Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-22 / 47. szám
Szombat, november 22 • 7 Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 47-dik szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ........................................6 frt — kr. Fé l évre ..............................................3 frt — kr. Ne gyedévre........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szóm küldendők. Hirdetésels: és er els a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nvilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratols vissza nem a,d.a,tn.aJs. Veszprémváros költségvetése. Veszprém, nov. 21. E b. lap mai számában van közölve a Veszprém városi jövő évi költségelőirányzat, melynek eredménye az, hogy Veszprémváros az 1885. évben összesen 108 ezer forintot fog fizetni adóban, e között 27 ezer és háromszázhuszonöt forintot községi pótlékképen, minden adóforint 32 krajczárjával számítva. Valóban elrettentő ez az állapot. Mig 1876-ban az összes adó 66 ezer forint volt s községi pótlékban 6428 irtot kellett fizetni, addig ma 27.000 frtot kell községi pótlékban kiróni a lakosságra. Persze 1876-ban, ezelőtt 8 évvel még más világ volt. Akkor pl. a városi összes tisztviselők évi fizetésére 12800 frtot költött a város, ma 8 év után pedig, a költségelőirányzat 4. és 19. tételei szerint fizet ösz- szesen 18,800 frtot. Hát 8 év alatt csak a tisztviselői dijjak emelkedtek 6000 forinttal. 1876-ban a községi pótlék, az úgynevezett kolduspótlékon kívül 10 kr. volt adóforintja után, ma meg már 24 kr. az; tehát majdnem harmadfélszer annyival nőtt a teher. Pedig hát az alatt a 8 év alatt a város több birtokát készpénzzé is tette, s itt ott jelentékeny jövedelmi emelést tudott felmutatni, s nem hogy könyült, de nőtt a teher. Hát hogy áll mégis a dolog. Úgy áll, hogy itt ebben a városban az adminisztráczió nem azért van, hogy a lakosság érdekei megóvassanak, hanem azért, hogy minél több ember jusson a város kenyeréhez egy-egy újabb hivatal által. Micsoda arány például az, hogy a m e- g y e nem költ el többet az administrációra, mint 76,000 forintot; maga Veszprém város pedig költ magára 46 ezer forintot?! Persze, ha a rendőrök ruháira 1900 ftot, előre nem látott kiadásokra 1600 frtot, a télen át való éji őrökre 330 frtot, az ördögárokra 1500 frtot költünk, akkor indokolt a budget 16-ik tétele is, mely az adóvégrehajtások költségeire 1600 forintot előirányoz. Természetes, hogyha a lakosságnak ily busásan kell viselni a terheket, nem bírja el azokat, s azért kell jóelőre pénzt teremteni arra, hogy legyen miből fizetni az adóvégrehajtásokat. Nem lehet e b. lap szűk keretein belől oly behatóan foglalkozni ezzel a szomorú állapottal, mint a hogy aít az ügy fontossága és szomorú volta megkívánná, de jól teszi e város minden polgára, ki gondol a jövővel, ha elejétől végig gondosan tanulmányozza ezt a jövő évi költségvetést s aztán tisztába jön a helyzettel. Mert úgy, a hogy állapotainkat ez a költségvetég jelzi, igy nem állhat meg ez a város soká, mint rendezett tanácsú város. Ezeket az évről-évre növekvő terheket ez a szegény polgárság nem bírhatja el. Hisz a száraz statisztika közel 4000 embert tüntet föl e városban, melynek semmi biztos keresete nincs s reggel úgy ébred, hogy nem tudja, mit fog, vagy fog-e egyáltalán valamit enni. S van harraadfélszáz oly nyomorult ember itt, kiket mint koldusokat fizet a városi polgárság hetenkint, évi 5 ezer forinttal. Hát már most a többi 8000-nyi, gonddal élő, tőkéjét fogyasztó többi polgárság fizet aztán évi 108,000 forintot adóban, saját magára, hivatalnokaira s szükségleteire elköltve 46,000 forintot. Uraim! Ez nem mehet tovább igy! A ki nem bir hintót tartani, járjon gyalog. Ha nem bírjuk el a rendezett tanácsú város terheit, hát számoljunk le evvel a parádéval, s legyünk nagyközséggé. A szegénység nem szégyen, s a város jól teszi, ha mielőtt polgárait egészen kivetkőzted nagy adóterheivel, inkább a parádésallangokat dobja el magáról. Nincs semmi kilátás arra, hogy a város jövedelmi forrásai, forgalma, üzletvilága emelkednék a jövőben, s nincs kilátás arra, hogy a jövőben kevesebb legyen az adó s a pótlék. De igenis alapos a kilátás, hogy ezek a terhek, mint eddig 8 év óta, mióta rendezett tanácsú város vagyunk, ezután is csak emelkedni fognak. Hát ha már most elviselhetlen a roppant teher — mi lesz később. Gondolkozzék komolyan e város minden polgára, s a város atyjái vessék magukat közbe, mikor ez a költségvetés tárgyalva lesz. Romlásunkat meg kell akadályoznunk, s a kisebb érdekeket immár az általános közérdekért, saját polgáraink jóvoltáért feláldoznunk kell! H u s v é t h János, v. képviselő. Uj vasutaink Veszprémmegyében. Veszprém, november 20. — Sümegli város legutóbb tartott képviselő testületi ülésén a Pápa-Keszthelyi vasút költségeinek fedezésére tízezer forintig törzsrészvény aláírása elhatároztatott. Ugyanezen gyűlésen tekintettel a nap- ról-napra jobban érezhető drágasági viszonyokra, a kópvisefő testület egyhangú határozatával az ottani felekezeti elemi iskolai tanitók eddig élvezett 550 TÁRCZA. BALATON TITKAI. (Dr. Daday Jenőnek Kolozsvárott tartott felolvasásából.) A Balatont igen sokan szeretik kis tengernek nevezni, de nagyon csalódnak azok, kik ennek állat világában a tengerek állatvilágát remélik és hiszik feltalálhatni; mert ugyanis számos állatalak — s éppen a legérdekesebbek — hiányoznak abból. Hasztalan keressük ugyanis a Balaton állatvilágában a szigetépitő virágállatokat, a tengerek felszínét mértföldekre megvilágitó Medusákat, Noctilueakat, a szivárvány színekben játszó gyűrűs férgeket és a szép Anemonék kíiiömböző fajait. Nem találjuk a mész- pánezélu tengeri csillagokat, nem a tüskés tengeri sünöket és az iszapban mászkáló tengeri ugorkákat sem a tengerek undok szörnyét, a gyakran emlegetett nyolczkaru óriás Polypot s ennek rokonait. Attól sincsen okunk tartani, hogy Siófokról Balatrn- Füredre való áthajózásunk alkalmával a „Kisfaludy“ eísülyed, vagy hogy a két kikötő valamelyike beomlik, mert a hajók és kikötők réme: a furókagyló (Pholas) és a hajófereg (Teredo) szintén nem tartoznak a Balaton állatvilágához. A legalsóbbrendü mikroskopikus lények, a véglények s különösen a gyökérlábuak is csak igen hézagosán vannak képviselve. Nemcsak számos állatfajt, de egész állat- családokat, osztályokat, sőt állatköröket is hasztalan keresünk a Balaton vizében s általában a Kontinentális vizekben. A tengerek és a kontinentális vizek állatvilága közti eme különbség okát legtöbb búvár azon körülményben véli feltalálhatni, hogy a tengerekben sokkal nagyobb azon anyagok tömege, melyek az állatoknak táplálékul szolgálhatnak s általában az összes körülmények és viszonyok sokkal kedvezőbbek az állatok létért való küzdelmére, mint az édes viizekben. Ez mind igaz — mondja Daday — de még ■ sem nyújt kellő felvilágosítást a kérdéses tünemény j okáról. Mert a táplálék mennyisége legfeljebb a fa- jjók egyéni számára lehet kedvező vagy kedvezőtlen befolyással, de nem magára a fajok számára. Annak tehát, hogy a tengerek állatvilága oly gazdag a leg- változatossabb állatalakokban, egészen más okának kell lenni! Kótségbevonhatlau tény, hogy az összes állati és növényi életnek a tenger az ős szülő helye, s hogy az állatok úgy a szárazföldre, valamint a szárazföldet átszeldelő édesvizekbe is a tengerből szóródtak el. Akkor, mikor a száraz föld egész kopá- ran a légürbe kiemelkedett, a tengerben már számtalan állatalak élt, elkezdve a legalsóbb rendüektől a halakig, s ez időtől kezdve az állatélet a tengerekben soha sem szűnt meg s igy gyarapodott fel az állati szervezeteknek az a roppant tömege, amely mai nap is létezik. Máskép áll a dolog az édes vizű tavakkal és medenczékkel! Ezek a föld fejlődés történetének folyamában oly hirtelen keletkeztek és tűntek el, hogy állatviláguk mindig egyszerre és egészen kihalt s e miatt mindig újból kellett képződnie. Sőt még azon esetben is — mondja Daday — ha föltesz- szük, hogy minden nagyobb édesvizű tó a szárazföldünket egykor borított nagy tengernek maradványa, mint azt általában a Balatonról állitják, lehetetlen arra a meggyőződésre nem jutnunk, hogy annak állatvilága, a tenger elhúzódása után egyszerre kihalt s csak huzamosb idők folytán képződött újra s éppen ez az oka annak, hogy a Balaton állatvilágának alakjai nem oly változatosak, mint a tengerekéi. Hiszen az őslénytani adatok, azok a kiilöm- böző őslénytani maradványok, melyeket a Balaton időnként partjaira vett ki, a tihanyiak előtt „kecskeköröm“ elnevezés alatt ismert kagylóhéjak (con- geria tringularis) elég tanúságot tesznek e mellett. Hasztalan keressük mi a Balatonban a „Kecskekörmök“ gazdáit! Kivesztek azok teljesen, s még eltörpült utódjaikat sem találjuk. Már pedig, ha a Balaton a hazánkat egykor borított tengernek maradványa s csak évezrek alatt lett azzá, a mi most t. i. édesvizű tóvá, állatvilágának sokkal gazdagabbnak kellene lenni. Mert ez esetben az őstengernek itt rekedt lakói, a megváltezott viszonyok következtében, ha nem is ősi alakjukban, de megváltozva s. elcsenevésződve bár, mindazáltal felismerhető utódaikban élnének. Hogy honnan és miből származott a Balatonnak jelenlegi állatvilága : erre Daday azt feleli, hogy a tengerből kellett annak ide bevándorolnia, valamely oly folyó közvetítésével, mely a Balatont egykor a tengerrel összekötötte. E mellett szól az a körülmény, hogy oly tavakban, melyek egykor valamely tengernek részét képezték s csak ennek lassú visszahúzódása után különültek el, sokkal gazdagabb az állatvilág, mint a Balatonban, és valódi tengeri állatfajokban is bővelkedik, mely utóbbiakat hasztalan keressük a Balatonban. Ezek után áttért Daday a Balaton állatvilágának ismertetésére. Ennek legtekintélyesebb és legismertebb alakjai a haluk, melyek meglehetős nagy fajszámmal vannak képviselve. Itt találjuk az ezüst fényű szápot (Lenciscus) és ennek fajait: a piros- szárnyú szápot (Lenciscus n tilns), a nagyfejű szápot (Lenciscus cephalus) és a veresszemű szápot (Lenciscus erythrophtalmus). Ezek társaságában láthatjuk az arany sárga vagy kékes zöld színű pontyot (Cypinus carpis), az aczél zöld szinű kárászt (Carassius vulgáris), a campót (Pinca vulgáris), s a durdának (Ambramis) két faját a Bráma durdát (Ainbramis drama) és a blikha durdát (Ambramis ^ blicca). Gondtalanul úszkálnak ezek ide s tova, ! észre sem véve, hogy miként leskelődik reájuk az édesvizek egyik legveszedelmesebb rablója, a folyami sügér (Perca fluviatilis). Ehhez hasonló rablóéletet élt itt a csuka (Esox lucius), a fogas (Lu- , cioperca sondra), és a hatalmas harcsa (Silurus glanis) is. frtnyi fizetésének 600 írtra való felemelését kimondotta. A fizetés emelés a jövő 1885. év január 1-vel lép életbe. A képviselő testület ezen határozatát elismeréssel közöljük; a tanügy oltárára hozott ezen áldozat kétségkívül megtenni üdvös gyümölcsét. * — A pápa-keszthelyi vasút kiépítése ügyében Keszthelyen folyó hó 15-kéu Svatics Benő megyei alispán elnöklete alatt népes értekezlet tartatott. Zalamegye kiküldött bizottsága az értekezlet alkalmával feladatához képest azon inditványnyal járult a megyei közgyűlés elé, hogy ez a tervezett vasút részére éven át évenkint 12,000 írttal járuljon. Az értekezleten képviselve voltak Pápa, Sümeg, Tapolca városok, s ezek vidékéről az érdekeltek, s Keszthely város közönsége igen nagy számmal. * — A pápa-keszthelyi vasút ügye múlt szombaton a győri városi közgyűlésen is szőnyegre került s inditványoztatott, hogy a város a vasút létesithe- tése érdekében 500 részvényt írjon alá. Ezen indítvány tárgyalása a jövő hó 6-án tartandó közgyűlés napirendjére tűzetett ki. Ilyforma indítvány, s annak elfogadása városunkban is elkelne. * — Uj vasút. Marczaliban nov. 1-e'n gróf Széchenyi Gyula elnöklete alatt értekezlet tartatott az építendő vasút tárgyában. — E vasút Keszthelytől (pályaudvar) Marczalin át a dunadrávai vasntig lenne építve. Hogy a vélemények szétágazása folytán irányát Nagy Bajomnak vagy Böhönyének venuó-e az attól függ, hogy melyik irány érdekében történnek gazdagabb aláírások, minthogy részvényekre lesz alapítva. Jelenvoltak a vidék intelligentiája közt gróf Festetics (Böhönyéről) megbízott képviselői, továbbá az Unióbank is képviselve volt. A mérnöki teleprajz felvételéhez s kidolgozásához kívánt 6000 frt költség aláírás folytán fog összegyűjteni, melyhez gróf Széchenyi Gyula 1000 forintot azonnal felajánlott. Ha sok ily nemes törekvés és áldozatkészség mutatkozik, akkor a vasút felépül. Yajha a tehetősbek követnék a nemes gróf áldozatkész példáját. Hirlik, hogy a telepfelvétel még e hó folyamán fog megtörténni. Ezek mellett nagy mennyiségben fordul elő a nyúlánk testű, hátán tengerzöld, két oldalán ezüst- fényü csinos fénylő keszege (Alburnus lucidus), mely utóbbit csak azért fogdosnak a halászok, hogy ezüst- fényü pikkelyeit leszedjék és eladják. Ezekből állitják elő az u. n. Essence d’Orientet, melyből álkeleti gyöngyöt készítenek. E pikkelyeknek ily czélra való felhasználását a múlt század közepén egy Ja- quin nevű franczia szerzetes találta fel, s még most is űzetik ez iparág. Az említett halfajokon kívül a Balatonban még seriner (Acerina cernua), és a gárda (Pelecus cul- hatus) ismeretes. A felsorolt halfajok életmódjának érdekes ismertetése után áttért felolvasó azon apró állatalakokra, melyek puszta szemmel már nem láthatók s melyek egymástól különböznek a szerint, amint a Balaton vizének parti részén, vagy a nyílt vizben, továbbá a viz tükréhez közel, vagy a mélyben élnek. E mikros-kopikus állatkák származására nézve megjegyezte, hogy ezek nem úszás vagy mászás által kerültek a Balatonba, mert apróbb és erőtlenebb állatkák, semhogy egy folyó árjával szembe úszhatnának, hanem mint csirák vagy peték. Végül felolvasó újólag kifejezést adott azon nézetének, hogy a Bálaton nem lehet a hazánkat egykor borított és azután évezrek folytán eltűnt tengernek utolsó maradványa, mint azt sokan állitják, hanem egyszerű édesvizü medencze, mely egykor a velenczei tó közvetítése által a Dunával, a Kanizsa környékén volt mocsárok kapcsán pedig a Mura-Dráva vizeivel állott összeköttetésben. Elég szembetűnően tanúskodik e mellett az a körülmény is, hogy állatvilágának alakjai közt egyetlen olyan sincs, mely még eddig csupán a Fekete- vagy Kaspi- tengérben élne — mint ezt egyik tudósunk állítja — hanem valamennyi több más, határozottan édesvízi eredeti tóval is közös. Dr. S. P. L.
