Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-07 / 23. szám

Veszprém, 1884.

ÍV. évfolyam 28. szám.

Szombat, június 7.

MEGYEI S HELYI

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . Fél évre Negyed évre

(! írt — kr. 3 frt — kr. 1 Irt 50 krEgyes példányok ára 15 kr.. s kaphatók a kiadó-hivatalban.

mmm&mm wmmtöM si&sss&'Mhe

Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-uteza l()5. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK

a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) G kr.; nyílttól- petitsora 20 kr.; s a bélyeg

A szerkesztővel értekezhetni naponta 12 2 óra között.

SZERKESZTŐSÉG:

Veszprém, horgos-uteza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető küldemények küldendők.

KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK.

Nyílt SZÓ

nagyságos s főtiszlelendö KISSOVITS JÓZSEF apátkanonok úrhoz.

Nagyságod megfogja engedni, hogy e nyílt sorokkal im fölkeresem.

Ez szükséges.

Nagyságod azáltal, hogy a mi kerületünkben a kormánypárt jelölteképen föllépett, a közvélemény nyílt bírálatának tette ki magát s-a sajátságos viszonyok, melyek közt ezt a jelöltséget elfogadta, kell, hogy szem elé állíttassák annak a közönségnek, melynek országgyűlési képviselője óhajt lenni.

Ki kell jelentenem, hogy úgy magam, mint a közönség általán, nem tekinti Nagyságodat a kormánypárt képviselőjének. Nem pedig azért, mert Nagyságod csak pár hét előtt is nyíltan kijelentette magáról, hogy az ellenzékhez tartozik.

De hát Nagyságod mégis kormánypárti jelölt. De nem a veszprémi kormánypárti, (mert ilyen itt nem létezik,) hanem a kormány jelölte, mely Nagyságodra egy csomó veszprémi muszáj ember által ngy parancsolta rá a jelöltséget. És Nagyságod ellenzéki létére^ elfogadta a kormánypárti jelöltséget. Elfogadta elv nélkül, elfogadta meggyőződése ellenére.

Van ott Nagyságos ur, a túlsó részen, a több- sóges párton sok ilyen ember. Nem félhet Nagyságod, hogy ilyen pőre politikai pongyolában egyedül ön készül az országgyűlésbe. Van ott a kormány táborában sok ilyen jellem beteg ember, aki ott keresi gyógyulását a kormány konczosztogató patikájában.

De hát Nagyságod nincs ilyen gyógyulásra rászorulva, amint nem volt rászorulva arra sem, hogy jellembeteg legyen. Az a tiszteletre méltó állás, melyet Nagyságod ami katholikus egyházunk élén elfoglal s az az osztatlan tisztelet, melyben Nagyságod ebben a városban s kerületben eddig minden párt részéről részesült, bízvást visszautasíthatta volna Nagyságodat attól az erkölcsi öngyilkosságtól, melybe a főispán Kommandójára kétségbeesetten beleszédült.

Mert értjük mi azt, ha a kormány meleg húsos fazekához odatolakodik dögi legyek módjára a töuk- rejutott mágnások, eladósodott földbirtokosok, éhenkórász hivatalnokok „szabadelvű csőcseléke“ Mindegy annak a hadnak, ha Tisza, ha Sennyey, ha Irányi ül is abban a kormányszékben, az támogatja egyiket ngy mint a másikat s támogatná magát az eleven ördögöt is — csak konczot dobjon neki.

Zajgó hullámokon.

Hát össze vonjam a vitorlát,

Mely száz veszélyei szembe szállá ! !

A melyen már végig czikázott A sors harag ádáz viszálya.

Mely büszke daczczal álla harczot Villámoktól meg szaggatottan,

Midőn a rév a láthatáron Akkor vonuljak vissza mostan (?)

Nem ! — csüggedést lelkem nem ismer, És gyáván meghajolni nemtud.

Hajóm — félénken a vihartól Biizhödt partok árnyába nem fut.

Eles sziliek ormához ütve Csapkodja bár habok dagálya : Foszlányokká legyen vitorlám ;

Nem fiája meg magát a gálya !

— Zajgó hullámok ostromában Nem egy sebet kapott a borda :

De fenn —- szilárdan állt az árbocz,

S czélt nem tévesztve — bizton horda. Tátongva nyílt itt— ott is — örvény Setét palástjában az éjnek,

S nem egyszer hívtak csáb ajakkal A kharibdiszt lakó szirének. —

Az erkölcsi söpredéknek ezt a részét, melynek elve és szive a gyomrában van, annak a becsül etével való kofáskodását lehet érteni, de azt, hogy egy becsületben, erények gyakorlatában, tiszteletben megőszült egyházi főpap, minőnek Nagyságodat eddig ismertük, annak a kormánynak a parancsára, mely — mint meggyőződhetett ■— sem elismeréssel sem hálával nem adózott a múltban a néki hozott nagy áldozatokért, hogy annak a kormánynak a parancsára „áldozatul“ odadobja Nagyságod a becsületét is, azt nem érti józan ember, nem érti senki s talán Nagyságod maga sem.

A politikai pártok mint ellenfelek a becsületes meggyőződés liarczát vijják a becsületes meggyőződés ellen. lm onnan a szentelt bástyák ormáról láthatja Nagyságod, mint száll tömörül itt alant a független zászló alá, az az ősi jogokat védő független párt, melynek legfőbb erénye, egyedüli kincse az, hogy a meggyőződése becsületes.

Hát milyen lesz most ennek a pártnak a harcza, mely az ellen pártnál nemcsak elvet, de még becsületet sem talál? . . .

Megszégyenítő harcz lesz az s fájdalmas azért, mert bizvást ami féltett, szeretett katolik us egyházunk tisztessége szenved, általa a le gnagyobb morális sérelmet.

Mert őrületes dilemma az, melybe Nagyságod maga hozta magamagát. A választópolgárok, az iparosok tisztes küldöttségét, mely mind meg annyi független votumot képez, Nagyságod elutasítja, becsületszavát adván, kétszer is, hogy nem lép föl többé, aztán mikor egy pár szál kormánykenyerét evő szolgalegény muszájból ráerőlteti, Nagyságod ezektől elfogadja a jelöltséget s cserében odaadja— a becsületet.

Azután megígéri egy jóravaló becsületes embernek, Budapesten, a ki jóhiszemüleg hozzá fordul, megígéri neki, hogy támogatni fogja s mikor ez az ember táviratilag siet megköszönni a megígért ro- konszenvet, akkor Nagyságod röviden viszadcleg- rafál, hogy nem oda Buda, hogy semmi támogatás, hanem - ellenfelek vagyunk.

Aztán Nagyságod aláírja Istóczy ur hires memorandumát, mely nem épen dicséretes javaslatokat promoveált a zsidók javára — s most Nagyságod nem átallja (ment hát most már ez is muszáj!) nem rostéi a zsidók vótumáórt is esedezni, arczpiritó, szomorú alázatossággal.

S tán — gyözis a bii-báj varázsa Ha csillagom nem kél az égen :

Vezér sugárit szét lövellve,

Fogy a hajó jó útra térjen.

Es — tűnt a mámor, mint a pára:

Ha fény ragyog a lomha ködbe, Önérzetem — mint egy hadisten Aczél paizszsal védve-födve.

Erőt kölcsönöz a küzdelemre A hönn vágyott győzelmi pálma;

Es emlőin a szép reménynek Fel mosolyg, lelkem édes álma. . •

— Dagadjatok feszült vitorlák Szembe szállva bátran a vészszel!

Es igy hajóm — vagy czélhoz ér, vagy A villámok tilzébe vész el !

Soós Lajos.

A kiirthíitatlan.

Irta: Reviczky Gyula.

Azt mondják, hogy mai napság nincs többé lehetetlenség. Az emberi ész találékonysága ki fog a természeten, legyőzi az elemeket, szolgálatára kényszeríti a természeti erőket. Csak egy dolgot nem sikerült eddig legyőznie : a sajtóhibát. Ez a betű — fillokszéra szedőn, korrektoron és a revideáló szerzőn egyaránt diadalmasS végül, hogy még jobban betetőzze a saját lelki- kháoszát, hát arra kéri a választó közönséget, hogy bárki lépjen is föl, csak kormánypártira ne szavazzanak s alig fordul a sarkán kettőt-hármat, ripse- rapsz sansemars, épen saját maga csap föl kormánypártinak

Tragikomikus színdarab ez, melynek méltatlan színhelyévé Nagyságod ezt a mi választó kerületünket választotta s melynek legutolsó felvonása jövő pénteken fog lejátszódni a vándorkomédiások veszprémi színterén — a vásártéren, melyen ezúttal kivételesen nem pápai zöltséget, de lelkeket fognak vásárolni Nagyságod lelketlen beugrasztói.

Tudom, hogy kinos, borzasztó ez a helyzet, melyben most Nagyságod van.s a melyből még nagyobb botrány árán sem szabadulhat ki péutekig. De elliidje Nagyságod, — jól látok a jövőbe s jó lélekkel mondom! — hogy ez esetre, ha részére, billene le a választási mérleg, akkor oly napokat fogna megérni ott fönn Budapesten, amik fölérnének egy-egy kinos bajos esztendővel.

Nem a politikai ellenfél — tisztelek minden tisztes elvet. — szól belőlem. Az egyház tisztességén aggó katholikus férfi szava ez, mely kellett hogy sorsosai nevében Főtiszteiendőségedhez óvó szavát felemelje.

Egyebekben rajta leszek én is s a független polgárság is, hogy minden erkölcsi bajából kimentsük — s itthon marasszuk.

Főtisztelendőséged mondta, hogy ne szavazzunk kormánypártira.

... Te mondád!

Kompolthy Tivadar.

Jegyzőkönyv.

Felvétetett 1884-ik évi Május hó 30-án esti 7 órakor Veszprémben az iparoskor helyiségében tartott értekezlet alkalmával Ráth Károly ur képviselővé jelültetése tárgyában.

Számos veszprémi iparos jelenlétében, Balogh Károly, mint a folyó hó 28 -ki értekezlet volt elnöke röviden üdvözölvén a megjelenteket, az értekezletet megnyitja, mire egyhangúlag ismét megválasztatik elnökké Balázs Sándor jegyzővé.

Elnök felhívja a fővárosban Ráth Károly urnái járt küldöttséget, hogy kiküldetésük eredményéről számoljanak be az értekezletnek.

Benkö István siri csend mellett megható szavakkal adja elő azon szívélyes fogadtatást, melyben a jelölt urnái részesült a küldöttség, shogy azon kikötéskodik. Képzelhetsz oly napot, melyen nem fordul elő öngyilkosság, párbaj, sikkasztás vagy rablás, akadhatsz olyan lapszámra, mely véletlenül nem foglalkozik Pálmai Ilka legújabb viselt dolgaival — de újságot könyvet sajtó hiba nélkül nem fogsz találni soha. Lasciate ogni sperenza. — A ki a sajtó hibákat megakarná szüntetni ép oly meddő munkát végezne, mint az a ki a bölcsek köve, vagy a perpetuum mobile feltalálásán töri a fejét tűből aranyat akar csinálni, vagy a kör négyszögitésén fáradozik.

A mi lehetetlen : Iróuak zsurnalisztának bele kell nyugodnia végzetébe, hogy a sajtóhibát el nem kerül heti. Oly biztos ez, mint a halál. Csakhogy nem minden sajtóhiba egy formán boszantó. Vannak ártatlan betű- cserék, melyek megrontják ugyan a szó értelmét, de az olvasó által azonnal ki találhatók. Vagy értelmetlenné vagy lonák értelművé teszik, a mit mondani akarunk. Ha például azt olvaszuk : „Oh legszebbje a férfi erényeknek, gazság szeretett! “ — mindjárt észrevesszük, hogy a végső szó első betűje az i valahogy elmaradt. Ilyen a következő példa is Mignon, irta Goethe, ordította . . Mind a két mondatnak fonák értelme van és épen az igazit útba. Mégis bizonyos furcsa mellék izt ad az ily betű — kimaradás vagy betű csere a mondatnak. Ha azt elvárom : Te vagy az egyetlen légy, a ki engem megértesz . . . tudom ugyan, hogy légy helyett lénynek kell állnia de a mondat komolysága mégis el van rontva.

Különösen versekben poétáknál, a legkisebb sajtó

sei, ha Kissovics fel nem lép, mérsékelt ellenzéki prog rammal elfogadja Ráth Károly ur a jelöltséget — a küldöttség biztosította, hogy Kissovics határozottan visszalépett s becsületszavára fogadta, hogy nem vállalja el a képviselőséget, sőt Ráth Károly urat a legmelegebben ajánlja a nála volt 46 tagú polgári küldöttségnek, mire Ráth ur is kijelenté, hogy hasonlólag nyilatkozott neki Kissovics még Budapesten. Ráth ur táviratilag köszönte meg Kissovicsuak szives jóindulatát és támogatását. A küldöttség egy része még az nap visszajött Veszprémbe, de Bcnkő a további teendők megbeszélése végetta fővárosban maradt. Esti 10 éra tájban távirat érkezik Kissovicstól, hogy több megyei és városi ur rábeszélésének engedve, a jelöltséget elfogadja és fél óra óta vetélytársa Ráthnak. Képzelhetik a helyzetet, melyet e váratlan fordulat előidézett s ő sokkal jobban szereti és tiszteli Ráth urat, semhogy a bukás elé vezettetné Kissovics ellenében s pénzét hiába elköltetné, de ő ezzel nem azt akarja kijelenteni, mintha visszalépne, hanem felkéri az összes jelenlévőket, nyilatkozzanak őszintén és mondják el véleményüket.

Brenner Lörincz felsorolja Ráth Károly ur érdemeit s fájdalmát fejezi ki e váratlan fordulat fölött, de szintén kéri a jelenlévőket, hogy nyilatkozzanak.

Benkö István némileg czáfolja előtte szólót, elmondja ismételve egyéni nézetét, hogy ismerve a helybeli iparosok nagy részének függő helyzetét, attól fél, hogy a jövőben nem fognak együtt maradni, nem ajánlja az erőszakoskodást, mert ily ellenpárttal csak nagy erőfeszítés s nagy pénzáldozatokkal lehetne mérkőzni és a győzelem még az esetben is kétes volna, sok, kai jobban tiszteli és szereti Ráth Károlyt, semhogy őt igy bizonytalanul beleugrasztaná a jelöltségbe.

Szilágyi Mihály meghatva beszél, minden egyes szavából kitűnik a fájdalom, az elkeseredés, látszik rajta, mennyire fáj neki a lemondás, kényszerheyzetbe döntötték az iparosokat, itt a pártoskodás, ha még oly elkeseredetten küzdenének is, nem vezethetne eredményre, sőt még a most virulni kezdő iparoskörnek is hol eddig még soha iparosok között nem létezett ily szép egyetértést és együttartást lehetett elérni, hátrányára volna, de sőt részbeni felbomlásárajis vezethetne, kárhoztatja azokat, kik az iparosokat e kényszerhelyzetbe hozták.

Völgyi Lajos fájdalommal.veszi tudomásul az előzményeket, ő is meri állítani, társulatának többi tagjai sem fognak kormánypárti jelöltre szavazni, élteti Ráth Károlyt:

Husvét János kifejti, hogy az iparosok a lehető legcorrectebbül jártak el, s tapintatosabban cselekedni nem lehetett, ő is Benkö és Szilágyi-nézetét pártolja, és azt ajánlja, hogy Ráth urnák őszintén meg kell irni, hogyan áll a helyzet

Dukovics Sámuel leszámolt a viszonyokkal, restelve, szégyenlve lép vissza, de azoknak, kik okozták, uagyobb kisebbség, mint nekünk, jobb most visszalépni,

hiba egy rosszul alkalmazott vessző, i helyett ö helyett ő, sat. vérig bosszantó, mert épen azt rontja meg, a mire a költő nem kevésbé finnyás, mint értelemre : a ritmust. Hát még az értelem változtató sajtó hibák ! Igazán nem lehet csodálni, hogy Vajda Jánost minden legkisebb errarum oly méregbe tud hozui; hiszen vele történt meg, hogy egy szép szerelmes versében. (A kárhozat helyén), melyben kifakadt egy oly szoba ellen, a hol kedvese hűtlenségét látta és hozzá teszi, hogy agyában ez a jelenet úgy forog, mint a befagyott emlékezet, — az illető sor igy jelent meg: Agyamban ez a jelenet .. . Egy másik lírikusunk (Rónai Istváu : Dolorosa) egy nőről zeng, a kinek lábai elé borul u esdekelve szól neki: tűrj meg itt! Ez a sajtó koboldja igy tréfálta meg tűrj még itt! A Testi Napló, midőn Arany Jánosnak »Tölgyek alatt szerettek pihenni“ kezdett versét hozta a „Budapesti Szemle“ közölvén a folyó irat tartalmát a költemény czimének első szavát oly sajtóhibával közölte, mely, ha olvasta, bizonyára arczába kergette a vért a szemérmes költőnek. A ki kiváncsi rá, keresse ki az újdonságot a „Pesti Napló“ jauuári számai közt. A „Hon“ egyszer a seik egy obeliszk-jét (odaliszk-je) helyet szöktette meg; egy regény hősnője Kaméleont tesz ki az ablakba (Kamália) helyett, egy női újság pedig nehány év előtt azt akarta irni, hogy „a nő akkor nép, ha nagy baja“ oly sajtó hibát követett el, mely miatt valószínűleg nem egy előfizető küldte vissza a lapot.

Babérok czimü antológia első kiadásában (lehet hogy a többiekben is) a szózat igy kezdődik :

Hazádnak rendetlenül *