Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-29 / 13. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 13. szám. Szombat, márczius 29. MEGYEI S HELYI ÉRDEKŰ;' VEGYES TARTALMÚ IIET ILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre .............................................6 frk ~ kr. Fé l évre.............................................3 frt kr. Ne gyed évre........................................1 írt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. SI£ti?£&£& 8I6iK9&¥Q!ii. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-uteza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-uteza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP 1884. april-juniusi evnegyedere. A közeledő uj évnegyed küzdelemteljes korszakot hoz magával. Ebbe az évnegyedbe esik az országgyűlési képviselők választása, melyek előőrsi csatározásai már Veszprémmegyében is megindultak. Most természetesen még csak előestéjén vagyunk az elvek háborújának. Hiszen úgy vau, hogy a választó polgárság még nem ismeri azokat a választandó férfiakat, akikért küzdeni fog. Csak a zászlót ismeri még, mely alá sorakozva táborba száll s mely zászlóihoz most sem engedi közel jönni az ellenséges tábort. Ami hírlapunk, cziméhez híven, mint eddig, úgy ezután is Magyarország függetlenségéért fog küzdeni s miután legközelebb politikaivá válik, minden szellemi erejével, erkölcsi súlyával végig fogja küzdeni ezt a választási küzdelmet, mely auuyival végzetesebb lesz nemzetünkre, hogy az uj országgyűlés lesz hivatva az Ausztriával fenálló kiegyezést vagy megbuktatni, vagy revideálni. Hírlapunk a felekezetek közti gyülölség szitást mindig kárhoztatta, kárhoztatni fogjuk ezután is s meg is fogjuk mondani mindig, hogy mért. Ebbéli meggyőződésünk komoly, öntudatos s hazafias, s ha van, ki e felekezeti gyülölségszitásuak üdvösségéről meg van győződve, tiszteljük azt az urat is, de agyvelejére nem apellálunk. Ám mondja meg hát nyiltan Istóczy ur, hogy végre is, hogy akar ő megszabadulni a zsidóktól úgy, hogy azt Európa s a világ többi államai megengedjék? Ha ő ezt megmagyarázni tudja, el fogjuk róla hinni, hogy józan ember. Addig nem. Hiszen mikor a muszkák kiüldözték tavaly az ő zsidaikat — ime Magyarország kordonokat vonatott, hogy ide ne települjenek át s a kik átmenekültek a határon: nem-e az ország pénzén küldtük azokat vissza a muszkáknak ? Hát mit akar Istóczy ur ? Hazafiatlan, lelketlen lázitást, őrült czéltalan fanatizálását a gondolat nélküli tömegeknek, hogy lángba boruljon az ország s Istóczy herostratesi dicsfénynyel övezve gyönyörködjék saját vére, népe pusztulásán. Nyújtson tisztes, hazafias programmot, oldja meg e kérdést alkotmányos utón, — akkor követjük mi is. De hát nem fanatikus lázitókra van itt szükség, hogy a zsidókérdés helyesen, törvény- s viszonyokhoz mértten czélszerüen megoldassék, hanem higgadt, komoly törvényhozó honfiakra s mi fő, arra, hogy az 1848-iki egyenloségi s függetlenségi elvek elvégre is, a romlás utolsó órájában, diadalra jussanak. Ez lesz, politikai lapként, a mi jelszavunk. Eunek fogunk érvényt szerezni ebben a vármegyében s nemcsak az Isten, de a vármegye népe, mely között élünk s minden tettünket, lépésünket, minden érverésünket látja, érzi: ez a közönség volt és lesz tanunk arra, hogy meggyőződésünk mindig Önzetlen volt; kifolyása hőn érzett hazaszeretetünknek, a nemzet jövöjén aggó szivünk minden verésének. — — — A hírlapírói pályára, a sajtó terére hivatott minket a végzet. Nagy, magasztos, szent hivatás a sajtó emberéó^Ismereteket, lelki-testi bátorságot, akaraterőt, kitartást s végtelen tanulmányt igényel anélkül, hogy kellő móltánylatra számos tarthatna. Az ész, az elv, a szív eszményi fegyvereivel örökös harezot ví az elvtelenség, hazafiatlanság, szívtelenség s az érdekleső visszavonás ellen, egymagáu szembeállani kénytelen ellenséges, vészes áramlatokkal ; tűrni a hatalom nyomását, szivni dohos, óletölő börtönléget . . . csak azért, hogy az ész, az elv s a szív eszményei szabadok legyenek s független — az ő nemzete. Koldusbot és függetlenség! A 48-as szent eszméknek egyik ihletett bajnoka, Petőfi irta ezeket a szavakat a magyar sajtó, az önzetlen szabadságszeretet zászlajára. . . És koldus a tisztes magyar sajtó, —de független. Nem szégyen a mi szegénységünk. Egyedüli érdemünk az! Veszprém, 1884. márczins 29. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége. * * * * A „ Veszprémi Független Hírlap“ bő, érdekes tartalommal, a megyei élet, hü és gyors tükréül fog megjelenni ezután is s pedig a választások; közeledtével s a. [választások alatt hetenkint kétszer, sőt háromszor is. Az igen tetemes költsógszaporulat daczára is, az előfizetési árát nem emeljük föl. Marad az az eddigi. Évnegyedre (ápril-júniusra) 1 frt 50 kr. De egyúttal kérnünk kell t. vidéki olvasóinkat, hogy előfizetési dijjaikat, esetleg hátralékaikat legkésőbb 1884 ápril hó 8. napjáig póstautalványon hozzánk beküldeni szíveskedjenek. Tisztelettel A „Veszprémi Független Hírlap“ kiadóhivatala. Szegényeinkről. Veszprém, márczius 29. Hírlapunk ez évi első számában szőnyegre hoztuk Veszprém városa szegényeinek ügyét. Pár napra rá a városi képviselet közgyűlést tartott, melyben felszólalásunk a képviselők részéről élénk viszhangra talált s elvileg kimodatott, hogy a városi szegények gyámolitására rendelkezés alatt levő összes alapjaink egyesittetvén, egy, munkaházzal összekötendő szegényház alapittassék. Ez volt a mi intentiónk is s a ké pviselet ez elvi határozatát az egész város megnyugvással s elismeréssel fogadta. Kiküldetett akkor egy bizottság, mely-e fontos kérdést tanulmányozva, érdemleges előterjesztést tegyen aziránt a közgyűlésnek. Annak immár három hónapja. Az égető ügy egy lépéssel sem haladt előre. Semmi, sem a város egyetlen polgára nem tud arról egy árva szót sem, hogy a különben igen lelkes férfiakból alakult bizottság csak egy hajszálnyit is lendített volna ezen a felebaráti szent ügyön, mely ma csak elszomorító mételyét képezi városunknak. Az alapok nem oly dubiozus természetűek, (megneveztük akkoron együtt és külön) hogysem azok felhasználhatása iránt kételyek merülhetnének föl s akadályoznák a bizottságot feladata megoldásában. Más ügy a szegények dologházának felállítás! ügye. Oda bizony egyéb ily intézmények adatainak beszerzése s szakértői vélemények tanulmányozása szükséges s az bizony — belátjuk — időt igényel. De elvégre ishozzá kell látni a munkához. A közeledő választások, a fürdöivad, a nyári s őszi nagy munkaidő alatt aligha fog ráérni a bizottság a szegény- ügy érdemleges megoldására, — hát im itt az idő, hogy elvállalt nagyhorderejű kötelezettsége után nézzen, mert különben úgy lehet, hogy majd hozzáfogunk e város jövő évi költségelőirányzata összeállításához annólkül, hogy a szegónyügy 5200 frtos tételének czélszerübb felhasználása iránt kellőleg intézkedhetnénk. > Ily utón ez az ügy elbizottságoltatnék továbbra is s a helyett, hogy a mételyt mütenők, ne- velnők azt erkölcsi romlásunkra tovább is. Ez abizottság — ezt nem akarhatja. Megbízunk jóindulatában! Emberiességében. Lelkismeretében ! * Az országgyűlés húsvéti szünideje ápril 4-én veszi kezdetét is ugyané hó 25-ikéig fog tartani. A szünidő előtt első sorban a földadószabályosási költs é- gek megszavazásáról és a Svájczczal az egyéni jog kölcsönös biztosítása tárgyában kötött szerződés beczik- kelyezésről szóló törvényjavaslatok fognak tárgyaltatni. E közben a közgazdasági bizottság az ipartörvényjavaslat tárgyában készített jelentést, az igazságügyi bizottság pedig határőrvidéken fennállott házközösségi intézmény megszüntetéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentését fogja beterjeszteni. Az ipartörvények a külömböző pártkörökben leendő tárgyalása, tekintettel a törvényjavaslat és bizottsági jelentés terjedelmére, mint nemkülömben azok számos és fontos változtatására, CáSCIA Beöthy Ödön Ajkán. — Történeti rajz 1849-ből. — — „Jól megtekintsd! Midőn hajnal hasad ; Hazád az éjben tőled az éjben elmarad.“ — Vachot S. Bihar vármegye nagy fia, hires alispánja shoszu éveken keresztül követe, Kossuth barátjáról akarok beszélni, a kit a szomorú emlékezetű világosvári fegyver letétel szintén hontalanná, bujdosóvá tett I Beöthy Ödönről, a kinek vére minden önkény és elnyomás ellen fellázadt, a kinek neve egy egész korszak eseményeinek, küzdelmeinek nagyszerű emlékét juttatja eszünkbe. * A szomorú és gyászos emlékezetű világosvári fegyverletétel után a haza legbűbb és legjobb fiai bujdosókká, legtöbben a hóbér keze alatt elhullott áldozatokká lettek! A fegyver kiszakitatott honvédeink kezeiből, s oda tetetett az orosz hadvezér lábai elé annak jeléül, hogy - meghodoltunk ! A váltságos napokban elesettek vére megaztatta, termékenyebbé tette a haza drága földjét; a antok felett — melyek alatt annyi vitéz honvéd alusz. ^íai számunkhoz fél iv melléklet sza örök álmait — rohanva menekült a ki merre tudott, nehogy ők is életükkel lakóijának azért, hogy a szabadság, és függetlenség kialvásának érdekében szolgálatot tetek. — Számosán elvérzettek a harezmező balottain kívül, a hóhér és bakó véres keze alatt, a kiknek minden bűne a szegény hazának lángoló szeretete volt; a kik életükkel fizették meg azt a jogos harezot, mely nemzetünket a világ előtt ismertté, becsülté tette ! Az elvérzettek körül sokaknak sírja nyomtalanul, jeltelenül áll; mert nem tudjuk, hol, merre és mikor ontották ki vérüket és életüket — a hazáért. Hát azok hová lettek, merre tűntek el, a kik mind bujdosók szerteszéjel barangoltak az egész világon ! Hová tűntek azon névtelen félistenek, a kiknek minden reménységük a haza függetlenségének kivívásában culminált? A világosi szomorú katastropha után ment ki merre tudott: menekültek a haza hű fiai külországokba, idegen földre. - Haynau — az átkozott — nem ismert kegyelmet. — A camarilla jól választotta meg benne eszközét; ö képes volt a magyarok lemészárol tatás ára j A camarilla ... a camarilla . . .! Arad alatt a vértér még ma is, sokáig, örök időkig fog állani. — Az a kis barna gránit emlékkő — ott az uj-aradi országútiéi balra mutatja a nemzet történetéből a legszomorubb évet és napot: 1849. oct. 6-kát. — Én ■ mikor láttam azt az igénytelen emlékövet, önkénytelevan csatolva, nül kicsordultak könynyeim ! De ki ne is könyeznék a kicsi temető látára: a hol szegény hazánknak 13 hű fia vérzett el a bakó véres keze alatt ? * Beöthy Ödönről ígértem beszélni. — Elbeszélem annak a napnak történetét, melyet Ajkán és Bódén töltött. — Az egész 1849-ben szeptember hó végével történt. — A világosi szomorú katasztropha után Beöthy Ödönnek is bujdosni, kellett. Kossuthot elkísérte a határig, le a Dunáig. Kossuth erősen küzdött a gondolattal hogy visszatér a haza szent földére, hogy nem buj- dosik ki, feláldozza életét. Beöthy Kossuthot ezen szándékáról lebeszélte, és kérve mondta neki. „Öcsém ne térj vissza, te még fiatal ember vagy, reád nagy dolgok várnak.“ Kossuth kimenekült; de Beöthynek is bujdosnia kellett. — A végzet hosszú bujdosás után Tolnán, So- mogyon és Zalán keresztül Bódénak Ajkára vezette. Ajkán is töltött egy éjét. — Bódéra a Boday család ősi vendégszeretetéről híres házához szállott, a honnót éjjelre — az akkori evangélikus lelkészhez jött. — A Boday család egyik tagja, — bajól emlékszem Boldizsár — Kiss Jáuos ajkai ev. lelkész urat kihivatta Bódéra, és a nagy titkot, hogy Beöthy Ödön Somogyból hozzájuk érkezik — reá bizta. — Elmondotta a szeplőtelen a, tiszta — becsületességü lelkésznek, hogy Beöthy Ödön érkezik hozzájuk — kocsis képében ; és azt szeretnék, ha az éjét Ajkán — a papiakban, — mint nem gyanús helyen nyugodtan tölthetné. — Megállapodtak az álnévben is, hogy Beöthy Ödön Szabady nevet fog viselni, és foglalkozására nézve szegény kocsis ember; a ki tisztelendő Kiss János urnák sógora, feleségének közeli rokona — Kottáról. — Beöthy Ödön az előrejelzett napnak délutánján csakugyan mégis érkezett Bódéra — mint kocsis ; viselvén kocsis kalpagot és kocsis ruhát. A Boday-család rögtön beizent Kiss János űrért, hogy jöjjön, siessen itt van rokona Koltáról: Szabady Ferencz személyében megérkezett. A kedves jó öreg úr sietve ment; s csakugyan ott is találta rokona személyében — Beöthy Ödönt. — Estefelé bejöttek Ajkára. — A Boday család e- gyik férfi tagja is elkísérte őket. — Az éjét Beöthy Ödön Ajkán töltötte. Az a ház, a melyben bált a szobával e- gyütt ma is éppen úgy áll, mint állott 1849-ben. Este vendégek érkeztek a Kiss-családhoz: Puzdor János és Trsztenszky István urak személyében. Mindketten jó hazafiak voltak. — A jó tisztelendő úr bemutatja nekik kocsis rokonukat, feleségének közeli atyjafiát; de Beöthy Ödön kissé megijedt tőlük s mindaddig nyugtalanul érezte magát mig egy kinálkozó-alkalmas perezben meg nem súgja Kiss János Beöthy Ödönnek, hogy ezen urak tói nem kell félni, ezek jó emberek, jó hazafiak. — Később a látogató-vendégek száma: Szilvágyi Károly úrral szaporodott.
