Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-08 / 32. szám

— Veszprémmegye főispánja gr. Eszterházy Móricz a dereskei ref. egyház templomára 1000 db. járda-téglát adományozott. — Az almádi 5-ös bizottság múlt szerdán s foly­tatólag csütörtökön ülést tartott Almádiban, Véghely Dezső elnöklete alatt. A bizottság határozataiból fel­említjük, hogy Almádi emelése körül tanúsított érde­mei elismeréséül a bizottság Androvits Imre úrhoz kö­szönő iratot intéz s egyúttal a bizottság tisztelettagjául választja; köszönő iratot intéz egyszersmind a megyé­hez az engedélyezett közmunkáért. A bizottság kirán­dulások, ünnepélyek rendezésére állandó rendező-bi­zottságot szervez megyebeli ifjúságunk körében. A ká polna-tért befásittatja s egy kioszkot építtet közepére. A bizottság jegyzőjét, Kompoltby urat megbízta, hogy Young Richard ur „Czicza“ nevű hajóját a bizottság részére megvásárolja. Intézkedett továbbá az Étsy-jubi- leumon való képviseltetése iránt is. A felső fürdőut szélesbitése iránt a bizottság megkereste a községet s e munkálatok még az őszön foganatosíttatnak. Véghely Dezső a fásítások czéljaira a minisztériumot szeder­csemeték és füz-dugványok küldése iránt keresendi meg. A zenekarnak nyáron át való segélyezését a rész vénytársaságnak javaslatba bozandja. Almádi erkölcsi s anyagi támogatását kérvéuyileg fogja Veszprém vá­rosától kérni. A kiadandó „ Évkönyv“ ügyében 3 tagú szerkesztő-bizottság alakult Véghelyi elnöklete alatt. Elhatározta továbbá az idei íürdővendégek listájának kinyomatását. A bizottság Véghelyi Dezső elnöknek szives ügybuzgalmáért s kedves nejének a télen rende­zett közvacsora körüli fáradozásaiért köszönetét fe­jezte ki. — A kenesei bünpör tárgyalásához. (Beküldetett) Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapjának mull heti számában a kenesei rablás végtárgyalására vonatkozó közlemény a való tényállásnuk meg nem felelvén, nem képzelhetek mást, Jmint hogy a t. szerkesztő urnák téves informálásán alapszik ; miért is, — tekintve, hogy abban csekély magam is érdekelve vagyok — annak, az alább előadandók szerint leendő helyreigazí­tására van szerencsém ezennel felkérni. A kérdéses ügyben védővé történt kirendelésemet tényleg csak 2 nappal a végtárgyalást megelőzőleg kaptam, de ezen idő is elég volt arra, hogy az iratok áttanulmányozása után azon meggyőződést szerezzem, hogy magam három vádlottat, kiknek érdekei nem azonosak, sőt mond­hatni ellentétesek. — magam nem védelmezhetek. — Ezen aggodalmamat átlátta a tek. törvényszék is, mert a tárgyalás előtt való napon átvett végzése szerint, a kir. ügyészség indítványára, az egyik vádlott részére más védőt rendelt ki. — Ékkor megvoltam nyugodva, és nyugodtan, mentem a végtárgyaJásra, hol azonban a legnagyobb meglepetésemre értesültem, hogy a pótlag kirendelt védő ur ezen megbízatást el nem fogadta s hogy igy mindhárom vádlott az én vé­delmemre bízatott. — E helyütt hosszadalmassá válni nem akarván, mellőzöm azon okok elősorolását, melyek lehetetlenné teszik azt, hogy három nem azonos érdekű vádlott egy védő védelmére bizassék, de kijelentem, hogy a kérdéses ügyben azon okok az én, valamint az összes jelenvolt jogászok nézet§ jszerint is fenforogtak. — Mindezeket fontolóra véve a védelem előterjesztése helyett azon kérelmet terjesztettem elő, hogy nevezne ki a tek. tszék a vádlottak részére külön védőt, a tár­gyalást pedig tartsa meg újból, még pedig az okból, mert fontos körülmények maradtak kiderítetlenül, melyek kiderítését én mint mindhárom vádlott védője nem kérhettem, de különösen azon tisztemmel meg nem egyező helyzetben jutnék, hogy az egyik vádlott részéről általam felhozható enyhítő körülmények, a másik vádlott súlyosabb büntetését eszközölhetnék, a mit pedig tennem nem lehetett, mert hisz mindegyiket védelmeznem kell s igy egyiknek sem árthatok, s igy legjobb lelkiismerettel határoztam el magamat arra, hogy védelmet egyáltalában elő nem terjesztek, bízván abban, hogy majd a felsőbb bíróság teljesíteni fogja fenti kérelmemet, és hogy igy a majdan megtartandó végtárgyaláson kirendelendő védőknek elég alkalma lesz a vádlottak érdekében tőlük kitelhetőleg mindent elkövetni. A midőnmégmegjegyezhetem,hogy Dr. Csete Antal ügyvéd ur is csak a fenti okoknál fogva látta magát indíttatva arra, hogy a védő szerepet a végtár­gyalás után is elvállalja az egyik vádlott érdekében, mert ő is, — mint azt ki is jelentette — megvolt győ­ződve arról, hogy a felsőbb bíróság az egész eljárást megsemmisíti, — vagyok Veszprémben, 1884. aug. 4. illő tisztelettel stb. Dr. Spitzer Mór. — Az Annabál Almádiban múlt vasárnap kitü­nően sikerült, pompás jókedvvel mulatott azon a fürdő- közönség s a vidék intelligentiája majd hajnalig. Az első négyest mintegy 24 pár tánczolta. Az estély 33 irtot jövedelmezett a sétánylámpák alapjára. Felülfi­zettek : Veledits Mihály ur 2 frtot, Kopáesy Árpád 5 fortot, Véghely Dezső, Szápáry Károly és Tibor grófok Végh István 1—1 frtot. Kiss József a „Pécsi Figyelő' szerkesztője 1 frt 50 kr. Fogadják e helyen az 5-ös bi­zottság szives köszönetét. — A Balaton egylet közgyűlés?. A Baluton-egylet tagjait van szerencsém gr. Eszterházy László egyleti elnök megbízásából a folyó hó 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor Balaton-Füreden, a gyógyteremben tartandó közgyűlésre meghívni. A közgyűlés tárgyai: 1. Az igaz­gatóság jelentése. 2. A tisztviselők választása. 3. Indítvá­nyok. A tagok szavazataikat az alapszabályok értelmé­ben más tagra is átruházhatják, egy tag azonban öt szavazatnál többet nőm képviselhet. Budapest, 1885. aug. 1. Dr. Sziklay János egyl. titkár. — Egy fiatal zongora-művész időz itt városunk­ban, névszerint Elbert Imre 4-ed éves zeneakademikus. A fiatal ember noha csak 17 éves múlt, már is úgy ismeretes, mint jeles zongorista és zeneszerző, ki Liszt Ferencz első zene művészünknek ez évben kedvencz ta­nítványa volt és ugyan vele történt meg az, hogy midőn a mesternek egy jeles darabját kitünően el­játszotta, az megdicsérve őt azt monda „mivel meg­elégedésemre játszott, kívánhat tőlem valamit.' A naiv ifjú fánkot kért Liszttől, ki azt neki meg is adta, jót nevetve ezen a szerény kívánság felett. Az említett ifjú több jó estét töltött városunkban és Füreden, hol szép játékával mulatatta ismerőseit. — A vasárnapi munkaszünet tárgyában a pápii járás derék szolgabirája Horvát Lajos újabb körrendeletét adott ki, felelevenítvén tavaly kiadott rendeletét, a községi lakosságot annak szigorú meg­tartására kötelezve. — Az aratás befejeztetett. Gabonánk meglehe­tős. Jó közepes az. Ára még nincs — de kétségtelen, hogy pár hét alatt rohamosan fel fog szökni, a külföldi rossz aratási hírek következtében. — A Balatonparti fürdőhelyeknek nem jó he­tük volt a közelebb. Folytonos hideg északi szél fújt, mely nemcsak a levegőt hiitötte le, hanem a viz is annyira áthidegedett, hogy nem volt több 14—15 foknál. Különösen a déli partokon voltak nagy sze- kirozásoknak kitéve a vendégek, hol nagyon csekély a viz, s messzire kell bemenni inig a viz csak térdig is ér. Ennek következtében több fürdő vendég el­hagyta a tópartot s haza költözött, többen meg is boteged tek a meghűlések folytán. Szóval a múlt hót rosszul esett ki a Balatonparti voudógeknek. — Közúti lámpák Almádiban. A múlt vasárnap tartott Annabál jövedelméből az almádi 5-ös bizottság 4 lámpát állíttat fel a jövő héten az almádi sétautakon. A gyűjtést e czélra folytatja a bizottság. — A csehek és a Balaton* A Balatonhoz kirán­dult csehek, mint irtuk, nem mehettek el a közbejött akadály miatt Badacsonyba, a hol sokáig várták őket. Mint már irtuk, időközben vihar támadt a Balatonon. Most a Zalának írják, a köznép Rév-Fülöpön nem is bánta, hogy nem mentek el a csehek, sőt áldotta a vi­hart, mert azt monda, hogy jégeső járt volna nyomuk ban. Hiszen barátság ide, barátság oda, de mikor har- mincz esztendeje itt lonn jártak, a jégverésnél gono­szabb nyomot hagytak maguk után. Ezek azonban jó vendégek voltak és kár, hogy a vihar onnan elverte látgatásukat, legalább hírét vitték volna messze földre Badacsonynak is. — Androvits Imre ur a b.-füredi szeretetház se­gélyezésre Veszprémben alakult gyüjtőbizottság elnöke újabban 200 írtról szóló takarékpénztári könyvecskét juttatott a szeretetház igazgatótauácsának elnökségé­hez, mint az 1884 évi gyűjtésének eredményét. A szere­tetház igazgatótanácsa mély köszönetét nyilvánítja a fáradhatatlau buzgalom gyűjtőnek s mindazon nemes- szivü emberbarátoknak, kik adományaikkal vagy gyüj- tő-pe.iselyek elhelyezésével hozzá járultak ezen összeg­hez. Androvits urnák eddigi készpénzbeli gyűjtése a múlt évben beszolgáltatott s szintén takarékpánztári- lag kezelt 300 írttal együtt 500 írtra megy. — Menettérti jegyek Pápa és Veszprém közt. An­tal Gábor pápavárosi képviselő urnák a legutóbbi pápai közgyűlésen következő inditványa fogadtatott el: Ke­resse meg Pápavárosa a magy. nyugoti vasút igazgató­ságát az iránt, hogy : I. A pápai vasúti állomáson a vés; prémi állomásra szólló lagalább 7 napra érvényes mérsékelt áron menettérti jegyek adassanak ki, me­lyeknek ára egyenlő legyen a B.-Füredre szóló menet­térti jegyek árával. 2. A másod rendű vonatoknál most közlekedő harmad osztályú kocsik, melyek közegészség s közbiztonsági, és közerkülcsiségi tekintetbon egyiránt sok hátránynyal bírnak, vétessenek ki a magyar ngugoti vasút vonalain a forgalomból és alkalmaztassanak he­lyettük rendes üléssel ellátott, meghatározott számú személyekre szóló, szakaszokkal biró harmad, osztályú kocsik, a mint ezek a többi vasutak vegyes vonatainál alkalmazva vannak. 3. A másodrendű vonatok másod osztályú jegyeinek dija mérsékeltessék és állapíttassák meg, a harmad osztály dijának másfélszeresében. — A balaton-füredi szeretetház javára adakoz­tak : gróf Zichy Jánosnó szül. báró Kray Irma 100 frt és Ransburg Dávidné Veszprémből egy mérő lencsét, mely kegyes adományokért köszönetét mond az intézet igazgatósága. — A kiváncsiak figyelmébe. Ha valaki akar va­lami pikánsát olvasni, úgy menjen el Szentgáll község­be s olvassa el a korcsma és mészárszék bérbeadására vonatkozó árverési feltételeket. Ezekben az áll, hogy ki árverezhet és ki nem a korcsma-bérletre. — Ismét elmebetegek. Ez idő szerint már ismét mutatkoznak oly egyének, kik elmebetegségben szen­vedőknek látszanak. Ha eltalálják őket szállítani, úgy ajánljuk Ibolya urat is velük vinni, ki nem ritkán a gyermekeket bolond modorával csaknem halálra ijjeszti. — A veszprémi országos vásár e hó 10-én az az hétfőn fog megtartatni az alsó-városi buza-piaczon. — Színészek jönnek. Gerőfi kitünően szervezett szintársnlata Balaton-Füredről, mikóp halljuk, a jövő hó elején rövid időre városunkba jön. — A pápai főiskola igazgató tanácsa László Jó­zsef egyházi, Kerkapoly Károly világi főiskolai gond­nokok elnöklete alatt következő tagokból alakult meg: Csonka Ferencz, Szekeress Mihály, Páli Lajos, Pereszlényi János egyháziak; Galamb József, Sári hajós, Baranyai Zsigmond, Lázár Benő világiak. Póttagok : Antal Károly, Horváth Lajos. — Iparosifjaink nyári mulatságát a minap el­mosta az eső. Ma fogják azt megtartani, ha ugyan Jupiter pluvius ismét nem dörrent közbe egy vétót. — A tapolezai izr. hitközség az orsz. kiállí­tás közoktatásügyének tanulmányozása végett két tanítót küldött a fővárosba, mely czélra 70 frtot megszavazott. — A zirczi önkénytes tűzoltó-egylet segély alapja javára f. 1885. évi augusztus hó 20-án a „Pintér“ he­gyen az egyleti és a sikátori nemzeti zenekar közremű­ködése mellett nyári mulatságot rendez, melyre a ren­dezőség nevében: Szőnyeghy Alajos, elnök, Takács I-nácz főparancsnok, Dr. Kemény Pál, alparacsnok, Kindl Rezső titkár, most küldik szét a meghívókat. Belépti dijak: I. szánni helyiség : Személy-jegy l frt. Család-jegy 2 frt 50 kr. II. számú helyiség: Személy­jegy 50 kr. Család-jegy 1 frt. Felülfizetések köszönet­tel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete d. u. 4 órakor. Jegyek előre válthatók: Tejfel János ur kereskedésében és Takáts Ignátz ur gyógyszertárábaa. Kedvezőtlen idő esetén alkalmas helyiségről úgy jó ételek és italoktól gondoskodik a rendezőség. — Veszett disznó. Markusz veszprémi lakosnak egy 5 éves disznója megveszett. A gazda^ csakhamar észrevette az állaton a dühödtseget s az allatoivosert ment, ki konstatálva a veszettséget a rendőrbiztosért küldött, ki két rendőr kíséretében megjelent a hely­színén s a disznót agyonlőtték. A disznó fűién ebmarás konstatáltatok. Még aznap kiadatott a rendelet, mely­nek értelmében megtiltátik egy időre a disznóknak ki­hajtása a csordára. — - Egészen uj nemét fedezte föl a fosztoga­tásnak valami hurokravaló gézengúz Székesfehérvá­rott. Kukuli Lipót szabósegód — Írja a „Szabadság“ — amint aininap este fél 9 órakor sétát tett a lőté­ren, ott egy magas, barna öltözetű 38 éves, magyar és német nyelvű, elegáns külsejű, fekete hosszú ba- juszu, borotvált ajkú és sárga pálczával ellátott úri ember vele szóba állott, s előbb majd magyarul, majd, miután látta, hogy ezt nem érti, németül el­mondta, hogy a pálezáját 40 kiért az országos kiál­lításon vette, majd kis üvegcsét vett elő, azzal, hogy azt is a kiállításon vette s szagos olaj — inegsza- goltatta vele. Erre Kukuli azonnal elájult s csak éj­fél után 1 óra körül ébredt föl, midőn sajnosán ta­pasztalta, hogy nadrágjától, mellényétől, kabátjától, ' czipöjétől, barna kalapjától és 56 kr készpénzétől megfosztatott. Kukuli jelentést tett a rendőrségnél, mely a nyomozást elrendelte. — Talált hulla. Julius hó 29-én a délutáni órák­ban a nagy-lengyeli telkek alatt egy 60 év körüli, kol- dusos öltözetű, teljesen ismeretlen férfi holtteste talál­tatott. Egy frt hatvan krajezár volt nála, de kilétét tanúsító igazolvány semmi. A hivatalos vizsgálat agy- szélhüdést konstatált. — A hagymáz városunkban. A múlt héten hire ^árt, hogy 4 nap alatt a helyi csendőr állomás legény­sége illetve annak létszámának fele hagymáz-betegségbe esatt. Az orvosrendőri vizsgálat, mely a közegészség - ügyi törvények értelmében megejtetett, konstatálta, hogy a lakás nedves és egészségellenes, minek folytán ezen szobák lakó-, illetve hátló-szobákkul többé nem használtatnak. De mégis érdemli az a legénység, mely a vagyon és közbiztonság érdekében éveken át, napról- napra gyalog fáradoz, életét minden perezben koczkáz- tatja, hogy pihenő helye ne földalatti börtönhöz ha­sonló helyiség, hanem egészséges emeleti avagy tiszta kőrü épületből álljon, —- Magyar nyugoti vasút. A magyar nyugati vasút­társaság a legutóbbi közgyűlésén néhány pótválasztás által kiegészítette igazgatóságát. Legközelebbi ülésén újjáalakult és elnökéül gróf Zichy Ödönt, alelnökéül pedig Dr. Kautz Gyulát az osztrák-magyar bank alkor­mányzóját választotta. — Örökös menyasszonynak hívnak most egy szoinszéu közsógbeli leányzót. Négy óv előtt egy fiatal ember megkérte, 1000 forintot kicsalt tőle, aztán mind ezideig csak szóval tartotta. A napokban jobb partieja akadt, kamatostul visszaküldte a pénzt s a szegény leány most ismét felteheti a pártát. Tudja Isten, na­gyon rossz agiója vau ma a leány világnak. Már nem ehet megélnyi, mondaná az egyszeri almádi biró, ha főbe nem lőtte volna magát. — Apai öröm. Nagy öröm ért egy jeles férfiút, ki a világtól elzárva tölti unalmas életét s ki saját ne­mét meglehetősen gyűlöli, azonban ellenkező indulatot táplál a gyenge nem iránt; ezok egyike hálás tisztelete jeléül egy élő ajándékkal kedveskedettt a jó urnák, látszólag iris jó egészségben térvén vissza a viszontag­ságos utazásból. — Veszett ló. Ilire jár városunkban, ihogy egy ló megdühösödött volna és feuevadként száguldott he­gyen-völgyön keresztül mígnem Hajmáskéren túl nyilsebesen neki vágtatott az érkező vonatnak, ez azon­ban nem vevén tréfára a dolgot, no hisz oda ütött a veszet ló orrára úgy, hogy az ezer darabra szétmállott, még csontjait sem tudták összeszedni. ritkán fordult meg itt, a vidék úgy szólván monopoli­zálta a kies fürdőhelyt, s a szokásos magyar közöny annyira elhanyagolta, hogy itt mindenre lehetett akadni, csak az ismeretes, s valaha tán itt is érvénye­sült római komfort legparányibb nyomaira nem. Ma már azonban máskép áll a dolog. A vidék bir­tokosaiból alakult részvénytársaság vette kezébe a fürdő felvirágoztatásának ügyét s kevés tőkével, de nagy bizalommal a jövőben, s erős kitartással, lassan, de biztosan halad kitűzött czélja felé. És e czél nem az, hogy világ- vagy európai hirü fürdőhelyet teremtsen, hanem igen is oly fürdőhelyet a szép Balaton partján, hol a fürdővendég elszigetelve a nagyvilág zajától, fel­mentve a fürdőkben divó köteles fényűzés falói, feszte­lenül, majdnem családi körben élvezhesse a gyógyerejü fürdőt. A fiatal részvénytársaság működésének eredmé­nye az uj vendéglő is, homlokzatán a büszke fel­irattal: „Az almádi fürdőrészvénytársaság vendég­lője“ ; továbbá a közös fürdőház megnagyobbitása, mely már ez idén nem bizonyult feleslegesnek s a melynek építésénél kissé túlságosan is érvényre ju­tott a fürdőhely familiáris volta. Építettek ugyanis egymással szemben két hosszú sor vetköződésre szánt fülkét, egyfelől a női, másfelől a férfi fürdővendégek számára. A szembenéző két kabinsort magas deszkafal választja el, de már a vízbe a kabinsorok végétől csak egyetlen hosszú padlózat vezet s igy a hullámok közé vágyó fürdővendégek mindkét neme ezt az egy közös és nem túlságosan szél es utat kénytelen igénybevenni úgy he-, mint a kijövet alkalmával. Természetes, hogy a fürdővendégeknek az erő­sebb nemhez tartozó, s a látványosságot kedvelő fiatal része nagy lelki gyönyörűségét találja a részvénytársa­ság ilyetén familiáris építkezési modorában, de a gyen­gébb nemhez tartozó íürdővendégek semmiesetre sem tartják azt kellemesnek. A részvénytársaság által jö-. vőre foganatosítandó üdvös intézkedések programmjába fel is vétetett immár a választó deszkafal meghosszab­bítása és a vízbe külön lejárat készítése. Az idegaczólözó, balzsamos hegyi levegő, s a lan­gyos hullámok gyógyhatásúról felesleges szólanunk. Ugyanaz itt is az, mint a Balaton északnyugoti fele mindegyik pontján, hanem a meghitt, bizalmas, s min­den unalmas etiquette-t kizáró társas élet az, mely által lényegesen különbözik Almádi a többi fürdő­helyektől. A keményített inggallér s kézelő hiánya itt nem teszi lehetetlenné az embert, sőt még a nők is mellőzik itt a divat ezerféle ferdeségeit, melyek pedig — fájdalom — a közelfekvő kis városokban is szépen tért hódítottak. Szívélyes egyetértéssel, összetartással ragadják meg a fürdővendégek a kínálkozó élvezeteket. Kirán­dulások, összejövetelek, mulatságok minden vaskalapos programra nélkül és — tán épen azért — kitünően sikerülnek. Csendes estéken pedig, ha az édesvizü tenger mozdulatlan felszínén széles, ragyogó utat fest a hold ezüst sugara, egy-egy vidám társaság a füredi hajó­gyárban készült könnyű csolnakokra száll s az udvarias fiatalságnak evező-kezelésben dilettáns bár, de izmos karjai nyilsebesen hajtják a vizi jármüveket, s csakha­mar csengő kaczajba fűlt sikoltások, majd vidám dalok verik fel a nádasok lakóinak éjj éli nyugalmát. A vidám zajba bevegyül egy-egy megrémült szárcsa ijedt rebbe- nése, felriasztott hosszunyaku gém zajos szárnycsapása s első álmaiból felzavart nádi-veréb siralmas sipogása. Künn a parton ezalatt valamelyik nyári-lakból színes röppentyűk iramlanak az ég felé, szives üdvözletül a csolnakázóknak. S ha kifáradnak az izmok, a gyakor­latlan kezeket illő módon feltörte a gyorsan forgatott evező, partfelé tart a kis hajóraj, partra száll a társa­ság, s egyik-másik vendégszerető nyárilak terraszán szárazföldivé válik a mulatság. A kifáradt evezősök sajgó kezükken evező helyett gyöugyöző halatonmellé- kivel telt poharakat forgatnak: egy-egy toasztirozó csakhamar akad, ki felkeltse a közderültséget ama többé már nem szokatlan felköszöntő elmondásával, hogy a szívélyes házigazda életét nyújtsa az isteni gondviselés az emberi kor legvégső határáig. Nem rit­kán, ha czigány akad, tánezra is perdül a fiatalság, élénken illusztrálva azt, hogy itt nemcsak a testi bete­gek találnak üdülést és gyógyulást, hanem a nyári idényt kedélyes szórakozással eltölteni vágyók is kielé­gíthetik igényeiket. A buzgó részvénytársaság már hivatalos mulat­ságokról, ünnepélyekről is gondoskodott. Ilyen az Anna-bál, mely fényességre, ragyogó toillette-ekre messze mögötte áll ugyan a hires balatonfüredi Anna- bálnak, de sikerre, kedélyességre utólérhetlenül felette, ilyen a fürdőhely tavaly nagy ünnepélyességgel felszen­telt kis kápolnájának búcsúja, a mely szintén nem éli- te-mulatság ugyan, de nem veszt vele semmit, ha so­hasem is válik azzá. Nem utolsó szórakozás és látványosság az először itt időző idegenek számára a napfelkelte. Szép a napkelte a magas Tátra bérczei között, mikor a kelő nap aranyuyal borítja be az ormokat, megaranyozva a magas fenyvesek csúcsait s erős küz­delemmel veri szét a völgyek bájait elfedő vak homályt, de szép a napkelte a Balaton mellett is, a fürdőhely valamelyik magasabb pontjáról élvezve azt. A tulparti sziklák mögül emelkedik fel a’ nap lángoló korongja, már jó előre hirnökül pirosra festve az eget; kibbukkanó első sugaraitól biborszinre vál a nyugvó Balaton tükre. Egy két perczig még a lelketlen lények is elmerülnek a fenséges látványban, s csak mikor egészen felemelkedik a nap a láthatár peremén, akkor elevenedik meg a táj s kezdődik az élet. Fehérszárnyu, gyorsröptü sirályok fürdenek meg a csillogó habokban, útra kél a szárcsa, hojsza, fel- jajdul a nádasban a bibicz, az erdőből csoportosan vonulnak le a viz partjára a vadgalambok, s a haj­nali zsibongásba belóvegyül itt-ott Csokonay eposzának hőse: egy-egy jól táplált bóka uifi mélabus hangja. Bizony, kedélyes társasággal együtt élvezni a nap felkeltet itt, ezerszerte szebb az, mint akár a Himalaya legmagasabb csúcsáról bámulni egyedül. Az a nevezetes, hogy az almádii fürdő-részvény­társaság abban a kellemes helyzetben van, hogy ezen és hasonló élvezeteket megszerezheti fürdővendégei- nek a nélkül, hogy szerény alaptőkéjét csak a leg­kisebb mértékben is ruiuálni volna kénytelen, s vi­szont a fürdővendéget sem fenyegeti itt az a veszély, hogy minden legcsekélyebb élvezetért busásan kellene adóznia tárczája rohamos apadásával._ A fürdőhelynek ez a ritka jó tulajdonsága is okozta azt, hogy alig két évi restaurálása óta a fürdő­nek, immár az ország több részéből látogattak el ide, nevezetesen az idei fürdőidény alatt voltak vendégek Budapestről, Kolozsvárról, Pestről, Debreczenből stb. És a fürdővendég, a ki eltölt itt nehány hetet, bizo­nyára fájó szívvel, kedves emlékekkel, s azzal az elha­tározással, hogy jövőre újra beköszönt, vesz búcsút a kies fürdőhelytől. S épen ezért van jövője a fürdőnek, ha a birto­kos részvénytársaság buzgalma nem apad, s elkö­vet minden lehetőt, hogy a most még itt-ott érez­hető kényelemhiány orvosolva legyen, lesz annyi vendége, mint bármely más hazai fürdőnknek. És én nem is hiszem, hogy egyik-másik merészebb fantáziá­val rendelkező fürdő-részvénytulajdonos már most ne álmadoznék arról az időről, mikor majd a túlparton elvonuló déli \ asut valamelyik állomásáról egy fiók Kisfaludy, rogyásig megrakva érkezőkkel, fog dohogni az almádii móló felé, s künn a parton sürü csoportok­ban várják a fürdővendégek és egyenruhás szolgák az érkezőket, kik elé a partról egy óriási transparent fogja lemosolyogni a kedves köszöntést: Isten hozott ! Akkorra már Anna-bál-ban is frakk-klakk leend a kö­vetelmény. Addig is, mig a merész álmok teljesedésbe mennek, a ki Amádiban fesztelenül, úgyszólván családi körben óhajtja élvezni a mi szép magyar tengerünk hullámainak gyógyerejét s a Bakony bérczei közül ide lengő kitűnő levegőjét, érje be Veszprémig a ma­gyar nyugati vasút robogó vonataival, ott már akadnak szép számmal közlekedési eszközök - ha még egyelőre nem is viczinális vasút — ami szintén a részvényesek kedveneztervét képezi — melyek rövid uton'kiszállitják a kies fürdőhelyre, melynek mi sem mondtunk utolsó „Isten hozzád'‘-ot. Várkonyi Dezső. 1

Next

/
Thumbnails
Contents