Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-04-26 / 17. szám
Veszprém, 1884, IV. évfolyam. 17-dik szám. Szombat, április 26. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ,VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Negyedévre ..........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEG JELEN MINDEN S ZOM BAT ON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-uteza 105. szóm küldendők. Hird-etéselr és IST^iltterels a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-uteza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. üCéziratols vissza nem ad.a,tn.alc. A veszprémi szárnyvasut. Veszprém, ápril 25. A veszprém-jutasi szárny vasút ügye végre olyan stádiumba lépett, hogy kiépittetése végre ténynyé válkatik. Pázmándy Dénes orsz. képviselő s érdektársai tegnapelőtt megjelentek városunkban s az egybehívott érdekeltség előtt kifejtvén a 80,000 írtra menő épitési költségelőirányzatot, melyből ők 48,000 irtot fedeznek, s 32,000 írt az érdekeltség által lenne jegyzendő; kijelentette, hogy a mai napon az építés biztosítékául 24,000 irtot fizettek be a veszprémi takarékpénztárba. Az érdekeltség az örvendetes kijelentésre egy komitét alakított, mely a vállalkozókkal a szerződés pon-tozatait megállapította, s megindította a 32,000 frtnyi részvénytőkére a jegyzést. Az aláírás nyomban megkezdetvén, a jelenvoltak által 20,400 írt jegyeztetett, s intézkedés tétetett a többi 11,600 írt utólagos jegyeztetése iránt. így a szárnyvasut ügye végre biztosítottnak látszik, mert bizonyosra vehető, hogy a még jegyzetlen 11,000 írt túl is fog jegyeztetni, s ez esetben a nagyobb jegyzések aránylag redukáltatni fognak, miután a vállalkozók az általuk elvállalt 48,000 frtnyi r-észvényből nem hajlandók átjegyzést megengedni. Alábbiakban közöljük a szárnyvasutügy jelen állását, mely objektiv világításba helyezi azt. Hiszszük, hogy városunk közönsége, mely első sorban kell, hogy saját életérdekét szem előtt tartsa, a részvényjegyzések mielőbbi befejezése által, előbbre segitendi e nagy fontosságú vállalatot, mely megbénított forgalmunkat, nehézkes közlekedésünket, s ezáltal pangó üzletvilágunkat lesz hivatva emelni, virágzóbbá tenni. lm, jelen tervezetében a szárnyvasut nem sérti egyetlen közérdekünket sem, s egyedüli czélja főközlekedési vonalunkat, a nyugati vasútvonalat a város közvetlen közelébe hozni. Kell tehát, hogy üdvös, felvirágoztató hatással legyen piaczunkra, s jövedelmezőségét legjobban biztosítják ama forgalmi adatok, melyet a nyugati vasút veszprémi állomására 8 előző évről fokozatos mérvben elünkbe terjeszt. Ténynyé válik végre az oly régóta vajúdott vállalat, s tárgyilagos meggyőződé- j síink, hogy városunknak úgy üzleti, mint forgalmi világa attól a naptól kezdve életerős lendületet veend, s friss vért lövel annak nehézvérü ereibe. S nemcsak mi, kik ezáltal régi bűnt és mulasztásokat, pótolunk, de a mi utódaink is élvezendik annak jótékony, áldó hatását! Veszprém, ápril 26. Múlt kedden d. e. 10 órakor tartotta meg a városházán alakuló közgyűlését a veszprém-jutasi szárnyvasut érdekeltsége. E napon megjelentek az érdekeltség előtt Pázmándy Dénes orsz. képviselő s K o h n Móricz urak mint fő-, s Niedenthal lovag mint alvállalkozók s bemutatták a szárnyvasutra vonatkozó ajánlatokat s az összes terveket. A tervek szerint az uj vonal a jutási állomásról kiindulva, mindenütt a mostani országút baloldalán haladva, a Dunst-házzal csaknem szemben fekvő Cseresnyés-majorba vezetend, hol az állomás fog épülni. A vonal rendes építésű vonal lesz, uj aczélsinekkel ellátva; két locomotiv, tender s 2 személykocsival ellátva, mig a teherkocsikat a nyugati vasút szolgáltatandja. Az építési költség s az összes felszerelés 80,000 forintba kerül; ebből a vállalkozók %-öd részt, vagyis 48,000 frtot fedeznek, mig a %-öd rész, vagyis 32,000 frt a városi érdekeltség részére marad. Ez ajánlat s az előirányzat biztositékául a vállalkozók tényleg 24,000 frtot már befizettek a veszprémi takarékpénztárba. Bezerédy Viktor több rendbeli kérdése után, a vállalkozók megadták a kellő felvilágosításokat részletesen is s P a á 1 kir. főmérnök s dr. H a 1 a s s y Vilmos előterjesztésére az érdekeltség kimondá megalakulását s Kováts Imre polgármester elnöklete alatt egy 15 tagú intéző bizottság alakíttatott, melynek tagjai: Pöschl Károly, Ruttner Sándor, Dr. Be- zerédj Viktor, dr. Halassy Vilmos, dr. Óváry Ferenc, Prokesch János, Müller Ignácz (Fejérvár), Rosenthal Nándor, Suli Ede, Balogh Károly, Dukovits Sámuel, Eszterhay Ferencz, Androvits Imre és Szabó Imre. Ugyanaznap délután ez a bizottság megbírálta részleteiben az offertet s megállapította a kötendő szerződés pontozatait, meginditván egyszersmind a 32,000 frtnyi részvenyösszegre az aláírást, mely nyomban 20,400 frtnyi jegyzést eredményezett. A részvények értékei 3 részletben ez évi augusztus hó 1-ső napjáig lesznek befizetendök, mely napon a i vasút át fog adatni a forgalomnak. Az engedély iránti kérvény ma a minisztérium! előtt van s ha ez pár nap múlva visszaérkezik, megalakul az igazgatótanács s 24,000 írttal 30% | be lóvén fizetve a helyi takare'kpénztárba, az építés haladéktalanul megkezdetik. A szárnyvasut kiépítése igy végre ténynyé vált. = Az orsz. függetlenségi párt végrehajtó bizottsága a következő figyelmeztetést teszi közzé: „Miután alólirott bizottság azt tapasztalta, hogy az ország némely kerületében téves felfogás uralkodik az eljárásra nézve, melyet a függetlenségi párt a küszöbön álló képviselőválasztások alatt a mérsékelt j ellenzékkel szemben követni szándékozik: tisztelettel figyelmezteti vidéki elvtársainkat, miként egyedül helyes eljárásnak azt tartja, hogy minden oly kerületben, a hol pártunknak bár legkisebb kilátása van a sikerre, ott szervezkedjék, állítson fel jelöltet s küzdjön mellette egész erélylyel, akár kormánypárttal, akár mérsékelt ellenzékkel áll szemben. Hasonló eljárás követendő ott is, a hol mind a két párttal meg kell küzdenie, csak hogy ez utóbbi esetiben, ha a választás aktus előtt a helyzet olyannak bizonyul, hogy pártunk határozott \ kissebbségben van a mérsékelt ellenzékhez képest, és a külön szavazás a kormánypárt győzelmét segítené elő, akkor, de csakis akkor tartjuk okszerűnek, hogy pártunk csatlakozva az egyesült ellenzék választóihoz, \ ezeknek jelöltjét a kormánypárti jelölttel szemben győzelemre jutassa. Budapesten, 1884. ápr. hó 19-én. A függetlenségi párt végrehajtó bizottsága.“ levelet, valamint a községi és körjegyzökhez ez alkalomból kibocsátott felhívást a következőkben közöljük. Másolat. Véghely Dezsőné született Molnár Juliska Ö nagyságának Veszprémben. Van szerencsénk Nagyságodat hazafias bizalommal felkérni, hogy az 1885-ki országos kiállítás házi ipari csoportja részére Veszprémmegye területére nézve a megbízotti hivatást magára vállalni és a Nagyméltóságu földmivelós- ipar és kereskedelemügyi magyar királyi minister úrhoz a házi ipari kiállítás tárgyában intézett és másolatban mellékelt felterjesztésünkben körvonalazott hivatás körének a czél fontosságához mért erélylyel megfelelni méltóztassék. Hazafias buzgalmára a házi ipari kiállítás óhajtott sikere érdekében bizton számítva kérjük, hogy az általunk tisztelettel felajánlott megbízatás elfogadására vonatkozó nyilatkozatát azonnal és ezenkívül mielőbb a kerületéből önként vagy beszerzés utján kiállítandó tárgyak mennyiségére, minőségére, az azok által elfoglalandó tér nagyságára és netalán a beszerzésükre szükségelt pénzösszegre, maeceuásoktól várható adakozásokra, valamint az ez ügyben ekkoráig észlelhető mozgalomra és a Nagyságod véleménye szerint czélirányosnak mutatkozó intézkedésekre vonatkozó előterjesztését és javaslatait velünk mielőbb közölni méltóztassék. A házi ipari kiállítás tárgyaira vonatkozó részletes programmot és a részünkről az ország többi megyéire nézve felkért tisztelt megbízottak névsorait mellékelve küldvén maradtunk. Budapesten, 1884. évi april hó 10-én. Teljes tisztelettel Ráth Károly s. k. Dr. Herich Károly s. k. a budapesti kereskedelmi és ministeri osztálytanácsos iparkamara alelnöke, mint kiállítási esoportbiztos. és házi-ipar csoportbiztos. Pápáról írják: A kormánypárt erősen szervezkedik, de látják, hogy Láng mindenesetre el fog bukni, azért resolvába tartanak egy másik jelöltet, Négert vagy Antal Gábort, s ha szorul a kapeza, akkor ezek egyikét fogják felléptetni. G y u r á c z Ferencz is, mint pártoukivüli, fel fog lépni. — Láng beszámolót aligha tart, mert mint Kisovitsnak, neki sincs miről beszámolni. A zsidók nehezen mennek a gróf után, mert legutóbbi tette által ellene nagyon fel vannak háborodva. 1885. évi orsz. kiállítás. Az 1885. évi országos kiállítás házi ipari csoport biztossságától Véghely Dezsőné urhölgy vármegyénk területére nézve megbízottul felkéretvén, — a felszólitó Az 1885. évi országos kiállítás házi ipari csoport bizpttságának Veszprémmegyei megbízottjától. (A t. megyei jegyző uraknak.) Az 1885. évi országos kiállítás házi ipari csoport bizottsága által vármegyénk területére nézve ezen csoport részére a megbízotti hivatás elvállalására kérettem föl; ismerve a házi iparnak közgazda- sági fontosságát, valamint annak közművelődési és kereseti jelentőségét vármegyénk egyes községeire nézve és belátva azt is, hogy mennyire óhajtandó, miként a házi ipar termékei Veszprém vármegye részéről is megfelelő és minél kitünőbb mennyiségben legyenek az 1885-diki országos kiállítás házi-ipar csarnokában bemutatva, de élénk tudatában azon nehézségeknek is, melyek ezen hivatás körnek megfelelő betöltésével járnak és érezve azt is, hogy oly e&y®n> ki bármely nemes, fontos és nagyérdekü czél előmozdítása terén működése közben, a korunkban majdnem divattá vált közöny és egyéb kisebbszerii Rövid egy két óra . . . madár zeng az ágon, Hogy a bucsuhangja végig rezg a tájon Párjavesztett gerle sir az erdő-mélyen, Megkönnyezem én is rombadölt reményem . . . . . . Oh meddő a bánat, ami dúl a leiken, A mit mi siratunk, hisz oly régi átok: Hogy a szív epedj en és sohase’ leljen Nyugtot — boldogságot. Vár k onyi Dezső. A veszprémi városligetben. — Egy délután a Betekincsben. — Valahányszor ott járok a Betekincs körül, mindig eszembe jut az a szegény boldogult Knau Ferkó. Vig napok is voltak azok nagyon, mikor itt kikiáltották képviselő-jelöltnek, vicze-kapitánynak, vagy főpolgármesternek. Ott szokott ülni a deszkafal mellett, egy magasabb széken, ott állt fel, ott köszönte meg a bizalmat az o ékes nyelvének halálra kaczagtató rugamaival. Akkor azután odasettenkedett valaki közvetlen a háta mögé és egy óriási csapást mért egy fapö- rölylyel a deszkafalra, úgy, hogy az általános kacagás közt ami szegény Ferkénk vérbeborult szemekkel, ijedten ugrott fel helyéről, hogy megátkozza mindazokat, akiket két perczczel előbb éltetett. Ne haragudj te bolond, hiszen ez diszlövés volt a tiszsteletedre! Erre a magyarázatra aztán ismét megbekült. Jo szive volt a szegénynek nagyon. Fölállt, hogy megköszönje a diszlövést. Ekkor meg nagy titokban egy tányér vizet tettek ülőhelyére, s mikor azután megpödörve napóleoni bajuszát, leült, viharos kaczagás közt tört ki kebléből a sallangos „szónézet“; melynek mottója rendesen a lakatosok és kötelesek agyon átkozásából tellett ki. Hanem azért komolyan sohsem haragudott meg. Még halála óráján is büszke önérzettel gondolt arra a Betekincsbeli kitüntetésre, melyen őt a kert- helyiség térparancsnokának választották meg. ... És büszke mosoly kíséretében zárá le szemeit. Igaz, hogy Knau Ferkó halála óta megcsappant a lelkesültség a város e részén levő mulatókertjei iránt, hanem mindazonáltal még mai napság is Veszprémnek a Betekincs az, ami Budapestnek a városliget. Ott láthatjuk vasárnap délutánonként az in- telligeutiát a fák alatti asztalok mellett ülni, mig a vizi viliik és dézsatündérek az istálló lovagjaival és néhány vitézlő huszár úrral járják a csöndest a szomorú hangú hegedű szavára. A temetőhegyi sváblányok szálig egyforma ruhában odatelepednek a kerítés melletti zöld pázsitra, nekik „derogál* tánczolni; mert meglátja azt a „Hansli“ meg a „Szepl“; azután abból nagy baj eshetne még odafönn Kis-Márkón. Csürhe gyermeksereg, maszatos arczu apró népség, ott a Séth partján töri fejét, a kolumbusi terveken, zöld békákat halásznak; mig a másik rész odalapul a vén fák mögé s hiuz-szemekkel lesi az eldobott szivardarabokat s ha egy-egy vendégcsoport felkél; elszánt bátorsággal rohannak az elhagyott asztalhoz, hogy a maradékcseppekkel áldozhassanak Bachus isten ő felségének. Közbe-közbe azután rá-rázendül a „trillárom hoppszasza“ keserű melódiája, fűszerezve a „Csicsóné galambom“ ékes dallamával; mire a Betekincs porondjának seladonjai a táneztér közepére sorakoznak a mutató-ujuk intésével invitálják meg szivük mosogatásmentes választottját egy csöndes „ugrásra !* A szoknyák perdülnek, néha egy-egy világ- gyűlölő kurjantás segít a pikulának ; midőn szokatlan mozgás keletkezik a tánezosok közt; hosszú botjával megjelenik a tánezrendező, egy nyugalmazott sánta koldus s magakörül kört kerítvén, „Columinába“ tereli a „Schnellpolkában“ telhetetlen ifjúságot. Ekkorrra már a brátyás czigány is megunja az ingyendicsőséget s egy tányérral kezében, elszánt pofát vágva, odaáll a tánczkör szélére s kabátjuk szélénél fogva csípi el az „urakat“, mig a „hölgyek“ szemlesütve fordulnak félre e kellemetlen „intermezzo“ alatt. Mikor azután a tányér megtelt a sok lyukas krajczárral, akkor Fáraó ivadékai osztozkodni kezdenek s rendesen véleménykülömbség merülvén fel köztük, két részre oszlanak s mig az egyik a „Csi- csónét“ nyeggeti, addig a másik rósz csak azért is azt huzza: „Kettő el ment belőle, mégis három a pille“ állván a banda rendesen öt tagból. Hulló Csillag. TÁRCZA. Bucsudalok.-- Dórához. — z Hogyha van egy könyed, a mit nekem szántál Sírd el azt felettem, a mikor elválunk, Nem rónak meg érte, hisz a hucsuzásnál Szabad megkönyezni régi jó barátunk. Megkönyczik azt is, a ki messze indul, Hisz az oly megható, mikor üt az óra . . . Miért ne éjinél könnyet a végbucsuzásnál Te egy haldoklóra. Hogyha van egy könyed, sírd el azt felettem, Ne félj attól, hogy tán megítélnek érte, Idegen holtat sem hagyunk könnyeződen, Hát még ki a könnyet életében kérte! Hogyha végig gördül halovány orczádon, Szivem sem fog majd e könnytől jobban fájni, Sírd el csak felettem, mert mire visszatérsz, Jeltelen síromra sem fogsz rátalálni. II. Rövid egy két óra, azután elválunk . . Legyen e rövid dal a mi bucsuzásunk Mondja ez el néked, mit én soh’se mondtam: Hogy régen osztozom titkolt bánatodban. Hogy régen látom a búfelhös homlokot, Hová csak mosolygó fény, derű illenék, Judom, hogy mit jelent, bánatos mosolyod: Siratod szivednek eltiport s z er elmét.
