Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-28 / 17. szám
Veszprém, 1883. MIL évfolyam. — 17-dik szám. ______________________________Szombat, április 28. ELŐ FIZETÉSI ÁRAK: Egész évre.................................................6 frt — kr. Fél évre.................................................3 fit — kr. Neg yedévre............................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizeted pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szóim küldendők. ZEürd-etésels és IbT^lltterels a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratolr -vissza, rs.em. aclatnalc. Felhívás a linzai közönséghez az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállítás érdekében. Közel negyven éve, hogy nem volt az ország fővárosában iparkiállitás és húsz éve, hogy nem rendeztünk Budapesten gazdasági kiállítást. Ez idő alatt úgy az ország egyes városai, mint a külföld is sűrű egymásutánban rendeztek kiállításokat, melyeken a hazai termelők csaknem kizárólag hazafiui kötelesség érzetében vettek részt, mert csak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket, melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most,, midőn általánossá kezd válni az a meggyőződés, hogy a hazai ipar fejlesztése legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapotával, termelési képességével és hiányaival alaposan és rendszeresen meg kell ismerkednünk. A hazai ipar — legtöbb ágában — már ma is a fejlettség oiy fokán áll, hogy szükségléteinket a hazai ipar termékeivel fedezhetjük. Magyarország iparának azonban eddig nem volt még egyetlen alkalma sem, hogy készítményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathatta volna. Egyik legfontosabb feladatunk ennélfogva a hazai fogysztó közönségnek iparunk számára való meghódítása és a versenyző külföldi termékeknek lehető kiszoritása; ezt azonban leginkább úgy érhetjük el, ha rendszeres, általános kiállításban feltüntetjük a nemzet színe előtt azt, mivel rendelkezünk. E czélból az 1885. évben Budapesten, az ország fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában, országos általános kiállítás fog tartatni. A kiállítás általános, azaz nem kizárólag iparkiállitás, hanem gazdasági és állatkiállitással, nemkülönben közoktatásügyi, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos lesz. A kiállításnak ezen általános jellege lehetővé teszi, hogy a közgazdasági és közművelődési helyzetünk egész terjedelmében feltárassék. — Elő képben feltüntethetjük e kiállításon az ipar relatív helyzetét és fejlődésének aránylagos fokozatát, egybehason- litva a mezőgazdaság, valamint a művészet állapotával. E kiállitáson alkalom fog nyílni arra, hogy az | ipar könnyen felismerhesse, mennyiben és hol nyer- j bet a mezőgazdaság és művészet részéről támogatást és wiszont. Az iparos föl fogja találni azon forrásokat, melyeket az ország mezőgazdasága nyújthat I neki a feldolgozásra szükséges nyers anyagok alkal- más beszerzésekor, holott eddig ebbeli igényeinek kielégítésénél talán a küldföldhöz fordult. A föld- mives az állattenyésztő, a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is szükségleteit az ország iparosainál. Az ismeretek tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibővítessék, a bel-1 földi forgalom nagyobbodjék, és hogy a hazai ipar \ és a hazai termelés saját hazájában állandó piaczot biztosítón magának. A kiállítás főczélja ennélfogva a magyarországi kézmü- és gyáripari tevékenységnek, valamint az ezekkel kapcsolatos művészeti törekvéseknek hű képét nyújtani, a létező iparfejlesztési intézményeket feltüntetni, javítani és újabbakat létesíteni. Czélja továbbá, hogy a művészetnek és a tudománynak az iparra és technikára való alkalmazását és ennek ez irányban való befolyását lehetőleg teljes és áttekinthető képben is feltüntesse és e be- j folyás nyomán keletkezett gazdasági változásokat a czikkek értékére, az elárusitásra és kereskedésre vonatkozólag tisztán kimutassa; továbbá hogy az or-1 szág mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti bányászati viszonyait feltüntesse; s végre, hogy az ország egyes vidékeit termelő és előállítási képességükről felvilágosítsa, az ennek folytán keletkező öntudatos kezdeményezéseket támogassa, a támogatásra és fejlesztésre váró iparágak felvirágzását előmozdítsa, s a létezőnek fejlődésére, annak megismertetése által alkalmat szolgáltasson s,.általában hogy a jövőbe vetett bizalmat minden körben megferősitse. E czél előmozdítása végett az anyag- és technológiai feldolgozás szerint rendezendő csoportokban a kiállítás lehetőleg teljes, áttekinthető képet fog nyújtani a gazdaság, erdészet, bányászat állapotáról, az illető iparűzésről s annak rendelkezésére álló eszközökről, a nyers anyagoktól kezdve a legtökéletesebb műipari részletekig. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének emelése érdekében teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége a termelés minden ágában' éléuk részt veend az 1885. évben Budapesten megtartandó kiállitáson. Kifejezvén ebbeli reményünket, a kiállítás sikerének érdekében már most egy nagyfontosságu kéréssel fordulunk a kiállítani szándékozó közönséghez. A kiállítás sikerének, valamint abból, az országra háramlandó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban részt venni szándékozókat, hogy a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kívánják egyes szokatlan, rendkívüli, talán magába véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevesbbé elterjedt tárgyaknak kiállítását. Nem a rendkivüliségek. a sajátlagosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági termé- nyinkkel kiáltjuk a versenyt. Ez alkalommal azon jogosult reményünknek is kifejezést adunk, hogy az ország vagyonosabb osztályai iparkodni fognak iparosainknál oly megrendeléseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítését képezhetik, másrészt iparosainknak alkalmat szolgáltatnak versenyképességük kimutatására. Tudatjuk a tisztelt közönséggel, hogy a megtartandó budapesti országos általános kiállításra vonatkozó mindazon közleményeket, a melyeknek ismerete a kiállítani szándékozóknak kivánatos, a legrövidebb idő alatt közzé teendjük. Addig is már eleve figyelmeztetjük a hazai közönséget, hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére határidőül folyó évi deczember hó 31-ét tűztök ki. Netán kívánt felvilágosítások és értesítések egyelőre az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottságának hivatalos helyiségében (Budapest, Ferencz-József-tér 6. sz. a.) s később az Aradon, Brassóban, Budapesten, Szegeden, Debreczen- ben, Nagy-Váradon, Fiúméban, Kassán, Kolozsvárt, Miskolczon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban és Temesvárt alakítandó kerületi kiállítási bizottságoknál s végül a Budapesten, valamint a megjelölt városokon kívül iparilag jelentékenyebb helyeken felállítandó helyi kiállítási bizottságoknál szerezhetők. Kelt Budapesten, az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottságának 1883. évi ápril hó 9-én tartott üléséből. Matlekovits Sándor, elnök. Gróf Zichy Jenő, másodelnök. Veszprémmegye tanügye a múlt évben. Veszprém, ápril 26. A Veszprém megyei közigazgatási bizottság részére benyújtandó Veszprémmegye népoktatás ügyeinek évi jelentése a kir. tanfelügyelő ur részéről a következőkben foglaltatott egybe: Veszprémmegye területén volt összesen 300 tanintézet, ezek közül 3 elemi községi, államilag segélyzett el. községi 10. állam. seg. közs. polg. leányisk. 1, magán 2, felekezeti 284. A hitfelekezetiek 148 rk, 3 fiú és 4 leányisk. helv. hitv. 67 vegyes 1 fiú és 1 leány, — ágost. hiv. 43 vegyes isk., izr. vallásu 16, 1 fiú és 1 leány vegyes volt. A 300 iskola között volt 20 pusztai. A tankötelezettek száma a községi összeírás szerint 37031 volt. Ezek közül 6 —12 éves 27965, 12—15 éves 9066 volt. A mindennapi tankötelezettek összes száma 27965, az ismétő tanköteleseké 9066 volt. Nemre nézve 19202 fiú és 17829 leány’. Az iskolába járók főösszege volt 34637. Ezek közül volt rk. 21343, helv. hitv. 7398, ágost. 3899, izr. 1997. Nyelvre nézve: 27821 magyar, 6333 német és 484 tót. A tankötelesek közül az egész éven át járt iskolába 23498, — csak télen pedig 11139. Nem járt iskolába 2394. A legszükségesebb tankönyvekkel birt 29002, nem volt tankönyve 6303-nek.*) Az iskolába járók egész évi szorgalmi idő alattt összesen 234170 fél napot mulasztottak. Igazoltatott 185811, megdorgáltatott 40621, pénzzel büntettetett 261, — felmentetett 7477. — Birság befolyt 60 frt. A naponta iskolába járók közül 4021 tudott irni, olvasni, 286 pedig csak olvasni. A tanítók száma 411 volt, ezek közül 367 férfi és 44 nő. A 300 iskolában jártak közül magyar nyelven nyertek oktatást 242 iskolába, a többi vegyes. A 300 iskolában tanított 337 okleveles 74 nem okleveles tanító. Rendes volt 346, segédtanító 65. A 300 iskolából 291 a községek illetve hitfe- lekezetek tulajdona, 9 pedig bérelt. Van bennük 414 tanterem és 356 tanitólak. Az iskolák mellett volt 269 faiskola, 181 isko- kerttel volt ellátva. Ebből teljesen felszerelve csak 33 volt. *) Nagyon szomorú. S z e r k. TÁRCZA. Dalok. i. Hogyha hallani, bíbor piros ajkad, ^ Ábrándokról zengő szép szavát. Eg a mennyben, ragyogó szemedben Föllelém, mi annyi üdvöt ad: Akkor . . . akkor . . . e nagy szerelemben Kerestem az örök- s végtelent, Most, ah mostan, istenemet kérdem, — Megalázva, porba csúszva, térden — Véget ér-e kinőni idelent?!... II. Néha, néha, csendes holdas este, Mikor már csak fülemüle zeng, Fájdalomtelt régi régi múlton Fáradt lelkem busán elmereng. Elgondolom, hogy ott az a csillag, Amely ma még mennyből néz le rám, Holnap talán ide hull a földre . . . —1 Fényt és mennyet elvesztve örökre, — Ah, mint egykor én elkárhozám . . . III. Fájó szívvel kell megválnom tőled, , Sorsom, iíz el, ah, csak mindig üz . . . Érzem, érzem, mert e dúlt keljeiben Örök lánggal ég a régi tűz. Kemény mit ér? . . . Voltak szép reményiül, ( Gagyogó volt akkor még a nap . . . ( sillagtalan sötét éjbe űznek . . . Isten veled, Úgy te boldogabb / Kovács Gyula. A szibériai számiizöttek hóhérai. Az ember alig mer hitelt adni azon híreknek, malyek arra vonatkoznak, milyen kegyetlen bánásmódban részesülnek a számüzöttek Szibériában, kik j legnagyobb részben a társadalom jobb osztályaihoz! tartoznak. Egy Szibériából érkezett tudósítás némi fogalmat ad azon emberekről, kikre az orosz kormány a számüzöttek feletti felügyeletet bízza. így legutóbb Solowieíf kapitány neveztetett ki a Sachalnsba kényszermunkára deportáltak parancsnokává. A deportáltak valamennyien politikai bűntények miatt ítéltettek el. Solowieff a legdurvább emberek egyike, ki a kínzást nemcsak hivatalos kötelességből végzi, j hanem egész élvezettel gyakor dja. Azon szibériai hivatalnokok közé tartozik, kiknek kedvük telik abban, hogy áldozataikat addig kinozzák, mig azok dühökben a hivatalnokokat szidni kezdik, ami a hivatalnokokat arra jogosítja fel, hogy az illető számiizöttet setét kamrába zárják, megkötözzék és éheztetés által kinozzák. 1877. végén az irkutski fogházban egy politikai elitéit, Telje, érkezett, akinek sorsa élethossziglani száműzetés volt. Akkor még a politikai szám- üzötteknek meg volt engedve, hogy naponkint egy félóráig szabad levegőt élvezzenek, Solowieff egy ily séta alkalmával a fogház udvarára jött s ott meglátta, hogy egy ily száműzött féltett kalappal sétál. Dühösen odaugrott a szerencsétlenhez és fülébe ordított: „Le a föveggel! nem látod, ki áll előtted?“ Telje, mert ő volt a megszólított, nem felelt semmit, hanem nyugodtan sétált tovább, anélkül, hogy fövegét levette volna. Solowieíf erre még dühösebb lett. Gaz ficzkó, ordított, halálra foglak vesszőztetni! . . . Vesszőt és vasat ide . . . Vasaljátok meg és verjétek le fejéről a föveget. Telje nem volt képes felháborodását elfojtani, s egy követ vett fel, mellyel megfenyegetvén Solowieffet, igy szólt hozzá: ha még egy szitkot* bocsátasz ki ajkadon, e kővel szétzúzom koponyádat! Solowieff erre elrohant s a fogházfelügyelőhöz futott, kérve őt, hogy Teljet vesszőz- tesse meg. A felügyelő azonban nem teljesítette kívánatét s azon törvényre hivatkozott, mely a hivatalnokokat eltiltotta attól, hogy nemes embert bottal, vagy vesszővel megbüntessenek. Solowieff majd megpukkadt mérgében és kifakadt az orosz törvények ellen, melyek igen enyhék. Innen a kormányzóhoz ment, ki jobban értette az orosz törvényeket, s elrendelte, hogy Telje Irkutskból, mint javíthatatlan gonosztevő Szibéria legzordabb vidékére vitessék. íme egy más kép! 1879-ben — igy beszéli a Szibériából megmenekült Lopatin, midőn az irkutski j fogházban voltam, nem állott elég czella rendelkezésre, úgy, hogy a politikai elitéltek közül ketten- hárman zárattak egy czellába, mely csak egy fogoly | számára készült. Én is megosztottam piszkos czellá- mat néhány fogolytársammal. Egy ízben felnyílt az ajtó s a fogházfelügyelő lelkendezve rohant be hozzánk. Gyorsan hozzák rendbe a czellát, mert itt van j Solowieff, egyik czelláról a másikra jár! Fogolytár- sam egyike, ki beteg és nagyon izgatott volt, épen aludt, a nagy robajra felébredt s igy szólott a fog- j házfelügyelőhöz: „Vigyen el az ördög, hiszen csak I nem seprűnk minden kutyának, aki ide bejön. Ha akarod, hozd magad rendbe a czellát!“ A felügyelő eltávozott s alig néhány pillanatra ismét felnyillott az ajtó. Solowieff egy egész sereg fogházőr kíséretében állott a küszöbön: „Mondják meg önök nekem, igaz-e az, hogy valaki engem szidalmazott és ha igaz, ki volt az önök közül ?* Egyikünk kitérő feleletet adott: de végre, midőn kényszeritett bennünket, hogy mondjuk meg, beteg társunk mit mondott, kénytelenek voltunk szóról-szóra ismételni azt, amit 1 állottunk. Solowieff j egy pillanatra zavarba jött és csak ennyit tudott mondani: „Önök valóban megőrültek! Mondhatom, megőrültek!* Erre elment. Egy félóra múlva azonban a felügyelő ismét megjelent a czellában és a vele jött katonáknak megparancsolta, hogy beteg társunkat egy más czellába vigyék. Hasztalan tiltakoztunk, a szegényt elvitték. A másik czellában egy bőrzsákba varrták és a czella hideg talajára fektették. Csakhamar megérkezett Solowieff és irtózatosan megkinozta a beteg foglyot. „Gaz ficzkó, igy kiáltott, máskor nem fogsz engem szidalmazni! ............ Hár om napig itt fogsz feküdni és éheztetni foglak!“ A múlt évben az irkutski fogházba több elítélttel együtt két nő is érkezett. Solowieff oly durván viselte magát, hogy még a legérzéketlenebb katonákat is felháborította. A fogházőröknek megrendelte, hogy vetköztessék teljesen le a szerencsétleneket és ne kíméljék őket. E közben oly aljas kifejezéseket használt, melyeket nem lehet visszaadni. A nők, felháborodva ezen aljas eljárás fölött, szidalmazták a kapitányt. Solowieff rögtön setét fogságba helyeztette s később megverette a nőket. Midőn mindazon aljasságokat, melyeket a szerencsétlen nőkkel véghezvitt, egy czellában az ott levő foglyok előtt gúnyolódva elmondá, Csedrin, a foglyok egyike, felugrott és arczul ütötte Solowieffet. Ez rögtön haditörvényszéket alakított, mely Csedrint halálra ítélte. A foglyok azonban egyhangúlag azt bizonyították a kormányzó előtt, hogy Solowieff hazudott, midőn azt állította, hogy Csedrin ok nélkül támadta meg s a halálitélet nem hajtatott végre. Néhány hétre ezen esemény ntán Solowieff előléptettetett és most korlátlan hatalmat gyakorol a politikai foglyok fölött. És még csodálja valaki, hogy Muszkaországban a nihilismus egyre terjed, mikor ily embertelenségeket kell hallania.
