Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-05-19 / 20. szám

Veszprém. 1883. III. évfolyam. — 20-dik szám. _____________________________Szombat, május 19. MEG YEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre.................................................6 írt — kr. Fél évre................................................3 frt — kr. Neg yedévre...........................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó hivatalban. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-túr,za 105. szám küldendők. Hird-etésels: és iTjriltterels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. méziratols: vissza nem adatnak. Egy jezsuita jött Veszprémbe ... Veszprém, május 19. A veszprémi angol-szüzek zárdája kápol­nájában, pár hét óta mindennap esti 6 óra­kor egy jezsuita-páter szónokol. A kis kápolna ilyenkor zsúfolva van közönséggel. Már maga az a két körülmény, hogy a predicatiót egy jezsuita tartja s hogy azon ő nmltsága a püspök ur is megjelenik, oly vonzerőt gyakorol, amin egyáltalán nem csodálkozunk. Ami katholikus nőink közül bizonnyára egy sincs, ki még meg nem hall­gatta volna a jezsuita-pátert; férfi világunk is szépen van képviselve e szent estéken s a tisztelendő szentatya legalább is azzal di­csekedhetik, hogy szónoklataival hatalmas port vert föl társadalmunk minden réte­gében. Nagyon jól tudjuk, hogy sem nem illő, sem nem czélszerü a templomi szószék szent ügyét hírlapi discusio tárgyává tenni. A papi szószék s a hírlap, bár mindkettő az erkölcs, hit, a tiszta elvek s örök igazságok meg­világítására s megszilárdítására szolgálnak s együttható közreműködésre utalvák, mégis lényegesen eltérnek egymástól és pedig abban, hogy mig a pap hivatása kizárólag az ember lelki- szellemi élete fölött őrködni, — a hír­lapíró kötelessége ezzel párhuzamba hozni a reális élet küzdelmeit s főként arra töre­kedni, hogy az ember — ember legyen első sorban: akit a vallás különbözősége nem kü­lönít el más vallása embertársától, csak abban, hogy más szavakkal imádja, dicsőíti mind­nyájunk Teremtőjét, Atyját — az Istent! Ebben egyezik s tér el egymástól a papi szószék s a sajtó hivatása s amint közvetett utón, ez a hírlap évek óta, minden vitális alkalommal támogatta a kath. papi szószéket, úgy ezúttal szomorú szívvel ugyan és fájda­lommal nehéz kötelességet teljesít, midőn hitsorsai, a katholikus világ érdekében síkra lép ama társadalom bontó s intollerans ten- dencziák ellen, amelyek az itt vendégszereplő jezsuita-páter szentbeszédeit jellemzik. Nem vagyunk annyira elfogultak, oly ugymondhatni orthodox-katholikusok, hogy a jezsuiták által divatba hozott s im itt is bemutatott úgynevezett élet reális-egyházi szónoklatokat en bloc csak azért ítéljük el, mert tárgyuk az életből merített s érvelő példáik a mindennapi tények rideg valósága. Ellenkezőleg. Szeretjük, mert annak úgy is kell lenni, hogy az igaz keresztény ember minden tettét párhuzamba hozza vallása s emberies erkölcsi alaptörvényeivel, hogy a vallás szelleme átlengje az élet rideg reális- ságát. Hanem azok a szentbeszédek, amiket ez a páter itt tart, nem azt a magasztos czélt involválják. Eddig ami helybeli derék pap­ságunk mindenha helyes utón járt s bízvást alig van katholikus város az országban olyan, mint Veszprém, hol a keresztény vallás iránti fenkölt nemes érzék s tisztelet oly mérvben ápoltatnék mint itt. S a párhuza­mot a keresztény vallás s az élet között — bátran elmondhatjuk — nemesen, követ­kezetesen vonja meg s egyezteti össze a megyebeli sajtó; teremtvén ez által erköl­csös, vallásos, de tollerans társadalmat, mely hál’ Istennek mind vallási, mind társadalmi erkölcseiben van olyan egészséges, hogy még nem szorul olyan drasztikus, erőszakos ér­vágásokra, mint aminőket sikamlós, félre­ismert életnézletü példálózásaival ez a kegyes- szivü jezsuita ur vág rajta . . . Es épen egy leányneveidében! Leánygyermekeknek, kiknek módjukban sincs tisztes fölvilágositáshoz jutni, csepeg­teti lelkűkbe az élet- s az erkölcs botlásai­nak példáit oly botor himezetlenül, hogy ha nem, a kellő műveltség s lelki finomság hiá­nyának, — hát a legátkosb raffineriának kellene betudnunk, mely nőink ei'kölcsisége ellen alattomban támad. Mast is akarunk mondani. Azt, hogy hála Istennek a hittéritésnek ma már csak Afrikában a buschman-ek, zuluk és káderek közt, Ázsiában s a délten­geri szigetföld maori-népei közt vau helye. Európában, speciell Magyarországon s Vesz­prémben ezen már túl vagyunk. Itt mi ka- tholikusok s a többi keresztény felekezetek igen jó egyetértésben s kölcsönös becsülés­ben élünk egymással, a miben fenkölt, ne­mes példával jár elő papságunk maga. Mi nem hagyjuk magunkat vallásunktól eltérit- tetni, s mi se térítünk át hozzánk senkit. Hát a hittérités mézédes erőszakoskodása sem való a mi szentegyházunkba, melyek szószékeiről apáink is, mi is eddig mindenha a vallási tolleranczia — a béke szavait volt alkalmunk hallani, a helyett, hogy most egy, a mi együttérző társadalmunk viszonyait nem ismerő egyén, a vallás kenetteljes örve alatt, egymás ellen lázitja a vallások külön elemeit, férjet neje, az anyát gyermekei el­len s viszont. Előző lapunkban megtámadtuk ezt a vészes tendencziáju urat, s a csapás — úgy látszik, talált. Mert azóta, a múlt hét folya­mán, nem átallott több Ízben az újság ellen is dugott polémiát kezdeni; a mi mondhat- lan derült hangulatot keltett városszerte. Hát nyíltan akartunk e sajnálatos ügyben szólani. Értsen meg minket a derék páter! De értsen meg minket szeretett egyházi főurunk, a püspök ur s többi derék főpap­jaink is — és vegyék szavainkat a nagy közönségnek ez ügyben való igaz nyilvánu- lása, közvéleményekint, amint arról, bogy azt ez a hírlap mindig hűen és bátran tol­mácsolta, meggyőződni elég alkalmuk volt! Nekünk van jó papságunk. Ami szivünk- lelkünk betelik az ő jó szavaival. Nekünk, nem azért, mert jezsuita s mint ilyen hír­hedt s kétes hitelű, nem kell idegen pap. Jobban megbízunk azokban, kiket ismerve, születésünk óta tisztelünk, szeretünk, be­csülünk. Hinni akarjuk, hogy a jövőben nem lesz újabb jezsuita-vendégszerepléshez szerencsénk. Mert — úgy látjuk — akkor nagyobb is lenne, mint a minő egy hírlap jogos kö­telességül támadása most! A júniusi megyei közgyűlés. (Veszprém megye al is páni hivatalától.) Megye szervezési szabványaink értelmében törvényhatósági bizottsági Il-ik évnegyedi rendes közgyűlésünk junius hó I. hétfőjén lévén megtar­tandó, tisztelettel fölkérem a törvényhatósági bizott­ság, az állandó választmány és a számonkérő szék tekintetes tagjait, az 1883. évi junius hó 4-én és a következő napokon tartandó törvényhatósági bizottsági, s ezt megelőzőleg május hó 28-án és a következő napokon tartandó állandó választmányi, valamint junius hó 2-án tartaudó számonkéri széki üléseken, Veszprémben a megyei székházban minden­kor reggeli 9 órakor megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1883. május 16-án. Véghely Dezső, alispán. A veszpréinmegyei jegyzöi-egylet ügyében. Körlevél a megye összes községi és körjegyzőihez! A községi és körjegyzői egyleteknek járáson- kénti megalakulása tudomásomra esvén, a községi és körjegyzők megyei egyletének szervezése is szüksé­gesnek mutatkozik, e czélból felhívom a törvény­hatóság összes községi és körjegyzőit, hogy az e tárgyban Veszprémben a megyei székház nagytermében f. é. máj. 28-án d. u. 3 óra­kor tartandó értekezleten lehetőleg teljes számban megjelenni sziveskedjenek. Veszprém, 1883. május 17-én. Véghely Dezső, alispán. A csángókért. Kimutatás A csángó magyarok hazatelepitése értelmében ki­bocsátott gyűjtő iveken 1883. május 12-től május 18-ig a megyei alispáni hivatalhoz beérkezett ado­mányokról. „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége 6 frt 34 kr. Veszprémi sütő ipartársnlat 10 frt. Külső-Vath község 10 frt 20 kr. Nagy-Dém község 8 frt. Csősz község 3 frt 4 kr. Veszprém, 1883. május 18-án. V é g h e 1 y Dezső s. k., alispán. Közgazdaság. A „Devecser-vidélci gazdakör“ értesítőjének 6. számából. Agricol öcsém, a ki máskor e lapról a referádát megszokta írni, most egyszerre — elnémult. Sajnáljuk, hogy Agricol öccse az értesítő ezen érdekes számát nem ismertette meg, pedig vártuk; mert bizony a hírlapi őszinteség hangján csak ő képes beszelni a nélkül, hogy valakit megsértene. No de mi tudjuk Agricol öcsénknek hallgatását méltányolni, azért tehát a nevezett értesítő ezen 6-ik számáról az is­mertetést helyette mi írjuk meg. Az „Értesítő“ ezen száma felette érdekes. Leg­elsőben is Szalatkay István vesz búcsút a hívektől, mert ő többé nem fogja a lapot szerkeszteni. — Búcsúszavaiban még a „hamis próféták“-ról is meg­emlékezik, de a nélkül, hogy az igazi prófétákat megnevezné. Különös az a nagy Somlyó környéke, a mennyiben a hamis próféták már a devecser-vidéki gazdakör ügyeibe is beleütötték orrukat. — De még sem értjük mi azt, hogy kik tulajdonképen a hamis próféták? Azok-e, a kik a gazdakör való czéljairól álmadoznak? Azok-e, a kik a lelkesülést — mely a kiállításokban culminál — a rendes mederbe akarják szorítani ? hangoztatván azt az elvet, hogy ne ott kezdjük a dolgot, a hol mások végezni szokták. Azok-e, a kik a gazdakörnek czéljai közé azt is fel­vették, hogy a köznéppel, a kisbirtokosokkal a rend­szeresebb és több oldalú gazdálkodást megkedveltes­sék ? Azok-e, a kik hívei annak az eszmének, — a mely már testet is öltött — hogy a devecseri gazda­kör a veszprémmegyei gazdasági egyesülettel csatla­kozzék ? Azok-e, a kik ezen egyesülésnek a múltban szörnyű nagy ellenségei voltak, a jelenben pedig rettenthetetlenül hívei ? Azok-e, a kik tegnap igy beszéltek, hogy ne adjuk fel függetlenségünket, ne dobjuk oda önállóságunkat, ma pedig már azt mond­ják, hogy ha fel nem adjuk függetlenségünket, ha oda nem dobjuk önállóságunkat: végünk van, sehol sem vagyunk! ? Azok-e, a kik a függetlenségnek valamint a múltban, úgy a jelenben is határozottan hívei ? Azok-e, a kik az igazat megmondják és szi­vükön hordozzák a gazdakörnek jó hírnevét ? Nincs, a ki megmondja: tehát nem is kutatjuk. Következik egy jegyzőkönyv, a mely úgy lát­szik közgyűlésről beszél; Írója Reé Jenő titkár. Ol­vassuk végig! — Bizony Tsten! jegyzőkönyvnek sok is, kevés is, rendes is, meg nem is; naplónak nem válik be — mert hiányos! — van egy pár részlet benne, a mely naplóban igen, de jegyzőkönyvben nem állhat meg. Reé Jenő ur saját felszólalását, melyet az. elnök indítványára tett — beleteszi, de Gulden György urat, a ki az egyesülési pontoknak elfogadását ajánlá — meg se emliti; azután Szalatkay István úrról sem szól, a ki pedig igen sikerültén ajánlá az 5-ik pontnak elfogadását; szóltak még mások is érdekesebben, mint Reé ur: azonban azok nem lévének érdemesek arra, hogy nevükkel a papí­ron positiót foglalhassanak el. Reé Jenő ur felszóla­lását jegyzőkönyvbe nem lett volna szabad felvenni, de naplóba igen. — Soha életemben nem hallottam azt, hogy a pénztár állásáról a titkár számoljon; most pedig nemcsak hogy hullám, de látám és olva- sám is. A felülvizsgálok felülvizsgálódásának jelenté­sét én a jegyzőkönyvben még „mikroskop“ segélyé­vel sem tudtam felfedezni; lévén annak sorsa a kimaradás; melynek okáért a jegyzőkönyv hiányos. A jegyzőkönyv nem tárgyhü, mert a titkár után az alelnök, mely után az elnök „beszóló be“ lemon­dását, egészen megfordítva van. A jegyzőkönyv sze­mélyeskedésre is adhatott volna okot; amennyiben Reé ur azt irá, hogy „elnök bemutatja a közgyűlés­nek Nagy Lajost, saját házi nevelőjét és pusztai ta­nítóját, mint a veszprémi lapok meghatalmazással ellátott tudósítóját“. Bizony Reé ur ez nem való jegyzőkönyvbe, . éppen úgy nem való, mint az ön felszólalása, melylyel önnönmagának hízelegni, nevet, fényt és érdemet szerezni; ezzel pedig egy jóravaló becsületes embernek ártani — akart. Azt a Nagy Lajost nem úgy mutatta be az elnök, mint „saját házi nevelőjét és pusztai tanítóját“, hanem mint a sajté képviselőjét. Ön az ellen sértést követett el egy hivatalos jegyzőkönyvben, a mely sértést, — mi erősen hiszszük, hogy Nagy nem felejti el, hanem majd annak idejében szerénységéhez képest viszo­nozni fogja. — Áz a passzusa a jegyzőkönyvnek a gazdakör több tagjánál rossz hatást idézett elő. — Az értesítőnek többi része nem lóvén annyira érde­kes: róla nem is szólok. n. r. Törvényszéki csarnok. (Bűnügyi tárgyalások a Veszpr. kir. törvényszék előtt.) 1883. évi május 22-én. Krausz Samu pápai lakos bűnügyében végtárgyalás. Május 23-án. Súlyos tésti sértéssel vádolt B a- dits Péter ellen végtárgyalás. — Halált ókozó sú­lyos testi sértéssel vádolt Reiszinger József ellen végtárgyalás. A VIDÉKBŐL. ___ Ajk a, május 17. (A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.) Folyó hó ö-án volt az ajkai evang. népiskolá­ban az évi vizsga! Lehetne ezen vizsgáról többet és hosszasabban Írni; azonban sem terünk, sem időnk nem engedi meg, hogy terjedelmesen Írjunk ezen sikerült és csakugyan mindenben kielé­gítő vizsgáról! — A.z ajkai iskola talán az egész vidéken az egy, a hol a miniszteri tanterv az irányadó, a hol annak nyomdokain haladnak azon czél felé, a hol az igazán jó népiskola kez­dődik! Továbbá, a felekezeti iskolák között talán egyedül áll az ajkai evang. iskola, a h>l a minisz­teri tanterv interitiémak megfelelőleg h a t osztály van! — Ez a két figyelemre méltó dolog méltán és mindenben megérdemlik a dicséretet ! Mert a hol van akarat, a hol van törekvés a régi rósz helyett jobb újat teremteni: ott lehet remény arra nézve, hogy idővel, a kedvezőbb iskoláztatási- viszonyok, a tanidő pontosabb megtartása — a szülők és gyer­mekek részéről — eredményezhetik azt, hogy az ajkai iskola a modern népiskola „nívóján“ álljon. A vizsga lefolyása érdekes volt. A gyermekek osztályonként álltak ki a pediumra, hogy évi tanulmányaikat be­mutassuk a szülők-, a tanügybarátok- és a nagy kö­zönségnek ; a kik az evang. templomnak majd minden zugát megtöltötték. A vizsga elnöke tiszt. Tamaska Lajos helybeli lelkész volt. Az intelligentiáből ott láttuk: Nagys. Ihász Lajos gyülekezeti felügyelő urat, a ki három szegény, de szorgalmas gyermek­nek egyenként egy-egy forintot ajándékozott. Legyen a jdlelkü adakozónak nemes adományáért a szegény, de szorgalmas három gyermek nevében ezután is köszönet mondva! — Kramarits Géza nejével és kis leánykájával Bődéről, Biró József, Baur Károly, Bolla Ferencz, Turczás Mihály, Nagy Lajos stb. stb. Az értelmes és folyékony olvasásból, a gyermekek szabatos és korrekt feleleteiből arról győződtünk meg, hogy mint Szilvágyi Károly veterán tanító, mint Stóllár Pál segédtanító iparkodtak kötelessé­geiknek mindenben eleget tenni;' az öreg tanító a hiítani, — az ifjú tanító az összes reáltantárgyaknak volt előadója. Legyen a szorgalmas és. buzgó taní­tóknak jutalom azon édes tudat, hogy a mit tettek: lelkiismeretesen tették! A végzett anyag kimutatása meggyőzött bennünket arról is, hogy nem s z e in­i' ó n y v e s z t ő tanítókkal állunk szemben, hanem igazi szakférfiakkal; a kiknek lelkiismerete nem en­gedi meg azt, hogy a laikusokat félre vezessék, akik nem igen keresik a mélyebb paedagogiai okokat, hanem Ítélnek abból, a mit hallanak. Törekedjenek az ajkai tanítók jövőben is isko­lájuk jó hírneve érdekében oda, hogy mindenkor elismeréssel szólhassunk róla; és barátkozzanak meg azon gondolattal, hogy iskolában van letéve hazánk és nemzetünknek biztos alapja; és hogy a felekezeti iskolák is csak úgy felelnek meg legjobban a czól- nak, ha legelsőben is: jő és munkás h a z a f i a k a t nevelnek, és csak azután buzgó egyház tagúkat! P a e d a g o g u s. Pápa, május 18. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A színházi részvénytársulat nmlt héten tartott közgyűlésén a színi idényre nézve határozta, hogy az október 1-től május 31-ig tart, junius 1-től Sep­tember 30-ig a színház színtársulatnak béfbe nem adatik. A közgyűlés örvendetes tudomásul vette, hogy br. Bésán János ur két darab színházi rész­vényét a társulatnak ajándékozta. A részvények ho- vaforditása iránt a legközelebbi gyűlésen fognak intézkedni. Jakab Lajos színigazgató f. hó 22-én váro­sunkba jő. Mint halljuk 12 előadásra nyert enge­délyt a színházi intendaturától. Pencz József urnák főutczai lakására f. hé 15-én ismeretlen tettesek behatoltak, és az egyik szekrényből 6 ezüst evőkanalat P. J. betűkkel, 7 ezüst kávéskanalat P. J. monogrammal, továbbá egy ezüst evőkanalat, ezen bevésett felirattal „Antonius Pencz confirmatus“ — és a datummal, végre egy ezüst evőkanalat ezen bevésett felirattal: „Pencz Ferencz bó’rmáltatott“ és a bérmálás' napja — el­vittek. — A rendőrség erélyesen nyomozza a tette­seket, de még nem tudták őket megtalálni. B.

Next

/
Thumbnails
Contents