Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-13 / 2. szám
Vikár István főjegyző jelenti, hogy a betöltendő városi pénztárosi állomásra többen be- adák ugyan kérvényüket; a képviselet részéről azomban csak 3-an vannak ajánlva; igy KI a ár a Sándor ügyvéd 13 biz. tag által, Fáró Ede 14 s Kováts János 13 biz. tag által. Elrendeltetvén a szavazatlapokkal való szavazás, szavazatszedökül főtiszt. Jánossy Ágost kanonok ur elnöklete alatt Wurda Adolf és Eszter bay Ferencz urak küldetnek ki szavazatszedökül. A szavazás eredménye ez: Beadatott 90 szavazat. Ebből kapott F á r ó Ede 56-ot; K1 a á r a Sándor 23-at s K o v á t s János 11-et. Fáró Ede eszerint absolut többséggel városi pénztárossá megválasztatott. Kosos István biz. tag, mint azt olvasóink tudják 1000 frtot kölcsönzött annak idején a Tal- ián-kútra. Most ezt az 1000 frtot biztosíttatni kívánja a maga részére a város által. Határoztatott, hogy mig a Tallián-kutra vonatkozó összes számadás a pénzügyi bizottság (mint az erre illetékes városi közeg) által megvizsgálva nincs, ez irányban intézkedni nem lehet. A számadás a tanács utján fog a képviselőtestület elé terjesztetni, eleve pedig 15 napor át közszemlére lesz kitéve. A következő közgyűlés aztán intézkedni fog amaz 1000 írt ügyében is. A szárny vasút ügyében, mely' a hely induló-háztól a vásártérig vezettetnék gőzerőre, ol- vastatik Prokesch állomásfőnök, mint kezdeményezőnek kérvénye, melyben a szükséges terep díjtalan átengedését kéri. A közgyűlés kimondja, hogy e tervet melegen üdvözli, egyhangúlag pártolja s dr H a 1 a s s y Vilmos indítványára bizottságot küld k ez ügyben Prokesch úrral s majdan a létesülendő társulattal értekezendő, mely után jelentést teend r városnak. A bizottság egybeállítására dr. H a 1 a s s y Vilmos, Balogh Károly s Szabó Imre kiküldetvén megalakiták a következő vasúti bizottságot A polgármester, vagy' helyettesének elnöklet« alatt: Dr. Halassy Vilmos, Balogh Károly, Dukovits Sámuel, Brenner Lőrincz, Ráth Iván, Kemenes kanonok, Husvéth János, Ruttner Sándor, Lévay Imre, Rosenthal Nándor, Kenessey Pongrácz, Esz- terhav Ferencz, Wurda Adolf, Paáll Dénes, Nagy Károly, dr. Pillitz Benő, Szabó Imre, Vikár I. főjegyző és Csolnoky László ügyész. A közgyűlés egy lényegtelenebb beadvány elutasítása után d. e. 11-kor véget ért. Felhívás a szarvasmarha tenyésztés érdekében. A veszprémmegyei gazdasági egyesület a szarvasmarha tenyésztés okszerű fejlesztése érdekében a nm. m. kir. földmivelési ministeriumnál közbenjám: óhajtván, egyfelől egyeseknek és községeknek tiszta fajú bikákat, és teheneket szerez, másfelől egye* tenyésztőktől tenyésztésre alkalmas bikáknak a kor- nány általi megvásárlását elősegíti. Felkóretnek tehát a megye egyes tenyésztői és i községek, hogy vétel vagy eladás iránti igényeikéi i kor és faj tüzetes megjelelésével a gazdasági egyesület titkári hivalalánál Veszprémben — legkésőbb ianuár 15-ig bejelenteni szíveskedjenek. Községeknek rendszerint a tenyész bika vétel írából 20°/0 elengedtetik, s a leszállított vételári három félévi részletben fizethetik le; egyes kiváló tenyésztők szintén kedvezményben részesülnek. A vásárlás február, és márczius hóban fog történni, miről az eladni szándékozók értesittetni fognak. Veszprém, 1882. deczember 20-án. P ö s c h 1 Károly, gazd. egyes, alelnök. létén választott segélybizottság nyomban, megkezdte működését s másnap a helyi t. nőegyletek is magukévá tevék az ügyet. — j Az értekezlet a derék alispán éltetésével esti, fél 7 órakor ért véget. A leskartolt emberről. Veszprém, jan. HSzabó Imrét, a múlt nyári városházi botrányok hősét, kinek — miután rajtaszáradt a becstelenség, gyávaság s az uzsoráskodás vádja — a pápai lovaglás gróf nem akart egy „kör"-ben maradni, kit a szétpujfadt megyei körrel együtt a jóérzésii polgárság már rég eltemetett — múlt vasárnap a veszprémi Nemzet i Ca sin o is kigolyózta. Alább adjuk a kaszinói gyűlés lefolytáról szóló tudósításunkat — s most csak rövid megjegyzést füzünk ahhoz. Mikor ez a hírlap megindult; kijelentők, hogy az független lesz minden izében, ostorozni fogja a sunyi embereket s a nagyképiisködök arczárói le fogja rántani az álczát. Nem érezte magát találva senki — csak ez az ur! Nyíltan és alatt ómban, a kaszinóban és magánkörökben, direct és indirect utón kezdett támadni ellenünk, nyilván abban a bárgyú hiszemben — hogy e hírlapot elvégre is elölnie sikerülend, Nos: a megye becsületes polgársága, mely nyűt, őszinte törekvéseinket párhuzamba hozta ez ember jellemével — megadta rá a feleletet. Fölvirágoztatta, megerősítette a „ Veszprémi Független Hírlapot“ — s Szabó Imrét leskartolta. A Magyar-affaire után Eszterházy gróf, Esz- terházy után a „megyei kör", a megyei kör után a m. közigazgatási bizottság s ezután a Nemzeti Casino mondta ki erre az emberre, hogy vele leszámolt a tisztességes társadalom s nincs helye a becsületes polgárok sorában. Elérte a — fátum! Saját nyomorúságának gödrébe bukott s az általa annyiszor provokált polgárság igazságos megvetése kisérte az elbukásba. Mi eleve kerültük öt. De hát utunkba állt erővel. A közönség megszabadított tőle — lábaink alá gyűrte. Mi nem taposunk rajt. Vannak férgek, kikre kár — a csizmatalp is! A veszprémmegyei nemzeti kaszinó múlt vasárnap, január 7-én tartotta rendes évi közgyűlését. Az elnöki megnyitó után megejtetett a tisztujjitás. Megválasztatott Ruttner Sándor elnöklete alatt közfelkiáltással az eddigi tisztikar. A megválasztott tisztviselőket a nagy számban megjelent tagok egyen- kint lelkesen megéljenezték. — Ezután következett a választmány megválasztása. Erre nézve 20 tag megbízásából s felkérése folytán Cserna Vincze elő-: adja, hogy miután a választmány eddigi tagjai közül egy-kettő nem fogna meg választathatni, ajánlja a titkos szavazást. Miután a titkos szavazás iránti indítványt a közgyűlés többsége magáévá tette, elnök elrendeli azt. A titkos szavazás eredménye az, hogy Szabó Imre csaknem egyhangúlag kigolyóz- tatott a választmányból. Negyvenöt szóból kettőt vagy hármat kapott. A közgyűlés lelkes éljenzéssel | vette tudomásul az eredményt, mely pillauat alatt bejárta hírként az egész várost s a polgárság minden rétegében a legnagyobb megelégedést szülte. — \ Elgondolkozhatik erről im a nm. megyés püspök ur is! . . . Veszprém város közgyűlése (január hó 10-én.) Elnöklő helyettes polgármester K o v á t s Imre d. e. 9 érakor megnyitván a közgyűlést, üdvözli a szép számmal megjelent tagokat. solhatjuk, ha föl nem csigázzuli igényeinket a bay- reutbi Wagner-szinház vagy a Theater francaise színvonalára, hanem visszagondolunk arra, hogy Veszprémben lakunk és itt kell a magyar színmű'vészetet ápolgatnunk, melengetnünk, hogy ne mondják rólunk ellenségeink: „A. magyar színészet a magyar publicumnak nem kell, annak csak dinom-dánom van Ínyére stb. eff. vagy: „A magyar színészetnél többre becsülik a Kárpátok hazájában a bábu komédiát!“ Ami pedig az előadást illeti, no már higyje el minden finnyáskodé kritikus Pesten se minden arany a mi fénylik, és nem egyszer történt meg az a komikum, bogy a pesti dühös kritikusok lekaptak egy vidéki színészt — a vidéken, s égig magasztalták, ha Pestre került. Ott van a Pálmay, Blaháné, Vízvári, Bercsényi, Geröfi Ilka, Újházi, Halmi, Zajongi esete. Azután, ha végig nézünk a pesti színészek során, bizony azok legtöbbje a vidéken képezte magát s a java a vidéki színpadokról került a nép- s a nemzeti színházba. Azért édes kritikusom kissé hátrább az agarakkal ! Ne fitymáljuk, a mink van! De fejleszszük, ápolgassuk, hogy az megerősödve többre, szebbre képes legyen. Pártoljuk a vidéki színészetet, s az tüzelni kedvre deríteni fogja tagjait. A jéakaratu pártolásnak több a haszna, nagyobb az érdeme, mint tanulóságot, ízlést és széles tapasztaltságot szenvelgő finnyás, léha kriticismus.“ CORLÉON. Ä VIDÉKRŐL. Teés, jan. 8. 1883. — A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Egy német község magyarosodásáról kívánok említést tenni, leginkább, hogy oda mutassak a tényezőkre, melyek czélhoz vezettek ottan. Ezen község Teés, fekszik Veszprém megyében, a zirczi járás- ■ ban. Nagyobb részt a fehérvári püspöknek birtoka, körülbelül 1600 lakosa van. Két hitfelekezet lakja, rom kath. és mintegy 500 lélek evang. Mind a két hit- felekezetnek van jól felszerelt iskolája s jeles tanítója. A fentebb említett község fennsíkon fekszik, ’ erdők által koszoruzva, talaja megtermi a búzát, ro- | zsot, árpát, burgonyát, de különösen a gömbölyű borsét, mely jövedelmi forrásuk, továbbá kendert és káposztát is termelnek. Szorgalmas lakosai nyáron földmiveléssel foglalkoznak, télen faragás, mész égetés, favágás, kőfejtés, véka és kas fonással, s többféle kézi munkával foglalkoznak. A falu beláthatlan a tömérdek gyü- ! mölcsfák miatt. Ezelőtt 18 évvel Teé-en a kath. nép j egészen német volt, iskolában, templomban német nyelv volt szokásban, de e község érdemdús lelkésze Sebestyén József plébános és magyar érzelmű : tanítója Borbély Lőrincz vállvetve, együtt küzdve oda hatottak, hogy e népet megmagyarositsák; ami 1 sok nehézséggel és akadállyal volt össze kötve. A 1 nép ragaszkodott nyelvéhez és szokásaihoz, tűrni nem akarván az újításokat, a tanító kérdőre vona- ; tott, a lelkésznél feljelentetett, de azok a kitartás- I ban erősek valának és a nép hajlani kezdett. Fokon- j kint tértek el régebbi szokásaiktól s az üdvös ered- j mény nem maradt el, mert ma már e községben németül nem tanítanak, nem énekelnek, de nem is beszelnek másként, mint magyarul, minthogy másként alig tudnak. Tehát rövid 18 év lefolyása alatt egy község teljesen megmagyarosodott. Ebből kifolyólag látható, bogy a lelkészek és tanítóktól várhatni hasonló eljárás mellett, hasonló eredményt, s biztos sikert érhetünk el, ha tenni akarunk a magyarosodás érdekében. Soraimat Lecbner Ágoston szavaival zárom be: Dolgozzék mindenki a maga körében, a maga pályáján szerényen és álhatatosan s ez által lendít a haza sorsán is. Tek. szerk. urnák stb. Lindenthal József. Pápa, 1883. jan. 12. — A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez. A mi idei rendkívüli képviselő választásunkra, mely folyó hó 8-án volt végbe menendő, igazán elmondhatjuk, hogy halva született. Az ily alkalmakkor szokásos lázas mozgalomnak, kivéve azt a zajt a mit a jákói német kapelle tárogatóinak éktelen dissomanciája ütött a jobb érzelmű fülek rémülete és kétségbeesésése recsegtetvén nyakra-főre a Kossuth azt izente czimü régi jó nótánkat., németül, még csak nyoma sem volt. A magasztosabb elvek pártja a 48-as párt a déli érákban már beszüntette szavazását, mellyel különben is csak tüntetni akart a polgárság politikai tisztessége nevében, s Noszlopy jelölt ur visszalépett. De a pecsovicsok győzelmi daridéja sem tartott soká, mert a sunyi pártot jó részben alkotó potyát leső förtelmes pióczák csakhamar mohén tele szívták magukat a járadékos csal étek és italból s ott hagyták zászlóikat, melyeknek oly potom piszkos tenden- cziából esküdtek hűséget. De bár a legméltóbb dicséret a győzelem lett volna, ennek hiányában nem késünk igy puszta és igénytelen szóval köszönet s dicséretet szerezni Lazányi Béla, Paál István és Szokoly Ignácz uraknak, mint a 48-as párt önzetlen lelkes matadorjainak a kik nem késtek megmutatni, hogy valamint a vér nem válik vízzé úgy nemes igaz honfiúi érzület évek leforgása alatt sem válik a sunyi kormány kapeza ruhájává. Az Isten éltesse őket, hogy a jövőben dicsőbb eredmény koszoruzza önzetlen hazafias munkásságukat mint az idén. Mily sajátságos iróniája a véletlennek. A követ választást megelőző éjjelen Noszlop községe hamvadt el a lángokban. A dicsőséget betettük egy időre; de a reményt azt nem, mert még jönni kell még jönni fog egy jobb kor . . . Pápa, 1883. jan. 11. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) A napokban négy iskolás gyermek megunván a pádban ülést, nagy bölcsen elhatározták, hogy jó lenne valami érdekes kaland után járni. Rövid tanácskozás után a legidősbik gyermek indítványa fogadtatott el egyhangúlag, mely szerint Pápához 4 órányira fekvő Nagy-Szőllős tűzetett ki a kalandos kirándulás végczéljául, mert tudni kell, hogy nevezett helységben lakik az indítványozó nagymamája, kinél persze stácziót, azaz traktamentumot kell tartani. A fiuk — három tanító és egy mészáros gyermeke — szerencsésen érték el vágyuk czólját és hivatlan vendégekként kopogtattak be a nagymamához, ki persze igen nagyon megijedt e nem várt látogatásra^ Ki Írhatná le még aztán a szülők ijedelmét, kik 36 órán át keresték szeretetteiket a szélrózsa mindnégy irányában, mig végre a nagymamánál találták meg a kalandhősöcskéket viruló egészségben, itthon pedig ellátták őket még virulóbb ütlegekkel. Valamint a fővárosban, úgy nálunk is nem egy nőn mutatkoztak az utolsó hetekben az őrültség jelei. Többek között egy ritka szépségű 15 éves leányt is elérte a borzasztó betegség. Az orvosok véleménye szerint némi baj következtette a szerencsétlen leányka lelki állapotát, de ennél még nagyobb baj az, hogy manapság az orvosok nagyobb része sem hódol igen a humanizmus eszméinek, a mennyiben csak a gazdag „kundschaft“-hoz lótnak-futnak, a szegényt pedig egyszer-kétszer meglátogatván, rámondják nagy bölcsen a szegény, a kétszeres szegény! Evvel a receptel aztán gyógyuljon meg a pénz- és elmeszegény. Benediktus. Mezöszentgyörgy január hó 12-én. (A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Nagyon sajnos és jellemző, hogyha községünkben az elmúlt 1882-ik évről az illető közegeknek a személy- és vagyonbiztonságról kellene leszámolni, hát bizony csúnya egy számadás lenne az, és iszonyú állapotokat tárna a nagy közönség elé. Történt községünkben lé- és kocsilopás, — történt lólopási kísérlet, amikor az illető csak kicsiben múlt, hogy életével nem adózott, csak azért, mert kimert jönni a szobából, és a lókötőket megjelenésével elugrasztotta. Történtek házfeltörések, és házfeltörési kísérletek, legkevesebb 8—-10 háznál, (és ez mind az aratási idő alatt.) A hízott lúd évadban bízott lúd, és egy szegény zsidócsaládnak egy éjjel 40 drb. szárnyas házi baromfia lopatott el. Hogy pedig a hízott sertések időszaka is részesüljön ily megtiszteltetésben, — és végre, hogy az uj évben se lehessen több reményünk, a személy- és vagyonbiztonságnak örülnünk, hát e folyó évi [ azzal kezdődött, hogy jan. 5—6-ka közti éjjel, egy szegényebb sorsú helybeli lakosnak tulajdonát képező 180—200 kilogrammot nyomó hízott sertését ölték meg a tolvajok a gazda saját óljában, és igy vitték el, — felhasználván az azon éjjel dühöngött viharos időt. — és még ma, amidőn e sorokat irom, sem tudni kik voltak, és merre vitték. A fent előadottak nem szorulnak bizonyitga- tásra, — mert azok megtörtént dolgok, és tudja az egész község népe. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy ilyesmi csak kizárólag M.-Szt.-Györgyön történhetik, mert biz ilyen dolgok történtek már más községekben is, de legalább egyik-másik esetben az illetőket vagy elcsípték, vagy nyomában jöttek a dolognak, és elvették méltó büntetésöket. Ellenben miuálunk ilyesmi egyetlenegy esetben sem történt meg, de még csak az illető közegek, kik liivatvák a rend fentartására őrködni, még csak tájékozással sem birnak arra, hogy vájjon egyes rossz erkölcsű egyénnel-e, vagy szervezett bandával állnak-e szemben, és hogy helyből valé-e vagy vidéki azon gaz, ki ily soknemü lopást visz végbe községünk területén ? ? Én mindenestre azt hiszem, hogy helyben van ez a szervezett rablóbanda! Azt hallom, hogy a községi elöljáróság valami uj reformot készül az éjjeli őrködésék szempontjából életbeléptetni (csak azután kellő erélyt is fejtsen ki!) lxisz ideje is volna már, mert az a közönség, ki a község hivatalnokait, és éjjeli őreit csakis igen magas községi, úgynevezett pótadóval képes fizetni, az állami* elviselhetetlen adó mellett joggal elvárhatja községi hivatalnokaitól azt, hogy több erélyt fejtsenek ki a személy- és vagyonbiztonság érdekében, saját hatáskörükben, és ha nem látnák elégségesnek, azon hatalmat, melylyel rendelkeznek, vagy nem éreznek magokban kellő ügybuzgalmat, vagy erélyt, — az első esetben ott van felsőbb hatóságuk, s hisszük, ha hozzáfordulnak, kapnak segélyt. •—- A második esetben pedig engedjék át hivatalos állásukat olyan egyéneknek, kik nemcsak az adóbehajtás terén tudnak tündökölni! Tek. szerkesztő urnák stb. I\ I, Pápa 1883. január 12. — A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez. — A f. hó 15-én tartandó jogász-bálra nagyban folynak az előkészületek. A rendezőség házi asszonyul gróf Eszterházy Mórnét kérte fel, ki azt el is fo- gadt, — Mint halljuk e bálra a vidékről is többen jönnek. A f. hó 8-án tartott képviselő választáson Láng Lajos választatott meg, igen — bőgető mameluk — képviselővé. A győri szinpártoló-egylet társulata folyó hó 4-én jött át városunkba 4 előadásra. Előadták „Marosa és Mariska“, „Rozenkranz és Güldenstern“, „A gascognei“ és „a Stomfay család“ ez. darabokat folyton telt ház előtt. Legközelebb ismét átjönnek. A Szilveszter estét városunkban több helyen megünnepelték, igy a „Casino“, „Polgári kör* „Lloyd“ stb. helyeken. Az ifjúság pedig egyik jó hírnévnek örvendő vendéglőben tartotta 1882 utolsó s 1883 első napját. Az első felköszöntő a „Veszprémi független Hírlap“ derék szerkesztőjére mondatott*) zajos éljenzések között, mig egy másikban a függetlenségi pártot éltették. A társaság együtt volt kivilágos kivirradtig. _______ Magnus. Pápa, 1883. jan. 12. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) Folyó hé 8-án volt városunkban a képviselő- választás, hogy minő eredménnyel, azt már a „N e m z e t“-ből mindenki olvashatta, hanem a „Nemzet“ mameluk tudósítója egy kissé tévedett, mert mikor Noszlopy Antal, a 48-as párt jelöltje lemondott, ekkor neki 83, Lángnak meg alig 100 szavazata volt. Hogy Láng hogyan kapott 322 szavazatot, az úgy történt, hogy midőn Noszlopy lemondását az elnök megtudta, azért nem zárta le a szavazást, hanem a zárórát délutáni 3 érára tűzte ki, s határozatát 12 érakor kihirdette. Ez idő alatt 100-nál több volt olyan ember — persze mind földműves — kik Noszlopyra akartak szavazni, de mikor az elnök azt mondta nekik arra nem lehet, azt mondták: „no hát akkor a Lángra.“ így persze könnyű volt 322. szavazatot kapni! Mikor a kormánypárt megtudta, hogy a 48-asok- nak van jelöltjük, még pedig igen derék s városunkban, az ő jelöltjüknél nagyobb tiszteletnek Örvendő egyéniség, nosza volt akkor rémület Izraelben! Első dolguk az volt, hogy városunk előcsahosát a 48-as pártiból mamelukká lett Fittler Náczit megcsípték s vele a várost be- harangoztatták, hogy itt meg itt, ekkor meg ekkor a mamelukoknak potya vacsora lesz. Ezzel még nem elégedtek meg, hanem egyik kávéházban megparancsolták, hogy akinek zöld tolla van, attól a pénzt nem szabad elfogadni. Esetleg én is ott voltam a kávéházba egy pohár sörre. Mikor fizetni akartam, a kellner egész tisztelettel megkérdé nevemet, mit megmondva előhúz zsebéből egy lisztét, melyre az Ur azon választottal valának a „történelem komoly szavú múzsája“ számára megörökítve, kik mamelukoknak vallják magukat, mikor nevemet nem találta benn, akkor mondta: no hát fizet az ur 8 krt o. é. Én ki szinte megrémültem attól a gondolattól, hogy talán engem is közéjük számítanak, nagy örömmel fizettem le a 8 krt, melyért más ember megtagadta hitét elvét. *) Szivéből viszonozza ! — a szerk.
