Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-01 / 44. szám
egész élete abból áll, hogy a neki idegen magyar népet, mely neki méltatlan kenyeret ad, nyúzza a vérpréselésig, nyúzza szemtelen Önkénynyel, nem riadva vissza erőszaktól, hamis okmányok készítésétől, s — mint legutóbb mutatta — a rablástól sem. Ilyen ember, ki durva mosdatlan száján örökké csak trágárságokat hord, kit egy országos képviselő nyílt utczáu, Veszprém pia- czán kénytelen elmondani mindennek, csak becsületes embernek nem : ilyen ember nemcsak hogy szabadon jár itt, hanem parancsol szolgabiráknak, jegyzőknek, -polgármestereknek, s ezek a helyett, hogy leköpnék, sietnek gazsulirozni ennek a buta3ágos tökfejü háj- magazinnak. Hát elvégre felnyitjuk a pisla szemét, s lássa meg, hogy eddig csak tűrt ember volt itt, mert érdemetlenül törvényt képviselt — hanem a nép megunta a pökhendi garázdálkodást, s itt az idő, hogy az elkövetett gazságokért számolni kell. Lesz rá gondunk, hogy ez a leszámolás az ország s a törvényszék színe előtt történjen, hogy a rejtett bűnökért nyilt fórumok előtt bűnhődjék. Az országgyűlés is foglalkozott múlt pénteki képviselőházi ülésében, midőn Győrffy Géza a nagyvázsonyi kerület derék ősz. képviselője interpellálta ez ügyben Szapáry pénzügyminisztert. Alábbiakban közöljük úgy az interpellá- cziót, mint az azt kisért beszédet, az országgyűlési uapló feljegyzései szerint. Győrffy Géza interpellácziója a veszprémi adófelügyelő elleni bűnügyben: Győrffy Géza: T. ház! Nagyon röviden, csak egy pár perezre veszem igénybe a t. háznak kifáradt türelmét. A tény, a mely végett interpellálni akarok, a kövekező: Veszprém városában jelenik meg egy megyei, helyi érdekű hetilap „Veszprémi Független Hírlap“ czim alatt. Ezen lap Székesfehérváron nyo- matik. F. hó 11-én, mikor a szerkesztő az előfizetők számára az illető példányokat Veszprémbe elküldte, bizonyos Joannovits János nevű egyén azokat Veszprémben az inddháznál brevi manu lefoglalta azon czim alatt, hogy a lap tulajdonosa 180 írttal tartozik a kincstárnak. Meg kell jegyeznem, hogy a laptulajdonos és a szerkesztő nem egy és ugyanazon személy; de meg úgy tudom, hogy azon hirlap-pél- dányok már az előfizetők tulajdonát képezik, következőleg ezen oknál fogva sem voltak lefoglalhatok, ezen tény tehát kétségkívül magánjogi sérelmet képez. De én nem erre fektetem a súlyt, hanem közjogi tekintetben ilyen eljárást törvényeinkben nem ismerünk. (Helyeslés balról.) Azt tudjuk, hogy a t. pénzügyminister urnák közegei, az adóvégrehajtók, már-már egy újabb nemét az inquisitiónak honosítják meg az adóvégrehajtások körül; de hogy egy positiv érvényben levő törvényt ilyen módon lábbal tapodjanak, ezt még nem értük meg. Lehet talán, hogy a napokban sokat emlegetett kivételes intézkedéseket akarja ezzel az illető adófelügyelő ur in praxi előkészíteni, mert miként a kezemben levő közjegyzői okirat igazolja, az az illető adóvégrehajtó ur egy számtisztre, Gelencsér Józsefre, Gelencsér pedig a veszprémi adófelügyelőre utalt, kinek rendeletéből, meghagyásából ezen lefoglalás foganatosítva lett, melynélfogva a lapokat elkobozván, pár napig nem adtak ki, a mig t. i. a kincstár követelése nem deponáltatott. Csakugyan czélt értek ily módon, mert a kincstár követelését megkapták; kétlem magamban, hogy ilyen eljárás más esetben is czélra vezethetne, mert ha elárverezik a hirlapi példányokat, ami természetes következménye a lefoglalásnak, azokból alig folyna be a követelés. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen oknál fogva a következő interpellatiót bátorkodom a pénzügyminiszter úrhoz intézni. — (Halljuk!) Interpellate a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása, vagy ha nincs, hajlandó-e tudomást szerezni a pénzügyminiszter ur azon tényről, mely szerint a Veszprémben megjelenő „ Veszprémi Független Hírlap“ czimü hetilap folyó évi 41-ik számának összes hirlappéldányai, melyek székesfehérvári nyomdából a szerkesztő, Kompolthy Tivadar nevére Veszprémbe küldettek, folyó évi október tizenegyedikén Joannovits adó- végrehajtó által, rendőri közbejövetellel, a veszprémi vasúti állomáson lefoglaltattak, zár alá vétettek a veszprémi adófelügyelŐség utasítása, meghagyása folytán, — s hogy ezen végrehajtás a kincstárnak —■ a lap tulajdonosa (de nem szerkesztője) elleni állítólagos 180 frtnyi követelése kielégítése czéljából intéztetek? Miután ezen eljárás nemcsak a magánjogi, de közjogi törvényeinkkel is merő ellentétben van, különösen az 1848. XVIII. (sajtó) t. czikkbe ütközik — hajlandó-e a pénzügyminiszter ur ezen törvénybe ütköző cselekvény elkövetőit illetőségük utján felelősségre vonni és meg- fenyittetni? (Helyeslés balról.) Elnök: Az interpelláló ki fog adatni a pénzügyminiszter urnák. Az ülést bezárom. Yasut ügy ünk. Veszprém, okt. 81. A veszprém-jutasi szárnyvasuti érdekeltség múlt kedden délután újabb értekezletet tartott városházunkon, mely alkalommal tárgyaltatott a vasúti vállalkozók épitési ajánlata. Három alakban tették az ajánlatot. 1) Az érdekeltség jegyezzen a 80,000 frtnyi tőkéből 32,000-et, 48,000-et jegyeznek a vállalkozók, de úgy, hogy az ő jegyzésük elsőbbséggel bírjon, garanczia nélkül; 2) Az érdekeltség jegyezzen s tegyen folyóvá 68,000 frtnyi részvénytőkét s ez összegért a vállalkozók kiépítve s teljesen felszerelve átadják a vasutat az érdekeltségnek. 3) Adjon az érdekeltség (vagy megye s a város) a vállalkozóknak 20,000 frtnyi conventiót (fond perdu) egyszersmindenkorra s ők saját költségükön kiépitik a vonalat. Az érdekeltség konstatálta, hogy eddig mindössze 25100 forint áru részvény jegyzés történt, a még hiányzó 7000 írtnak jegyeztetésóre pedig ezúttal és oly rövid terminusra (október 31) kilátás nincs; — eltekintve attól, hogy prioritás engedményezésére az érdekeltség nem hajlandó. — A második s harmadik alakú ajánlat elfogadását a viszonyok tették leienné. így a vasút kiépítésére vonatkozó tárgyalások ez alapon czélra nem vezettek s az érdekeltség erről úgy a vállalkozó urakat, mint a közlekedési minisztériumot értesitó, egyúttal kérve, bogy az épitési engedély kiadása ügyét a jelzett körülményeknél fogva tartaná, az újabb alapokon folytatandó tárgyalások felvételéig, függőben. Tegnapelőtt egy, a polgármester elnöklete alatt, dr. Bezerédy Viktor, Óváry Ferencz érd. jegyző, dr. Halassy Vilmos s Kompolthy Tivadar érd. tagokból álló kiküldött bizottság az érdemben elküldte jelentéseit s Pázmándy és Kohn válalkozó urak részére folyóvá tette s illetve elküldte az általuk itt deponált 22,000 forintot. Vasutügyünk ma igy áll. Érkezett ugyan újabban egy ajánlat Prokesch János áll. főnök ur utján, egy külföldi vasútépítő czégtől az érdekeltséghez, mely ajánlat szerint az érdekeltség részéről mindössze 30 ezer forint lenne fedezendő. t A ezég fölkóretett, hogy körvonalazná ajánlatát határozott költségvetésben s kérdés intóztetett hozzá, hajlandók lennének-e a vasútépítést lehetőleg helybeli erővel, veszprémi iparosok s munkások által teljesíteni. — A ezég beérkezendő válasza után az érdekeltség innét felveszi a tárgyalások fonalát. Az érdekeltségi közgyűlésen élénk eszmecsere tárgyát képezte a kormány által a bécsi Union- banknak minap kiadott ama vasúti épitési engedélye, mely a közeli Pét állomásról Vörösberénynél vezetne le a Balatonpartra s összeköttetésbe jő a most épülendő pápa-keszthelyi uj vonallal. Ez a már engedélyezett vonal mindenesetre iminens veszélyt hoz városunkra s erre utalt Pázmándy ur is hozzánk küldött iratában. Az érdekeltség is belátta, hogyha városunk igy egyszerűen kiesik a megyei vasutak hálózatából, hát valóban isten csodája lesz, ha valaha idegen utazó, kereskedő, vagy üzletember bevetődik valahogy Veszprémbe. Szükséges, hogy Veszprém város polgársága most, a veszély tizenkettedik órájában végre komolyan gondolkozzék az ő megyei vasúti politikájáról. íme a megye minden részén érdeklődnek, fáradnak az uj balatonmelléki vonalak érdekében. A pápa-keszthelyi vonal, a tapolezai helyi érdekű vonal kiépítése bevégzett ténynek tekinthető; a bécsi „Union“ vasútépítő banknak már birtokában van a pót-vörösberényi pálya engedély-okmánya s Veszprém hallgat, félre áll megyei székváros léttére az útból s ázsia-fatalizmussal azt mondja: „Hát ha veszni kell — hát veszünk!“ Hát annyira romlott már lelkében ez a mi polgárságunk, hogy az ő megmentése, hanyatló életereje visszaállítására még csak kísérletet sem koczkáztatott ? Aki ebben a városban ma sem látja be, hogy az uj vasutak által mily végzetes veszély fenyegeti Veszprémet, mely ha mig ideje van, nem siet vasúti góczponttá tenni e várost s összeköttetést létesíteni az uj vonalakkal; aki ennek elhalaszthatlan, többé el nem odázható szükségét nem látja be: az lelkiismeretlen, rósz ember, rósz polgára ennek a városnak. A veszély ránőtt a városra. A város ismerje, lássa ! És a kik itt a közügyek élén állanak, hányák- vessék meg a teendőket s nyúljanak erős kézzel a város jövője megmentetéséhez. Nincs arra sok idő, Fel kell ezt használni, amig nem késő. Tétlenül, összetett kezekkel nézni a megyei vasúti politikának Veszprém rombolására tovább fejlődését: oly bűn, mely e város jövő nemzedékén helyrehozhatlanul boszulandja meg magát. Gondolják meg ezt Veszprém város polgárai. S számoljon le e veszélylyel gyorsan, erélylyel és haladéktalan! Egy veszprémi pénzintézet vád alatt. Veszprém, okt. 31. Ily feliratú, s előző lapunkban közlött vezér- czikkünkre a vádolt veszprémi Betét- és kölssönköz- vetitő egylet igazgatósága egy „Felvilágosítást“ közölt a múlt héten a „Veszprém“ czimü helybeli sunyi-lapban, valószínűleg arra számítván, hogy miután ez az újság a nyilvánoeság kizárásával szokott megjelenni, s nem szokás olvasni, hát majd kikerüli az illető vádtevők figyelmét s — tessék — lássák „ők mégis megfeleltek!“ Hát alaposan csalódtak. Méltóztassék a tisztelt bankkezelő uraknak elolvasni az alábbi levelet, melyet e botrányos ügyre vonatkozólag Fejes Dániel részvényes ur küldött ez ügyben hírlapunk irodájához, s meg fognak győződni arról, hogy most már nem használ semmi taktika s paragrafus-csavarás. Fuss vagy fizess! Ez a jelszó. S őszintén tanácsoljuk a bankár uraknak, hogy csakugyan hát fizessenek, vagy fussanak — a mig 1 e h et! íme Fejes ur levele szószerint: Herend, 1884. okt. 28. Tekintetes szerkesztő ur! A veszprémi betét- és kölcsönközvetitő- egylet igazgatósága a „Veszprém“ czimü lap 43-ik számában jónak látta valamit felelni a „Veszprémi Független Hírlap“ 42-ik számában tett kérdésemre. Hát azok a szurkos kezű urak, a kik hat évre kerítik hálójukba a részvényeseket, és tizenegy évre sem hajlandók karmaik közül kiereszteni, azok az urak botrányhajhászónak nevezik azt, a ki elég bátor a magáét tőlük követelni! Hanem kell-e nagyobb vád önök ellen, mint a melylyel önök magukat, saját nyilatkozatukban bevádolják! saját bűneiket holmi szökött urra, és még a halottakra is átakarják ruházni! Hát öt év letelte óta sem lehetett a bizottságot kiegészíteni ? Hát öt év alatt sem lehetett az adóhivatallal leszámolni ? Hát az elhalt póttag helyett nem lehetett más póttagot behívni? Hát uraim ez olyan argumentum, a miben maguk elismerik, hogy az önök kezei nagyon szurkosak, hogy ottan bizony megragad az a pénz, a mi nem önöket illeti. Elhiszem tisztelt uraim, hogy önök meg- botránkozfcak, hogy én kiakarom olvasni az önök zsebeiből az önöket nem illető pénzeket. Hanem higyjék el uraim, hogy még nyomorúságosabban senki be nem ismerte a közvélemény előtt bűneit, mint önök saját nyilatkozatukkal. r Es én fentartom szóról-szóra a „Veszprémi független hírlap“-ban közlött czikke- met, hogy hát önök kerüidöző utakon akarják a részvényesektől visszatartott pénzt elsin- kófálni. Tisztelettel vagyok a tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája Fejes Dániel. * Enuyit erről az ügyről egyelőre. Most az egyletnek egy újabb affaire-je ügyében van még néhány szavunk. Egy Zimmermann nevű helybeli jómódú fuvaros gazda ez évi marczius hó 3-kán beállt a nevezett egyleti bankhoz részvényesnek s azon nap fölvett 200 frtnyi kölcsönt váltóra. Utóbb az egyik kezes Rausburg Dávid közbejöttével ez összeg be is táb- láztatott a kölcsönvevő birtokára, egy kötelező alapján, melyet R. D. urnák adott át külön, kezessége fedezetéül a kölcsön vevő. ugyancsak 200 írt értékben. Október 3-án lejárt a váltó, s a szegény fuvaros embernek nem jutott eszébe, hogy prolongálni kellene. A betét-egylet nem szóllitja fel a lejárati napon a fizetetésre, nem prezentáltatja neki a váltót, — hanem másnap rögtön Csolnoky László ügyész által beadja ellene a helyi váltótörvényszéknél a keresetet. Zimmermann Rausburg úrral együtt felkeresik Csolnoky ügyészt, Rausburg ur maga is tiltakozik az eljárás ellen, mitsem használt, a szegény ember csak úgy szabadult meg az irodából, hogy 17 frt 75 krt fizetett le prrköltségekben Csolnoky kezeihez — egy napi késedelmezése végett. De ez még hagyján. Már október 3-kán Csolnoky László bead az egylet nevében egy 200 frtos keresetet a helyi járásbírósághoz, Zimmermanuak azon kötelező adóslevele alapján, melyet Zimmermann — mint fönnebb era- litők — Rausburg urnák állított ki, s mely kötelezőt, midőn bekeblezését az egyletre átruházta, Rausburg ur az egyletnek átadott. Ebben az újabb pörben tegnapelőtt volt a tárgyalás a helyi járásbíróság előtt. ítélet még nem hozatott. lm — igy nyúznak egy rókáról két bőrt, abban az intézetben, mely Fejes Dániel ur nyilt őszintesége főbenjáró vádjaira azt mondja, hogy ő botrányt hajhász. Hát az micsoda, hogy egy szegény embert, — kinek kifizetés végett nem prezentálják a lejárt váltót, — mint azt teszi minden tisztességes bank — másnap beperelnek csak azért, hogy költséget nyúzanak rajta, s mikor az kifizeti a váltókereset költségét, busásan beperlik egy viszfedezeti adóslevél alapján ismét, csak azért, hogy újabb költséget préseljenek rajt. Ha ez tisztesség, akkor a tisztelt bankár urak mind tisztességes emberek. Hanem ha ez nem más, mint aljas, bűnös zsarolás, melyet fegyházzal büntet a törvény, akkor ne aprehendálják Fejes urnák azt, hogy — „szurkos kezüeknek“ mondja. Csak ne okoljanak senkit botrányhajhászattal. Mert az Önök egész existentiája egy — óriási botrány. Vidék. Berhida, okt. 31. A „Veäzpr. Független Hírlap“ t. szerkesztőjének. Az idei kitűnő murczi itt csodadolgokat mivel. Hegy-völgy visszhangzik az örökös danától. Még azok a különben szolid ősküi atyafiak is, a kik magok közt rendesen tótul gagyognak, nap- naponta érzik dicső „nyi*-jök (miszerintünk tündér - hegy) termése roppant hatását, a mely úgy kiforgatja őket rendes sodronyukból, miszerint esténkint oly széles kedvök van, mintha most is még a követválasztás potyaborát szörpölgetnék, pedig hát saját szűz „murczi“-juk önti beléjük a vig szuszt s lelkesedést. Még most is zeng fülemben ama titkon ellesett tört magyarságu daluk, hogy „Z, urak z, vagyunk mi népiben, van miz zidés murcziku, Z, iszunk, z, eszünk, z vígan vagyunk, Z ololgatunk szip mátku.* A peremartoni testvérek pedig igy : „Hej, huj igyunk rája, úgy is elnyel a sir szája“ stb. — Ez utóbbiak azonban nem érik be csupán dallal, nekik több is kell, hogy mulatságuk teljes legyen; azért pincze- kulcsokkal verik egymást agyba-főbe, s kölcsönösen jól meghentergetik magukat a tőkesorok közt, úgy hogy tőkéket törnek ki, s végre bűnbánó puszizás közt egy rövid időre újra kibékülnek. — Még a mi egyik legizmosb s legvisszatartóbb emberünket is Berhidán csúffá tette az a hamiskás bájital a napokban ; mert bizonyos helyről hazamentében az előtte álló fehérre meszelt házaktól nem látva meg világos nappal a falut, úgy nekikarambolázott egy kőfalnak, hogy állkapczája rapittyára zúzott, s kitört mindkét bölcsesség fogát öntudatlanul elnyelni találta. No, de se baj, dümmögé magában, majd a möfogász felcser dug be helyettök bölcsebbeket, s ezzel levan állkapcza-baja. — Mondja aztán valami rágalmazó nyelvű, hogy nem csinál hatást a péthi murczi, s nem mivel csodadolgokat, az pert vesz nyakába, s ha valamikor ide vetődik, csap alá fog fektettetni. Ad vocem „Péth“, meg kell újságolnom, hogy a jóhirü csárda bérlőt cserélt. Szt.-Mihály nap óta Yidi Antal, a szélesb körökben ismert, most Várpalotán a „Fehér kereszt“ czimü vendéglő tulajdonosa, vette át. Bízvást állíthatjuk, hogy kezelése alatt fel fog virágozni, mert igen tevékeny s költséget nem kímélő tehetséges egy üzletember. Az is egyik pikáns esemény tárgyát képezi, hogy a péthi hegybíró szüret előtt egy pár héttel el lett csapva — Lopott. — Bűntettét az atyafiak az illetékes hatóság beavatkozása elől elsussolták, s elég illetéktelenül önhatalmilag önmaguk bírságolták meg, s igy beszámolás nélkül nyert az ügy befejezést. No, élünk mi is itt „felfordult világot“, a mely annyi érdekest foglal magában, miszerint kell, hogy hirlapi utón legközelebb megszellőztessék, csupán azért, hogy a hatóság a felfordult állapotokat mielőbb rendes kerékvágásukba visszaterelhesse. Reméljük, ezen, az igazság mellett harezoló, szókimondó, becses lap nem lesz elzárva előttünk, s igaz ügyünkben támogatni fog. (Csak rajta, szívesen veszszük. A szerk.) Végre nem hagyhatjuk érintetlenül azt sem, hogy egy itteni bölcs mameluk — hir szerint — bizonyos körben azt feszegette s azt a tant hirdette, hogy e becses „Független Hírlap“ múltkori lefoglalása törvényszerű s jogos volt, s akadtak vakon hivő hívei.*) — Legyen az ő hitük szerint. — A tökinda- koszorus pseudo jogtudor előtt, úgy tudjuk, a corpus juris ismeretlen valami; azért következő „Szalády- féle szögedi szellemi szalámi szeletkékkel“ szolgálunk neki: „ne legyen kanál minden lében, s ne fújja azt, ami nem égeti“ ; mert meg van Írva, hogy „hajdú nem ért a harangöntéshez.“ Engedje át az ügyet a törvény s igazságszolgáltatásnak, a melynek jelszava: „Beköti szemeit s sehová se tekint az igazság; védi az ártatlant s sújtja, ki ellene vét.“ S ha szellemi szalámi szeletkéink esetleg nincsenek ínyére, ne ízlelje meg azokat; ami annyit tesz, hogy „a kinek nem inge, ne vegye magára.“ Eplényi Márton, r. 1. *) Megsúgjuk annak a félfejü urnák azt, hogy maga a tolvaj adófelügyelő is szeretné, ha kibújhatna a karók közül. A pénzügyminiszterhez tett ez ügy- beni felterjesztésében ugyanis azzal próbálja magát menteni, hogy ő nem hírlapokat, csak papircso- magot foglalt le, elfeledve, hogy a csomagon arasznyi nagy bőtökkel volt jelezve a csomag tartalma. E szerint a Hoszteres védekezés szerint a zsebrák adófelügyelő épugy dughat zsebre az adókassából egy ezres bankót is, s aztán rámondhatja, hogy az csak egy darab pingált papiros volt. Egyébként legyenek önök ott nyugodtan. Ebből a hurokból nem vágja ki magát Harapis-csipis-rugis uraság soha — ebben az országban. Tettünk arról. A szerk.
