Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-12 / 2. szám
Keszthely, január 1884. A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez. Múlt hó 30-án tétettek örök nyugalomra néhai Bogyay Lajos Zalamegye volt főnöke özvegyének szül. Bogyay Eleonórának hült tetemei, ki decz. hó 27-én esti 11 óra tájban szivszélhüdésben végezte be áldásdus életét. A gyászszertartást Dr. Kovács Zsigmond megyés püspökünk személyesen óhajtotta elvégezni, minthogy azonban ebben gyengélkedő egészségi állapota meggátolta saját személye képviseletére Tallián Lázár kanonok urat, ki a Bogyay családdal közeli rokonságban áll, Jánossy Gusztáv oldalkanonokjával, saját személyzetével és fogatán küldötte a gyászszertás végzésére, ki azt ényes egyházi segédlettel végezte. A keszthelyi önk. tűzoltó-egylet syl- veszteri tánczestélye deficzittel végződött. Nem tudhatni vajon mi lehet oka a közönség e részvétlenségének. Városunk hölgyei csak nagyon kevés számmal jelentek meg. Folyó hó 2-á n egy kora ifjúságában letört bimbót Balás Árpád gazdasági tanintézeti igazgatónak élte 4-ik évében elhunyt kedves leányát kisértük ki az örök nyugalom színhelyére. Ugyan e hó 2-i k napján bizonyos Dávid István nevű helybeli fuvaros a Balatonról jeget hordván, útközben jéggel megrakott kocsijának egyik első kereke egy kis mélyedésbe jutott, s innét, minthogy egyik lova csökönyös volt a kereket a lőcshöz támaszkodva kiemelni óhajtotta a ló kiugrott s a szerencsétlen embert gyomorban találván, azonnal szörnyet halt. Csendőrségünk e hó 1-én szolgálatba lépvén még az nap délben egy az utczán lövöldöző napszámost és esti órákban alsó Páhokon hat garázdálkodó suhanczot fogtak el. A Balaton végre befagyott s a jég vastagsága ez idő szerint mintegy 10 cmre tehető. Naponként vig csáklyázó sereg lepi el a jég sima tükrét. Pölőske, 1884. január 7. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőségéhez-“ — Pölöske községet, mely alig ötven éve, hogy fönnáll vagyontalan németajkú telepitvényesek lakják. Isko- lájok, (midőn 1882. évi novemberben jelenlegi állomásomat elfoglaltam.) szintén szegény elhanyagolt, siralmas állapotban volt. Elődöm, ki tulajdonképp erdő-őr (kerülő) volt s kit az illető hatóság hat évig megtűrt e helyen — a mi taneszköz volt is, elpocsékolta, sőt még a hivatalos „Néptanítók Lapjá“-t is utolsó számig megsemmisítette ; mint állítják, fütött vele. .. Sokszor felhívtam községemet a taneszközök beszerzésére, de ez mindig csak szegénységét hozta fel s kért egyúttal, hogy valami utón a magas kormánytól könyörögjem ki a legszükségesebb iskolai szereket. így történt azután, hogy nagys. Stáhly Ggörgy kir. tanfelügyelő úrhoz fordultam ; elmondván neki őszintén a körülményeket. . , ő felkarolta ügyünket, közbenjárt a magas ministerium nál, ki most legközelebb, ő nagysága, a kir. tanfelügyelő ur utján következő taneszközökkel ajándékozta meg iskolánkat: Magyarország fali térképe, Europa fali térképe, egy fóldgömb, huszonnégy db. fali olvasó tábla, terményrajzi faltáblák és métermértékek fali táblája. A kir. tanfelügyelő urnák azon tette az, mit én nyilvánosságra hozni kötelességemnek tartok. E taneszközökkel a tanításnál előforduló akadályok meg lettek szűntetve, de egyúttal — a mi aztán a fő — e uémetajku nép a kormány, a magyar kor - mány iránt le lett kötelezve. Mennyivel nagyobb most már a magyarosodás iránt való hajlama — én tudom ! Itt létem alatt sikerült a dolgot annyira vinnem, hogy már többen folyékonyan olvasnak magyarul s nagy részt értik az olvasottakat. Ez okból küldött a kir. tanfelügyelő ur húsz darabot az úgynevezett „Jó könyvekéből is. Egy párat már elolvastunk, s mondhatom örül e nép, hogy a kir. tanfelügyelő ur nagylelkűségéből ily szép élvezethez juthatott. A ‘"magyarul olvasni tudók elmondták az egész községben, hogy a tadolkodtam, istenem! mit fog hozni az uj esztendő? Kapum ajtaja be volt zárva, újév napján nem szeretek ellenszenves arczokkal találkozni és pénzt kiadni; Paraczelsus, Albertus Magnus, Theophrastus, Herschel régen megmondották hogy az újév első napja egész határozott befolyással van az egész esztendőre és én ezt tapasztalásból egészen biztosan állíthatom és kétszerkettő négyre veszem. — Valójában ? — Uram; Zicker, olyan igaz, minthogy a hal nem tud repülni. — Hát a repülőhal? Az én emberem paff lett és pitire esett- * — Hol is hagytam csak el ? — igen, az újév első napja határoz és dönt az egész évre, én ha csak tehetem újév első napján, bezárkózom szobámba s csakis azokkal érintkezem, a kiket szeretek, anyósomat nem látom, főnökömet kerülöm mint a pestist, ha harangoznak délután bezárom az ablak tábláit és gyertyát gyújtok, nehogy temetést lássak, rögtön kilelne a hideg. Ma egy éve csak képzelje, csengetnek a kapunál; tőlem húzhatod, gondolám, a mig én kinyittom, de csak húzzák, mind húzzák, az ablakhoz lopódzom s lesem észrevehetetlenül, hogy váljon ki lehet ? Amint ott ólálkodom, egy virslis kölyök egy pereczes fatyuval huzalkodik, a virslis nyakon üti a pereczest s elszalad, a pereczes néz, gondolkodik, s pereczes botjával a hóba egy nagy 13-ast pingál: nekem végig borsódzott a hátam. T i- zenhárom, ez volt az első szám amit az évben elő' szőr láttam. Ezalatt egyre csengettek, húzták s rán- czigálták; eszembe jutott, hogy távsürgönyileg várok pénzt és az nagy szerencse újév napján, kiszaladok, kinyitom a kapu kis ajtaját; elborzadtam, fejem szédülni kezdett, a falhoz támgszkodtam, s forgott velem a világ. — És ki volt ? — Megmondjam ? — Meg. — Kupás a sírásói * nitó miféle könyveket kapott. A ki engem ismer, hinni fogja, hogy következő vasárnap beállít hozzám 15—20 fiatal ember s mondák: „Tanító ur ! mi ugyan beszélünk kissé magyarul, de olvasni nem tudunk még. Legyen szives, megfizetjük fáradságát, tanítson bennünket esténkint, mint ezt múlt évben is tette tanító úr, a magyar olvasásra!“ Nos! kell-e ehhez még magyarázat ? Kelt-e a kir. tanfelügyelő ezen épp oly tapintatos, mint hazafias tettéhez több szó ? Nem! Szerencsés az a vármegye, mely ily tapintatos és hazafias embert szemlélhet tanügye élén 1 Elhiheti mindenki, hogy vármegyénk németajkú lakosai meg fognak magyarosodni, hogy Hátóttól Pölöskéig — a sváb helyett — magyar szó zengi be a levegőt nem sokára, mert a megyei tanítók vezére Stáhly György kir. tanfelügyelő ur 1 Nagy biztosíték ez nekünk tanítóknak is, nagy biztosíték azoknak főleg, kik lelketlen s boszut szom- azó emberek által üldöztetnek. csak azért, mert tudni merik, hogy a XIX. században élnek, mert hangoztatni merik, hogy a tanító manap már nem szolga, nem inas, nem harangzó nem (hivatalosan és nem hivatalosan előállítható) hordár; hanem igenis, minden józanul és becsületesen gondolkodó ember által elismert közhivatalnok, tehát jogi-egyén, ki fölött törvény és igazság — nem pedig holmi rabiátus emberek szeszélye — határoznak. Elég szomorú dolog, hogy a XIX. század utolsó negyedében sem tudják vagy legalább tudni nem akarják sokan, hogy a tanügy többé nem egyes emberek monopóliuma, hanem országos, állami ügy, po- liticum, mint ezt a nagy Mária Terézia is megmondotta régen. Lássa tehát be minden jóravaló, okos ember, ki a törvényes rendnek barátja Ne ámitgassa magát azzal senki, hogy a fölséges király által szentesített törvényt s ennek végrehajtóját, az alkotmányos ministert kikerülve, a tanítókat tetszés szerint szórhatják ki állomásaikból. Ki mégis ámítja magát, az törvény- és kormánysértő ember, ki szánalmat s megvetést érdemel tudatlansága vagy hazafiatlansága miatt. Én hiszem, hogy mi veszprémmegyei tanitók, mig az igazság, jog és becsület leszen fegyverünk : mig állásunk s rangunkhoz méltóak maradunk: meg leszünk mentve minden törvénytelen zaklatástól. Meg, mert fölöttünk őrködik a vármegye minden befolyások ellen megedzett, köztisztelet- és szeretetben álló tanfelügyelője: Stáhly György ur, ki a fönn vázolt nagylelkűségéért, hazafias közbenjárásáért fogadja — szegény német népem nevében is nyilvánított — legalázatosabb köszönetemet. Sok, a nyilvánosság elé kívánkozó dolgok kandikálnak még toliam hegyén, de azokat, ha t. szerkesztő ur helyet adand nekik, később közlöm, mikor egyúttal azt is leirom, mikép kezdettem én meg községemben a magyarosítást, hogy folytatom azt máig is; továbbá, hogy minő kitüntetésekkel s jutalmakkal találkoztam ebbeli t örekvéseimért 1 Németh György tanító. Gyér ki ór ultiméi a kávéházban. Láthom a hosszó véres plakhátok és alvásom szörnyű örömdiadajlommal, hojd mai sábesz-szom- batra megérkezi magát a Sólymossy E . . . Hanem nem a . . . szter, hanem a . . . lek. Háram bető khoíönhség . . . ünd doch welch fér e gewaltiger thiterschied 1 * Tonálják forcsán oreságok fűn der Almádi fördő aktién-gesel lschaft, hojd iinsere Leüt mér nem vásárolják üvé Aktienpapiere . . . Eszembe jotja edj ritoális kupié: Die Geschichte istnich neu; Jeder Jid ist wasserscheu . . . Tit niksz gerne bódén ! * És mit mondott Kupás a sirásó ? kérdem nevetve — Ne nevessen — s emberem el halaványodott. — Boldog újévet kívánt és hosszú életet; láttam szeméből, hogy még ma szeretné megásni síromat, az enyi- met, családomét, anyósomét, a fél világét, — egész Európáét. — S ön mit csinált ? — Kilöktem —; de amint hozzá értem, éreztem rajta a halál hideg verejtékét, a sir nyirkosságát, a halálszagát, s füleimbe harsogott az utolsó Ítélet trombitáinak hangja. Zúgott a fejem, és reszkettem. — És Kupás hogyan tűrte a kilökést. — Ez aztán borzasztó ; azt mondta, hogy az Úrtól jön s az ur adott neki egy forintot, mégis mutatta fényes ezüstbe, hogy ón nem tudok becsületet sugy fogja megásni a síromat, hogy az bedűljön. Na mondám ma' gamba, annak a jó urnák is vége, elébb fog meghallni mint én, de én jövök utánna, ebből az esztendőből nem megyünk ki. — De kimentünk ugy-e? — Csodák csodája, megfoghatatlan misztérium az isten keze és mutató ujja. — Mit gondol, milyen lesz ez az év ? — Megmondom, figyeljen rám, ma reggel felkeltem, kinéztem, az ablakon a legelső tárgy, amit láttam egy fejős tehén volt, jó jel, a fejős tehén felemelte farkát, rugdosott, ugrált és tánczolt, vig esztendő ; egy tálczán behozták reggelimet, a legjobb jelek, a kifli ujholdnak állott végével ég felé, ezujjulást jelent, kávémat felkavartam, habja findzsám közepére gyűlt ez öszponto- sulást jelent kiindultam önhöz jó hírrel ez szerencse, fiatal szép szolgálóval találkoztam legelőbb az utczán, ez szűziesség. — Mindig ? kérdém. —- Mindig ha jobb felől halad. Husovszky boltja előtt a lutri számok mind párasok ez egy t e r n o gazdagság, ön előtt a kapuba a csatorna alatt telt cseber, újból bőség önhöz, 12 lépcsőn jöttem fel, ez áldás és békesség! Már most megyek, nem szeretnék öntől páratlan órába elmenni s mindjárt tizenegy. De egyre kérem, Kupásnak ma ne adjon semmit.----------- „B. H.“ Khölönben haliam, hojd aktionaroreságok rendezik küzelebb edj nadszerő jeges-önepélt a Balaton tetejin. Kivetkeztetek ebből ki, hojd bizemosan inegyen jól üvó dolgok, hojd — jégre mennek! * Várasi képviselös választás khözeledi magát. Fogja sikerülni, mert haliam, hojd mind kan- didirozza magát ójból, kik legjobban megviselték nemes várasnak üvó képit. * Legeseiül jünnek antiszemit oreságok. Mandják, hogy sopa antiszemit jotja mast bele a municzipiónba. Pampás. Legelább megveszekedi magát hamarább rendezetlenné rendhezett váresi álla- pho t! * Ami illeti engem — jach bleib! Maradok edj kiválasztott finam bizettság ... ünd fűn de gazdeságas választmángy epiktesz maskiilosz! * Fütisztelendő és fünajdságos khitönő fürendek, ekszelencz Grafen ünd Báronen halnap készölik pal- gári házesságot másedszor kikhésziteni. Khiváuom nekik a legfübh rend. A japjó rend . . . rácshavarwa üvó inólthóségas nyakokra ! * Mihály ! Gehn’ze mer noch e Brause — ünd noch e stinketóresz. Es fogja meg engem, mer döhös vadjok. Gewalt! öjdonságok. * Születés nap. Ngs. és főtisztelendő Forintos István apát kanonok ur f. h. 8-án tartotta meg élte hetvenegyedik évének születésnapját. Ez alkalommal több barátait és ismerőseit hívta meg ebédre. A jelen volt vendégek felerészben az iparos osztályhoz tartozó egyszerű polgárok voltak, mi eléggé jellemzi a közszeretetben álló derék főpapot, ki a szent Írás szavait tartja szem előtt: — „Uram nem fuvalkodik fel az éri szivem“! D. l3l s. A fényesen kiállított ebéd felett — mely rendkivül kedélyesen folyt le, — több felköszöntő mondatott, éltetve a házi urat. Egyik vendég ugyan is akkóp mondta el jókivánatait — „Hogy ez a mi Forintosünk, ne váljon haszonvehetetlenné, ha nem igen-igen sokáig maradjon meg a forgalomban“ s. a. t. Mi is szivünkből kívánunk a valóban minden tekintetben páratlan derék főpapnak hosszan tartó boldogságot és állandó jó egészségei az ég urától! *A székesegyházi Chorusról. Úgy értesülünk, hogy a helybeli templom muzsikusok közül egynehányan búcsút mondanak jelen állásuknak. S ha igaz a hir, hogy ezek állása magyar ifjakkal töltetik be, akkor mi is őszintén üdvözöljük ez intézkedést. A városi rendőrség figyelmébe! Városunk piaczát a pénteki napokon az edónyesek oly annyira elfoglalják, hogy a kocsi közlekedést majdnem lehetetlenné teszik. Nem lehetne e kellemetlenségen segíteni ? Nem lehetne-e az edónyeseknt egy más helyre, pld!, a főispáni lak előtti térre elhelyezni ? Ez mindenesetre oly intézkedés volna, mely a polgár- gárság helyeslésével találkoznék. * Elnökválasztás a „Nemzeti Ca- sinó“-ban. A veszprémi „Nemzeti Casinó“-ban a múlt vasárnap megejtett elnök választás alkalmával mltsgos Dr. Laky Kristóf kir. kamarás és kir. tvszki elnök ur választatott meg szótöbbséggel az elnöki tisztségre. * Meghívó. A veszprémi „Ipar és kereskedelmi kör “ folyó hó 13-án vasárnap délután fél három órakor közgyűlést tart, melyre a kör tagjai tisztelettel meghivatnak. — Az elnökség. * Ifj. Kiss Jancsi helybeli zenekara a jövő fürdő saisonra Balatonföredre lett szerzödtetvo. * A „veszprémi egyesült ipartársulat“ által tartott Zichy-fóle bálon felülfizetett 30 frt 10 kr összeget a társulat az „Ipar-iskola“ javára ajánlotta föl. * A veszprémi csapó iparos ifjúság, saját beteg- segélyző alapja javára az 1884-ik évi február hó 2-án, zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti dij : Családjegy 1 frt. Magánjegy 50 kr. Kezdete 7 órakor. * A veszprémi világítás. A holdvilágos esték ro- ására városunk lámpái ugyancsak terjesztik a sötétséget, még akkor is, ha az egeLsötót felhők borítják. Pápán a villanyvilágítás kezd honosulni, s nálunk ? . . még a petroleum is drága! Hjha nem tellik rá, mert kell a pótlek az adóexecutor uraknak! * Mint részvéttel értesülünk Kenessey Károly megyei tisztiügyészünknek neje súlyosan beteg. Kívánunk mielőbbi gyors felgyógyulást! * Esküvő. Mai napon vezette oltárhoz Kreutzer Ferencz ifjú vendéglősünk, Kreuszer Antal polgártársunk kedVes lányát Teruskát. Boldogság koszoruzza az ifjú pár szerelmi frigyét! *Az úti biztosság figyelmébe! A hosszú utczai nagy hideól annyira lekopott már a föld anzag, hogy a kocsik mai nap már puszta deszkán járnak, ami ép oly kárára van a kocsiknak, mint a mily hátrányára szolgál a nemrég restaurált hid épületfáinak. * Általános a panasz, hogy a piaczi kút, már hónapok óta nélkülözi a vizet s igy a lakások viz szükségben szenvednek. * Hire jár városunk egyes köreiben, hogy Veszprém rendezett tanácsú várost nagyközséggé akarnák degradálni. Okozója lenne ennek a degradálásnak azon rendetlen állapot, mely a városi ügyek körűi már hosszú évek során át tapasztaltaik. * Hegedűs János derék és szorgalmas rendőrségi tolnokunk ezen állásától fölmentetvén, a költői rendetlenségben heverő árvaszéki ügyek rendezésére alkalmaztatott. Aki Hegedűs ur szorgalmát ismeri, elismerheti azt is, hogy alkalmasabb egyént nálánál az árvaszékhez alig találhattak volna, s igy nagyon méltányos lesz az a tervbe vett intézkedés, hogy őt városi tisztb. árvaszéki előadóvá fogják kinevezni. * A himlőjárvány újra lábra kapott városunkban, még pedig oly mértékben, hogy ma már nem csak gyermekek, de felnőttek is feküsznek e veszélyes betegségben. * E g y veszprémmegyei körjegyzőhöz egy segédjegyző kerestetik, ki a jegyzői pályára készül és az e pályához szükséges 6 gymuasiális osztályról bizonyítvánnyal bir. A jelentkezők szerkesztőségünk utján bővebb fölvilágositást nyernek. * Kutassy Ignácz honvéd tábornok e héten városunkban időzött, s a helybeli honvéd huszárság fölött szemlét tartott, s megelégedését fejezte ki az itt tapasztalt rend felett. Itt tartózkodása alatt azonban hirtelen rosszul lett s e miatt pár napig a „Korona“ szállóban kellett vesztegelnie. * Díszes temetés. A múlt vasárnap vitték az örök nyugalom csendes helyére YeiszL. Dávid széles körben ismert veszprémi kereskedőt. Az elhunyt egyike volt vársunk érdemekben megőszült polgárainak s elhuny- tát számos polgár, jó ismerős és barát siratja. Közügyeink egy buzgó tényezője vesztettek benne. A temetésén megjelent nagyszámú közönség tanujele volt annak, hogy az elhunyt hitsorsai és városunk más polgárai előtt mily közkedveltségben állott. Legyen fölötte könnyű a a hant s a béke lengjen ham\adó porain 1 Hálanyilvánitás. A család nevében hálás köszönetét mondok mindazon barátaink- és ismerőseinknek, kik drága atyánk tetemeit végső útjára kisérték s a mély gyászt mely bennünket oly lesújtóan ért, részvétükkel némileg enyhíteni szíveskedtek. Veszprém, január 9-én. Weisz Elek. * Temetés. A helyi tűzoltó-egylet a napokban kisérte a temetőbe egyik működő tagjának Mencz Alajosnak tetemeit. A temetésen az egylet zenekara is működött. * A keresztény-zsidó házassági türvéuyjavaslat elvetéséért Veszprémin egyének következő községei szavaztak hálát és bizalmat a főrendiháznak: Vámos, Ló- kut, Bakony-Szt.-László, Bánd, Városlöd, Csotb, Márkó, Salamon, Kislöd. Lázi, Pápateszér, ÁcSteszér. Vöröstó Románd, Varsány, Hajmáskér, Nagy-Szőllős és Polány nemkülönben Veszprém városa. Összesen megy énkből. 19 község. * OiCSÓ fa. A város érdéin megejtett árverések: alkalmával a tűzifa igen olcsón ment el. Az utolsóárverés tegnap tartatott meg. * A jövödeíem adó bevallási ivek most hordatnak szét városunkban. Hogy mint idegenkedik a nép minden ilyféle „meghagyatik“ Írástól eléggé tanúsítja az, hogy számosán az ily iveket a szétbordó városi közeg szeme láttára széttéptek. * Vizkereszíi országos vásárunk igen néptelen volt. Úgy a kereslek, úgy pedig az elárusitás igen igen lanyha volt. * Szép tett. Paál Dénes megyei főmérnök ur a veszprémi „Ipar-iskola“ részére 30 irtot adományozott. * A statárium hatása. Mint a helyi szolgabirói hivatalból értesülünk, a múlt hét folyamán a Veszprém1 járásban semmiféle tolvajlási eset sem fordult elő, ami elég ritkaság a maga nemében. * Fatolvajlás Veszprém város határához tartozó káptalani erdőből a múlt hét folyamán ismét elemeitek néhány öl tűzi fát. Az uradalmi tisztség a rendőrség segítségével a nyomozást megindította. * Táncziskola. Rozsa J. régi időtől ismert táncz- mester ismét táncztanitási folyamot nyit a farsang tartamára városunkban. * Győrmegye uj főispánja. A hivatalos lap csütörtöki száma a következő királyi kéziratot tette közzé: „A belűgyministeriüm vezetésével megbízott magyar ministörelnököm előterjesztése folytán, báró Fráth Fe renczet győrmegyei főispáni állásától felmentvén, gróf Batthyány Lajost Győrmegye és Győr sza bad királyi város főispánjává nevezem ki. Kelt Becsben 1883. évi deezember hó 31-dikén. Ferencz József s. k Tisza Kálmán s. k.“ * Az almádi -i fürdőrészvénytársaság a jövő szombaton délután egy korcsolyázással egybekötött jógünuepólyt akar rendezni a Balaton jegén, mely ünnepélyre városunkból számos család kifog rándulni. * A „Balaton-egylet“ hangversenye. Az alig néhány évvel ezelőtt alakult „Balaton-egylet“ javára Budapesten a redoute-éttermében e hó 9-én szépen sikerült hangverseny tartatott. A hangversenyen Balázs Kálmán zenekara működött. A műsort SzendrőiLajos ur a nemzeti színház jeles tehetségű tagja kezdte meg, szavalva egy részletet a „Zsidónő“ operából. Kriváczy Ilonka k. a. játszotta Liszt-Fauszt keringőjét. Kordin Mariska k. a. a nemzeti színház tagja egy magán-dalt énekelt s Palotay Piroska k. a. a nemzeti színház e jeles tehetségű ifjú művésznője sok érzéssel és hangulatteljesen szavalta Sziklay János mai tár- czánkban közölt szép költeményét: „A b a d a c s o- nyi szírt harango t.“ Óhajtandó volna, ha Sághy igazgató ur alkalmat nyújtana nekünk is, hogy a „Balaton - egylet“ hangversenyén oly bámulatos sikerrel közreműködő ifjú művésznőt nehány vendégszereplésre megnyerje. Ismerve ez ifjú kedves művésznő tehetségét, előre megvagyunk győződve, hogy a veszprémiek kiváló élvezetet nyernének e vendégszereplés által. — Végül, a kit legelőször kellett volna említenünk a nemzet csalogánya Blaha Lujza asszony lépett a pódiumra s elkezdve a „Hullámzó Balaton“ czimü dalon elénekelt három magyar népdalt. Leírhatatlan az a tapsvihar, a melylyel a szeretett művésznő minden dalát meghálálta a közönség. Nem csoda búcsúzóul énekelt a csalogány s azért is volt tálán oly szomorú, megható éneke 1 * A„Völgy'l kút“ kőrüii állapptok, daczára annak hogy már többször képezték hírlap felszollalások tárgyát, még mindig olyanok,hogy a város e részének lakói folyton panaszókkal járulnak e tekintetben hozzák. Ideje volna talán ez állap oton már a nemes városi tanácsnak is javítani valamit 1 * Savanyu Józsi és bandája, csendóri értesülések szerint elhagyta vármegyénket s a rögtönitélo bíróságtól mentes Vasmegye területére húzódott. A csendőrseg állítólag itt is folytonosan nyomukban van, oly annyira, hogy szűkül a rabló uraiméknak a világ. A csendőrseg azt hiszi, hogy Savanyu Józsi, mint a horvát nyelvben jártas egyén Horvátország felé igyekszik menekülni, azért az e menekülés megakadályozása czeljaboi szükséges intézkedések meg is tétettek.