Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-05 / 1. szám
Statárium*) Somogyba* statárium, Zalában statárium és most legközelebb Veszprémben statárium. Megkapta a vármegye uj évi ajándékul. De alig lehet rajta csodálkoznunk, A személy- és vagyonbiztonság kegyetlenül rossz lábon áll. A fővárosban is egyik betörés a másik után; a főváros közelében ép mint Szeged közelében utonállnak, embert gyilkolnak, postakocsit kirabolnak. Mintha Zöld Marczinak és Sobri Jóskának idejét élnők; mintha nem ezer mért- föld vasút és távirda hálózná be az országot ; mintha puszták, buczkák, bozótok, rengetegek utatlanul, járatlanul húzódnának végig az országon, melyek csak arra valók, hogy bennük és rajtuk csak szegény legények és csaplárosok éldegéljenek; mintha nem nyolcz-tizezer drága állami csendőr őrködnék a közbiztonság felett, hanem csak nehány kártyázó csendbiztos és iszákos pandúr és rokkant éjjeli bakter. Valóban furcsa irányban kezd megindulni a mi nagy állami rendezkedésünk. Vájjon mit jelent az az intézmény, melynek ősi neve nálunk: statárium ? Jelenti azt, hogy a tízmilliós igazságügyi költség- vetés nem ér semmit ; a biróság és a perrendtartás és a büntetőtörvénykönyv a maga korszerü'szigorával nem képes személyünk és vagyonunk sértetlenségét biztosítani s hogy a fővárosban a drága állami rendőr s a vármegyéken a czifra csendőrség nem sokkal ér többet, mint értek a régi városi hajdúk és megyei pandúrok. Jelenti a statárium azt is, hogy az igazságügyminiszter jó proíeszszor lehet, de kegyetlenül rossz miniszter, hogy gr. Szapáry eléggé ügyel arra, hogy a kincstár ne legyen üres, de se ő, se kollegái egyáltalán nem ügyelnek arra, hogy az emberek zsebje jóléttel s lelke megelégedéssel legyen tele. Jelenti azt, hogy népünk némely rétege az anyagi felvirágzás mindig hazug látszata daczára is a nyomornak kétségbeejtő állapotában sinlődik. Mert azzal legyen tisztában mindenki, hogy vala - mint nincs oly bolond ember, aki jó kedvében káromkodjék, fogait csikorgassa s feleségét félholtra verje: azonképen nincs oly bolond társadalom, melynek kebelében, ha jól megy dolga, rablók, zsiványok, utonállók haramiák támadjanak, sőt elszaporodjanak. És azután a társadalom kórsága nemcsak abban nyilatkozik, hogy akad haramia, a ki leüti vagy lelövi az embert nehány garasért, vagy nehány száz forintért. Gonosztevő mindig volt és mindig lesz és mindenütt lesz. Gonosztevőkkel bírni nem egyedül a mi kiváltságunk. Hanem a kórság veszedelmesebb része abból áll, hogy egy-egy betyár, egy-egy rablóbanda hónapokon, sőt éveken át eléldegélhet az ország némely részén, a nélkül, hogy a törvény rá tehesse sújtó kezét. Ma itt raból, holnap amott; egyik vidékből kiszorítják, tábort üt a másik vidéken; vásárokon, búcsúkon részt vesz s fényes nappal dőzsöl korcsmákon, laczikonykákon. Mindenütt talál embert és asszonyt, a ki rejtegeti; házat, a hol lehajtja fejét: fegyvert és lőport, a melylyel hadakozik. Savanyu Józsi túl a Dunán Vasban, Veszprémben, Zalában, Somogybán évek óta garázdálkodik s még nem tálálta meg emberét, a ki kézre adta volna, ellenben százszor megtalálta emberét, a ki a törvény üldöző közegeitől megmentette. S ez már a fenálló kormányzatnak bűne egyedül. E kormányzattal s ennek eredményeivel elégedetlen az ország tetőtől-talpig. De az elégedetlenség az egyének és osztályok szerint különböző alakban nyilvánul. A főpap és mágnás beáll konzervatívnak; a számitó és hidegvérű üzér, gazda, kereskedő a veszett fejsze nyeléért beáll mameluknak ! a vérmesebb ügyvéd, orvos, hivatalnok, kézmüiparos beáll antisemitának: a szegény paraszt üti vagy ütni akarja a zsidót; a szegény legény, a pásztor, a szökött katona pedig beáll rablónak betyárnak, haramiának. Teljesen korszerű lábra van állítva külsőleg állami szervezetünk. Alkotmányos király, népképviselet, felelős kormány, szervezett igazságszolgáltatás, begyakorlott rendes katonaság, bírák, ügyvédek, hivatalnokok, rendőrök, csendőrök, pénzügyőrök posták, távírdák, vasutak iszonytató számmal: bélyeg és protokol- lum, beadvány és elintézvény évenkint egy millió mázsa papiroson — egy szóval minden úgy megy látszólag, mint Franczia- vagy Poroszországban. Hanem azért a *) Ezen Eötvös Károly tollából eredő kiváló czikket az Egyetértés tegnapi számából vesszük át kommentártalan. A szerk. Dákorománig megvalósulva, Történeti, rajz. Jókai Mórtól. Amilyen nagy bölcsességnek kell neveznünk Báthory Zsigmondnak azon tervét, hogy Moldvát és Oláhországot Erdélylyel egy szövetséges birodalommá egye* sitse; olyan nagy esztelenséget kell benne látnunk, amidőn a megtestesült tervet, miután azt saját erős kezében megmarkolva tartá, könnyelműn más kézre, gyönge kézre bízta. Amint Zsigmond átruházta a fejedelemséget Báthory Endre bihornokra, Mihály Vajda hallani sem akart többé az alattvalóságról: hanem úgy kívánta értelmezni a kötött szövetséget, hogy most már ő rajta a sor mind a bárom fejedelemség fölött uralkodni. A Báthoriak azt a hibát is elkövették, bogy a törökön vett nagy győzelem után ismét elkobozták a székelyek szabadságait. Ez a derék nemzet, mely öt századdal elébb jött be Magyarországba, mint Árpád nemzedéke s ősfejedelme alatt önkényt szövetkezett az uj rokon néppel, sajátságos kiváltságaihoz mindig ragaszkodott. Az erdélyi urak pedig nem igen tisztelték az ő szabadságaikat s e miatt örökös czivódás volt közöttük, ami gyakran véres harczokká is fajult. Az igy elkeserített székelyek saját országukban nem találván igazságot, a szomszéd Mihály vajdához fordultak, akivel együtt harczolva annyi diadalmas csatában, személye iránt nagy becsüléssel voltak. Már pedig, ha a székely szövetkezik a szomszéddal, akkor nyitva vannak Magyarország érczkapui. Mihály vajda betört az oláh sereggel Brassónál s ott a székelyek hada rögtön csatlakozott hozzá. Báthory Endre e hírre rögtön összegyűjtő fegyveres hadait s nem messze Nagy-Szebentől az oláh-székely táborral megütközött. kontraktusra, melyeit a haladással és czivilizáczióval kötöttünk, van ütve egy átkozott pöcsét, melyet úgy hívnak magyarul: statárium. Mert az anyagi boldogulásnak s ezzel együtt^ az erkölcsi nemesedésnek száz meg száz mezejét elzárja előlünk az az ezer meg ezerféle tekintet, mellyel Ausztriának és mindannak, mi azzal összefügg, tartozunk s melynek nyűgeiből szabadulni nem tudunk. Lenne állami szerkezetünk egyszerűbb és olcsóbb és nemzetibbb, csak lenne népünk jólléte nagyobb és biztosabb; akkor nem statáriummal kellene gazdálkodnunk. De ne mondja azt senki, hogy a 48 előtti kornak is meg voltak Sobri Jóskái és Rózsa Sándorai. A robotnak és jobbágyságnak, a katonafogdosásnak és hajdupálczá- nak, az ut, vasút, posta és távirat nélküli avas világnak özönvíz előtti kora volt az. S aztán akkor fizetett az egész ország 8 millió adót, most pedig fizet 200 milliót. Ha itt-ott elhajtottak is futó betyárok a csürkéből minden tiz évben egy falkát, de az _adóvégrehajtó és bírósági végrehajtó nem csüngött-logott minden istenaldott nap minden község nyakán _ , Akkor nem követelt az állam sokat s a kevésért nem is adhatott sokat személy- és vagyonbiztonságban. Most az állam elviszi minden keresetünk fölöslegét, útjában áll minden jóllétünknek s a maga számára követel pénzben, vérben, időben, munkában mindent és most se tud edgyebet adni érte cserébe, mint statáriumot. A vidékről. Zircz, 1884. Január 3. — A „V. E. H.“ szerkesztőségéhez. — Múlt hóban Christ Jankovics Ida színtársulata tartott előadásokat a nagy vendéglőhelyiségében. A társaság kevés személyzete és a felszerelések hiánya daczára jól sikerült játékával kivívta a közönség tetszését. Búcsú előadásul a „Piros bugyeláris“-t adták Csajtbay Ferencz, Peliun Emil, Ernszt Ödön s Vizer János műkedvelő urak közbejöttével. Nagyszerűen alakított Csajthay ur a huszár őrmester szerepében s dalával majd az elérzékenyülésig ragadta a közönséget, úgy Ernszt Ödön ur a vén huszár káplár sajátságos modorát jól megértve s utánozva számtalan kihívást és tapsot aratott. Ezután táncz vette kezdetét, mely azonban csak csekély ideig tartott. Szilveszter estéjén a korcsolya egylet a sörház helyiségében pikniket rendezett, a mely férfiak részéről uj év reggeléig, a napfelkeltéig tartott, s igen sikerült volt. A korcsolya egylet virágzik. Uj év délutánján czi- gány zene kísérete mellett korcsolyáztak. Ott lehetett látni Tek. Ányos László, Ányos Tivadar urak kedves családjait. Rozsosókat, Eszlingeréket és Bartha Tamás urat s másokat. A zirczi önkéntes tűzoltó egylet mint hírlik az egylet javára folyó hó 15-én hált fog tartani. A megyei foglárok itt is letették egyenruhájukat, 8 most állandóbb gazdát keresnek. r— 1. Kománd, 1884, január 4. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Egy szegény s anyagi gondokkal nagyban küzdő néptanítót mutatok be e lap szives olvasóinak, akire eddig vajmi kevés s talán semmi figyelmet sem fordított a magyarságot terjesztő egylet. Hruschka Antal ro mándi néptanító válvetve Ft. öspr. pléb. Szelmájer Károly úrral ma már észrevétlenül oda terelték a mi nyakas [svábjainkat, hogy a karácsonyi szokásos éneklést az ifjabb nemzedék végezte magyarul. Valóban gyönyör volt hallgatni a leendő polgárok magyar énekét. A fent érintett néptanító betanította kis német tanitványit a templomi szent énekekre is s hetenként 3—4-szer a szent mise alatt magyarul énekeltet tanítványaival. Öröm volt hallgatni Szt.-István napján amidőn a gyermekek először énekeltek magyarul, mert itt megjegyzem, hogy 14 éven felül senki sem tud magyarul énekelni a polgárok közöl. S ami a legszebb az, hogy a nevezett ünnepen a midőn a gyermekek a templomban magyarul énekeltek, minden egyes német szülő arczárói a megelégedést lehetett leolvasni. Az isten adjon a magyar hazának sok ily a hivatását felfogó néptanítót s plébánost ! Oroszlányi Károly. Milyen gyönyörűsége lehetett valamennyi ördögnek ebben a látványban : hogy öldökli egymást ugyanaz a sereg, mely nemrég egyesülten olyan nagyszerű diadalt vett a közös ellenségen. Báthory Endre elveszte az ütközetet. Csak az ö seregéből 2700 maradt halva : ezeret elfogtak, azok között Kornis Gáspárt a fővezért, Ravazdyt, ki a székelyek közt sok kegyetlenséget követett el, mikor elfogták s felismerték, a székelyek izekre szaggatták. A bibornok fejedelem maroknyi csapattal futott el a csatamezöről; de a székelyek űzőbe vették, körülfogták, hasztalan volt hősies ellenlállása: egy fiatal székely legény halálra sebesité. A fejét levágták s elvitték Mihály vajdának. A győzelmes bospodár könnyekre fakadt legyőzött ellensége fejének láttára s e szókat rebegé: „Szerakúl pópal“ (Szegény pap !) Azután felkeresteté a kardinál holttestét s elte- metteté a bátyja Boldizsár mellé. Mind a kettőt Zsigmond hóbortja hozta ide. Most azután Mihály vajda megtette magát Erdély fejedelmének. Még ezzel sem érte be ; hanem felszólitá Rezső királyt, hogy engedje át naki az Erdélyből, Moldvából és Havas alföldből alakított birodalomhoz még Magyar- országból is mind azokat a részeket, a miken az oláhok laknak hogy azutáa nevezhesse magát „minden románok uralkodójának.“ Tehát Bihar, Középszolnok, Krasz- na, Zaránd és Mármaros megyéket. Bánta is azt az astrolog király, csak a hét planétából el ne kérjenek tőle egyet. Azonkívül felséges czimet és pénzbeli segítséget is kórt — jó barátság fejében Mihály vajda. A király ráhagyta a biztosaira, hogy ígérjenek neki akármit. Hisz az akkori időnek ez volt árpolitikája: „ígérni“ A csendőrség. Az 1883. esztendő utolsó napján ismét elszáradt egy ága a régi vármegye fájának. Á pandúr-világ újévtől kezdve a történelemé, meg a beszólyiróká. Az utolsó kerület, melyet a*kir. csendőrség megszállt a pozsonyi Y. és a dunántúli YI. kerület Székes- fehérvár székhelylyel. Fehér, Győr, Veszprém. Sopron, Mosony, Vas, Zala, Baranya, Tolna és Somogy. Szép darab föld, még szebb közállapotokkal. A haldokló vármegyei közbiztonsági szolgálat meglehetősen rajta felejtette a lábnyomát. Lázadás, zendülés, rablás, gyilkosság, kormánybiztos, statárium, delegált biróság : ezek a fogalmak uralkodnak az anarchia bizonyos állapotában sinylő területen. Meglehetősen ominózus örökség. * A dunántúli vármegyék különben e tekintetben hagyományokkal bírnak. Siófok mellett például van egy korcsma, mely Somogy és Veszprém vármegyék hatarára van ráépítve. A határ épen átmetszi az ivószobat a mestergerenda bosszaságában. Erről a szobáról beszelik, hogy ez volt évek hosszú során át a két vármegye isiványságának asyluma ; a szó szoros értelmében vett asyluma. Megtörtént ugyanis akárhányszor, hogy somogyi betyárokat üldöztek a somogyi pandurok.JA betyároknak elég volt, ha ebbe a korcsmába menekülhettek. Itt azután átültek szépen az ivószobának a túlsó részére. A pandúrok utánuk mentek ugyan, de nem bántották őket; csak vállat vontak. Az más ; oda nem megyünk, az már — Veszprémin egye. A veszprémi betyárok ugyanazt a dolgot megfordítva cselekedték s nem lett bántódásuk soha. Újévtől kezdve azonban már ez a mestergerenda is elveszti történelmi jelentőségét. A csendőrség szuronya nem respektálja a mestergerendát s bízvást feltehetjük, hogy Savanyú Józsi napjai is megvannak számlálva. A m. kir. csendőrséget az ország népessége — kivéve a tolvajokat és rablókat — mindenütt szívesen fogadta, ahol életbeléptették. A katonai szervezet, a kérlelhetlen szigor s a közegek harczias kharaktere megtette a magáét. A csendőr se nem barátkozik, se nem borozgat, se nem alkudozik s a parancs és kötelesség ép oly szent előtte, mint a katona előtt. Élete sem olyan becses, mint a pandúroké volt s a mi a bátorságot illeti, az bátran egy fokra tehető a valóságos katona bátorságával. Legtöbbje marczona, kemény, többnyire harczedzett legény, akiben szoros ellátás és kemény fekhely edzette meg a férfias tulajdonságokat. A csendőrség vezetése kitűnőnek bizonyult. Az a félelem, hogy a csendőrség szelleme nem lesz magyar, ma már alaptalan. Igaz, hogy ruházatuk kissé nagyon is chablonszerü utánzata az osztrák zsandárok egyenru- házatának, de egészben véve czélszerü. A mi azonban a szellemet illeti, az kétségbevonhatlauul és mindenüttt' magyar. U j d o n s á g ok. * Mindazon tisztelt olvasóinknak, kik az ríj év alkalmából lapunk szerkesztőségét jókivánataikkal felkeresték, e helyen mondunk szívélyes köszönetét. * Eljegyzés. Január hó 1-én jegyezte el városunkban Dr. Réthi Ede cs. kir. katonai főorvos ur, Ransburg H. Dávid helybeli derék kereskedő ifjú és kedves lányát Karolint. Az eljegyzés alkalmával a menyasszony családjánál diszes vendégsereg gyűlt egybe s kedélyesen mulatott az éj késő óráiig. Dr. Réti orvos ur, városunkban fog letelepedni, s bizonyára kiváló tagjává lesz a helyi derék orvosi karnak. Eddig a bécsi egyetemi kórház sebészeti osztályának volt műtőorvosa s a m. kir. honvédségnél főorvosi ranggal bir. Rokonszenves megjelenése, szellemes társalgása bízvást keclvenczévé teen- dik közönségünknek s becsületére válland kartársainak- A legteljesebb boldogság kisérje az ifjú pár szép frigyét * Az ujonan választott megyei és városi tisztviselők f. évi január elsőjével elfoglalták hivalos állásukat. Tóth Dániel megyei főszámvevő ur beköltözött Pápáról s Horváth Lajos szolgabiró ur is átvette hivatala vezetését. A városi árvaszéki ülnökség vezetését pedig Kö- rössy Antal ülnök ur vette át, s azt „ismert“ buzgalmával be is tölti. mindig „ajándékozni“ ha muszáj : — „megadni“ soha! Másfelől azonban Mihály vajda a török szultánnak is felajánld a barátságát. Az is medküldé a számára a szokásos buzogányt és zászlót. így aztán mindkét oldalról biztosítva volt Erdély fejedelmi székében. Most látta itt az idejét, megvalósítani azt, a mit a nagy Dakoromenia ábrándképének nevezünk. Azon kezdve, hogy minden főhivatalból elűzte a magyar főurakat s oláhokat rakott helyükbe ; országgyűlés helyett saját önuralkodói önkényével szabott törvényt ; fegyveres hadaival a népet pusztította, a nemességre adókat vetett ki, a városokat megsarcolta ; a gyanús nemesek birtokait elfoglalta, váraikat feldulatta, s a mi legfőbb sérelem volt,' magyarra, székelyre, szászra egyformán : behozta az oláh nyelvet. Ezzel aztán el is végezte az uralkodását Erdélyben. Nem tartott az tovább tizenegy hónapnál. A nemesség Székely Mózes főkapitáoy alatt fegyvert fogott ellene s Enyed mellett ütközetre kényszerítve a vajdát, ott úgy megverte, hogy az tízezer embert vesztett s vert hadával futvást meneküle ki Havasföldre. Ott mégegy- szer megverte őt Székely Mózes Zamoisky lengyel segéd hadaival egyesülve. Akkor aztán Mihály elfutott Prágába, a királytól segélyt kérni Erdély visszafoglalására : most már csak mint a király helytartója akart oda visszatérni. A király bölcsen cselekedett volna, ha vitéz testvérét Mátyás főherczeget küldi le Erdélybe, a kinek neve és személye népszerű volt a magyaroknál ; de hát a heroskop más tanácsot adott. Inkább az olasz Básta vezért adta Mihály vajda mellé. Az erdélyiek ekkor harmadszor is visszahívták Báthory Zsigmondot árva fejedelmi székükre. Ez mégegyszer megjelent: de kihúzott fegyrveót — A „Nemzeti Casinó“ Sylvester estélye ez évben is méltó volt $ régi hírnevéhez. — Az estély — bár családias színezetéből sok kivánni valót hagyott bátra — fényesen sikerűit. — A szép és szellemdus hölgyek társasága, az uralgó fesztelen jó kedv kellemessé tevék az estét mindazoknak, kik jelen voltak. — A sikerült estély a kora reggeli órákig tartott. Városunk szépei közül részt vettek benne : Gágera Anna bárónő, Bóhunitzky Irén, Kenessey Flora és Janka, Bossányi Erzsiké, Vizner Iduska. Plosser nővérek, Dukovics Iluska Perlaky Gizella, Harabasevszky nővérek, Tatay Margit* (Sz,-fehérvárról) ; továbbá : Dr. Laky Kristófné, Vég’ helyi Dezsőné, Cserna Vinczéné, Bóhunitzky Ödönné, Morocza Zsigmondné, Fodor Gyuláné, Köves Edénél Kreutzerné stb. stb. * Sylvester ■ éji az „Ipar és Keresk. kör“-ben Városunk e népszerű körében a régi szokáskoz lfiven ez évben is összejöttek az egylet derék tagjai, hogy méltókéi) eltemethessék a múlt évet és üdvözölhessék a szép reményekkel kecsegtető jövőt. — Az estély mint rendesen társas vacsorával kezdődött. A kitűnő izü étkek Kubai Hubert házigazda jeles konyhájára valottak. Az estebéd után a fölköszöntések következtek, melyeknek sorá': Balogh K. ur kezdé meg. Mondtak felköszöntőket: Brenner Lőrincz, Androvicslmre, Megyesy József, Horváth evang. lelkész és Dukovics Sámuel urak is. _ Az ó évet az uj évtől elvállasztó pillanatban mint már évek éta most is K o’m p o 11 h y Tivadar mondott hazafias felköszöntöt. — Az estélynek a hajnal vetett véget, akkor oszlott szét derült hangulatban a tár saság, kívánva egymásnak: Boldog uj esztendőt ! * Bauer Károly helybeli mészáros mester ur a ka- csonyi ünnepek alkalmával ismét vagy száz szegény közt osztott ki nagy mennyiségű kusnemüt. A szép tett dicséri önmagát! * Minden rendőri tilalom daczára. az inas fiuk tömegesen jártak újév."napján egyes családokhoz kifejezni szivük jó kivánatait, amit bárki is szívesen elengedett volna. * Kövér sertések a heti piaczon igen olcsó áron kellnek, mi nagy panaszra ád okot a tenyésztő közönség részéről. * Egy panorámás van városunkban néhány nap óta és sorsa oly szomorú, a részvétlenseg miatt, aminö még nem volt soha ez életben panorámásé. Aki megakarja nézni a csata és egyébb képeket megtekintheti a nap bármely órájában. * Az almádi fürdő-részvénytársaság, legközelebb közgyűlést tart, melyen a társulat által építendő vendéglő terve állapittatik meg. Három tervrajzot Megyessy József és Krisztián József ácsmester urak mutatnak be. A vendéglői épület f. évi május végéig elkészül, úgy hogy a jövő fürdő saison alatt már használható állapotban lesz. * A helybeli kir. törvényszéki börtönben a múlt ősz folyamán megromlott az egészségi állapot. A járványok még a tisztviselőket is veszélyeztették. Ez indította törvényszékünk buzgó elnökét mltóságos Dr. Laky Kristóf kir. kamarás urat azon czélszerü intézkedésre, hogy a törvényszéki helyiség régi bejárarát, elzáraíta s eddig kevéssé használt másik bejáratot nyittatta meg. * Falopás. Premier János és Ferencz helybeli sváb atyafiaknak semmiként sem volt Ínyére a hideg szoba, azért elhatározták, hogy változtatnak a helyzeten. Kimentek a káptalan erdejére s megrakodtak egy kis tüzelővel, az erdő őr azonban elcsípte ajószándóku atyafiakat s bekísérte őket a rendőrséghez. * Ä veszprémmegyei, „veszprémi mészáros ipartársulat“ által 1884. évi január hó 22-én Veszprémben a „Korona“ vendéglő nagytermében zártkörű tánczes- tély tartatik. A meghívók már szétküldettek. Mindenik ipartársulati tagnak jogában áll ezen tánczeslélyre magával vendéget hozni, s vendégének igazolványt adni. Kezdete esti 8 órakor. * Ungár Lipói kereskedőnek a napokban nagyobb mennyiségű petroleum szállítmánya érkezett. A lerakodásnál azonban az esett meg, hogy a kőolajos edény vigyázatlanságból földre esvén, meghasadt s tartalma kiömlött nem csekély kárára a tulajdonosnak. > * Uj évi meglepetés. Szigethy Ferencz asztalos mester és Schmied szabó mester inasai a múlt év egész folyamában derűre, borúra vásároltak gazdáik kontójára. — Elérkezett azonban a boldog uj esztendő a számlák széthordásának ünnepe. A két[nagyremónyü ifjú gazdája is megkapta a terhes számlákat,melyek tartalmára csakugyan elesudálkoztak. — Az inas urak azonban, mig egyes tételeket beismernek, más tételekuél szörnyű tagadásban vaunak. nem kisérte szerencse. A poroszlói ütközetben tízezer emberét veszté s valamennyi ágyúját. Mihály vajda győzelmesen tért vissza Erdélybe, Bástával. És ekkor érte utol a nemezis. Az uj szövetséges és fegyvertárs, Básta jó olasz volt. Barátaira gyanakodó, s azokkal, a kikre gyanakszik, gyorsan elbánni kész. Pedig elmondták előre a magyarok Mihály vajdának : vigyázzon magára : úgy ne járjon, mint Marti- nuzzi György ! Egy éjjel, mikor legédesebben álmodott a nagy oláh birodalomról Mihály vajda, Básta vallonjai orozva megrohanták s levágták a fejét. „Szerakúl vajda!“ S ezzel végződött a megtestesült Dakoromania; reméljük örök időkre ! Most azután Básta maradt Erdélyben az ur. Ez volt Erdélynek a legsiralmasabb korszaka. Rásta vérengzőbb volt Báthory Zsigmondnál, po- gányabb a töröknél, nemzet gyülölőbb az oláhnál, pusz- titóbb a tatárnál: úgy hogy az ő zsarnok uralma alatt az erdélyiek mind a négyet óhajtva kérték vissza cserébe. Törökkel, tatárral szövetkeztek össze, hogy az istenfélő jó barátot kiverhessék az országukból, aki az egész népet meztelenre vetközteti le s még a meztelen testét is veretlen nem hagyja. Emlékét egy rossz diák distichon örökité meg, mely futását zengi. Egyébiránt szép halála volt, agyonitta magát kupával kezében esett el. Boruljon fátyol a nevére 1
