Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-26 / 4. szám
ült. Hanem csak as volt a kár, Hogy közönség kévés volt, a minek bizonyosan az akkori roppant sáros idő volt az oka, mert máskor ezen bál sokkal látogatottak szokott lenni. „ , Mágnás bál lesz varosunkban február lo-an a -Griff“szálloda nagy termében. Barna. Somlyó-vidék, január 25. _A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez-Ta nodái Közlöny.“ Ily czim alatt jelent meg a „Somi’, óvidéki Evang. Tanitó-egylct“ hivatalos értesítője, Nagy Lajos tehetséges, fiatal egyleti tag szerkesztése alatt. Nyomatik a „Szt, István,, könyvnyomdában Veszprémben. Régi. munkás egylethez méltó mozgalom a „Som- lyóvidéki Tanitó-egylet“ részéről, midőn kebelében folyóiratot indit meg, mely hivatva leszen az egylet munkásságáról életjelt adni, a tagoknak lelkesítésül és terűi szolgálni a munkálkodásra és ebből kifolyólag önképzésre. Volt ugyan már a nevezett egyletnek ezelőtt is lapja, jeles tollú, és ügybnzgó férfiú szerkesztése alatt, csakhogy — fájdalom — az már sok évvel ezelőtt megszűnt létezni. Nem munkahiány, nem részvétlenség okozá halálát é régi „Közlöny“-nek, hanem szomorú, elemi csapás, mely kényszerítő az amúgy is sanyarú, anyagi közülmények közétt élő tagokat tartózkodni egy időre a kiadásoktól reményelvén, hogy kedvezőbb idők bekü- vetkeztével újra megindíthatják előbb oly szeretettel ápolt „Közlöny’‘-ükét. De fájdalom a remény maradt hosszú 18 éven keresztül. Érezte ugyan szaklapjának hiányát az egylet, életbe is akarta azt újra léptetni, de gyűlésein soh’sem tudott határozatot hozni e tekinetben, részint a részvétlenség, részint más fontos egyleti ügyek halmaza miatt. Végre 1883-ik év nov. 14-én Nagy-Szőilősben tartott közgyűlésen — Nagy Lajos — derék tagtárs lelkes felhívására elhatározta az egylet, hogy a régi jelesek példájára újra megindítja „Közlöny“-ét, és annak szerkesztésével Nagy Lajos egyleti tagot bizta meg. A költségek fedezésére szükségelt összeget pedig közadakozás utján szerzé meg. Megalapitá tehát az egylet másodszor is lapját, megteremtő újra azt a szellemi kapcsot, melynek czólja az egylet működéséről híven referálni, a tagokat tettre buzdítani, és a munkálkodásra tágasb tért nyitni. És a megjelent első számban a szerkesztő ügyesen oldá meg feladatát, mert a lap híven festi az egylet bel- életét, s e mellett tettre buzdítja a tagokat, mert már is van benne vitatétel kitűzve és pályázat hirdetve értekezés kidolgozásra. Ami a „Közlöny“ külalakját illeti az is megfelel a legvérmesebb várakozásnak is. A másfél ivre terjedő lap csinos külseje és a czikkek ügyes beosztása becsületére válik a fiatal szerkesztőnek és csak nevelik az ő érdemeit. Legyen tehát ezen uj „Közlöoy“ az egyleti tagokra nézve összekötő, szellemi kapocs, s szolgáljon nekik lelkesítő például a munkálkodásra. Öregek és ifjak vállvetvetámogassák a szerkesztőt nehéz munkájában. Tegyen kiki annyit, amennyi adatott neki Istentől, mert hiszen csak egyletük jó hírnevét nevelik az egyesek, ha a tetté vált eszmét pártolják és segítik teljes erejükből. r.—I. Her end, január 24-én. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez.— A veszprémi mészáros ipartestületi bál mondhatni, hogy igen szépen sikerült, hanem mindennek daczára mégis hagyott némi kívánni valót maga után. — Ne tessék megijedni, hogy tán én a luxust érteném, ó nem ! Hiszen a mai ifjúság a divat dolgában, már egész a netovábbig ért, de hogy ha már néhol ez a kórság annyira fokozódik, hogy még a megerőltetés árán is meg kell lennie, akkor teljes mértékben kellene azt érvényesíteni az ifjúságnak, még pedig úgy, hogy a tánczhoz való öltözéket is meg kellene választani. Mert higyjék el t. ifjú uraim, hogy fecskefarku — Én — én — nem vagyok álmos. — Hát mért ásítottál az imént is. — Mert fáztam . . . (Szerencsétlen János ! Tehát nem sóhaj volt.) A kocsi előrobogott. János szintén. A mama kissé jól táplált lóvén, a kocsiba való emelésében János barátunknak a jó indulatu portás nem kis segítségére volt, következett Irma ! Ő se volt könnyű teher, fáradt volt és elhagyta magát. De végre is „Ö“ volt és János bará tunk a „kedves teher“ emelésénél épenséggel nem szorult a portás segítségére. Akár ölben is haza vitte volna őt, de sőt lovak hiányában még tán haza is húzta volna azt a drága „bélésű“ fiakkert mamástól, kocsisostól egyetemben. Az aszfalton még vágtatott volna is. A mama, amint beült a kocsiba, menten elaludt. János barátunk felhasználta az alkalmat és kérdést mert intézni Irmához: — A második négyesben mit sugdosott kegyednek az a hórihorgas huszártiszt ? Irma a kérdező savanyu arczára nézett és elkaczagta magát. — Maga szerencsétlen! Csak nem hiszi tán, hogy szerelmes lettem bele. — Azt nem, hanem nagyon is összebarátkoztak. — Istenem hát baj az ? — Vigyázzon, a barátság gyakran a szerelem kezdete, — — Vagy vége, — szól hirtelen Irma. Isten önnel barátom! A kocsi ajtó becsapódott. Elmentek. János barátunk egyedül maradt. Több vagy kevesebb esze volt-e, hogysem Irma utolsó szavait mérlegelte volna, — ezt nem lehet megállapítani. Elég az hozzá, hogy megköuy- yebbült szívvel indult hazafelé, mintha az a nagy kő, melybe épen most botlott, az ő szivéről esett volna le. János barátunk nem volt mai gyerek. A feje lágya már közel 30 év óta keménykedik. Amint szántó-vető körökben mondani szokták, olyan „igának álló“ ember volt. Szóval házasulandó, sőt házasodni minden áron akaró. S mint ilyen, azok közé kabátban csárdást tánczolni úgy veszi ki magát, mint mikor a mézet paprikával eszi valaki, hát még hozzá az a „bugyogó“ ? Higyjék el, hogy ezt ép úgy nem lehet összeegyeztetni a magyar táncczal, mint az u n. „spenótot“ a káposztával. Nem akarom ón egyeseknek saját ízlését öltözködés dolgában megróni; hanem csak azt akartam ezáltal megmondani, hogy híjába húzzák azt a talp alá valót, híjába aprózzák azt a magyar tánczot; úgy fér az össze a német öltözékkel, mint a kutya a macskával. Fejes Dániel. Törvényszéki Csarnok. (Bűnügyi tárgyalások a veszprémi kir. tszék előtt) 1884. évi Január 29-én. 1. Vétkes bukás miatt vádolt Beck Francziska, elleni ügy-végtárgyalása. 2. Csalással vádolt Beck Mátyásnak végtárgyalása. Január 30-án. 1. Súlyos testi sértéssel Lendvai János elleni bűnügy végtárgyalás. 2. Lopással vádolt ifjú Vatbi Jánosnak végtárgyalása. Január 31-én. 1. Magánlak megsértésével vádolt Antal Imre s társai ügye-végtárgyalás. 2. Okirat hamisítással vádolt Schvarz Jánosné s társai ügye-végtárgyalás. Miért piros az ég? A bűvös bájos tünemény, mely esténként rózsapir- ral, majd lángtengerrel vonja be az eget, nagyon sókat foglalkoztatta megjelenése óta világot. A természettudósok komolyan foglalkoztak vele, keresve feltűnésének okait, tárczairók hasábokat szenteltek neki, poéták elégikus verseket zengtek róla, tova tűnt boldogságot, szerelmet hasonlítva hozzá, mikor ap- ródonként az éj homályába fullad. Egész társaságok jártak eleinte ki nézni a fővárosi városligetbe, szóval szabadabb helyekre, de ma már kevesebbet Írnak, beszélnek róla ; mert hát végre a legszebb is megszokottá válik s egy ilyen nagy városban mint Budapest, egy hétnél tovább, még a zsidó házasságot megbuktató mágnásokról sem beszélnek. Ma már nem „p s u t t“ az alkonypir, legfeljebb a poéták dalolnak róla, kik tudvalevőleg nagyon konzekvens emberek. Hanem falun a hol ez élet hullámzása nem olyan változatos, a hol a jegyző uramók disznótorja, vagy a szép Klári lakodalma is epochalis esemény, melyről hetekig folyik a társalgás, még ott mindig nem divatból kiment tárgy az alkonypir. Foglalkoznak is vele a jámbor falusiak, még pedig nem ezzel a gyönyörteli bámulattal a mi a felvilágoso- dott ember szivét elfogta látásakor, de ama babonás felemmel, kisértetlátó iszonynyal és jelekben hivő borzalommal, mi égi tünemények látásakor a tudatlan ember lelkét elszoritja. A vén asszonyok összegyűlnek délután egyik másik komámasszonynál vagy ,,á n g y i k á- n á 1“ és elmondják, hogy igy meg úgy, bizony bizony hiába csak „j e 1 ö s“ valami az az égvöröslés, s hogy bizonyosan olyan nagy háború lesz megint, mint mikor a Fekete Istvánt elvitték katonának és álló nyolcz hónapig azt se tudta a szegény felesége él-e vagy meghalt, mert a „Bosnyákba“ pósta se jár ám. De bizony halálos „korela“ lesz, jajgatja a másik nénémasszony, jaj, mert ő kis lány volt ám 1830-ban mikor az a nagy nyavalya először kiütött, két vas „vel- lát“ tettek a falu végére, a hol most a Jenő ténsur szélmalma van, mégis bejött ám, kipusztult a falu, a né némasszony is csak úgy meneked>’tt meg, hogy kaszás tótok elvitték valahová, a hol nagy, nagy hegyek voltak és azoktól oda nem tudott bejönni az csúf kórság. Jaj bizony az ítélet napja lesz az ! sipákol a harmadik — azt jelenti az a pirosság, nőm is csoda, hogy az isten elveszti ezt a rossz világot, mert nagyon czuda- rok ám az emberek, a lányok, menyecskék csak azért járnak templomba, hogy az uj „ribizált“ meg csatos czípeltartozott, kik az utolsó perezig bíznak a — mamákban. De hagyjuk el Jánost és szaladjunk a kocsi után. Természetesen nem gyalog, hanem a régi, de még mindig divatos közlekedési eszközön : a képzelet szárnyain. Ez a legbiztosabb és legkényelmesebb alkalmatosság. * Irmáék hamar haza értek. Már fent is vannak másodemeleti lakásukon. — Irma! — szólal meg a mama, — te nagyon félválról beszéltél Janival, pedig hát rokonod is, aztán meg ... — Hiszen olyan csnnya . . . — De — jó ember, — mondja a mama. — Olyan unalmas , . . — De — de — nagyon jó ember, — erősködik újra a mama, — Nem tud dreisrittezni, a csárdásban kétszer is a lábamra hágott, narancssárga keztyű ben jött a bálba oldalt választja a h íját és . . és miért hívják Jánosnak. A mamának elállt a szava. Ennyi égbekiáltó bűn ellen nincs mentség egy 17 éves leáuynyal szemben. — Mivé törpült most eme úgyis páritán egyszerűségű ellenvetés, hogy „János jó ember.“ Mielőtt a mama aludni tért volna, még csak azt merte mondani: — Kiváncsi vagyok, ki lesz hát az a tökéletes ember, aki neked megtetszik. Irma a második négyesre gőndolt, de nem szólt semmit sem. Alig várta, hogy a mama elmenjen, a meg- tópett báli ruha helyett pongyolát ölt magára, beül egy fauteilbe és előveszi a tánczrendet. Tele volt ez irva elejétől végig. Irma formás kis lábait egy zsámolyra rakja és kezeit, melyekben a nyitott tánczrend van, az ölébe sülyeszti. S mig fejét kéjes lankadtsággal hajtja le, halkan olvasni kezd : — Első csárdás. Nagy János („Fidonc!“) Első négyes. Cselőty Alndár. („Kedves ember.“) Második csárdás. Orgoványi Elemér. (Ez még kedvesebb.) Második négyes. Báró Derecskey Alfréd . . . Irma itt szünetet tart. Szemeit fölveti és nagyot sóhajt. Még egyszer olvassa : löt mutogassák, az „emberek“ meg be se mennek, ha csak sátoros ünnep nincs, prédikálhat tiszteletes uram az üres padoknak. Aztán meg egy szikranyi jó sincs a világon, azt üldözik legjobban a ki az igazságot pártolja, mentői nagyobb liunczut valaki, annál jobban „ szuperál“ a doga A „szüle,, úgy véli, hogy mind nem igy van az, de a sok csúnya zsidó miatt pusztítja el az isten a világot és egy olyant teremt, a melyikből ki lesznek zárva. jVá: A Gazda uram ék a Hajnal Laczi korcsmájában megbányják vetik a dolgot, ők nem adnak semmit a mende-mondákra ,holmi „világ vége“ meg „korela" csak asszony beszéd. Csak abban egyeznek meg, hogy alighanem háború lossz, még pedig a muszkával. Az uraság nagy, szőke bajuszu ispánja is ezt állítja, már pedig az csak legjobban tud mindent, mert olyan Írása van mintha nyomtatva lenne és kitanult mint egy „fiskárius“ na még aztán újságot is olvas az „udvarba“ eleget. Pali urfi csinálja Budapesten, a kiről már kis gyerek korába is megmondta a tiszteletes ur mikor még „elejbe“ járt, hogy poéta lesz belőle. Hanem azért ők is szurkolnak s lfehunógatják az asszonyt, nagy titokba bevallják, hogy fliégis csak „nagy sor“ ám ez az ég vörösség és lesz „valami.“ Választási utóhangok.* *) Becses lapjának f. évi 3-ik számában a Veszprém városi képviselő választásokra vonatkozó czikk jelent meg, melyben általánosságban el van mondva, bogy a választók szegényebb osztálya összebeszélés folytán urat nem választott. Ezen vád alól becses lapjának tudósítója csak az első kerületet volt kegyes kivételkép feltüntetni és megfeledkezett az V. kerületről, melyben 499 szegényebb sorsú polgár lakik, mégis a választást megelőzött értekezleten megálapitott névsor körül sorakozva csak nem egyenlő szavazattal városi képviselőkul meg választattak Kissovics József apát kanonok és országgyűlési képviselő ur, Kleczár Ferencz szolgabiró ur, Nagy Károly káptalani inspektor ur, Sziver Ignátz ur a gelencsér ipartársulat elnöke, Csomay Lörincz és Schmidt János föld- birtokos urakat. Minthogy ezen névsor a lap tudósítójának tévedését kellő világosságban tünteti fel, az igazság érdekében kérem miszerint jelen soraimat becses lapjában felvenni kegyeskedjék. Miután tiszteletem kijelentése mellett maradtam Veszprémben, 1884. évi január 25., a tekintetes szerkesztő urnák stb. stb. Androvits Imre, választási elnök. A VI. választó kerületben megválasztott városi képviselők névsora lapunk múlt számából nyomdai tévedésből kimaradt, adjuk ezt jelen számunkban. Megváló sztattak a következők: rendes tagokul: Kommer Audrás, Eszterhay Ferencz, Kovács Ignácz, Jáky Mihály, Li ptay János; póttagokul: Fehér István és Szűcs Pál. * Lapunk zártakor értesülünk arról, hogy Veszprém város II. választó kerületében megejtett városi képviselő választás megsemmisítése iránt kérvény nyujtatott be a polgármester utján az igazoló választmányhoz. A veszprémmegyei temetkezési egylet 1883. évi számadásának eredménye. Bevétel: Maradvány 1882-ik évről készpénzben : 125 fi t 55 kr. Uj bevétel az 1883-ik évben : 2308 frt 69 kr., az összes bevétel: 2434 frt 17 kr. Kiadás : Rögtöni segélyezésére: 45 frt. Egyéb költségekre 464 frt 41 11 — 15-öd kr. Összesen: 509 frt *) Közöltük az V. kerület t. v. elnökének sorait s csak azzal toldjuk meg, hogy nem mind a 499 választó, hanem csak 49 szavazott összeson s hogy épen csak egyetlen szavazatba került, hogy pl. ft. Kissovics és t. Kleczár urak kevesebbet nem kaptak, mint a póttagok. A kommentárt aztán könyen levonhatjuk. — Második négyes. Báró Derecskey Alfréd. Irma izgalomba jő. Ajkaiba harap és és gondolk ozik. — Ez — ez — leg—legkiállhatatlanabb ember. Igen, igen — suttogja lázasan. A legkiállhatatlanabb ember egész Budapesten. Dehogy ! Az egész világon. Irma mintha nagyon is felindnlt volna. Nos ez igen természetes. Tessék elgondolni, hogy ez a báró Derecskey sziinóra alatt Irma kezét nem egyszer a magáéban felejté. Úgy égett Irma keze, karja arclza . . .. Persze a haragtól. És isten tudja mórt, nem volt elég ereje kivonni kezét a parázsból. De még miket beszélt az az ember összevissza ! Szépeket, — igaz — nagyon szépeket, de hát nem illik első látásra mindjárt úgy beszélni. „Kedves kis barátnéjának“ nevezte Irmát, uram fia egyszer „édes Irmának“ szólitá. Irma ilyenkor úgy remegett, szerette volna megmondani a bárónak, hogy vele ne beszéljen igy. De nem birt egy szót is kiejteni. Ah ! Milyen ügyetlen volt. . . Az ész abban a fürtös fejecskében erősen tiltakozott, de a szív a csipke alatt dohogott ám hevesen és bizony Irmának nagy erejébe került az egyensúlyt csak némileg is megtartani. Majd hogy nevetségessé nem lett a báró előtt, aki olyan gyönyörűséggel nézte Irma vergődését, lázas remegését, mely (s z e r i n t e) a jogos felindulás és ingerültség jele volt és világért sem annak a kéjes izgalomnak, mely a lángra kapott szerelemnek szokott előhírnöke lenni. Oh dehogy! Szóval ez a báró kiállhatatlan egy ember. Irma igy gondolja, el kell hinnünk. De nini, Irma hogy elcsendesült. A némaság zsongó tüudéreit hallgatja ki, akiknek mindegyike oly édes hangon kérdezi: „Szeretsz-e igazán ?“ A zsongó tündérsereg lopva terité Irma szemeire bűvös fátyolát, s mig az édes visszaemlékezéseket szép álmokká szövik a tün- dérujjak, Irma kéjes szenderben suttogja : „szeretlek.“ * Délre járt az idő, mikor a mama belépett Irma szobájába. Ó még aludt a karszékben, a nyitott táncz41 11 — 15-öd kr. 32 halott után halottas dij: 1417 frt 50 kr, Összesen tehát a kiadás tesz : 1926 frt 91 n__ 15- öd kr. Levonva a kiadást a bevételből maradvány lesz : 507 fit 25'4 kr. Még pedig: készpénzben 34 frt 94 4-15 kr. Takarékpénztári könyvben 472 frt 31 kr. ősz. 507 frt 25.4 kr. Ehhez adván az előző evekben megtakarított összegeket taralctári könyvekben : egy takarékpénztári könyv szerint 1022 frt 13 kr; egy takarékpénztári könyv szerint 2649 fit 18 kr., egy takarékpénztári könyv szerint 694 frt 71 kr. Tek. Bezerédv Gyula-féle alapítvány takarékpénztári könyvben 34 frt 49 kr. A magán temetés után takarékpénztári könyvben 51 frt Ő9 kr. Az egylet vagyona jelenleg tehát összesen : 4959 frt 34 4-1 j krajezár. Veszprém, január bő 21-én 1884, Ács Rudolf . egyleti pénztárnok. Hasznos tudnivalók. A vörös boros-hordókat fehéi borosokká legegyszerűbben úgy alakítjuk át hogy hígított szóda-oldatot öntünk beléjük és ezt ben nők hagyjuk egy pár napig, mely idő alatt úgy változ tatjuk a hordók helyzetét, hogy a szóda oldat belsejül minden részét érje legalább egy pár éra hosszáig. Eg’ kilo szódát egy hektoliter vízbe feloldva jó oldatot nye ránk. E folyadékból egy 1 hektoliteres bordóba elé' 6—10 liter. A kihasznált szőlő-törkölyt mir denfelé csomókban szóthányva látjuk a szőlős vidékeke a pincze körül vagy a szüretelési hely környékén ; lej feljebb arra használják, hogy a garádgyára hányjál vagy ha épen kéznél van, a szőlő sorok közé kapáljál Pedig e becses anyag, mielőtt trágyául szolgálna, másr is használható, t. i. mint a franczia kertészek teszik - nagy előnynyel lehet felhasználni a földek beárnyékol! sára, minthogy azzal semmiféle gyomot nem hordunk talajra, mint az e helyett használt szalma vagy polyvi val. Nevezetesen czélszerüen használható sima vessző elültetésénél és a szőlőmagvak elvetésénél is azok tál jának beárnyékolására, minthogy alatta a föld folyton san porhanyóén marad és a nedvességet is tovább me; tartja, sőt táplálékot nyújt a növénynek, mivel sok kál tartalmaz magában. De nemcsak a szőlészek, hanem kertészek is nagy haszonnal használhatják oly földekm melyek esős és napos idők változásai folytán hamar erősen megcsereposednek; külöuősen a gyengébb kajtá növényeknél alkalmazható nagy sikerrel, minthogy a fi det a kellő nedvességben tartja fönn, a gyomot ped nem hagyja felnőni, hogy folyton tisztán tartja a földi az agyagos talajra pedig sötét színénél fogva az az élőn van, hogy a meleget abban továbbra leköti és igy hamar történendő kiszáradástól is megóvja. A ki borát gyorsan palaczkéret akarja tenni, annak egy pinczemester a követk» tanácsot adja: Az első lehúzást eszközöltesse karácsé után derült hideg időben, lehetőleg északi szél melle A másodikat augusztusban, a harmadikat vagy úgy: azon év deczemberében vagy a következő év április 1 vában, a szerint, amint lassúbb vagy gyorsabb ér» a bor. Farsang. * A veszprémmegyei nemzeti Casino termei1 ma este fényes estély tartatik, melyre városunk elő lősége ugylátszik teljes számmal meg fog jelenni, estélyről jövő lapunkban. * * A veszprémi iparos olvasókör s az iparos-i sági egylet bálja jövő február hó 16-án lesz a „Koro nagytermében, melyre eleve is felhívjuk a t. közön figyelmét! * * Meghívó. A veszprémi jótékony nőegylet“ lf évi február hó 4-én a „Korona“ vendéglő nagyterme sorsjátékkal egybekötött álarezos bált rend melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a vála mány. Kezdete 8 órakor. Baléptidij személyenkint 1 Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Egy darab s rendet is kezeiben tartá. Balkezének rózsás mutató kissé meggörbülten épen a második négyesre muta A mama mosolyogva nézte leányát, majd hozzá n Gyöngéden, hogy fel ne ébressze, kivevé kezéből a ti rendet. Bele nézett és szemei először is a leghoss: néven akadtak meg: „Báró Derecskey Alfréd.“ — Ah 1 — gondola a mama. Ez az a csinos szártiszt, aki egy kissé merészen udvarolt Irmának, persze báró is, huszár is. Alfréd is ; amaz pedig cs is, unalmas is, János is. A mama kezdett tisztán látni és egészen te szétesnek találta a dolgot. Miért ne ? A Marczi s feleségin ek a nagyanyját is báró vette el annak id Ki tudja 1 Vissza teszi a tánczrendet Irma ölébe, b< büszkeséggel nézi a' alvó leány kipirult arczát. A báróra gondol, (tán Irma is álmában) na; vágyó gondolatai közül azonban a legszerényebbet Nagy János ur emlékének áldozza. — Szegény János, pedig nagyon jó ember v 0 1 így mama. (Összes hazai nagyjánosaink bizonyára részvétet éreznek szerencsétlen névrokonuk kim felett.) * Csöngetnek. Jaj 1 Bizonyos, hogy a papa jöt — Irma 1 — kiáltja a mama. Kelj fel. Ha a aludva talál, nem fog elereszteni bennünket a pe gyei bálba. Irma felugrik, egyenest a konyhába szalad óriási főzőkanalat ragad a kezébe és azzal kóstolj: vest. Aztán sóz kegyetlenül. A papa sürgeti a levest. Be is viszik. Az els nálnál elfintorodik a papa arcza, másodiknál már szent meggyőződése támad, hogy az isten a szei lányokat csak azért teremtette, hogy a levest els Ámde jó kedvében van, nem bosszankodik, sőteny próbál. — Hejk az a Jani, az a Jani . . A mama és leánya összenéznek s gondolatai egyeznek abban, hogy a papa is a — nagyj sok fajtájából való.
