Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-19 / 3. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 3. szám. Szombat, január 19, ELŐFIZETÉSI Egész évre .............................. Fé l évre.............................. Ne gyed évre......................... ÁR AK: . . G frt — kr. . . 3 frt — kr. . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. SE&era&sar *i«bm gmmm&.wm. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, liorgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. Néhány szó a városi szegényügy rendezése érdekében. A községi törvény 131 §-a értelmében: „a menynyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyör adománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna, a község a helyi viszonyokhoz képest gondoskodni tartozik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, kik magukat közsegély nélkül fentartani nem képesek. Ha ez ellátás csak a községi lakosok redkivül súlyos terheltetésével eszközölhető, a község kivételesen a törvényhatóságnak, s ha ez sem bírná, az államnak veheti igénybe segélyét.“ Városunk a szegények segélyezésének czéljáhól az utóbbi években az egyenes állam adók után 8 százaléknyi pótadót vetett ki és bevett 5300 -5400 irtot; ezen összeg az 1884-ik évben 204 egyén közt osztatott fel akkép, hogy 2 szegény 1 frtot, 38 szegény 77 krt, 52 szegény 50 krt és 112 szegény 38 krt kapott hetenkint, — ezenfelül a város által kioszta- tik még óvonkint több száz forintnyi összeg, mely részben egyes nemeslelkü emberbarátok adománya, hagyományából, részben jótékonyczélu előadásoknak, vagy vigalmaknak jövedelméből gyűl össze. Ebből láthatólag Veszprém városa a szegények segélyezésére hatósága utján oly tekintélyes összeget fordit, minővel még népesebb és vagyonosabb városok költségvetésében sem találkozunk. Ugyanis a megye területén fekvő Pápa városa 4000 frtot fordit a szegények segélyezésére ez összeget az 1881. évben 123 szegény közt osztá ki, de a városi házi pénztár csak 2900 írttal volt terhelve, migatöbbi összeg az 18200 frtot tevő alapítványnak kamatait képezte, Pápa városában a házi szegények időnkint való segélyezésének is van külön 7500frtnyi alapja. Jelentékeny összeget képvisel, mit városunkban a f tdö káptalan a szegények közt hetenkint és nagyobb ünnepeket megelőzőleg a plébánia hivatalnál megjelenő szegényeknek szétosztat, de még többre rúg azon összeg, melyet a kezelése alatt álló alapítványok kamataiból a hozzá folyamodó szegény sorsú egyéneknek megszavaz. A helybeli jótékony nőegylet rendes havi segélyben 40 egyént részesít és 1300—1400 frtot oszt ki évenkint, az izraelita nőegylet és az izraelita szegényeket segélyező egylet is 700 * A » € 1 A. A tengerész arája. Megszánja a rideg kufár is Azt a galambösz agg fejet, Ki a tátongó tömkeleg közt Utat kutat, s szőrit helyet, Legelső mindig ö a révnél Midőn közéig egy-egy hajó: Hogy aztán ismét porba sújtsa Reményeit, a zord való. Hiába vár reggeltől estig, Evek hosszú kínzó során: De mégse csügged — ezzel fekszik S kel, —- midőn pirkad a korány : Hogy „ 0“ jő ! . . szive üdve, álma, A délczeg ifjú tengerész . . . S tekintete kéjtől ragyogva A láthatár ködébe vész. Nézzétek, ott leng a vitorla : Más nem lehet, — bizonynyal „ 0“ Kit eddig oly epedve vártam Pihenni meg — keblemre jö ... ! S mint vijjogó sirály csapongva A parton fel- s alá szalad : Kezében görcsösen lobog, leng A múlt b ól — egy foszlány darab. frtot fordit a szegények segélyezésére. A város kezelése alatt álló úgynevezett Bajzáth-féle alapítvány kamataiból a városi kórház helyiségeiben 8 elaggott lázár részesül ellátásban, s a városi hatóság ezenfelül számtalan szegény sorsú egyént lát el ingyen gyógyszerekkel. Ha az itt felsoroltakat tekintetbe vesszük, azt kellene hinnünk, hogy városunkban a szegényügy helyesen van megoldva, hogy egyfelől a közseg'élyro szoruló szegények a törvény intentiójának megfelelő ellátásban részesülnek, úgy másfelől a városi közönség, mely pedig ez érdemben dicséretes áldozatot hoz, hogy a házi és utczai koldulás és egyéb kellemetlenségektől megkímélte tik. Már most, lia az éremnek bármelyik oldaláttekintjük, azon kellemetlen tapasztalatra jutunk, hogy amint a hetenkint szétosztásra kerülő összeg nagy részben a pálinkás butikok és csapszókekben költetik el és igy czéltalanul elpazaroltatik, — ép úgy lakós- ságunk utón-útfélen, de főleg otthon, — hacsak házának kapuját az egész napon át csukva nem tartja, a koldulók egész rajának látogatásában részesül és zaklattatik, s hogy? A segélyezésnek eddigi módja mig egyrészről folyton szaporítja a munkakerülő koldusok számát, s mivel a nyert összeg az élet és a család fentartására elégtelen, őket és családtagjaikat egyidejűleg az utczai koldulásra is kényszeríti, úgy nemcsak a dolog- talan naplopókat, hanem az elerkölcstelenedés folytán a börtönök számára is lakókat nevel. Dr. Bezeródj Yiktor városi képviselőnek a képviselőtestület múlt hétfői közgyűlésében tett és egyhangúlag határozattá emelt indítványa, forduló pontot képezhet és kedvező megoldásra juttathatja ezen fontos és régóta üdvösebb elintézésre váró ügyet. Ő ugyanis kifejezést adott azon hosszú tapasztalata folytán megérteit meggyőződésének, hogy a szegényügy a mostani segélyezési mód mellett czólsze- rütlenül kezeltetik s hogy az eddigi rendszerrel szakítani kell, szakítani pedig oly értelemben, hogy a város állítson fel szegényházat, ebben valóban kere- setkóptelen és közsególyre szoruló szegényeit helyezze el, s a szegényházat kösse összedolgozóházzal, melyben úgy a szegények, mint családtagjaik megfelelő foglalkozást űzzenek. Ennek létesithetóse végett szükség van azonban--------Csalódva ! és ismét csalódva Vár egyik mától-holnapig, Es boldog, — e hiú reménynyel Elégedetten jól lakik, Arcza nyugodt, mint sima tenger A már beállt szélcsend alatt . . Hogy „0“ jő: — lázas gerjedelmit Elringatja e gondolat. Hanem — midőn a tengeristent Megszólja a magas harag : S czikkázva a tüznyelvü villám A hullámok közé harap : Hogy reng a borda, ing az árbocz, Tajtélczik a bőszült elem : Menekszik a rémült halandó — ff O nem !-------A partokon terem ! S mint Zephó — haját szaggatottan Az ostromolt sziklára hág ; El — messze zengő ,jaj dalával“ A vajúdó viharba vág. Velőkig hat e dal siráma, Szörnyű — e szaggatott khaosz ! Imát esd — mint egy szent vezeklő, Majd átkot szór — mint egy kalóz !------— H úsz éve már, hogy mindig igy van Ha vésztől zúgnak a habok, Szeme, kisértetes tüzében Kétség, remény, vád felragyog . . • * S * * # arra, hogy minden hasontermószetü alap egyesittessék és e czólra felhasználtassék — továbbá, hogy egyöntetű eljárásra — a ftdő káptalan hozzájárulása s a megnevezett jótékony egyletek részvétele ismegnyerhető legyen. A városnál négy alapítvány kezeltetik, mely e czélra felhasználható : az egyik, mely a büntetés pénzekből és kisebb adományokból gyűlt össze, tesz 2500 frtot, a másik, melyet néhai vizeki Tallián Pálnó a koldulás megszüntetése czóljából vógrendeletileg hagyományozott, 2300 írtra megy, a harmadik a Baj- záth-féle alapítvány, minthogy a 8 lázár ez esetben a szegényházban helyeztetnék el; és a negyedik a ká- nászház eladásából befolyt s mintegy 2400 frtot tevő összeg, miután a kanászház eredetiben szegényháznak volt kijelelve és fenntartva. A főt. káptalannál több alapítvány kezeltetik, melyeknek kamataiból az ő — e valóban közügy helyes megoldása érdekében reménylett hozzájárulásuk folytán nem csekély összeg lesz e czélra fordítható. Ha most számba vesszük, hogy városunk nemes érzésű lakóssága, már csak azért is, hogy megmeneküljön a koldulás kellemetlenségeitől, fel fogja karolni, erkölcsileg és tőle telhetőleg anyagilag is támogatni ez ügyet, akkor bizton várhatjuk, hogy a bizottság, mely az előmunkálatok készítésével megbiza- tott és a melynek élére a főt. káptalannak egy kiváló fórfia kéretett fel, a reá várandó teendőknek megfelelni s az ügyet kedvező mególdásra juttatni fogja. Adja Isten, hogy úgy legyen! Egy városi képviselő. HIVATALOS. Körrendelet. Borsodmegye alispánjának folyó évi január hó 2-án 5289(1883. szám alatt kelt jelentése szerint múlt évi deczember hó 25-én a megye területén levő Sajó- Ecseg községben egy ismeretlen férfi egy darab 100 forintos hamis bankjegyet váltatott fel és a kárt szenvedett állítása szerint ezen férfinél több darab ilyen 100 frtos bankjegy is volt, sőt hallotta tőle, hogy volt egy 1000 forintos is. Ezen ismeretlen személyleirása. Életkora 20—22 év, szőke, bajsz és szakái nélküli, kissé himlőhelyes, jó középmagas, szürke ruházatban, szürke kerek kalappal, magyarul jól beszél, s magát Ormódi Béla gömöri bor- kereskedőnek mondotta. A hátrahagyott 100 forintos bankjegy leírása : Az egész bankjegy szabad kézrajz ; az alakok, de különöS a partvidéken borzadály ül ; , Mig ott fenn a szirten dalol . . . Majd összerogy nagy kínja közben Megtörtén, öntudatlanul.-----------Oh ! e galambösz agg fö' — melyet Annyit tép a vihar szele: Húsz év még-------varázs mosolylyal, Ho lló fürtökkel volt tele. Mint a tavasz nyíló viránya Kéjtől hullámzott a kebel, S a szellő — ajka rózsa pírján Szerelmet súgva szállá el. ff — 0 is kinyílt, — mint a virágnak Megtiltani ezt nem lehet, Egy tündér lepke felkereste Azt a dobbanó kis szivet, Egy titkos érzelem, — mely A menynek üdvéhez vona : Midőn ott pihen ajkainkon Az „első csóknak“ mámora. • Szerették egymást, lángolóan Mint Julia- és Rómeó! Mért is kellett e szép napoknak Oly hirtelen letűnni. — Oh !?. . Ha a boldogság rózsa szála Csak hulló szirmokat terem : nMinek is van szív! és a szívben Oh ! minek is van szerelem ? /“ sen a bankjegy közepében levő koszorúban a gyerme fejek nem sikerültek. Ezen koszorú tetejében levő Ö. U. B. és Ó. M. B. monogrammok, valamint a koszorú alján levő 100—100 számjegy s az egész oválban levő leírások úgy a német, mint a magyar lapon, nemkülönben az alsó szögletekben a hamisitásra vonatkozó apró betűkkel nyomott hirdetmény, feketével vannak rajzolva, és csak is az oválban levő sorozati és sorszám veres (Serie 1027, szám 2567). A bankjegyen a többi rajz kék, hanem a papír üres részein levő czirádák fakó fekete tintával irt, hegyes szögbe menő húzásokkal vannak helyettesítve. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy a bamisbankjegyterjesztő egyénnek hatósága területén leendő szorgos nyomoztatása s elfog-tása esetén a legközelebb eső kir. ügyészséghez leendő átkisértetése, valamint a bankjegy hamisítvány leírásának a legkiter- jedetebben leendő közzététele iránt a szükséges intézkedéseket haladéktalanul elrendelvén az eredményről siker esetén — hozzám jelentést tegyen. Budapesten, 1884. évi január hó 6-án. a minister helyett: Prónay Gábor, államtitkár. Veszprém vármegye alispáni hivatalától. A magyar kir. belügyministerium 1884. évi január hó 6-án kelt 752|VII. b. számú körrendeleté miheztartás s törvényszerű eljárás végett két-két példányban a megye valamennyi szolgabiráinak, Veszprém és Pápa rendezett tanácsú városok polgármestereinek, közlés végett pedig a Veszprémben megjelenő „Veszprém“, a „Veszprémi Független Hírlap“ és Pápán megjelenő „Pápai Lapok“ czimü heti lapok kiadóinak egy-egy példányban megküldetik. Veszprém, 1884. január hó 15-én. Véghelyi Dezső, alispán. Hirdetmény. 25. szám A soproni m. kir. postaigazgatóságnak meghagyása folytán ezennel értesítem a n. é. közönséget, miszetint f. évi január hó 20-ától fogva vasárnapokon a postahivatal üzleti tevékenysége u. on. ajánlott levelek, utalványok, csomagok és pénzküldemények felvétele és kiadása illetőleg kifizetése mindenkor reggeli 8 órától déli 12 óráig eszközöltetnek ; minélfogva vasárnapokon a hivatalos órák déli 12 órára korlátoztat- nak; mig délutáni órákban a felekkel való közlekedés szünetel; a délutáni szolgálat csakis a reggeli órákban feladott postai anyagok és a délutáni időszak alatt a levélgyűjtő szekrényekbe helyezett közönséges .levelek továbbítása és az érkező küldemények átvételére terjed ki. Veszpém, 1884. évi január hó 18-áu. Wirkler Márton hiv. főnök. Harczi zászlót feszit az ái'bocz Csatára száll a hős sereg. A tengerésznek szép arája Zokogva sir: „Isten veled /“ S mig kendövei búcsút lobogtat Felzeng az indidó szava,------Üd v rivalgás dörc/ át a paoiról, És vissza: — „Éljen a haza /“ Majd jött a hir : — és lön öröm nagy Megnyertük a döntő csatát! És fény özön ragyogta e nap Szegény — úgy, mint gazdag lakát És jött — „ A névsor “ — a szemekből A fájdalom könoiyet sajtola . . . Ott volt „0“ is: ott! a dicsők közt, Kik a honéo-t haltak vada.-----------Cs ak egy sikoly, csak egy kaczaj lön Reá a válasz, semmi más. S hiába volt a szép arának Többé már a vigasztalás-----------Mi nt lecsapó villám az égből ügy renditté meg a velőt, E hir. — S azóta egyre várja, Es várja — egyre várja — öt. — Sóos Lajos,
