Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-18 / 29. szám

Különfélék. — Ö felsége a király kegyelme. Szeraje- vóból írják, hogy Yi kai a nevű elítélten Kostajni- czében tegnapelőtt kellett volna végrehajtani a halálos ítéletet. Már minden el volt készítve a kivégzéshez, midőn a delikvens nejének eszébe jutott, hogy a ki­rálynéhoz forduljon kegyelemért. A királyné elfogadta a távirati kérvényt, s azt utána küldötte a királynak a ki épen az udvari vadászaton volt. A király az el­ítéltnek megkegyelmezett, s a kegyelem még előtte való éjjel megérkezett a kostajniczai törvényszékhez. — Az országgyűlés ezidei őszi ülésszakában mint halljuk — a szabadelvű párt részéről indít­vány fog beterjesztetni, hogy az 1848.4. t c. 4. §-a, melynek értelmében minden országgyűlés tartama három évre terjed, — oda módositassék, hogy annak tartama öt évre terjedjen, illetőleg a képviselői man­dátum öt évre terjesztessék ki. Azt hiszszük, hogy a kormány ily értelmű indítványt nem fog ellenezni, úgy hogy már a következő országgyűlésre a képvi­selők öt évre lennének választandók. Úgy tudjuk, hogy az egyesült ellenzék vezérfiai sem ellenzik a mandátum időtartamának meghosszabbítását. A kópviselőház néhány kiválló tagja négy évre akarja meghosszabbítani a képviselői mandátumok tartamát. Deák Ferenc és Kisfaludy Sándor. A „Győri Közlönyében olvassuk a következő reminiscenciát: Anno 1830-ban, mikor még Deák Antal is élt, Kis­faludy Sándor, a Himfy nagynevű költője, ellátoga­tott egyszer Kehidára, a Deákok ősi fészkébe. A költőt rokonsági kötelék is fűzte a Deák családhoz. Deák Antal ugyanekkor vadászatot tartván, meg­hívta a költőt is egy kis kirándulásra, aki vállára vetvén a puskát, egyszersmind kiválasztott magának a tornác szegletéből egy jóféle somfabotot. „Ejnye de jó esetes bot ez“ — jegyzé meg az általa kivá­lasztott botra s magához vette. Mikor azután haza­tért a kirándulásból, a botot szépen visszatámasz­totta ismét a sarokba, a honnan azt elvitte. Mikor a költő eltávozott, Deák Ferenc, ki a botra tett dicsérő megjegyzést hallotta, elővette a szegletből a botot, s az ő általán ismert ügyességével művészie­sen kifaragva, legközelebb a költő nevenapjára el­küldte neki — emlékül. A boton egy magyar dalia van kifaragva, lábánál egy heverő kopóval, — oldalt pedig egy körülkanyargó gyik, közben eme kifara­gott felírással: Emlékül Himfynek 1830 Far. Deák Ferenc. — Ez a nagybecsű bot családi hagyomány­ként jelenleg Kisfaludy Elek győri polgár birtoká­ban van. — Sajóvámosi állítólagos rituális gyilkos­ság elkövetői Klein, Ecker és Frid, a kiket az el­tűnt kis Varga Julis megyilkolásának gyanúja miatt tartóztatott le nem rég a miskolczi törvényszék, — szombaton szabadlábra helyeztettek. A szabadlábra helyezés indokai ismeretlenek, mert a vizsgálat lehe­tőleg titokban folyt. Verhovay Gyula, a „Füg­getlenség“ szerkesztője eléggé opponált a fölmentós ellen, de nem hallgatnak rá. Talán jó volna, ha a „Függetlenség“ is elhallgatna októberig, mert hiszen a julius— szeptemberi negyedévre elég volt a reclám ! — Kei költő találkozása. A „Zemplém“ czimü lap kiadta Tompa Mihálynak egy érdekes levelét, a melyben a költő leírja, hogyan találkozott először Arany Jánossal Nagy-Kőrösön. Bement hozzá s igy szólt: „Átutazó fehérmegyei birtokos vagyok, itt etetek s óhajtottam látni a tekintés urat, mint költőt.“ Arany hideg szívességgel ülteté le. Aztán Tompa folytatta : „Annyival is inkább örülök e szerencsének, mert fiatal koromban magam is gyakoroltam e poézist, persze csak áll név alatt.“ Erre Arany keveset szólt s a vendég beszélt tovább: „Most is van nálam egy csomó vers, ha nem rösteli meghallgatni felolvasnám. Arany különös képet csinált. „Különben dolgoztam a legújabb vállala­tokban is. Reményben, Losonci Phönixben, de álnév alatt. Ekkor már figyelmesebb lett. „Remélem, nem is kerülte ki a figyelmét álnevem ? „Milyen az az álnév ?“ „Tompa Mihály“ A vendég felugrott, a házigazda ki­tárta a karját, a tréfán nevettek, a találkozáson szívből örvendtek. így történt első találkozásuk. — örült arató. Ruff Mihály, moóri (Fejér- rnegye) sváb a fövenyi pusztára ment aratni. Itt alighanem napszurás következtében, elméjében meg­zavarodott s tegnapelőtt reggel megszökött. A föve­nyi csárda körül bolyongva, összetalálkozott az oda­való gulyással, ezt legyűrte, botját elvette tőle, s ez­zel félholtra verte. Ezzel tovább ballagott, mintha mi sem történt volna. A csendőr-őrjárat ráakadt a félig holt gulyásra, s a tettes üldözésére indult, nem sokára be is érték a fövenyi erdő mellett, az ország­úton. A csendőrök megállásra szóllitották föl, de ez futásnak eredt. A csendőrök nem akarván vért on­tani, visszamentek a csárdába, befogadtak s kocsin indultak az örült után. Újból utólérték, s nagy fá­radsággal sikerült nekik elfogni, s ártalmatlanná tenni. A félig agyonvert gulyást szintén beszállítot­ták Székesfehérvárra a megyei kórházba. Mikor Ruffot a kir. ügyészséghez beállították a csendőrök, irgal­matlan káromkodásban tört ki ékes magyar nyelven, a csendőrt pöködte s alig hogy le birták csititani, A kir. ügyész magán zárkába záratta le a dühöngőt, a ki egész éjjel fütyült, dalolt, majd falusi bakternak képzelte magát, az órákat kiáltozta egymás után és szünet nélkül szidta Frey Hanzit, a moóri bírót. Vájjon mit árthatott neki Frey Hanzi, hogy igy ma­gára haragította? — Petőfi Sándor hazánk koszorús költőjének „A helység kalapácsa“ czimü hőskölteményét Schwarcz Gyula városunk szülötte egy levelező lapra irt le. A hősköliemóny, mely négy énekből, 4656 szóból áll, a le­velező lapon 82 sor. Az irás, daczára hogy igen apró betűből áll, mégis olvasható. — Dömötör László méhészeti vándortanár Tolnamegyében julius 19—20-ig előadásokat tart. —/ Diszhimzést sorsol ki a “Klotild-szeretetház“ és a .Mária-Dorottya-egylet“. A szép kézi munka, me­lyet 0 cs. és kir. fenségeik hímeztek, folyó évi augusz- Uu hó 20-án a Margitszigeten lesz kisorsolva A sors- íegyékért befolyt összeg 10-11 éves gyermekek segé­lyezésére forditiatik. Egy sorsjegy ára 50 kr. — A vad ember. Egy liptőmegyei úri ember Váczon jártában megtekintő az akkor éppen ott időző menazsériát is. — A számos vad es nem vad állat közt legjobban megragadta figyelmet egy vasketrec, melyben egy emberhez^ hasonló szörny lakott, melyen a következő felírás díszelgett: „A patagoniai vadember.“ A menazséria-tulajdonos fon­tos pofával magyarázgatta a kiváncsi tömegnek a vad ember élettörténetét, hogy mily roppant küz­dés és fáradság utján jutott ő hozzá, s hogy miért zárja azt oly roppant erős vasketrecbe, mert t. i. na­gyon vágyakozik emberhús után. (E szavak hallatára a közönség félrehuzódott a ketrectől). Liptómegye- beli hazánk fia is nagy érzékkel szemlélte az ember­szörny hatalmas testalkatát, — koromfekete tüskés tarkóját, vörös rézszinü arcbőrét. —Bámulása köz­ben, midőn a tulajdonos tovább vándorolt a ször- nyüködő publikummal, jól tartván őket hajm eresztő és soha meg nem történt eseményekkel: a ^ vad ember a legtisztább tót nyelven nevén szólítja hüledező földinket, kérvén tőle azt a csep darabka bagót, melyet ajka közt szopogat. # . — Hát te engem honnan ismersz, te patagoniai vadember ? kérdi földink majdnem kétségbe esetten. — Hiszen kérem én is Liptóból való vagyok. — Hát mit csinálsz te itt, te szerencsétlen ? — Hát — kérem —• most ennél a menazséri- ásnál szolgálok vad ember minőségben. így olvas­hatni ezt mind a „Tátravidéki Híradóban“. — Dadogok számára Mocsári Gerő gyógy­nevelő intézetett alapított, Győrött. — Az ivóvíz megtisztítása. Egy pohár jó friss viz mindenkor jól esik, hát még a nyári hőségben. És épen akkor jut az ember legkevésbé jó ivóvízhez, mikor az legjobban esnék, nyáron. A jó kutviz volna a legjobb, de sokszor annyira elromlik, hogy szinte élvezhetlenné 8 az egészségre ártalmassá válik. A megromlott kutvi- zeí következő szerrel és egyszerű módon lehet meg­tisztítani : Vegyünk jól kiégetett porózus széndarabo­kat és kössünk fonalak segélyével körülbelül 20 dara­bot egy csomóba. Csomagoljunk három ilyen csomót és kössünk mindegyikéhez egy 2 klgr. nehéz kősó da­rabot. Eresszük e csomókat a kút tükrének különböző pontjain le a kút fenkére, akár szivattyús, akár nem szivattyús a kút, három nap múlva kristály tiszta és a legjobb minőségű lesz a vize. Ezt az eljárást ismételjük évenkint 3 — 4-szer, de csak egyszer évenkint kössünk a széncsomókhoz kősót, a többi alkalommal porozus- téglákkal súlyosítsuk azokat meg. A faszéndarabok annyi piszkot, meszet, gypszet stb magukba szívnak, hogy végre olyan súlyosak lesznek, mint a kőszén. Ugyanazon faszéndarabok 2—3 esztendeig a kutban maradhatnak. A kutak ivóvizének ily módon tisztává és egészségessé tételére nálunk — különösen az al­földön — tömérdek helyen nagy szükség volna, mert temérdek helyen képez a rossz tisztátlan ivóvíz a szó szoros értelmében öldöklő kalamitást. — A Bodrikutya. Uj házas volt a nagyságos ur, de hosszabb útra kelletvén távoznia, illően, sőt melegen elbúcsúzott a szép, de makrancos s kissé kaczér menyecskétől. Az első állomásról azonban — meggondolván, hogy jobb őrizkedni, mint panasz­kodni — régi jó öreg szolgáját visszaküldő, mond­ván : „János, vigyázzon mig távol leszek a házra és a bennelevőkre; a nagyságos asszonynak is mondja meg izenetemet, hogy: megjöttömig semmi férfi­vendéget el ne fogadjon. János hazáig elgondolta magában, hogy ha ő e gyanús izenetet szószerint elmondja a nagyságos asszonynak, hát jól meg is szidhatják érte — urával együtt. De tán azt is ta­pasztalta már, hogy a gyerekek és nők épen a til­tott dolgokra vágynak. Tehát csak azon szóval állí­tott be a házhoz, hogy „a nagyságos ur üdvözli a nagyságos asszonyt és azt izeni, hogy a Bodri kutyára felülni ne merjen ám ?“ „Micsoda bolond izenet ez János ?“ mondá a nő „hiszen ki sem állha­tom azt a nagy Bodri kutyát, — hanem hát jó — most már csak azért is ráülök!“ Másnap elkezdi Bodrit magához szeliditgetni, mi — puha kacsói czirogatásának könnyen is sikerülvén, pár nap múlva hátára ült. Ámde az ezt nem szokott eb — felejt­kezvén mindenekről — visszakaffantott és fehér eb­fogai a még fehérebb lábikrácskákba ütödvén : piros vérszalaggal boriták el úrnője lábacskáit, úgy hogy ez belefeküdt félje hazaérkeztéig is. Persze, üdvöz­let helyett szidalmak várták a férjet: — hogy ily eredménye lett bolond izenetónek. Csakhogy a férj nem értvén az esetet: sietett Jánost interpellálni — mondván — „hát izentem én a Bodri kutyát, vén csacsi? — „Azt éppenséggel nem“, mondá János, „hanem hát lássa nagyságos uram, úgy gondoltam én azt szegény eszemmel, hogy ha én a férfi tilalmat mondom meg a nagyságos asszonynak, akkor ö ezt is csak igy azért is megteszi, azért is elfogadja a férfivendégeket, a kik aztán — istentudja — hátha még nagyobb bajt miveitek volna, mint a Bodri ?“ — „Úgy véli János ? . . . Tudja mit János, maga mégis okos ember János, — penziót kap János tőlem, hol- tautánra is János. — 101 éves asszony. Kottoriban múlt hóban halt el egy asszony, a ki 101 évet élt. Egész életén át foly­tonos jó egészségnek örvendett s élte utolsó idejében is jól látott és hallott. Márkán Katalinnak hívták. — Egy budapesti napilap szemlét tart a haza bankok és biztositó intézetekről és következőkép fejezi he tudósítását. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal még az „Azienda“ biztositó intézetet felemlíteni. Az „Azienda“ ugyan nem kizárólagos magyar intézet, azonban helybeli expositurjai teljesen megszerezték maguknak a polgárjogot Magyarországban. A helybeli igazgatóságok oly hazafias buzgósággal teljesitik hiva­tásukat, hogy ezen intézetet bátran sorolhatjuk a hazai intézetek közé. Fent éxpositurák és igazgatókat emlí­tettünk és jogosan, mivel ez intézet, melyről, csak mint „Azienda“ tétetik említés, — két testvér intézetet és pedig „Azienda“ élet-és járadék biztositó és „Azienda“ elemi- és baleset biztositó társulatot képez. Mindkét intézetnek külön kezelősége lévén mindamellett testvó- rileg működnek közre. Nem tagadható, hogy az ily kü­lön kezelőség költségek tekintetében nem igen kelle­mes, azonban a közönség ez által csak nyerhet, a kezelés könnyebben áttekinthető, — rendezettebb és a biztosítások elintézése az egyes ágazatokban gyor­sabb és pontosabb. A főelőny az ily elkülönítésnél a biztositó közönségre abban rejlik, hogy az életbiztosí­tásnál gyűjtött tartaléklap, az üzletileg sokkal ingado- zottabb elembiztositá8 veszteségei által nem röviditte- tik. Ily elkülönítés minden intézetnél kívánatos volna. Nem mulaszthatjuk el megemliteui, miszerint mindkét intézet egyesítve a triesti „Azienda Assicuratrice“-val bizonyos jogyviszonyban áll. Ezen intézet ugyanis a teljes erejében levő anyaintézet, mely felnőtt gyerme­keit önkéntes abdicatio által óhajtja előmozdítani. — Az Assicuratcie az Azienda alakulása élőtt kötött szer­ződéseket esetről esetre legomolyitja, hogy ennek meg­történte után gyermekeiben olvadjon, — miközben azonban hitelénél fogva nem szűnt meg régi feleinél önállólag működni. Egyelőre ezen intézetek, a mennyi­ben egyik a másikért kezeskedik s egyik ügynöksége egyszersmind a másiké is. Röviden az Aziendia nem­csak egy erőteljes önálló intézet, hanem örököse és jogutóda egy másik virágzó intrzetnek. melynek nevét már ma viseli. Az Azienda által elért eredmény fel­tüntetésére elegendő néhány adat az 1884-iki évről. Az életjáradék biztosítási osztályban, 1884-ben nem kevesebb mint 4711 szerződés köttetett 5.117,397 frt biztosított összegben. Ezen közvetlen kötött szerződé­sekhez járult még egy a „Patria“ életbiztositó bankkal kötött viszontbiztosítási szerződés folytán 10.652 szer ződés, 6.727,199 frt biztosított összeggel, úgy hogy az 1884-ik év végével lezárt uj üzletek összesen 15,363 szerződéssel 11,845,596 írtra rúgtak. Az üzlet összal- lomány a múlt év deczember hó 31-én 48,784 szerző­dés 36,541,887 frt biztosított tőke volt. A tüzbiztosi- tási ágazatban 2.519,652 frt 9 kr dij és 53,912 frt 51 kr illeték bevétel volt. Károkért az óriási összeg 1.133.357 99 kr, fizetett ki. — A jégbiztosítás 375,749 frt 32 kr. kárfizetést igényelt. Végül legyen ;még a szállítmány biztosítás felemlítve, melynél viszontbiztosításra 118,839 frt 61 kr. és károkra 26,377 frt és 7 kr. fize­tett ki. Már ezen rövid és futólagos kivonat is elegendő annak bizonyítására, hogy itt első rangú intézettel ál­lunk szemben, melynél a legnagyobb buzgéság páro­sulva a legnagyobb pontossággal a közönség javára működik. Az intézet eljárásának megismerésére ele­gendő ennek mérlegét, mely mindenkinek rendelkezé­sére áll megtekinteni. — Rövid hírek. „Romania libera“ czimü román lap kitiltatott Magyarországból. — Párisban egy 17 éves leány légycsipés következtében, 5 napi szenvedés után- meghalt. — Egy kereskedöinas gazdájának tulszigora miatt főbe lőtte magát. — Gyujtogatók. Orosházán az utóbbi időben történt számos gyújtogatás tetteseit egy 13 és egy 16 éves leány személyében elfogták- — A pozsonyi polgármester, mint a „Pozsonyi L.“ irja, meg­őrült. — Hadzsi Lója, a hires fölkelő, most Mezzában korcsmát nyitott és pompásan megy az üzlete. — Drága rózsa. Malborough berczeg Londonban egy kertész kertjében leszakított egy ritka szép rózsát a vele volt nő részére. A rózsáért per utjátf'- 1500 frtot kellett fizetnie ! — Utóhang. Utonutfélen interpellálnak amiatt, miért nem vettem részt, vagy legalább képviseltettem légyen az általam vezetett megyei hírlapot aföispáni diszbanketten. A „Páipai La­pok“ pedig roszszul irja, hogy „képviselve voltak a helyilapok.“ Elmaradásom oka egyszerit. A gróf ur meghívóját a városi t adóexekútor hozta házról házra s hozzám is. Hát elment az étvágyam. — Kompolthy Tivadar, — Borbélyüzlet Almádiban- Varjas Lajos, jébirü veszprémi borbély-fodrász, borbélüzletet nyitott Almá­diban, a Roboz-féle hajlékban. Rendis árak. — Omnibus Almádiba. Weisz Móritz omnibusza Veszprém és Almádi közt naponként kölekedik. Indu­lás a Babócsay-térről deli 1 órakor, visszatérés esti 9. órakor. Személjegy odavissza 1 forint: külső ülés oda- vissza 60 kr. Gyerki ór ultimói a kávéházban. Hallok szörngyős hír és larment, liojd veszett kotyákok fotkossák várasban és harapiscsipték már tübb embereket. Evaj! Adóekzekórok, ódj láthok, bojd már meg is veszték . . . (Gatt! Wie bissig !) * Installierungs — vásártéri népönrepélgyes skan- dalomkor sógja üvé szeréngy medjegyzós a Dalfi ka- mám, hojd a Benkü fű-pompfünébr vbitéz ganef ór mér nem tsinálja a rend ? Sottyomba sógok üvé fülibe bele: „Vadj, te edj najd szomár Dalfi, hojd khivánsz the rendetlen emberthül r e n d ? 1 És trilláztam hozzája: Hordó est animal rerom. Circomdederom! * Hojd maBt tübbi önnepélgyrendezü oreságok mind küpküdik fünthisztelt órt, kümpenáltbák rá edj fain népdal, ami hangozza, hojd : Hol a Benkü, itt a Benkü, Üsse meg a lapos menkü ! Vers nem rósz, hanem a kbitönő éposz-külte- méngy tülemtül se kotya. Hangozza küvetkezendüs- kbépen: Nincs neki móresz ? Van neki psóresz ! Piczegepóresz ! Miien szatirikos ! Wie bitter ! * Thőnödik várasi palgárak azon rajta, hojd hive- talos meghagyatik-órok mind kotsierozzák magokat fördőkre. Kbölömös! Bizemosan van nekhik ok mosekbodni! * Olmíder fördőakczien Gesellsaft kbezdi trafekálui mit Pölver ünd Dynamit. Vidjázza, hojd csáléhajsz-állephotban is ne pok- kadja volomi Gewalt-Exp losion ! * Iczigl fiacskám-jerekem khérdezi thíilemtül, hojd igaz-e hojd ragedozó állatokhoz tartbozza ekzekótor ór is. — Wie hajszt Iczigl, honnan gandülsz té aztotat ? — Nü, feleli okhosan, hiszen maga mondott, hojd ismét elragadott thülüak edj pár donyhákt! * Mihál ór, okhorok mandani: bróder! Borg mer üf e Partie Klabriász, legelsü terez asz Bellára pbcdig sostorgass nekhem még edj Braüsepülverj 1 A közönség köréből. Következő sorok a t. ez. lottójátszó közönség­nek különös figyelmébe ajánltatnak. VmaóXX Te.3T33,6n Terxxó l Páratlan, eddig még nem történt, nemében egye­düli eset, mely a világot bámulatra kényszeríti és egyszersmind a Budapesten, kerepési ut 74. sz. I. em. 7. ajtó sz. alatt lakó Mibalik János matbematikus ur kitűnő tehetségeinek legfényesebb bizonyítékul szolgál, adta elő magát. Hallja, olvassa és csodálja mindenki azon tényleg megtörtént eseményt, hogy az utolsó bécsi húzásban 283 család nyert a Mibalik úrtól kapott számokra kisebb vagy nagyobb betét szerinti összegeket. Ezen szerencsés nyerők közül sokan Becs, Prága, Grácz, Linz. Bukarest, Belgrad, sőt még New-York városában és lakván, Romania, Szerbia és Osztrák- ország minden részéről érkeznek sürgönyök és köszönő levelek e felülmulhatlan számmüvószhez. — mindenfe­lől örömtelt szívből eredő hálauyilatkozatok és érte­sítések a szerencsés nyereményről. — Ezen iratok mindegyike telve dicséretek- és elismerésekkel, magasz­talja Mihalik ur jószívűségét, nemes tulajdonságait, jótékonyságát és azon nemeslelkü bánásmódot, melylyel szegény embertársai iránt viseltetik. — De Mibalik ur tényleg is azon férfi, kinek egyedüli törekvése arra irá­nyul : polgártársainak hasznára válni, a szegények jó­létét előmozdítani, ínségüket enyhíteni, miért is sírjának legszebb dísze egykor azon koszorú leend, melyet ne- messzivü cselekvéseiért kiérdemelt! Mások iránti .jó­tettekkel. Tisztelettel : A sok nyerők egyike. Fentemlitett 283 nyerőnek teljes neve és pontos czime a összes köszönetiratok ideérkezte után tétetnek közzé. — Használja fel mindenki a jó alkalmat mely boldogitásához vezeti és forduljon haladéktalanul Mi­balik úrhoz Budapest, Kerepesi ut 74. szám I. em. 7. ajtó. — Aki minden készséggel ad szerencse számokat, kitűnő, felülmúlhatatlan biztossággal kidolgozott szám­képleteiből. — Kérdő levelekhez kéretik 3 db. 5 kros bélyeget csatolni válaszadásra. „Kevéssel sokat elérni“ ■— ez a jelszava korunk­nak, s mint bizonyító példára ráutalunk Brandt R. gyógyszerész ismeretes s általános kedvelt svajezi lab­dacsaira. Három krajezárnyi napi kiadással testünket kellemes, biztos s ártalmatlan módon kitisztíthatjuk s igy egész sereg betegségnek elejét vehetjük. Minden valódi dobozon (a gyógyszertárakban 70 kron kapható) ezégjegyül: egy fehér kereszt vörös mezőben s Brandt R. névaláírása látható. Felelős szerkesztő: Kompolthy Tivadar. Egy 14-15 éves Hu mint tanuló alkalmazást talál ESZTERHAY FERENCZ, fűszer- anyag- és festék-áru kereske­désében Veszprémben. Megkívántaink, hogy legalább elemi iskolákat végzett és a magyar nyelven kívül a német nyelvben is némileg jártas legyen. I : I 9 # f § ®\ m ! Árverési hirdetmény. A veszprémi kir. törvényszék mint tkönyvi hatóság köztudomásra hozza, miszerint Pozsár János zenésznek 440 frt tőke, ennek 1875 évi augusztus hó 1-től számított 6% kamatja, valamint 59 frt 60 kr perköltség úgy az ezennel 12 írtban megállapított árverési kér- vényi költségeinek behajtása végett Horváth Ferenczné Árvái Magdolának a veszprémi 505 számú tjkönyvben A f 1 sor alatt felvett 601 népsor számú 1500 forint becsértékü háza az 1885. évi augusztus 3-ik napján d. e. 10 órakor. Veszprémben a tkönyvi hivatal irodájában a körülményekhez képest a becsáron alul is elfog adatni. A kikiáltási ár a becsár leend. Az árverelni szándékozók kötelesek a becsárnak 10%-át készpénzben vagy óvadék­képeseknek nyilvánított értékpapírban bánat­pénzképpen a kiküldött kezeihez előre letenni. Az árverésre kitűzött egyszeri batáridő­ben az árverés alá bocsátott birtoktest becs­áron alul is elfog adatni, azzal, hogy az ár­verés napjától számított 15 napig a megfelelő bánatpénznek itt a királyi törvényszéknél leté­tele mellett, ujabbi ígéretek elfognak fogad­tatni, mely esetben az 1881. évi 60 t. ez. 187. §-a nyerend alkalmazást. A vevő a vételárt a vétel napjától járó 6% kamatával egyenlő részletben, és pedig az elsőrészlet 2 hó, a második részletet 4 hó, — a harmadik részletet a bánatpénznek be­tudásával C hónap alatt a veszprémi királyi adóhivatalnál a törvényszékhez czimzendő szabályszerű letéti kérvény bemutatása mellett tartozik lefizetni. Egyidejűleg felemlítetik, hogy az ezen hirdetmény a kibocsátott árverési feltételekkel együtt a hivatalos órák alatt a tkönyvi ható­ságnál úgy Veszprémváros tanácsánál is meg­tekinthetők. Kelt Veszprémben a kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóságnak 1885. évi május hó 11-én tartott üléséből. Dr. Laky Kristóf Jeszenszky Ákos kir. törvényszéki elnök. kir. törvényszéki jegyző. : : : 9

Next

/
Thumbnails
Contents