Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-28 / 26. szám

Veszprém, 1884. TV. évfolyam, 26-dik szám. Szombat, junius 28. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szóm küldendők. Hirdetések és iTyiltterek: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. _____ EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre.............................................G írt — kr. Fé l évre..................................................® trt kr. Ne gyedévre..............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. ELŐFIZESÉSI FELHÍVÁS St „Veszprémi Független Hírlap“ 1884. jul.—deczemberi második félévi folya­mára. A vármegye, a dunántúli független gon­dolkozást! nagy közönségének organumakint, programmunkat évek óta ismeri közönsé­günk. Hétről-hétre igyekszünk azt beváltani, s elveinket, melyek társadalmi bajaink gyó­gyítását, közéletünk emelését, mindnyájunk erkölcsi s anyagi érdekei fejlesztését czéloz- zák: diadalra juttatni. A képviselőválasztás nehéz, válságos napjai tanúsítottak krónikánkról. Az ellen­séges táborok hazavitték zászlaikat 3 hosszú évi pihenőre, s a társadalom ismét össze­olvadhat egy egészséges, együttérző nemzet- testté. A társadalom iránt való kötelességeink egyformák minden politikai párttal. Azok teljesítése alól nem vonhatja ki magát senki. Félretehetjük im az elvi háború fegyvereit, s a társas élet, a közérdek nagy mezejének munkás eszközeivel kezünkben folytathatjuk a megkezdett s örökkétartó müvet, a nem­zeti közérdekek fejlesztése nagy művét. Legyünk együtthatók ebben a munkában. A nemzet létkérdése ez. Mi a mi hírlapunk szellemi eszközeivel erre a térre lépünk s meg vagyunk győződve, hogy ezen az utón támogatni, követni fog minden önérzetes polgártársunk, minden jóbarát, akár ellenségkint állottunk is szembe a politikai elvek lobogóinak kibon­tásakor. Hírlapunk változatos, bő, gyors tudósí­tásokkal a megye minden részéből, heteu- kint hü tükrét nyújtja közéletünknek. Rovatait a megyei intetiigentia leg­ügyesebb tollvivői vezetik. Czikkeink napi- kérdésüek mindig. Előfizetési áraink az eddigiek. Évne­gyedre, jul. — októberig 1 frt 50 kr., félévre 3 forint. Veszprém, 1884. jnu. 28. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. Egészségügyünk érdekében. (Körrendelet a járások szolgabiráihoz.) 9644./ki. 1884. A járványok és ragályok fel­lépésének, de különösen tova hurczólásának mintegy indító okát nem ritkán a korcsmák és vendéglőkben, vagy egyébb közhelyeiken felszaporodó trágyából a nyári hónapokban erjedő fertőző gázok kigőzölgése, tevábbá az emésztő és pecze gödrök fertőtlenítésének elmulasztása képezi. Tekintve, hogy a jelen évszakban e téren a legkisebb mulasztás is közveszélyt vonhat maga után, s igy súlyos felelőséggel jár, — figyelemmel az 1876. XIV. tcz. 154. §-ának b) pontjára, mely a jelzett irányban észlelt hiányok megszületését a járásbeli első tisztviselőknek törvényszerű kötességévé teszi — sürgősen hívom fel a t. czimel, hogy a járása terüle­tén levő összes korcsmák, vendéglők v. egyéb közhelyek tulajdonosait, illetve bérlőit a trágya-dombok eltávo­lítására, az emésztő és pecze gödröknek pedig azu.n „petri féleu porral való fertötlnitésére utasntsa, s a mennyiben az illetők a t. czimnek ez irányban kiadott rendeletéit foganatosítani vonakodvánának, — azokat közigazgatási kényszer utján a mulasztók költségére haládékt.alanul hajtassa végre. Végül tudomással óhajtván bírni arról, hogy | ezen rendetetem, s igy a törvény rendelkezései miké- ( pen hajtatnak végre, felhívom a t. czimet, hogy ez irányban tett intézkedéseiről hozzám 20 nap alatt j tüzetes jelentés tegyen. Veszprém, 1884. év junius hó 25. Vég hely Dezső, alispán. A t. ez. adózó közönség figyelmébe., A folyó 1884. évre készített tőkekamat adó I kivetési lajstrom a városi adóügyosztály hivatalos j helyiségében az 1883. évi XLIV. tcz. 16. és 18 §í^-ai | értelmében folyó évi Julius hó 1-től ugyanazon hó ! 10-ig közszemlére kitétetik. Felhivatik a t. ez adózó közönség, miszerint ezen adókivetési lajstromot betekinteni, mégis a ter­hére kirótt adót adókönyvecskéjében előiratni, eset­leg felszólamlását a fenebb kitűzött batáridőben beadni el ne mulassza, mert ennek elmulasztása esetében a netáni jogorvoslattól elesik. Veszprém, 1884. julius 26-án. Kováts Imre, polgármester. Almádi. A mi kedves balatoni fürdőnk, mely Veszprém­től alig 1V4 órányira van, egy bét óta kezd népe­sülni fürdővendégekkel, kik nemcsak a megyéből, de az ország minden részéből ideseroglenek pihenést, üdülést, egészséget keresendő. Valóban, akik e kies balatonparti öblöt ily keresett helylyé emelni segítették, azokat öröm teli el, midőn az újonnan érkező távolabb vidéki fürdő­vendégek ajkáról halija e hely magasztalását, a fen­séges öblözet panorámája dicsérósét. Alig két-három hete, hogy egy svéd utazó járt arra s ez is kijelen­tette az Almádiban időző közönség előtt, hogy ily gyönyörű helyet Európában, még a Como-tó vidékét sem véve ki, nem talált sehol. Íme beteljesült Almáéin is a nagyváradi világ- hirü óriás fűzfa története. Idegenek fedezték föl vi- lághirüségét s nem a nagyváradiak . . . TÁRCZA. A buvárharangban. A „Peel“ három árboczos postagőzös 1876. május havában Trouville mellett, Le-Havre láttávo- lában hajótörést szenvedett. A kapitány s legénysége mindent elkövettek, hogy a különben alig terhelt hajót Havre kikötőjéig vihessék, de ez a magas ár mellett lehetetlen volt. A roncs fólntjábau az öböl közepén elsülyedt. A 16 emberből álló legénység gyorsan heve­nyészett tutajon menekült. Mentőladikjuk még a tö­rés pillanatában veszett el, s igy kétségbeesett küz­delem után s minden pillanatban kitéve az ártóli lesodortatásnak, testi-lelkileg megtörötten partot értek. A városban villám gyorsan terjedt el a bir, s a lakosság ezrével tódult a kikötőbe, hová a szeren­csétlen hajótörtek vitettek. A „Quai Casimir Delavigne“ ház során végig emberek tolongtak. Mind a „Caspa-“ vendéglőjébe igyekezett, hol a menekülteket ápolák. Végre is rend­őröknek kelle közbelépniük, s a tömeg végre késő este szétoszolt. A kapitány Sir Lewis is e fogadóban volt el­szállásolva. Nagyon kimerült volt, s arcza lángban égett. A konzulság s hatóság részéről hozzákiildöttek, kik a hajótörés iránt akarák kihallgatni, csakhamar távozták, miután meggyőződtek, hogy a beteg álla­potának súlyosbítása nélkül a kihallgatást nem foga­natosíthatják. Egyről azonban meggyőződtek, hogy t. i. a bajon volt értékküldeményből semmi sem mentetett meg. A német konsulság különösen érde­kelve volt e szerencsétlenség által s a hivatal főnöke bir Jakobs még azon este válaszsürgönyt vett Ber­linből, melyben a „Peel“ postarakoraányának búvár- haranggal megmentésére szólittatott föl. E sürgöny esti 11 órakor érkezett Sir Jakobs- hoz, kinek társaságában e sorok Írója az estét töl­tötte. A konzul igen izgatott volt; maga indítvá­nyozta a haranggali kutatást, s most midőn erre hivatalosan felszélitatott úgy látszik elhagyta bá­torsága. Biztatám, hogy hisz ez igen érdekes ügy, a melynél kimondhatatlan sokat tanulhat. Végre a mentés °/<reire figyelmeztetém, mik reá várnak s e körülmény már inkább felderité mint előzőleg más­fél éra hosszán át tartott ékesszólásom a tenger ' alatti világ csodás látványáról. Elvégre is sörben kereste az — igazat. Nem nagy megerőltetésébe került az „Alliamb- rá“-bau 20 pohár sört meginni, mig alulirt vesze­delmes tökélyre vitte a tejes thea élvezetét. így telt el az est éjfélig — aztán mr. Jakobs hotelébe tértünk. * A havrei kikötőnek ama részében, hol a Sou­thampton-, Bréma- s Hamburgból jövő postagőzösök szoktak hétről-hétre egy napon vagy pár órán át horgonyozni: a part mellett a viz föló nyúló vas- emelvényről sajátságos alakú födött alakú heuger lóg a vizszine fölött, melyet az arra járó idegenek órabosszant szoktak nézegetni. Ez a buvárharang. Rendszerint csak tudományos czélokra szokták használni, hogy segélyével a tenger fenekén kutatá­sokat lehessen eszközölni, azonban a tengerben el­sülyedt tárgyak felkeresésére is használják, de csak kivételes esetekben, ha t. i. a keresendő tárgy ér­téke megérdemli a buvárharáug kezelési költségeit. A buvárharangok alakja többféle. Többnyire gömbölyű henger alakúak — a havrei révparancs­nokságé négyszögü, sarkain behorgasztatt. Fölül ter­mészetesen födött s alul nyílt. A harang mintegy másfélölnyi magas s egy négyszögölnyi térfogattal bir. Anyaga vas, mely mind oldalain, mind tetején pár ujjnyi vastag, ol­dalain több lábnyi nagyságú vastag üvegablakkal bir, ugyszinte tetején is. A tetőn az ablakok termé­szetesen kisebbek, mivel a harang négy fala is kes­kenyebb felül s a tető térfogata is e szerint csak alig bárom négyszög lábnyi. E fönt alkalmazott ab­lakok tetszés szerint lecsavarhaték s vastag kaucsuk- bol készült légcsövek átvezetésére szolgálnak. E buvárharang volt az, melyet másnap mr. Jakobs a révparancsnokságtól a „Peel“ posta-rako­mányának felkutatására kibórlett. Úgy hiszem, nem lesz szükséges indokolnom, mert állt mr. Jakobs érdekében e vizalatti leráudu- lásra engem beinvitálni. Reggelre ugyanis a húsz pohár sör lelkesültsége már elpárolgott s három pohár chartress sem volt képes helyre állítani a merj s ne merj közti egyensúlyt. Végre is mert, még pedig en compaguie velem. Soká spekulált ugyan még ezután is, hogy vajon nem maraduuk-e buvárharangostul a tenger fenekén s miután bizto- sitám, hogy ily eshetőségnek ugyan ki vagyunk téve a minden lehetőség elvénél fogva, de nem va- lószinii — megnyugodott. A „Heraclea“ parti gőzös vette előfekárbocára a buvárharangot, melynek alsó négy sarkára tete­mes ónsuly kapcsoltatott, hogy a sülyedés lehetőleg könnyen s veszélytelenül eszközöltessék; a harang felső fogantyújához hozzá erősittetetl a négy angol mértföldnyi hosszú s vert vasláncz, a légcsők, mik ngyanily hosszúak, szinte átvezettettek a buvárha­rang belsejébe s úgy vitorlázott ki a „Heraklea* a hujótörés szilit helyére. * A baj csak az volt még, hogy a hely, hol a „Peel“ elsülyedt, föltaláltassék. — Egy igen ügyes búvár, ki az öbölben rendszerint ilynemű produkciót pénzért szokta mutogatni, ki különben egy halász scoouert tart s ezzel tengődik, egy helyen le is bo­csátkozott — s vak szerencsére töltalálta a „Peel“-t. A „Heraclea“ akkor vitorláit „baclc-brasse“-ra f'orditá, a szél oldalt érte a vitorlázatot s a hajó megállt. A ladik leeresztetett a hajóról s mi beszáll­tunk abba. A buvárharang két matróza kautschuk öltözeteikben, fejüket elfödő üveges álcájukkal, mr. Jakobs — s én. A ladikból kötélbágcsón feljutot­tunk a harangba s kapcsos vas padjain helyet fog­laltunk. Fölül mégegyszer megvizsgálták a lánczot s a légcsöveket — aztán egy adott jelre ... a harang elkezdett sülyedni . . . vizet ért — lejebb sülyedt . . . a viz majdnem lábankig ért . . . aztán lejebb sülyedtünk s egyszerre locsanást hallottunk fölöttünk. A hullámok összecsaptak a buvárharang fölött .-. . aztán úgy tetszik, mintha állnánk, mintha nem is sttlyedne a harang . . . * SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. I^éziratols -vissza aeai adatnak. Az almádi-i fürdőrészvénytársaság nagy szállo­dája múlt vasárnap nyittatott meg. Az idő borús, kedvezőtlen volt egész nap; de azért a megnyitáson mégis szépszámú közönség volt jelen. Folyt a táncz, jókedv szakadatlanul s Brenner Lőrincz társasági derék elnökünk kifogyhatlan volt a különféle mu­lattató versenyek rendezésében. — Volt zsákuguró verseny, majd dézsabuvári mutatványok következtek ; aztán a tekepálya-verseny vette kezdetét. Az újonnan épült díszes étteremben, mely csínra, stylre nézve beillenék bármely európai fürdő- szállodába is, ezalatt természetesen tombolt a jókedv. Egyik felköszöutés a másikat érte s inter pocula vi­dáman mulattak a vendégek, kik közt ifjú lányok, csinot menyecskék is osztoztak a fesztelen kedvben. A mulatság csak másnap hajnalban ért véget. Az almádi-i kápolna végre egészen elkészült, csak a hiányzó néhány pad beállítása van hátra. A gyönyörű oltár (Meszleuyi ur ajándéké) múlt szerdán állíttatott fel, Szigeti ur, a mű mestere által. — Az oltár bízvást meg fog lepni mindenkit, pazar ara­nyozása által. A kápolna felszentelése ünnepélyesen fog végbe­menői julius hó 6-án, mely alkalomból a fürdő­részvénytársaság szép mulatságot is rendez. Almádi legújabb vendégei közül felsorolhatjuk mltsgor dr. Laky Kristóf cs. kir. kamarás, kir. Itvszéki elnököt, Véghely Dezső alispánt, üanitz Béla í'ejérmegyei kir. tvszéki elnököt, Ivleezár Fereucz szolgabirót stb. stb. A lakások iránt a kereslet mondhatni tető­pontját érte el. Az almádi-i társaséletet bízvást élénkíteni fogja j az a körülmény, hogy a társaság kebeléből egy sző­kébb bizottság van alakuló félben, mely hetenkint egy két ünnepély, társas össejövetel, táncz rendezését esközlendi. Ferenczy, derék vendéglős a nagy terembe ki­tűnő billard-asztalt állít föl s srondoskodva lesz arról. A viz alatt! Ami titokszerü, a mit emberi szem nem lát, mi el van rejtve ezer ölnyi mélyen — az a rejtélyes világ im tárva előttünk egész pompájában. Derekainkon a kapcsot, mely a harang fala­zatához köt — szorosabban kötjük, aztán féloldali fordulunk a padokon s kitekintünk a tenger édeuébe. Világos, messze-messze átlátszó zöld a viz. — Miriádnyi arany s ezüst fénypontok sugárzanak benne, kavarogva egymás fölött s körül . . . itt-ott egy ezüstvillám csap át a végtelen téren, valami gyors uszonyu kis delphin lehetett. Egyszerre visszakapja fej,ét az ablaktól mr. Jakobs, s sipkája leesik a vizbe. . . Megijedt. Egy ostoba polyp tévedt a harangra, s körutat tesz rajta. Nagy, lapos szemei még most is csodálkozva mered­nek az üveg tányéron át. . . Huh! Gottverdammenes Viech! így a német birodalmi képviselő, s magához térvén, sziverősitőül jót húz a „Chartress“-ból, mely­ből egy üveget jónak látta utravalóul velünk hozni. A féluszoryuak nagy csapatokban kezdenek rajzani a harang körül, ostoba ezüstös kis fejecské­jüket összedugják — összesúgnak, s csak uszonyaik mozgásából látjuk, hogy sülyesztik magukat . . s így mi is sülyedünk még. Közel a tenger fenékhez. . . . Egy óriási wind hal lebeg itt közelünkben, hátára fordult, s csak a harangunk sülyedése által okozott zajlástöl libben meg kissé. . . Már túl vau a földieken, s testsúlya szerint itt lebeg, mig megeszik. . . A milliónyi fénysugarak már homályosodnak. Itt-ott egy tengeri pók szalad előttünk s a hát­uszonyok kiváncsian sereglenek elé a fenékről. Végre megcsillan alattunk egy fényes aranyos gömb ... a „Peel“ iránytüfödele ... Itt vagyunk a tenger fenekén. A csengetyü huzalát megrántjuk s a követ­kezett perczben már észrevehetjük a nem kisebbedő távolságból a fenékhez, hogy hajónk megállt. A két búvár fölcsavarja álarczához a légcsö­veket, lábaikra hatalmas, tiz-tiz foutos ónpapucsokat csatolnak, kezökbe feszitő rudat s tőrt vesznek . . . azután kezet szorítanak velünk s padjaikról egy

Next

/
Thumbnails
Contents