Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-04-19 / 16. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 16-dik szám. Szombat, április 10. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ........................................® frt ~ kr. Fé l évre.............................................3 frt — kr. Ne gyedévre........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szóm küldendők. Hirdetések és ÍT3riltter ete a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttór petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között.________________________________ SZE RKESZTÖSEG: Veszprém, horgoa-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICézira/tole -vissza, asm, adatnak. EÖTVÖS KAROLY. Ehhez az ősi. törzsmagyar névhez fűződik két évtized óta Veszprémvármegye krónikája, s hat év óta Magyarország függ - lenségének visszaszerzendő jogainak sorsa, amennyiben az ezen elveket képviselő országos pártnak egyik legkimagaslóbb vezérférfia épen Eötvös Károly. Nincs e vármegyében s bizonyára az egész országban egyetlen ember, ki e nevet ne ismerné, s viselőjével, politikai vagy társadalmi szempontból, számot nem vetett volna. Mert úgy politikai, mint társadalmi életünknek jelentékeny tényezője ő. Mig Eötvös Károly nem állt a függetlenségi párt élére, mig e pártot nemcsak kormányképesnek, de a többi pártok közül ezt jelezé erre egyedül legbivatottabbnak; addig szokás volt a függetlenségi pártról ugy beszélni, mint a mely forradalmat akar s vészbe sodorja az országot. Eötvös megtanította az országot arra, hogy nem az ősi jogokat védő — vissza- szerző függetlenségi párt, de a kormány maga csinálja a forradalmat azáltal, hogy anyagilag tönkretévén az ország népét, elé- gületlenségre, lázadásra izgatja azt. A függetlenségi párt tényleg ettől a percztől lett azzá a nagy hatalommá, melyet közel 100 szavazatával az országgyűlésen s óriási többségével magában az országban, képvisel. t Es ugyancsak Eötvös volt az, ki mikor a kormány csendes, suttyomos dédelgetése mellett Istóczy ur szépen nyakunkra nevelte század legnevezetesb, de egyszersmind leg- az antiszemitizmust, s azt megkoszorúzták az eszlári sakterpörrel; ő szónoki hévvel az országházban, — erős, éles tollal a sajtóban, s nagy ismeretei, tudományossága meggyőző erejével szembe szállt azzal a törvény fóruma előtt is; leszállítván ezt a kérdés saját értékére — azzá a mi: társadalmi kérdéssé; mely megoldandó békés társadalmi utón és eszközökkel, s az elfajulás meggátolandó jóravaló, üdvös törvényekkel. íme, Istóczy ur őrületes hajszájának ré- mületes eredménye volt. A kormány hagyta folyni a lázitást, s mikor az elbolonditott nép rátört a zsidókra, a kormány katonákat uszított rájuk s lövette, vágatta halomra a népet, s jó része százával börtönben sinlik most, elitélve tiz, tizenöt, húsz évekre. Eötvös megjósolta ezt a szomorú véget, s intette, óvta a nemzetet ettől a katastró- fától. De a kormány hallgatott, engedte nőni a vihart, melytől azt remélte, hogy az szétrombolja a függetlenségi pártot is. Hát rombolt is aztán a vihar, de nemcsak a függetlenségi párt, hanem megadta annak az árát egész Magyarország nyugodalma, felforgatott társadalma, pangó kereskedelme, s tönkretett üzletvilága. És volt idő, mikor mégis nyílt váddal támadtak Eötvös ellen tisztességes, józan gondolkozásu, becsületes emberek; a miért ő ebben az irányban küzd. Hogy ő elfogadta a világhírű eszlári per védelmét s ezért őt jól megfizették. Hát ugy van, hogy az ország legelső jogtudósának, leghirnevesb ügyvédének őt ismeri el a nemzet s a külföld is. S hogy a bonyolódottabb pőrének vitelével őt bízták meg a gyilkossággal vádolt zsidók, az még természetesebb. Hogy ő e perben óriási részt vett; fényes tehetségeit, lángesze egész teljét arra fordította, azt tudjuk mindnyájan, bámulta akkoron az egész világ. Hát hogy azt a fáradalmat, azt az észbeli nagy küzdelmet, nagy összegeket felemésztő utánjárást meg is kellett hogy fizessék, az ép oly bizonyos, minthogy a levegőt sem adják ingyen. Azt is megfizetjük adószámban. Ez a mi nézetünk Eötvösről. Higgadt, öntudatos véleményünk ez, s annyira nem befolyásolt, miszerint az egész vármegye tudja, hogy még azt sem köszönhetjük neki, hogy 3 év óta lefolyt számos sajtópereink csak egyikében is védett volna. Elveszítettük valamennyi perünket; pénzünket, szabadságunkat kóstálta, s bizony hiába mondanék, bogy nem fájt az arra való gondolat, hogy Eötvös védelme igaz ügyünket bízvást elősegítette volna. De hát a személyes bántódás nem jöhet mérlegbe akkor, ha egy országot mozgató tényezőről van szó, ki szivvel-lélekkel nemzete ügyén munkál; hazája sorsán, jövőjén csiigg aggódó szívvel, lelkesült honszerelemmel. Eötvös nagy érdemeit ma már nemcsak az elfogulatlan külföld, de az eseményeken okult ország egész értelmisége méltányolja. lm, képviselőjéül kérte föl Erdély disze, Marosvásárhely, s Budapest legnagyobb kerülete. De fölkérte egyszersmind a mi megyénk két kerülete is, a veszprémi s az enyingi. Hinni akarjuk, hogy első sorban saját szülőmegyéjét helyezi előtérbe, melynek eddig is oly kiváló vezérférfia volt, s mely mindenha büszke lesz nagy szülöttére. Itt tanulta meg ő szeretni a hazát; itt imádni a nemzetet. Itt van az ő legédesb otthona; itt, szerető családja, tisztelő ismerősei körében. . . . Ha mindenütt is, — itt szeretik őt a legjobban. Megbízunk abban, hogy itt fogjuk őt látni szerető földiéi körében, mikor kibontva fognak lengni az ősi jogokért küzdelemre szálló 48-as lobogók. Végszó, az enyéngi kegyelem-föld ügyében. Dr. Matkovich Tivadar úrtól, a „Veszprémi független hírlap* 13. és 14. számaiban megjelent válaszra, igen rövid végszóval untatom e lap tisztelt olvasóit; — nem írtam volna, és nem Írnék egy betűt sem ez ügyről, ba M. T. urnák közlött nézetét a közvélemény hiszékenységének félrevezetésére irányzottnak nem találtam volna; ba a czikkiró ur tendentiosusan nem törekszik a polgárságot, az úri osztály ellen felzuditani, s ba válaszában szemensze- dett piszkolódásával személyemet meg nem támadja. Czikkiró ur az önzés vádja alól egy nagy szavakkal felsallangozott sopbysmával akar menekülni, azt mondja: „ soha egy lépést nem tettem, egy betűt nem Írtam, egy szét nem mondottam sem anyagi, sem más haszonért,“ ezt az az ügyvéd mondja, ki előzőleg hivatkozik, hogy jogi képzettségét megbírálják a bíróságok, melyek előtt szerény körben működik, s a közönség azon része, mely bizalmával megtiszteli. TÁRCZA. Károly barátomhoz. Nősülni készülsz, hallom, jó harcit, 8 mint villám ért e fáma engemet, Beszélj az égre! átok szállá rád? Csak incselkednek vélem ugy e bár, Felém e hír csak rémitgetni jár ?. . 8 ha mégis — mégis!., szörnyű gondolat, Te kényrc-kegyre adtad von magad, Hamut fejedre !.. annyit mondhatok, A házas élet furcsa állapot. Én mondhatom, mert egyszer — eh, de csitt! Ne tudják meg, hogy asszony jégre vitt, 8 ne tudj’ a jobb kéz, hogy mit tett a bal! Asszony már engem légre soh’se esed. Elég volt egyszer, most is borzadok, Amint, eszembe jutnak e napok. Lekötve mint zsineggel a veréb, (Gyermekkoromból tűnik fel e kép) Mely messze szállna berken-árkon túl, Fs visszarántják, — törve visszahull. Itt zabszemet kap a fogoly madár, Mig künn a társa búzát lopni jár!. Hej! hogy a zsineg egyszer elszakadt, Az volt ám pajtás, kéjes pillanat !.. Megint csak garcon lettem mint valók, S előttem újra a mező a rét, A szép virágot tépem szabadon, 8 nem hurczolok igát a nyakamon. Ma Flóra, holnap Fanny, majd Irén Ez engem csal meg, hát amazt meg én! De e csalás nem üt sebet soha, Szivet nem érint, nem marad nyoma. Tegnap még Sári ringatott ölén, Holló haja mint sátor hullt föléin, Az eper ajka csokot. szórt reám, Lgy csüggtem rajta, mint gyümölcs a fán Parázs szeme a kéjtől villogott.. Ä — Aranka nézi most, hogy mit Írok. Aranka! hej! ha ismernéd te öt Leborulnál, mint oltárkép előtt, ’ Oly szende, szép, oly szűzies álak, edig kát — ö is Éva lánya csak! Szint’ hallom, közbe vágnál hirtelen: Szép-szép, de hát, pajtás, a — szer elem!? ... Csak egy szavam van erre, jó barát, Fogadd tanácsom, legjobb lesz reád, Ha oly nagyon szerelmes vagy bele, — Vetesd el mással! . . Így tész jót vele, S magaddal is! . . De. mit beszélek ? Ezt te jól tudod, S e sok tanácsot még majd megunod. Nem is hiszem, hogy volna szánd,okod, Elhagyni hűtlen a rég járt nyomot. Hogy irtani mégis, aggály tette azt, E hir szememben részvétkönyt fakaszt. Azért röpítem soraim feléd, Nyugtass meg — kérlek — hogy csak szóbeszéd! Várkonyi Dezső. Választási apró cseprők. Eötvös Károlyról, az eszlári zsidók fővódő- jéről sokat beszélnek a lapok s beszélik, bogy a védelem tiszteletdijából pusztát is vásárolt volna oda lent a szülőföldjén, a szép Mező-Szt.-Györgyüu. Azt is Írják, hogy ezt a pusztát nevezte volna el a nép „eszlári“ pusztának. Hát hiszen mi elhiszszük, hogy Eötvös Károly nem „ingyen“ mentette meg a sakterek bőrét, hanem annyi is igaz, hogy Eötvös Veszprőmegyé- ben semmiféle pusztát nem vett, sőt azt a birtokot is eladta, a mivel itt birt. — Nem mondunk sokat, hanem azt is bátran kiirbatjuk, hogy Eötvös még azt a 8000 frt adósságát is felmondta, amivel a veszprémi takarékpénztárnak tartozott. Hanem azért az „eszlári“ pusztáról járnak a jóizü adomák, nagy gyönyörűségére jé Eötvös Ká- rolynak, aki ugyancsak jóizüeket tud kaczagni ezen a históriákon. S jé kedvében már annyira van, hogy maga is megírja legközelebb egy tárczában az eszlári puszta történetét. — A munka czime lesz: „AZ ESZLÁRI PUSZTA.“ Ajánlva Tisza Kálmán ur lekiismeretébe.“ * Kissovics József plébános, kanonok, apát és képviselő ur holnap tartandja beszámoló beszédjét. Csodálkoznak azon sokan, hogy miként lehet beszámolni a nagyságos nrnak akkor, a midőn ő — egy árva „kukk“ nem sok, — de annyit sem szélt az országgyűlés három esztendeje alatt. Ne csodálkozzanak! Jobb lesz azon csdálkozni, hogy — daczára ennek az országházi jé gyermekviseletnek — Kissovics űrből még sem lett püspök! * Kissovics ur különben, — mint biztos forrásból értesülünk — az országyülés jövő czyklusára be fog „habarodni?“ Csakhogy ezt a kormánypárti lábosban s ma- melukzsirral pirított „habarék“ rántást alig fogja a veszprémi választó-kerület megemészteni. * Értem én azt, ba valami bolond tudós a fehér színre ráfogja, hogy az fekete, azt is értem, hogy valaki agyonlövi magát csupán angol flegmából, — még azt is értem, hogy miért kaptak a megyehajduk a magyar nadrág helyett pantallót; de azt megérteni már csakugyan nem tudom, hogy mért mondta a mi alispánunk Pápán azt, hogy Láng Lajos fogja rendezni a catasteriális botrányokat? ............. Ezt me gérteni csak Krisztinkovich Aladár barátunk tudja............. * Me ggyőződtünk, hogy csutorás Benkő Estvány miért csinálta az iparos-gyűléseket. Hát mint minden scbwindlernek, neki is van esze — a bunezfutságra. Az iparkérdéssel akarta az iparosokat együvé terelni, hogy azután a választáskor ő adhassa el azt a 300 egy néhány voksot — jó pénzért. Vagy ha ez nem sikerül, gondolta, a korteskasszát fogják rábízni. — Hanem a pakli nem sült el, mert hárman valának együtt a lelki igazgatók. S össze vesztek a konezon, még mielőtt kifőtt volna. — Hja Velenczóbe, Parisba, Londonban, megfér egymás mellett több pikulás is, hanem a magyar példabeszéd azt mondja, hogy dudás, az csak egy fér el egy magyar csárdában. * A vázsonyi kerületben meggyőződött a kormánypárt, hogy neki nics ott keresete. Hanem daczára ennek ugy a nagy vázsonyi Todeskó-féle, mint a tótvázsonyi Freistadtler-féle szeszgyárban még husvét másnapján is erősen főzték a bundabélésből a jó féle snapszot. Egy atyafi nem állhatta meg ezt szó nélkül, hanem oda szél a gépésznek: — Mire való már megest ez a sietség ? — Hja, jön a követválasztás — volt a felelet. — „Hát hiszen gyiihet, mondja az atyafi — hanem azért mégis hiába való munka lesz ezt a sok spirituszt összekotyvasztani, hiszen nem lép itt föl sem Zámolyi, sem Fack; de még Molnár Béla sem tartja meg mérsékelt független, ellenzéki szabadelvű programmbeszédjét; hát nem lesz butító szerre szükség!“ * Van Hajmáskéren egy Kerper nevű szabó mesterember, a kit különben a „falu kecskéjének“ tisztel a község ifjúsága. — Nevezetes ember, solidáritásban áll a Benkő Estványnyal. Napokban be jön Veszprémbe azzal, hogy hát csakugyan lesz-e mostanában követválasztás ? Mondták neki, hogy lesz ! — No ezt szeretem, — mondja. — Ki lesz a követ ? kérdi. — Mondják, hogy a Benkő Estvány! — Hát akkor nekem ki fizet kortespénz, kérdi ismét ? — Hát Benkő! — Hát Benkőnek kifizet ? — ANagy Palis abból kap maga is (...??...!) Azóta nem jár Kerper uram kérdezősködni.
