Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-05 / 1. szám

Statárium*) Somogyba* statárium, Zalában statárium és most legközelebb Veszprémben statárium. Megkapta a vár­megye uj évi ajándékul. De alig lehet rajta csodálkoznunk, A személy- és vagyonbiztonság kegyetlenül rossz lábon áll. A főváros­ban is egyik betörés a másik után; a főváros köze­lében ép mint Szeged közelében utonállnak, embert gyil­kolnak, postakocsit kirabolnak. Mintha Zöld Marczinak és Sobri Jóskának idejét élnők; mintha nem ezer mért- föld vasút és távirda hálózná be az országot ; mintha puszták, buczkák, bozótok, rengetegek utatlanul, járat­lanul húzódnának végig az országon, melyek csak arra valók, hogy bennük és rajtuk csak szegény legények és csaplárosok éldegéljenek; mintha nem nyolcz-tizezer drága állami csendőr őrködnék a közbiztonság felett, hanem csak nehány kártyázó csendbiztos és iszákos pandúr és rokkant éjjeli bakter. Valóban furcsa irány­ban kezd megindulni a mi nagy állami rendezkedésünk. Vájjon mit jelent az az intézmény, melynek ősi neve nálunk: statárium ? Jelenti azt, hogy a tízmilliós igazságügyi költség- vetés nem ér semmit ; a biróság és a perrendtartás és a büntetőtörvénykönyv a maga korszerü'szigorával nem képes személyünk és vagyonunk sértetlenségét biztosí­tani s hogy a fővárosban a drága állami rendőr s a vár­megyéken a czifra csendőrség nem sokkal ér többet, mint értek a régi városi hajdúk és megyei pandúrok. Jelenti a statárium azt is, hogy az igazságügymi­niszter jó proíeszszor lehet, de kegyetlenül rossz mi­niszter, hogy gr. Szapáry eléggé ügyel arra, hogy a kincstár ne legyen üres, de se ő, se kollegái egyáltalán nem ügyelnek arra, hogy az emberek zsebje jóléttel s lelke megelégedéssel legyen tele. Jelenti azt, hogy né­pünk némely rétege az anyagi felvirágzás mindig hazug látszata daczára is a nyomornak kétségbeejtő állapotá­ban sinlődik. Mert azzal legyen tisztában mindenki, hogy vala - mint nincs oly bolond ember, aki jó kedvében károm­kodjék, fogait csikorgassa s feleségét félholtra verje: azonképen nincs oly bolond társadalom, melynek kebe­lében, ha jól megy dolga, rablók, zsiványok, utonállók haramiák támadjanak, sőt elszaporodjanak. És azután a társadalom kórsága nemcsak abban nyilatkozik, hogy akad haramia, a ki leüti vagy lelövi az embert nehány garasért, vagy nehány száz forintért. Gonosztevő mindig volt és mindig lesz és mindenütt lesz. Gonosztevőkkel bírni nem egyedül a mi kiváltsá­gunk. Hanem a kórság veszedelmesebb része abból áll, hogy egy-egy betyár, egy-egy rablóbanda hónapokon, sőt éveken át eléldegélhet az ország némely részén, a nélkül, hogy a törvény rá tehesse sújtó kezét. Ma itt ra­ból, holnap amott; egyik vidékből kiszorítják, tábort üt a másik vidéken; vásárokon, búcsúkon részt vesz s fényes nappal dőzsöl korcsmákon, laczikonykákon. Min­denütt talál embert és asszonyt, a ki rejtegeti; házat, a hol lehajtja fejét: fegyvert és lőport, a melylyel hada­kozik. Savanyu Józsi túl a Dunán Vasban, Veszprém­ben, Zalában, Somogybán évek óta garázdálkodik s még nem tálálta meg emberét, a ki kézre adta volna, ellen­ben százszor megtalálta emberét, a ki a törvény üldöző közegeitől megmentette. S ez már a fenálló kormányzatnak bűne egyedül. E kormányzattal s ennek eredményeivel elégedet­len az ország tetőtől-talpig. De az elégedetlenség az egyének és osztályok szerint különböző alakban nyil­vánul. A főpap és mágnás beáll konzervatívnak; a szá­mitó és hidegvérű üzér, gazda, kereskedő a veszett fej­sze nyeléért beáll mameluknak ! a vérmesebb ügyvéd, or­vos, hivatalnok, kézmüiparos beáll antisemitának: a szegény paraszt üti vagy ütni akarja a zsidót; a szegény legény, a pásztor, a szökött katona pedig beáll rablónak betyárnak, haramiának. Teljesen korszerű lábra van állítva külsőleg ál­lami szervezetünk. Alkotmányos király, népképviselet, felelős kormány, szervezett igazságszolgáltatás, begya­korlott rendes katonaság, bírák, ügyvédek, hivatalno­kok, rendőrök, csendőrök, pénzügyőrök posták, távír­dák, vasutak iszonytató számmal: bélyeg és protokol- lum, beadvány és elintézvény évenkint egy millió mázsa papiroson — egy szóval minden úgy megy látszólag, mint Franczia- vagy Poroszországban. Hanem azért a *) Ezen Eötvös Károly tollából eredő kiváló czikket az Egyetértés tegnapi számából vesszük át kommentártalan. A szerk. Dákorománig megvalósulva, Történeti, rajz. Jókai Mórtól. Amilyen nagy bölcsességnek kell neveznünk Bá­thory Zsigmondnak azon tervét, hogy Moldvát és Oláh­országot Erdélylyel egy szövetséges birodalommá egye* sitse; olyan nagy esztelenséget kell benne látnunk, amidőn a megtestesült tervet, miután azt saját erős kezében megmarkolva tartá, könnyelműn más kézre, gyönge kézre bízta. Amint Zsigmond átruházta a fejedelemséget Bá­thory Endre bihornokra, Mihály Vajda hallani sem akart többé az alattvalóságról: hanem úgy kívánta ér­telmezni a kötött szövetséget, hogy most már ő rajta a sor mind a bárom fejedelemség fölött uralkodni. A Báthoriak azt a hibát is elkövették, bogy a tö­rökön vett nagy győzelem után ismét elkobozták a székelyek szabadságait. Ez a derék nemzet, mely öt századdal elébb jött be Magyarországba, mint Árpád nemzedéke s ősfejedelme alatt önkényt szövetkezett az uj rokon néppel, sajátságos kiváltságaihoz mindig ragaszkodott. Az erdélyi urak pedig nem igen tisztelték az ő szabadságaikat s e miatt örökös czivódás volt kö­zöttük, ami gyakran véres harczokká is fajult. Az igy elkeserített székelyek saját országukban nem találván igazságot, a szomszéd Mihály vajdához fordultak, akivel együtt harczolva annyi diadalmas csa­tában, személye iránt nagy becsüléssel voltak. Már pedig, ha a székely szövetkezik a szomszéd­dal, akkor nyitva vannak Magyarország érczkapui. Mihály vajda betört az oláh sereggel Brassónál s ott a székelyek hada rögtön csatlakozott hozzá. Báthory Endre e hírre rögtön összegyűjtő fegyve­res hadait s nem messze Nagy-Szebentől az oláh-székely táborral megütközött. kontraktusra, melyeit a haladással és czivilizáczióval kötöttünk, van ütve egy átkozott pöcsét, melyet úgy hívnak magyarul: statárium. Mert az anyagi boldogulásnak s ezzel együtt^ az erkölcsi nemesedésnek száz meg száz mezejét elzárja előlünk az az ezer meg ezerféle tekintet, mellyel Ausz­triának és mindannak, mi azzal összefügg, tartozunk s melynek nyűgeiből szabadulni nem tudunk. Lenne állami szerkezetünk egyszerűbb és olcsóbb és nemzetibbb, csak lenne népünk jólléte nagyobb és biztosabb; akkor nem statáriummal kellene gazdál­kodnunk. De ne mondja azt senki, hogy a 48 előtti kornak is meg voltak Sobri Jóskái és Rózsa Sándorai. A robotnak és jobbágyságnak, a katonafogdosásnak és hajdupálczá- nak, az ut, vasút, posta és távirat nélküli avas világnak özönvíz előtti kora volt az. S aztán akkor fizetett az egész ország 8 millió adót, most pedig fizet 200 milliót. Ha itt-ott elhajtottak is futó betyárok a csürkéből min­den tiz évben egy falkát, de az _adóvégrehajtó és bíró­sági végrehajtó nem csüngött-logott minden istenaldott nap minden község nyakán _ , Akkor nem követelt az állam sokat s a kevésért nem is adhatott sokat személy- és vagyonbiztonságban. Most az állam elviszi minden keresetünk fölöslegét, út­jában áll minden jóllétünknek s a maga számára követel pénzben, vérben, időben, munkában mindent és most se tud edgyebet adni érte cserébe, mint statáriumot. A vidékről. Zircz, 1884. Január 3. — A „V. E. H.“ szerkesztőségéhez. — Múlt hóban Christ Jankovics Ida színtársulata tartott előadásokat a nagy vendéglőhelyiségében. A társaság kevés személyzete és a felszerelések hiánya da­czára jól sikerült játékával kivívta a közönség tetszését. Búcsú előadásul a „Piros bugyeláris“-t adták Csajtbay Ferencz, Peliun Emil, Ernszt Ödön s Vizer János mű­kedvelő urak közbejöttével. Nagyszerűen alakított Csajthay ur a huszár őr­mester szerepében s dalával majd az elérzékenyülésig ragadta a közönséget, úgy Ernszt Ödön ur a vén huszár káplár sajátságos modorát jól megértve s utánozva számtalan kihívást és tapsot aratott. Ezután táncz vette kezdetét, mely azonban csak csekély ideig tartott. Szilveszter estéjén a korcsolya egylet a sörház helyiségében pikniket rendezett, a mely férfiak részé­ről uj év reggeléig, a napfelkeltéig tartott, s igen sike­rült volt. A korcsolya egylet virágzik. Uj év délutánján czi- gány zene kísérete mellett korcsolyáztak. Ott lehetett látni Tek. Ányos László, Ányos Tivadar urak kedves családjait. Rozsosókat, Eszlingeréket és Bartha Tamás urat s másokat. A zirczi önkéntes tűzoltó egylet mint hírlik az egylet javára folyó hó 15-én hált fog tartani. A megyei foglárok itt is letették egyenruhájukat, 8 most állandóbb gazdát keresnek. r— 1. Kománd, 1884, január 4. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Egy szegény s anyagi gondokkal nagyban küzdő néptanítót mutatok be e lap szives olvasóinak, akire eddig vajmi kevés s talán semmi figyelmet sem fordított a magyarságot terjesztő egylet. Hruschka Antal ro mándi néptanító válvetve Ft. öspr. pléb. Szelmájer Ká­roly úrral ma már észrevétlenül oda terelték a mi nya­kas [svábjainkat, hogy a karácsonyi szokásos éneklést az ifjabb nemzedék végezte magyarul. Valóban gyönyör volt hallgatni a leendő polgárok magyar énekét. A fent érintett néptanító betanította kis német tanitványit a templomi szent énekekre is s hetenként 3—4-szer a szent mise alatt magyarul énekeltet tanít­ványaival. Öröm volt hallgatni Szt.-István napján amidőn a gyermekek először énekeltek magyarul, mert itt meg­jegyzem, hogy 14 éven felül senki sem tud magyarul énekelni a polgárok közöl. S ami a legszebb az, hogy a nevezett ünnepen a midőn a gyermekek a templomban magyarul énekeltek, minden egyes német szülő arczárói a megelégedést le­hetett leolvasni. Az isten adjon a magyar hazának sok ily a hivatását felfogó néptanítót s plébánost ! Oroszlányi Károly. Milyen gyönyörűsége lehetett valamennyi ördög­nek ebben a látványban : hogy öldökli egymást ugyanaz a sereg, mely nemrég egyesülten olyan nagyszerű dia­dalt vett a közös ellenségen. Báthory Endre elveszte az ütközetet. Csak az ö seregéből 2700 maradt halva : ezeret elfogtak, azok kö­zött Kornis Gáspárt a fővezért, Ravazdyt, ki a széke­lyek közt sok kegyetlenséget követett el, mikor elfog­ták s felismerték, a székelyek izekre szaggatták. A bibornok fejedelem maroknyi csapattal futott el a csatamezöről; de a székelyek űzőbe vették, körül­fogták, hasztalan volt hősies ellenlállása: egy fiatal szé­kely legény halálra sebesité. A fejét levágták s elvitték Mihály vajdának. A győzelmes bospodár könnyekre fakadt legyőzött ellensége fejének láttára s e szókat rebegé: „Szerakúl pópal“ (Szegény pap !) Azután felkeresteté a kardinál holttestét s elte- metteté a bátyja Boldizsár mellé. Mind a kettőt Zsigmond hóbortja hozta ide. Most azután Mihály vajda megtette magát Erdély fejedelmének. Még ezzel sem érte be ; hanem felszólitá Rezső királyt, hogy engedje át naki az Erdélyből, Moldvából és Havas alföldből alakított birodalomhoz még Magyar- országból is mind azokat a részeket, a miken az oláhok laknak hogy azutáa nevezhesse magát „minden romá­nok uralkodójának.“ Tehát Bihar, Középszolnok, Krasz- na, Zaránd és Mármaros megyéket. Bánta is azt az astrolog király, csak a hét plané­tából el ne kérjenek tőle egyet. Azonkívül felséges czimet és pénzbeli segítséget is kórt — jó barátság fejében Mihály vajda. A király ráhagyta a biztosaira, hogy ígérjenek neki akármit. Hisz az akkori időnek ez volt árpolitikája: „ígérni“ A csendőrség. Az 1883. esztendő utolsó napján ismét elszáradt egy ága a régi vármegye fájának. Á pandúr-világ újév­től kezdve a történelemé, meg a beszólyiróká. Az utolsó kerület, melyet a*kir. csendőrség meg­szállt a pozsonyi Y. és a dunántúli YI. kerület Székes- fehérvár székhelylyel. Fehér, Győr, Veszprém. Sopron, Mosony, Vas, Zala, Baranya, Tolna és Somogy. Szép darab föld, még szebb közállapotokkal. A haldokló vár­megyei közbiztonsági szolgálat meglehetősen rajta fe­lejtette a lábnyomát. Lázadás, zendülés, rablás, gyilkos­ság, kormánybiztos, statárium, delegált biróság : ezek a fogalmak uralkodnak az anarchia bizonyos állapotában sinylő területen. Meglehetősen ominózus örökség. * A dunántúli vármegyék különben e tekintetben hagyományokkal bírnak. Siófok mellett például van egy korcsma, mely Somogy és Veszprém vármegyék hata­rára van ráépítve. A határ épen átmetszi az ivószobat a mestergerenda bosszaságában. Erről a szobáról besze­lik, hogy ez volt évek hosszú során át a két vármegye isiványságának asyluma ; a szó szoros értelmében vett asyluma. Megtörtént ugyanis akárhányszor, hogy somogyi betyárokat üldöztek a somogyi pandurok.JA betyároknak elég volt, ha ebbe a korcsmába menekülhettek. Itt az­után átültek szépen az ivószobának a túlsó részére. A pandúrok utánuk mentek ugyan, de nem bántották őket; csak vállat vontak. Az más ; oda nem megyünk, az már — Veszprém­in egye. A veszprémi betyárok ugyanazt a dolgot megfor­dítva cselekedték s nem lett bántódásuk soha. Újévtől kezdve azonban már ez a mestergerenda is elveszti történelmi jelentőségét. A csendőrség szuro­nya nem respektálja a mestergerendát s bízvást felte­hetjük, hogy Savanyú Józsi napjai is megvannak szám­lálva. A m. kir. csendőrséget az ország népessége — ki­véve a tolvajokat és rablókat — mindenütt szívesen fogadta, ahol életbeléptették. A katonai szervezet, a kérlelhetlen szigor s a közegek harczias kharaktere megtette a magáét. A csendőr se nem barátkozik, se nem borozgat, se nem alkudozik s a parancs és köteles­ség ép oly szent előtte, mint a katona előtt. Élete sem olyan becses, mint a pandúroké volt s a mi a bátorságot illeti, az bátran egy fokra tehető a valóságos katona bá­torságával. Legtöbbje marczona, kemény, többnyire harczedzett legény, akiben szoros ellátás és kemény fekhely edzette meg a férfias tulajdonságokat. A csendőrség vezetése kitűnőnek bizonyult. Az a félelem, hogy a csendőrség szelleme nem lesz magyar, ma már alaptalan. Igaz, hogy ruházatuk kissé nagyon is chablonszerü utánzata az osztrák zsandárok egyenru- házatának, de egészben véve czélszerü. A mi azonban a szellemet illeti, az kétségbevonhatlauul és mindenüttt' magyar. U j d o n s á g ok. * Mindazon tisztelt olvasóinknak, kik az ríj év al­kalmából lapunk szerkesztőségét jókivánataikkal felke­resték, e helyen mondunk szívélyes köszönetét. * Eljegyzés. Január hó 1-én jegyezte el városunk­ban Dr. Réthi Ede cs. kir. katonai főorvos ur, Ransburg H. Dávid helybeli derék kereskedő ifjú és kedves lányát Karolint. Az eljegyzés alkalmával a menyasszony család­jánál diszes vendégsereg gyűlt egybe s kedélyesen mula­tott az éj késő óráiig. Dr. Réti orvos ur, városunkban fog letelepedni, s bizonyára kiváló tagjává lesz a helyi derék orvosi karnak. Eddig a bécsi egyetemi kór­ház sebészeti osztályának volt műtőorvosa s a m. kir. honvédségnél főorvosi ranggal bir. Rokonszenves meg­jelenése, szellemes társalgása bízvást keclvenczévé teen- dik közönségünknek s becsületére válland kartársainak- A legteljesebb boldogság kisérje az ifjú pár szép frigyét * Az ujonan választott megyei és városi tisztvise­lők f. évi január elsőjével elfoglalták hivalos állásukat. Tóth Dániel megyei főszámvevő ur beköltözött Pápáról s Horváth Lajos szolgabiró ur is átvette hivatala veze­tését. A városi árvaszéki ülnökség vezetését pedig Kö- rössy Antal ülnök ur vette át, s azt „ismert“ buzgalmá­val be is tölti. mindig „ajándékozni“ ha muszáj : — „megadni“ soha! Másfelől azonban Mihály vajda a török szultán­nak is felajánld a barátságát. Az is medküldé a számára a szokásos buzogányt és zászlót. így aztán mindkét oldalról biztosítva volt Erdély fejedelmi székében. Most látta itt az idejét, megvalósítani azt, a mit a nagy Dakoromenia ábrándképének nevezünk. Azon kezdve, hogy minden főhivatalból elűzte a magyar főurakat s oláhokat rakott helyükbe ; ország­gyűlés helyett saját önuralkodói önkényével szabott tör­vényt ; fegyveres hadaival a népet pusztította, a nemes­ségre adókat vetett ki, a városokat megsarcolta ; a gya­nús nemesek birtokait elfoglalta, váraikat feldulatta, s a mi legfőbb sérelem volt,' magyarra, székelyre, szászra egyformán : behozta az oláh nyelvet. Ezzel aztán el is végezte az uralkodását Erdély­ben. Nem tartott az tovább tizenegy hónapnál. A ne­messég Székely Mózes főkapitáoy alatt fegyvert fogott ellene s Enyed mellett ütközetre kényszerítve a vajdát, ott úgy megverte, hogy az tízezer embert vesztett s vert hadával futvást meneküle ki Havasföldre. Ott mégegy- szer megverte őt Székely Mózes Zamoisky lengyel segéd hadaival egyesülve. Akkor aztán Mihály elfutott Prá­gába, a királytól segélyt kérni Erdély visszafoglalására : most már csak mint a király helytartója akart oda visszatérni. A király bölcsen cselekedett volna, ha vitéz test­vérét Mátyás főherczeget küldi le Erdélybe, a kinek neve és személye népszerű volt a magyaroknál ; de hát a heroskop más tanácsot adott. Inkább az olasz Básta vezért adta Mihály vajda mellé. Az erdélyiek ekkor harmadszor is visszahívták Báthory Zsigmondot árva fejedelmi székükre. Ez mégegyszer megjelent: de kihúzott fegyrveót — A „Nemzeti Casinó“ Sylvester estélye ez év­ben is méltó volt $ régi hírnevéhez. — Az estély — bár családias színezetéből sok kivánni valót hagyott bátra — fényesen sikerűit. — A szép és szellemdus hölgyek társasága, az uralgó fesztelen jó kedv kelle­messé tevék az estét mindazoknak, kik jelen voltak. — A sikerült estély a kora reggeli órákig tartott. Városunk szépei közül részt vettek benne : Gágera Anna bárónő, Bóhunitzky Irén, Kenessey Flora és Janka, Bossányi Er­zsiké, Vizner Iduska. Plosser nővérek, Dukovics Iluska Perlaky Gizella, Harabasevszky nővérek, Tatay Margit* (Sz,-fehérvárról) ; továbbá : Dr. Laky Kristófné, Vég’ helyi Dezsőné, Cserna Vinczéné, Bóhunitzky Ödönné, Morocza Zsigmondné, Fodor Gyuláné, Köves Edénél Kreutzerné stb. stb. * Sylvester ■ éji az „Ipar és Keresk. kör“-ben Vá­rosunk e népszerű körében a régi szokáskoz lfiven ez évben is összejöttek az egylet derék tagjai, hogy méltó­kéi) eltemethessék a múlt évet és üdvözölhessék a szép reményekkel kecsegtető jövőt. — Az estély mint ren­desen társas vacsorával kezdődött. A kitűnő izü étkek Kubai Hubert házigazda jeles konyhájára valottak. Az estebéd után a fölköszöntések következtek, melyeknek sorá': Balogh K. ur kezdé meg. Mondtak felköszöntőket: Brenner Lőrincz, Androvicslmre, Megyesy József, Hor­váth evang. lelkész és Dukovics Sámuel urak is. _ Az ó évet az uj évtől elvállasztó pillanatban mint már évek éta most is K o’m p o 11 h y Tivadar mondott haza­fias felköszöntöt. — Az estélynek a hajnal vetett véget, akkor oszlott szét derült hangulatban a tár saság, kí­vánva egymásnak: Boldog uj esztendőt ! * Bauer Károly helybeli mészáros mester ur a ka- csonyi ünnepek alkalmával ismét vagy száz szegény közt osztott ki nagy mennyiségű kusnemüt. A szép tett di­cséri önmagát! * Minden rendőri tilalom daczára. az inas fiuk tö­megesen jártak újév."napján egyes családokhoz kifejezni szivük jó kivánatait, amit bárki is szívesen elengedett volna. * Kövér sertések a heti piaczon igen olcsó áron kellnek, mi nagy panaszra ád okot a tenyésztő közön­ség részéről. * Egy panorámás van városunkban néhány nap óta és sorsa oly szomorú, a részvétlenseg miatt, aminö még nem volt soha ez életben panorámásé. Aki meg­akarja nézni a csata és egyébb képeket megtekintheti a nap bármely órájában. * Az almádi fürdő-részvénytársaság, legközelebb közgyűlést tart, melyen a társulat által építendő vendég­lő terve állapittatik meg. Három tervrajzot Megyessy József és Krisztián József ácsmester urak mutatnak be. A vendéglői épület f. évi május végéig elkészül, úgy hogy a jövő fürdő saison alatt már használható álla­potban lesz. * A helybeli kir. törvényszéki börtönben a múlt ősz folyamán megromlott az egészségi állapot. A járvá­nyok még a tisztviselőket is veszélyeztették. Ez indí­totta törvényszékünk buzgó elnökét mltóságos Dr. Laky Kristóf kir. kamarás urat azon czélszerü intézkedésre, hogy a törvényszéki helyiség régi bejárarát, elzáraíta s eddig kevéssé használt másik bejáratot nyittatta meg. * Falopás. Premier János és Ferencz helybeli sváb atyafiaknak semmiként sem volt Ínyére a hideg szoba, azért elhatározták, hogy változtatnak a helyzeten. Kimentek a káptalan erdejére s megrakodtak egy kis tüzelővel, az erdő őr azonban elcsípte ajószándóku atyafiakat s bekísérte őket a rendőrséghez. * Ä veszprémmegyei, „veszprémi mészáros ipar­társulat“ által 1884. évi január hó 22-én Veszprémben a „Korona“ vendéglő nagytermében zártkörű tánczes- tély tartatik. A meghívók már szétküldettek. Mindenik ipartársulati tagnak jogában áll ezen tánczeslélyre ma­gával vendéget hozni, s vendégének igazolványt adni. Kezdete esti 8 órakor. * Ungár Lipói kereskedőnek a napokban nagyobb mennyiségű petroleum szállítmánya érkezett. A lerako­dásnál azonban az esett meg, hogy a kőolajos edény vigyázatlanságból földre esvén, meghasadt s tartalma kiömlött nem csekély kárára a tulajdonosnak. > * Uj évi meglepetés. Szigethy Ferencz asztalos mester és Schmied szabó mester inasai a múlt év egész folyamában derűre, borúra vásároltak gazdáik kontójára. — Elérkezett azonban a boldog uj esztendő a számlák széthordásának ünnepe. A két[nagyremónyü ifjú gazdája is megkapta a terhes számlákat,melyek tartalmára csak­ugyan elesudálkoztak. — Az inas urak azonban, mig egyes tételeket beismernek, más tételekuél szörnyű ta­gadásban vaunak. nem kisérte szerencse. A poroszlói ütközetben tízezer emberét veszté s valamennyi ágyúját. Mihály vajda győzelmesen tért vissza Erdélybe, Bástával. És ekkor érte utol a nemezis. Az uj szövetséges és fegyvertárs, Básta jó olasz volt. Barátaira gyanakodó, s azokkal, a kikre gyanak­szik, gyorsan elbánni kész. Pedig elmondták előre a magyarok Mihály vajdá­nak : vigyázzon magára : úgy ne járjon, mint Marti- nuzzi György ! Egy éjjel, mikor legédesebben álmodott a nagy oláh birodalomról Mihály vajda, Básta vallonjai orozva megrohanták s levágták a fejét. „Szerakúl vajda!“ S ezzel végződött a megtestesült Dakoromania; reméljük örök időkre ! Most azután Básta maradt Erdélyben az ur. Ez volt Erdélynek a legsiralmasabb korszaka. Rásta vérengzőbb volt Báthory Zsigmondnál, po- gányabb a töröknél, nemzet gyülölőbb az oláhnál, pusz- titóbb a tatárnál: úgy hogy az ő zsarnok uralma alatt az erdélyiek mind a négyet óhajtva kérték vissza cse­rébe. Törökkel, tatárral szövetkeztek össze, hogy az is­tenfélő jó barátot kiverhessék az országukból, aki az egész népet meztelenre vetközteti le s még a meztelen testét is veretlen nem hagyja. Emlékét egy rossz diák distichon örökité meg, mely futását zengi. Egyébiránt szép halála volt, agyonitta magát ku­pával kezében esett el. Boruljon fátyol a nevére 1

Next

/
Thumbnails
Contents