Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-19 / 20. szám
Veszprém. 1883. III. évfolyam. — 20-dik szám. _____________________________Szombat, május 19. MEG YEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre.................................................6 írt — kr. Fél évre................................................3 frt — kr. Neg yedévre...........................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó hivatalban. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-túr,za 105. szám küldendők. Hird-etésels: és iTjriltterels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. méziratols: vissza nem adatnak. Egy jezsuita jött Veszprémbe ... Veszprém, május 19. A veszprémi angol-szüzek zárdája kápolnájában, pár hét óta mindennap esti 6 órakor egy jezsuita-páter szónokol. A kis kápolna ilyenkor zsúfolva van közönséggel. Már maga az a két körülmény, hogy a predicatiót egy jezsuita tartja s hogy azon ő nmltsága a püspök ur is megjelenik, oly vonzerőt gyakorol, amin egyáltalán nem csodálkozunk. Ami katholikus nőink közül bizonnyára egy sincs, ki még meg nem hallgatta volna a jezsuita-pátert; férfi világunk is szépen van képviselve e szent estéken s a tisztelendő szentatya legalább is azzal dicsekedhetik, hogy szónoklataival hatalmas port vert föl társadalmunk minden rétegében. Nagyon jól tudjuk, hogy sem nem illő, sem nem czélszerü a templomi szószék szent ügyét hírlapi discusio tárgyává tenni. A papi szószék s a hírlap, bár mindkettő az erkölcs, hit, a tiszta elvek s örök igazságok megvilágítására s megszilárdítására szolgálnak s együttható közreműködésre utalvák, mégis lényegesen eltérnek egymástól és pedig abban, hogy mig a pap hivatása kizárólag az ember lelki- szellemi élete fölött őrködni, — a hírlapíró kötelessége ezzel párhuzamba hozni a reális élet küzdelmeit s főként arra törekedni, hogy az ember — ember legyen első sorban: akit a vallás különbözősége nem különít el más vallása embertársától, csak abban, hogy más szavakkal imádja, dicsőíti mindnyájunk Teremtőjét, Atyját — az Istent! Ebben egyezik s tér el egymástól a papi szószék s a sajtó hivatása s amint közvetett utón, ez a hírlap évek óta, minden vitális alkalommal támogatta a kath. papi szószéket, úgy ezúttal szomorú szívvel ugyan és fájdalommal nehéz kötelességet teljesít, midőn hitsorsai, a katholikus világ érdekében síkra lép ama társadalom bontó s intollerans ten- dencziák ellen, amelyek az itt vendégszereplő jezsuita-páter szentbeszédeit jellemzik. Nem vagyunk annyira elfogultak, oly ugymondhatni orthodox-katholikusok, hogy a jezsuiták által divatba hozott s im itt is bemutatott úgynevezett élet reális-egyházi szónoklatokat en bloc csak azért ítéljük el, mert tárgyuk az életből merített s érvelő példáik a mindennapi tények rideg valósága. Ellenkezőleg. Szeretjük, mert annak úgy is kell lenni, hogy az igaz keresztény ember minden tettét párhuzamba hozza vallása s emberies erkölcsi alaptörvényeivel, hogy a vallás szelleme átlengje az élet rideg reális- ságát. Hanem azok a szentbeszédek, amiket ez a páter itt tart, nem azt a magasztos czélt involválják. Eddig ami helybeli derék papságunk mindenha helyes utón járt s bízvást alig van katholikus város az országban olyan, mint Veszprém, hol a keresztény vallás iránti fenkölt nemes érzék s tisztelet oly mérvben ápoltatnék mint itt. S a párhuzamot a keresztény vallás s az élet között — bátran elmondhatjuk — nemesen, következetesen vonja meg s egyezteti össze a megyebeli sajtó; teremtvén ez által erkölcsös, vallásos, de tollerans társadalmat, mely hál’ Istennek mind vallási, mind társadalmi erkölcseiben van olyan egészséges, hogy még nem szorul olyan drasztikus, erőszakos érvágásokra, mint aminőket sikamlós, félreismert életnézletü példálózásaival ez a kegyes- szivü jezsuita ur vág rajta . . . Es épen egy leányneveidében! Leánygyermekeknek, kiknek módjukban sincs tisztes fölvilágositáshoz jutni, csepegteti lelkűkbe az élet- s az erkölcs botlásainak példáit oly botor himezetlenül, hogy ha nem, a kellő műveltség s lelki finomság hiányának, — hát a legátkosb raffineriának kellene betudnunk, mely nőink ei'kölcsisége ellen alattomban támad. Mast is akarunk mondani. Azt, hogy hála Istennek a hittéritésnek ma már csak Afrikában a buschman-ek, zuluk és káderek közt, Ázsiában s a déltengeri szigetföld maori-népei közt vau helye. Európában, speciell Magyarországon s Veszprémben ezen már túl vagyunk. Itt mi ka- tholikusok s a többi keresztény felekezetek igen jó egyetértésben s kölcsönös becsülésben élünk egymással, a miben fenkölt, nemes példával jár elő papságunk maga. Mi nem hagyjuk magunkat vallásunktól eltérit- tetni, s mi se térítünk át hozzánk senkit. Hát a hittérités mézédes erőszakoskodása sem való a mi szentegyházunkba, melyek szószékeiről apáink is, mi is eddig mindenha a vallási tolleranczia — a béke szavait volt alkalmunk hallani, a helyett, hogy most egy, a mi együttérző társadalmunk viszonyait nem ismerő egyén, a vallás kenetteljes örve alatt, egymás ellen lázitja a vallások külön elemeit, férjet neje, az anyát gyermekei ellen s viszont. Előző lapunkban megtámadtuk ezt a vészes tendencziáju urat, s a csapás — úgy látszik, talált. Mert azóta, a múlt hét folyamán, nem átallott több Ízben az újság ellen is dugott polémiát kezdeni; a mi mondhat- lan derült hangulatot keltett városszerte. Hát nyíltan akartunk e sajnálatos ügyben szólani. Értsen meg minket a derék páter! De értsen meg minket szeretett egyházi főurunk, a püspök ur s többi derék főpapjaink is — és vegyék szavainkat a nagy közönségnek ez ügyben való igaz nyilvánu- lása, közvéleményekint, amint arról, bogy azt ez a hírlap mindig hűen és bátran tolmácsolta, meggyőződni elég alkalmuk volt! Nekünk van jó papságunk. Ami szivünk- lelkünk betelik az ő jó szavaival. Nekünk, nem azért, mert jezsuita s mint ilyen hírhedt s kétes hitelű, nem kell idegen pap. Jobban megbízunk azokban, kiket ismerve, születésünk óta tisztelünk, szeretünk, becsülünk. Hinni akarjuk, hogy a jövőben nem lesz újabb jezsuita-vendégszerepléshez szerencsénk. Mert — úgy látjuk — akkor nagyobb is lenne, mint a minő egy hírlap jogos kötelességül támadása most! A júniusi megyei közgyűlés. (Veszprém megye al is páni hivatalától.) Megye szervezési szabványaink értelmében törvényhatósági bizottsági Il-ik évnegyedi rendes közgyűlésünk junius hó I. hétfőjén lévén megtartandó, tisztelettel fölkérem a törvényhatósági bizottság, az állandó választmány és a számonkérő szék tekintetes tagjait, az 1883. évi junius hó 4-én és a következő napokon tartandó törvényhatósági bizottsági, s ezt megelőzőleg május hó 28-án és a következő napokon tartandó állandó választmányi, valamint junius hó 2-án tartaudó számonkéri széki üléseken, Veszprémben a megyei székházban mindenkor reggeli 9 órakor megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1883. május 16-án. Véghely Dezső, alispán. A veszpréinmegyei jegyzöi-egylet ügyében. Körlevél a megye összes községi és körjegyzőihez! A községi és körjegyzői egyleteknek járáson- kénti megalakulása tudomásomra esvén, a községi és körjegyzők megyei egyletének szervezése is szükségesnek mutatkozik, e czélból felhívom a törvényhatóság összes községi és körjegyzőit, hogy az e tárgyban Veszprémben a megyei székház nagytermében f. é. máj. 28-án d. u. 3 órakor tartandó értekezleten lehetőleg teljes számban megjelenni sziveskedjenek. Veszprém, 1883. május 17-én. Véghely Dezső, alispán. A csángókért. Kimutatás A csángó magyarok hazatelepitése értelmében kibocsátott gyűjtő iveken 1883. május 12-től május 18-ig a megyei alispáni hivatalhoz beérkezett adományokról. „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége 6 frt 34 kr. Veszprémi sütő ipartársnlat 10 frt. Külső-Vath község 10 frt 20 kr. Nagy-Dém község 8 frt. Csősz község 3 frt 4 kr. Veszprém, 1883. május 18-án. V é g h e 1 y Dezső s. k., alispán. Közgazdaság. A „Devecser-vidélci gazdakör“ értesítőjének 6. számából. Agricol öcsém, a ki máskor e lapról a referádát megszokta írni, most egyszerre — elnémult. Sajnáljuk, hogy Agricol öccse az értesítő ezen érdekes számát nem ismertette meg, pedig vártuk; mert bizony a hírlapi őszinteség hangján csak ő képes beszelni a nélkül, hogy valakit megsértene. No de mi tudjuk Agricol öcsénknek hallgatását méltányolni, azért tehát a nevezett értesítő ezen 6-ik számáról az ismertetést helyette mi írjuk meg. Az „Értesítő“ ezen száma felette érdekes. Legelsőben is Szalatkay István vesz búcsút a hívektől, mert ő többé nem fogja a lapot szerkeszteni. — Búcsúszavaiban még a „hamis próféták“-ról is megemlékezik, de a nélkül, hogy az igazi prófétákat megnevezné. Különös az a nagy Somlyó környéke, a mennyiben a hamis próféták már a devecser-vidéki gazdakör ügyeibe is beleütötték orrukat. — De még sem értjük mi azt, hogy kik tulajdonképen a hamis próféták? Azok-e, a kik a gazdakör való czéljairól álmadoznak? Azok-e, a kik a lelkesülést — mely a kiállításokban culminál — a rendes mederbe akarják szorítani ? hangoztatván azt az elvet, hogy ne ott kezdjük a dolgot, a hol mások végezni szokták. Azok-e, a kik a gazdakörnek czéljai közé azt is felvették, hogy a köznéppel, a kisbirtokosokkal a rendszeresebb és több oldalú gazdálkodást megkedveltessék ? Azok-e, a kik hívei annak az eszmének, — a mely már testet is öltött — hogy a devecseri gazdakör a veszprémmegyei gazdasági egyesülettel csatlakozzék ? Azok-e, a kik ezen egyesülésnek a múltban szörnyű nagy ellenségei voltak, a jelenben pedig rettenthetetlenül hívei ? Azok-e, a kik tegnap igy beszéltek, hogy ne adjuk fel függetlenségünket, ne dobjuk oda önállóságunkat, ma pedig már azt mondják, hogy ha fel nem adjuk függetlenségünket, ha oda nem dobjuk önállóságunkat: végünk van, sehol sem vagyunk! ? Azok-e, a kik a függetlenségnek valamint a múltban, úgy a jelenben is határozottan hívei ? Azok-e, a kik az igazat megmondják és szivükön hordozzák a gazdakörnek jó hírnevét ? Nincs, a ki megmondja: tehát nem is kutatjuk. Következik egy jegyzőkönyv, a mely úgy látszik közgyűlésről beszél; Írója Reé Jenő titkár. Olvassuk végig! — Bizony Tsten! jegyzőkönyvnek sok is, kevés is, rendes is, meg nem is; naplónak nem válik be — mert hiányos! — van egy pár részlet benne, a mely naplóban igen, de jegyzőkönyvben nem állhat meg. Reé Jenő ur saját felszólalását, melyet az. elnök indítványára tett — beleteszi, de Gulden György urat, a ki az egyesülési pontoknak elfogadását ajánlá — meg se emliti; azután Szalatkay István úrról sem szól, a ki pedig igen sikerültén ajánlá az 5-ik pontnak elfogadását; szóltak még mások is érdekesebben, mint Reé ur: azonban azok nem lévének érdemesek arra, hogy nevükkel a papíron positiót foglalhassanak el. Reé Jenő ur felszólalását jegyzőkönyvbe nem lett volna szabad felvenni, de naplóba igen. — Soha életemben nem hallottam azt, hogy a pénztár állásáról a titkár számoljon; most pedig nemcsak hogy hullám, de látám és olva- sám is. A felülvizsgálok felülvizsgálódásának jelentését én a jegyzőkönyvben még „mikroskop“ segélyével sem tudtam felfedezni; lévén annak sorsa a kimaradás; melynek okáért a jegyzőkönyv hiányos. A jegyzőkönyv nem tárgyhü, mert a titkár után az alelnök, mely után az elnök „beszóló be“ lemondását, egészen megfordítva van. A jegyzőkönyv személyeskedésre is adhatott volna okot; amennyiben Reé ur azt irá, hogy „elnök bemutatja a közgyűlésnek Nagy Lajost, saját házi nevelőjét és pusztai tanítóját, mint a veszprémi lapok meghatalmazással ellátott tudósítóját“. Bizony Reé ur ez nem való jegyzőkönyvbe, . éppen úgy nem való, mint az ön felszólalása, melylyel önnönmagának hízelegni, nevet, fényt és érdemet szerezni; ezzel pedig egy jóravaló becsületes embernek ártani — akart. Azt a Nagy Lajost nem úgy mutatta be az elnök, mint „saját házi nevelőjét és pusztai tanítóját“, hanem mint a sajté képviselőjét. Ön az ellen sértést követett el egy hivatalos jegyzőkönyvben, a mely sértést, — mi erősen hiszszük, hogy Nagy nem felejti el, hanem majd annak idejében szerénységéhez képest viszonozni fogja. — Áz a passzusa a jegyzőkönyvnek a gazdakör több tagjánál rossz hatást idézett elő. — Az értesítőnek többi része nem lóvén annyira érdekes: róla nem is szólok. n. r. Törvényszéki csarnok. (Bűnügyi tárgyalások a Veszpr. kir. törvényszék előtt.) 1883. évi május 22-én. Krausz Samu pápai lakos bűnügyében végtárgyalás. Május 23-án. Súlyos tésti sértéssel vádolt B a- dits Péter ellen végtárgyalás. — Halált ókozó súlyos testi sértéssel vádolt Reiszinger József ellen végtárgyalás. A VIDÉKBŐL. ___ Ajk a, május 17. (A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.) Folyó hó ö-án volt az ajkai evang. népiskolában az évi vizsga! Lehetne ezen vizsgáról többet és hosszasabban Írni; azonban sem terünk, sem időnk nem engedi meg, hogy terjedelmesen Írjunk ezen sikerült és csakugyan mindenben kielégítő vizsgáról! — A.z ajkai iskola talán az egész vidéken az egy, a hol a miniszteri tanterv az irányadó, a hol annak nyomdokain haladnak azon czél felé, a hol az igazán jó népiskola kezdődik! Továbbá, a felekezeti iskolák között talán egyedül áll az ajkai evang. iskola, a h>l a miniszteri tanterv interitiémak megfelelőleg h a t osztály van! — Ez a két figyelemre méltó dolog méltán és mindenben megérdemlik a dicséretet ! Mert a hol van akarat, a hol van törekvés a régi rósz helyett jobb újat teremteni: ott lehet remény arra nézve, hogy idővel, a kedvezőbb iskoláztatási- viszonyok, a tanidő pontosabb megtartása — a szülők és gyermekek részéről — eredményezhetik azt, hogy az ajkai iskola a modern népiskola „nívóján“ álljon. A vizsga lefolyása érdekes volt. A gyermekek osztályonként álltak ki a pediumra, hogy évi tanulmányaikat bemutassuk a szülők-, a tanügybarátok- és a nagy közönségnek ; a kik az evang. templomnak majd minden zugát megtöltötték. A vizsga elnöke tiszt. Tamaska Lajos helybeli lelkész volt. Az intelligentiáből ott láttuk: Nagys. Ihász Lajos gyülekezeti felügyelő urat, a ki három szegény, de szorgalmas gyermeknek egyenként egy-egy forintot ajándékozott. Legyen a jdlelkü adakozónak nemes adományáért a szegény, de szorgalmas három gyermek nevében ezután is köszönet mondva! — Kramarits Géza nejével és kis leánykájával Bődéről, Biró József, Baur Károly, Bolla Ferencz, Turczás Mihály, Nagy Lajos stb. stb. Az értelmes és folyékony olvasásból, a gyermekek szabatos és korrekt feleleteiből arról győződtünk meg, hogy mint Szilvágyi Károly veterán tanító, mint Stóllár Pál segédtanító iparkodtak kötelességeiknek mindenben eleget tenni;' az öreg tanító a hiítani, — az ifjú tanító az összes reáltantárgyaknak volt előadója. Legyen a szorgalmas és. buzgó tanítóknak jutalom azon édes tudat, hogy a mit tettek: lelkiismeretesen tették! A végzett anyag kimutatása meggyőzött bennünket arról is, hogy nem s z e ini' ó n y v e s z t ő tanítókkal állunk szemben, hanem igazi szakférfiakkal; a kiknek lelkiismerete nem engedi meg azt, hogy a laikusokat félre vezessék, akik nem igen keresik a mélyebb paedagogiai okokat, hanem Ítélnek abból, a mit hallanak. Törekedjenek az ajkai tanítók jövőben is iskolájuk jó hírneve érdekében oda, hogy mindenkor elismeréssel szólhassunk róla; és barátkozzanak meg azon gondolattal, hogy iskolában van letéve hazánk és nemzetünknek biztos alapja; és hogy a felekezeti iskolák is csak úgy felelnek meg legjobban a czól- nak, ha legelsőben is: jő és munkás h a z a f i a k a t nevelnek, és csak azután buzgó egyház tagúkat! P a e d a g o g u s. Pápa, május 18. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A színházi részvénytársulat nmlt héten tartott közgyűlésén a színi idényre nézve határozta, hogy az október 1-től május 31-ig tart, junius 1-től September 30-ig a színház színtársulatnak béfbe nem adatik. A közgyűlés örvendetes tudomásul vette, hogy br. Bésán János ur két darab színházi részvényét a társulatnak ajándékozta. A részvények ho- vaforditása iránt a legközelebbi gyűlésen fognak intézkedni. Jakab Lajos színigazgató f. hó 22-én városunkba jő. Mint halljuk 12 előadásra nyert engedélyt a színházi intendaturától. Pencz József urnák főutczai lakására f. hé 15-én ismeretlen tettesek behatoltak, és az egyik szekrényből 6 ezüst evőkanalat P. J. betűkkel, 7 ezüst kávéskanalat P. J. monogrammal, továbbá egy ezüst evőkanalat, ezen bevésett felirattal „Antonius Pencz confirmatus“ — és a datummal, végre egy ezüst evőkanalat ezen bevésett felirattal: „Pencz Ferencz bó’rmáltatott“ és a bérmálás' napja — elvittek. — A rendőrség erélyesen nyomozza a tetteseket, de még nem tudták őket megtalálni. B.
