Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-29 / 35. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 35. sz. Szombat, augusztus 29. • • MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ......................6 írt — kr. Fé lévre . . . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Meg jelen minden szombaton, Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. = HIRDETÉSEK és NYILTT EREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A holt ivad után. Veszprém, aug. 28. Veszprém városnak az a jó tulajdonsága van, hogy minden jó és üdvös intézményt fölkarol, de meg van aztán az a gyöngéje, hogy azt mindjárt el is ejti. Sok üdvös dologgal járt már igy a mi városunk. Az eszme meg lesz pendítve, órtekezletezve, aztán közgyűlésre kerül s ott — agyonbizottsá- golják. Ami kényes természetű, ami sok dolgot adna, ami áldozatokat igényelne, amit agyonütni akarnak: azt egy kiküldött bizottsághoz utasítják. A bizottság dolga aztán, hogy a nemes ügy minden nagyobb pomp-funebre zaj nélkül eltemetödjék. Yan vasutügyi, óvodaügyi- s szegényházügyi bizottságunk. Az elsőt évek előtt küldte ki a város, utóbbiakat a múlt év végén; s hét után hót és hónapok múlnak s a tisztelt bizottságok még mindig ott járnak, a hol a mádi zsidó. Értjük a mentséget. Az események befolyásolták kifejtendő tevékenységüket. Azt mondják, hogy a főispán halála, a képviselő halála, az uj főispán installácziója, a képviselőválasztás, a nyári szünidő, a fürdőivad egyaránt akadályozták működésűket. Ám legyen úgy; de hát most már a holt ivad véget ért, most már élére kell állani a dolognak. Mi a bajt azonban másban keressük. Különösen a vasúti bizottság tétlenségét értve. Tény, hogy ez a bizottság, Pázmándy ur s az „Union“-bank kedvező ajánlataival szemben kellő módot találhatott volna már rég a szükséges érdekeltségi tőke összehozására, de hát az ajánlattevők inkább elriasztat- tak, semhogy kellőleg támogatattak volna. Egészben az a hiba, hogy a dolgok élén álló egyes tényezők a vasutügy megoldása által féltik a népszerűségüket. Mert néhány obscurus gondolkozású ember ellene van, hát azt hiszik, hogy ártanának a nymbu- suknak. Pedig hát ép ellenkezőleg van. A transito-for- galmu vasutak által érintett városok, minő Veszprém is, arra utalvák, hogy vasúti góczponttá legyenek. Az átmeneti vasút eltereli forgalmukat, de a vasúti hálózat kiindulási pontjakint felvirágoznak. Itt az eklatáns példa: Szókesfejérvár. Hát Veszprémnek is csak úgy van jövője, ha vasúti csatlakozási s illetve kiindulási ponttá emelkedik. Már hogy most az arra való törekvés, mely csak a polgárság javát, megyénk s városunk jövőjét involválja, mért népszerütlenitne el valakit — nem értjük. De igenis értjük azt, hogy az ily főbenjáró életórdekeink könnyed elhanyagolása bizonyára a legbefolyásosb embert is discreditálhatja. Nos, post festa vagyunk. Az ünnepélyességeknek s a fürdőivadnak is vége. Most aztán hozzáláthatunk ismét városunk jövőjének nagy müve munkájához. Dobbanjon meg bennünk a lelkiismeret s tegye meg kiki kötelességét. Melyre a hivatás, a közbizalom s a polgári becsület is utalja! A vidéki hirlapirók kongresszusa. A vidéki hírlapírók, számra nézve 150-en, vasárnap este a Hungária-szállóban gyűltek össze ismerkedési estélyre, miután azonban ott a társaságnak elég nagy termet adni nem bírtak, az egész társaság a Vigadó vörös termébe költözött át. Az asztalfőnél a kon- gressus kezdője : Roboz István foglalt helyet. Az estélyen a fővárosi hirlapirók közül is sokan megjelentek, köztük a bécsi sajtój budapesti képviselői. A vacsora alatt elsőnek Csomár István a „Munkács“ szerkesztője szólalt föl 8 a gyűlés létesítőjére Roboz Istvánra köszöntött. Erre Roboz István szólalt föl s rokonszenves szavakban említvén meg a fővárosi hirlapirók előzékenységét, annak jelenlevő képviselőit a társaság zajos tetszésnyilatkozatai közt éltette. Ugyan ő később az első hírlapíró : Jókai Mór egészségére ivott. (Zajos élA zsülyei rektor. — Eajz. — Harmadnapja tépelődik már önönmagával Zsülye községe érdemekben megőszült és megsoványodott rektora, \arjas Márton uram, hogy oda adja-e egyetlen gyermekét, szép, dallos leányát, a hir, kincs, gazdagság- és fényért! Mert nagy dolog ám ez ! Az az ur pedig, aki elakarja venni, igy mondta : a Zsuzsó torka kincs, rektor uram, üstökön kell ragadni a szerencsét! És már szó ami szó, ha az ember í sülyei rektor, ott ragadja meg, ahol éri! Ma van a határidő utolsó napja, és ma eljön az ur, aki olyan csodálatos módon tudja a kincset elővarázsolni. Hanem rektor uram hosszas tépelődései után is maradt ott, ahol három nappal ezelőtt volt. Sehogysem ment a fejébe az, mi összefüggésben lehetnek egymással az ígért mérhetetlen gazdagság, meg a Zsuzsó torka ! Furcsa egy dolog! Hiszen csak nem bolond az emberfia, bagy pénzt kidobáljon azért, hogy valakinek a hangját hallhassa ! Mégis, mégis, az az ur olyan okos, derék embernek látszik, neki csak jobban kell tudni, mit fizetnek a nagy világban aranynyal! Már virradt és ő még sem aludt! Egész éjjel álmatlanul hánykolódott fekhelyén. Hir, kincs, gazdagság ! És ő ezt mind a markában tartja. De hiszen, ha ez igy van, más élet lesz már ezután itt ?! . . . Már bizony hátat fordít ő ennek a rongyos falunak, meg ennek a kis viskónak. Nem kell vesződni többé vásott, piszkos paraszt gyerekekkel. Pokolba azzal a rongyos kabáttal is, mely annyi évig volt hü társa jóban és rosszban. Mert hát nehéz is a nyomorúság, három nap óta érzi csak igazán. Hanem ha igy áll a dolog, most már vége lesz, igen vége ! És e szavak olyan ünnepélyesen hangzottak el rektor uram ajkairól. Elmegy hát a Zsu- 7.só . . . el, el! Egy kissé bizony puszta, csendes lesz a ház. Nem lesz kit korholni .. . Haj, haj ! . . . Ejnye, jenzés.) A fővárosi hírlapok jelenlevő képviselői nevében dr. Kenedi Géza szólalt föl, kiemelvén, hogy a magyar sajtó emberei között, legyenek azok akár vidékiek, akár fővárosiak, ellentét egyáltalán nincs 8 a fővárosi sajtónak nagy elégtételére fog szolgálni, ha a vidékiek nem szervezkednek külön; hanem lehetőleg közelednek a fővárosi hirlapirók felé. Tassy Pál a „Kecskeméti Lapok“ szerkesztője a kongresszust létesítő bizottságot köszöntötte föl fáradságos munkája fejében. Kompolthy Tivadar az irók és művészek társaságát köszöntötte föl. A többi felszólalások között, melyek a kongresszus előkérdései körül forogtak, Mócs Zs. a „Fiume“ szerkesztője humoros beszédben a 6 millió hazafias előfizetőt éltette, Mikecz József, a nyíregyházi „Ébredjünk“ szerkesztője pedig szép hazafias felköszöntőt mondott. A társaság ezután még hosszabb ideig együtt maradt. Az első nap. (Aug. 24.) A tanácskozás d. e. 10 órakor kezdetett meg az irók és művészek köre helyiségében. Roboz István, a „Somogy“ szerkesztője, mint az előkészítő bizottság elnöke üdvözli az egybegyűlteket, kik összejöttek, hogy megbeszéljék azokat a bajokat, melyek a vidéki sajtót lenyűgözve tartják. Röviden vázolja, mily helyzete van külföldön a vidéki sajtónak és milyen nálunk. Össze sem hasonlítható. Számra nézve örvendetes haladás ugyan a vidéki lapok terén, de ha béltartalmát vizsgáljuk, bizony kevés kivétellel majdnem mindannyira kemény bírálatot kell mondanunk. Áttérve azután a kongresszus teendőire, felemlíti, hogy igen óhajtandó volna, ha szabályoztatnék a kau- czió kérdése a vidéki lapoknál, nagy baj az is, hogy a vidéki szerkesztők közt nincs társulás, nincs barátság és nem is ismerik egymást. Felemlíti azokat a mizériákat, melyek a hirdetések körül uralkodnak a vidéki sajtóban. Ugyanoly hirdetésért, melyért a fővárosi lapok busásan megfizettetnek, a vidéki lapok alig kapnak néhány forintot, holott ugyanannyi bélyegdijat kell fizetniük a hirdetések után, mint a fővárosi lapoknak. Végül fölhív ja figyelmét az egybegyűlteknek arra, hegy mily szükséges lenne a nyugdíjintézet és segély - egylet megalakítása. Ezután zajos éljenzés között Roboz Istvánt elnöknek kiáltották ki; alelnök: Földváry Kálmán az „Eger és Vidéke szerkesztője, jegyzők: dr. Holló Lajos, Ardényi Dezső és Farkas Imre. Következett a második pont: A kongresszus czél- jának vázolása. Az erre vonatkozólag kidolgozott memorandumot Farkas Imre jegyző olvasta fel. kiáltott fel egyszerre, megszakítva hosszú monológját, egyet majdnem elfeledtem ! Az ám ! . .. Hát ki fog ott a távolban vigyázni ra ? A leány fiatal, szép! Ott meg olyan kápráztató minden 1 Az pedig a leányok vészé, delme I Ez baj, nagy baj . . . mert hát a becsület embere volt! így hát nem lehet! Nem kell kincs, nem kell fény! A leány itt marad, és maradtok ti is: nyomorúság, kis viskó, piszkos kabát I Vesződöm veletek is tovább, istentelen kölykök, pokol fajzatjai, mert a Zsuzsó becsülete kívánja. Ez pedig a főbenjáró dolog 1 Reggelre mégis csak oda lyukadt ki az öreg, hogy odaadják a Zsuzsót! Mert megfontolt ő jól mindent. Annak az urnák őszülő hajszálai és olyan jó, szelíd arcza van, miért okozná ő egy szegény leány vesztét, kinek nincs egyebe becsületénél 1 És ezzel elaltatta rektor uram a már-már felülkerekedő lelkiismeretet. Rektorné asszonyom részéről nem talált semmi ellenvetésre. Mert hát, amint az a komámasszonyéknak beszélte, nagyon szeretné a leányát úri módban látni. Ő is úri családból való, jó családból. Az apja aBálmosi uraságnál volt tiszttartó. Jól is ment nagyon a sorjuk, és Isten tudja mi lehetett volna még a tiszttartóból, ha egy szép reggel meg nem üti a guta. A néhai nem igen ismerte a takarékosságot, igy tehát az ő életével vége lett a jólétnek is. Az özvegy nem tudott hova lenn; a leányával, a nyomor már hátuk megett kullogott fenyegető arczával. És ekkor jött — menté angyalként — a zsülyei rektor, megkérte és — nem kapott kosarat. Mellesleg elmondhatjuk, hogy rektor uram már régibb időktől fogva plátói érzelmeket táplált, de nyi* latkozni nem mert, lévén még akkor a zsülyei rektor- ság oly messze a Bálmosi tiszttartó állástól, mint az a bizonyos város Jeruzsálemtől. , De szeretem nagyon is az uramat! Szólt rektorné asszonyom beszéde végeztével, mintegy mentegetni akarván magát, hogy nem csupán szükségből volt jó a rektor is. És ezt a szomorú történetet már nagyon, de nagyon sokszor hallották a lelkem komáraasszonyék és mindannyiszor könnyeztek rajta. Zsuzsó tehát kirepült a fészkéből. Roboz István felteszi a kérdést, vájjon a kongresszus elfogadja e elvben a vidéki hirlapirók egyesületének megalakítását. Szterényi József, a „Brassó“ szerkesztője határozati javaslatot nyújt be, indítványozza, hogy a vidéki hirlapirók a fővárosi hirlapirói egyesületbe lépjenek be. Küldessék ki egy öttagú bizottság, mely a fővárosi hirlapirók egyesületének választmányával a közös egylet alapítása czéljából érintkezésbe lépjen s csak abban az esetben, ha a vidéki érdekeknek megfelelő befolyást nyerni nem lehetne, akkor szerveztessék a külön vidéki szerkesztők országos egyesülete. Varga, a „Zala“ szerkesztője ellenzi az indítványt, Csomár István a „Munkács“ szerkesztője mellette szólal fel. Ezután Várady Gábor a memorandumra vonatkozólag megjegyzi, hogy a vidéki sajtó'állapota nem oly szomorú, a mint azt az emlékirat ecseteli. A hirlapirói egyesület megalakítása tárgyában óhajtandónak tartotta volna, ha az elnökség kész alapszabálytervezetet mutatott volna be. ő maga is nagy- fontosságúnak véli, hogy a fővárosi és vidéki hírlapok között kapocs jöjjön létre. Indítványozza, hogy a kongresszus e kérdésben ne határozzon még ma, küldjön ki egy bizottságot, a főbb pontokra nézve, utasításokkal fllátva"azt el, mely aztán kidolgozza az alapszabálytervezetet. Mócs Zsigmond, a „Fiume“ szerkesztője indítványozza, hogy a fővárosi hirlapirók egyesületéhez csatlakozzanak a vidéki hirlapirók. Csitári Emil, a „Székesfehérvár éa Vidéke“ szerkesztője véleménye szerint először a vidéki hirlapirói egyesületet kell megalakítani éa. azután döntsék el, vajon beléphetnek-e a fővárosi hirlapirói egyesületbe. Erődi Dániel, a „Nagy kik indái Közlöny“ szerkesztője ajánlja, hogy a vidéki hirlapirói egyesület megalakítására szervező bizottság küldessék; ez az eljárás biztos eredményre vezet. Kéri az elnököt, hogy a küldendő bizottságra nézve tegyen indítványt. Hozzászóltak még e kérdéshez Mikecz József, az „Ébredjünk“ szerkesztője, Kóródi Sándor a „Bereg“ főmunkatársa, Farkas Imre, a „Zala“ társszerkesztője. Solder Hugó, a „Pesti Nayló“ képviselője, bár nem tagja a kongresszusnak, az elnök felkérésére kijelenti, hogy jelenleg a fővárosban nincs hirlapirói egyesület, ilyennel tehát az alakulandó vidéki egyesület nem szövetkezhetik. Farkas Imre e kijelentés következtében azt indítványozza, hogy a kongresszus most már az előkészítő bizottság erre vonatkozó indítványát tárgyalja. Földváry Pál, dr. Holló Lajos helyeslik az indítványt. Egy hétig hírét sem hallották rektor uramék. Egy év múlva aztán, rektor uram épen egy borzasztóan ordítozó parasztgyerekkel igyekezett kézzelfoghatóan megértetni, hogy lesz kétszer kettőből négy, amikor is az udvaron egy szép úri fogat állott meg, melyből egy fényesen öltözött úri hölgy szállott ki, kinek megpillantására rektor uram nagyot kiáltott: a Zsuzsó I És az ordítozó paraszt gyerek leírhatatlan örömére, kiiramodott az ajtón. Itt volt a drága ! Talpig selyemben, áldja meg az Isten azt a jó urat érette 1 Csak márjmég is ölelhette volna a Zsuzsót, de hát perzse, persze, hogy ért volna hozzá, kopott, poros kabátjával. Mennyi pénzbe kerülhetett az a szép ruha 1 A két öreg alig ismert rá a Zsuzsóra1 A szép leány ott ül ridegen, mereven a kicsiny szobában, hol egykor bölcsője ringott. A leszálló nap betóduló sugarai vérpirosra festették a szobát, a rektor-lány büszke arczát, mely nem vallott arra, hogy ezt a nádfódeles gunyhót nevezte egykor otthonának. Az ablakon keresztül ki lehetett látni a rétre, a zöld árnyas erdőre, mely annyiszor viaszhargzott'dalaitól. Az most is a régi. Pedig azóta de sok mindent felforga tott sors uram ő kigyelme 1 Már rém is Zsuzsának hivják ót, hanem Zuzau- nenak. Zsuzsó az nagyon közönséges. Perzse, perzse, hogy közönséges, mormolta a két öreg, mintha bocsánatot akartak volna kérni, hogy nem találtak számára a kalendáriumban más nevet. A sorsa kezd fényes lenni, amint beszélte, már énekes nő és legközelebb szerződtetni fogják nagy fizetéssel, akkor aztán gondoskodni fog szüleiről is 1 Talán egy szó, mely a szívből jött, a szemben egy láng, melynek a gyermeki szeretet a melegítője, több hatással jett volna a rektor uramra. De igy ? ! Itt volt a hir, kincs, gazdagság, fény és ő kereste gyermeke arczát, ... azt a régit. Zsuzsó — akarom mondani Zuzanne — nagyon sietett. Egész otthonléte egy pár óra volt. Elmenetelekor egy kis csomót adott apja kezébe e szavakkal: T Á R C Z A. Petőfihez.*) Mint a szegény utas, kit zordon tél időn A nyájas háziasszony szelíd tűzhelye véd, Míg arcza elborul, halk búcsút venni jón, Es homlokon csókolja a háznak gyermekét. Ekép siettünk hozzád, Magyarhonfranczia Vendégei, kezünkben virágok dús füzére Hozzád, óh! költo-harczos, hozzád kedvencz fia, Ki énekeltél neki s meghaltál bátran érte. Lángész hevében élni s meghalni csatatéren! Fennállni büszke érczben s porladni sir nélkül. De nem sajnállak érte —: irigyellek óh testvérem. Ember dicsőbb, szebb sorsban itt len nem részesült. Hol nagy szivedre gázolt vérszomjas csőcselék S meghaltál, hogy ne halj meg többé soha, soha, Ested helyén bizonynyal vad rózsa bokra ég, Oh! szerelem s szabadság fenséges dalnoka! Vad rózsa bokra, melyben szép lelked még virul J — & jegyespár arra bolyongván, mit if ja keze tor : Virágodtól a kedves hőbb szerelemre gyűl, Az eskübe több báj lesz, a csókba több gyönyör. S ha enyhe alkonyon ott ül a csalogány, Szárnyas, szabad kis dalnok, ki bokrod meglelé: Reszket, megittasul rózsádnak illatán, • S dalol, dalol büvolten a csillagok felé! v H )9fPéeFerencz franczia költő költeménye, melyet elsza- ték Budapesten ^°SZOrut ^rauc^a vendégeink Petőfi szobrára helyez-
