Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-01 / 48. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 48. szám. Szombat, deczember 1. jr ■■ MEGYEI S HELYIÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre......................................, . 6 írt — kr. Fél évre .....................................................3 írt — kr. Neg yed évre..........................................1 frt 50 kr. Egy es pélpányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Soós Lajos öngyilkossága. Veszprém nov. 30. Egy hét óta erről^a katastrópháról beszél az egész város, az egész vármegye. Közhivatalnok volt. A városi árvaszék ülnöke. Annak az árvaszéknek ülnöke volt, melynek számadásai, kimutatásai ma sincsenek rendben; nincsenek jóváhagyva s a felmentési záradékkal ellátva. Hát nem csoda, hogy ez az öngyilkosság oly óriási feltűnést keltett szerte a vármegyében. Hagyott hátra két levelet is. Az egyik az árvaszékhez van intézve, a másik a város főjegyzője s a megyei árvaszék egyik ülnökéhez szól. Az előbbiben tisztán az árvaszék ügyeivel foglalkozik, a másik végrendelkzéseit foglalja magában, de oly tényeket is deponál, melyek hivatalos jellegűek s az ő közszolgálati működésére vonatkoznak. Mindkettőből azonban kiviláglik az ok, amelyért magát agyonlőtte. A vármegye közönsége, mely nem pillanthatott bele e levelekbe, melyek pedig oly közelről érintik, különféle szenzátiós kommentárt kombinál hozzájuk s nem egy, sem száz, de sok ez er ember van, kik azt hiszik, hogy a szerencsétlen árvaszéki ülnököt óriási mérvű hivatalos visszaélések,- általa vagy mások által elkövetett sikkasztások kergették a fegyver csöve éjé. A hét folyamán közgyűlést tartott a városi kép- v iselet, de ez a közgyűlés sem oldotta meg a kínos rejtélyt. Az öngyilkos leveleit, még az árvaszékhez intézettet sem, olvasták fel. Pedig a képviselők közzül többen kérték, követelték azt. A hatóság tagjai megtagadták a felolvasást. Az egyik képviselő azzal is argumentált, hogy hát nem-e nagyobb lesz a botrány, ha a királyi ügyész teszi ráa kezé[t ezek reale v’elekre? Ez sem használt. Hanem ezzel szemben áll az, kogy a városi fő- számvevő konstatálta, miszerint a számadások oly iszonyú hanyagsággal szerkesztvék, wm$mm mmmm sxewukMH. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-uteza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a belyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSEG: Veszprém, horgos-uteza 105. sz. hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. hogycsaknem valamennyit hibásaknak találta. Ö észrevételeit megtette,beterjesztette, — de foganatjuk nem lön. A polgármester pedig, kit pedig a múltak bűneiért felelősség semmikép sem terhelhet, elkövette egy izgatott perezében azt a tapintatlanságot, hogy kijelentette, miszerint, „ha három- négyezer f orintnál több a hiány, ő annak fedezésére elegendő ember.“ Hát ez nem eljárás; nem logika. Így nem lehet a felizgatott közönséget lecsillapítani. É s m i k i m o n d j u k, hogy e közgyűlés óta a közönség sokkal izgatottal)b, az állapot sokkal gyanuterhesebb, mint a d d i g v o 11. Fel kellett volna olvasni azokat a leveleket, bárkihez intézvék. Tény, hogy mindkettő közszolgálati visszaéléseket tárgyal s ezért a közönséget, mint első sorban érdeklett felet illetik meg. Egy bizottságot küldtek ki a közgyűlésből az árvaszéki ügyek megvizsgálására. Remélni akarjuk, hogy e bizottság decz. 5-iki ülésén tárgyalás alá veszi e két levelet s aztán bemutatja a decz. 10-iki közgyűlésnek. Egyszerű jelentésileg nem lehet oly dolgokon túlesni, mik miatt egy közhivatalnok szivén lőtte magát. Azt jegyezzék meg jól. Ezt mondja a közvélemény. Ezt mondja — a büntetőtörvény. Tisztujitási elöértekezlet. — Veszprémben, 1883. november 2G-án. A megyei tisztujjitás érdekében megtartott elő- értekezlet roppant érdeklődés mellett folyt le. Eötvös Károly a megyei ellenzék vezére is megérkezett erre a fővárosból s váratlan megjelenése a teremben roppant hat ássál volt. A bizottsági tagok minden oldalrúl siettek őt üdvözölni s Ányos Tivadar felszóllalásától kezdve mindvégig dominálta az egész értekezletet. Eötvös astabilitás elve mellett nyilatkozott s nagyhatású beszédben kifejté, hogy pártszinezet nélkül tartsuk meg eddigi jó tisztviselői n két, a tehetetlenek helyéb e válasszunk uj erőket. E beszéd után halomra dőltek az addigi összes kombi- nácziók. Pedig a pártok erősen szervezve jelentek meg. Perez alatt megfordult a koczka s Eötvöst éltette mindenki. Úgy tetszett, mintha varázsütésre az egész vármegye csupa ellenzékből állana. Nem volt ott se párt se egyes ember, ki Eötvös beszédein nem lelkesült volna. Egy nappal előbb például a megyei főszámvevőt egyik párt sem akarta jelölni, maga is ünnepélyesen lemondott Tóth Dániel javára s im Eötvös beszédet tart megtartása mellett s pillanat múlva száz meg száz b. tag éljen riadallal jelöli ki újra. Ilyen úr-színe-változása még nem esett meg ebben a vármegyében, mint Eötvös mostani megjelenésével az összes pártok közt. Természetes, hogy a megyei függetlenségi párt merité abból a legtöbb erkölcsi fölényt. A v e s z- prémmegyei ellenzék többségének theo- riájaim a valóságban is érvényesült. • . . S számban, erőben növekedve, a jövő képviselőválasztások nagy liarczában kétségkívül a megye minden kerületében diadalra is fog jutni! Az értekezlet lefolyásáról irja tudósítónk : Hunkár S. mb. tag egybehivása folytán megtartott értekezlet hű tükrét mutatta annak a nagymérvű érdekeltségnek, melylyel vármegyénk közönsége a deczemb. 17-iki tisztujitás elé tekint. A megyeház nagy terme zsúfolásig megtelt. A megye legtávolabb vidékein lakó bizottsági tagok is eljöttek. A hosszú távoliét után itt láttuk Eötvös Károly orsz. képviselőt is, ki minden oldalról legszivélyesbbeen üdvözöltetett. Tóth Lajos rövid szavakban előadja, hogy a gyűlést egybehívó Hunkár Sándor betegsége miatt meg nem jelenhetvén, uj elnök választására van szüksége az értekezletnek. Miután Tóth Lajos az elnökséget el nem vállalja P u r g 1 y Sándor választatik meg az értekezlet elnökévé. P u r g 1 y elnök indítványozza, hogy mindenekelőtt a központi, azután a járási tisztviselői állások mikénti betöltése tárgyaltassék. Az indítvány elfogadtatott. Az alispáni hivatalra egyhangúlag és éljenzés köztV égbelyi Dez ső jelöltetett. A főjegyzői állásra szintén egyhangúlag Kolosváry József. Ekkor felemelkedetá székéről Ányos Tivadar és kijelenté, hogy az itt adott jelre működő, jól dresz- szirozott mameluk tábor kijelöléseit el nem fogadja. Nem fogadhatja el azért sem, mert az elnöki székre egy országos mamelukot Purgly Sándort ültették. Iszonyú zaj után Purgly Sándor szólt, kijelentve, hogy nem egészen mameluk, hogy kortes itt lenni nem akart s hogy az elnökségről lemond. Eötvös Károly kelt fel ekkor székéről és „halljuk E ö t v ö s t!“ kiáltások után megkezdé szokásos hatású beszédjét. Ányos szavait ellenzéki szempontból kiigazítja. Purgly azon kérésére, hogy az értekezlet helytelenítse Ányos nyilatkozatát, azt feleli Eötvös: Ott ahol közérdekek vannak, a személyes érdekek félre teendők.Nem szeretné, ha ez az értekezlet pártszinezettel bírna, mert akkor a megye érdeke vesztene. Czélja az összehívásnak nem lehet más, mint az ellentéteket kiegyenlíteni. Kéri az értekezletet, hogy az egyes felszólalásokat ne vegyék rossz néven. Az alispán jeleléshez ő is hozzájárul, miután méltányolja annak érdemeit. Azért sajnálná, ha az ellenzéknek is jelöltet kellene állítani. Ezt nem akarja, de mindazonáltal feutartásssl fogadja ő is a jelöléseket. Általános helyesléssel találkozott az is, hogy a járási tisztviselő jelölések ez értekezlet keretébe ne vonassanak. Közderültség közt szólt azután Krisztink o- v i c s A 1 a d ár. Ő is kívánja, hogy Véghelyi alispán le- gyen.De megakarja neki mondani,mint a jóravaló gazda, mikor régi cselédjét újból fölfogadja —régi hibáit, melyek az ő szivét, végtelenül nyomják. Ö azt akarja, hogy az alispán ne legyen kortes alispán, állását ne engedje fölhasználni pártoskodásokra. S miután hiszi, hogy szive megkönnyebbül „eljajgatja“ (saját szavai) két panaszát is. A panaszokat az értekezlet tudomásul vette. Az első aljegyzői állásra dr. Bezerédj Viktor, a 2-od aljegyzőire dr. Pur g 1 y Sándor jelöltettek. Tiszti ügyssszé Kenessey Károly, megyei főorvossá K e r é- ny i Károly lettek kijelölve. Az árvaszóknél a következő jelölések tétettek. Elnök: Takács Ádám, ülnökök: Pongrácz Dániel, Koller Sándor és Szélessy Dániel. Az öreg Tőttössy Mihály bácsi elöregedése miatt nem lévén alkalmas a szolgálatra, nem is jelöltetett Az összpontosított megyei és árvaszéki állásra Kopácsy Árpi mellőzésével egyhangúlag dr. Peczek Gyula lovag jelöltetett. A főkönyvvivői állomásra Hecs Pál mellőzésével Matyók Kálmán, alkonyvvivőkkc pedig H e s z Pál és Szőke lettek kijelölve. Ä megyei főszámvevői állomás kérdésénél igen erős volt a küzdelem. Pápa vármegye Tóth Dánielt akarta jelölni, mig Eötvös felszóllalása folytán Veszprém vármegye a régi főszámvevőt B ó d a y t jelelte. Alszámvevővé .-Kovács Antal, gyámi nyilvántarü? ik H d E A börtöndalokból. i. Eljött az est, a csendes est, Eltűnt a fényes nap sugár, Elcsendesült a nagy világ: Megszűnt a zaj, megszűnt az ár ! Ki vagy, ki csendes esteken Itt megjelensz, te néma árny ? ; Miért jövél ? Nem látó d azt, Hogy börtön ez, kihalt magány ? Sírbolt, hová a leikemet Az emberek befalazák: Hol megszűnik a gondolat S helyet az őrületnek ád ! Ki vagy, ki vagy ? Oh, szólj tehát ? Te is talán a szivemet Feltépni jöttél, Amint tevék az emberek ? ! Avagy, te vagy őrangyalom, Te szenvedő, te szép gyerek ? ! Aki reményt hozál nekem Vigaszt aló emlékezet! Te vagy, te vagy, te élj övéi Hozzám, akit feledtenek Azok, kikért odaadtam én Egy szép jövőt, egy életet! A háladatlan én vagyok Oh hányszor mondtad én nekem: „Megállj, a hab örvénybe visz ! !“ S én csak menék a tengeren! S te mégis eljövél, habár Hozzád olyan hűtlen valók, Te meg simítod homlokom, Amely a lázas kíntól ég! S el, vissza-vissza, elvezetsz A múlt idők regéi közt: Oda, ahol egy ifjú lány Fejemre koszorút kötött!! Eljött az est, a csendes est Olyan nyugalmas este volt; A fák elhajló lombja közt Emelkedett a méla hold. A hársak közt hűvös patak Folyt, folydogált szép csendesen; Anyám regélt. Mit ? nem tudom, De oly nagyon tetszett nekem! — Szegény anyám; szegény anyám ! Oh, hogy szerette rossz fiát! Drágább valók előtte, mint Ez az egész rideg világ! S a gyermek évek álmai, Ahogy fölöttem tüntenek, Magasztos eszme, röpke vágy Tölté el ifjú leikemet! Anyám regélt, én hallgatóm, Ölébe hajtám kis fejem S'egy fényes köny rezgett a bús Rege miatt a szemeken! Anyám megcsókolt engemet: „Miért sírsz hát kicsiny fiam ? Hisz bús az élet és derült, Szép napja csak nagy néha van ! Es elhagyóm a jó anyát, — Apám a sírban nyugva rég. — Olyan derűit fellegtelen Volt én felem ott az ég! Amit az útra vittem el Becses volt az igen nagyon: Fényes remény, sok jó tanács S a búcsú csók a homlokon! . . . Hogy elhagyóm, az ősi ház Állott — és benn a szeretet Magasztos lángja járta át Azokat a jó sziveket! Kihitte azt, hogy majd ha én A sok, nagy szenvedés után ; Ha visszatérek idegent Találok e ház udvarán ?! Kihitte azt ? ki hitte azt ? Hogy a hársb ól, — amely alatt A gyermek álmot álmodám, — Emlékül egy ág sem marad ? j Kihitte azt, kihitte azt, Hogy visszatérve egykoron Öröm helyett, mosoly helyett, Amit talállok: néma rom ? ! Hogy'nem lesz többet otthonom, Hová nyngodni térhetek, Ahol lehajthatom fejem, S ahol nyugalmat lelhetek: Miértraboltatok megígy Oh emberek, oh emberek! Eljött az est, a csendes est, Bujdosva mén a kis sugár, A tó ezüst hullámain A sajka oly lebegve jár .... Az égnek fénylő csillagi Ragyognak ott a viz alatt, Ahol a szép tündér leány Szövi a földi álmokat .... — A sajkában egy ifjú lány, — Oly szép, minőt a képzelet Ott fent a fellegek felett Alkothatott teremthetett! Sötét haját a lengő lég. Lebegteti, amig szemén A túlvilág regéiből A legszebbik ragyog felém! A kedves, kis, piczinyke száj, Amit susog, amit beszél, Abbau honol öröm, remény! Ne vidd el oh lágy esti szél ? !! A sajka oly lebegve járt...« S olyan boldog valók veled ! Talán a bút, a szenvedést Sokalták már az istenek ! S díjul adának énnekem Te szép leány, én angyalom, Hogy majd te légy vigasztalom A hosszú élet utakon! . .. De a hullám csalóka volt, Odább, odább ragadt a vész S mig ő a partra szálhatott, Nekem jutott a szenvedés! Küzdék az élet tengerén, Mig el nem fáradt két karom ! Mert biztatott a szép remény : Enyém leszesz szép angyalom! A leikemet a csüggedés És a kétség nem érte el; Mert élt a hit, hogy csolnakom Majd egykoron révpartra lel ! És a hibás nem én vagyok, Hogy hullám és vihar4felett Evezve,- örvényhez jutók: S börtönt leiék a part helyett! 1 A múlt idők emlékein Mereng most lelkem olykoron, S könnyet hullat megtört szemem Feletted ifjú szép korom! ! És hogy a szív meg nem szakadt, Hogy ennyi bú közt élek én, Az ád vigaszt, az ád erőt: Hogy hű maradsz: az a remény!! . .. Eljött az est, a'csendes est, Eltűnt a fényes napsugár; Elcsendesült a nagy világ: Megszűnt a zaj, megszűnt az ár 1 Ki vagy, ki csendes esteken Itt megjelensz te néma árny ? Miért jövél ? Nem látod azt, Hogy börtön ez, kihalt magány ? Sírbolt, hová a leikemet Az emberek befalazák ; Hol megszűnik a gondolat S helyet az őrültnek ádj 1 . . . Sajtófogság, 1883. Magyar Gyula.
