Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-24 / 8. szám
3. A magyar királyi közmunka és közlekedési miniszternek 294183 sz. a. kelt és a robbanékony tárgyak vasúti szállittásának szabályozása tárgyában kiadott rendeleté. 4. A földmivelési-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszternek, a Zágráb város által alkotott házalás- szabály rendelet jóváhagyó intézvénye. 5. Kis-Küküllő megye gazdasági egyesülete a romániai határzár feloldása ellen a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez intézett feliratot megküldi. 6. A felvidéki magyar közművelődési egyletnek fel hivása. 7 Győrvármegye közönségének a marhasó olcsó áron való árulása iránt az országgyűlés képviselő házához intézett felhívása. 8 A temesvári szinügy-gyámolitó egyletnek felhívása. — 9. Kenessy Károly m. t. ügyész az 1883 évi XV, t. ez. 10 §. alapján szedhető megyei pótadó kivetése, kezelése és behajtása iránt alkotandó törvényhatósági szabályrendelet tervezetét bemutatja. 10. özv. Knoll Pálné Borsódy Katalin marczaltői lakosnak Marczaltő községgel kötött adásvevési szerződése. 11. Tiszti ügyészi vélemény a Borszörcsök községnek a letelepedési dijak tárgyában alkotott szabályrendeletére vonatkozólag. 12. Szeredi Kovács János hántai lakosnak két rend* beli folyamodvány a. 13. Dereske község szegény alapjáról szóló 1882 évi számadása. 14. Dr. Róthi Ede veszprémi lakos orvos tudóri ok’ levele. 15. Horváth Pál veszprémi lakos gyógyszerész mes- t éri oklevele. 16. Kis-Lőd község 1879 és 1880 évi házi számadása. 17. Ajka-Rendek Gyepes és Kis-Jenő községek sze gény alapjára vonatkozó községi jelentések. 18. A Spangl Gábor üldözése közben elhalt Márton András volt megyei közpandur segélyezésére von atkozó iratok. 19. Balatonfő-Kajár község 1884 évi költségvetése. 20. Az enyingi kegyelemföldek kérdésében eljárt küldöttség jelentése. 21. Heimler Ignátz hódoskai bérlőnek a hódoskai pusztán keresztül vezető ut ügyében Pápa r. t. város határozata ellen közbevetett felebbezése. A Balaton-egylet emlékirata. A „Balaton-egylet“ elhatározta, hogy az 1885-iki orsz. kiállításon részt venni óhajt. E czélból Fenyvessy Ferencz orsz. képv. egy emlékiratot készített, melyet az egylet Széchenyi Pál gróf miniszterhez be is nyújtott. Az emlékirat szövegét itt közöljük: Nagyméltóságu Miniszter ur! Azon szép és beható indokolás, melylyel Nagyméltóságod a már törvénynyó vált 1883. XII. törvényt, mint javaslatot a t. Képviselőháznak ajánlotta, mely az 1885-ik évben Budapesten tartandó orsz. által, kiállítást úgy tervezi igen helyesen, hogy az „hű kópét nyújtsa az ország termelőképességének“, * legjobb ismertetője és terjesztője legyen az ipar találmányainak“ stb., „fejleszti a hazai termények kelendőségét s igy bő alkalmat nyújtson szolid vásárlásokra“ stb. Kegyelmes Uram! A múlt évben alakult „Balaton-egylet“ mely egyik szakosztálya: a köz- gazdasági által, egyenesen czóljául tűzte ki a Balaton gazdag, s specziális viszonyainál fogva különben is felette érdekes vidékének, gazdasági érdekeinek előmozdítását, igénytelen nézetünk szerint leginkább lenne hivatva, sőt tekintve Balaton vidékének a kezdeményezés terén majdnem egészen járatlan erőit, egyedül képes elősegíteni azt, hogy az 1885-ik évben fővárosunkban tartandó országos kiállításon a Balaton vidéke méltón legyen képviselve. Fájdalom, kegyelmes uram, egyletünk alig másfél éves létezése nem bir még felmutatni, a helyzet természeténél fogva oly anyagi jólétet, hogy az egylet pénztárából bármi csekélységgel is hozzájárulhatnánk a fent említett czól sikeres előmozdításához. Már pedig, — szabadjon utalnunk erre — egyletünk, szorgalmas utánjárás után késznók nyilatkoznék, ha erre képessége lenne a következőket állítani ki az 1885-ik évben Budapesten tartandó országos kiállításon: A Balaton melléki borokat és melléktermékeit, a Balaton tavában található összes halak fajait; — halászati és hajózási eszközöket, — bemutatva a balatoni hajóópitós fejlődését, a balatoni halászok eredeti, egy törzsből kívájt bárkáitól a modern vitorlásokig, — továbbá érdekes kőzeteket, s pedig nevezetesen az almádi gránitot, a badacsonyi bazalt, mészkövet és égetett mószt, barnaszént, kagyló kövületeket, — ásványvizeket u. m. a balaton-füredi és vór- kuti savanyú vizet, a keszthelyi-hévvízi kénes vizet — nád- és náddal fedett balatonmellóki házakat, halászkunyhók mintázatait, sásból készült házi ipartermékeket, s általában a balatonmellóki háziipar termékeit és mindennemű czikkeit, — balatonmellóki tákat, természetes és feldolgozott állapotban, faszenet, a balatoni fauna és flóra gyűjteményes bemutatását, a balatoni vidék népviseletét, — Balaton-vi- dékónek gyönyörű tájait fényképek, térképek közvetítésével, — végül a Balaton vidékére vonatkozó irodalmi munkákat. Kegyelmes Urunk! Nagymóltóságu Miniszter ur! Ezekben soroltuk elő Balaton vidékének kópvi- seltetósét az országos kiállításon. Meggyőződésünk, hogy a külföld, — de még saját hazánk lakói előtt is alig ismert Balaton vidékének az országos kiállításon leendő kópviseltetóse hazánk érdekében is feltétlenül szükséges. És mert épen hazánk közgazdasága- s iparfejlesztése iránt már is oly kiváló érdemeket szerzett földmivelés- ipar- és kereskedelmi Ministerium által benyújtott indoklása az országos kiállitsáról szóló törvénynek azt mondja, hogy : „a közdasági és közművelődési fejlődés-terén az ország egész bizalommal kívánja a kormány hathatós közreműködését és szívesen látja az állam támogatását“, — épen azért, mert — miként a többször idézett indokolás szerint — „a kormánynak bizonyos tekintetben kötelessége fejlődő közgazdasági helyzetünkben módot és alkalmat nyújtani arra, hogy közgazdasági viszonyaink teljesebb felismerése lehetővé váljék.“ Mély tisztelettel járulunk Excellentiádhoz egyletünk nevében és megbízásából, azou alázatos kéréssel, hogy jelen kérvényünkben bőven ecsetelt czélból, melynek elérésére ma elegendő anyagi érővel nem rendelkezünk, méltóztatnók Nagyméltóságod a Ba- laton-egyletnek, a Balaton vidéke orsz. kiálllitáson leendő képviseltetésére anyagi segélyt adni. Kérésünk ismétlésével maradtunk Nagyméltóságodnak, kegyelmes Urunknak Budapesten 1884. február 18. alázatos szolgái Gr. Nádasdy Ferencz Szalay Imre az egylet alelnöke. a gazd. egylet elnöke. Jókai Mór Gr. Esterházy Mihály szak. oszt. elnök. szak. oszt. elnök. Fenyvessy Ferencz szak. oszt. elnök. A hulla mozog — a bűz terjed. Veszprém, február 21. A veszprémi takarékpénztárnak, múlt szombaton február hó 16-án tartott választmányi ülésében Szabó Imre nevű egyén, szokott arczátlan brutalitásával megtámadta e pénzintézet titkárát, — a ki egyszersmind ügyvédje az intézetnek;— s egyeshibáit, mulasztásait felsorolván, fegyelmi eljárást indítványozott ellene folyamatba tétetni. A takarékpénztár választmányának tagjai nem hozhattak védelmérefelsemmit; mert valóbankövettettek elmulasztások, melyek az intézet szabályaiba ütköztek. A takarékpénztár ügyésze az eljárás után oda volt kényszerítve, hogy lemondjon több évig viselt tisztjéről. Ez az érem egyik oldala . . . A másik oldala pedig az, hogy ugyan ez a Szabó Imre nevű egyén, ki Mozgay Antal takarékpénztári ügyvédet febr. 16-án megtámadta ; e támadást két héttel megelőzőleg már bejárta e pénzintézet választmányának egyes tagjait s szavukat kérte arra, hogy a takarék pénztár ügyészi állására öt válasszák meg. Ekkor még nem volt az az ügyészi állás megüresedve. Ha más egyénről volna szó, ki ezt az eljárást elkövette ; akkor lehetne csodálkozni azon, hogy egy emberf aki ember és iskolákot végzett ; ilyen nyomorult ténykedésre tud lealjasodni. Itt azonban ismerve a tényezőt, az eljárás fölött nem érezhetünk meglepetést; méltó volt az emberéhez. De éreznénk meglepetést akkor, ha a veszprémi takarékpénztár választmányának tayjai közül akadt volna egy olyan, aki oda Ígérte volna szavát ez egyén megválasztásához. Mert egy pénzintézetnek erkölcsi tekintélyének kell lenni. Már pedig, ha tisztviselőjévé választ egy olyan egyént, aki erkölcsi halott, aki olyan oldalán kapott sebet a közélet, a nyilvánosság küzdterén, mely oldalán nem fogja azt begyógyítani két éves feledékeny- ség, de nem egy egész élet sem: akkor az az erkölcsi tekintély nem fog növekedni. A veszprémi püspökség vagyonához semmi közünk nincs, de a takarékpénztár oly intézet, melyben a nagy- közönség számos tagjának fillérei vannak, közintézet) melynek mozzanatait szemmel kisérni hírlapírói kötelességünk. Kötelességünk rámutatni az oly tünetekre, melyek ez intézet erkölesi, vagy anyagi kárára lehetnének. Már pedig azt erkölcsi csapásnak kell tekintenünk egy intézetre, ha egy elsőrendű tisztviselői állásra nem tud más egyént szerezni, mint egy erkölcsileg halott embert, ha választmányának tagjai, — bár milyen mellékkörülmények folytán is, — magukat, azonosítani kénytelenek egy oly emberrel a megválasztás által. De nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy két évvel ezelőtt ugyan az a Szabó Imre — aki most egy pénzintézet ügyésze akar lenni — egy városi közgyűlés alkalmával, midőn arról volt szó, hogy egy behajthat- lannak nevezett és törültetni kért nagyobb összegről ki- mutattassék az, hogy az nem behajthatlan, de már 12 év előtt be is hajtatott szegény városi polgároktól, de a várospénztárába be nem fizettetett, hanem e helyett csalárd utón behajtatlannak mutattatott ki, mondjuk, az a Szabó Imre volt az, ki e corrumpált városi viszonyoknak ezt a kinövését takargatni igyekezett; sőt mi több, az ilyen eljárásért bizalmat akart a közgyűlés által szavaztatni. Aki ilyen ügynek procátora volt, az nem lehet ügyésze egy pénzintézetnek. Midőn tehát a veszprémi takarékpénztár választmánya megfogja ejteni ügyészi választását; akkor mérlegelje meg a körülményeket, akkor tarcsa tiszteletben ez intézet erkölcsi tekintélyét és választását ejtse meg úgy, hogy a megválasztott tisztességes ember legyen, méltó az intézethez s méltó a választmányhoz . Ezt várja tőle az érdeklett nagy közönség. Vidékről. Herend, febr. 23. 1884. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez. — Engedje meg tek. szerkesztő ur, hogy becses lapjának legutóbbi számában közlött „Felhívás“ czimü czikkre néhány megjegyzést tehessek. Tudom, hogy emlékezni fognak tisztelt iparos uraim azon időre, mikor Magyarországnak lejárt Aust- riával kötött szerződése s országszerte megindultak a mozgalmak, miszerint az önnálló bank és vámterületet léptessük életbe, mert e nélkül Magyarország ipara, és kereskedelme ki lesz Ausztriának szolgáltatva. Hajói emlékszem Eötvös Károly országgyűlési képviselő ur, Veszprémmegye közönségét, a megye gyűlésén figyelmeztette és ismert szónoki tehetségével iparkodott felvilágosítani mindenkit, bogy Magyarországnak mennyire érdekében áll, hogy önálló vámterülettel rendelkezzék ; indítványozta, hogy a megye közönsége írjon fel a kormányhoz, és az országgyűléshez, hogy a mihez az országnak joga van, azt tőlük a kormány el ne alkudja. É s mi történt ez indítványra ? csakis tiz enhárman szavaztunk r e á! A becsületes indítvány elbukott akkor igen sok iparos urnák örömére. Higyjék el tisztelt iparos uraim, hogy Magyarország ipara nem fog megjavulni semmiféle korlátozás által sem, ha Austriának fejlődöttt ipara, szabadon özön- lik a nyakuukra, a mit csak önálló vámterület által lehet korlátozni. Én ugyan az uj ipar törvénynek revíziójától nem vártam iparunk érdekében semmi javulást, mert hát hiszen, ki képviseli az országgyűlésen a kereskedelmet és az ipart ? Vájjon van-e ott valaki, habár száz oskolát végzett tudományos ember is, a ki a száz és százféle mesterségnek a titkait, annak jó és rossz oldalait úgy ismerhesse, mind a ki azt megtanulta ? Hogy tudjanak azon tudományos urak valami mesterségnek mikénti gyakorolhatásáról tiszta képet magunknak alkotni, mikor valami mesterségnek titkáról még fogalmuk sincsen. És ez uraim tökéleten igy áll és hogy ez igy van, annak ismét saját maguk az okai, a tisztelt iparos urak, mert hát nem kellene-e egy pár százezer kereskedő, és iparosnak, magát az országgyűlésen képviseltetni ? vájjon nincsenek értelmes kereskedők, és iparosok, a kik ott az ország gyűlésen helyet foglalhatnának ? Hát ne csodálkozzanak uraim, hogy aztán ilyen sehuss-sehall-féle törvény javaslattal örvendeztetik meg Magyarország iparosait, hiába lesz miuden gyülésezés, hiába minden agitatió, mirajtunk más nem segíthet, mint az önálló vámterület. Hanem ahhoz meg önálló emberkell ám a g á t r a I Fejes Dániel. Balaton-Filred, febr. 22. 1884. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez. — Balaton-Füreden nyári évad alatt, hogy élénk az élet, azon kételkednünk sem lehet, de azért nem szabad hinnünk, hogy az év más szakaszai csak unalommal telnének el, mert hisz igen szépen gondoskodik annak távoltartásáró 1 a város két lelkes férfia, hogy B.-Füred városa minél több életerőt szívjon magába, s egyszersmind polgárainak is örömet okozzon. Pár évvel ezelőtt a városban előforduló gyakori tüzesetek, arra bátorították Reményfy Jenő ur, volt bpesti önkéntes tűzoltót, hogy a polgárság körében, egy tűzoltó-egyletet alakítson. Indítványát a legalkalmasabb helyen és időben velős szavakkal indokolta, s a város polgárai magukévá tették az eszmét, mely meg i s testült.. Ma már van csinos őrtanyájuk, uj szerkezetű fecskendőik s tűzoltó-szerekben is gazdag, s felülmúl e tekintetben B.-Füred nálánál sokkal népesebb és gazdagabb városokat. S ha kérdezzük, hogy minek köszönheti a város mindezt ? Bátran megmondhatjuk, hogy Reményfy Jenő urnák és áldozatkész polgárainak. Reményfy Jenő ur főérdeme az: hogy nem mulasztott egy kedvező alkalmat sem, mint az egylet főparancsnoka, hogyannak érdekeit elő ne mozdította volna s czélját elérje, a polgárság pedig nem kímélte megtakarított filléreit. A múlt évben ilyenkor majd minden héten táncz- mulatságot rendezett s mig a polgárok jól mulattak, azalatt a tőke növekedett. Szüretkor pedig az egylet tagjait a bor collectálására beszélte rá, s mindegy 46 akó bor ára folyt be, ennek következtében az egylet pénztárába. Ez évben is már az egylet egy tánczmulat- ságot tartott, mely ismét szép jövedelmet hozott. A jövő vasárnap — mint halljuk — újra egy táncz-mulatság rendezése van kilátásba helyezve, mely nem kevésbé jövedelmezőbb és látogatottabbnak ígérkezik, mint az előbbi. Ámde B.-Füred, nemcsak tűzoltó-egyletével, hanem „Polgári dalegyletével“ is büszkélkedhe- tik, melynek alapitój a, s fáradhatlan elnöke Nagy Áron ur, a szeretetház igazgatója. Ezen egyletet is felkarolta a polgárság, s tagjai száma a 30-at meghaladja, bár a tagsági-dij kissé magas. (Egy akó bor évenként, melyet a szeretetház javára engedett át a nemeslelkü elnök ur ) Az egylet alig négyhavi működése után f. hó 17-én mutatta be magát a közönségnek, az általa rendezett dalestélylyel egybekötött táncz-mulatságon. Sók szép, nem várt idegen vendég gyűlt össze, a dalegylet tágas ismeretséggel biró tagjai hívására, de nem is bánta meg senki, hogy részt vett e mulatságon ; mert ha bár a szépen feldíszített városház nagyterme szűknek bizonyult, zsúfolásig megtelt, s ennek folytán a tyúkszemekre rossz idő járt, azért mégis kivilágos-ki virradtig jól mulatott a közönség. A táncz szüneteket az ifju-egylet szebbnél-szebb dalokkal fűszerezte, s fényes tanujelét adta előmenet lének, melyért a köszönet és elismerés Nagy Áron urj ■ illeti. — A szünóra alatt az egylet kiküldött választanán; által összegyűjtött sok értékes tárgy lett kijátszva, belépti jegyek a tombola jövedelme és a felülfizetése bői, — mint mondják — 100—160 frt. folyt be. Az általunk ismert hölgyek névsorát a követk zőkben sikerült össze állítanunk: Bedegi Lidia és E tike, Bedegi Pálné, Bertók Józsefné Bereczky Sá dorné (B.-Kisszöllösről), Bereczky Zsigmondné, Chepi Imréné, Fahrmann Mihályné, Ns.- Pécsei, Fertig ] renezné, Hardy Gézáné, B-. Kisszőlős, Horvát Lii Lovas; Hordós Veronika, Kaszás Istvánná és Lidia ánya, : F.-Eörs, Kenessey Józsefné, Kűngös, Kényéi Gáborné, Kenyeres Julcsa, Kook Imréne, Komjál Pálné, Kovács Emma és Mariska, F.-Eörs : Kutasy ] réné, Julcsa leányával, Nagy Áronné, Nagy Zsó Lovas, Pálfi Gáborné és Pálné, Bóka Lajosné és Mihály Sary Nellike, Sary Lajosné, Ns. -Pécsei, Segosdy AJ lósné, Somogyi Dénesné, és Károlyné, özv. Somogyi rolyné, Somogyi Imréné és Sándorné, Szalay Péremé Lina leánya, F.- Eörs, Szabó Dánielnó és Gábor Szűcs Juliska, Berhida, Tolnay Istvánné, Torma Gyűl Ns.-Pécsel, Tosky Károlyné és Nellike leánya Toth- zsonybol, Varga Jánosné, Varga Lidia és még mások Statárium Veszprémmegyében Február 16-án ült össze, a rögtönitélő bíróság rosunkban, hogy Ítéletet mondjon Jakab József tényi lakos csavargó napszámos fölött, kit a esendő a napokban elfogott és a törvényszék előtt azzal v hogy január 29 és 30-ika közti éjjel a Bakonyban Vilmos pusztán Somogyi István csősz lakószobáját ablak betörése után behatolt, a bent levő Somogyi vánnét egy dunyhával letakarta és azzal fenyegette kimer buini alúla, agyonszurja s ezután egy sz télikabátot s 3 pár fehérruhát és 5 frt 8 kr. kész] elrabolt. A rögtönitélő bíróság a következőkép ala Elnök dr. Laky Kristóf kir. kamarás; szavazót Berky Károly, Karácsony János, dr. Hankóczy Sá és Köves János; pótbiró Horváth Kálmán; je] Mezriczky és Vlasies. A vádló hatóságot Udvardy Cí Vince kir. ügyész képviseli. A bíróság megalakulása után bevezetik a vádi Fegyveres őrök közt lép be a halálra rémült Jakal zsef s alig bírja elmondani a hozzá intézett kérdés hogy csetényi születésű, 39 éves, nőtlen, napsz; állandó tartózkodási helye nincs, legutóbb Szt.-i gyön (Komárommegyében) lakott, de mivel valaki el az „igazságot“, mit volt tenni, múlt hó 27-én el: haza, Cseténybe s oda 29-én meg is érkezett; má felé járt az idő, hát nem is akarta zaklatni a bíró mat az „igazságáért, hanem betért Tóközi nevű jr hoz s ott vacsorát kapott ; azután kiment a birkái és ott lefeküdt s aludt reggelig ; reggel elment a hoz, kiváltotta]az „igazságát“ svisszament Szt.-Gyö: onnét azután két zsandár ide hozta s most itt s ártatlanul, mint a ma született bárány. Ezután előlép Somogyi Istvánné a Csete félórányira fekvő Vilmos majori csősz felesége s elm hogy múlt hó 29-én éjszaka, megkopoktatják szc ablakát s mintán férje nem volt hon, ő szörnyen ijedt s moccanni sem mert. A következő pillanatb; esik az ablak rámástól, s ő fölakart sikítani, de már ott állt egy ember az ágya előtt, s azt m hogyha megmozdul, a halál fia ; ezután a másik levett egy dunyhát arabló s azt az őfejéregyömö Ő iszonyú rémültében mozdulni sem mert, hát n kor az a gazember az asztalfiából elővette a nagy azt mondta, hogy azzal szúrja keresztül, ha me mozdulni. Halálos ijedelemben volt, mialatt a : szekrényből 5 frt 8 kr. készpénzüket, fehér r és az urának egy szürke téli ködmönét magához és iszonyú fenyegetés közt eltávozott. — Mikor ment, egy pillanatra kinézett a dunyha alól s kendővel bekötött fejű nagy szálas paraszt-form bért látott gyertyával kezében távozni. Csak r óra felé mert fölkelni s ment át a szomszédba juhásznéhoz s elbeszélte neki a rémes esetet. Jakab József tagadja, hogy ő lett volna ez törő, s Kéri István, Bátor József juhászbojtárol alatt bizonyítják, hogy Jakab József ezen az é ott hált velük Csetónyben a birka akolban, sőt B juhász számadó is bizonyítja, hogy éjféltől fo óráig ő is ott látta, mikor ezalatt az idő alatt i nyokat szoptatták. Jakab József alibije minden kétséget kizár igazoltatván, az ügyészvádlottfelmentését inditv: mire a védő beszéd meghallgatása után a törv fel is mentette s nyomban szabadon is bocsátott így végződött a Jakab József esete. Mikor elbocsátották megkérdeztem tőle,ho nagyon az akasztófától? így válaszolt: — Má i el voltam rá szánva, pedig iszonyúan rösteltem dolgot. “ No de most már nincs mit röstelnie. Újdonságok. * A Veszprém -jutási szám; ügyében folyó lió 28-án esetleg 29-én az ös deleiteknek értekezlete fog megtartatni város Ez értekezleten, melyben a legfőbb érdekelt heim lovag és Pázmándy Dénes orsz. kép részt veendnek a vég megállapodások fog gyaltatni.
