Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-02 / 22. szám
Veszprém, 1883. ill. évfolyam. — 23-dik szám. Szombat, junius 9. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ................................................6 írt — kr. Fél évre................................................3 frt — kr. ’Negyedévre...........................................1 frt 50 kr. Igves példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. HEGJELEX MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hirdetések és IST^iltterefe a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyiltte'r petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratolc vissza nem adatnak. Üdvözöljük a Balaton-egyletet! | Veszprém, jun. 9. (K. T.) Midőn e soraink napvilágot látnak, érkezik Budapestről Siófokra s illetve Balatonfüredre a Balaton-egylet, első kiránduló társasága. Legyenek üdvözölve partjainkon. Hozta Isten őket! Az ifjú egylet megtette az első lépést hazafias s közczélu programmja beváltására. A főváros intelligens lakossága egyrészének bemutatja a magyar tengert, Magyarország gyöngyét, Közép-Európa legregényesb partvidékei tavát, a Balatont. Hiszszük, hogy a példa vonzani fog s a nemzet helyrehozva százados mulasztását, mind több s élénkebb érdeklődése, figyelme tárgyává teendi a Balatont. Fel fogják keresni parti virányaiukat az ország minden részéből a népünk megismerendő mit bir e kincsében. S valóban, ha a derék egylet, mint eddig, úgy ezután is első s főfeladatának ismerendi: érdeket kelteni a magyar tenger iránt — akkor elérte a czélt is. Akkor a Balaton, ez eddig érdemetleuül megligált kies gyógytó, bízvást a nemzet oly méltány- latában is részesillend, mely természeti áldásait méltán meg is illeti. A hideg közöny, mellyel a nemzet legnagyobb része a Balaton iránt viseltetett, amily megfoghatatlan, ép oly bűnös is. lm, csak a jelen fürdőivad rövid krónikájából nehány példát. Mig a magyar fürdővendégek legnagyobb részt külföldi fürdőket keresnek föl ma is, addig számos angol, németalföldi, svajezi család bérelte ez idén a lakások nagyobbrészét Balatonfüreden, sőt a szomszédos almádi balatoni fürdőre is számos külföldi család érkezik. A négy balatoni fürdő: Balaton-Föred, Siófok, Keszthely, Almádi előző évi vendégkimutatása szeriut a huzamosb ideig ott tartózkodott fürdővendégek sokkal nagyobb száma külföldi volt, mig az átmeneti vendégek, kik legföllebb 1 —2 hétig használták a fürdőt, magyarok voltak. Cz. magyar grófnőt orvosai külföldi fürdőről másik fürdőre küldözgették tavaly. Spanyolországba s Biarritzba félholtan érkezett meg. Az ottani orvos kijelentette a grófnőnek, hogy ez a fürdő nem neki való, hanem van Magyarországon egy nagy gyógytó, úgy hívják Balaton, mely száz meg ezer gyógyforrásból nyeri vizét, azt ajánlja s ha ez nem segít — akkor vége van. A grófnő meglepetve kiáltott föl, hogy hisz ő épen balatonvidéki magyar birtokosnő. Az orvos megdöbbent, s aztán csak azt kérdé: „Es a méltóságos grófnőt magyar orvosok küldték Hispániába?“ .............Cz. grófnő azonnal táv irt Balaton-Füredre megfelelő lakásért s fürdő-igazgató Ecsyúr megnyugtató válaszára azonnal Balaton-Ftiredre jött. Két hét alatt tökéletesen fölgyógyult s most is ott fürdik a legjobb kedvvel. íme, e nehány példa tökéletesen jellemzi azt a szűk látkörüséget, mellyel népünk a Balaton iránt viseltetik. Ha a külföldön vagyunk, a legprimitívebb műveltségű ember rajongva kérdezősködik a Balaton iránt. Mi pedig a Balaton-part mellett el- vasutazunk különféle mondva-csinált. külföldi sclnv ind li-fürdőkbe, megkoppasztatjuk magunkat gyönyörűen, aztán ha üres a zseb s még betegebbek vagyunk, hazajövünk s kö- hécselve brillírozunk vele, hogy mily pompás az az x-i fürdő, smafu ahhoz a Balaton. Hát ily beteges nemzeti érzület, mellett ez isten áldotta gyönyörű gyógytóból — akár kenderázta tót csináljunk. Reméljük, hogy ezután nem lesz igy. Az ifjú Balaton-egylet élén derék embereket látunk, lelkesült ifjakat, kik e nemzeti ügyet bízvást érvényre etnelendik s kitartó eréllyel, hő lelkesedésükkel megtörik a nemzet hideg közönyét. lm az egész llalaton-vidék érdekeltsége s intelligentiája kész vállvetve közreműködni velük. Balaton-Füreden kívül, a tó számos partvidékén vannak már ma megalakult s alakulófélben levő fürdő-részvénytársaságok. így Veszprémben (almádi-balaton- fürdő), Keszthelyen, Siófokon Kenessén Badacsonyban. Szervezzen e helyeken, vagy legalább a 3 főhelyen a Balatön-egylet fiókegyleteket s meg vagyunk győződve, hogy ezek saját, körükben közvetve oly mérvben eraelendik az egylet ügyét, hogy conpaet, együttható működésük mihamarább (s tán hamarább, mint gondolnók) az egész Balaton- vidékre nézve áldást hozóvá lesz. Aztán arra hívjuk föl a derék egylet, figyelmét: szerkesztessen a titkárság által egv „Balatoni kalauzt“ füzet alakjában, röviden, hogy az hirlapilag is reprodukálható legyen. Ily kalauzt ma is nélkülözünk. Legyen abban a Balaton, mint gyógytó ismertetve, minden partvidékével s fürdőjeivel s főként azzal, hogy m ily összeggel, hol s hogy jöhet ki a fü r d ő ve n dég. Mert bizonyos, hogy ez a tájékozatlansága a közönségnek is tényező annak közönyében. Nálunk az a ferde fogalom uralg még most is, hogy csak gazdag ember mehet fürdőre. Pedig a takarékos ember bizony hát ott sem kénytelen többet költeni, mint otthon. Ezekre akartuk mi alkalmilag a Balaton vendégeinek figyelmét fölhívni s biztosak vagyunk abban, hogy ezzel tolmácsoltuk az egész Balaton-vidék érzelmeit, óhaját. S most legyenek üdvözölve partjainkon! Találjanak itt vidám szórakozást s a boldog otthon mását a mi vendégszerető otthonunkban ! Hozta Isten a derék Balaton-egyletet! A „Veszprémi Független Hitlap“ t. szerkesztőségének Veszprémben. Szárny vasút unk ügyében nnilt hó 27-én a részvényesekhez intézett előterjesztésem tárgyát, — lapjának legközelebbi számában kitüntető jó akarattal közölvén, — a vállalat létesítésére megkivántató költségre nézve némi hézagpótló kiegészítésül tudomásra óhajtanék annyit hozni, miszerint a hozzám érkezett építési és szállítási ajánlatokban foglalt kedvező fizetési feltételeknél fogva, — igaz, hogy az idézett, de nem általam jelzett — 42,000 írttal kezünkben — csakugyan képesek leszünk addig jutni, hogy a pálya kiépül, de azért senki se képzelje azt, hogy ezen összegből minden kikerülni fogna. A vállalat oly felszereléssel, minőt előirányoztunk, 75—-80,000 írtba fog kerülni, s hogy az elő- tervezetben megállapított 800 törzs részvénynek mégis 600-ra szállítását ajánlottam, — azt azért tettem, mert 80,000 frt kész pénzre — az építés befejezéséig nincs szükség; — a vállalat folyó jövedelme, melyért kölcsön kamatot nem fizetünk, segitui fogja a még födözendő költségek törlesztését, — s későbben 600 részvény osztozik 800 helyett a tiszta jövödelemben; a 600 részvény árát azonban az építés befejezéséig teljesen befizetni kell, mert az építés befejeztével, — s utánna csekély időre lejárandó fizetési részleteket elodázni nem szabad; — a még esetleg fedezni való további tartozások törlesztéséről a körülményekhez képest fogunk előzetesen gondoskodni. Ennyit rövid vázlatban a szükséges költségösszegre nézve; a részvényesek annak idejében mindenről részletes tudomást fognak kapui. A mit a czélszerüség, helyes beosztás követel, attól a költséget elfogni, — de másrészről a takarékosság és minimaltörzs befektetés elvét szem elől téveszteni nem fogjuk. Midőn valamely vállalat saját életre valóságára van utalva, jobban megfontolja, mit és mennyit költekezzék;— a garantirozott vasutaknak,— merésznél merészebb vasútépítési problémáknak óriási — sépen e miatt kevés hasznot hajtható költségei valóságos pénzügyi rémképpé tették a vasútépítést. Jobb volna, ha azon tapasztalatokért, melyek a helyi érdekű vasutakról szóló törvény megalkotását előidézték, nem Magyarországnak kellene hosszú időn keresztül fizetni a tanulópénzt; — 15 évvel ezelőtt e törvényezikk milliókat takarított volna meg már eddig is az országnak, de azért most is örömmel lehet üdvözölni ez egészséges és helyes irányú tör- vényezikket, melynek paizsa alatt Magyarország már eddig is bebizonyította egész Európa — sőt lehet mondani — a Contineus előtt azt, hogy egy mért.- földnyi vasutat nem szükséges — mint azelőtt — 3—400 ezer forintba, sőt többe is keriteui; — hogy vannak vidékek, hol egy vasútvonalat, olcsóbban lehet kiépíteni, mint hasonló hosszúságú kőalapu közutat; hogy néhol előbb olcsón vasutat kell építenünk azért, hogy a közutak építése is kevesebbe kerüljön, s az ily vasutak czéljuknak, rendeltetésüknek sokkal inkább megfelelnek, mert nem kötnek le gyiimölcsö- zetlenül oly tőkét, melyet más irányban, mind a közjóra, mind pedig tulajdonosa javára hasznositni másként is lehet, a mellett oly olcsó, gyors és kényelmes közlekedést nyújtanak, melylyel semmi közúti közlekedés nem versenyezhet. Sok oly tényező közre működhetik nálunk is, mely itt költség nélkül, — máshol drága pénzért sem állhat rendelkezésre; — e vállalatot sem lehet az általános nézpontok pénzügyi keretével mérlegelni; ha minden tényező teljesiti kötelességét a vállalat javára, olcsón is, — jól és czélszerüen is fogunk épitni; a ránk várakozó feladatokat nem fogjuk avatatlan kezekre bízni, azonban mint mindenütt — úgy itt is lesznek ám nehézségek, váratlan, s még egyéb akadályok is, melyekkel meg kell küzdeni; ezek oly tényezők, melyektől sem visszariadni, sem őket kicsinyleni nem szabad. PAÁL DÉNES, főmérnök. TÁRCZA. Az ó-világ Shakespearé-je. (Mutatvány Ugodi J. munkájából.) II. Térjünk vissza Ptolomeus Evergétesre. O ama Philadelphia fia vala, ki a római követeknek aranykoronát adott, s az alexandriai könyvtárt annyira megszaporitotta, hogy az, az ő idejében kétszázezer kötetet számlált, s a hatodik században bihetlen összegű, hétszázezernyi kéziratot foglalt volna magában. Az emberi ismeretek e gyűjtésének élén, mely Euclid felügyelete alatt Callimachus, Diodor Cronos, athéni Theodor, Philotas, Apollinius, Aratus az egyptomi pap Manetho, Lycophron és Theocrit által ■szedetett össze, állt egy könyvtárnok, némelyek szerint efezusi Zenodot, mások szerint pedig falérusi Dömötör, ugyanaz kinek Athéné háromszázhatvan szobrot emeltetett, miknek elkészitésére egy tv szükségeltetett, lerontásukra pedig elég vala egy nap. Ennek a könyvtárnak nem volt meg Eschylos példánya. Egy nap a görög Dömötör Evergetesnek ezt monda: „Fáraónak nincs Eschylos a.“ Ptolomeus Evergetes atyja müvét tökéletesiteni akarván, elhatározta, az alexandriai könyvtár részére, Eschylost megteremteni. Kijelenté, hogy annak másolatát megszerzi. Evégett követséget küldött Athénbe, kölcsön kérvén az egyetlent és szent példányt. A kincsét igenis őrző Athén vonakodott, s zálogot követelt. Az egyptomi király tizenöt talent ezüstöt ajánlott. Hogy mennyi volt ez a tizenöt talent, kitűnik abból, hogy ez, a zsidók által Egyptomnak fizetett évi adó háromnegyedét tévé, s a zsidónépei oly iszonyúan terhelé, miszerint a főpap II. Onias elhatározó, ez adófizetését, egy megkezdendő harcz koczkája által megtagadni. Athén elfogadta a zálogot, a tizenöt talentot biztosíttatván, a teljes Eschylos az egyptomi királynak átadatott. Hanem a király a tizenöt talentot zsebretette, és a könyvet megtartotta. Athén emiatt méltó haragra gyuladva, háborút akart Egyptoin ellen indítani. Eschylost visszaszerezni, ép oly nehéz föladat vala, mint Helénát újra megkapni. Egy trójai harcz keletkezett, de most az egyszer Homér visszaszerzéséért — s ez szép. Mindamellett a dolgot mégis jól meghányták, mert Ptolomeus félelmes ellenség volt. 0 Ázsiából a kétezerötszáz egyptomi istent újra visszahozá, miket egykoron Cambyses azért hurczoltatott el, mivel ezüstből valának. Bírta továbbá Ciciliát és Szíriát, s az összes Euphrát tartományt, egész a Tigrisig meghódította. Aztán Athén nem azt az időt élte, a midőn Artaxerxes ellen kétszáz hajóból álló flottát tudott kiállítani. így hát kénytelen lön Eschylost egyptomi fogságában hagyni. S ő valóságos fogoly — isten volt. Ez alkalommal az „Isten“ szó, a maga helyén van. Eschylos hallatlan tiszteletben részesittetett. A király nem engedte meg lemásolását, mivel esztelenül büszkeségét helyezte abban, hogy az. egyetlen példányt ő birhatta. E megbeesülhetlen kézirat még külön őrizet alatt is tartatott azon időben, midőn az alexandriai könyvtár, az Antonius által Cleopatrának ajándékozott Pergamos-féle könyvtár által nagyobbodott. A kéziratot Jupiter Serapis templomában őrizték. Itt olvashatta szent Jeromos az Athéni szövegben ama hires helyet, melyben Promotheus Krisztust jövendöli meg, mondván: „Mond meg Jupiternek, hogy mi sem képes engem arra indítani, hogy megnevezzem azt, ki őt az égből ledobja.“ Az egyház egyéb szent atyái is, hasonlag nyilatkoztak e példányról. Mert az igazhitű bizonyítékokkal, a sok istenlés úgynevezett tanúbizonyságait minden időben összeköttetésbe hozni megkisérlettek, iparkodván kimutatni, hogy a pogányok keresztény dolgokat ejtettek ki: Teste David cum Sybilla! Dávid és Sybilla mondja! Valóságos zarándoklásnak lett kitéve a tudósok részéről a Prometheus, mindenki szemeivel akarván látni a csodálatos példány íönebbi helyét, s tán az alexandriai könyvtár e módnélküli látogatása vezette félre Hadrián császárt, midőn Servianus konsulhoz eztiratá: „Akik Serapist imádják, keresztények, s a kik magukat Krisztus püspökeinek adják ki, egyúttal Serapist is tisztelik.“ Római uralom alatt az alexandriai könyvtár, a császáré volt. Egyptom a Cesar birtoka vala. Tacitus j szerint: „Augustus se posuit A egy p tum“ vagyis, nem mindenki mehetett oda. Egyptom el volt j zárva. A római lovagok, de még a senatorok is nem egy könnyen juthattak be. Ezen időszakban üthette föl s lapozhatta át I Eschylos teljes példányát Timocharis, Aristarch, | Atheneius, Stobäus, siciliai Diodor Macrobius, Plotinus, Jamblichus, Sopater, alexandriai Kelemen, afri- ! kai Nepotianus, Valerius, Maximus, Justin a vértanú, sőt még Elián is, ámbár ez Itáliát ritkán hagyá el. Végre a hetedik században egy férfiú érkezik Alexandriába. Egy teve hátán jött, két zsák között ülve, melyek egyike fügével, másika gabnával, volt tele. E két zsák, meg egy fatányér tévé minden kincsét. Ez ember soha sem ült másutt mint földön, és nem evett mást kenyérnél, és nem ivott mást víznél. Meghóditotta Ázsia és Afrika felét, bevett vagy elhamvasztott harminczezer várost, falut, erősséget és várat, lerombolt négyezer keresztény és pogány-templomot, épitett ezernégyszáz moscheát, leverte Izdeger Persa királyát, és Heraclius keleti császárt, e férfiú neve: Omár. O hamvasztotta el az alexandriai könyvtárt. E miatt hires Ómár; Nagy-Lajos franczia király nem bir e hírességgel, ami nem igazság, mert ő égette el a heidelbergi Rupertina könyvtárt. (Folytatása következik.)
