Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-12 / 19. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 19-dik szám. Szombat, május 12. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP ELŐFIZETÉSI ARAK: Egésa évre.................................................6 frt — kr. Fél évre.................................................3 fi t — kr. Negyedévre............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. ZEürd-etésels és nSTyiltterels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. lECéziratols vissza nem. acLatnaJs. Almádi, balatoni fürdő-részvénytársaság. Veszprém, május 12. Magyarország legnagyobb természeti kincse, a Balaton iránt országszerte nagy érdeklődésre ébredt a nemzet. A tavaly megalakult Balaton-egylet feladatául tűzte ki a Balaton megismertetéséta hazai közönséggel s hisszük, hogy a nemes törekvése nem lesz meddő s a szépen megindult mozgalom helyes irányban vezetve, nem fog a kísérlet stádiumában elrekedni. A Balaton-egylet en ki vili a tómenti érdekelt városok polgársága, különösen az utóbbi két év óta, saját érdekükben törekszenek a Balaton természeti kincsének kiaknázására. Füreden kívül Keszthely, Siófok, Boglár, Kenesse alakítottak fürdő-társaságokat ; szabad- és zárt fürdőket, bérházakat emeltek a partokon s nyáron át a haza minden részéből oda sereglő közönség bízvást a kellemesb üdülést is találja e kies telepeken. Az országszerte a Balaton iránt felébredt nemes érdeklődés nem hagyhatta érintetlenül a tóhoz aránylag igen közel eső legnagyobb Baíaton-melléki várost, Veszprémet sem. A lelkesült kezdeményezés itt is nagy horderejű mozgalmat indított meg az iránt, hogy Almádit, Veszprém város balatonparti kiránduló helyét, minden kényelemmel ellátott balatoni fürdővé emelje. Veszprém város valóban helyes utón jár. Mert nincs a Balatonnak köröskörül egyetlen oly, kies völgyekben, vizirányokban, erdőkben gazdag parti öble, mely a tónak természeti elhajlásánál fogva a víznek oly csendes hullámzását nyújthatná az üdülést keresőnek, mint az almádi-i Balaton-öböl. — A Balatonnak legészakkeletibb végső pontját képezi, körülötte számos virágzó község fekszik s egy órányira tőle Veszprém város vasut-vonala lesz hivatva a hozzá közlekedést közvetíteni. Brenner Lőrincz ügybuzgó veszprémi polgáré az érdem, hogy Almádi ma már nem csak általán kedvelt kedves kiránduló helye Veszprém vidékének, hanem egyszersmind ismert balatoni fürdővé is lett, melyet szívesen keresnek fel immár a fürdővendégek a haza számos vidékéről, Budapestről, Bécsből, sőt a külföldről is. — Ugyancsak ő ez ido- szerint kápolnát is építtet, közadakozásból Almádiban. Ugyancsak az ő áldozatkészsége folytán épült ott fel 6 év előtt a 24 kabinnal ellátott fürdőház, s az utaknak az almádi-i 13a- laton-parton jó karba hozását csak neki . Köszönheti városunk. Most, hogy a növekedő testnek szerves életet adjon, egy fürdő-rész- vény-társaság alapításán fáradozik, melynek feladata lesz a almádi-i fürdő ügyét nemcsak Veszprém város, de az egész Balaton-mellék érdekében érvényre emelni. Ez a részvény-társaság most van alakulóban; 100 forint értékű részvényekkel, 100 tagból fog állani, s ma már, mielőtt még a legkisebb felhívás intéztetett volna a közönséghez, van 40 tagja. Ez a társaság megszerezte már az 1200 írton az almádi-i regale- jogot, s a nyár folyamán egy nagyobbszabásu fürdői bérházat épitend a parton, mintegy 40 szobával. Sétányokat, mulatóhelyeket rendszeresít ott s a vendégeknek egyáltalán minden kényelméről gondoskodni fog. Kétséget sem szenved, hogy ez a részvény-társaság már a jövő junius hóban teljes számú lesz s megtartandja véglegesen alakuló közgyűlését. Az anyagi siker mellett az a körülmény, hogy Almádi emelkedésével az év nyári felében Veszprém város is csak nye- rend forgalmában, oly czél, melyre Veszprém polgárainak nemcsak spekulálni, de áldozni kellene. Mert Veszprém város valóban üzletforgalmi tekintetben oly sanyarú állapotban van ma, hogy annak föl lendítése érdekében latba kell vetnünk minden tényezőt, kiaknáznunk minden előnyünket, helyre hozni minden eddigi mulasztásunkat és kifejteni minden anyagi és szellemi erőnket arra nézve, hogy a pusztulással, sülyedéssel fenyegető jövő helyébe, városunk jobb sorsát vívjuk ki! Lelkűnkből üdvözöljük im azon derék polgárainkat, kik e nemes czélt követve, a Balatonra, városunk egyik közeli kincsére vetették szemüket. Adja Isten, hogy amint bizva remélve hisszük, kezdeményezésük megteremje áldó gyümölcsét, városunk s a Balaton-mellék javára. . . . Hogy Almádi legyen azzá amivé a természet pazar kincseivel áldottan — rendeltetett! A jövő évi képviselőválasztás. Az országgyűlési képviselőket választók névjegyzékének hivatalból leendő összeállítása, illetőleg kiigazítása a legközelebb teljesittetni fog. Szerzett hivatalos tapasztalataim kötelességemé teszik, hogy a t. elöljáróságokat az 1874. XXXIII. tczikk vonatkozó rendelkezéseire már ez alkalomból komolyan figyelmeztessem. A hivatkozott t. ez. 35. §-a szerint „a községi elöljárók az összeírásnál jelen lenni s a szükséges felvilágosításokat megadni kötelesek.“ TÁRCZA. Haldokolva. — — Ott, ahol már nem fáj semmi . . . En csak oda, oda vágyom. Végy öledre, s ringass el te Alom nélkiüi nagy álom. E dúlt szív égő sebét — hadd Fedjék ama hideg hantok . . . Édes lesz ott megpihenni, Elpihenni majd álattok. Nem talál már itt nyugalmat Ez a szárnya szegett lélek, Ott vergődik összetörve Romjain a — h it re m ény ne k. Nem talál egy enyhe fészket Sehol! széles e világon . . . Hol egy kissé megpihenne ; „Temetőbe sírba vágyom . . .“ Oda — hol már nem fáj semmi . . . De, van-e hely a világon . . . Hol téged feledhetnélek Más keblén nyíló virágom?! Le — a föld sötét ölére, Avagy — fel, a fényes menybe ; Mindenüvé! a te képed, A te emléked viszem be! ... A te emléked viszem be. — — E doemon előttem ragyog, Aki miatt lettem én ily Nyomorulttá, minő vagyok . . . Kit — fellázadt átkaimnak Gyors villáma üldöz, éget . . . Majd — kit ismét áldva áldok; Mint bűnös az üdvösséget! — — De ne félj, — a haldoklónak Ajkán, elnémul az átok. Azért a sok szenvedésért Mind örökre — megbocsáttok. Sőt — vonagló kínjaimban Ihizgó imát esdek érted, Er ted! . . . aki ifjú lelkem Röny el miien össze tépted. So 6s Laj os. Egy hamishoz. Fürtjeit selyem hajadnak Hányszor érzék vállalni! Nem hivém akkor, hogy másnak Is pihentek vállain. Hü szerelmem, mellyel hozzád Vonzódtam, te így viszonzád. így tettél te. mással is. Ne is tagadd, kis hamis. Oh, mily gyakran nézett én rám Csillag fényűt két szemed. Csillogva felderítő Bútól borult lelkemet. Am csalódnom kellett nékem. Hisz! tudhattam volna régen, Hogy néztél igy másra is. Ne is tagadd, kis hamis. Ajkadat nem egyszer érzőm Osszeforni ajkamon. Ah, azóta mindig rólad Álmodom, Szép angyalom. Akkor is csalódtam, lányka, Mert kittien szerelmed lángja Égett, máskor másnak is. Ne is tagadd, kis hamis. Almán Brúnó. Balatonfüred 40 évvel ezelőtt. A Szalay László áltál szerkesztett „Pesti Hírlap“ 1844. évi 377-ik számában a következő fürdői tudósítást hozza: Érdekességénél fogva közöljük időszerüleg, az egész közleményt: Balatonfüredből, jul. 30. 1844. Folyó hó 22-én megtartatott a fürdői vendégek gyűlése, s abban bizonyos úgynevezett fürdő-szabályok terve s egy bevezető szó olvastattak fel. — Az előszó rövid, de talpraesett igen szerény szavakkal fejezé ki az óhajtást, hogy bár a kényelmek öregbítése által e hon dús fiai, kik külföldi fürdőhelyeken költik pénzüket, s elszegényítik amúgy is szegény hazájokat, ezen kis és szerencsés gyógyerejü fürdőbe édesgettetnének. — Találkoztak, kik eme gyenge megrovást is nem látták helyén, a többség azonban maradjon-t monda, és nem is árt Cátóval végnélkül ismételni a delen- dam esse Carthaginem, miglen eltöröltetik a kárho- zatos szokás, a honi jövedelmet külföldön egy meddő mámorban eldorbézolni; azután élet- és pénzerőből kifogyva visszatérni, s a honi hitelezőknek sequestrum- mal, most már többnyire csőddel fizetni. — A szabályok közt fő és egyedüli figyelmet igényel a gyógydij (kur-Tax), mellyel mint igazságos czimmel akarták az egybegytilt urak az eddigi koldulást felváltani, mert ekkorig egyik másik vendég egy aláírási ívvel házalni szokott volt a kényelmekre*) szükséges költségek behajtása végett. — Ez koldulás volt, noha nemes spanyol modorú, mert a kolduló ur Caballero vala, s ennélfogva teljes czime előrebocsátásával és a szép czél megmagyarázásával kérte az alamizsnát, s ha nem adtak, amúgy magyarosan megszidta az embereket, — de mégis csak koldulás, s azért attól menekedni, és az adóztatásnak törvényes szint adni kívántak, s feltalálták a gyógy- dij nevet; azért mondjuk nevet, mert nincs törvényes támasza és nyomatéka, ugyan ki lcényszeritheti a nemes embert, hogy fizessen ? Azon urak, kik gyógydijt fizettetni kívánnak, teremtsenek magoknak előbb közönséget, mely a rendes fizetéshez hozzászokott, menjenek haza megyéikbe, és tekintsék körül a dolgok folyamát, s lássák és ismerjenek rá, hogy a sub- sidiumok, liberum oblatumok, és azon adakozások, melyekből Ludovica, muzeura, színház stb. keletkeztek, valódi néven mikép neveztethessenek, s tekintsenek vissza, volt-e áldás és eredmény ? ismerjenek az örök igazság mutatóujjára, hogy a jólétet, kényelmet csak úgy lehet szerezni, ha mindenki arányosan viseli a költséget, csak ebben van a biztos alap és változhatatlanul elkövetkezendő szép jövendő. Törekedjenek azon tisztelt urak mindenhol beültetni s ápolni a rendes adózás eszméjét, s valamint a roszban, úgy jóban a szokás természetté válik ; kezdjék munkájokat a nagyokban s a kicsinyekben be fognak okszeriileg következni az eredmények; ez a fa egyszer beültetve, s gyökeret verve, mindenfelé *) Mit értenek ez idén a kényelmek alatt ? hiszen a fülhasogató zenén kívül mi sincs ; ez pedig az idén nem kényelem, hanem alkalmatlanság. I Ugyanezen t. ez. 43. §-a szerint az elöljáróság köteles a névjegyzék közszemlére kitétele iránt intézkedő „hirdetményt minden községben a szokásos módon közzététetni a névjegyzékeket pedig valamint a beadott felszólalásokat a kitűzött napokon reggeli 8 órától 12 óráig, városokban és nagyközségekben a községházán, kis községekre nézve a körjegyzőség székhelyén közszemlére - kitenni; mély idő alatt azokat a községi elöljáróság egy tagjának jelenlétében mindenki megtekintheti és délutáni 2—6 óráig lemásolhatja.“ Ugyanezen t. ez. 47. §-a azt rendeli, hogy „az elöljáróság köteles a felszólalásokat és észrevételeket külön sorrendben beiktatni s a záros batáridő leteltével az iktatókönyvvel együtt a központi választmánynak azonnal megküldeni vagy azt, hogy felszólalás nem adatott be; jelenteni.* Ezen intézkedések szigorú és pontos megtartását a t. elöljáróság hivatalos figyelmébe, midőn ismételten ajánlanám, — határozottan kijelentem, hogy a hanyag elöljáró ellen az 1876. Y. tcz. 18. §-ának a) pontjához képest a fegyelmi eljárást érvényesíteni fogom. Veszprém, 1883, évi május hó 6-án. Véghely Dezső, alispán. A csángókért. Kimutatás a csángó magyarok hazatelepitése értelmében kibocsátott gyűjtő iveken 1883. évi május hó 4-től 1883. évi május hó 11-ig a megyei alispáni hivatalhoz beérkezett adományokról. Peremarton község 2 frt 30 kr, ősi község 6 frt 65 kr, Liter község 5 frt 4 kr, Csehbánya község 50 kr, Enying község 9 frt 65 kr, Puszta- Miske község 3 frt 20 kr, Padrag község 6 frt 84 kr, Alsó-Görzsöny község 3 frt 21 kr, Aesád község 2 frt 18 kr, Felső-Görzsöny község 3 frt 57 kr, Románd község 4 frt 45 kr, Várpalota község 26 frt 36 kr, Kis-Kovácsi község 2 frt 11 kr, Gergelyi köz“ég 5 frt. Veszprém 1883. évi május hó 11-én. Véghelyi Dezső, s. k., alispán. kiterjesztendi ágait s gályáit; óvják tehát magokat az életnek eme fáját sérteni s ott, hol amúgy is mitsem használ az ösztön ellen rugódozni, ellende- monstratiókkal bajlódni, melyekkel eddig minden időben szerencsétlenek valának; mert ime a vigalom és szórakozás enyhelyére is nyomon kisér minket a minden jobb eszmének útját álló macheti kisértet a bennünk megrögzött nemfizetés kiváltsága. Nagyon jónak tartjuk a bizonyos és meghatározott fizetést, de ekkor azt biztos alapra is kívánnánk állítani. Terveztetett, hogy ezen gyógydijt a szobák árára róni, s közvetve a háztulajdonosok által kellene beszedetni; ugyde ezt a háztulajdonosok közül a potior tenni nem akarja. — Mi nagyon csu- dálkoztunk ezen, s hallomás után értettük, miszerint a vendégek parancsoló hangjára már reáuntak azok, kiket tulajdonilag a rendelkezési jog illet, s úgy vélekednek, hogy ép azok, kik oly fenhangon kivannak mindent, tulajdon jószágaikon kevésbé lennének készek az engedélyekre, mert az nem tud otthon engedni, ki más házában is megszokta a parancsolgatást ; azt nagyon sajnáljuk, hogy a kölcsönös egyetértés hiánya miatt a nagyobb közönség is szenved, s reméljük, hogy az illetők, kiktől leginkább függne * ezen gyógydijnak garantiát adni, nem fognak az eddigi vonakodás mellett maradni. — Mi is tervezünk valamit. Nem tehetné-e az uradalom, hogy ő felsége engedelmével gyógydijt szedne, s azt a vendégek kényelmére forditaná, s e végett a vendégek öSszehivása mellett szótöbbséggel az évenkint begyülendő pénznek mi czélra leendő fordítását ezek által elhatároztatni engedné, ennek, úgy hisszük, nem volna sok akadálya. A részben sem érthetünk egyet e határozattal, miszerint egy család s egyes ember egyelőre 3 ftot fizet; mert nem lévén ezen fizetésnek törvényes sanctiója, szükség lett volna azt méltányosság és igazságosság tekintetében biztos alapra állítani. — Mi azt véljük, hogy ha már a szobák árának felebb- rugtatása által a gyógydij szedése a fen mondott akadály miatt nem eszközöltethetik, vétetnék legalább kulcsul a gyógygij meghatározásánál; fizessen t. i. minden szoba bizonyos dijt, p. o. 3 pftot, s
