Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-06-30 / 26. szám

ságok is, hogy józan ember nem biztosíthat ezentúl nálunk jégkár ellen.*) Nem árasztják hát ránk ezentúl magas czivili- zácziójukat, de a mienkből sem kérnek, ugv látszik. Önérdek az ember legfőbb czélja; czivilizácziónk kö­vetkezménye intézményeinkben önérdeklink legna­gyobb kifejlesztése, vagyis az emberiség főczéljának minél nagyobb mérvbeni valósítása. Különben hajlandó vagyok beismerni, hogyha ón itt a vonal alatt igazságokat beszélek is, azért csak ama vonal fölötti vezérczikk tudományos érté­kéből mit sem vonhatnak le. Apáthiában vagyunk hát bizony, mint mondom, talán csak azon néhánynak a keble piheg hevesebben, kik útra készen örülnek, hogy újra felkeresik az életvidor fürdői élet boldog tanyáját. Aránylag véve fölöttébb sokan járnak innen is fürdőre. Különben ez most mindenfelé a divat ingerével bir. Ha ez igy tart fokozatosan vagy 10 évig, előáll ismét azon kor, melyben oly nagy mérvben sereglettek fürdőkre ifjak és aggok, falusi leányok és nagyvi­lági delnők, hogy szükségesnek látszott akkoron a megromlott erkölcsök szempontjából hatósági intéz­kedésekkel korlátolni a fürdőkre tóduló tömeget. Hanem a szomszéd Henyében lehet csak szerfölött nagy az apáthia: valami találékony eszü ánglius ha véletlenül oda tévedne, bizonyára még föltalálhatná, hogy minden megváltozott a világon, csak az egyiptomi gúlák és a henyei állandóságnem. De ha ily kevés változás történik embervilá­gunkban, annál nagyobb a mozgás természetvilá­gunkban. A Feketehegy keleti orma megsokallotta ugyanis már ezt a nagy állandóságot és ezelőtt nehány nappal megindult messze hallatszó nagy mozgással boszuságába megnézni, hogy mit csinálnak a henyeiek ? És azóta ez az ormó, naponként mint­egy félölet haladva, lassú méltósággal megy Henye felé, s mint a hegygerincztől elszakadt, hátamögött mintegy 7 öl széles és mély hegyszakadékot idézett föl eddig szakadásával, mely csekély mérvben még most is egyre tart. Hajdanában Mahomed megparancsolta a hegy­nek, hogy menjen elejbe a és midőn látta volna, hogy az szavára sem hederit, méltóságérzettel mon­dotta volt, hogy ha a hegy nem megy Mahomedhez, Mahomed megy hát akkor a hegyhez. A henyeiek kitettek még Mahomeden is. Ezek nem tettek sem­mit sem, hanem csak vártak, mig utoljára a hegy sokallotta meg a nagy várakozást és most a hegy megy Henyéhez, nem pedig Henye a hegyhez. Köves-Kállán meg ezelőtt negyed nappal éjjel 11—12 óra közben egy 50 fontos bombanagyságnak látszó meteor hullt le az égből, mely lehetett tán egy akós hordó nagyságú is. Foszforfényével bevilágította nagyszerűen esésközben vagy 7—8 szomszédos község határát is nehány másodpercznyi időre. Múlt évben a „ Közművelődési Egylet“ gyújto­gatta a czivilizáczió lámpájának kis világát, ez évben meg talán az égiek akartak a sötétben kivilágítani nekünk! Az égi jeleket és tüneményekez sokféleképeu magyarázzák, hagyjuk hát ezt mi is magyarázni mindenkinek úgy, mint neki tetszik. Mi csak meg­történt dolgokat regisztrálunk. Vörösmarty Izidor. ősi, jan. 28. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) Becses lapjának folyó évi 24-ik számában Ősi­ből „Torma Péter, népképviselő“ aláírásával egy személyemet érintő czikk jelent meg. Torma Péter nevű községünkben nincs és nem volt, s igy bátran élhetnék azon jogommal, mely szerint egy oly ember rágalmai ellen, ki becsületes vezetéknevét kiírni nem merészeli, hanem költött, hamis nevet használ, hogy annak álczája alatt dob­hassa el azon sarat, mely — ha nevét kiirni meré­szelné — bizonyára magára hullana vissza — a megvetés néma védelméhez forduljak, élhetnék annál is inkább, mert a magyar embernek ősi erénye a nyiltság s nem az álcza alatti szótámadás; de mert ezen „Torma Péter népképviselő“ urnák egész czik- kébeni irályából kiri, hogy ezen „Torma Péter nép- képviselő“ senki egyéb, mint a megyében közszerte, bíróság előtt és bíróságon kívül, annak polgári és büntető osztályánál egyaránt ismert Eplényi Márton ur: önmagam iránt érzett kötelességem parancsolja, hogy ezen jó „népképviselő“ álczáját lerántsam s elébe tárjam ezen „népképviselő“ urnák, hogy ki volt s ki ő jelenben. Hogy ezen „Torma Péter népképviselő“ való­ban Eplényi Márton és senki más: nemcsak a czikk- nek egész irályából rí ki, melynek minden sorában a tendentia nyilvánul: vajha én állásomat elvesztve, ő nyerhetné azt el, de bizonyos előttem abból is, hogy azon rágalmazó czikk fogalmazványa, mely egész terjedelmében Eplényi Mártonnak általam s mások által is ismert írása, kezeim közé jutott és van. Hiszem, hogy Eplényi Márton annyira alávaló még sem leend, hogy azon czikknek általa írását kétségbe vonja, mert ha ezt tenné, nemcsak az alap­talan rágalmazás vádjának tenné ki magát, de a gyáva hazugság bélyegét is önmaga sütné magára. Már most hadd lássuk, ki ezen „Torma Péter népképviselő“, igazabban Eplényi Márton, — mert ha ezen ur olyan egyén a társadalomban, ki kifogás­talan múltú és jelenü: a czikkben foglalt vádak *) Az általán üzletileg igen szolidnak ismert m. ált. bizt. társaság fölvilágositását e panaszra szívesen vennők. A s z e r k. ellen is kellene magamat védenem, de ha ezen ur múltja és jelene tisztaságához alapos kételyek férnek, ha ezen ur életében oly mozzanatok játszódtak le, melvek a büntető igazságszolgáltatás zöld asztalánál nyertek szomorú világot: ezen esetben nem kell egyebet tennem, mint a rágalmazó személyére reá mutatnom. Pedig ezen „Torma Péter népképviselő“, alias Eplényi Márton ur múltja nem érintetlen ily moz­zanatoktól. Vagy elfelejtette „Torma Péter népkép­viselő“ ur, hogy önnek adósikkasztás vádja miatt kis-lődi boldogult jegyzőkorából igen kényes dolgai voltak a büntető igazságszolgáltatással ? Ha emlékező tehetsége cserben hagyta, no majd én megmutatom a forrást, hogy azt felfrissithesse. Nem is kell messze mennie; a veszprémi kir. törvényszék és különösen a devecseri kir. járásbíróság büntető irattárában 1877-ről megtalálhatja azon iratokat, melyeknek ön volt főszereplője. Ön tehát igy „képviselte“ a kis-lődi „népek­nek“ érdekeit. Lássuk, hogy kimúlván a kis-lődi jegyzőségből, hogy „képviselte* Veszprém városához közelebb eső falvak „népeinek* érdekeit. Mi volt ön a legutóbbi időkig? Vámoson, Ber­kidán, Ősiben s több megyei községben nemde „adó- végrehajtó“ volt. Ha ön mint „adóvégrehajtó* a nép érdekeit képviselte és képviseli, akkor ön csúfo­san visszaélt a reáruházott állami functióval, mert azt már a gyermek is tudja, hogy az adóvégrehajtó nem a „nép“, hanem az „állam* érdekeinek kép­viselője, és ha mégis a „nép érdekeit“ legyezgette, ezen eljárás az önt megbízó „állam“ érdekeinek ro­vására történt csakis. On tehát ezen minőségében hűtlen bizományosa volt az állam érdekeinek. Ily kétségtelen múltú és eljárású emberrel szemben magamat védenem nem kötelességem, mert nem akarom önmagamat a vele csatatérre kiszállás által lealacsonyítani, s csak azt jegyzem meg, hogy szerencsére nem ezen szóálczát viselő támadó kezébe van letéve sorsom, hanem az igazságos közigazgatási felsőbbség kezébe. Figyelmeztetésül ezen „Torma Péter népkép­viselő* urnák pedig azt jegyzem meg, hogy ön, úgy látszik, sem „népének érdekeit* nem képviseli, mert akkor azon bünper nem lett volna; de még önmagá­nak érdekeit sem képes képviselni, mert múltjára visszatekintve, tudhatta volna, hogy kiválólag önnek: „hallgatni arany“. Mely után kijelentem, hogy önnel, mint ilyennel, többé vitába bocsátkozni feleslegesnek tartom. Tekintetes szerkesztő urnák stb. Asztaller Kálmán.*) Pápa, junius 28. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Nagy vizsgálat folyik jelenleg a pápai szolga- biróságnál. A rendőrök ugyanis a múlt héten el­csípték Savanyu Józsinak 7 társát, köztük egy ér­demekben megőszült juhászt is — ki a börtönben felakarta magát akasztani, de tettét ide­jekorán észrevették, s visszaadták őt ismét az életnek hogy elvegye méltó büntetését. Nevezettek számtalan rabláson kívül 2 gyilkosságot is bevalottak. A rend­őrök, lakásaikon házmotozást tartván, temérdek lopott ruhát, sok fegyvert találtak, mit szintén be­hoztak. Legközelebb átadják őket a kir. járásbí­róságnak. Cserna Vincze, derék ügybüzgó kir. ügyész, hivalalos ügyben a napokban városunkban időzött. Proszt János városunk köztisztelet és szeretet- ben álló gyámpénztárnoka f. hó 16-án 67 éves korában meghalt. Béke hamvaira. Pápa, jun. 29. (A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.) A napokban kisérték át a kis-czelli kir. járás­bírósághoz az itteni biróságnál letartóztatva volt Hajdú Borzas István, Orbán Imre, id. Varga József és neje, ifj. Varga József, Varga Antal és Varga Sándor vizsgálati foglyokat, kik közül az első kettő S a v a n y u Józsival több betöréses rablást és gyil­kosságot követett el, s legutóbb is Bobán Német Sámuel birtokost agyonlőtték és kirabolták. A Varga­család tagjai az egész bünperben mint orgazdák szerepelnek, s csak Varga Antal vett részt az ezelőtt két héttel elkövetett birkalopásban. Vargáék- nál egy kocsi lopott ruhát, ezüst zseb órákat, arany gyűrűket, régi ezüst pénzeket, ezenkívül számtalan fegyvert találtak meg. Id. Varga József a börtön­ben felakasztotta magát de idejekorán észrevették. A törvénykezési szünet alatt a pápai kir. járásbíróságnál julius hóban Sült József albiró, augusztus hóban pedig Mikovinyi Ödön járásbiró ur fog működni. A casinoi mulatság vasárnap a rósz idő miatt megtartható nem lévén, az jul. 8-án fog meg­tartatni, a nőegylet kostolója pedig julius 1-én. Úri eh József bécsi kereskedő julius hó 1-én tartja esküvőjét városunk egyik szép és kedves höl­gyével Hirsch Hermina kisasszonnyal. Tartós boldog­ságot kivánunk az uj párnak. A róm. kath. kisgymnasiumban a nyil­vános vizsgálatok a héten tartattak. F. hó 27-én volt a „Te Deum“, mely után a bizonyítványok kiosztattak, s ezzel az 1882—83-iki tanév befejez­tetett. A ref. főiskolában a vizsgálatok még a jövő hó 16-án kezdődnek. Láng Lajos városunk orsz. képviselője f. hó 24-én tartá beszámolóját a városház udvarán. Gringoire. *) Jelen vádirattal ezen, immár kizárólag személyes térre szorult ügyet, felelősségünk alatti rovatainkban s igy a lap ke­retében befejezettnek jelentjük ki. A szerkesztőség. Mégegyszer a megyei tanítótestület ér­dekébe. — Nagyságos Stáhly György kir. tanácsos, tanfelügyelő ur b. figyelmébe. — Ismét a megyei tanitó-testület! Ismét az az eszme, az a gondolat, az a vágy, az a remény fog­lalkoztat bennünket, melynek czélja, üdve: egy vár­megyei tanitó-testület alakitása! Az elhangzott szavak, a leirt gondolatok még arra sem voltak képesek, hogy a tanítói kar kebelében némi kis lelkesedést öutsenek! Némán, egykedvűen, minden izgatottság nélkül vették pályatársaink szavainkat tudomásul; a kiknek pedig érdeke, a mi érdekünk; akiknek buzgósága a mi buzgóságunkkal egyesülve eredményezhetné annak a szép, dicső, magasztos haladásra mutató eszmének megtestesítését, melynek neve: „Yeszprémvármegyei tanítótestület lenne! Nincs érdeklődés! Nincs erő a küzdelemhez; Nem hevíti lelkünket bátorságérzet akkor: midőn minden csak tőlünk, lelkesülésünktől, buzgóságunktól nagy kitartó türelmünktől függve! Ha van erő lelkesti- léssel, ha van bátorságérzet kitartó türelemmel, ha van lelkes tanitói tábor biztos czéllal: akkor vannak eszközök, vannak módok, a melyek bennünket 'a biztos czélhoz el fognak segíteni! A szomszéd vármegyék mindegyikében van már megyei tanitó-testület, csak nálunk nincs, csak mi nem tudunk alakulni, mi nem tudjuk magunkat egy nagy egyletté szervezni, mi nem akarunk szendergő álmainkból felébredni, csak mi nem akarunk lelke­sülni az egyesületi életért, csak minket választ el egymástól a vallás, csak minket nem tud egyesíteni a közérdek, a nevelés és tanítás; csak mi nem vagyunk képesek vagy hajlandók kis egyleteinket, egy nagyobb, tagokban számosabb egyletért fel­áldozni, csak mi vagyunk azok, a kik kevés taggal biró egyletekbe forgácsoljuk el tehetségeinket azért, mert félünk egy nagyobb egyletnek tagjaivá lenni, a megye területén létező, működő vagy nem működő egyletek kínlódnak, gyüléseznek is, de kevés haszon­nal, még kevesebb eredménnyel, mert legyen bár azon kevés taggal biró egyletnek minden egyes tagja lángész, mégis csak kis egylet, a tagok számát tekintve csak „értekezlet* fog az maradni mindenkor. Itt az idő, elérkeztek a napok, melyekben nyu­godtan elmélkedhetünk, gondolkodhatunk arról a régen hangoztatott „Yeszprémvármegyei tanitó- egylet“ről, a melynek czélja: kebelére ölelni a megye összes néptanítóit; kebelére fogadni mindazokat, a kiket a vallás elválaszt, de a nevelés és tanítás szolgálata egyesit! Ha vannak czélok, érdekek, a melyek közösek, akkor legyen egylet is közös, a hol czéljainkról, érdekeinkről beszélve, az eszközöket és módokat megválasztva egyesíthessük erőnket, és igy egyesült erővel haladhassunk a czélfelé bátran előre. A vármegye néptanítói vallásfelekezet különb­ség nélkül szeretettel csüngenek azon férfiun, a ki vármegyénkben a tanügynek vezetője: ezen férfiú pedig nagys. Stáhly György kir. tanácsos, tan- felügyelő ur. Ragaszkodással viseltetik iránta minden néptanító, mert biztosan tudják és érzik azt, hogy érdekeiket mindenütt és bárhol ő legjobban védel­mezheti. Ha ragaszkodnak hozzája: akkor követni is képesek, támogatni is készek terveiben. Ennélfogva mig mi néptanítók sokat, ő mindent tehet erős akarattal, mi az erős akaratot kitartó türelemmel fogjuk — ragaszkodásunk, szeretetünk, bizalmunk — jeléül támogatni. Igaz ugyan, hogy a múlt tanulságot adott a múltban — ezelőtt 6 évvel — arra, hogy a megyei tanítótestület eszméje még idő előtti, korai; hogy még meg nem valósítható az az eszme, melynek leg­főbb czélja az erők egyesítése mellett a tanítóknak tekintélyét a társadalomban emelni, a tanitói állást becsültté, tiszteltté tenni! A mi ezelőtt 6 évvel nem volt időszerű, nem volt kivihető: az jelenleg 6 év múlva időszerű, kivihető lehet! Mindazáltal még jelen­leg nem biztatjuk magunkat azon hiú reménynyel, hogy a vármegye összes tanitói megnyerhetők vol­nának az eszmének; de azt erősen hisszük, az meg­győződésünk, hogy a vármegyei tanitó-testületnek kezdetben, megalakulásakor is lenne 60—80 tagja, mely szám pedig elegendő volna arra, hogy az uj egylet munkába kaphatna! A nyolezvan szám elég magas arra nézve, hogy vele a vármegyében létező és működő tanitó-egyletek előtt imponálhatna! Mi azon alázatos kéréssel, azon szerény véle- leménnyel vagyunk bátrak nagys. Stáhly György kir. tanácsos úrhoz, megyénk szeretett tanfelügyelőjé­hez fordulni; hogy méltóztassék a vármegyei tanító testület megtestesítése érdekében, a megye minden vidékéről a jelesebb és lelkesebb tanítók közül többe­ket egy e 1 ő ér t e k e z 1 e t megtartására össze­hívni, a mely előértekezleten a jövő teendőket, a további lépéseket tüzetesen meglehetne, és meg kellene beszélni! Az az elöértekezletnek lenne fel­adata a megyei néptanitókhoz a felhívást megszer­keszteni és szétküldeni, az alakuló közgyűlés helyét és napját megállapítani, a közgyűlésnek tárgyát ki­jelölni! Ezen előértekezlet összehívása által a moz­galom tényleg kezdetét venné. Én erősen meg vagyok győződve arról, hogy ezen előértekezletre mindazok örömmel elfognának jönni, a kik arra meghívást kaptak. Én hiszem, hogy azt a kevés ál­dozatot, mellyel ezen előértekezlet megtartása járna, egy meghívott tanító sem fogná sajnálni! Mi feltétlen bizalommal, reményteljes szívvel várjuk azt a szebb jövőt, a melyben megtestesitést nyerend régi és forrón óhajtott eszménk: a vár­megyei tanitó-testület. A kezdeményezés, a megtestesítő szerepe nem minket, a tanfelügyelő urat illeti; nekünk összes szerepünk az eszmének buzgó és önzetlen támoga­tása, a legjobb vezérnek követése és a — lelkesülés! Ha szavaink meghallgatást nyernének, ha sza­vainkkal az eszme megtestesítését ezélzó mozgalmat idézhetnénk elő: akkor már a fél siker biztosítva van, melyből, hogy egész, hogy teljes siker váljék: csak jóakarat, csak buzgóság kell és czélnál vagyunk- Paedagogus. Újdonságok. — Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési rész­lettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére. — Urhegyi Mariska k. a. városunk szülötte s az országos zeneakadémia növendéke művészi já­tékával ez idén arany-érmet nyert. — Szolgáljon az buzdításul további kiképeztetéséhez művészi pályáján, melyhez jogos reményeket táplálunk. — Exotik us hymen hír. L. L. pápai VII. oszt. tanuló a napokban váltott jegyet Sch. F. ottani kereskedő 18 éves csinos leányával. Az esküvőt az érettségi vizsga után tartják meg — ha ugyan meg nem bukik az urfi. Hogyan is mondja a költő: „A virágnak megtiltani nem lehet . . .* — Pápai olvasóinkkal tudatjuk, hogy lapunk egyes példányai árusításával Goldberg Gy. ur ottani könyvkereskedőt bíztuk meg. — Hogy csalják az államot? Érdekes, hogy a helyi hivatalok részére szállított vastag vöröskék írónők belsejében írón helyett kócz és papír van. Ilyent beküldtek irodánkba is. Vonja le ebből kiki a kommentárt. — Szegény embert az ág is huzza. — Nem elég az újnál újabb adó, nem volt elég két jégverés, — kellett egy harmadik is, hogy ne féljünk az adó- végrehajtótól. A csötörtöki zápor és jég által hatá­runkban okozott kárról még nem közölhetjük a szo­morú valót, — annyi bizonyos, hogy sírva vigadunk. — A szürkenénék intézetében tegnapelőtt volt a zárvizsga s a növendékek kitűnő s alapos készültségéről örömmel szereztünk tudomást. Munka- kiállitásuk minden dicséretünket felülmúlja. — Iszonyú jégeső vonult el városunk s határa fölött tegnapelőtt délelőtt, mely a vetésekben is igen nagy károkat okozott. — Az adótárgyalások utóhangjaként e héten hosszabb czikket vettünk egyik helyi legelőkelőbb polgárunktól, melyet jövő lapunkban fogunk repro­dukálni. — Magyar vörös kereszt-sorsjegyek. Mint értesülünk, ezen sorsjegyek oly nagy kelendőségnek örvendenek, hogy a f. é. julius hó elsején tartandó húzáshoz rendelkezésre bocsájtottak nagy része már is eladatott, mi tekintve a rendkívül kedvező nyere­mény kilátásokat, — és a fölötte jutányos árt (körül­belül 6 frt 75 kr. drbja) igen természetes. — Ajánljuk tehát tisztelt olvasóinknak ezen sors­jegyek gyors vételét, és egyszersmind utalunk az ezeket illető mai számunkban megjelent hirdetésre. — T. olvasónöinket bizonyosan érdekelni fogja megtudni, hogy a budapesti udvari szállítók Alter és Kiss ezég volt szabófőnöke Fridrich N. ur saját műtermet nyitott. Fridrich ur divat tanulmányait külföldön végezte, s kitűnő szakképzettsége a sza­bászat terén nevezett udvari szállítóknak nem egy kiállításon szerezte meg a jutalomérmet. Különben utalunk mai számunkban megjelent hirdetésére. — Schön Róza kisasszony iskolájában a vizs­gálatok szerdán a legjobban sikerültek. A rövid idő óta működő tanítónő tapintatos, kiterjedt ismeretsé­get eláruló kérdéseire a leánykák ügyes, határozott feleleteit hallhattuk és éppen nem csodálkoztunk, mikor a kedves mamák, városunk legelőkelőbb úrnői arczán a megelégedés mosolyát folyton láthattuk. A dicséretek még inkább fokozódtak a munkateremben, hol a leánykák bámulatot keltő kézimunkáiban öröm­mel gyönyörködhettünk. — Nyílt köszönet. Most vasárnap az az junius hó 24-én tartatott meg délelőtt és délután a vesz­prémi ref. növendékek vizsgája. A tanulók a tudo­mány minden ágaiból kitünően feleltek. Tek. Kopá- c s y Árpád ur a legjobban felelteknek 5 forintot osztott ki jutalmul, buzdítására a kis múzsa seregnek. Fogadja köszönetünket a tisztelt ur mint buzgó tanügybarát, a már több Ízben kimutatott szívessé­géért. Veszprém, junius 27, 1883. Szűcs Dániel, iskolaszéki elnök. — „Néplap“ czimen társadalmi, közgazdasági és a nép összes érdekeit felkaroló, hallatlan olcsó képes napilapot indított meg Bartalis Imre fővárosi ismert jóhirü kiadó; Ács Géza szerkesztésében. A hozzánk beküldött első szám igen változatos és gonddal van összeállítva. Szép kivitelű kép van benne „A halálos ítélet végrehajtása kerékbetörés által*: utánna tanulságos vezérczikk: „A fényűzés ká­ros hatásai népünknél“, gazdasági, ujdonsági, s min­den rovata zamatos, népies modorban van Írva. Hetenkint vasárnapon „Családi kör* czimü mellék­lapot is ad egészen ingyen. Ez utóbbinak első száma is igen változatos. Ha van kiadvány irodalmunkban, mit lelkiismeretesebben és legmelegebben ajánlhatunk t. olvasóinknak, főleg a magyar népnek, úgy bizo­nyára az uj „Néplap* az, mely hézagot pótolandó vállalatot örömmel üdvözöljük. E hallatlan olcsó népies napilap előfizetési ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek Bartalis Imréhez, mint a „Néplap* kiadó- tulajdonosához Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 12. szám alá küldendők.

Next

/
Thumbnails
Contents