolat. r Eg a keblem, fáj szivem, ah Nincsen álma, vágya már — Túl az életen, a síron Az ő Örök árnya vár . . . Hullám. “ Hallgasd szived dobogását , S meg mondja mi vagyok néked! i 1 A kezdetnek vége is lesz, — Mindig úgy volt a világon — I Most szenvedünk, — lesz még idő S Örülünk a boldogságon. J . V Ha majd újra fölkereslek — Őszi felleg lesz az égen, Megölellek, megcsókollak Es szívünkben a tavasznak Legvirágzóbb szaka lészen! 1885. Stept- 5. Magyar Gyula. Dal a hervadásról. Olykor-olykor nem tudom, de Úgy dobog az én szivem . . . S elmerengve — képzetemben Kedvesem elém jelen . . . Árva Bözse. Akik 0 fürdőhely keletkezése első éveiben a ba- tonmelléki Almádi kies vidékén szokták tölteni a fürdő-évadot, mindannyian jól ismerték azt a tizennyolez esztendős szép leányt, ki napjában néha többször is végigjárta a szőlöhajlékokat, reggelenként vajat, tejet vagy halat, délután gyümölcsöt árulgatva. Senki ajtajából nem bocsájtotta, hogy ne vett volna tőle valamit. És ha vékája kiürült, keszkenője csücskiban jókora csombóval lógott a belekötött pénze, — akkor csakúgy harsogott vig dalától a hegy hazamentében. Szerettük mindnyájan Bözsét szives jóságáért: mert anjily illedelmesen köszönve állított be, sohsem távozott volna anélkül, hogy meg ne kérdezze : kell-e valami a faluból ? Bármi megbízást vett a nőktől, a legnagyobb kézséggel járt el benne; nekünk férfiaknak pedig — akkor még nem volt Vörösberénynyel postaösszeköttetésünk — pontosabb lapkihordónk sohsem esz. Sőt ha póntekinapon bement Veszprémbe hetivásárra, előző estve tudtunkra adta, s bármire kértük, szívesen meghozta. E jó lelket szép külsővel is megáldotta a teremtő. Napbarnitotta kerekded arczát szabályos vonások összhangja jellemzi vala ; bogárszemeiuek szikrázó tüze, s győr-kis-czelli szárnya lett fővonallá és a városunkat érintő szókes-fehérvár-kis-czelli szárnya pedig má- sodrangu vonallá siilyedt. — A vonalnak Jánosháza és Molnári irányában leendő kiépítését szorgalmazó Veszprém és zalainegyei küldöttségeknek mintegy kárpótlásul ekkor lön kilátásba helyezve a Balaton északi részén elvonuló és a magyar nyugoti vasút veszprémi állomását a déli vasút szt.-györgyi állomásával összekötő-vonalnak létesítése. — Az eszme ekkor ugyau megpendítetett, de komolyan felkarolva nem lett. — A helyi érdekű vasutakról szóló törvény életbe lépte után a Veszprém és zalamegyei érdekeltség tett ugyan egy kísérletet az említett vonal létrehozása iránt, de kellő pártolás hiánya folytán eredményre nem vezetett. — Több szerencsével a Veszprém-jutási szárnyvasut létesitésót czólzó mozgalom sem járt s a két Ízben inegkisórlett vállalkozás városunk közönségének közönyös magatartásán hajótörést szenvedett. — A lefolyt nyáron viszont egy Veszprémből—Balatonfiiredig vezető gőztramvay kiépítésé vétetett tervbe, de a fejleményekből ítélve, ez sem találkozik a megórdemlett és eredmónynyel kecsegtető pártolással. Helyi érdekű vasutak létrehozásánál ugyanis egyik főkellék az érdekeltségnek kellő részvétele a vállalatban és jelesül az alaptőkét képező részvények elhelyezésében, mi végből az építési vállalkozók által az érdekeltség részéről rendszerint a vonal előállítási költségei kétötöd részének viselése követel- tetik. Városunk mint testület fájdalom, nincs azon helyzetben, miszerint egy ily közhasznú és érdekeink kiváló előnyöket biztositó-ügyet tekiutélyes pénz- erővel támogathasson, s a közönség, mely a mai nehéz viszonyok mellett élénken érzi a súlyos közterhek és a növekedő egyéb kiadások nyomasztó voltát, az uj városház vétel és átalakítás, kisded- óvóda felállítása szegényház létesítése a várcsatornázásának és egyéb halasztást nem tűrő kérdéseknek megoldása által a közeljövőben különben is viszont, mely az uj megyei székház építés s a pápa-keszthelyi vasútvonalra megszavazott segély folytán különben is jelentékeny terhet vett vállaira, a közönséget egyidejűleg a vállalat fontosságával arányban álló újabb megadóztatásnak nem vetheti alája — igy tehát egyedül a csekély számban jolenlevő vagyonosabb érdekelt elemtől várható, hogy a vállalat iráut a világos fej kendő alól hosszú fonadékban vállairól aláomló éjsőtét baja pedig valóban szépre egészité ki azt a főt, mely éke volt a szűzi kellemmel elárasztott testnek. Igazán szép leány volt, s arra, hogy egyszerű földmives szülők gyermeke, ritka szépség, minek hatását a mindenkoron tiszta, s bár egyszerű, de ízlésre valló öltözéke csak fokozta. Megjelenése oly hatással volt az idegenre, hogy egykoron jómódú, de most elszegényedett polgárosztálybeli hajadon áll előtte, kit zülöi a múlt emlékeiben neveltének. Pedig hát hogyan növekedék ? ! Négy esztendős volt Bözse, amikor apjára ráom- lott a kavicsbánya, s mire kiásták a szerencsétlent, saját felesége sem ismerte föl. Ez nyár elején történt, útépítéshez fuvaroztak akkor a kádártaiak s ők is ott laktak még. Azután, hogy visszaköltözének öreganyja házához Berénybe, nádmetszéskor meg anyja alatt beszakadt a jég s inig kifogták a Balatonból, úgy átfázott, hogy rövid napok múltán őt is behantolták, s a kis Bözse árván maradt öregszülőjónél. Akárhogyan szerette is unokáját a jó öreg anyóka mégis csak terhére volt; mert hiszen alig volt önmagának betevőfalatja. A falunak ritkán volt betegje halottja, pedig ebből éR leginkább ; beteg fölött virrasz- tani, azt ápolgatni, s ha az Isten elszólitotta, a halottat felöltöztetni s ravatalán imádkozva őrt állani, a fejénél égő viaszgyertyákat koppasztgatni két ujjával, s temetés után egy-két napig vigasztalgatni a gyászolókat, — ez volt rendes foglalkozása Zsuzsi nénének. Munkaidőben pedig, amidőn mind n kézre a mezőn van szüksége a szántóvető embernek, elhívták a Zsuzsi nénét, vigyázzon az apró gyermekekre. Vagy ha ilyen dolga sem akadt, hát tollat fosztott valamelyik zugolyban otthon. — S a kis Bözse, amiben tehette, ő is se- gitgetett neki. így csak megvoltak ketten valahogy szegényen. Kukoriczatöréskor egyik csúnya szeles nap reg a kellő áldozatkészséget tanusitandja, mert a phylloxera által elpusztított s anyagi jólétében . lapjában megtámadott vidék lakossága a legjobb akarat mellett som képes figyelembe vehető anyagi támogatást nyújtani. — Egyik fotónye/ő, a balatonfüredi fürdő igazgatóság, illetve a kormányzó tihanyi apátság pedig kijelente, hogy az esetben, ha a vonal a jelenlegi kocsiéinál (mely 17 kilometer) jelentékenyen hosszabbra terveztetnék pl. Szeut-Király-Sza- badja, Vörösberény, Almádi, Alsó-Eörsön stb. keresztül (30 kilóméter hosszúságban) vagy ha Bala- tonfüreden túl folytatása nem lenne s a pápa-keszthelyi vonallal össze nem köttetnék, — a vállalathoz mivel sem járul; s tényleg az épitósi vállalkozóknak abbeli óhajára, hogy az előmunkálati költségeket aránylagosan viselje, nem volt rábírható. Ily körülmények között s midőn azt látjuk, hogy a pápakeszthelyi vonal ügye, — melynél pedig a részvényjegyzés elismerésre méltó eredményt tüntet fel, a mennyiben Zalamegye 12ü ezer, törvényhatóságunk 60 ezer, Pápa városa s a pápai uradalom 50 — 50 ezer, a devecseri uradalom, Tapolcza és Sümeg városok s a sümegi takarékpénztár egyenkint 30—30 ezer frt erejéig jegyeztek, mily hosszan vajúdik s a financzierozásnak még ma is jelentékeny akadályok állnak útjában; — midőn figyelembe vesszük, hogy a Boba-jánosházi 6 kilometer hosszú vonalra, melynél az érdekeltség 53 ezer frtot jegyzett s 20 ezer frt a fond perdu ajánlott fel, nem akad vállalkozó, — akkor be kell látnunk, hogy egy ily nagyobb szabású vállalat egyedül a papiroson meg nem oldható. — Rideg pénzkérdés az, melynél az épitósi vállalkozók befektetett tőkéiket biztosan elhelyezve és kellően gyümölcsöztetve látni óhajtják s addig a vállalatba sem bocsátkoznak. Mindazonáltal a Balaton vidékének, hazánk egyik legkiesebb és természeti szépségekbeu oly gazdag részének a jövő tán gyorsabban, mint reméljük, meg fogja hozni az óhajtott vasúti öszzeköttetóst. A gyorsan népesedő fővárosnak nyáron át a zöldbe siető lakossága a Duna jobb partján levő hegyeket (svábhegy, zugliget) már occupálta, a mivelhető részek teljesen beépitvók, s a terjeszkedés a balparton a Rákos homokján is rohamosan halad előre, Leányfalu, Szent-Lőrincz, Megyer, Kis-Pest stb. mind- megannyi uj kiránduló telepek, de ma vagy holnap gélén azonban szegény öregszülője csak az ágyból ébresztgette Bözsét, nem tudott fölkelni s hangja is oly gyönge volt, alig értett szavát. Kis unokája átfutott a szomszédba ; de hát a jó nénék hiába főzőgettek her- bateákat, hiába kenegették. Mire az első hó lehullott, puha ágyat vetett szegény Zsuzsi nénének ott a temetőn. Most már szegény kis Bözsónek igazán senkije sem volt e világon ! De a jó Isten nem hagyja el az ő árváit; s Bözse is nem hiába látogatott el minden vasárnap rendesen öregszülőjével a szentegyházba. Az öregbiró megszánta a nyolez esztendős gyermeket s házába fogadta. Alig, hogy tavaszi szint öltött a határ, Bözse kihajtotta legelőre libáit, s kora hajnaltól késő estig úgy el tudott velük bánni, még a kenyeréből is juttatott mindegyiknek egy-egy morzsát vagy egy falat túrót. Nevén szólitgatja a gúnárt s a tojókat, s azok gágogva repültek messziről feléje. Minden reggel napfelköltével megszámlálgatá a gondjaira bízott aprómarhát, s ha az utolsó estipir hazafelé terelgető, újra megnézte, nem-e maradt el közülök. Otthon volt aztán mit elmeséljen Gábrisnak, az öregbiró fiának; ilyen vagy amolyan virágot lelt, — hány meg hányféle kagylót, csigát látott a vízparton, mutatóba is hozott belőlük ;a Bodri kutya egerészni járt s kis nyulat is fogott, s több más apró bohóság. És a Gábris gyerek szívesen el-elhallgáttá mindazt, ami mondani valója volt a kis csahosnak. Hát aztán vége volt a szüretnek is, együtt járták ketten a falu iskoláját, s esténként együtt olvastak az öreg bibliában. így múltak az évek. Bözse a kis leány fölcseperedett s Gábris sorozat alá került. Mikor az öregbiró aztán hosszulére eresztve elmondotta az anyjuknak, hogy a fiú- beválott, senk nem siratta úgy, mint az az árva leány, kitől mogtoba
