Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-18 / 42. szám

mert az Veszprém városának választő polgárai ellen vezényelte katonáit, s kardot huzatott, vért ontott akkor, midőn e város polgárai legszentebb polgári jogaikat gyakorolták.

Kompolthy Tivadar ur védelmére kelt Veszprém város vérig sértett polgárságának, s igy összeütközésbe jött a felbérelt granicsár alezredessel ?

S most?

Az a Hegedűs János, aki a város fiának tartja magát, a diurnista jerna- list, az az ember, akit havi 20 forintért béreltek fel ujságirőnak, aki jelenlétemben Kompolthy Tivadar ur asztaláná száját számtalanszor megtörülte, a ki Kompolthy Tivadar urat egy tisztviselő megbizásáből jelenlétemben akarta megvesztegetni, az az ember megtámadja azt a Kompolthy Tivadart, aki Veszprém városa polgárságának védelmére kelt, megtámadja azért, mert e polgárságnak védelmére merészelt kelni, s nem nyalta meg Huber alezredes csizmatalpát, mint tettes teszi ezt Hegedűs János a „Veszzprém* szerkesztője havi 20 forintért.

Az az ember, az a Hegedűs János, aki bérért, nyomorult konczért megtanult hazudni, megtanult pedig azért, hogy újságírót — aki az ő kenyéradóinak bűnös üzelmeit leleplezi, — ott támadjon azon az oldalán meg, amely legérzékenyebb a neve tisztaságában.

Hát én beszéltem azzal az almádi vendéglőssel, akit becsületes nevén Ferenczy Gyulának neveznek, s az mondta nekem, hogy az a Hegedűs János, aki ily nyomorult rágalmakkal tölti meg lapjait, aki oly dolgokat fog valakire, a melyek soha meg nem történtek, az egy hazug, becstelen egyén.

És én is azt mondom. Mig gaz állítását be nem bizonyítja, vagy bebizonyítani nem tudja, — nem érdemli meg addig azt sem, hogy tisztességes ember csak le is — köpje.

Hanem hát nem csodálkozom Hegedűs ur buzgalmán. Egy diurnista, aki napidijért karmol, annak jól esik havi 20 forint. Egy ember, aki dijnokságból irnokságra törekszik, sokra képes, mert a kenyér mindenkinek édes.

Azért e helyen egyre kérem, mint e város szülötte (ép úgy mint Hegedűs J.) Kompolthy Tivadar urat.

S kérésem abból áll:

Ezen város polgárságának zöme meggyőződött évek hosszú során arról, hogy Ön méltóbban képviseli ennek a város polgárainak érdekeit, mint az a diurnista jornalist, aki védelmére kell annak, aki honfiait összekaszaboltatja, — s megtámadja azt gazul, gyalázatosán, aki e város fiait védi tollal, — és ha kell, élettel.

S azért ezt az egyént, akit felbéreltek azért, hogy önre azt a szemetet szórja, ami saját magára az utczasarából ragadt, aki testileg oly nyomorék, hogy csak szánalmasan megvetni lehet: ne vegye számba.

S ha ilyen nyomorult úti göröngyökbe ütközik élete útjában, azekat félre se rúgja, hanem lépje át, mert a gazembereket megbotozni lehet, de ezek az egyének, a kik a magánügyek, s házi szentélybe törnek, még megvetésre sem méltók!

Veszprém, 1884. okt. 12.

Magyar Gyula sk., lapszerkesztő.

A Huber-botrány.

A Huber-skandalum megyeszerte roppant feltűnést keltett. Mindenki erről beszélt egy hét óta, s a közvélemény ez idő alatt teljesen kiforrta magát.

Budapesten is szőnyegre került ez az affaire, s pertraktálták úgy az országgyűlési folyosókon, mint publiczistikai körökben.

Az általános nézet az, hogy Huber refutácziója menthetlenül elveszett. Őt megtámadta egy hírlap a jellemében. Nem csupán egy czikk támadta meg őt s nem csupán egy ember. Több czikk és több emberrel állt szemben. Hubernek erkölcsi kötelességében állott, a meglevő törvényes, vagy lovagias módok bármelyikével magának e hírlappal szemben elégtételt szerezni.

A szerkesztőség erre két utat is ajánlt neki.— A becsületbiróságot és a sajtópört. Huber egyiket sem fogadta el. Pedig hát aki jelleme tisztaságát érzi, az nem fél sem a becsületbiróságtól, sem a sajtópörtől.

Egyik mód sem került volna pénzébe. A be- csületbirákat nem szokás dijjazni, a sajtópert pedig hivatalból indíthatta volna meg az államügyészség által.

Hanem hát úgy áll a dolog, hogy akár igy, — akár úgy; a választási véres lovas attak szőnyegre került volna, s ezzel aztán nemcsak Huber, de más eddig rejtett tényezők és potentások üzelmeiről is lehullott volna a lepel.

Hát ezek aztán azt a szerencsétlen tanácsot adták a credo-ba került alezredesnek, hogy ne csináljon semmit, — majd megtörik ők azt a vakmerő újságírót, aki nem akar sehogy se megijedni egy pléhkráglis vitéz úrtól.

A vitéz ur hallgatott a buta tanácsolásra, s a maga részéről csak annyit tett, hogy a banketten való megjelenése alkalmából személyében sértette meg a szerkesztőség főnökét, hírlapunk szerkesztőjét, ki azzal vágott vissza, hogy kifizette Hubernek az esti vacsorája árát, s azt neki hirlapilag nyugtázta.

A Huber buta tanácsadói erre az újabb vak-)

merőségre összeröffentek, s megindították az attakot ők is a hírlap ellen.

Szövetkeztek a veszprémmegyei adófelügyelővel, Harabasevszky lovag úrral is, s felbérelték e czélra a .Veszprém“ czimü sunyi újság nyomorék szerkesztőjét, Hegedűs János városi diurnistát, s ez a két nyomorfi aztán bele is ugrott a szószba alaposan.

Az adófelügyelőnek eszébe jutott, hogy a hir- lap kiadótulajdonosa a kincstárnak 147 frtnyi illeték- hátralékkal tartozik. Bár ez a kincstári követelés ez idő szerint pör alatt van, s Barcza Kálmán kincstári ügyész által vezettetik a helyi járásbíróság előtt, bár ebben a pörben még Ítélet nem hozatott, kapja magát múlt pénteken az adófelügyelő uraság, s ir egy borzasztó fenyegető stylusu meghagyatik rendeletet a helybeli postafőnök Winkler Márton úrhoz, a melyben .felelősség terhe alatt* meghagyja neki, hogy mindennemű penzkiildeményt, mely szerkesztőnk nevére érkezik foglaljon le, s kiadni ne merészeljen.

Wirkler ur azonban nem ijjedt meg s a törvényre hivatkozva kijelentette, hogy ő e törvénytelen rendeletet figyelembe nem veszi, azt végre nem fogja hajtani s a postahivatalnál ily értelmű foglalást nem enged meg.

A hájfejü lovag urat ez a felsülés tökéletesen kihozta sodrából s őrült dühében elveszítette azt a csöpp józan eszét is, amire még maradt a hájmagazinban.

Buta dühöngésében aztán elkövette azt a gazságot, mely — mióta sajtótörvény van Magyarországon —• példa nélkül, páratlanul áll. Elrendelte a hírlap lefoglalását.

Tudta ugyanis, hogy hirlapunk szerkesztője szombaton Budapesten volt, a Huber aífaire-ben magát az illetékes körökkel érintkezésbe teendő — s igy arra számított, hogy gazságát nem akadályozhatja meg senki.

A merénylet aztán meg is történt. Ráparancsolt (szóval s nem rendeletileg) Gelencsér városi számtisztre, az viszont (ugyancsak szóval) Joanno- vits városi adóvégrehajtóra, ez a városi rendőrökre s ment a tisztes falka a hírlap lefoglalására, végre- íajtására olyan tettnek, melynek végrehajtására Magyarországon, a szabadsajtó-törvényekkel szemben addig senki, még Tisza Kálmán sem mert vállal- íozni, nem pedig azért, mert hírlapot lefoglalni semmi czim és semmi indok alatt ebben az országban nem szabad.

A veszprémmegyei hájfejü adófelügyelő megmutatta, hogy Veszprémben az is lehetséges. Amit Verhovayval szemben nem mer Tisza Kálmán, azt meri ez a buta muszkaivadék Kompolthy Tivadarral szemben.

A rendőrök, amint a hírlap Fejérvárról délben megérkezett, a vasúti irodában lefoglalták azt s mint prédaéhes varjak, kányák vitték az elrablott hírlapot nagy diadallal a városházára.

Természetes, hogy ez a gaz merénylet óriási senzatiót keltett városszerte. És csodálatos, hogy Véghely alispán, ki szombaton Veszprémben volt s ki értesülve volt a megyéje területén elkövetett s a sajtótörvényt lábbal tipró ezen hivatalos rablásról: közbe nem lépett s hivatalos hatalmánál s kötelességénél fogva is, nem akadályozta meg ezt a hallatlan gazságot.

Az esti vonattal megérkezett szerkesztőnk s értesülvén a hírlap lefoglalásáról, másnap kora reggel felkereste az adófelügyelőt, s tiltakozott ez ellen a törvénytelenség ellen; figyelmeztetvén Haraba- sevszkyt ennek nagy horderejű következményeire. — Harabasevszky kijelentette, hogy minden sajtótörvényre való hivatkozás ellenére, ő a szerkesztőnk czimére érkezett lapot a zár alól nem menti föl, mig szerkesztőnk a kiadótulajdonosért az illetékösszeget le nem fizeti.

Szerkesztőnk erre távozott s előbb az adóhivatalnál, majd a városi adópénztárnál akarta lefizetni a követelt összeget, de egyik helyen sem akarták ezt elfogadni . . . Utóbb is szerkesztőnk elhivatta Gelencsér számtisztet; ennél deponálta a 147 frtnyi illeték hátralékot s a hírlapot aztán elvitte a városházról.

A hírlap aztán megjelent s külön nyomtatott jelentéssel tudattuk a hirlaptartó közönséggel, hogy a hírlap tényleg konfiskálva volt, hivatalos közegek által.

Másnap délelőtt szerkesztőnk a városházán jelent meg s Gerencsér számtiszttől kérte mind a laplefoglalásról felvett hivatalos jegyzőkönyv, — mind a lefoglalást elrendelő végzés másolatát.

Gerencsér ezen másolatok kiadását megtagadta.

Ot perez múlva szerkesztőnk dr. Krascsenits Vilmos ügyvéd és Magyar Gyula hirlapszerkesztő tanukkal ismét megjelent Gerencsérnél s újból felszólította őt a másolatok kiadására, Krascsenits ur egyszersmid figyelmeztetvén őt arra, hogy minden ily hivatalos aktusról a jegyzőkönyvi s rendeleti másolatokat kiadni kötelessége.

Gerencsér a hét tanú előtt kijelentette, hogy ily hivatalos végzés s foglalási jegyzőkönyv egyáltalán nem is létezik. 0 Harabasevszky adófelü- gyelotÖl szóbeli utasítást kapott a lap lefoglalására s Ö szintén szóbelileg utasította erre a városi hivatalos közeget s rendőröket.

Felelős szerkesztőnk erre Gerencsérhez fordulva kijelentette, hogy: „Eszerint ez nem volt egyéb, mint hivatalos utón, hivatalos közegek által végrehajtott közönséges rablás.“

Szerkesztőnk innen egyenesen Kenessey Móricz kir. közjegyzőhöz ment s közjegyzői okiratot vétetett

föl az egész eljárásról. — A közjegyző másnap egyik segédével megjelent a városházán Gerencsér előtt, felolvasta neki a tárgyi jegyzőkönyvet s nyilatkozat- tételre hivta föl.

Gerencsér sajátkezüleg irta nyilatkozatát a közjegyzői okiratra. Elismeri ebben a tényt s azt is, hogy ennek elkövetésére Harabasevszky adófelügyelő által szóbelileg utasittatott.

Ugyanaz napon délután azonban Gerencsér megjelent a kir. közjegyző előtt s tudatván vele, miszerint az adófelügyelö az ö nyilatkozattételét nem helyeselvén, kéri azt semmisnek tekinteni. A közjegyző ur azonban, tekintettel arra, hogy a nyilatkozatot sajátkezüleg irta s aláírta Gerencsér számtiszt, s az már szabályszerüleg beigtattatott, kérelmének helyt nem adott.

E közjegyzői okirat alapján Szerkesztőnk haladéktalanul megindította a bűnügyi kei'esetet Harabasevszky és társai ellen, hivatalos hatalommal való visszaélés és magánvagyon ellen elkövetett bűntett czimén.

*

A »Veszprém* czimü helybeli zuglap múlt vasárnapi számában Hegedűs János aláírással egy czikk közöltetett hirlapunk szerkesztője ellen, mely a Huber-botrány alkalmából »Fölfordult világ*-nak nevezi azt, hogy becsületében megsértett szerkesztőnk védi magát Huber alezredes nyomorult támadása ellen s hogy ebbeli védelmében a közvélemény s a társadalom szerkesztőnk pártjára állt.

Czikke elején szószerint a következőket mondja:

,Nem is nevezhetjük máskép a jelenleg városunkban a társadalmi téren uralkodó visszás állapotokat. Igazi fölfordult világ.

Ide vetődik egy ember, s itt elkezd pöffesz- kedni, handabandázni, mire azután a mi egyszerű, békeszerető, csöndes társadalmrnk térdet-fejet hajt előtte, s azután az mint valami félisten uralkodik városunkban élet és halál fölött. Aki fölött pálezát tör, annak menthetetlenül el kell vesznie. Társadalmunk a halottakat azután megsiratja, eltemeti. — Ezzel vége. Arra még csak gondolni sem mer, hogy ezt a pöffeszkedő félistent letaszítsa trónusáról, s méltó helyére a sárba tapossa. Nevetségesnek elég nevetssges volna ez a fura állapot, ha nem volna neki komoly oldala, s nem tenné oly zilálttá társaséletünket.“

íme ezeket Írja Kompolthy Tivadar szerkesztő úrról ugyanaz a »Veszprém* lap, melyett 10 év előtt ugyancsak ő alapított.

S irta ezt a szenyezikket ugyancsak az a Hegedűs János, ki miután éveken át volt Kompolthy ur munkatársa, legjobban tudja, hogy Kompolthy ur veszprémi hírlapírói működése alatt egy egész vagyont kitevő összeget áldozott e város érdekében, azonfelül, hogy minden tettét önzetlen jóindulat vezérelte.

Irta ezt a czikket Hegedűs János, kit Kompolthy ur folyton szeretettel, jóindulattal vett körül, ki midőn Hegedűs dijnoki állását a városnál kassálni akarta a képviselet, közbejárt ez ügyben sokaknál — amiről Husvéth János képviselő ur sokat beszélhet most neki.

Irta ezt a czikket Hegedűs János, akit Kompolthy ur minden családi ünnepélye alkalmából leg- szeretettebb vendégekint fogadott házánál, kiért a »Veszprém* egyik kiadójánál közbejárt, hogy szerkesztőnek szerződtessék, ki ft. Lévay urat kérte arra, hogy a tisztesség s az erkölcsi súly kedvéért maradjon meg Hegedűs mellett »lapvezér“-ül.

Ugyanaz a Hegedűs, kit midőn első lapját kiadta, hírrovatunk élén őszinte örömmel üdvözölt Kompolthy ur hírlapja, ugyanaz az a Hegedűs írja most Kompolthy úrról azt a piszokiratot, megmarván azt a kezet, mely vele csak jót tett.

Nem harag, undor tölti el az embert, ez er- cölcsi nyomorúság fölött.

Hegedűs Jánoson, ezen lelkileg testileg nyomorék, szánalomraméltó nyavalyatörés beteg emberen : Kompolthy Tivadar nem keres elégtételt!

Újdonságok.

— Időjárásunk az utóbbi napokban egészen téliesre változott. Némely helyeken még a kályhákat is igénybe vették. Az eső folyton szemetel, szóval jön a tél!

— Jótékonyság vagy más valami. Stern Emil, a helybeli Stern Antal-féle ezég tagja, mint a balatonfüredi szeretetház lisztszálli- ;ója, Nagy Áron urnák, a szeretetház igazgatójának 2 db aranyat adott át. (?) Nagy Áron ur ezen két aranyat a szeretetház javára adományozta.

— Brutalizmus. Varga János nevű, helybeli szainaras, a héten édes anyját ngy any- nyira megverte, hogy a szegény asszony ennek következtében súlyos beteg lett. Az ily vadállati természettel biró emberi szörnyeken szent László király törvényeit kel' ene alkalmazni.

— Nyilatkozat. Erdélybe történt hirte- en elutazásom miatt „Könyek“ czimü bal- ada-gyüjteményem csak karácsonykor fog sajtó alul csinos kiállításban, a Szent-István könyvnyomda és irodalmi vállalat kiadásában kikerülni. Reffeny (Erdély), 1884-ik év okt. hó 12-én. Veszprémi Soma.

— Katona-Szökevény. Marton Imre veszprémi illetőségű 19-ik sorezredbeli regruta, Révkomáromból ezredétől megszökött. Az illető a csendórség által nyomoztatik.

— A lokuti csoda. Vagyon Veszprém vármegyében egy Lókut nevű község, ebben a községben született G u b i c z a Apollónia, ki a világ egyik legbámultabb csodája lesz vala, ha véletlenül Lókut község nem esik a világ háta mögé. A gromok, törpék és liliputiak jutnak az ember eszébe, ha ezen csodájára a természetnek rátekint. — Gubicza Apollonia 74 éves, rom. kath. Gubicza Mihály napszámos és felesége Kalamász Katalin árván maradt 74 éves gyermeke. És ebben nincs semmi csoda. A mai világban mindenkinek volt apja, meg be is vette valamelyik vallás a kebelébe. Hanem hát a csoda abban a dologban vagyon, hogy Gubicza Apollónia, daczára évei számának, még a mai napig sem nőtt meg magasabbra, 33 hüvelyknél. A feje óriási, foga már csak egy van, beszél németül, magyarul, soha fekvő beteg nem volt, terjedelmes famíliából származik, a mennyiben még hét testvére van, kik ép úgy, mint szüleik, rendes növé- süek. — Ezek az életrajzi adatok a kis emberi alak múltjáról, kit a legközelebbi napokban városunkban mutogatni fognak csekély belépti dij mellett, hogy ily módon segítsen szegénységben levő családján. Hisz- szük, hogy bámulója akad elég, mert, hogy ez a 74 éves grom feltűnést fog kelteni még a természettudósok körében is, az oly bizonyos, mint a mily bizonyos az, hogy a jámbor lókutiak nem tudták azt, hogy mekkora darab gyémánt van az ő falujukban.

— Rendőri hír. Helynélküli csavargó cselédek: Kutassi Lidi eöcsi és László Zsófi köttsei születésű és illetőségű hajadonok, mint kik a városban helynélkül csavarogtak, a városból illetőségük helyére tolonczoltat- tak. Nemkülönben Torma István csavargó pásztorlegény is elfogatott s ugyancsak illetősége helyére kisértetett.

— Kántortanitó-választás volt a napokban Siófokon, még pedig rövid idő alatt másodízben. Két pályázó volt, az eddigi helyettes és Horváth Kálmán tolna-kónai-i kántortanitó. A pályázat a régi szokás szerint történt. A pályázók énekeltek a templomban s a tanításból is próbát tettek. A választás azonban nem egészen a régi szokás szerint történt, mert az iskolaszék választott s 5 iskolaszéki tag a helyettes kántorra, 5 pedig Horváthra adta szavazatát. így aztán uj pályázatot kellett elrendelni. A nép ezalatt küldöttséget menesztett a veszprémi püspökhöz Horváth Kálmán kineveztetése érdekében, kit egyhangúlag kívántak tanitó- jokul. Innen aztán az esperes Siófokra jött, megjelent az iskolában, hol az összegyűlt nép egyhangúlag kikiáltotta Horváthot kán- tortanitónak, s igy most Horváth Kálmán Siófok törvényesen megválasztott kántor- tanitója.

— Pét-balatonfüred-tapolczai vasút. A

„Szabadság“ s több budapesti lap Írja: A bécsi Union-Bau-Gesellschaft, mely a pápakeszthelyi vasút kiépítésére ajánlatot tett, most egy uj vonalat tanulmányoztat, mely a magyar nyugoti vasút péthi megálló helyétől kiindulva, Kis-Kovácsi, Yörösberény és Balatonfüreden keresztül Tapolczára vezetne és itt beleszakadna a fővonalba. Az előmunkálatok megejtése végett — mint értesülünk — már a napokban fog a kérvény beadatni.

— Hymen. Sümegh város egyik kiváló szépségét, Bükhelyi Eliz kisasszonyt folyó hó

4-én oltárhoz vezette Takách Imre tapolezai segéd-szolgabiró. A menyasszony gyönyörű fehér atlasz ruhát viselt, a négy koszorulány Takách Vilma és Margit, Kubányi Melánie, Harabesevsky Jozefa voltak. — Az esküvőt fényes lakoma követte.

— Szőlőfejeket eltartani. E czélra toló fedéllel ellátott szekrény vétetik, a szekrényben vesszők huzatnak kereszt- s hosszában, melyekre a szőlőfürtök egymás mellé aggattatnak, de úgy, hogy egymáshoz ne érjenek és a födélnek is jól kell záródnia. — Ha már most a szekrény tele van — kellő elosztással nem esekély mennyiség fog bele férni — födele gypszszel vagy agyaggal be- vonatik, száraz pinezébe tétetik s homokkal befödetik. Megjegyzendő, hogy ne igen elérett s minden külső nedvességtől megóvott fürtök választassanak e czélra, minél húsosabb fajtából.

— Jótékonyság. I)r. Laky Kristóf cs. kir. kamarás ur Ő méltósága szerencsétlen Herczeg család részére 10 frtot adományozott. A jó tett dicséri Önmagát.