Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-07-25 / 30. szám
Veszprém, 1885. Szombat, július 25. Ötödik évfolyam. 30. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Megjelen minden szombaton. Egész évre ....................... Fé lévre....................... Negyedévre . . . •’ Egyes példányok ára 15 kr., s hivatalban. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. kaphatók a kiadóElófizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartrnann-ház, küldendők. = HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasároap, betf*'és kefei kivételével, napoata 8—1 éra között Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház , hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A vidéki újságírók. Veszprém, julius 25. A vidéki magyar hirlapszerkesztők országos kongressussának határnapját f. évi aug hó 24-ére tűzte ki Budapestre, a Balatonfüreden f. hó 20-án tartott szerkesztői előórtekezlet, melyen kilencz hírlap volt képviselve: A „Somogy“, „Zalamegye“, „Zalai Tanügy“, „Zala“, „Zalai Közlöny“, „Veszprémi Független Hírlap“, „Veszprémi Közlöny“, „Pécsi Figyelő“ s a „Balaton“. Házi ügye ugyan a sajtónak ez a congres- sus, de hát a sajtó maga is közügy s pedig az ország legsarkalatosabb közügye. Hát illő, hogy vele tüzetesebben s publice foglalkozzunk. A congressusnak mindenesetre sokoldalú feladatot keilend megoldani s bizony nem csekély nehézségekkel kell megküzdenie. Programmja e szerint oly bő, mint azt a vidéki sajtó ezernyi kalamitása eleve is sejtette. A programm összeállítása alkalmával, hírlapunk szerkesztője arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban a vidéki lapirodalom erkölcsi érdeke emeltessék, — illetve oly intézkedések léptettessenek életbe, melyek a sajtó reputációjának megszilárdítását ezé- lozzák. Mert a mi nézetünk az, hogy a mint önállónak hiszi magát a fővárosi sajtó, (pedig a vidéki lapirodalom nélkül alig állhatna főn) ép oly önállónak kell magát tekintenie minden vidéki lapnak, hahogy életképességéről tanúbizonyságot akar tenni s subventió vagy dugott segély nélkül a maga lábán akar járni. A vidéki lapnak tehát teljesen emanczipálva kell lenni budapesti laptársainak gyámkodása alól. Küzdjön az kizárólag az ő vidéke, megyéje, városa szükebb körű érdekeiért s az országos ügyeket leg- föllebb akkor hozza napirendre, ha azok az ő megyéje érdekeivel érintkeznek. Tükrözze vissza a vidéki lap csak az ő vidéke népének közvéleményét s ha mindig úgy ir, amint a nép érez, s azt az irányt támogatja, mely a nép valódi érdekeit involválja, akkor az a lap'életképes is lesz, nem fohászkodik a kormány vagy egyes hatalmi klikkek subvenciója után, hanem lesz a maga lábán járó, erős, független lap. Ez á meggyőződésünk s ezen az alapon hisszük a vidéki sajtó erkölcsi érdekeit emelhetőknek. Ezért kívánta szerkesztőnk a programúiba fel ve ondőnek azt a pontot is, hogy a szerkesztői állás kvalifica- tióhoz kötessék, s gyakorolja erre a felügyeletet az alakítandó központi kormánytanács. Ne lehessen szerkesztő más, mint kit erre a kebelbeli kormánytanács jogosít, ez pedig csakis tanulmányvógzett férfiakat jogosíthasson e tisztességre. Ma tényleg minden hivatás nélküli emberek, kik más pályán nem boldogulnak s jóravaló irnoki állás betöltésére sem képesek — fölcsapnak szerkesztőknek. Ha aztán — mi természetes — később lehetetlenekké lesznek a publicistái pályáns kihull kezükből a toll; ott csavarognak pályavesztetten, ke- nyértelenül a proletárság szomorú utján, növelvén a kétségbeesett existenciák amúgy is nagy légióját. Ez érdemben véljük mi a vidéki journalistica re- putátióját erősíteni s a sajtó Augias-istálóját megszellőztetni; mig a sajtó kinövései, túlkapásai ott, hol a sajtóügyi eljárás nem bizonyul be czélhozvezető- nek, a vidékenkint szervezendő sajtóügyi kamarák elé utasittatnának. Az anyagi bajokon a kongressus azáltal vél segíteni, hahogy a hirdetési bélyeg eltöröltetósét kérelmezi a parlamenttől. A kormány tényleg beláthatná, hugy a sajtó e nyűgének eltávolítása által első sórban s közvetlenül csakis a hazai ipart, kereskedelmet s anyagi vállalkozásokat emelné, mert az olcsóbb hirdetés lehetővé tenné a kisiparosnak is ereje kiterjesztését, mi ma, az óriás hirdetési illeték mellett lehetetlen. A kisebb érdekű s terjedelmű hirdetések közlése azáltal, hogy maga a bélyeg 30 kr., egyszerűen lehetetlenné lesz tóve, — s bizony szinte hihetetlen, hogy egy oly terjü vidéki lap is, minő a mienk, óvenkint im200—300 forintot fizet az államnak csupán bólyegilletókekben, a rendes állami, pót és községi adókon kívül. És főleg nincs abban arány, hogy a kirdető ezég a fővárosi lapokban való hirdetése után (mely lapok 15—20 ezer példányban jelennek meg) épen azt az illetéket fizesse, amit a néhány száz példányban megjelenő vidéki kis lapokban való hirdetés Csak néhol áll egy kis kunyhó, A pusztában segélyt nyújtó; Hallatszik a hegedű kint . . . Dallal vegyül s szépen zeng-zing. „A pusztára, a pusztára !u Lelkemnek csak ez a vágya. Ki bűvöli elém e tájt, Ifjú koromi boldogságát f! V. Hullám József. Rabló Meczénás. (Olasz história.) Meaulle Vilmos fiatal festő rég elhatározd, hogy Rómába utazik. Bár eddigi müvei az akadémia klassi- kus túráinak elismerését nem tudták megnyerni, mégis jelentékeny tehetséggel birt és első rangú művésznek Ígérkezett. Mindcnekfelett szerette e művészetet; de a za- jongó világ sem szerzett néki kevesebb gyöuyört és egy szorgalmas munkával töltött nap után rendesen előkelő társaságokat látogatott meg, hol érdemei és vigkedélyéhez méltó fogadtatásban részesült. Vilmos Róma előkelő köreiben gróf Fér Adrian- nal ismerkedett meg, ki a zajos párizsi életet két évi utazással váltá fel A két ifj ut egyenlő koruk, nézeteik, ideáljuk nem sokára kebel barátokká tévé, s e szoros barátságot még inkább megerősité egy baleset. A két barát ugyanis, rozzant csónakban hajókáután fizet. Ez nemcsak méltánytalanság, de egyenesen absurdum. Kárpótolhatná magát a kormány indirect utón, pl. a falragaszok bélyegeinek emelése által, mely hirdetési mód úgysem a solid kereskedő s iparososztályt érdekli, hanem többnyire rövid időre szánt s tömeges részvételt involváló vállalkozások speciális eszköze. Végre azáltal is óha jt a kalamitásokon lendíteni a kongressus, hogy maga rendszeresittet hirdetéseket közvetítő irodát. Most van Budapesten vagy 15—20 olyan „Auonncen-Expedition“, mely a gyárosoktól ott átveszi a hirdetéseket s közvetíti a vidéki lapokhoz. A gyárosnak busás áron számítja föl az illető lapok hirdetését, az illető lapnak pedig potom árt ajánl. A kiadóhivatalok nagyrósze aztán nolens-volens elfogadja az offertet, mert attól tart, ha ő nem — hát elfogadja a konkurrens lap. Ezen és számtalalan egyéb bajokon kiván segíteni a vidéki szerkesztők kongresussa — se főbb körvoalaiban óhajtók e feladatot t. olvasóinkkal megismertetni. Ha o bajokon úgy anyagilag, mint erkölcsileg való tekintetében segíteni tudunk — erkölcsi s anyagi előnyére lesz az a társadalomnak is. Adja az ég, hogy e pro domo törekvéseinket i? kellő siker koronázza ! A Balatonvidók népeiért. Veszprém, julius 24. Az üdvös mozgalom, a Balatonmellék népei pusztulását megakadályozandó s azoknak uj jövedelmi forrásokat teremteni: mind szélesebb körben talált viszhangra s a hírlapunkban felvetett eszme, hogy a klimatikus viszonyainknál fogva oly kedvező előnyöket nyújtó selyeintermelést a néppel megismertessük s erre felhívjuk, úgy tudjuk, Zalamegye legközelebbi közgyűlésén is napirenden lesz, mig Székesfehérvárról ma vesszük az örvendetes hirt, hogy Sárközya megye derék alispánja, rendeletileg intézkedett e nagyfontosságu ügyben. Szavunk tehát — hála az égnek! -- nem volt a pusztában elhangzott szó s midőn alább közölnők az ez érdemben hírlapunkhoz érkezett szókesfehérzott egyszer a Tibor hullámain, midőn hirtelen zivatar érte,. Vilmos a hullámok közé esett s -oda is veszett volna, ha Adrian utánna nem ugiik s a vizben tehetetlen barát életét meg nem menti. Ez esemény után a gróf elhagyta Rómát, hogy utazását folytassa, Nápolyba utazott: azután Velenczébe szándékozott, hol Vilmossal találkozást remélt. Azalatt a fiatal festő szorgalmasan tanulmáuyozá a templomok, múzeumok s más középületek remek müveit; néha kisebb kirándulásokat tőn a vidékre, s gyönyörrel mintázta a felséges természet alkotta remek müveket, Ily kirándulás alkalmával egy olyan hírhedt vidékre jutott, hol egy rablóesoport tanyázott, melyről csodadolgokat meséltek. Miudennap újabb meg újabb rémtett tévé félelmetesebbé a bandát s a hatóság erőlködése a rablók vakmerőségén kudarezot vallott. Vilmos gondtalanul, csupán „művészetével foglalkozva, merészelt a veszedelmes vidéken járni. A rablók — monda — csak & gazdag angol utazókat támadják meg, kik a postakocsikban kényelmesen elterülnek, nem pedig egy szegény festőt, ki rajzköny- vót hóna alatt viszi 8 keresztül kasul járja a virányokat. Aztán Vilmos szerette is a kalandokat, nem félt, sőt vágyódott találkozni a rablókkal, kikről oly sokfélét hallott. Kívánsága beteljesedett. Epen rögtöuzött albumába, midőn egyszerre csak idegen kéz súlyát órzé vállán. Gyorsan hátratekint s szemben áll egy félig harczias, félig póriasán öltözött férfival, ki egészen közönyösen, kérdi tőle, hogy hány óra van? Vilmos kivonta ztebéből silány kis ezüst óráját, melyet az idegen gyakorlott ügyességgel elvett és nyugodtan zsebre tett. vári jelentést, őrömmel jelezzük, hogy Véghely Dezső megyei alispánunk is magáévá tette e nemes ügyet s legközelebb közös értekezletre hívja meg ez ügyben a szomszédos megyék alispánjait. Adja az ég, hogy áldásos törekvéseiket biztos siker koronázza s működésüket népünk ezreinek hálája kisérje. íme a székes fehér véri tudósítás: Tekintetes szerkesztő ur! A becses hírlapjában megindított s a selyemtermelésre vonatkozó meleghangú felhívásra vonatkozólag van szerencséin értesíteni, hogy : Sárk'ózy Aurél, Fejérmegye alispánja, a se- lyemtenyesztenyóbztés érdekében a kővetkező üdvös rendeletét intézte a járási szolgábiró urakhoz : A selyem ipar közgazdasági szempontból igen fontos ■— s jelentősége főleg abban nyilvánul, hogy szegényebb néposztályunk — fájdalom, eléggé nagy számának az év azon szakában nyújt munkát és tisztes keresetet, midőn a múlt év termését már felhasználta, a folyó évi mezei munkák pedig még nem oly mérvűek, bogy a család minden egyes tagjának kellő foglalkozást és igy kielégítő keresetet nyujthatnáuak. — Öregek, nők és gyermekek, kik nehezebb munkára nem alkalmasak, és kik addig mig a család munkaképes tagjai a házon kívül végzik nehezebb munkájukat, — otthon kénytelenek imtradni: kisebb házi teendők mellett a selyem- hernyók felnevelésével igen könynyeu foglalkozhatnak. Hogy mily áldásos a selyemipar, különösen népünk legszegényebb osztályára, élég azon tényre utalnom, miszerint a selyemtenyésztósi felügyelőség két Ízben összeiratta már a selyemtenyésztéssal foglalkozóknak összes adóját s azon eredményre jutott, hogy a jövedelem, — a mit a termelők a selyemtenyésztésből nyertek — kétszer, sőt többször meghaladta azoknak összegét. — Amely összeírás tehát igazolja azt is, hogy a pár heti oly időben teljesített könnyű munka, a midőn a nép mással alig foglalkozhatok, módot nyújt összes adóterheinek elviselésére, de sőt még megtakarításnak eszközlésére is. Azouban, hogy a selyemtenyésztést megyénkben meghonosíthassuk, illetőleg annak jövedelmezőségét biztosíthassuk, első és főföltetel az, hogy a szederfának lehető legnagyobb mértékben való termeléséről s a községi faiskolák kellő reudezéséről gondoskodjunk. Minek következtében felhívom szolgábiró urat, miszerint megismertetve a néppel a selyemipar áldásos voltát, a mig buzditólag fog odahatni, hogy a szederfa ültetés elterjedjen s különösen ajánlani fogja, hogy a közhelyek és utszélek beültetésénél szederfa basználtassék, másrészt addig a közégi bíráknak felelőssé való tétele mellett komolyan és következetes erélylyel intézkedjen, hogy a kiültetett szederfák kellőkép gondozva és megóva legyenek s a községi faiskolák az ezekkel elérni kívánt fontos czél érdekében rendeltetésükhöz képest egyedül fatenyésztésre használtassanak. Székes fej ér várott, 1885. évi julius hó I2-én. Sár- közy Aurél Fejérmegye alispánja. — Értem' — mendá a festő, — nem annyira az idő‘ mint maga az óra érdekelte ? — Úgy van. Most ide a jtárczával!-— Nagyon sovány. — Ékszered nincs ? — Nincs. — Hát e rajzón ? — Rézbe van foglalva. — Tartsd meg. Rósz zsákmány, de nem tesz semmit. Azért nem haragszom rád és munkádat tovább folytathatod. Isten veled ! — Még egy pillanatra — válaszolt Vilmos — társaid azok az emberek ott ? — Főnökük vagyok. — Pompás csoportot képeznek s nagyszerű hatással volnáoak egy tájképen. Tégy kérlek velem egy kis szívességet. — Mért ne! mit tegyek ? — Parancsold meg rablótársaidnak, hogy tiz perczig egy helyben maradjanak, hogy lerajzolhassam őket. — Ah ! Én is a festményen leszek ? — Mindenesetre. — És mit adsz nekünk azért ? — Mit adjak? Hisz mindent elvettél tőlem ! (— Azt hiszem, ti festők egy-egy tallért fizettek azoknak, kik mintául szolgáltak ? — Igen, az a szokásos dij. — Nos hát mi hatan vagyunk és te 12 aranyat fogsz nekünk fizetni. ígéreteddel is megelégszem ; majd megmondod nevedet és lakásodat és az első alkommal, midőn Rómában dolgom lesz, az összegért magam fogok eljönni. Vilmos elfogadá a feltételt s miután kész volt u ___T Á R C Z A. A magyar puszta(Uhlaiid) Pusztán lakni de szeretnék, A pusztán, mely tágas és szép, Végtelen a terjedése, Mint az Urnák örök képe. „A pusztára, a pusztára!“ Lelkemnek csak ez a vágya. Ki bűvöli elém e tájt, Bársonyfüvek sokaságát. Csak néhol van egy virágszál Illata az ég felé száll, Mint egy kedves emlékezet, Mely a földön eltévedett. Ritkán dalol a pacsirta, Fenn a légben, a magasba Hogyha dali is, azt gondolják : Isten küldte a dallamát. Csak elvétve leng a szellő S a vándornak oly hízelgő, Csak néhol egy patakocska, Mely a síkot átal futja.
