Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-25 / 43. szám
képesítését megnyerje, Győrmegye alispánjához fordult oly értelmű bizonyítvány kiadatása iránt, melyben igazoltassák az, hogy ő Győrmegyében, hol a közs. jegyzői hivatal viselésére képesítettnek találtatott, — legalább 3 évig mint segédjegyző kielégítő eredménynyel működött, de annak kiadatása — mert nem is lett volna helyén — megtagadtatok. Kénytelen volt tehát Yeszprémmegye törvényhatósága előtt a közs. jegyzői szigorlat letételét megkisérleni, de itt meg a vizsgáló bizottság, hiányos készültsége miatt visszavetette, tehát Yeszprémmegye területére a közs. jegyzői hivatal viselésére alkalmatlannak nyilvánítottá. Ezek után Gabnay mindent, de a szó szoros érteimében mindent megmozdított, hogy pályázásává! törvényes alapra helyezkedhessek — de sikertelenül. Térjünk át tehát végre a választás lefolyására. Alint már emlitém a devecseri járás szolgabirája mint választási elnök, a választás megkezdése előtt kijelenté, hogy Gabnay Sándort azért bocsátja pályázatra, mert e tárgyban a megye első tisztviselőjéhez intézett távirati kérdésére nyert válasz után, hite szerint ezt teheti. Az 1883. évi I. t. ez. 6. §-a igy szól: Községi illetőleg körjegyzőkre nézve az 1871.XVIII. t. ez. 74. és 75. §§-ai alapján előirt vizsga letétele jövőre is követeltetik. E vizsga alapján nyert képességi bizonyítvány csak a képességi bizonyítványt kiállító törvényhatóság területére bir ér vény nyel. — Oly községi vagy körjegyzőnek képességi bizonyítványa azonban, ki a vizsga letétele után azon hatóság területén, melytől a képességi bizonyítványt nyerte, legalább 3 évig mint községi (körjegyző), vagy aljegyző (segédjegyző) kielégitőleg működött s ezt a törvényhatóság első tisztviselőjének bizonyítványával igazolja, az egész országban érvényes.* stb. stb. Ezen §. utolsó bekezdése pedig: „A képességi bizonyitványnyal biró községi vagy körjegyző, ha más megyében nyer alkalmazást, az ebben hatályban levő szabályrendeletekből (statútumok) vizsgatételre kötelezhető. íme a törvény világos szövege. A mit mellőztem belőle, az a jegyzői szigorlat megtartási módja s a szigorlatra bocsáthatás feltételét képező előképzettség megállapítására vonatkozik. Azt hiszem, olvasva a törvényt, bárki is köny- nyen tájékozva lehet az iránt, vájjon Gabnay Sándor a fentebbiek szerint bir-e ama qualificatióval, melyet eme törvény a veszprémmegyeí közs. jegyzőktől követel? De ki tehet róla ha a devecseri járás T. szolgabirája a hivatkozott törvény szövegét, akkor midőn a pályázati hirdetményt kibocsátotta egészen máskép értelmezte, mint akkor midőn Gabnay pályázati kérvényét elfogadta, s egyik esetben ép úgy mint a másikban homályos, de oly homályos felfogásról tett tanúbizonyságot, mely sehogy sem válhat dicséretére egy járás első tisztviselőjének. Már az magában, hogy táviratilag kérdést intézett a megye alispánjához, helytelen cselekedet volt. Helytelen volt pedig nemcsak azért, mert nézetem szerint, egy táviratnak hiteles okirati minőséget ily körülmények közt semmi esetre sem tulajdoníthatunk, hanem azért is, mert igen sok találgatásra ad okot egy választási elnöknek valamelyik pályázó iránt ily mérvben tanúsított érdekeltsége. De meg, siralmas 1 állapot volna hazánkban, ha szolgabiráink a járások i büszke első tisztviselői, nem bírnának annyi önálló tájékozottsággal valamely világos törvény értelmezésénél, mint a minővel az a szedőgyerek, ki nyomda alá szedi az ilyen s ehhez hasonló világos szövegű törvényeket — okvetlenül bir! Hisz akkor megtörténhetik, hogy a cselédkönyvek kiállításakor is, legalább az alispánhoz — ha nem egyenesen a belügyminiszterhez — fordulnak némely sötét felfogású szolgabirák ?! De hát ha már maga nem bírta felfogni sem a hivatkozott törvény, sem az alispántól nyert azon válasz, hogy „az 1883. I. t. ez. értelmében igen“ — helyes értelmét, hallgatott volna legalább annak józan beszédére, ki Gabnay Sándor törvénytelen pályázata ellen szót emelt; e helyett azonban azt meglehetős basáskodással, hivatali állása teljes tudatában — elgallgattatta. — Épen ez a különös a dologban, s éppen ez az ök arra, hogy az ember egyébre is gondoljon, ne csak a helytelen interprae- tatióra. — Már az magában elég arra, hogy az ember hahotával forduljon el a választási elnök ur törvény magyarázatától, midőn t. i. Lachman Ottó felütve a törvénykönyvet, rámutat az 1883. I. t. ez. 6. §-a második bekezdésére, mely igy szól: E vizsga alapján nyert képességi bizonyítvány, csak a képes- ségi bizonyítványt kiállító törvényhatóság területére bir érvénynyel, stb. stb. mint fentebb idézve van. S erre feleletül rámutat a választási elnök ur nagy garral ugyanazon §. utolsó bekezdésére, mely igy hangzik: A képességi bizonyitványnyal biró községi vagy körjegyző, ha más megyében nyer alkalmazást, az ebben hatályban levő szabályrendeletekből (statútumok) vizsgatételre kötelezhető. Ha a t. szolgabiró ur a most idézett bekezdést oda magyarázza, hogy Gabnay Sándor ezen alapon választható, s hogy a törvényhozó ezzel azt akarta mondani, hogy a más törvényhatóság területén vizsgázott községi jegyzők, a nélkül, hogy a második bekezdés második pontjában foglalt bizonyitványnyal bírnának választhatók, ha utólagosan a megye statútumaiból vizsgát tesznek, — akkor interpraetálási tudományát — tanácslom — minél kevesebb alkalommal igyekezzék fitogtatni, mert ez az utolsó bekezdés semmi esetre sem foglalhat magában egyebet, mint azt, hogy az oly más megye területén vizsgázott körjegyzők, kik igazolni tudják a törvényben kívánt módén, hogy ott, hol képesítésüket nyerték, legalább 3 évig mint közs. vagy körjegyzők, vagy mint al- (segédjegyzők) kielégitőleg működtek s ez alapon egy másik megyében közs. jegyzővé megválasztattak, még — a most említett qualification kívül — ezen megye területén érvényes statútumokból is vizsga tételre kötelezhetők, de nem okvetlen kötelezendők. Ezen bekezdés tehát nem, hogy enyhítene a második bekezdés szigorán, hanem inkább jogot ad a törvényhatóságoknak többre, vagyis annak követelésére, hogy a más megyében vizsgázott s más megyében megválasztott közs. jegyzők, most már kell, hogy tudják azon megye — melyben megválasztattak — statútumait; sőt erről, az ilyen közs. jegyzők megvizsgálása folytán maguknak meggyőződést is szerezhetnek, de eme vizsgát el is engedhetik. — Gabnay Sándor tehát még az esetben is, ha feltudta volna mutatni azon törvényhatóság — melyen képesítését nyerte — első tisztviselőjének ama bizonyítványát, hogy ott 3 évig legalább mint segédjegyző kielégítő eredménynyel működött, N.-Szöllősön történt megválasztatása után még Veszprém- megye statútumai ismerete s tudásának igazolása végett vizsgatételre lehetett volna kötelezhető. Azért tehát választási elnök urnák végtelen sophismája — habár az a választó közönség egy részére octrojálta- tott is — úgy tudom, még a n.-szőllősi baktert sem téritette el, a már sokszor hivatkozott törvény helyes értelmezésétől. Gabnay Sándor nem bírván a törvény kívánta qualificatióval, választás alá még ama feltétel alatt sem lehetett volna bocsátható, hogy 5 utóbb Veszprémmegye törvényhatósága előtt a vizsgát majd leteheti! Mert az 1871. XV1I1. t. ez. 74. §-a igy szól: „Orvosnak csak az választathatik* — stb. stb., harmadik bekezdésében pedig igy folytatja: községi és körjegyzővé csak az, a ki a törvény hatóságnak egy e végre kiküldött állandó szakbizott sága által a községjegyzői hivatal ellátására képesnek nyilvánittatott.“ Az 1883. I. t. ez. 6. §-a megállapítja a qualificatiót, ezenkívül továbbra is érvé nyesnek nyilvánítja az 1871. XVIII. t. ez. 74. és 75. §-ait, tehát a most említett törvény azon kife jezése „csak az választathatik“ kizár minden kétségét a tekintetben és semmivé tesz minden kerülő és kibúvó utakat — melyeken talán a választási elnök ur gondolatai is épen legelésztek, hogy bárki is megválasztható volna, a nélkül, hogy az 1883. I. t. ez. 6. §-ában foglalt qualificatióval bírna, reményében annak, hogy majd megszerzi eme qualificatiót megválasztatása után. De sokszorosan enyhébb szinben tűnhetnék fel Gabnay Sándor törvénytelen megválasztása, s a jóakaratot nem fosztaná meg teljesen a választási elnök ur irányában, ennek helytelen interpraetatiója, iá a megválasztott Gabnay S. minden előzmények nélkül, egyszerűen más megyében nyert képesítése alapján kéri a pályázók közzé való felvételét. Ámde Gabnay tudva azt, hogy a Győrmegyében szerzett oklevéllel — mert azt a kérdéses bizonyítványt Győr- megye első tisztviselőjétől megszerezni képes nem volt — törvényesen nem pályázhat, megkisérlé a közs. jegyzői szigorlatnak Veszprémmegye törvényhatósága szakbizottsága előtti letételét, de csak megkisérlé, s vizsgája csakis gyenge kísérlet maradt, mert a bizottság megbuktatta, tehát Yeszprémmegye területére a közs. jegyzői hivatal viselésére képtelennek nyilvánította. Nézetem szerint ennek következménye az lett volna, hogy a járási szolgabiró ur — ki tudta a dolog igy történtét — oda nyilatkozik, hogy az, ki e megye területén ennek szabályszerűen alkotott vizsgáló bizottsága által a közs. jegyzői hivatalra alkalmatlannak találtatott, a helyettes jegyzői teen- ,ők ellátására sem lehet elégséges, tehát menjen hsten hírével oda, a honnét jött, szerezzen magának egy kissé több praxist, hogy boldogulhasson. — E íelyett azouban fölibe helyezte magát Veszprémmegye szakbizottságának, fölibe helyezte magát ezen bizottság ítéletének, holott e bizottság tagjai közöl néhányan neki elöljárói, és pályázatra bocsátotta, s megválasztatván, jegyzőjének fogadta el azt, kiről egy tekintélyes bizottság úgy ítélt, hogy nem képes hivatalt betölteni. De ha e bizottság úgy ítélt, logy Gabnay Sándor nem képes a közs. jegyzői hivatal viselésére, s nevezett szolgabiró ur magát eme határozaton túl tette, s törvénytelenül Gabnay Sándort pályázatra bocsátotta, önkénytelenül arra gondol az ember, hogy az említett bizottságnak Gabnay Sándorra kimondott Ítéletében a szolgabiró ur minősítése is benfoglaltatik! Ezeket tartottam szükségesnek nyilvánosság elé bocsátani a n.-szőllősi jegyző választásról. ítéljen az ott tanúsított eljárás felett a nagy közönség. Hogy pedig nem hallgathattam el az ott elkövetett törvénytiszteletlenséget, az lelje okát abban, hogy azt épen az követte el, ki hivatali állásánál fogva, mint a járásnak első tisztviselője, nemcsak maga van kötelezve a törvényes korlátok közt pél- daadólag mozogni, hanem egy egész járás területén lakó népsokaságot törvénytiszteletre ha kell kényszeríteni is, — hogy továbbá tartozom annyi kegyelettel boldogult apám szellemének, hogy ne tűrjem el becsülettel viselt hivatalának, oly gyalázatos s meg nem említhető eszközökkel, — melyek legalább a 3ummát tekintve, elégségesek lettek volna egy ma- meluk országgyűlési képviselő megválasztatására, — keresztülvitt utódlását. Legyen meggyőződve a t. szolgabiró ur arról, hogy valamint nem tűrné el az ön önérzetes leszár- mazója azt, hogy hivatala — mitől isten óvja — síhalálozás folytán megüresedvén, suszterinassal töltessék be, úgy én sem tűröm el a törvénytelenül megejtett n.-szőllősi jegyző választást; s csak úgy keresne orvoslást, ha már egyébütt nem találna, még i törvényhozó testületnél is, mint a hogy én keresek ha kell ! Nagy-Szőllős, 1884. Október 12-dikén. H i d y Ernő, ügyvédjelölt, n.-szőllősi birtokos. Fővárosi levél. (Szerecsen-mosás. — A „t. ház“-ból. — Akadémia. — Szász Károly. — Isten keze. — Uj színdarabok. — Divat.) Ha valaki lop, csal, sikkaszt, gyilkol, a világért se törje-zuzza magát útlevélért, mert az 'sok fáradságba, s az Amerikába pályázás szép számú pénzbe kerül. Legjobb tanács nekik, ha országunk szivébe: Budapestre jön. Vau nekünk oly dicső rendőrségünk, hogy annak szeme és orra előtt bátran folytathatja mesterségét. — A rendőrtanácsostól lefelé az utolsó raihasznáig gyanítva van mindenki, s hogy a lár mázó lapokat, méltatlankodó közönséget megnyugtassa a „nasságos Főkapitány ő királyi tanácsossága maga rendelte el a szigorú vizsgálatot a haramiákkal czimborálók ellen, kiknek elve: „Röndnek muszáj lönnyi* de nem Budapesten. — A minisztérium is Jekelfalusyval közbeszól, s most ugyancsak mossák a rendőrség szennyesét. De ez csak szerecsen-mosás A rósz nyelvek azt suttogják, hogy legjobb volna a főtől a lábig a végleges tisztítás, s szennyes helyett uj ruha alkalmazása, mert a detectiv intézmény életbeléptetése sem segít a bajon. * A zajos események egymást érik a fővárosban A képviselőházban a felirati nagy vitán rágódnak. Hat felirati javaslat van; u. m.: a kormánypárté, függetlenségi párté, az egyesült ellenzéké, az anti sémitáké, (a két Szalayé meg Simonyi Iváné). Nagyobb beszédeket tartottak Berzeviczy, Irányi, Apponyi gr., s az antisemita Andreánszky, Pulszky Ferencz papa. Szóltak még Nendtvich, a jeles tanár, kinek egykor a négy Tisza, Kossuth, s sok jeles férfi az ifjú honatya aggszűz beszédje elég érdekes volt. Egyátalán az antisemita 17 honatya nem sajnálja a szót. Legtöbb ellenzéki honatya volt a felirati javaslatra feljegyezve. A kormánypárt kiadott jelszava volt: — Hadd beszéljenek, mi majd csak szavazunk. Legszellemesebb beszédet tartott Pulszky, aki gúnyosan jegyzé meg: — A gentry elkölt a választásokra öt milliót, . . szó nélkül, de ha ez öt milliót adóul vetnék ki lenne mindjárt országos lárma érette, hogy nincs pénz. Szemrehányta továbbá a kormánynak azt is, hogy a választási czélokra (vesztegetésekre) a „kinevezett* és „érdemeikért* kinevezendő uj nemesektől szerzi be a pénzt. Mire egy hű mameluk közbe kiáltott: ra Onnét vesszük, ahol adják. * Y i d é k. Péterd, okt. 24. A „Veszpr. Független Hírlap“ t. szerkesztőjének. A múlt héten Topics János oszlopi iskola- mester és postamester az erdőben felakasztotta magát. Öngyilkosságának oka — a rendetlen posta- kezelés, s a reá bízott pénzek felhasználása. Ugyancsak a múlt héten Janó Márton b.-szombathelyi jómódú gazdaembernek a leánya, a számadó juhász fiával való viszonya folytán, hogy szégyenét eltitkolja, a gyermeket születése után azonnal a szalmakazalba rejtette el, hol hihetőleg a gyermek megfuladt. Mire a gyermeket megtalálták, már a kutyák egyik kezét, lábát s az arczát lerágták. Befogatott. Vitális Sándor b.-sz.-királyi lakosnak a birkahúsra. fájt a foga. Teremtett is egy ürüt, de rajt veszített, mert midőn a fejtéssel foglalkozott, rajt- csipték s ez által igazán vitális helyzetbe jutott. — Ugyanis B.-Szt.-Király faluban, az összes húst vállra véve, körül kellett hordoznia, s minden egyes házhoz be kellett kiáltania, hogy — „vegyenek birkahúst.“ Ö nagyméltósága Krues Kriszoszton, szent- mártoni fő-apát a péterdi önkéntes tűzoltó-egyletnek 50 irtot adományozott. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. stb. Oroszlányi Károly. Az Akadémiában is szorgalmasan üléseznek. — Egyik érdekes ülésén volt Hampel József székfoglalója: „Adalékok Pannónia történetéhez Antonius Pius korában* czimmel, hazánk régi történetéből sok érdekes adatot hozva fel. Utána Jakab Elek Eidély múlt századbeli véderejét ismertette. Az értekező Erdély múlt századbeli haderejének átalakulását, a gyalog, lovas ezredek, határőrök, ne mesi fölkelés eredetét, történetét ismertette, s érdekesen vázolta a magyarok és szászok közt folyt küzdelmet. A tudományos akadémiáról szólva el nem mulaszthatom annak egyik jeles tagjáról Szász Károlyról szólani, ki a közelmúlt vasárnap iktattatok be uj hivatalába, a budapesti ref. egyházközség első lelkészi állomásába, mely alkalommal igen szép beszédet tartott nagy, előkelő hallgatóság előtt. A minisztériumok alkalmazottjai, főleg a vallás- és közoktatásügyi osztály érzékenyen vett búcsút te vékeny tagjától, s emlékül különféle tárgyakkal lep ték meg. A napokban a néhai Török Pál halálának évfordulóján lesz püspöki felavatása is. Megemlítem itt az ág. ev. egyház egyetemes gyűlése által elfő gadott azon indítványt, mely szerint a superinten densek ezentúl püspököknek hivatnak, mert csak ily réven jutnak be az alakítandó uj főrendiházba. Az unalmas őszi estéken a színházak szépen megtelnek. A népszinház igazgatója hiába igyekszik változatossá tenni műsorát, az éltető nap nem mo solyg reá Blaháné képében. Legutóbb Lukácsy Sándornak egy uj 3 felvonásos népszínműve: „Az Isten keze* adatik, de biz’ az a közönség kedvencz Lujzájának hiányában sikert nem aratott. Hiába állítják Blahánéval egy vonalba Pálmay Ilkát, ő szerepét nem szokta átgondolni, átérezni, hangjában nincs meg a zamat, mely nélkülözhetetlen egy magyar énekesnőnél, játéka, éneke idegen hagy ... az érzékekre fektet sújt, operettet játszik a népszínműben ; szóval nem pótolhatja Blahánét soha. — Blaháné jóvá tehette volna e darabot, melynek dalain is megérzett az Erkelek hányt-vetett dallamköltészete. A nemzeti színházban szinte több premier darab kerül színre. Legközelebb „Nóra“, s »Egy asszony története* dráma, mint újdonság mutat- tatik be. — A dalmű-szinháznak most még igen jól megy, már délutánonként alig kapható jegy. — Hja! „Uj szita szegen függ.“ Hanem az „Isten keze* ugyancsak meg is veri a nép- és várszínház igazgatóit. S mindkettőnek baját Blaháné okozta. Feleki a „legelső csalogány*-t átcsalta Budára, volna páratlan népszinműénekesnője, kinek meghallgatására szívesen átgyalogolnak a pestiek, de nincs neki oly népszínműve, miben Lujza remekelhessen. A népszínházban meg Evva Lajos aggódva vakarja fejét, mert ott meg volna számta- an jeles népszínmű, de nincs — Blaháné. A két igazgatóért végre is a közönség lakói, mert Pesten át jó népszínművet rosszul, Budán rossz népszínművet jól előadva. Feleky Miklós rajta van, hogy újdonságokkal lepje meg a közönséget. Legközelebb Yértessy Arnold, jeles beszélyirónk népszínműve, Ferenczy „Arany kakas“-a, Moldován Szép Iliáná“-ja, Margittal „Ezres bankó“-ja, „A sémiták*, Torkos „Egy mesterlegény“-e fog bemu- tattatui. Operette is lesz elég. Mint újdonságok ki vannak tűzve: „Morilla* Hopptól, „Grapin özvegye* Flotowtól, „Babolin* franczia operette, „A szerelem hatalma* Posetól, „Bathylos* Chaumettől. Továbbá Daudet: „Arlezi nő“-je, Blahánéval. Újdonságokról szólva, felemlítem a népszínház legközelebbi újdonságait: „Czigány báró“, melynek szövegét Jókai Mór, zenéjét Strauss János írja, a másik a „Világ szép asszonya*, Rákossy Jenőtől, zenésitve pedig Serlytől. Hölgyolvasóim előtt nem lesz érdektelen, ha szólok a divatról is röviden. A divattermekben láttam egy csinos látogatási öltönyt, sima és mintázott szövetből. A rövid szoknya mintázott szövetből készült, körül ránczolva. A szoknyára casaque borul sima szövetből, hátul felhuzogatott aljjal, a derékon mellénybetét és fíchu látható virágos szövetből, a derékon széles bársony öv, s ehhez hasonló bársony gallér. Szűk ujjak, melyekre a keztyü könyökig fel van huzva. Őszi felöltők közül igen szép egy, mely szürke sergeből készül. A fekete szoknyából oldalt látszik egy rész, s a panier, mely az öltöny pántjával van feltartva. — Az öltöny elől simán fedi a szoknyát, hátul ránezos, baloldalt nyitott — s a derékon bársony pántokkal — s nagy gombokkal van rézsűt gombolva. Félbő ujjak, bársony diszszel; a bársony díszen kívül négysoros tűzés segélyzi az öltöny, s az ujjak széleit. Láttam még felöltőt fekete tricót szövetből, testhez álló paletot formára, hátul két mély ráncz- czal, bársony galérral és kézelővel. Továbbá prémes kabátot brocat selyemből; fantaisie chenille prémmel, elől kettős gombsorral. A kabát színes selyembéléssel bir. A viszontlátásig. Ács Géi i z a. Újdonságok. — Városi kÖzgyUlés tartatott ma városházunkon, melyről jövő lapunkban fogunk referálni. — Fenyvessy Ferencz ugod-kerületi képviselőnk szépen traktálta választóit a múlt héten tartott egyik képviselőházi ülésen tartott beszédében. Azt mondta, hogy a választók oly buták, hogy a jelölt nevét sem bírják egyhamar megtanulni, pedig a kutya már másnap megtanulja nevét. Persze, volt megbotránkozás quantum satis. Később az ősz Nendtvich tudósra, ki Kossuth, valamennyi Tisza stb. országos potentások tanítója volt egykor, azt mondotta, hogy nem tud egyebet, mint rozzant werklin zikezene- zakezene nótát werklizni. Nendtvich erre kijelenté, hogy „Non curat luna laterantes“ s végül azt mondá, hogy az ő tanítványai mégis talán több hasznot hoznak az országra, mint Fenyvessy egész ivadéka. Hát Fenyvessy bizony elkerülheté, több ildommal, ezt a keserű poharat. — SzenzátiÓS hír. Nagy feltűnést keltett országszerte a férfi körökben azon hir, hogy úgy a postánál mint a távírdánál alkalmazásban levő hölgy-hivatalnokok, hivatalos órák alatt tartoznak az előírás szerint készített egyenruhát hordani. Mely férfias szabású atilla és magyar nadrág lesz. — Műkedvelői színi előadások rendezésére alakul egy díszes társaság helyben. A hosszú téli estélyeket választják ezen épületes szórakozásra; november és deczember hónapok alatt tartatnának az előadások, a tiszta jövedelem a nőegylet pénztára javára for- dittatik. — Gálánt ur. Egy csinos cseléd leány nagy gyönyörrel nézett egy kirakatban elhelyezve volt csinos czipőket, a midőn megszólítja őt egy úri ember, kinek bevallotta, hogy nagyon óhajtana ily csinos czipőket bírni, de pénze nincs reá, — a gavallér ember egy bankot nyomott a leány markába. — Valótlan hír keringett a hét folyamán városunkban. Ugyanis azt beszélték, hogy Bauer Károly derék polgártársunk, az adófelügyelőt és segédjeit a lakodalom alkalmával szinte külön megvendégelte volna — ezen hir teljesen alaptalan. — A hurczolkodás ivada van most. De oly locsos idő van, hogy minden hurczolkodás egyelőre szünetel. — Pápáról írják nekünk: Jakab Lajos színigazgatót súlyos csapás érte. Egyetlen gyermeke, háromnegyed éves fia e napokban hosszas szenvedés után elhunyt Pápán. Vigasztalja a sújtott szülőket a jó barátok őszinte részvéte. — Hymen. Springer Móricz helyi derék ifjú műgépész, ki legközelebb Veszprémben gépraktárt létesitend, f. hó 18-án eljegyezte magának városunkban Breuer Francziska k.-a.-t, Breuer Gábor derék polgártársunknak ifjú kedves leányát. Legyen az ifjú pár frigye boldog s kisérje őrök szerencse!
