Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-24 / 8. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 8-dik szám. Szombat, február 24. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. MEGJELEL MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szóm küldendők. Eíird-etésels és OST^iltterelr a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) G kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .....................................................6 írt — kr. Fél évre.....................................................3 frt kr. Neg yedévre.................................................1 frt 50 kr. Egves példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Ki legyen a polgármester? Veszprém, febr. 24. A város közönsége megkereste a megyei alispánt, hogy a megüresült polgármesteri állomás betöltésére mielőbb határidőt tűzzön ki. A polgármester-választás tehát küszöbön áll. Az a kérdés most, ki leg3ren az uj polgármester? A mi nézetünk az, hogy polgárságunk saját jól felfogott érdekében cselekszik, h a ez ügyből nem csinál pártkérdést. Ne csináljon pedig azért, mert Veszprémben megszoktuk, hogy itt pártügyekben az egyes pártok klikkjei képviselik a befolyást s a polgávmester — akármilyen párti az — elébb-utóbb, de okvetlen odakényszerül, hogy a hatalmasabb klikk oldalára álljon. Itt a polgármester megválasztásával nem lehet döntő, de még csak számba sem vehető politikai pártakcziót kifejteni — mert ily irányban való befolyása egyáltalán nem numerái. E fontos állás betöltésénél ne vezérelje e szerint a polgárságot más — mint a város érdeke. A város érdeke pedig az, hogy első tisztviselője legyen lelkiismeretes, jó hivatalnok, aki bírja a polgárság zömének bizalmát s aki erre támaszkodva — meg fog tudni á 11 a n i a maga lábán. Mert bizonyára nehéz idők várnak reá. A múlt évtizedek bürokratikus mulasztásai már most is előre vetik árnyukat a jövőbe s bizony sok olyanért lesz felelőssé téve az uj polgármester, aminek nem ő az oka, amit nem ő tett — s amin már nem is javíthat. Aki ismerte közéletünket az utóbbi időkben s ismeri ma elfogulatlanul a hangulatot — az igazat ad nekünk s tisztában van az uj polgármesterre nehezedő erkölcsi teherrel. De épen azért, ha a városnak őszinte javát akarjuk — ne vezéreljen bennünket ma más szempont, mint az, hogy egy lélek- erős, feddhetlen múltú s munkabíró polgártársunkat állítsuk a város ügyei élére — ki a reáváró küzdelmekkel megbir s akarja is, tudja is megvédeni városunk közérdekeit minden irányban. A legszerencsétlenebb választás mindenesetre az lenne, ha gyönge, megadó természetű ember foglalná el az uj állást. Ez rövid pár hó alatt tehetetlenné lenne erkölcsileg. Csak olyan ember, ki biztos maga felől, hogy a klikk-szellem kisértéseinek s befolyásainak ellen tud állami, vállalkozzék e nehéz állásra. Úgy, akkor támogatni fogja a polgárság is — mely biztosabb támasza leend minden klikknél. Hosszú éveken át magérdemelt szeretet elfeledtet sok hibát — tapasztaltuk. De az uj polgármester nem lesz még abban a szerencsés helyzetben, hogy elnézésre számíthatna. S ma, midőn a múltak hibái árnyai is csak rá verődnek vissza s igen sokszor lesz még, hogy akarva sem lesz képes javítani a már megteremtett rósz alapokon — ma százszorta több erélyre van szüksége egy, magát állandósítani akaró veszprémi polgár- mesternek, mint valaha! Ezt ne feledje polgárságunk. S mig egyrészt az állás nehézségeit mari most is áttekintheti, latolja meg erkölcsi erejét annak is, kit e nehézségek leküzdésére im sorompóba állít. Yálaszsza meg első tisztviselőjévé olyan polgártársunkat, kiben az erkölcsi garautia mellett az említett feltételek megvannak, ki ismeri szomorú viszonyainkat s nem riad vissza a nehézségektől sem. Legyen olyan p o 1 g á r m e s t e r ü n k, aki nem a klikkeket — de magát a polgárságot v é dje! Veszprém város rendkívüli közgyűlése. — Február 20-án. — Kováts Imre ideiglenes polgármester betegsége folytán, Balogh Károly helyettes polgármester nyitja meg a közgyűlést s a napirendet megelőzőleg bejelentve Dunst Ferencz polgármester halálát, indítványozza, hogy a város e gyászeset fölötti mély bánatának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést, a gyászoló családhoz pedig részvétirat intéztes- sék. A közgyűlés, mindkét indítványt határozattá emeli, dr. Bezerédy Viktor b. tag ama pótinditvá- nyával együtt, hogy tekintve az elhunyt érdemeit, arczképe városköltségen, a közgyűlési terem számára festettessék le. — Tekintve pedig, hogy az igv megüresült állás mielőbbi betöltését a közigazgatás sürgősen igényli, a megyei alispánság meg fog kerestetni aziránt, hogy a polgármester-választásra mielőbb határidőt tűzzön ki. — Határozatba megy továbbá, hogy Kováts Imre ideiglenes polgármester betegsége alatt a községi bíráskodási ügyek vezetésével Balogh Károly helyettes polgármester bízass ék meg. A Tallián-kut számadásai úgy terjesztettek be a közgyűlésnek, hogy több fontos tétele okmányolva nincs, beterjesztetett pedig a pénzügyi bizottság felülvizsgálása nélkül. Eziránt Husvéth János képviselő élesén kikelt s követelte a- számadások kiutalását a pénzügyi bizottsághoz. Ez határozatba is megy s a bizottság utasittatik a hiányzó okmányok, nyugták beszerzésére s a Rosos-féle 1000 frtnyi kölcsön iránti fedezet véleményezésére. A helyi hon véd lovassá got a kormány tudvalevőleg Pápára akarja áthelyezni, viszont az ottani 71. sz. gyalog-zászlóaljat városunkba szándékozik küldeni. A közgyűlés bizottságot küld ki a helyettes polgármester elnöklete alatt arra nézve, hogy a rég vajúdó kaszárnya-ügy a város érdekeinek megfelelőleg intéztessék el s hasson oda, miszerint i nemcsak hogy a honvédlovasság innen el ne vitessék, hanem az említett gyalog-zászlóalj is Veszprémbe helyeztessék át. Tűz.őrs égi s egyéb szolgálatok teljesítése czéljából a közgyűlés felhatalmazza a pénzügyi bizottságot, hogy két állandó fogat bérlése iránt a vállalkozókkal 1500 frt erejéig szerződést kössön. Az ipariskola rendszeresítése iránt a kiküldött bizottság beterjeszti iratait. Ezek pótlás végett visszaadatnak az ipariskolaügyi bizottságnak oly megkereséssel, hogy a költségvetés iránt konkret véleményt terjeszszen be; a helyiségül kiszemelt újvárosház kijavíttatása iránt véleményezés végett kiküldött bizottság pedig felhivatott, hogy a tatarozás mérve iránti jelentését most már haladéktalanul mutassa be. A közgyűlés déli 12 órakor ért véget. Az elhunyt polgármester, Dunst Ferencz gyászoló családjához Veszprém város közönsége a következő részvétiratot intézte: Mélyen tisztelt Özvegynő s gyászoló család! A gyász, mely e hó 10-én Dunst Ferencz, volt polgármesterünk elhunytéval a mélyen tisztelt Özvegynőt s gyászoló családot sújtotta, e város képviselő testületének kebelében is fájdalom érzetet keltett fel, mert felejthetlen polgármesterében azon SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ZECéziratols vissza nera a.<ä.atzia,ls. férfiút veszítette el, ki a közügyek terén el nem enyésző érdemeket szerzett, ki a tanácskozásokat a képviselő testület méltóságának megfelelően számos evekig oly szakavatottsággal és tapintattal vezette, nem is késett a képviselő testület a mai alulirt napon tartott ülésében szeretve tisztelt polgármestere elhunyta feletti fájdalmas érzetének jegyzőkönyvileg kifejezést adni, s szerzett érdemeinek elismeréséül az elhunyt emlékéről hálásan megemlékezni, továbbá arczképének a város részére leendő megszerzése által is az ő emlékét, nemcsak a jelen, hanem a jövendő nemzedéknek is megörökiteni. A képviselő testület ezen részvét és kegyeletteljes intézkedése s a jelen sorokban is kifejezett meleg rokonszenves érzete nyújtsa a mélyen tisztelt Özvegynő s gyászoló Családnak ama vigasztalást, hogy azon nemes férfiú, kiért könyüit hullatja és hullatá s kiért oly mély gyászba öltözék, e képviselő testület emlékében is élni fog s a boldogultnak Özvegye és családja iránti szeretete pedig maradandó lesz. Kik is egyébiránt állandó tisztelettel maradtunk Veszprémben, 1883. február hó 20-án. Veszprém város képviselő testületé nevében: V i k á r L a j o s, s. k., Balogh K á r o 1 y, s. k., v. főjegyző. h. polgármester. Lehetnek-e a népiskolai tanitók tűzoltóparancsnokok ? A dunántúli tűzoltó-egyletek kerületi szövetségének múlt 1882-ik évi november hó 19-én Pápán tartott választmányi ülése alkalmával, tekintettel egyes községek által tévesen felfogott azon nézetre, hogy a népiskolai tanitók tűzoltó tisztekké s esetleg vezénylő és főparancsnokokká a két állás összefér- hetlensége következtében nem választhatók, feliratot intézett a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. Ministeriumhoz, mely feliratra a következő leirat érkezett: Vallás és közoktatási magyar királyi miniszter. 38378—882. szám. A dunántúli tűzoltó-egyletek kerületi szövetsége elnökségének múlt évi november 26-án 108/i88i/s- szám alatt kelt beadványában foglalt azon kérdésére, vájjon a népiskolai tanitók, vagy gymnáziumi, középiskolai tanárok lehetnek-e az alakult tűzoltó-egyletek tagjai, vezénylő parancsnokai, vagy esetleg főparancsnokai ? tudtára adom az elnökségnek, hogy nemcsak megengedhetőnek, de kívánatosnak is tartom, hogy a népiskolai tanitók valamint a középiskolai gymn. s reáliskolai tanárok, a menynyiben ezek ezáltal hivatalos teendőikben gátolva nem leendenek, oly jótékonyczélu egyletekben, minők a tűzoltó-egyletek, a tagságnak bármely fokozatán részt vehessenek. Budapesten, 1883. évi január hó 18-án. T r e í o r t, s. k. TÁRCZA. KOSSUTH LAJOS Magyarország 1849. évi kormányzójának 80-dik születés napja alkalmából. Nincs, nincs elfeledve, sohasem is lehet, Kinek életéért milljók imádkoznak; Idő ki nem irtja azt a dicső nevet, Melynek hallatára szivek lángadoznak! És mi halljuk neved örökké hangzani A négy folyó partján, hármas hegy tövében, Zengik azt a népnek hűséges ajkai Kelő nap fényében és a sötét éjben. Kárpátok ormától — le az Adriág Minden szivdobbanás rá áldását zengi, Bölcső ringásától — koporsó-zárásig: Mig csak a magyar szív meg nem szűnik verni. Hatalom az idő: érclábai alatt Morzsává törik a bércek büszke orma, A puszták porába sülyednek a falak, Nemzedékek dűlnek bus halotti torba. De az, ami örök: diadalmas szárnnyal Kiemelkedik az elmúlás porából, Megküzd a sötétség szakadó árnyával S az idő felett is dicssugárban lángol! Történetünk könyve legdicsőbb betűit A te százszor-áldott fényes neved adja, S hozzád minden igaz magyar szív még hü itt,i Mert te vagy a nemzet igaz édes apja! Te vagy, ki örökül hazát adtál nekünk, Melynek bírására szivünk régen vágyott; Te bontottad ki a lobogót felettünk, Lángbetükkel írván rá a szabadságot! Lángoló lelkednek hatalmas szavával Összetörted néped lelkén a bilincset; Hogy küzdeni tudjon az elsodró árral: A szabad-sajtóban adtál fegyver-kincset. ' S hogy minden gyermeke a közös anyának Egyenlőn boruljon annak kebelére: Szivünkbe oltottad ama nemes vágyat, Hogy legyen egyik nép a másik testvére. És midőn eljött a vihar éjszakája, Ádáz hatalmával, hogy rontsa vetésünk: Rámutattál e hon szent lobogójára, S megharsant a jelszó: ^Életünk és vérünk!“ . . . ' Megharsant a jelszó, és csudák támadtak: Egy név töltötte be hírrel a világot; E nevet a népnek te önmagad adtad, Mely védte hazáját és a szabadságot! Honvéd lett a férfi, az aggastyán, gyermek; Fegyverét dicsővé honszerelme tette; Zálogát bírta a fényes győzelemnek, Mert a te szellemed ott lángolt felette. A régi dicsőség sírjából kilépett, Hogy egy újnak adja fényes koszorúját: Újra megismerték a „maroknyi népet“ Mely csillaggal irta be a hadak-utját! Csillaggal az eget s vérével a földet — Behintette, mint a szabadság magvával, Mit semmi zsarnok kéz többé ki nem ölhet, Amig a magyar nép mesterére: — rád vall! És mi terád vallunk, esküszünk nevedre, Hogy e nemzet felett nem lehet örök gyász; Mert te nem lehetsz itt soha elfeledve; Szellemed felettünk, mint géniusz vigyáz ! Az ígéret földje, a mi óhajtásunk, Melyért örök lángját érezzük szivednek; A mi hitünk nekünk a mi erős várunk, S ennek erősségi lelkedből erednek! Sem ármány, sem erő nem győzheti ezt le: Egyik emberöltő a másikra bizza, S híven őrzi minden igaz magyar keble, A jövőbe látva, ha múltba néz vissza. S téged mindenütt lát szemünk fönségedben, Mint vivhatlan sziklát, melyen hitünk épül . . . Nyolczvan év hava már ott ragyog fejeden. De szived szent tüzét bírjuk örökségül. Nem tied a haza; óh, de te mienk vagy: Lásd e mai nap is megünnepel néped! Szivünkben, lelkűnkben e dicső ünnep nagy: Mert együtt gondolunk, együtt érzünk veled! És buzgó ima száll nemzeted ajkáról — Az örök istenség magas trónusához, Melyben olthatatlan hő óhajtás lángol — Érted a mindenek fenséges urához: Uram! ne bocsásd el te leghiibb szolgádat, Amig nagy lelkének kedve telik bennünk, — Kinek lángszivéből reménységünk árad, Hogy szent napod újra felragyog felettünk! Hadd lássa boldognak e hazát, e népet, Melyért élt, szenvedett; melyért él és szenved, Melynek éjjelében fényes lelke égett, — Hogy életre keljen egy haldokló nemzet! . . . . Komócsy József.
