Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-18 / 29. szám

Szombat, julius 18. Ötödik évfolyam. 29. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. I Előfizetési arak: Egész évre ......................6 frt — kr. Eé jévre » ,. . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . .... I. frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a.kiadó- bi vártaiban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------ HIRDETÉSEK és NYILTTEREK q=z a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyiltter petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. ! L” hová Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A Balatonmellék népeiért. Veszprém, jul. 17. Á Balaton mellék jövője érdekében, előző hír­lapunkban megindított mozgalmunk ugylátszik, or­szágszerte figyelmet keltett s egyúttal megtisztelő reánk nézve, de sikerrel biztató az eredmény iránt egyszersmind az a körülmény, hogy a kormányhoz közel álló nagytekintélyű vezéregyéniség is fölke­reste soraival irodánkat ez érdemben. Az órdeklett, partvidéki nagybirtokosság részé­ről-is, részint levélben, részint személyes utón keres­tettünk ipeg: aziránt, hogy a megindított. Üdvös moz­galmat most már, a pusztulás beálltával állandó napi­renden tartsuk. őszinte törekvéssel, szivünk egész lelkesedésé­vel buzgunk e nemes ügy mellett! S az ami dönt hetlen meggyzőződésünk, hogyha a fölkeltett érdek­lődést fentartjuk, ha az érdeklett birtokosság kitar­tóan támogatja e nemes ügyet, ha a Balatonmellék érdeklőit,jegyéinek alispáuai együtthatóig kézbeve- szik-ez ügyet s a balatonparti hírlapok fényes tehetségű írói, a,, megyék gyüléstermeinek notabilitásai komoly aktiót indítanak, meg, akkor a kormány se vonandja meg jóakaratát a Balatonvidék pusztuló népeitől, a Dunántúl ez eddig mostoha .gyermekeitől — s a mos­tani ínség helyébe pár év múlva jólét, bőség lép. Legyünk tisztában azzal, hogy a Balatonmel lók népei közül sok százezer ember kizárólag borter­melésből él. A partok mentén ezer meg ezer hold szőllöültetvóny szególyzi az óriás gyógy tavat. S elte­kintve a közvetlenjtulajdonos közbirtokosoktól, ezernyi község népei a szőlők munkáltatásából élnek. A sző­lőművelés éven át ötször foglalkoztatja a muukásem- bereket s az érdeklett megyék népeinek átlag igen nagy része kizárólag a szőlőmnnka után keresi kenyerét. Ez tény. A főldmivelés-, ,az állattenyésztésnek a közvetlen Balatonvidék népeinél esak másodlagos szerep jut. Most pedig itt a phylloxerayósz a nyakunkon. A Balatonvidék egy nagy része már tönkrement, uagy része most van pusztulóban s öt óv múlva ngm lesz egy szőlőtőke az egész Balatopmentén. Századok T A R C Z A. A kis malom. Falu végén a kis maiam, Búza, árpa a garaton, Nagy Örömmel néz a molnár; Csetteg-csetteg: a malpm jár. Kopik a kö, törik a fog, Nemsokára pusztulni, fog . . . „Rajta, rajta!“ — szól a molnár Csetteg-csetteg: a malom jár . . . Egyik>.napon, másik napon Szépen lejár a garaton — Nincsen semmi őrletni már; A kis malom többé nem jár . . . Az én szivem is egy malom: Nagy bánat van a garaton. Ép, nem hiszem, de a kerek ■Cseteg-Gsetteg; . . . szeret . . . . szeret! . . V. Hullám József. fáradsággal biztosított sikerei, ezernyi népek egyet­len kenyórforrása tönkremén im egyszerre. A jaj, a koldusbotra jutó nép panaszos siráma fölhangzik az egész Balatonvidéken s Kenessétől Veszprémen, Za­lán át, hol, azelőtt jólétben, bőségben ólt a nép, — ma kétségbeesve, ínséggel küzdve uyomorg az egész parti lakosság. A phylloxera elleni óvintézkedések sikertelenek voltak. A kenessei, papjieszii, mámái, vörösberényi kincses szőlőhegyek ezernyi holdjai ma giz-gazos ugarok s innen Csopakon át. Balaton-Fiiredig s tul- Keszthelyig már mindenütt inficziálttak a szőlőhe­gyek. Fogy a vagyon itt, merre a szem tekint s ijesztő mérvben nő a szegénység, a nyomor. Ma már nagy az Ínség. Milyen lesz csak pár év múlva is ?! És nincs senki, aki e romboló állapotok, e pusztulás ellen hatékonyan síkra szállna. Sem maga a nyomorgó birtokosság, sem maga az állam, mely tétlenül nézi a nemzet-vágyon, az adó-alap enyé­szetét. Igaz, hogy első sorban magán a népen a sor* hogy segíteni próbáljon magán. Próbál is — de kába módra. A kivesző töke helysébe újat rak. s az a jelszó dívik, hogy: addig ültet utánna, mig a phylloxera a kezéből ki nem eszi a vesszőt. Hát ki is eszi; ki is fogja*enni. Nincs Euró­pában az a fajszőllő, mely a phylloxerának ellenállni képes volna s Fraucziaotszág 'példája ma igazolja már. hogy az amerikai szőllőnek ez a vész nem árt. És pusztul az egész Balatonmellék; és az egész Balatonmelléken, még ama számtalan szőllőhegyen sem, hol már egy tőke sipps, nipcs egyetlen ameri­kai s^őlló-iskola. Pedig hát i kormány ingyen is adja a vészsuj- totta községeknek az amerikai gzőllövesszőket. Any- nyit ad, amennyi kell és szükséges. Ennél többet nem tehetaz állam. Dicséretes dolog, hogy megteszi. De hátha az ingyen segítség se kell a népnek. Ha pem is kéri. A napokban járt erre a kormány kiküldött phylloxera-biztosa s konstatálta, hogy tényleg egyet­=TJ~TTnr *n(= Az emberprés. — Elbeszélés, a tengerész-éleiből. — Irta: KompolthyTivadar. (Folytatás és vége.) A Tom gyerek nagyon szivére vette a dolgot s talán eszébe jutott, hogy u éjjeli kimaradásért a kapi­tány nem fogja épen megdicsérni — mert hapgosan sírni kezdett. Visszavittem a hajópa. A kapitány csöppet sem jött zavarba abbeli kije­lentése ure, hogy egyetlen matrózunk sincs. ,AH rigth ! Nagyon jól van. Úgyjs itt maradunk Havre-bau vagy 3 hóig. Végre is tatarozni kell ;a hajót; már 26 éves s ha még 4 évig kibírja, jó lesz. Akkvr úgy is le kell sze­relni. Hát mi majd 3 hóig duettben ecarte-t fogunk játszani, ha nincs ellenére, hadnagy ur ! — §einj»i sllanyetésem,, föltéve, hogy a hajó- pincze mindig utrakész rakománynyal bir. Értem. Nyugodt lehet. — És én, mr. captain? Siránkozott a Tpm-gyerejc. — Téged kinevezlek kávédarálónak s számfölötti dpgóhu?ogatónak. Tom ur örömvigyorogva rohant a kézi-pinczébe, s rögtön két öblös palaczk normgndit prezentált. Ot perez múlva az uj állapot ,áldQmá,§án,túl vglánk 8 a,kapitány több ship-mac klerpek átadta a hajótata- rpzási munkálatokat. * A következett 3 hó alatt a hajótatajpzás csak ügygyel-bajjal folyt. A hajóácsok a naplopás művésze­tében ép oly kitűnő ficzkók, mint egyéb szárazföldi ács­kollegáik. Csakhogy a részegeskedésben még túl i8 tesznek rajtuk. A mr. captain s én pedig napestig és verejték- izzadásig játsztuk épületes dühvei az ecartet, miközben Tom ur szorgalmasan töltögetett nekünk is, magának is, — és derék parancsnokom triplán is guberálva rendre el nyeregette havi gázsiaimat. Elvégre elfogyott a pinczerakomány is, a gázsi is> le a község elöljárósága sem fordult még ez érdem­ben a kormányhoz. Hát mi ez? Mit mutat ez a borzasztó apathia ? Azt mutatja, hogy a nép teljesen elvesztette bizalmát a jobb jövőre s mint a szénkénegezést, svindliuek hiszi az amerikai szőlővesszöt is. És mutatja azt, hogy nincs a népnek értelmes vezetője, ki fölvilágosítaná; és hatalmi,,tényezői, kik hivatalos tefqlyásuk körén belül a népet a kö­zelgő nyomor ellen észszerű önvédelemre sarkallanák. Gyors szükség van arra, hagy, az Összes ba- latonmelléki szÖllvtermelö községek még ebben az évben tegyék meg a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a jövÖ tavaszszal minden szőllőhegyen, terepének megfelelő nagyságú amerikai szöllö- vesszÖriskolát rendszeresítsenek. Szükséges egyúttal, hogy a parti rUak jó­karba hozatala, az utak és a birtokok ezélszerü befásítása által a 8 balatoni fürdő emelésére az első lépés megtétessék, mely czélra a kormány szintén felajánlta ingyen a szeder csemeiéket,mely első alapját vethetné meg a Balatonmelléken oly rendkívül kedvező klimatikus előnyt nyújtó selyem­hernyó-tenyésztésnek. Ami pedig mindenek fölött szükséges volna, az az, hogy a Balatonmellék érdeklett vármegyé­nek alispánjai mielőbb közös értekezlete jönné­nek Össze valahol, hogy az egyidejnleges s együtt­ható közös működés pánt megf llappdpángk s a Balatonparti forgalom emelését a . tervben levő parti gőztramvay-ügynek közigazgatási utón való segélyezése által eszközeinek. Ifiért az egész Balatopmellék felvirágozta­tása,jgbb jönijje ércekében, sjjcevrel, csak Jiözös erővel lehet küzdmpf^k. Ragadja meg erre az iniíiatiy.át e ^zent.czól érdekébenj annyi ezernyi népünk ja viért,.a mi megyén k tevékeny ifjú alispánja Véghely Dezső. Hívja össze e nagyfontosságu ügyek megbeszé­lése végett többi kartársait a.szomszédos megyékből. S aztán szokott erélyóvel álljon az ügy élére, komoly, hazafias, emberszerető lelkesedéssel. Az egész i^latopvidék rajongva fggja követni e tisztes munka utján. S a jövő nemzedékek is áldani fognák — a Ba- latonvidék Nemtöjekint! Veszprémi Fiiggetlfn Hírlap. iparosainkhoz. Vofjpróm, jul. 15. (H) A nagyméltóságu magy, kir. vallás és közok­tatásügyi minister ur minden lehetőt megtett az ipar­iskolákat illetőleg és úgy a kisebb, mint a nagyobb vá- vosokbítn ipariskolákat hozott létre s mini az általános évi kimutatások is bizonyítják : a t. tanár urak faradba­*' W - j - J , - ■ V. ;i f ( ■ tatlan munkássága nem volt sikernéíküli. Haj. de ez ipariskolák haladásának még, mi,t|dig vannak gátoló tényezői, melyek által az értelmi fejlő­dés alantabb fokán álló iparos tanuló megakadályoz­ta tik tudományos előhaladasáhan, sajnos,. Rogy ipa­rosaink nagyobb része még nincsen tisztában az ipar­iskolák fogalmával és nem tudja felfógni ^jvnak nagy­szerű szálját. Sok segítő tényező szükséges ,az ipariskolák fenn­tartására, de kiválóan sgüksggés és qkreklűnül .megkí­vántatik az ipariskolák fenntartására az, hogy úgy az iparosok, mint tanonezaik belássák az ipariskpüík fon­tosságát, belássák azt, hogy az ipariskolákban ny újtott ismeretek nélkül egy iparos nem toÍthe^aJ.'.]htYlrtáfAt. hogy csak tanulás által lehet értelmes iparossá, hon­polgárrá . De sajnos, az iparosok másképpen gondolkoznak Az iparos tanulók rendes évi összeírásánál nem vallják be lelkiismeretesen tanulóik számát, szóval világos ta- nujelét nyújtják annak, hogy az ipariskoláknak legna­gyobb ellenségeik önön magok, nem lévén szaliá‘y kivétel nélkül. Innen van azután, hogy a 4—5 évig inaskodó ij a ros vajmi keveset tud mesterségéből s nem egyszer történik meg az, hogy a fölszabadult iparos minden fizetés nélkül-oly iparoshoz szegődik, kinél piesi- góből valamit elsajátíthat, hogy mégis ne vessze >1 összes idejét, melyet pályájának szentelt. Igaz ugyan, hogy most már myijiinjs^bb gyónd azok száma, kik az .ipart választják életpályájuknál., mert akárhányszor megtörténik, hogy a jobbmódu ipa­rosok .gyermekei is elhagyván atyjuk pályáját, könnyű megélhetésre törekszenek. És ezek száma napról-napra több lesz s szaporod­nak az amúgy is elég nagy számmal levő proletárok. s legvégül a hajótatarpzás is. Akkor .(történt, hogy a „Peel“ póstagőzös roppant örökével együtt ,pem messze # havrei kikötőtől, a trouville-i világhírű fürdő Jjáttáyplában els.ülyedt a qeke m ez uttaj alkalmam volt Sir Jacobs úrral a népiét fő coopufial, buvárharangbau a tenger fenekére lesz íUuni — a „BeeVfheresésére. Épen toborozni k,y.z^k, a legéi^p^öt, ,ftmi ne- hogy,se »kart,pikerülniH mert,ha ma két^matrózt es- kedfettünk meg, másiutp épen báró m szökött uieg. Hát mondom #J!i^n^gypbb:imp,leii,p.ben eveztünk, midőn egy roppant mulatságos levél felderité desperat kp^l^j^e);. A derék öreg ,kapitány jókapzagtában majdnem .hassza­kadással explodált. A levél Rio de Janieir-o-ból jött # ékes ákombáku- mait tartalmazta mister Bull urnák, egykori je^s mat­rózra esteiünknek. A levél rövid tartalma ez volt: „Drága kapitány.“ Bizepy komisz embejqk vagyut$ npnd, mi .fliatró- 3ok- Havrehan leróezegedtünk mint a viziloyak s aztán belekerültünk a présbe, mint az erdei sövényben a vad­disznók. A „Coroner“-hajp -megpróselt ipiuket Szép de erkölcstelen lányok rácsábitottak a „Coroner“-re, melynek nem volt legénysége,ott az italtól s a,Jiöjgyek- től még inkább el#ljasodtunk s mire butaságunkból észretértünk, künt találtak magunkat a nyíltóczeánon, hogy a menydörgős Neptun ütött volna a hajónkba bele! Kezdtünk ellenszegülni és tessék meghinni,,fiogy Tomas és Jarlin urak csodadplgokat miveltek, ügy bőgtek ngint a rinóczórusok, kékre ver^k a bootsman* és kiicuakodtak Ay nkUiml* taiak pátaéskor s kskss' IZ pinguinok. Nem használt semmit. fr^Igoznpnk kellett, mint a kutyáknak, mig egyszerre egy éjjel az azori szigetek mellett h.ijóztmilc el. Szép csöndesen lesrök- tünk a tengerbe s két órai úszás Ujtáp a szigetou fol­tunk. Hajnalban persze észrevették hiányunkat az őr- váltáskor s vissza is jött a hajó értünk, de akUra parittya/.áporral fogadtuk (többen is voltunk), hogy utóbb otthagyott minket. Vissza akartunk térni vnla- bogy Európába. De nem volt szerertcs^pk. Épen kezd­tünk arról tanácskozni, hogy milyen sorrendben lml- jpuk éhen, mikor egy hajó jött Európából. Ez fölvett s vitt Dél-Amerikába. Cső bőrből-ved.ei-be. Most itt ui- gyunk. Tiszteljük mind a drága captaiut s a^adnagv urat is; tessék megírni, hova vitorláz, Jjogy.uh'ma szökjünk. A,hü matrózok nevében : Bull. Utőirat: A T.omuak izgujük, hogy uaórt nem, vi .gyázott ránk..:Neki nem szabad még erkölcstelen h >l gyekkel mutatui és lerészegödni. K,vod.liczet jóvi, non liczet bóvi. Well! Ezja.aikerlilt levél „mindput ,megmagyarázott S ebből megértem, hogy micsoda állapot az az „ein- beiprés.“ Pár hó múlva egyébkint New-Nojíkban 4er®kj kapitányom s az egymagán előkerült Ball úrral egye­temben én is emberpréselővé lettem. uílyen a tapsroéMiélet. Quod erat demonstrandum I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents