Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-11-03 / 44. szám

— Bizottsági tagokul városunkban a következő polgárok jelöltettek ki: Fodor Gyula, Balogh Károly, Stol Ignácz, Nagy Iván, Ko- lozsváry József, Vikár Lajos és Perlaky József.

— General Szakramentovics. Székesfehérvár városát most érdekes botrány tartja izgalomban. Valami Dragancsics nevű osztrák alezredes ugyanis, mert a postahivatal kétfejű sasos pecséttel ellátott és szabály- szerütlen kiállított pénzes levelét nem vette fel, a postahivatal összes személyzetét le- szemtelenezte. Ezért, mint hírlik, a posta- hivatal minden tisztviselője elégtétel adásra hivta ki a bősz szakramentovicsot. Zabot az ilyen megvadult szamárnak, nem magyar

kenyeret!

— „Magyar Bors.“ Ez a czime annak a

megyei érdekű élczlapnak, melynek első

száma holnap, vasárnap délután jelenik meg először, és melynek felelős szerkesztője Magyar Gyula, lapunk belmunkatársa. — A „Magyar Bors“ különben lapunktól egeszen függetlenül szerkesztődik. Tartalmát illető leg ítéljenek olvasóink az átolvasás után. — A vidéki és városi életnek oly annyi kinövése van, (melyet azonban komoly irányú lapnak ostorozni nem lehet), hogy egy ke délyesen szerkesztett humoristikus lap ez iránybani működése csak haszonnal járhat a közönségre. Előfizetési ár: negyedévre egy forint. — A legmelegebben ajánljuk olvasóink szives figyelmébe!

— Köztünk maradjon! Azok a rósz nyelvek már megint tereferélnek. Mondják, hogy két helybeli úri ember összeütötte volna a tengelyét, s egy harmadik is közibük állott. Mongják, hogy páros viaskodásra készülnének. Mondják, hogy hölgyek is volnának a játékban. Mondják, hogy már a segédek találkoztak volna is, de rövid fegyver- szünetet kötöttek. Mindezt mondják!

— Felkötötte magát — kedden reggel 8 óra tájban Cseh Mihály helybeli lakos, 78 éves, beteges öreg ember, a szobájában levő mestergerendára. A város-orvos ur megkisérlette életre hozni, de bizon nem sikerült. Valamikor megyei pandúr is volt az öreg Cseh, s most legutóbb fiánál tartózkodott, hol teljes ellátása lévén, nem indíthatta más ezen végzetes lépésre, mint beteges állapota. Hatóságilag felbonczoltatott s csak azután temették el. Most már nyugszik !

— Hires legények — mulattak október 26-án Eső Ireneus korcsmájában, s egymást ugyancsak eldöngették. A rendőrség hamar véget vetett a csete-paténak, s a garázdál- kodókat hűvösre tették. Hogy rátóthiak voltak ezek a hires legények, azt nem csúfságból mondjuk.

— A magyar bortermelők országos szövetkezete megyénkben Balaton-Füreden és Lesencze Tomajon erjesztő telepeket állított és szerelt fel, melyek már működésben vannak, az idei terményt a szövetkezet által megállapított rendszer szerint dolgozzák fel. A termelők (akár tagja a szövetkezetnek, akár nem), e telepekbe beadhatnak szőlőt vagy mustot; az erjesztő helyiségek, gépek stb. használatáért mitsem fizetnek, csakis az eladott boroknak általuk meghatározott minimális ára után öt százalékot, a szövetkezet által esetleg elért többlet után pedig tiz százalékot fizetnek a szövetkezetnek közvetítésért.

— Fáklyászcne Eötvös Károlynak. Kolozsvárról, október 29-éről Írják: Kolozsvár város polgársága, egyesülve az egyetemi polgársággal, ma impozáns tüntetést rendezett Eötvös Károly országos képviselőnek, a ki Bartha Miklós ma letárgyalt sajtópöre alkalmából, mint Bartha védője jött el Kolozsvárra. Este nyolczadfél órakor roppant néptömeg fáklyákkal, harsogó zeneszó mellett vonult a nemzeti szálló elé, a hol Eötvös Károly szállva volt. A város polgáraiból, s az egyetemi ifjúságból álló menet élén Bénél Ferencz ügyvéddel, a függetlenségi párt elnökével a nemzeti szálló elé érve zajos éljenzések közt állapodott meg. Ekkor Bénél Ferencz nagy hatású beszédet mondott. Megköszönte Eötvösnek azt, hogy meglátogatta Kolozsvár városát. — A Bartha Miklós ügye a város független polgárságának az ügye s annál inkább örvendhet ez a látogatásnak. A szónok melegen üdvözölte Eötvös Károlyban a kitűnő jogászt, a ki a magyar jogászközönségnek csak nemrégiben világszerte nagy dicsőséget szerzett, üdvözli benne a nagy erélyű férfit, a kit nem ingatott meg egy divatos áramlat balga előítélete s lelke meggyőződésének olyan érvényt szerzett, melynek hatasa kihat a haza hataran is, üdvözli benne a

függetlenségi párt egyik vezórférfiát, a ki tollal és szóval egyaránt nemesen küzd elveinkért. A hatásos beszédet szűnni nem akaró éljenzés követte, melynek lecsendesülése után Eötvös a szálló ablakából válaszolt Bennel beszédére. S válaszát több Ízben zajos éljenzéssel szakította félbe a lelkes közönség.

— A tilosban. Batthyányi herczeg tilalmas birtokán, Körmend mellett, véres jelenet játszódott le a napokban. Az erdőcsősz: Ferenczi István a ti1 losban kapta a kanászt, ki ott legeltette a nyajat. A csősz felszólította, hogy terelje ki a nyájat, mire a kanász daczosan visszafelelt. Erre a csősz maga látott a kitereléshez, ami felett aztán a kanász annyira dühbe jött, hogy a kezében levő baltával fejbe vágta Ferenczit. De ez sem maradt adósa. — Elővette revolverét s háromszor rálőtt a támadóra, ki menten összerogyott. Egyik lövés a fejét érte, a másik oldalába fúródott, a harmadik nem talált. — Most mind a kettő súlyos betegen fekszik.

— Balaton-Felvidékröl írják: Múlt hó 8-án kezdettünk szüreti munkáinkhoz, meglehetős — bár bolyongós — időjárás mellett egyre folyt jó kedvvel a kincses telepek — szőlőterületeink — fürtjeink leszedéséhez. Van, lesz jó borunk. — Kiskereskedők, korcsmárosok máris kérik 10—13 krért literenkint, De a termesztők várnak, a rendkívül dusczukortar- talomnál fogva jobb árt remélnek. Ily remény mellett azonban ott van a közönségnél ama lesújtó tudat, hogy a haszon nagy részét azok az úgynevezett áru- közvetitők, s nem mint termelők szedik majdan zsebre — a liczitáltatás mellett. Holmi „zalai csendéletről* is volt szó a lapokban, Savanyu József füredi látogatását emlegetvén. Mi közellakók mitsem tudunk róla, mig holmi „kapcza-betyárok* igenis írogattak s levélkéket küldözgettek egyik-másik vagyonos lakostársainkhoz s mint hallottuk: rajta is vesztettek. Szüreti munkáink után megnyílnak iskoláink ajtai, tanítóink hozzá látnak foglalatosságaikhoz.

— A magány előnye. A: „Ugyan kérlek, már mi örömöd lehet itt sétálni ezen elhagyott város ré-zben, hisz itt még a madár se jár ?“ B: „Van ennek pajtás egy nagy előnye, itt nem találkozhatom egy hitelezőmmel sem.

— Betörtek folyó hó 18. és 19-ilce közti éjjelen Steiner Lipót tapolczai kereskedő üzfetébe; vagy 30 frt készpénzt több darab ruhát eltolvajoltak és az abban volt értékpapírokat és irományokat szétszórták. A betörő azonban hihetőleg elriasztatott, az égő gyertyát az üzletben felejtvén, ez által 2 vég kelme lassankint elperzselődött, a tűz szerencsére nem kapott más darabokra. Azután még corpus delicti is maradt a lopás színhelyét: egy foltozott kabát, melyre — oh fátum! — a foltot St. üzletvezetője adta. Ennek alapján nyomára akadtak s — mint hírlik — a betörő egy helybeli koldus személyében azonosnak találtatott, aki a meleg kabát helyett „a hűset* élvezi.

— Tapolczai levelezőnk — október 21-diki kelettel — Írja: A szüret a vidéken javában folyik, az eredmény ott, hol a jég nem garázdálkodotá, — mind a minőséget, mind a mennyiséget illetőleg azonos a múlt évivel. — A katonaság városunkból kivonult, most az ideiglenesen szervezett polgári őrségnek feladata a rend fentartásáról gondoskodni; hisszük is, hogy a rend nem fog megzavartatni. — Sebestyén M. városbiró tisztségétől visszalépvén, f. hó 31-én uj biró-választás leend, addig is a hivatalos teendőkkel Glázer Gyula gyógyszerész bízatott meg, kinek éberségének köszönhető, hogy a folyó hó 20-án este 8 órakor a zöldfa-utczában nagy szélvész közepeit támadt tűz nyomban localizáltatott. Szeretjük hinni, hogy Tapolcza város oly férfiút állít a város élére, ki a város közbizalmára érdemes leend, és a város ügyeit szilárd akarattal és buzgalommal előmozdítani óhajtja, ügy legyen!

— Gyilkosság Vámoson. A múlt szerdán este rejtélyes gyilkosság szinhelye volt Yámos község faluháza. Az ott Lakó Török Lázár zsidó bérlő feleségét ismeretlen tettesek meggyilkolták. A gyilkosság részletei a következők: Mig Török Lázár Veszprémben időzött, addig szerdán este fél hét órakor öt fegyveres férfiú, nadrágban, álbajusz és szakállal jelent meg vámosi lakásán. Neje épen a pinczében levő cselédnek tartotta a gyertyát, midőn a rablók egyike „jó estét* köszöntve „Hol a Török ?“ szóval megszólító. — Töröknének két küntlévő, egyik 7, másik 13 éves leányát azután a szobába küldték, azzal az utasítással, hogy bújjanak az ágy alá. Ezután elkezdték áldozatukat kinozni, mely kínzás hosszabb idejű lehetett, erről tanúskodik a nagy vértócsa is, mely a folyosóban volt. — Ekkor Törökné kiszakítva magát gyilkosai közül, »jegyző ur* és

Jóska!“ kiáltások közt a kapu felé rohant. A rablók megrémülve a zajtól, utánna lőttek és az asszony halálosan találva, összerogyott. Az orvosi látlelet szerint a fegyver öreg seréttel volt megtöltve, a bal háton hatolt be és a szivet teljesen összeroncsolva, a mellkast elől kiszakította. Ezen kívül az áldozat balkarján a csuklóban az ér volt megvágva, fején négy mély szúrás és több ütés hely volt. A gyilkosság oka ismeretlen, némelyek boszut emlegetnek, mert Töröknét nem minden ember szerette patvar- kodó természete miatt. A tett színhelyén csak egy patront találtak. A tettesek eddig ismeretlenek, bár biki juhászt két társával már letartóztatták. Ezek ezideig még mindent erősen tagadnak.

Halottak napja Veszprémben. Városunk lakossága is nagy kegyelettel emlékezett meg ez évben is, úgy mint máskor, elhunyt kedveseiről. A holtak országa már a délután folyamán benépesült, ugyancsak délután volt megtekinthető a szt. Ferenc- rendiek zárdatemplomának kriptájában F a é s z i

Ányos Pál, magyar költő fehliszitett nyughelye is Este a sirkert a legszebb képet nyujtá. A szines lampionok ezreinek fénye egy bűvös körrel vonta be a halottak országát. A sírok közül a Ranolder püspök Kenessey család, Csermák sírja és a kegyesrendi ház sírboltja igen szépen volt feldíszítve. Csermák síremlékénél Kiss Jancsi derék zenekara is lerótta ke gyeletének hálaadóját, eljátszva a halhatatlan zenéjü „Csermák indulót* és egy gyászdalt. P. Tóth Kálmán a „Téli regék* írójának sírja köré a gymnasium ifjúsága gyűlt és Müller Károly tanuló mondott e egy alkalmi költeményt szép hangsúlyozással. Azután lassan kialudtak a gyertyák, eltávoztak az élők és lett minden csendes, hogy ne zavarja a siri álmot semmi sem ismét egy hosszú éven át.

— Színészet. Mégis csak lesznek színészeink Sághy Zsigmond derék színigazgató vállalkozott arra hogy élvezetes téli estéket szerezzen kitünően szervezett Operette-, dráma- és népszínmű-társulatával A városi hatóság részére a concessiót már megadta Gratulálhatunk úgy a városi hatóságnak ezen jó választásért, valamint a közönségnek is abban a reményben, hogy illő pártolással fogja Thalia papjait fogadni. Sághyék már legközelebb megérkeznek.

— Előléptetés a csendörségnél. Kubács Mihály lovas csendőr főhadnagy, ki városunkban a csendőrség szervezésével bízatott meg, lovas csendőr kapitánynyá léptettetett elő.

— Vas Gereben életéből. Érdekes történetkét beszélt el Vas Gereben ifjú koráról lapunk egy barátja, ki a nagy humoristával egy uradalomban szolgált, mint gazdasági írnok. Vas Gereben tiszttartósági írnok volt s tisztéhez tartozott, hogy az egyes ispánságoknál a gabona bemérésénél ellenőrködjék Egy helyen délelőtt 11 órakor fejezte be dolgát, de az ispán, ki a megszabott két forintot nem akarta elszalasztani, gyorsan tálaltatott és ott fogta ebédre. Midőn Vas Gereben a másik pusztára ért, ott még csak az ebéd elején tartottak, s meg lévén áldva hatalmas étvágygyal, itt is végig ette az ebédet. A számvevőség reá jővén a két tételre, mert mind a két ispán felszámította a szokásos két forintot, vizsgálatot indított, váljon melyik ispán akarja az uradalmat megcsalni. A két ispán majd hajba kapott azon, hogy kinél ebédelt aznap az írnok, mig Vas Gereben ketté vágta a vitát, töredelmesen bevallva, hogy biz ő mind a két helyen megfelelt az ebédnek.

— Oláh czigányok elfogatása. Szomorú nap virradt a múlt szerdán reggelre Fáraó ivadékaira Hajmáskéren. Az ottani elöljáró ság ugyanis az ott tanyázó czigányokban felismerte azokat, kik nem régiben B.-Nánán nagyobb mérvű rablást követtek el. S el fogatásukra nyomban intézkedést tett. A czigányok azonban neszét vették ennek és a férfi népség csakhamar megugrott és igy csak asszonyt és gyermeket tudtak elfogni összesen 36 darabot. Midőn ezek látták, hogy a menekvésre nincs mód, a lopott holmit kezdték elásni, de mikor már erre sem volt idő tüzet gyújtottak és a corpus delicti nagy részét elégették. Bekisértettek a járási szolgabirósághoz.

— Betörés. Cseh Miklós szent-király- szabadjai lakos pinezéjét múlt hó 26-án feltörték és nagy mennyiségű bort elvittek. Miután Rácz Kálmán ez idŐszerint Illaván mulat, nem is gyanítják a tettesek kilétét.

— Halálozás. Bermüller Emil szegedi nagykereskedő október 30-án Bécsben elhunyt. Holttestét Pápára szállították. Legyen könnyű a fold hamvadó porai fölött. A kiadott családi gyászjelentés következőkép hangzik: Alidirottak a legmélyebb fájdalommal jelentik a maguk, mint az Összes rokonság nevében forrón szeretett gyermekük, nem különben édes testvérük, illetőleg sógora, B er müll er Emil szegedi nagykereskedőnek, folyó évi október hó 30-án, reggel 7 órakor, 38 éves korában, hosszas szenvedés után Bécsben történt gyászos kimultát. A megboldogult hült tetemei november 2-án azaz pénteken szállíttatnak Becsből Pápára, s 3-án szombaton délután 4 órakor fognak a kálváriái kápolnában a róm. kath. szertartás szerint beszenteltetni és az ottani sirkertben Örök nyugalomra tétetni;

lelke üdvöért az engesztelő szent mise áldozat pedig november 5-én, hétfőn délelőtt 9 órakor fog a plébániai nagy templomban az egek Urának bemutattatni. Örök világosság fényeskedjék neki! — Pápa, 1883. november 1-én. Bermüller József és neje szül. Frank Teréz mint szülök. Bermüller Gyula, Bermüller Alajos, Bermüller Vilma férj. Wurda Adolfné mint testvérek. Wurda Adolf mint sógor.

— Nem illik. Ha jó kedvünk kerekedik némelykor elmondjuk, hogy szabad emberek vagyunk! Valóságban azonban nem vagyunk egyebek, mint nyomorult foglyok, a kiket a szokás azon körhöz lánczol, melyet társaságnak nevezünk. A láncz szemei közül, melyek némelykor, hogy ne lássuk annyira meg, holmi lim-lommal be vannak fonva, — egy sem annyira kiállha- tatlan, nyomasztó mint a mély e két szóval jeleztetik „nem illik.11 Bámulatos mi minden nem illik a világon! egynek ez, másiknak amaz, harmadiknak meg más. Mint lidércz nyomás nehezedik ez az emberre s gátolja nagyon sokszor, hogy Örüljön életének, E kötelék legszorosabban Övedzi azon hölgyeket, kik férfi ólaimat nélkülözni kénytelenek. Ha jegyzékbe vennénk mind azt mi illik vagy nem illik, oly tarka képet kapnánk, hogy a társaság rabszolgája kénytelen volna hahotára fakadni Önmaga felett. Nem illik egyedül haza menni hölgynek este, ha azonban valami salonbáb, kinek jelleméről senki jót nem állhatna hazáig kiséri az illik. Tisztességes, jellemes férfi ismerősével nyilvános tánezviga- lomba menni s ott védelme alatt kedélyesen ártatlanul mulatni nem csak nem illik, sőt szörnyűség, de csatlakozva idegen családhoz, kik vele mit sem. törődnek, udvarlóktól körülvéve kihívóan hanczározni ez már illendő. Színházban a szomszédokkal beszélgetni, ha bemutatva nincsenek nem illik, de ismerős háznál két bemutatott férfi unalmas, nem i’itkán kétértelmű lotyogását áldatlan arczczal végig hallgatni — az illik. S ez meg mind még csak ártatlanabb dolog. De hányszor ellenséges ez az örökös nem illik; a szorgalomnak, a takarékosságnak, a becsületnek. Hányszor elmaradna az ember valamely mulatságból, hányszor nélkülözne igen szivesen uj öltözéket, ha — „illene!“ miután az illendőség tana majd mindenkire külön szabályokat tartalmaz, azért ez mai divatos létmik történetének legvastagabb kötete; le kellene szokni arról, hogy annyit olvasgassuk.

— Középkori igazságszolgáltatás. Lovasberény- ből oly szörnyű, csaknem példátlan vandalismusról értesítenek bennünket, melynek részletei, ha valók, méltán beillenének a középkori krónikák keretébe. Levelezőnk arról értesit ugyanis, hogy egy lovas- berényi jómódú gazda szerelmi viszonyt folytatott egy fiatal növel. A gazdának felnőtt fiai s férjnél levő leányai vannak, kik természetesen ellenezték ezen viszonyt. A napokban egy este összejött az egész család, s midőn az apa szeretőjével együtt volt a szobában, rájuk törték az ajtót, nekik estek s ütni-verni kezdték őket. Az apjukat annyira megverték a gonosz fiuk, hogy annak lába eltört. Ezután a szerencsétlen asszonyt vették elő s oly dolgokat követtek el vele, melyeket leírni nem lehet, s midőn már félholt volt, kötelet kötöttek derekára s úgy vonszolták végig a városon, teljesen mezítelenül. A szolgabirósághoz mindeddig nem érkezett h i v a t a- 1 o s jelentés; úgy látszik, hogy az apa nem akarja, hogy szégyenteljes törvényszéki végtárgyalással végződjék az ügy.

— Az aztán a természet. A hidegkúti

országúton egy 52 éves czigányasszonynak a hasát szeretője — nem tudni mi okból — felhasitotta. Az asszony súlyos sérülése daczára begyalogolt a faluba és csak ott esett össze. A meghivott orvos reményét fejezte ki a nő meggyógyulásához.

— Szerencsétlenség a bányában. Ajkáról írják lapunknak, hogy az ottani kőszénbányában a napokban szörnyű szerencsétlenség történt. Szereda Antal bánya-munkás ugyanis a kőszén vágásánál a bóltozatlan uj vájnában oly mélyen ment be, s oly erővel vágta a szenet, hogy a fölötte lebegő kőszénréteg reá szakadt. Lehetetlen veit megmenteni.

— Mikor köttetik a legtöbb házasság? Általános volt eddig a hit, hogy a házasságok leginkább májusban, a természet e mosolygó szép havában köttetnek. E nézet tévességét teljesen igazolja a következő kis statisztika: A legtöbb házasság októberien jön létre; október után rögtön ápril következik

aztán november s csak a negyedik helyen áll május. Legritkábban februárban házasodnak. Októberben majd háromszor annyi a nősülós, — mint februárban.

— Alapos ellenvetés. „Kedves Gyurim, unokahugod imádatraméltó lény! Ezt szeretném feleségül.“ — „Az isten szerelmére!... Ne tedd ezt!“ — „Hogyan! Miért ne?“ —

Nem tud zongorázni!“ — „Hisz’ az nem nagy szerencsétlenség.“ — »Úgy ám, csakhogy nem tud zongorázni és — mégis játszik.“

— A vasúti kép. Egy külsőleg nagyon jámbor nnézósü úri ember sétál végig a vaspálya udvaron. Üres koupét keres. Talál is egyet, nem ugyan üresen, mert egy öreg kövér ur ül benne és egy útitáska van a másik ülésen, de hát ezt is elég alkalmasnak találja, mivel a többi koupék a szorongásig meg vannak telve. — A jámbor ur felül. — Iram — mondja a kövér ur boszusan — ez a íely el van foglalva. Egy barátomé ez a táska. — Mindjárt visszajön. — Nem baj, ha visszajön, én eszállok — válaszol az nyugodtan. A vonat fütyöl és elindul. — Uram! — fordult a jámbor ur a másikhoz — barátja lemaradt, legalább útitáskáját ne vigyük magunkkal; Ezzel kidobja azt az ablakon.

A kövér ur ijedten ugrik fel, de a táska az ő saját útitáskája, az meg nem került soha.