Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-10 / 19. szám
V eszprém, 1884, ÍV. évfolyam. 19-clik szám. Szombat, május 10. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .............................................6 írt kr. Fé l évre..................................................3 frt - kr. Ne gyedévre..............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hirdetések és HST^ilttereld a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratols: -vissza nem ad.atn.alc. Pro memoria. Veszprém, május 10. Közelednek a képviselőválasztások s a különböző pártok lázas tevékenységet fejtenek ki országszerte. Nem csodálkozunk azon, mert hisz a dolog természetében fekszik, hogy maga a kormánypárt, mely erre a legtöbb eszközzel rendelkezik, fejti ki a legtöbb erőt s működésének van is láttatja már minden kerületben. Alkotmányos joggyakorlat ez, s nem is lehet az ellen senkinek sem kifogása. Mérkőzzenek meg a pártok az elvek eme háborújában — s a melyik győz, vezesse az állam kormányát. A mi megyénkben is, s pedig mind a 7 választókerületben megindult már a mozgalom. Maga a veszprémi kerület még csendes ; itt régi szokás, hogy a pártok az utolsó három hétre tartogatják erőiket, s akkor rontanak egymás ellen összes erőikkel, minden előcsatározás nélkül. Hanem a többi kerület, az már mind csatarendben áll, a kibontott zászlók alatt. Három év előtt az volt a panasz me- gyeszerte, hogy a választások alkalmával a megye választott közigazgatási közegei hivatalos befolyásukat s hatalmukat latba vetették, s pressziót gyakoroltak a kerületek választó közönségére. A panasz jogosult volt, mert valóban voltak olyan tisztviselők, kik nyíltan síkra léptek pártjuk mellett, s politikai ügynökökként, kortesekként járták be a kerületeket, s itt ígéretekkel, amott fenyegetésekkel terrorizálták a választókat jogaik szabad gyakorlatában. Ezúttal, megvagyunk győződve róla, nem lesz igy. Pápáról ugyan már értesítenek, hogy az ottani szolgabiró teljes akczióba lépett a választási küzdelemben, sőt a szervezkedésben is részt vesz, de hinni akarjuk, hogy ő is felismerendi eleve a bajt, mely fenyegeti s visszavonul a térről, melyre egyáltalán „nem választatott.“ A tisztujitás előtt ünnepélyes ígéretet tettek a megválasztandó tisztviselők, hogy ők nem lesznek egyebek, mint hű, buzgó tisztviselői a vármegyének, kik a politikai küzdelembe egy szóval, egy lépéssel sem fognak beleavatkozni. A megye közönsége e tisztes, férfias nyilatkozatukban megbízott, nem fejtett ki ellenükben pártállást, sőt megtagadván számos jelöléssel szemben saját politikai pártállását, a másik pártról valót segítette győzelemre. Hát ezzel a bizalommal, mely oly őszintén nyert érvényesülést az ő érdekükben, nem szabad visszaélni most a megye tisztviselőinek. Kövessék szabad meggyőződésüket, s ha a kormánypárthoz tartoznak, úgy legyen, hogy szavazzon valamennyi ük a kormány jelöltjére; de azt, hogy a megye közönsége által nyert hivataluk tekintélyét, befolyását most ugyancsak a megye közönsége ellenében, annak pressirozására, terrorizálására használják föl, az ellen kell, hogy saját tisztességük is fellázadjon, s az ellen a becsület nevében mi is tiltakozunk. Hisszük, hogy igy fognak eljárni s adott szavuk urai maradnak. Annál is inkább, hogy azt a botlást, a mit a választási küzdelem rövid hevében egy-egy tisztviselő elkövet: tudjuk, hogy azt aztán hosszú éveken át való megbánás sem hozza helyre. A prés sió depressiót szül, s a hivatalos tekintély is csak addig tekintély, mig erkölcsi tisztességgel párosul s nem mocskolja be gyűlölet, megvetés! Irányadó körökben az ország- gyűlést, ha lehet, már e hó 20-án be akai’ják zárni. Minthogy azonban egyrészt a felsőházi tárgyalások, nevezetesen az országház építése felett, esetleg több időt igényelhetnek és a képviselőházban is a benyújtott kisebb törvényjavaslatok sem tárgyalhatok le minden félbeszakítás nélkül, — lehetséges, hogy az ülésszak e hó 23-ig eltart és akkor az országgyűlés ünnepélyes befejezése 24-én lesz. — A képviselőválasztások mindenesetre jünius hónap második felében, és pedig vagy 15 — 24-én, vagy 21 — 30-án fognak megtartatui. A választások s a sajtóbiróság. Veszprém, május 10. Tegnap a mi illetékes sajtóhír óságunk közvádlójától, Szombathelyről a következő átiratot vettük: A szombathelyi kir. ügyész mint sajtóügyi közvádlótól. 2915/884. sz. A „Veszprémi Független Hírlap* t. szerkesztőségének. Saját tapasztalatom és a hozzám több oldalról érkezett értesítések szerint az e sajtókerületben megjelenő s politikai lap jogosultságát nélkülöző úgynevezett társadalmi s vegyes tartalmú hirlapok több Ízben közölnek oly czikkeket vagy levelezéseket, melyeknek tartalma az 1848. évi XVIII. t. ez. 30. §-a ellenére politikai tárgyak körül forog, s melyekből határozottan kiolvasható, hogy egyenesen valamely politikai pártnak politikai támogatását czélozzák. Ha valaha, úgy a jelen időszakban, midőn az országgyűlés bezárása küszöbön áll, s az uj választások iránti mozgalmak már majd mindenütt megindultak, felette kényes a helyzet, mert ezer szem kiséri figyelemmel a társadalmi lapok eljárását, s a pártokra oszolt közönség igen érzékenyen veszi, ha a sajtótörvény 30. §-a által megkötött hirlapok törvényes hatáskörüket megtorlatlanul lépik át. Nem akarván megnehezíteni az amúgy is sok bajjal küzdő vidéki hirlapirodalom fennállását, más részt az állam közérdekeit pártatlanul képviselő közvádlónak komoly kötelességétől hajtva teljes bizalommal hívom fel a t. Szerkesztőseget, hogy lapjának magatartásában a törvény által szabott korlátok megtartására különös figyelmet fordítani szíveskedjék annál inkább, mert ellenkező esetre — sajnálattal bár — de kénytelen leszek minden hasonló visszaélés ellen a törvény egész szigora szerint eljárni. Szombathely, 1884. évi május 1-én. AJKAS KÁROLY, kir. ügyész, mint sajtó- ügyi közvádló. * Eddig az átirat. Nem volna hozzá semmi szavunk, hahogy ez , az első eset volna, mely lapunkat a kir. ügyészség s illetve a sajtótigyi közvádló ur ily kitüntető figyelme részéről éri. Most három éve is igy történt a választások előtt. Akkor pláne hatóságilag jegyzőkönyvet is vettek föl velünk ilyen értelemben. Hát tisztába akarunk jönni a tisztelt sajtóbiró- sággal szemben. Yan szerencsénk ugyanis kijelenteni, hogy mi a mi sajtótörvényünket alapjában ismerjük s nincs egyáltalán szükségünk a hivatalos gyámkodásra. — Mi megtartjuk a törvényt s tiszteletben tartatjuk másokkal is. Ha vétünk a törvény ellen, tessék abból criment csinálni. Mi oda fogunk állani a törvény fóruma elé s ha elítéltetünk, mint eddig, úgy ezutá- tán is szó nélkül fogjuk elviselni annak súlyát. Tudjuk azt is, mi a politikai propanda csiná- lása s tudjuk, hol határos az a társadalmi élettel. Mi a megyei élet orgánuma vagyunk s ennek a krónikáját vezetjük lelkiismerettel, de egyszersmind férfias őszinteséggel. Ha az őszinteségünk szálka a kormány szemében, arról nem tehetünk. Mi eljárunk ami nehéz tisztünk becsületes teljesítésében. Cselekedje ugyanazt a kormány is; akkor megférünk egymás mellett egész tisztességesen. Mi az ilyen jóságos, szelíd illatú átiratokkal nem engedjük magunkat terrorizálni — s maradunk a régiek. S elhiheti a m. t. közvádló ur, hogy amikor s a mely perczben ami hírlapunk politikai jelleget fog felvenni ... az az újság akkor lesz csak igazán érdemes az ő kitüntető szives figyelmére. Akkor hisszük, hogy lesz egymáshoz sokszor komoly s hivatalos szerencsénk. Addig is — ég velünk! Kisovits beszámolója. Veszprém, május 7. Múlt vasárnap, mint azt már eleve jeleztük, tartotta meg Kisovits József apátkanonok, veszprémi kerületünk képviselője, beszámolóját. A megyeház nagytermében kis számú, mindössze 67 (odiozus szám !) főből álló hallgatóság gyűlt ott egybe, hogy a beszámolót meghallgassák. Maga a képviselő is, bevezető szavaiban utalt erre a rész- vétlenségre, melyet annak tulajdonit, hogy a választók nem lettek „czélszerü intézkedéssel“ összehiva. „Elérkezett az idő —. úgymond — hogy hű rajzát adjam az országgyűlés 3 éven át való működésének. Törekszem tárgyilagos lenni s ebben a rajzban benne lesz úgy az elért siker, mint a mutatkozott s betöltetlenül maradt hiány; valamint a------------------- ~------------------------- VIU , íttinunuu Pá rtállásában ne legyen túlságosan makacs és szilárd, s bizonyos mértéket és határt mindig tiszteletben tartson, mert hiszen sohasem tudhatja előre nem kelle-e paktálni, szövetkezni, beolvadni. Az igazi kortes mindig a pártok felett áll, mert nem kötheti meg kezeit s előítéletek és fegyelmi tekintetek által nem foszthatja meg magát előre oly eszközök és műfogások használatától, melyek alkalmatosaknak, sőt szükségeseknek mutatkoznak. Szeresse a bort, vagy legalább tudjon jól és sokat inni, de holt részeggé soha sem szabad innia magát, nehogy még e külömben beszámítás alá nem eső állapotjában is valami bolondot csináljon. Egyes közkatona, vagy jelentéktelenebb tiszt követhet el baklövést, de a vezér egyetlen tévedése az egész hadjárat sorsát tönkreteheti. Bátornak és erősnek kell lennie s bottal, karddal, pisztolylyal egyaránt bánni tudnia, hogy verekedés vagy párbaj esetén pártját méltóan és nyomatékosan képviselhesse. A zsidó kérdésben határozott utasítás nem adható, az mindig a helyi viszonyoktól és körülményektől függ. Valamint a taktikai rendszer megválasztása is, melyet követnie kell. S mindenek felett leleményesnek kell lennie, hogy semmi meglepetés meg ne zavarja s magát minden helyzetben feltalálni tudja. Jó barátom, ha mindeme kellékek birtokában vagy, akkor fölléphetsz kortesnek, sőt — az ördög nem alszik — ha a viszonyok úgy hozzák magukkal: még képviselőnek is. Láttam én már ilyen esetet is! B. S. . TARCZA. Milyennek kell lenni egy jó kortesnek?*) Ez sokkal nehezebb kérdés, mint első pillanatra látszik. Alig létezik társadalmi állás a világon, mely oly sokoldalúságot, annyi egyetemes képzettséget s külső és belső ékességekben való tökélyt követelne, mint a kortesi állás. Nem az úri dilettáns korteseket, hanem azokat értem, kik életpályául vá- laszták a kortességet. Állásnak nevezem, mert valóban az állás, sőt merném állítani, rendszeresített hivatal, s csak annyiban különbözik a többitől, hogy itt az embert nem havi vagy évnegyedi rendszeresített részletekben fizetik, hanem minden harmadik évben, azaz a választások szüretein. Meghatározott fizetése nincs, nem is lehet. Csak tőle magától függ jövedelmének nagysága. Ügyességétől, tekintélyétől, társadalmi állásától s attól a befolyástól, melyet polgártársaira gyakorolni képes. Átlag véve egy ügyes kortes megkereshet a választások ideje alatt legalább annyit, amennyit az illető képviselőjelölt megválasztatása esetén mint képviselő napdijként élvez mandátumának tartama alatt. Sőt igen sok helyen még a szálláspénzt is hozzávehetni. Már igazi kortest értek, oly vezérszelleraet, ki *) E kiválóan sikerült rajzot, alkalomszerüségénél fogva „Budapesti Hírlap“ laptársunktól vettük át. A szerk. az egész választási mozgalmat vezetni képes, s magasztos feladatának színvonalán áll. És ez a tiszteletdij nem is túlzottan nagy, sőt talán még szerénynek is mondható, ha tekintetbe vesszük, hogy mily sokoldalú képességekkel kell bírnia egy vezér-kortesnek, s hogy mily töméntelen teendője és föladata van és pedig nem csupán szorosan a választások alatt és előtt, hanem még azokban az időkben is, midőn látszólag semmi dolga nincs és pihen. Mert a jó kortes, ha az idők és viszonyok által magát tulszárnyaltatni nem akarja, soha sem pihen. Neki, mint a jó orvosnak, folyvást tanulnia kell. Tanulmányozni kell az idők fordulatait, az uralkodó eszmék hullámzását, a befolyásosabb családok és egyének vagyoni, politikai és magán viszonyait. Előre kell kitanulnia amaz embereket, kik a választás esélyeire bármi tekintetben befolyással bimak, vagy épen mint jelöltek fölléptethetők. Mert ők csinálják a közvéleményt, s sok képviselőnek eszébe sem jutna föllépése, ha egy-egy ügyes kortes rá nem vetné a szemét, fel nem korbácsolná becsvágyát, el nem oszlatná szerénj'sége aggodalmait, s meg nem tudná győzni őt, hogy a viszonyok mai állásában megválasztatása „több mint bizonyos.“ A jó kortesnek tökéletesen ismerni kell kerülete politikai hangulatát s azokat a társadalmi eszméket és kérdéseket, miket csatába kell vezetnie. Ismerni kell jelöltje népszerűségének arányait s a befolyás mértékét, melylyel családja és rokonsága a kerületben bir. S mindenekfölött ismernie kell vagyoni állását, valamint családjának és rokonságának vagyoni állásait is s tudnia kell, hogy mily összegek állanak biztos rendelkezésére s mily tartaléksegély srófolható ki a hadjárat s a végdiadal biztosítására. Ezt már saját érdekei is megkövetelik, ha csak annak nem akarja magát kitenni, hogy fáradsága kárba vesszen s jó szolgálatainak tiszteletdijától egyszerűen elessék. Ismernie kell továbbá az ellenfél összeköttetéseit, segédeszközeit és mindenek felett finánciális viszonyait, mert csak igy tájékozhatja magát egy szükebb választás esetén követendő eljárására nézve. Mert bár mily odaadással viseltessék is párt- fogoltja iránt, ritka kortes önzetlensége megy és mehet annyra, hogy éppen minden hidat elégessen maga után, hogy a visszavonulás útját egészen el- zárja, s az ellenséggel szükségesnek mutatkozó érintkezésekre éppen minden módot és alkalmat előre megsemmisítsen. Ezt már saját jól felfogott érdeke követeli s általában nem is vehető tőle rósz néven, mert hisz a legjobb kortes sem épen szent, pedig még a szenteknek is maguk felé hajlik a kezük. A kortesnek jó szónoknak kell lennie, s ren- delkoznie kell az ékesen szólás és a rábeszélő és meggyőző eszközeivel. Tudnia kell magasztalnia pártfogoltját, ép oly mértékben, mint kisebbíteni és legyalázni az ellenjelöltet. Nem szabad túlságosan lelkiismeretesnek lennie. A rágalmazástól és ráfogásoktél iszonyodnia nem szabad. Elvként álljon előtte, hogy a választási hadjárat olyan, mint az igazi háború, melyben minden szabad.
