Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-30 / 35. szám

V, mértföldnyire elterelte, ma a közöny annak ne legyen okozója, hogy egy nagyobb szabású vasúti vonal városunk elkerülésével létesüljön Mert egy ily vállalat városunk sírásója lenne! Csak azután a feljajdulás késő ne legyen Dr. Bezerédj Viktor. A buzaüszög és az ellen való páczolás. Az üszög legtöbbször a hibás vetőmag, késői vetés és az időjárás rendetlensége folytán keletkezik, továbbá befolyással vannak erre a talajviszonyok is; azonban azt tapasztaltam, hogy az időjárás rendet lensége bir legnagyobb befolyással az üszög keletke­zesére. Vetőmagnak csakis érett, egészséges, a silányabb szemek és gyommagvaktöl jól megrostált mag hasz nálandó, mert a hibás vetőmaggal már elvettetik az üszög lehetősége is. Sajnos, hogy a köznép között még manap is találkoznak olyanok, kik úgy véle­kedne és tesznek, hogy termésökből a javát eladják, vetőmagnak jó lesz a silányabb is, ha jó időjárás lesz, ebből is lehet jó térmés; igen ám, csakhogy a jó időjárás eshetőségén kívül a szegény növénynek aratásig még sok más veszedelemmel is meg kell küzdenie, a mire egy silány magból kelt növény képtelen, s a kik úgy vélekednek, azokon a páczolás sem fog segíteni. Mivel a köznép nagy része még most is mérő szerint számit és mérőszám vet, azért könnyebb megérthetek végett a számításoknál a mérőt fogom használni. Egy mérő búza páczolására veendő: 5 dekagram kékkő 2l/2 dekagram konyhasó 2 liter vízben feloldva. Az 5 dekagram kékkő kerül legfölebb 25/g krba, a 2*/2 dekagram só 3/8 krba, tehát egy mérő búza páczolása kerül három krajczárba és alig egy negyed­órái munkába; már most a ki e csekély kiadást sajnálja, vagy a még csekélyebb fáradságot resteli, az önmagát okozza, ha búzája helyett üszög terem. Fagy, köd, szárazság és több más elemi csapás elle­nében úgyis tehetetlen a gazda, de hogy az üszög ellen czélszerüen alkalmazott páczolással védheti magát, ezt a hosszas gyakorlatból merített tapaszalás igazolta. A kékkövet ajánlom városon nagyobb kereske­désekben beszerezni, mert itt jobb minőségűt és ol­csóbban kaphatni, mint falun. A páczoláshoz szükséges folyadék előállításához legczélszerübb egy pertroleumos hordót szerezni, mit kereskedésekben 1 írtért kaphatni, ezt közepén ketté- fürészelve kapunk két nagy sajtárt, melyek mind­egyikében körülbelül belefér 90 liter viz, és hogy könnyebben továbbíthatók legyenek, készitteiünk rájok kovács által két-két vasfület vagy fogantyút; e sajtárokat a páczoláson kívül a gazdaságban több­félére is lehet használni. A kékkövet és sót nem szükséges megtörni, ökölnyi nagyságú darabok pár óra alatt teljesen feloldódnak hideg vízben is; az eljárás következő: tölcsérhez. Nincs azokban se pad, se ülőszék, sem asztal. A középén levő tűzhely körül elterített lepedő vagy gyékén fonadékokon helyezkednek el, nyug­ágyaik pedig sarokba öntött falevél-halmaz. Eledelük közönségesen hal és vad, a melyet ők rendesen fnt- tokban fognak el és ölnek meg, s minthogy 15 éves korukig szorosan füzik-kötözik vékonyaikat s láb­száraikat és magukat a sebes ügetésben gyakorolják oly futésak, hogy lovak- és szarvasokkal is verseny- képesek. Italuk rizsfőzet, a melybe lisztet habarnak, ezt midőn ernyedésnek indul, vizzel feleresztik, le- üllepedés után leszűrik s ezzel kész frissítő kellemes szörpük. Fegyverzetük eredetikép ív, nyíl s hajitó dárda, ez utóbbit oly biztosan kezelik, hogy ritkán tévesztenek czélt. Az általános előhaladás mai korá­ban — úgy látszik — a lőfegyvereket is kezdik már megismerni s lassankint használatba venni. Az ifjú midőn nősülni akar s feltalálta szive választották, harsány zene kíséretében elmegy annak sátorához. Ha a leány nem idegenkedik tőle, kölcsö­nösen megállapítják a házassági feltételeket, aztán a szülőkkel közlik azokat, kik nyomban hozzá fognak az egybekelési ünnepély minél fényesb tételére szük­séges előmunkálatokhoz, a mely mindenkor a meny­asszonyi háznál megy végbe. A vő mindég az ipánál marad, később ő lesz az elaggodt szülők gyámola s családfentartója, innét van aztán, hogy a szülők in­kább szeretik, ha leányaik születnék sem mint figyer- mekek. Némely- utasok szerint nem szabad a nőknek életkoruk 35 éve előtt magzatot szülni. Mi azon­ban azt hisszük, hogy „a rózsának megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék, ha jön a kikelet!“ Kardidius, ama hires ref. vallásu hollandi hit­térítő irja, hogy midőn 1626-ban Formosa szigetén működött, a szigetlakok különféle istenekben hittek, kiket ők a tiszteletökre emelt imolákban dicsőítettek, ámbár vannak oly válogatott utasok is, a kik szerint azoknak nem volna semmiféle istentiszteletök, sem imáik. Tulajdonkép két főisten létezését hiszik, ezek­nek az áldozatot nők mutatják be, ezek lévén a pa­pok s Juibs néven hivattatnak. Az áldozat bemuta­tása után e papnők leborlnak. majd felemelkednek s harsány hangon hívják segítségül isteneiket és ezt A magtár vagy szemházban elhelyezünk egy petroleumos hordót vagy nagy sajtárt, ebbe bele mérünk egy előbb már literrel megmért kisebb saj tárral p. o. 80 liter vizet, mely a fönnebbi arány szerint elég 40 mérő búza páczolására, a 80 liter vízbe kell 2 kilo kékkő és 1 kilo só, ezen kékkő sómennyiséget akár ökölnyi darabokban egy úgyne­vezett csolláuzsákaól készített zacskóba tesszük és a sajtáron keresztülfektetett pálcza közepére spárgával úgy erősítjük, hogy a zacskó közvetlen a viz felszíne alatt lebegjen, pár óra múlva a zacskó üres leend, jeléül, hogy a beletett anyagok teljesen feloldódtak, ekkor készen van a folyadék, melyből a következő napra a szükséges búza mennyiségét bepáczolhatjuk, s ha kifogy a folyadék, pár óra alatt a fönnebbi eljárással tetszés szerinti mennyiséget utánkészit- hetünk. Ha a következő napra p. o. 20 mérő búzát akarnánk bepáczolni, akkor a 20 mérő búzát kimér­jük a magtár vagy szemház padlózatára, hol arasz­nyi vastagságban elterittetvén, a folyadékból 20 mérőre szükséges 40 liternek először csak felét egyenletesen ráöntözzük és legalább háromszor ismét jól átlapátoljuk, ezután újra elterittetvén, a második 20 liter folyadékot öntözzük rá egyenletesen, miután háromszor ismét jól átlapátoltatik, hogy a lehetőleg minden szem megnedvesedjék, ekkor garmadába összehányatik és egy éjen át úgy marad, másnap aztán akár kézzel, akár géppel bátran vethető; de ha eső vagy bármi más oknál fogva másnap el nem vethetnők. akkor a bepáczolt mag vékonyan elterí­tendő és többször átlapátolandó, hogy a vetésig csirába ne induljon, mert jöhet közbe olyan idő is, íogy a vetéssel több napig akadályozva vagyunk. Kisebb gazdák, kik padlózott magtár vagy szemházzal nem bírnak, a páczolás czélszerüen esz­közölhetik egy nagyobb mosóteknőben mérő vagy félmérőnkint, melyből miután a búzára a szükséges mennyiségű folyadékot kétszerre ráöntözték és leg­alább hatszor jól át forgatták, fölmérik zsákokba vagy egy nagyobb ládába (verschlagba) és egy éjen át abban hagyják, másnap aztán akár kézzel, akár géppel bátran vethetik; ha pedig másnap el nem vethetnék, akkor szellős helyen ponyvára kiterítik és többszöri forgatással megszáritják, hogy a vetésig csirába ne induljon. Végül megemlítem, hogy a kékkő mérges tu- ajdonságu, azért tanácsos a folyadékot zárt helyen tartani, hogy abból háziállataink ne ihassanak; ha pedig bepáczolt vetőmag kimaradna, ezt nem szabad megőrletni, hanem meg kell takarítani a jövő évi vetéshez. A fönnebb leirt páczolási módot én 14 év óta gyakorlom, és ezen időközben a kezelésem alatti gazdaságokban üszög soha sem fordult elő. Győr—Kis-Megyer, 1884. aug. 17. Tamásy Lajos, pannonhalmi főapátsági gazdatiszt. Almádi — post festa. Veszprém, aug. 30. Almádi, megyei intelligentiánk s városunk e kedves kiránduló- s fürdőhelye, levetette nyári ró­zsás viganóját s mint a tánezba fáradt ifjú lányka, pihenőre nyugodott le. Aki most ott sétál a parti virányokon, a hegy­csúcsok ivezetón, a csobogó csermely partjain, a vi­oly kifejezhetetlen vak buzgósággal teszik, hogy ir­tózatosan elforgatván szemeiket, egész erővel földhez verik magukat, éktelen vad orditozásba törnek ki, majd ezerféle ficzamitó tagmozgásokat, kínos rug- kapálódzást visznek véghez, miközben elhitetik a néppel, hogy az istenek megjelentek nekik s társa­logtak velők. Ha e rendkívüli helyzetükből kibon­takoztak, egyelőre még egy ideig, mint a megholt mereven a földön kinyujtózva maradnak, újra gör­csösen megkapálódzanak, eszeveszetten örjöngenek, mielőtt maga a nép nyög, sóhajt, sir-rí, ordít, úgy, hogy az imola a visszhangzó óriási zajtót szinte megrendülni látszik. — E szertartás tovább tart egy órafolyásnál, aztán felmennek a papnők az imolaház tetejére s ázok két csúcsain végzik be az épületes szertartást. Egyébiránt e papnők foglalkoznak még jóslással is, sőt gonosz szellemeket is űznek, nyilván kergetvén azokat kivont karddal, még vizbe nem ugranak, s ott eltűnnek, hozván az üldözés közepette ut-utfélen nekik áldozatokat. A mint valaki meghal, dobszóval csőditik egybe a népet, hozván minden nő magával egy itallal telitett edényt. Ezzel kezdetét veszi az evés- ivás és a táncz, s ez tart másnap reggelig. Aztán sajátságos szertartások közt egy a lakósátor közepé­ben emelt 3 láb magas állványra helyezik a holtestet, lángal égő tüzet élesztenek körülötte, hogy ez által kiasszék és kiszáradjon. Az elköltözött lélek üdvéért sok sertvést leölnek s jó lakomát csapnak. A hulla ily módon kilencz napig marad a szárítón, mely után egy magasahb állványra teszik s ott hagyják három évig, mig csontvázzá nem válik, aztán le­veszik s sátraik egyik zugába temetik el, újra nagy­szerű dinom-dánommal fejezvén be a gyászt. Ha e szigetlakok egy embert látnak, ki szörnyű testi fájdalmakban szenved, hogy kinjaitól hamarább megszabaduljon, hurkot vetnek nyakába, ennél fogva felemelik magasra s le-ledobják, mig lelke ki nem szakad. — Ezt könyörületességnek tartják. (Vége következik.) ruló völgyekben, hol nyáron át oly pezsgő volt az élet s minden bokor-, minden hajlékból vidám élet hangjai zendültek; annak a szivét szomorúság tölti el, hogy mindez már elmúlt. Most csak a csalitok kedves dalnokai, a pa­csirta s a fülemile bűbájos zenéje cseng a méla né­maságba. Ezek a kedves, dallos ajkú törzsvendégeink nem hagyják el Almádit, mint a rideg szivü s orvosi kommendószóra ideseteglő fürdőzök. . . . * Még egyetlen nyári ivad sem volt oly élénk Almádiban, mint az idei. A Margit-kápolna felszentelése ünnepélyén több mint négyezer ember volt itt jelen; s az Anna-bál s a szokásos halászvacsora oly nagyszámú közönsé­get vonzott ide, melyet megirigyelhetett volna az ország bármely elsőrangú fürdője. Az ivad delelőjén, az összeállított kimutatás szerint, 600 állandó fürdővendég volt itt s lett volna bízvást sokkal több is, hahogy elegendő magánszo­bák s lakások állottak volna rendelkezésre. Hiszen számtalanszor, majd naponta történt, hogy a megérkezett idegen vendégeket Brenner de­rék társasági elnök azzal a szomorú kijelentéssel volt kénytelen fogadni, hegy szállás nincs s tessék hát - Füredre menni. Budapestről, Bécsből, Felső-Magyarországból s Alsó-Ausztriából számos tourista fordult itt meg. A Balaton-egylet tagjai kirándultak ide; a ba­latoni vitorlás yachtok egyik a másik után kötött ki partjainkon s viszont Almádi közönsége is ren­dezett egy kirándulást B.-Füredre s Badacsonyba, társasága intelligentiájával messze felülmúlván e két fürdőhelyet. * A fürdőrészvénytársaság is ólénkebb tevékeny séget fejtett ki ez ivad alatt, mint eddig. Több köz­gyűlést tartott s czélszerü intézkedéseket tett. Leg momentuózusabb határozata az volt, hogy a társasági tőkét 5000 írttal szaporítja 50 drb uj kibocsátású 100 frtos részvénynyel, mely összegen egy magán- szobákból álló bérházat épit az ősz s illetve a tavasz folyamán, ezáltal Almádi legfőbb hiányán segítendő. Alakult a társaság kebeléből egy szükebb körű bizottság is, melynek élén Brenner Lőrincz elnök s Yéghely Dezső urak állanak, s mely főfeladatává tűzte ki Almádi legégetőbb szükségletein társadalmi utón segiteni. Programmja főbb vonásokban ez: 1) Almádit egy kiadandó könyv által a hazai nagy kö zönséggel megismertetni. 2) Egy vitorlás s több evezős hajót beszerezni. 3) Fürdőkönyvtárt létesíteni. 4) Kiránduló helyeket, pihenőket rendszeresíteni. 5) Az utakat szélesbiteni, korlátokkal ellátni s a főbb tereket parkírozni. 6) A halászati jogot kibér- leni. 7) A fásításról gondoskodni stb. stb. Hiszszük, hogy ez a bizottság, mely tevékeny, lelkes tagokból áll s oly ügybuzgó tényezőt becsül kebelében, minő Yéghely alispán s a derék társasági elnök e kitűzött feladatának meg is fog felelni s áldásos működésének a jövő fürdő-ivadban már nyoma lesz. * A fürdővendégek elszállingóztak. Múlt kedden maga a társasági elnök is össze- pakkolt s istenhozzádot mondott a susogó partoknak. Az utolsó vendégek szomorúan vették körül s midőn búcsúra nyujtá nekik kezét, bizony olyan meghatott volt, mintha legalább is uj hazája elvesz­tését gyászolná. No de megvigasztalhatják ez óv ki­vívott nagy eredményei, sikerei. Elment. . . . Almádiban nem maradt más, mint — az ördög. Teuffel barátunk az Pápáról, ki melleslegesen fiskális is. Az ördögöt aztán nehezen viszi el az — ördög! Versenyek a Balatonon. Balatonfüred, aug. 30. Az idén alakult balatoni vitorlázó-egyesület, szerdán tartotta a Balatonon három napra terjedő vitorla-, evező- és uszóversenyeik elsejét. A kedve­zőtlen idő daczára váratlanul nagy volt az érdeklő­dés. A jury a következő urakból alakult. Elnök: Széchenyi Dénes gróf, pályabíró Szaivassy Sándor, időmérő Thaisz Elek, indité Széchenyi Lajos gróf, tag Eszterházy Mihály gróf. A vitorla-versenyben, (nyitott handicap) négy vitorlás indult, u. m.: Flo­rida, Jolánta, Hableány és Memento. A handicapot a szél minőségéhez képett állapított« meg a verseny­bíróság és igy Hableányt 5, Mementót pedig 10 perezre handieapolták. A pálya hossza 40 kilometer, háromszögben egyszer megkerülve. Az indulás reg­gel 9 óra 35 perczkor záporesőben és gyenge szél mellett történt. A röpülő start igen sikerült volt. — Félórával az indulás után a szél megerősödött s mindvégig kedvező maradt. A verseny-yachtok a balatonfüredi partokból kiindulva megkerülték a siófoki torkolatok és a Kenese előtt való boyokat. A czólponthoz közeledve csaknem egymás mellett haladtak, mig nem erős küzdelem után sikerült fordulattal elsőnek délután 2 óra 45 perczkor Ná- dasdy Ferencz gróf Hableánya érkezett be; tehát a normális érkezési időből nyert 5 pereznyi engedély igénybe vétele nélkül is győztes lett. Ez a Hableány negyedik győzelme. A győztes yachtot maga n ki­váló sportsman Nádasdy Ferencz gróf kormányozta. Msodiknak érkezett 7 másodperczczel később Inkey István Jolántája, harmadiknak 3 másodperczczel után Florida, Memento 3 óra 12 perez 3 másod- perczkor vitorlázott a czólponthoz. Ezzel az elsőnapi verseny véget ért. Másnap a vitorlaversenyeket folytatták őt ton­nán aluli yachtok mérkőzésével. Bár e számra több nevezés érkezett, az match lett e két yachtra: „Sárga Rózsa“ (Esterházy Mihály gróf tulajdona) és „Me­mento“ (Károlyi László gróf és Zichy Antal gróf közös tulajdona). A verseny-yachtokat a tulajdonosok maguk kormányozták. Az idő ma éjjel kiderült ugyan, mindazáltal oly rohamos északi szél fújt, hogy eset­leges veszélytől lehetett tartani, ennek következté­ben a Királyné és Hableány hajók kisérték a ver­senyzőket. A pálya 10 kilométernyi háromszög, két­szer megkerülve, mely utat a versenyzők folyton csaknem egymás nyomában haladva futották meg. Az első kerülőnél Memento 20 másodpereznyi előny­nyel ért a czélponthoz. A második fordulat alatt Sárga Rózsa az utolsó boynál mintegy 2 pereznyi időt vesztett. Ilyenkép Mementó 4 perez 20 másodpereznyi előnynyel győz­tes lett Sárga Rózsa felett, elnyerve a balatoni vi­torlázó egylet diját, egy dísztárgyat 120 forint ér­tékben. A következő verseny 3 tornán aluli yachtok számára felette erős szél következtében elmaradt. — Tegnap, pénteken úszó, evező és tréfás versenyeket tartottak érdekes programmal. Újdonságok. — Személyi hirek. Bohumitzky Ödön helybeli kir. járásbiró, és Hetyey Endre aljbiró f. év szeptember 1-jén szabadságide­jük lejártával, állomásaikat elfoglalják, s megkezdődik a rendes ügymenet akadályta­lanul. — Dr. Réthi Ede, szab. áll. honvéd­főorvos a hadgyakorlatokról már visszatért városunkba, s klientúráját ismét átvette. — Évnegyedes megyebizottsági közgyűlés tartatik holnapután hétfőn, s esetleg a kö­vetkező napokon Veszprémmegye székháza nagy termében. A közgyűlésnek nagy érde­ket kölcsönöz az időközben megürült főszám­vevői s főkönyvvezetői állások betöltésének ügye, valamint a jövő évi budget kérdése. E közgyűlés bizonyára igen élénk leend. — Szárnyvasutunk ügyében múlt szer­dán d. e. 10 órakor érdekeltségi közgyűlés volt a városházán, melyre úgy Pázmándy Dénes s Kohn bécsi vállalkozó urak, mint a magyar nyugati vasút képviselői Pottyondy főfelügyelő s Kund főmérnök urak is meg­érkeztek. Bejelentetett, hogy a kormány az engedélyt megadja, de kivánja az állomáson egy váltó s egy csonkavágány felállítását, valamint egy tartalékmozdony beszerzését. Miután az újabb 15 ezer írt többletkiadást feltételez, az érdekeltség gondoskodni fog, hogy ez összeg mi utón szereztessék be. — Bővebb tájékoztatót ez ügyben mai lapunk első czikke nyújt. — Erőmüvész-társulat ütötte fel sátorát a múlt héten városunkban a vásártéren. Az első 2 napon nagy közönség előtt mutatta be a társulat nyaktörő mutatványait, de azóta folyton eső esik s mutatványait be kellett szüntetni. — A rendőrség figyelmébe. A kerekes- kut-utezán levő özv. Pfeiferné-féle kávémé­résben éjjelenként a legmegbotránkoztatóbb orgiák folynak egész háboritlanul az ott la- nók boszantására a nélkül, hogy e tivornya­fészek a zárórákra a legkevésbbé is tekintet­tel lenne. Számtalan panasz érkezett hozzánk is eme tivornyák megakadályozása miatt. Reméljük, hogy a rendőrség tudni fogja ha­táskörét érvényesíteni az ily erkölcsrontók- kal szemben a békés lakosság érdekében. — Egy kis statistika. A helyi kir. jbi- róságnál ez évben nem kevesebb, mint 400 egyén ellen tétetett feljelentés válság és ki­hágások miatt, és 80 bűnvádi eljárás téte­tett folyamatba. Ha hozzá vesszük a tvszék- nél folyamatba tett bűntetteket, akkor való­ban szomorú kép tárul elénk az erkölcsiség ilyetén sülyedéséről. Szomorú dolog ez na­gyon ! — Felülfizetések. E héten, eléggé el­késve kaptuk a következő kimutatást: Az 1884. évi junius 26-án Mándoki Béla ur társulata által előadott darabnál, mely a tűzoltó-egylet részére jövedelmezett felerész­ben, a felülfizetők nevei: Sándorfy Ignácz ur 1 frt, Wurda Manó ur 60 kr. N. N. pesti ügyvéd 40 kr. Kenessey Pongrácz ur 20 kr. Pozsgai Miklós ur 1 frt. Weisz Dávid és fia szabó 1 frt. Veledits Mihály ur 1 frt. Yég­hely Dezső ur 40 kr. Kelt Veszprémben, 1884. Augusztus 28-án. Jenőfi Ferencz és Sördén Lajos. — Mándoky színtársulata, mely az őszre Veszprémbe Ígérkezett jönni, lemondott e tervről, s Zomborba, onoan Szabadkára megy, téli szállásra. Hát légyen ott jobb szeren­cséjük! — Magyar Gyula ur, volt munkatársunk s a „Zentai Híradó“ szerkesztője e héten annyira felgyógyult már párbajokozta sebei­ből, hogy jövő heti hírlapját már maga fogja szerkeszteni. A jövő hó első hetében körünkbe is ellátogat pár napi pihenőre. Hozza Isten! *) Egyik kiváló gazdánk küldte be hozzánk e czikket; a vetés ideje közeledvén, ajánljuk t. gazdaközönségünk fi­gyelmébe. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents