Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-29 / 48. szám
Veszprém, 1884. Szombat, november 29. IV. évfolyam. 48-dik szám. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .......................................6 frt — kr. Fé l évre.............................................3 frt — kr. Ne gi’etlévre........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szóim küldendők. Hirdetések és ZLST^iltterels a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyiltter petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utpza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. lECéziratols -vissza, nem. acLatsialc. órakor tartandó áll. vál. ülésekre megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1884. évi nov. hó 14-én. Véghely Dezső, alispán. * Tárgysorozat. 1. A törvényhatósági bizottság 310/884. sz. a. kelt határozatával rendszeresített Ill-ad aljegyzői állás, valamint az üresedésben levő könyvvivői és gyámi nyilvántartói állások betöltése. 2. A rn. kir. Belügyministerium 58295/III. b. sz. a. kelt s az 1885. évi m. költségvetést tárgyazó intézvénye. 3. A m. kir. Belügyministerium 52.427/III. b. sz. rendelete, ruelylyel az 1883. XV. tcz. alapján igénybe vehető megyei pótadó kivetéséről, behajtásáról és kezeléséről alkotott m. szabályrendeletet jóváhagyja. 4. Göndöcs Benedek országgyűlési képviselőnek előterjesztése hazánk ezredéves fennállása emlékének méltó megöeökitóse tárgyában. 5. Nógrádmegye közönségének az országgyűlés képviselőházához intézett felirata a közigazgatási hatóságok jogkörébe utalt kihágási ügyekben befolyó büntetés pénzeknek a megyék, illetve városok javára átengedése és a kihágások miatt fölmerülő kiadások fedezésére leendő fordítása száljából. 0. Nógrádmegye közönségének az anyakönyvek vezetése és kezelése érdekéből seükséges törvényhozási intézkedések megtétele iránt az országgyűlés képviselőházához intézett felirata. 7. Mosonmegye közönségének a vágvölgyi es déli vasútnak Pozsony, Moson és szombathelyi irányban állami költségen történendő vasúti összeköttetéso iránt a közmunka és közlekedésügyi m. kir. minis- teriuiuhoz intézett felirata. 8. Sárosmegye közönségének felirata a hazánkat fenyegető földmivelési és közgazdasugi váltság elhárítása érdekében. 9. A megyei közigazgatási bizottság előterjesztése az egyleti gyűléseiken megjeleuő néptanítóknak a községek részéről fuvar és napidijban leendő részesítése tárgyában. 10. A gyámhatósági szabályrendelet módosítása 11. A községi faiskolákról szóló szabályrendelet módosítása. 12. A kéjelgési ügy rendezése tárgyában szabályrendelet alkotása. 13. A tisztviselők fizetése előlegei tárgyában szabályrendeletei alkotása. 14. A megyei gyámpénztár 1883. évi számadása. 15. De'gh községnek ez enyingi orvosi körbe való beosztása s Lajos-Komárom és Mező-Komárom községeknek egy orvosi körré leendő alakítása, 16. Alispáni előterjesztés a Teleki községben i 1880. és 1881. évekről behajth.itlanná vált 4 frt 80 j kr. közmunkaváltság leirása czéljábói. 17. Alispáni előterjesztés a Bakony-Nána köz- I ségbeu 1882. évről hehajthatlanná vált 2 frt 80 kr. közmunkaváltság leirása végett. 18. Ügyészi előterjesztés a Ferenczy Sándor vaáli lakos ügyvéd által kért nemesi igazolvány kiállítása tárgyában. 19. Ügzészi előterjesztés Lepsény községnek a községi rendőrök és szolgák intézményének újjászervezése tárgyában alkotott szabályrendeletére. 20. Ügyészi előterjesztés a Farkasgyepü és Német-Bánya községek által a veszprémi püspökséggel községi terhek viselése iránt kötött szerződések í tárgyában. 21. A Mező-Szent-György községben 1892. évről behajthatatlanná vált katonabeszállásolási pótadóról szóló kimutatás. Veszprémmegye legtöbb állam- adó-fizetöi. Veszprómmegye igazoló választmánya a múlt j héten fejezte be végleg a megyei virilisek né' j jegyzékének összeállítása muukáját. Az előzetes ki- ; mutatás után, mely hirlapilag is közöltetett, több reklamáczió érkezett be, s ezek csak most intéztet- hettek el. Alábbiakban adjuk im a teljes névsort: Ifj. gróf Esterházy Mór 20,525 frt 21 kr, Dr. Kovács Zsigmond, gróf Festetics Pál, gróf Nádasdy Ferencfi, Supka Jeromos, gróf Wallis Gyula, id. gr. ■ Esterházy Imre, ifj. gróf Esterházy Imre, jjróf EsHaladunk. Veszprém, nov. 29. A tegnap megtartott városi képviseleti közgyűlésen letárgyaltatok a jövő évi költségvetés. A kényszerhelyzet az volt, hogy költségvetés nélkül nem lehet ekzisztálni, hát persze meg kell szavazni a költségvetést. Meg is szavazták azt, s nem is került valami sok vitába a részletes tárgyalás. — Megtakarításokat nehéz kifundálni, újabb jövedelmi forrásokat pedig épen lehetetlen kiböngészni a város mostani szomorú állapotából. Hát meg kellett hagyni az egyes tételeket úgy, a hogy a pénzügyi bizottság azokat javasolja. Lesz hát a jövő évben a városi pótlék minden adóforint után 32 kr., vagyis netto egy harmada az egyenes államadónak. De hát nemcsak erről volt szó azon a városi közgyűlésen, hanem szó volt arról is, a mit Husvéth képviselő ur előző hírlapunkban proponált, t. i. arról, hogy a város nem bírván meg a rendezett tanácsú város roppant költségeit s terheit, alakuljon át nagyközséggé. A nagyfontosságu dolgot per tangentem Szilágyi Mihály képviselő ur hozta elő, majd Hhsvéth ur érintette, megjegyezvén, hogy nem a képviselet, hanem az adófizető polgárság többsége hivatott a törvény szerint arra, hogy az adminisztráczió formáját megváltoztassa vagy meghatározza. Hát jó, hogy ebben a közérdekű ügyben már annyira is vagyunk, hogy nyílt közgyűlésen pertraktálták. Ezután állandóan nanirendeu kell azt tartani. A kettős próba. (Egy börzebáró felsülése.) A napokban történt meg Budapesten, de az érdekeltek jónak látták nem ütni dobra a dolgot. A történetből semmi sem jutott az újságírók tudomására, különben már rég kitrombitálták volna. A báró ur mélyen hallgat a dolog felől röstel- kedésből. Nem azt rösteli, hogy nemtelenül cselekeHinni akarjuk, hogy a városi polgárság, mely egy hét óta minden körben csak erről beszél, ezután még élénkebben veendi figyelmébe a nagyközséggé alakulás ügyét, mely nyomorúságos bajainkból valahogy talán mégis kisegít! Az első lépés megtörtént. A sajtó s a képviselet fölvetette a kérdést. A város polgárságán, az adózó közönségen a sor, hogy megadja rá a saját érdekében való feleletet. Itt az idő. A város segíthet magán, ha akar, s ha csakugyan úgy van, hogy a terhei el visel - hetlenek. Feleljen a polgárság, hogy város akar-e maradni, s fizetni tovább is az eddigi roppant terheket, vagy se? Tőle függ, a sorsán euyhiteni vagy javítani. De ha nem nyilatkozik most., később aztán ne panaszkodjék. Mert: „néma gyermeknek anyja sem érti szavát.“ Évnegyedes mgyebizottsági közgyűlés. Meghívó. 16252.— ki. 1884. Fönnálló szabályrendeleteink alapján hivatalos tisztelettel fölkérem a t. törvényhatósági bizottság, az állandó választmány és a m. számonkérőszék tagjait, hogy az 1884. évi deczember 1-jén és esetleg a következő napokon d.e. 9 órakor tartandó törvényhatósági bizottsági, — azt megelőzőleg november 29-én d. e. 9 órakor tartandó számonkérő széki és november hó 29-én d. u. 3 órakor, valamint 30-án d. e. 9 íl^tt nőm morf morrvou -fol/mo rrvr/í vrí rl Ti r\r?xr rí dett, ó nem, mert megvan felőle győződve, hogy ő csak Üzletszerűen járt el, úgy a miként mások is eljárnának az ő osztályából, hanem azt röstelte, hogy felültették és pedig egy asszony ültette fel. Az asszony pedig hiúságból hallgat a dolog felöl. De én egész véletlenül tudomására jöttem a dolognak, s semmi érdekem uiucs elhallgatni. Rákóczyné őnagysága (ezelőtt Gelbfeld) a legszebb asszony a Lipótvárosban. Ezzel pedig sok van mondva, mert a Lipótváros csak úgy hemzseg a szép asszonyoktól. Termete sugár, dereka karcsú, kékesszinben ragy°gó fekete fürtéi elbájolok, (pedig igaziak, nem műftirtök) mosolya kábitó. Ezen felül pedig nincs a börzevilágban, mindenki tudja, a bold-utczai kétemeletes házán kivül éppen egy millió készpénz felett rendelkezik, melynek kezelését, hogy nagyobb jövedelmet hajtson, G. urra, a hires börzeügynökre bízta, ki már boldogult férje bizalmát is annyira birta, hogy halálos ágyáu meghagyta uejéuek, hogy készpénz vagyonát senki mással csak G. úrral kezeltesse. Bethlen Gábor börzebáró (azelőtt Anderthal- baun) szintén általánosan ismert és nagy tekintéllyel bíró ur, nem csak a börzén, nem csak a Lipótvárosban, hanem az egész fővárosban. Nagy gavallér, a városerdőben saját fogatán kocsikázik, a nemzeti színházban páholyt tart. (Minden harmad napra.) Kissé öreg ugyan már, de azért még mindig nagy barátja a szép asszonyoknak, kivált ha milliomosok. Bethlen Gábor bárót már rég érdekelte a szép Rákóczyné, de sok ideig távol tartotta magát tőle, de végre neki bátorodott s élet-halálra kezdett neki udvarolni. Ha egy két milliomos börzebáró egy, csak egy millióval biró börzebárónönek, egyre százat lehet tenni, hogy a regény vége házasság lesz. A milliók leküzdhetetlen vonzerővel bírnak egymás irányában s nem tudnak egymásnak ellenáilani. Itt is úgy történt. A börze világban egy szép reggelen mint a villám oly gyorsan terjedt el az érdekes bir, hogy Bethlen Gábor és Rákóczyné jegyet váltottak. E hír igaznak bizonyult s az esküvő napja is ki tűzetett. De a szép hir után néhány nappal egy gonosz hir is ép oly gyorsan elterjedt. G. börzeügynök megbukott. Bethlen Gábort e bir villámkép lesújtotta. Egy barátja, ki szintén aspirált volt a szép milliomos özvegy kezére, kárörömmel verte fel őt legédesebb álmából, hogy első tudassa vele a katasztrófát, mely a fiatal nőt egyszerre szegénynyé tette. Ne szóljon ön senkinek semmit a dolog felől, mondá a milliomos, ki azon pillanatban már tisztában volt elhatározásával. — Rákóczyné még semmit sem tudhat a dolog, a katasztrófa felől, bízza rám, hogy lehető kímélettel azt én adjam tudtára. De a fiatal özvegy már mindent tudott, egy halvány és félénk zongora-művésztől már kora reggel levelet kapott, melynek bárom hosszú lapján e frázis volt variálva: „Önnek vagyona nem akadály többé, ön szegény, meg vall hatom tehát végre, hogy szeretem önt.“ Alig olvasta át az özvegy a levelet, kebel barátnője is megérkezett vigasztalására. Szegény Nathaliám, vagyonúdat is, jegyesedet is vesztetted el, mert én jól ismerem őt. Ö csak milliódat szerette, s most bizonyára visszalép. És valóban csakhamar egy második levél is érkezett és pedig Bethlen Gábor czimerével. „Egy rendkívül szomorú tudósítást kell önnel közlenem — Írja a nemes báró levelében. — Meggondolatlanul börze üzletekbe bocsátkoztam, s most a báttaszéki és szőnyi papírok rohamos alászállása folytán tönkre jutottam. E fájdalmas helyzetben gyöngédségem kötelességemmé teszi, hogy a köztünk tervezett házasságról lemondjak. Visszaadom önnek szavát. Nem kívánok öntől nagylelkűséget, hallgasson az okosság szavára. Választ kérek öntől, melyben ön kijelenti, hogy kölcsönös kötelességeink alól mindketten feloldozzuk magunkat.* Csodálatos! — Szólt magában az özvegy — próbára akar tenni ? Hogy e felől meggyőződést szerezzen, a következő választ irta: „Igaza van, az okosság azt parancsolja, hogy lemondjunk házassági tervünkről. Én őszintén sajnálom önt és visszaadom szavát.“ Bethlen Gábor mihelyt e levelet megkapta, rögtön Rákoczynéhoz sietett. Bocsássa meg hadicselemet — mondá az özvegynek — és engedje meg, hogy a dolog valódi állása felől felvilágitsam. — Nem én jutottam tönkre, hanem ön! — Mit beszél ? — Kiáltá az özvegy jól színlelt rémülettel. — Önnek pénze G.-nél van elhelyezve! — És ön tudta ezt, mielőtt levelét megírta. — Tudtam s tudni akartam, hogy mit tenne ön, ha e szerencsétlenség engem ért volna? Az ön eljárása előírja az enyémet is. Nem csudálkozhatik tehát, ha kezéről lemondok. — Azaz. hogy ön Írásban akarta tőlem felol- datását. Kívánsága teljesült. De engedje meg ön is, hogy én is felvilágosíthassam önt a* dolog valódi állása felől. Ön nem jutott tönkre, azon szivemből örülök, de én sem jutottam tönkre s óhajtom, hogy ez önnek is hasonló örömet okozzon. — Hogyan? Kérdé meglepetve Bethlen Gábor — hát nem G.-nél volt a pénze ? — Igen, de szerencsére idejekorán visszavettem — Akkor hát — kiáltá Bethlen Gábor fél térdre ereszkedve és megragadva a fiatal özvegy kezét — félreértés az egész. Tekintsük leveleinket nem Írottaknak és ... . Nathalia kiragadta kezét a báróéból s hevesen ajtót mutatott. Bethlen Gábor még az esti vonattal elutazott Karlsbadba, Rákóczyné ő nagysága pedig mindjárt másnap zongoraórákat kezdett venni egy bizonyos halvány félénk mestertől s most a börzén azt suttogják)' hogy művésznővé szándékszik magat kiképezni. B a 1 a z s Sándor. TÁRCZA. Egyszer láttam . . . Egyszer láttam életemben arczod, És azóta nem feledhetem, Mint az éjét a kis esti csillag, Akként kisér arczod szüntelen. A tavasznak nincs oly sok virága, És az égnek annyi csillaga, Mint a hányszor jutsz eszembe nékem, Barna kis lány, lelkem angyala! Báni tekintél sugaras szemeddel. S szivemben mily szép virág terem, Nincs a földön, égben sincs hasonló — E tündérvirág a szerelem! Kinyilik-e e szép őszi rózsa ? Vagy bimbóban elhervad talán f Nem tudom, te tudhatod, leányka, Mert te tőled függ ám az csupán. De ha sorsunk akként végez is, hogy Egymáséi nem leszünk soha, Megnyugszom: — te megmaradsz csillagnak S én követlek, mint bus éjszaka. Most sem azért száll hozzád a lelkem, Hogy zaklassa hozzám lelkedet, Csák azért, hogy tudd: e nagy világban Egy lény bolyg, ki nem remél, s szeret! Havi László.
