Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-08 / 10. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 10. szám. Szombat, márczius 8. ELŐFIZETÉSI Egész évre ............................. Fé l évre.............................. Negyed évre......................... ÁR AK: . . 6 frt — kr. . . 3 frt — kr. . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. aRMfS&SH üüfill Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. A hit szava. Veszprém, márczius 8. (K. T.) Az erkölcsi romlás, a lelki sülyedés ijjesztő mérvben dönti le a társadalmat magasztos, nemes pi edesztáljáról az erkölcstelenség, a büuökha- lálos örvényébe. A müveit körökben modernné válik a sikkasztás, csalárd bukás, házasság törés, magzatelhajtás; mániává válik a párbaj, az öngyilkosság, 80 éves aggok s 10 éves apró sihederek minden nagyobb teketória nélkül felkötik magukat s a föld népe vegyest gyilkolja egymást, apját, anyját, testvérét s mindenkit a kit megunt, gyűlöl, ragy akinek halála reánézvo kívánatos, hasznos. így van ez az egész országban s igy Veszprém megyében főkép. Ez a vármegye pedig egykoron, mint vezérszö- vétnek világította a hármas bérezek szent országát. Itt vivatott a magyar kereszténység diadalmas nagy csatája a pogányság ellen s innen eredt szét a szeretet vallásos, szentséges szent hite szerte a szent király apostoli birodalmára. A hit! A hit ! Ma nincs hite senkinek. A családi kötelék megtágult; fiú az apát, testvér a testvért csak érdektársuak tekinti; a házasfelek ügy vannak, mint az egymástól elkapcsolódni nem tudó rabbilincsek s a társadalom nagy állaga nem hogy segítené egymást a létért való őnfentartási nagy küzdelemben, de ellensógkint tör egymásra; irigyli egymás jólétét, csalja, lopja vagyonát, rabolja jószágát s legyilkolja, — ha útjában áll. És nem rémlátó fant ázia az, bár borzasztó___ a szomorú, végzetes valóság. lm, pillantsunk csak egy évre vissza Veszprém vármegye történetébe. Ez ősi székváros kerületében sincs egyetlen egy község sem, hol rablás, gyilkosság, öngyilkosság nem fordult volua elő csak e rövid idő alatt is. Ki- rablott, agyonlőtt embereket találnak lépten-nyomon erdeintben, rablóbandák törnek be majd-itt, majd-ott; statáriumot hirdet a kormány s a rablás, gyilkolás tovább foly s az igazságszolgáltatás, a törvény hatalmas fórumai tehetetlenül, csüggedt fatalizmussal nézik az általános romlást. Mert meglazultak az erkölcsök, semmit érő lett az élet értéke s alaktalan, érthetetlen a vallás fogalma — a hit! Hajdan ihletett, fenkölt szívvel szerették az emberek az Istent, ma bűnös, félő, remegő szivvel csak félik Öt. S hányán, akik őrült atheus agygyal mégcsak nem is félik ? A kik megtagadják?___ Urc h. A mi fürdőink télen. Balaton-Füred. Oda künt jártam Magyarország legszebb kertjében, Balaton-Füreden. A hosszú sétasorok mellett, lombtalan fák közt susogott a tavaszias szellő, a Balaton fodros hullámai közt, közel a parthoz, a napos helyeken apró halacskák játszadoztak az átlátszó vízben. . . . Mindenütt csend, mindenütt némaság honol, óraszámra nem látni egy embert a ligetben, csak a gályák suhogása, csak a lehullott sárga levelek száraz csörgése hallatszik, szomorú hangon annak; aki a pezsgő élet vidám zaját, lég a madarainak édes danáját, a fürdő hölgyeinek ezüst hangú kaczagását szokta volt hallgatni e helyen... . A színház is néma, a vándor madarak távozásakor Eszembe jut egy régi história. Bellaágh József a derék vörösberónyi esperes plébánossal történt. Egy fiatal, modern földbirtokos henczegett előtte arról, hogy biz ő nem ad a hitre semmit, neki a vallás semmi; ő bizony dolgoztat vasárnap és ünnep nap is .... s az őjmunkásai szívesen is dolgozhatnak, mert — megfizet érte. A pap csak azt kérdezte akkor az ifjútól, hogy mit gondol, kinek-minek köszöni hát ö, ha cselédei s a szegény legények majdan ki nem rabolják, kazaljait fel nemgyujtják, pénzéért meg nem gyilkolják ? .... Nem-e a nép, a cselédei Istenfélésének, hitének, erkölcsének, mely jobban hat reá, mint a nem ismert törvények súlya. S ha elvonja cselédeitől a vasárnapi s ünnepi napok szabadságát s evvel azt az alkalmat, hogy egyházaikban a hit- s az erkölcsben megerősittetnének s a helyett rövid pihenőikben esti korcsmázás, pálinkázás közt elerkőlcstelenednek, hiteikben meglazulnak: nem-e inkább félhet a kiraboltatástól, meggyilkoltatástól. Az ifjú ember megszívlelte a hideg ész s a nemes szív szavát.............. Ny újtsunk módot a népnek, hogy visszatérjen a hit, az erkölcs útjára. Megyénk elei, kereskedői, birtokosai, cselédtartó házfejei hassanak oda, hogy a nép betartsa a vasárnapi munka-szünetet s legalább e napon hallgassa meg Isten óvó, vezérlő szavát .... Mert a hit s az erkölcs erősbödésével mindinkább meg fog gyöngülni bennük a hajlam a rosszra, kevesebb lesz a bűn, kevesebb a szerencsétlen ember. Nem napok müve ez, de egy ujjászülő megvált korszaké. De e korszak első napját a romlás 12-ik órájában, immár meg kell kezdenünk! * A helyi szárnyvasut ügyében tegnap pénteken délelőtt értekezletet tartottak a városházán a vasút engedélyes alapitói. Itt voltak többek közt Niedentbal s Kokn urak, mint fővállalkozók Becsből, Todesco báró képviselője, a nagy-vázsonyi uradalom igazgatója , továbbá Véghely Dezső alispán. Bezerédj Viktor t. főjegyző^ Paál Dénes főmérnök, Halassy V ilrnos, Balogh Károly urak stb. Az(alapitók előterjesztették, hogy ők s Páz- mándy Dénes ur az összes 80,000 frtnyi költség nagyobb részét 48,000 frtot hajlandók befektetni a vállalatba, ha a többi 32,000 frtot a város polgárai, mint érdekelt felek jegyeznék. Az uj terv szerinti vasúti indulóbáz vagy a Todesco-házba (a vásártér mellett) vagy a város szélen, a Galambház s Kreutzer Antal fogadója közti nagy telken (a kőbányányával szemben) fogna építtetni. Ez alapon a végrehajtó bizottság legközelebb meg fog alakulni, miről jövő lapunkban fogunk szólani. Addig’is szivünkből üdvözöljük a derék kezdeményezőket, kik se. gédkezet nyujtnak im arra, hogy városunk életerőst* helyi forgalomhoz jusson. Láng Lajos beszéde az iparos kérdésben, a képviselbháznak február 21-én tartott ülésében. Ide igtatjuk, pro — memento móri. Láng Lajos: Akvalifikácziótólnemvárja azon eredményeket, melyeket hozzá kötnek és azt tartja, hogy az eredmény nem csupán az volna hogy az iparosok reménye illúziónak bizonyul, de sok baj is származnék a kvalifikáczió elfogadásából épen az iparosokra. A létező bajok orvoslását az itt felszólaltak közt senki sem várja a kvalifikácziótól s csak azt a hasznot lehetne attól remélni, a mit Apponyi gróf mondott, bogy a kontár munka ke- vesbedni fog. Ezzel szemben utal arra, hogy nemcsak Ausztriában, de az ipar egyesület keblében is elismerik, hogy az iparosoknak 90—95 százaléka olyan, a ki az itt megálapi- tott kvalafikáczió kellékeivel bir. De másrészt okvetetlenül bizonyos bajok származnának a kvalifikáczió meyállapittásából. Van egy csomó iparág, mely nemcsak a nagy ipar fejlődése, hanem a technika tökéletesedése következtében elpusztult. Az ilyen iparos ma, midőn látja, hogy nemtud megélni, próbál valami mást, és épen az ilyen szegény embernek, kit tényleg legnehezebben sújtanak a mai konkurrencziális viszonyok, nem hogy segítséget nyújtanánk, hanem megkötjük a kezét, hogy tisztességgel megélhessen. A mit az iparegyesület javasol, hogy attól, a ki többféle ipart üz, kívánjuk a kvalifikácziót és a külön dijat, az gazdag embernek nem árt; megfizeti a dijat, s állít oda egy üzletvezetőt, de azt a kis mesterembert, a ki a falun többféle ipart is üz egy személyben, az ily intézkedés leginkább sújtaná. Hivatkozás történt az osztrák viszonyokra. Ezzel szemben megjegyzi, hogy Ausztriában a szoczializmus épen az uj ipar törvény óta öltött nagyobb mérveket, mert ott, a hol az iparosok meg vannak kötve és nem választhatnak szabadon és nem térhetnek át egyik iparágról a másikra, ott, ba beköszönt a nyomor, mindenre hajlandók az emberek. Megjegyzi, hogy elfogadja azt, a mit Hegedűs az iskolai bizonyítványokra vonatkozólag mondott, valamint azt is, bogy a más iparágban töltött idő beszarni Hassák. Végül az iparos részről való folyamodás tárgyában a határozást nem az ipar tanácsra, hanem az első fokú iparhatóságra, a helyhatóságra kívánja átruházni. A kvalifikáczió elfogadását tehát ahhoz köti, hogy egyrészt a már egyszer kvalifikált önálló iparos szabadon térhessen át más iparágra is, és ugyanegy iparos, ki valamely mesterségre a kvalifikácziót megnyerte, más ipart is űzhessen. Iparosok, olvassátok s ítéljetek. Jön a választás, — válaszszatok! elbúcsúztak innét a színészet vándor madai’ai is, hogy a népes, zajos városokban keressenek maguknak jobb hazát a télre. A főtéren az üzletek többnyire zárva vannak, csak a gyógyszertár és a Koller-féle kereskedés van nyitva, az egyikben, hogy télen is mérhessék a mediczinát a betegeknek; a másikban, hogy kiszáradt, ropogós végű szivarokkal szolgáljanak az egészséges tüdejű halandók számára. Megálltam ott a savanyú-kút szélén ; a jóízű sava- nyúviz csak úgy ömlött ki a vascsövekből. Egy öreg anyóka meglátott a szemközti ablakból, megszánta el- bagyatottságomat s egy üveg pohárral jött segítségemre. Megizleltem a kút vizét, ügy tapasztaltam, hogy sokkal erősebb, mint a múlt nyáron volt. Ezt erősítette az a jószivű öreg asszony is, aki úgy nézett ki ott a kút kőpárkányáu ülve, mint ha legalább is egyidejű volna a Balatonnal. A gyógyterem, a nyáron népes vendéglők mind, mind zárva; csak az Eszterházy-féle vendéglő aljában van nyitva egy kis ajtó, ott kaphatnak azután meleg ételt azok a jó füredi munkások, akik ott munkálkodnak szakadatlan ;. . télen, nyáron. . . Ahogy ott a puszta virágágyak között jártam, fölöttem ott állt Kisfaludy Sándor szobra, sokkal arányosabb, sokkal szebb, mint volt az a régi, mely nagy fejéről volt nevezetes országszerte. — A virágágyakon már ott volt a tavaszi munkának, a gondos kertészkezeknek a nyoma. Látszott az itt-ott megkezdett munkán, hogy Balaton-Füredet, még szebbé, sokkal szebbé akarják varázsolni a jövő esztendőre, mint a minő volt a múlt esztendőben, vagy volt valaha. Hátul a liget fasorain túl, uj meglepetés várt íeam. A múlt evben puszta szántó földet, szép fenyves csemetékkel láttam beültetve lenni. Mennyi élvezettel fog sétálni ezek alatt valaha a jövő nemzedék ! s hányán fogják áldani majdan az egészséget, üdülést kereső emberek, a kezet; melynek áldásos munkája e helyet paradicsommá alakította át. ^ Daczára a hűvös tavaszi szellőnek, a csendes némaságnak, olyan jól esett itt nekem járni a lombtalan, puszta fák alatt, olyan jól esett rágondolni arra a Az enyingi kegyelem földek. A f. évi márczius hó 3-án tartott évnegyedes m. bizottsági közgyűlésről lapuunk más helyén adott tudósításunkban már megemlékeztünk, hogy e közgyűlésnek egy igen érdekes és fontos tárgya volt: az enyingi kegyelem földek ügye. Az ügy az, hogy néhai Bathyány Fülöp hg. egy 1864-ik évi jul. hó 7-én kelt adomány levélben enyingi jobbágyainak“ 80 hold földet rendelt kihasittatni „ajándék képen“ oly hozzáadással, hogy az ajándékföld, nem az egyes lakosoknak, hanem a község használatára és a jövedelmek valamely közhasznú czél előmozdítására fordittatnak. Az enyingi jobbágyoknak e földek kihasítva is lettek; annak birtokában voltak eddig, s vannak jelenleg, a jövedelmét egy jobbágy közbirtokossági'gazda által kezelték és közhasznú czélokra u. m. közös utak, hidak árkok javítására, gőzmalom építése és fenntartására fordították. Anélkül, hogy valakinek az ő tulajdon vagy birtokjogukat háborgatni eszébe jutott volna. A múlt évben azonban az enyingi városi képviselő testület nehány tagja valahogy megsejtvén miszerint ezen u. n. kegyelem földek a helyszínelés alkalmával — hogy — hogy nem — a község tulajdonául vétettek fel; azokat egy képviselő testületi közgyűlésen a község tulajdonául vindicálván s azt a község leltárába felvétetni kívánta. A képviselő testületi gyűlés ezen indítványt 32 szóval 5 ellen elejtette. A kisebbség fellebbezte a törvényhatósághoz. A trvhatóság 1883. évi júliusi közgyűlésén az ügynek békés utón leendő kiegyenlítésének megkisértése végett a T. alispán ur elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki; mely a helyszínén tartott tárgyalások nyomán azon jelentést terjesztő a mártins 3-án megtartott közgyűlés elé, hogy a kérdés tisztába hozható s békés utoni egyesség által megoldható nem lévén, tekintettel arra, hogy az ügy mint a törvénykezés terén elbírálandó magánjogi kérdés, a törvényhatóság által el nem intézhető, utasítandó a község, hogy jogainak érvényesítése végett záros batáridő alatt pert indítson, a mi meg is történt. Ez a tény állás. Tekintve a kérdés jogi természetét, mely ingatlanok tulajdonjoga körül forog, nagyon természetes dolog, hogy a vitás ingatlanok tulajdonjogának adjudica- tiója az egyik vagy másik fele részére egyedül a kizárólag törvénykezési utón az illetékes birtokbiróság jogkörébe tartozik, mely alól az el sem is vonható. S ba és amennyiben ily szempontból tekintjük a dolgot; s eltekintünk a törvényhatóságnak a községekkel szembeni viszonyától, az ezekkel szemben gyakorol- hatókfelügyeleti jogától s végre eltekintünk attól, bogy a törvényhatóság ez ügyben a békés kiegyenlítés szempontjából beavatkozott és vizsgálatot tartva a határozat helyes és más nem is lehetett. Helyes volna az esetben is, jobban mondva: csakis akkor volna helyes, ha a törvényhatóság meggyőződött volna, hogy az általa kiküldött bizottság vizsgálódásai folyamán igazoltatott, miszerint a kérdést minden apropó nélkül, most ily éles alakban vitássá tevő néhány képviselő testületi tag felfogása és okoskodása jogos alapon nyugszik. Azonban, ha tekintetbe vesszük a törvényhatópezsgő életre, olyan jól esett elábrándozni arról a fényes ünnepélyekről, melyek majdan itt e csendes napokat felváltják, . . . Gondolataim közt odajutottam a partra, ahol nyári alkonyatkor az ezüstlevelű hársak susognak a Balaton habjaival csodás dolgokról, szép tündérregékről. . . . A harsak végén egy nagyobbszabású faalkotmány ötlött a szemembe, bent emberi hangot hallottam,b e- léptem ..........Fúró, faragó, kalapáló munkás népek volta k itt, akik nagyobbszerű yackton dolgoztak. Ez a hajógyár, azok a munkás emberek Young hajógyáros emberei, az a hajó, amelyen dolgoznak báró Inkey yackatja lesz. Az élelmes angol, Yung maga is ott dolgozik versenyt embereivel, akiknek nagyobb része magyar, de akik lassan-lassan elsajátították munkaadójuktól az angol nyelvet; mig Yung apró gyermekei már a legszebb magyar kiejtéssel csacsognak hazánk nyelvén. A hajógyár oldalait az építendő új hajók tervrajza foglalja el. Mint mondják a megrendelések oly
