Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-10-20 / 42. szám

— Tapolczáról e hó 10-iki kelettel írják Tegnap délelőtt 10 és 12 óra között roppant tűzvész dühöngött városunkban. A kis diófa- és zöldfa-utczában 14 ház a melléképületekkel együtt a tűz martalékává Ion. — A szél szerencsére északról fútt és igy nagy fáradtság után sikerült is a tüzet localisalni. — Ez alkalommal dicsérettel kell megemlékeznünk az itt állomásozó 76. sz. Knébel-ezred 11-ik századának a helyszínén megjelent egyik szakaszának tanúsított dicséretes buzgalmáról, mit az oltás és mentés közben tanúsított. — Bornemissza kalapos mester pedig 3 kisdednek a tüzböl történt kimentéséért elismerést érdemel. — A kár annál tetemesebb, mivel kukoricza, gabona, széna, szalma már behordva volt; sok helyt a gazdák otthon sem voltak mivel a szüret nálunk is már megkezdődött; az ily helyeken a kár még nagyobb. Szerencsére a házak és takarmány nagyobb részt biztosítva vannak.

— Két letört virág. Mélyen megrendíti) csapásról vettünk tudomást a hét folyaméin, oly csapás ez, mélynél nagyobb, szülőt nem érhet. — Wertheim Armin enyingi birtokosnak két kis gyermeke pihent el a halál kebelén rövid nehány nap alatt. A kis Cecikét e hó 7 -én temették el az enyingi sirkertbe, e hó 14-én már melléje helyezték 6 éves kis Feri Öccsét is. A mily megrendítő a csapás, oly mérvben vigasztalja a mélyen sújtott szülőket mindnyájunk közös részvéte. A kiadott családi gyászjelentések a következőkép hangzanak: Wertheim Armin és Neje született Grünfeld Irma, mély fájdalomtól megtört szívvel jelentik úgy a maguk, mint gyermekeik és az Összes rokonság nevében, szeretett jó kis leányuknak Wertheim Cecikének folyó évi október hó 6-án Enyingen életének 8-ik évében bekövetkezett gyászos halálát. A boldogultalak földi maradványai folyó évi október hó 1-én tétettek az enyingi izr. sirkertben Örök nyugalomra. Enying, 1883. október 12-én. A béke angyala Őrizze ártatlan porait! — Wertheim Armin és neje szül. Grünfeld Irma, mély fájdalomtól megtört szívvel jelenik úgy a maguk, mint gyermekeik és az összes rokonság nevében, szeretett jó kis fiuknak Wert heim Ferinek folyó évi október hó

12-én Enyingen, élete 6-ik évében bekövetkezett gyászos halálát. A boldogidtnak földi maradványai folyó évi október hó 14-én délelőtt 8 órakor fognak az enyingi izr. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Enying, 1883. október 12-én. A béke angyala őrizze ártatlan porait!

— Oláhczigányok csatája. A legnagyobb mértékben megbotránkoztató eset adta elő magát tegnap a megyénkbeli Inota községben. Mintegy 140 főből álló vándor oláhczigány csapat jelent meg tegnap délben a faluban s valami fölött összeveszve két ellenkező táborra szakadtak. Csakhamar fegyverek durrogása, sebesültek jajgatása riasztotta fel a falubelieket nyugalmukból. — Minden utcza tömve volt oláhczigánynyal, kik elkeseredett élethalál harczot vívtak egymással. — Vadászfegyver, revolver, tőr, mindennemű fegyver szerepelt a harczban. A községi jegyző s a lakosság lehetőleg szintén föl- fegyverkezve, a békét helyreállítani iparkodtak, mi azonban nem sikerült. Ekkor a jegyző karhatalmat kért az alispántól. Ez értesítette a szolgabiróságot s B a r n a ff y Balázs tiszteletbeli szolgabiró négy pandúrral azonnal kocsira ült. Az alitpán egyúttal Moórra sürgönyzött s egy szakasz dsidást s a moóri csendbiztost rendelte ki a helyszínére. Barnaffy szolgabiró ért elsőnek Inotára, de már ekkor hírmondójuk sem volt áz oláhczigányoknak. — Kocsira rakták sebesültjeiket s tán halottaikat — s áthajtattak az alig 10 percznyi távolságra fekvő várpalotai határba, mely már veszprémmegyei határ leven, a szolgabiró ott már nem üldözhette őket. Kevés vártatva megjelent Moórról egy szakasz lovasság is, s ezek a pandúrokkal együtt egész éjjel őrjáratot tartottak, a czigányok nyomára azonban nem akadtak. Barnaffy szolgabiró ma hazajött Fehérvárra, a katonaság egyelőre ott maradt. Ma holnap ezek miatt a gazember, bitang oláhcigány népség miatt nemcsak a vagyon, de a személy sem lesz biztonságban.

— A király Szegeden. 0 felsége nagy kísérettel vasárnap Szegedre érkezett, ahol igén fényes fogadtatásban részesült. Megszemlélte a gyönyörűen épülő várost s fogadta a számos küldöttséget, melyek Szegeden ez alkalomból megjelentek. Szegeden az ünnepélyességek egymást, érték a király tiszteletére, ki két napig tartózkodott az alföldi metropolisban.

— Tüzet jeleztek f. hó 15-én este 6 óra után. Menczel Adolf kereskedő háza udvaron, a piaczon egy petroleum lámpa leesett s a kiömlő petroleum meggyidladt, azonban csakhamar eloltották az odasietŐk.

— Lopott hidakra bukkant f. hó 14— 15-ike közti éjjel egy vessző szedő Öreg ember a zsidócsárdán túl, 4 zsákba voltak beleszorilva s a sédparti füzesbe rejtve 12 darab lúd küzdött a megfidladással. A rendőrség tudomást vevén a dologról, leste a tettest, hogy majd megjön a prédáért, de bizony nem jött. A ludakból 11 db teljes épségben helyeztetett el a kórházi szürke- neneknel, hol a tulajdonos — ha tulasdonjogát kellőleg beigazolja — azokat átveheti; egy lúd megdöglött. A ludak vidékről lopottak és pedig két vagy három háztól — a rajtuk levő jelekről ez következtethető.

— Iiéczére fájt a foga egy helybeli napszámosnak s Plihal Dezső törvényszéki iroda- tiszt réczéit ezen vágya kielégítésére legalkalmasabbaknak találta, el is vitte őket egy holdvilágos csöndes éjszakán, de másnap Dóczy rendbrbiztos elcsípte őt a már megkoppasztott 5 db reczevel egyetemben. Vége a réczepecsenyének!

— Több humanizmust! A héten bizonyos Farkas Mari nevű helybeli illetőségű hajadon, nénje lakásán megbetegedett, minthogy azonban betegsége ragályos himlőnek konstatál- tatott igy a kórházba szállíttatott, de ott sem maradhatott a szerencsétlen leány, hanem haldokló félben kivitték onnét nehogy a betegeket elragályozza. Nénje nem fogadván magához, szerencsére akadt egy jólelkű nő, ki a szegény elhagyatott leányt lakásába befogadta s ott egy nap alatt kiszenvedett. Mi történt volna vele akkor, ha senki be nem fogadja? — erre feleljen a városi hatóság, és gondoskodjék az ily szerencsétlenek elhelyezéséről, — mert sajnos volna, hogyha a humanizmusról hírhedt XIX. században az utczán halna meg az ilyen szerencsétlen !

— Szép terv. Egy nemeslelkü emberbarát, úgy halljuk, a helyi kórházat, a már készen levő terv szerint kiépítteti s ezen kívül egy szegényházat szándékozik állíttatni. Ennél maradandóbb emléket nem állíthatna senki, ezt nem söpörnék el a századok viharai s a szenvedő emberiség boldoggá lenne téve. Mily szép eszme boldoggá tenni a szegényeket, letörülni a szenvedők könyeit.

— Meghiúsult tolvajlás. Yarsányban e hó 7-én Glacz Ferencz vendéglősnek birka- aklát ismeretlen tettesek feltörték azon czélból, hogy onnét egy kis pörköltnek valót vihessenek. — Az akol mellett alvó kocsis azonban fölébredt a zörejre és segítségért kiáltott. A kiáltozásra összefutott tömeg azonban már csak hűlt helyét találta a gazembereknek, kik az első emberi hangokra — reményeikben csalódva — elinaltak.

— TŰZ. Szentkirályszabadján a múlt csütörtökön három ház lön a lángok martalékává. A tüzesetek oly sajátságosán estek meg, hogy mikor az egyik faluvégen már javában égett az egyik ház, a másik faluvégen akkor gyulladt ki egy más épület. A házak biztosítva nem voltak.

— A „Balatonvidéki kor“ czimen alakítottak a balatonparti megyék fővárosban tartózkodó fiai egy egyesületet, melynek tisztviselőivé a következő ifjak lettek megválasztva. Elnök: Somogyi Ede, alelnök Krób Károly, titkár Yeiszfeld Jenő, főjegyző Sümegi Vilmos, aljegyző Ulman Mihály, pénztárnok Jopics Elemér, ellenőr Weiszfeld Dezső, könyvtárnokok Pollák József és Bock Lajos, háznagy Bóday János.

— A virilis intézménynek soha teljes életünkben sem voltunk barátai, hanem hogy oda nője ki magát, mint a következő eset is mutatja, azt még álmodni sem mertük volna. Egyik megyei virilistánk ugyanis meghívót kapott a közelebb megtartott rendkívüli közgyűlésre. Teendői azonban nem engedték, hogy feljöhessen a székhelyre megmenteni a vármegyét. Azt eszelte tehát ki, hogy írni fog az alispáni hivatalnak, kimentve elmaradását. Irt is néhány sort salamoni bölcsességgel az alispáni meghívó hátlapjára, mely is a minden virilisták lelkének épülésére hangzik a következőképen: „Kapászati elfoglaltatásom daczára távolléti lépéseket nem inditványoztathatván maradvány Én alászolgája N. N. megyei virbilis.“ — No, virbilis uram, mi meg irászati elfoglaltatá- sunk daczára indítványozhatjuk magának a Lipótmezőt!

— Savanyu Józsi és társa. Alig múlik egy-egy hét, hogy egy-két gonosztett, mely e hírhedt betyár nevével van összefüggésben, rettegésbe ne ejtené a vármegyét. Savanyu mint a mesebeli ördög, hol itt, hol ott jelenik meg, hol tetőtől talpig fölfegyverkezve, hol meg úri módra kiczifrázva. Savanyu a „distingváltabb zsiványok“ közé tartozik, mert beszél több nyelvet. Száján sebforrás van, arcza szeplős, himlőhelyes. Kompanis- taját Karainak nevezik, ki ezelőtt kanász mesterember volt, de megunta azt a foglalkozást és felcsapott szegénylegénynek. Sajátságos, hogy e rablók egymást per „uram!“ titulálják.

— Egy másik tűzesetről is értesítenek bennünket Kardosrétről. Ugyanis a napokban

r

Ányos László ottani derék nagybirtokosnak tulajdonához tartozó cseléd- és majorsági épületek a vészes elem áldozataivá lettek. Nagy mennyiségű gabona is égett el. A kár igen tetemes!

— ITj lapelárusitó. Herczeg Lajos helybeli üzletében a következő lapok kaphatók naponként: „Budapesti Hirlap“, „Nemzeti Újság“, „Üstökös“ és a „Veszprémi Független Hírlap.*

— A szüretelés nagyobb részben már végéhez közeledik vidékünkön. Egyes gazdák nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is jól vannak fizetve. Az arány némely helyütt úgy áll, hogy akinek tavai 60 akó bora volt, az idén van 100 akó.

— Halálozás. Nagy Géza, Lepsény községnek sok ideig volt derék jegyzője e hó 11-én Budapesten, a Rókus-kórházban, hova gyógykezelés végett ment, elhunyt. A derék jegyzőről lapunk tárczarovatában emlékezünk meg bővebben. Tetemei a kerepesi temetőben helyeztettek örök nyugalomra.Az örök világosság fényeskedjék neki!

— Köszönetnyilvánítás. Nem lévén képesek, felejthetetlen kedves kis gyermekeink, Czeczi, Feri és Laczi gyászos elhunyta alkalmából t. ismerőseink és jóbarátaink részéről vett sok szives részvétiratra egyenkint és külön felelni: ez utón mondunk, az irántunk tanúsított ezen jó indulatért, — a mely által súlyos és megmérhetetlen nagy fájdalmunkban némi enyhülést leltünk, — szivünk mélyéből fakadó leghálásabb köszönetét. Enying, 1883. évi október 17-ikén. Wertheim Ármin és neje.

— Halálozás. Öz. Fischer Ignáczné, szül. Hahn Sarolta és gyermekei: Eszti, Manó, Félix, Laura, Rezső, úgy a magok, valamint a nagyszámú rokonság nevében, mélyen szomorodott szívvel jelentik felejthetetlen férje, illetve atyjuk, Fischer Ignácznak folyó hó 16-ikán esti 6 órakor rövid, de súlyos szenvedés után életének 65-dik évében történt gyászos elhuny tát. A megboldogult hült tetemei f. hó 18-ikán d. u. 3 órakor fognak örök nyugalomra helyeztetni. Székesfehérvár, 1883. okt. 17-én. — Béke poraira!

— A mezöföldi reform, egyházmegye f. hó 15. és következő napjain tartotta rendes közgyűlését Fehérváron nagytiszteletü Szűcs János esperes és mgos Boné Géza segéd-gondnok elnöklete alatt. A gyűlés igen népes volt; 32 egyház képviselőt láttunk ott. Főbb intézkedései: az egyházak osztályozása, melynek alapján töltetnek be az egyház megyében üresedésben levő egyházak. A domestica vagy egyházi közalap körül történendő határozott, törvényes eljárás. A jelen egyházmegyei gyűlés eljárása és intézkedése mindenesetre korszakot alkotó lesz az egyházmegye életében, amennyiben az uj zsinati törvények szellemében az egyházmegye szervezését, a lelkészi fizetések megállapítását, az egyházak szellemi és anyagi qualificatióját megállapitva, ezeket saját igényeiknek megfelelő lelkészekkel látja el. Mely intézkedés bizonyára hatalmas tényező a közművelődés a vallás erkölcsiség és a haza érdekében.

— Az a jegyzői egyesület. Az a kérdés iutéztetett hozzánk, hogy vájjon a megyei jegyzők egyesülete a megalakulás óta miért nem ád életjelt magáról? Hát biz erre leginkább megfelelhetne az egyesület elnöke s hogy meg fog felelni, mi hisszük is.

— A csángó pénzek és a „Függetlenség“. A magyar sajtó tisztessége ellen egy oly óriási merénylet követtetett el, mely minden jobb érzésű magyar embernek arczába kergeti a vért. A „Függetlenség“ szerkesztősége 2700 frtot gyűjtött a csángók javára, ebből a pénzből azonban, ahelyett, hogy rendelkezési helyére juttatta volna, 2200 frtot saját czóljaira fordított. Ez sikkasztás tényálladékát állapítván meg, a rendőrség a kir. ügyészség felszólítására Verhovay Lajost, Yerhovay Gyulának testvéröccsét, Sátoralja-Ujhelyen elfogta és Bpestre kisérte. Most az illető a Fortunában van elcsukva egy szobába egy betörő tolvajjal. — Ez eset hire a társadalom minden körében mély megrendüléssel fogadtatott. Ennek következtében a helybeli „Iparés kereskedelmi kör“ a „Függetlenséget“ termeiből kiküszöbölte.

— Munkások sorsa. Nagy szerencsétlenség színhelye volt a múlt csütörtökön este 7 órakor a szegzárd-rétszilasi szárnyvasut mentén most összáállitott sárvizi hid. A vas- hid összeállításával foglalkozó műkovácsok közül öt a rácsozat felső részeinek össze- eresztésével foglalkozott, midőn az állásuk alapját képező deszka kettétört és mindaz öt munkás a 10 méter magasságból, a vas- hid alapját képező fahíd tetejére zuhant. A Bécsből való műkovácsok közül egynek feje egészen széthasadván, szörnyet halt, kettő életveszélyes, kettő pedig könnyebb sérülést szenvedett.

— Moórott a szüret f. hó 8-ikán vette kezdetét, s tart még mindég egyes helyeken. A termés a tavalyihoz viszonyítva jobb, bár ha a szőlősgazdák egy része panaszkodik a silányságról, de mindazáltal a túlnyomó rész jobb termésről beszél. A must ára jelenleg 9 frt 50 kr, 10 frt, sőt jobb minőségűért

ígértek már 11 frtot is. Moórott a borvevési és eladási idény leginkább november és de- czember havában van, a midőn ugyanis a külföldi borkereskedők elözönlik a várost.

— A Wurda-czég, városunk legrégibb keresztény ezége — mint a lapunkban közzétett hirdetésből is olvasható — eltávozik városunkból. A ezég lakhelyét Szegedre teszi át, hol derék tulajdonosa és vezetője az ottani Bermüller-féle nagykereskedést veszi át. — Lesujtólag hat mindannyiunkra e hir, mely kereskedelmünket egy kiváló tényezőtől, társas köreinket pedig egy kedves családtól fosztja meg.

— Rablógyilkosság Szent-Gállon. A városunktól két mértföldnyire eső Szent-Gáll község határában iszonyú rablógyilkosság történt szerdán éjjel. A szent-gálli erdőben eddig ismeretlen tettesek meggyilkolták Varga Panyi Mártont, s az őrizetére bizott községi sertésfalka nagy részét elhajtották. A rablógyilkosságot nem kora reggel, csak délben fedezték fel erdőn járó szent-gáliak s a holttest a községbe vitetvén, Siidy Károly ottani jegyző nyomban beküldte Veszprémbe a hivatalos jelentést. Innen Szent-Gállra Kleczár szolgabiró, Hencz járásbirósági bűnügyi vizsgálóbíró mentek ki dr. Sándorffy s Csolnoky törvényszéki orvosokkal. A gyilkosság hire itt annyival inkább kelt feltűnést s izgatottságot, hogy kézen fekvő a gyanú, hogy ez újabb bűntényt ismét csak a rettegett rabló: Savanyú Józsi, kit pandúrjaink megyeszerte (az éjjel pl. Litéren) üldöztek, követte el. — Varga Panyi Márton a meggyilkolt derék szép szálas legény volt. Egy éve jött haza a katonaságtól. Kilencz hónap óta nős, neje érdekes állapotban van. A halált revolver golyó okozta nála, mely mellébe fúródott balfelül a szív fölött. A gyilkosság reggelén asszonyok, kik az erdőben fát szedegettek két úri ruhás egyént láttak koborogni. Eddig még nincs nyomon a közönség.

— A kissé megsavanyodott moslék azért jobb a sertéseknek, mert a savanyodás az erjedésnek a jele. Tulajdonképen minden eledelt egy kissé erjedve kellene adni a sertéseknek, mert különben a gyomorban okvetetlenül beállandó erjedés könnyen felfúvódást, kolikát, emésztetlenséget ét étvágytalanságot okozhat. A kísérletek különben kétségtelenül kimutatták, hogy a moslékot savanyodott állapotban legjobb a sertéseknek adni.

— A repezehéj értékesítése. Azon jószágokon, a melyen a repezének és más talajnövénynek termelésével nagyobb mérvben foglalkoznak megfelelő helyiségekről kellene gondoskodni a repezehéj számára. A repezehéj ugyanis, minthogy sok meg van benne, nem jelentéktelen tápértékkel bir, ez azonban a száraz etetés, vagy moslékkal való feleresztés mellett nem jut teljes érvényre. A repezehéjnak ugyanis a tökéletes emészthetőség czéljából szeszes erjedésen kell átmenni. Ezen erjesztést rendesen csak ritka gazdaságban szokták alkalmazni, pedig mindenütt meg vannak az arra alkalmas helyiségek és készülékek. Ha a vizzel megnedvesitett repezehéjat cze- mentes oldalú verembe rakjuk be, 36—40 óra alatt önkénytesen annyira megerjed és annyira felfő, hogy a benne levő állati és növényi élősdiek, melyek a marhának egészségére ártalmasak lehetnének, teljesen elpusztittatnak, maga a repezehéj pedig tökéletesen emészthetővé válik, úgy, hogy ekkor alig van nála táplálóbb és egészségesebb takarmányt. Ezt elárulja már a belőle áramló aromatikus állat is. Alig van oly takarmány, melyet a marha oly mohón enne és a mely arra kedvezőbben hatna, mint ez. A repezehéjnak elromolni engedése, vagy pedig leszántása gazdasági tekintetből nem helyes, mert ha már nem tudjuk, vagy nem akarjuk feletetni, legalább az istállókban a trágyalé felszivására lehetne felhasználni, s azután úgy kihordatni a szántóföldre, mert ekkor első minőségű trágyát képez.

— „Azienda4- osztrák-franczia élet- és járadék biztosító-társaság. A múlt hó

29-én tartott közgyűlésében a társaság hét havi azaz: 1882. junius 1-től deczember végéig tartó működésében tapasztalt jelentékeny üzleti gyarapodás s egyúttal a tartalékok tetemes gyarapodása konstatáltatott. Eszerint az értékékek 914.227 forintról 2,200.903 forintra növekedtek és az ingatlanok jövedelme 119.485 frtról 140.515 frtra emelkedett. Ezek ellenében a szenvedő vagyon a kifizetett túlélési csoportbiztositások következtében 550,000 forinttal csökkent s az ingatlanok értékéből 355.223 frt leíratott. A társaság összes biztosítéki alapja 10,187.404 frtra rúg, melyből 2,400.000 frt a részvénytőkét képezi; 178,800 frt az agio-tartalékra esik; 7,433.521 frt a díjtartalékot és 170.083 frt a különtarta- lékot képezi. — Az üzleti eredményekre nézve kiemelendő, hogy az 1882. deczember végével 36255 biztosítás állott fenn, melyek 28,098.605 frt tokét és 59.488 frt járadékot képviseltek és a már említett tartalékokban a biztosítási összegek közel egy harmadáig fedezésüket találák, mely körülmény oly kedvező, hogy csak kevés intézet képes hasonlót felmutatni. — Az évi eredmény 177.808 frtra rúg, mely Összegből 75.083 frt a különtartalékba, 17,280 frt az alapszabályszerü tartalékba helyeztetett s 31,013 frt uj számlára vitetett át. — A közgyűlés ezen jelentést megelégedéssel vette tudomásul és elelfogadta az igazgatóság összes indítványait a felmentvény megadása mellett; végül az igazgató-tanácsba beválasztó, : gróf de Bt. Guithem, Scanavi J. N. lovag, Ernst Ad. az angol-osztrák bank vezénylője, Godeffroy Gusztáv, az északnémetországi bank elnöke, hamburgi senator, urakat.- 1 ».r.Lsk