Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-10-13 / 41. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 41-dik szám. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .................................................6 írt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Negyedévre............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzeli a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. EEirdetéseüs: és ^Tyilttereik: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg, A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. A nemzeti kegyelet nevében. Felhívás Veszprémmegye t. polgárságához! Veszprém, október 6. Korunkban mind nagyobb tért hódit a realizmus. Az önzetlenség, az igaz, szép és nemesért való utógondolat nélküli lelkesedés kiveszőben van a szívekből. A nép lelkülete meg van mérgezve. Pénzért gyakorolja legszentebb s egyedüli alkotmányos jogát, pénzért szavaz, pénzért lelkesül, s potyaborért adja oda lelkiismeretét annak, a ki itatja. így nem lehet hazafias nemzedéket nevelni. így nem lehet komor aggodalom nélkül a Hon jövőjébe tekinteni. Avagy mit várjunk a gyermekektől, kik apáiktól megtanulják, hogyan kell sáfárkodni a hazafisággal, hogyan lehet áruba bocsátani, mint hitvány piaczi portékát: elvet, meggyőződést, alkotmányos jogokat?... Szomorú kor ez a mostani. Ezelőtt harminczöt évvel apa a fiút, fiú a testvért vonta magával a letiprott nép- szabadság védelmének szent harczába; ott küzdöttek egymás mellett ihlett szivvel, vérző mellel a tépett, szétlőtt, nemzeti szín lobogók alatt .... Ah, harminczöt évvel később apa a fiút, fiú a testvért bolondnak mondja, hogy még önzetlenül lelkesül a hon jövőjéért, hogy ingyen szavaz a választások idején. A kik akkor kínos vértanú halált szenvedtek Arad véres Golgotháján, a nemzet legjobbjai dicső emlékét szétfútta az idők s a közöny hideg szele. Ki sem törődik velük. Igaz. Azoknak már nem fáj semmi. Az önzés s a hálátlanság ikertestvérek. Aki önzés nélkül tesz, érez — az nem vár hálát. Aki önző, az más iránt szívtelen s igy hálátlan. Ilyen a mai kor. Ma alkotmányos életet él a magyar nemzet. S vajmi kevesen vannak, a kik a hála kegyeletével emlékeznének azokra, kik életüket adták 35 év előtt ez alkotmányért. Mert 1848 szülte 1867-et. . . . A kegyelet, a hála erénye a szív leg- nemesb érzete. S a legmagasztosabb, legerősb is egyszersmind, mert gyakorlásának példája vonz és lelkesít. Volt olyan kor Magyarországon, hogy a hazafiasságot csak a kegyelet által fejezheté ki, ápolhatá a nemzet. És a Yesta-tüz lángja nem aludt el. Világított az elnyomatás borújában s lángra lobbant egyszerre az alkotmány derűjén. Ma, midőn évről-évre, napról-napra mindinkább tornyosulnak a hon fölé a megpróbáltatás vészes, válságos felhői — ma még inkább szükség ápolni ezt a Vesta- tüzet. A dicső ősök, a nemzet vértanúi emléke, példája lelkesítse a nemzetet a válság nagy napjaira . . . 1849. október 6-ikát három év óta ünnepli immár gyászos kegyelettel Veszprém hazafias, hálás polgársága, a helyi Szt.-Ferencz- rendiek templomában. A derék szerzet önzetlen hazafisággal díjtalanul rendezi ugyan ez ünnepélyt évről- évre, de kész kiadásukat mindenesetre illő fedeznünk. E költségeket évről-évre adakozás utján gyűjtötte össze polgárságunk. Balogh Károly ur Eddigi gyűjtésünk Ke ismétlődjék tovább évről-évre ez a gyűjtögetés. Tegyünk össze egy 250 forintos alapítványt e derék szerzetnél, hogy e czimen október 6-ikát évente nemzeti gyászünnepélylyel üljék meg s temetőnkben porladó nemzeti büszkeségünk, a dicső ült Csermák sírját évenkint a halottak estéjén feldíszítsék. így a nemzeti kegyelet oltárát biztosítjuk a jövő nemzedéknek, mely az emlékezet áhítatával, a hazafiasság hálájával járuland annak zsámolyához. Felkérjük a kegyelet nevében hazafias polgártársainkat vallás különbség nélkül, hogy ez alap összegyűjtéséhez szives adományaikkal hozzájárulni szíveskedjenek. A hozzánk beérkező adományokat hét- ről-hétre a helyi takarékpénztárba szolgáltatjuk be e czimen, s minden hirlapszá- munkban folytatólag nyíltan nyugtázni fogjuk. Az adományok sorát Balogh Károly derék polgártársunk kezdette meg egy nevezetesebb összeggel. Szerkesztőségünk felajánlt 5 irtot. 25 frtot. . . 30 frt. Önmagunkat tiszteljük meg, ha elhunyt nagyjaink emlékét hálás kegyelet emlékezetében tartjuk. Kossuth Lajos legutóbbi levelében igy szól a nemzethez: „Inteni szeretném nemzetemet, ne szokj a meg hálátlannak lenni azok iránt, kik őt hi- ven szolgálták, mert hálátlan nemzetért nem sok ember érez ösztönt magát feláldozni a vészek idején.“ Yeszprómvármegye 1884-ik évi közigazgatási-, árva- és gyámhatósági költség vetési előirányzatának tervezete. I. Közigazgatási tisztviselők rendes fizetése 4G520 frt. Közigazgatási tisztviselők úti átalánya 3250 frt. Közigazgatási tisztviselők lakbére 8100 frt. III. Szolgaszemélyzet fizetése 4300 frt. Szolgaszemélyzet lakbére 800 frt. IV. Tiszti hajdúk ruházata 455 frt 96,M kr. — Hivatalsszolgák ruházata 845 frt 58-56 kr. Kapus ruházata 181 frt. V. Hivatalos helyiségek bérlete enyingi, zirczi és devecseri járásokban börtönhelyiségek bérletére per 100 frt; 300 frt. A törvényhatósági 5 börtönhelyiségben lévő bútorok fenntartására 100 frt. — Összesen 400 frt. VI. Irodai szerek, tűzifa és világításra 1241 frt 26a kr. 156 öl tűzi fából 126 öl pr. 12 frt 95 kr.— 30 öl pedig a külhivatalok és börtönök részére helyi árak szerint pr. 17 frt; 2141 frt 70 kr. Könyvkötő munkák és nyomtatványokra 1500 frt. A központi helyiségeknél fűtők, favágók és a megyei kőnyomda kezeléséhez felfogadandó szolgák fizetése 500 frt. — Hivatalos helyiségekben bútorok fentartására 100 frt. 5 járási szolgabirónak iroda átalánya évi 100 frt; 500 frt. Összesen 5982 frt 96*56 kr. VII. üti költségek és napi dijak. Úti átalánynyal nem biró tisztviselők hivatalos kiküldetése alkalmával 500 frt. VIII. Építkezések és bizottságokra. Az összes m. házaknak fenntartására és javítására, kémények és csatornák tisztogatására, üveges munkákra, megyei épületek tűzkár elleni biztosítására 825 frt 28 kr. IX. Közigazgatásnál egyéb rendszeresített kiadások. Adó 3 frt 34 kr. Megyei szolgák gyógyítására 50 kr. Késmárky-féle beltelek megvásárlása után fizetendő kamat 360 frt. Összesen 413 frt 34 kr. X. Évenkint előforduló, de pontosan meg nem határozható kiadások 1000 frt. TARCZA. tt Őszi hangok. i Csak hullanak, csak hullanak A sárguló falevelek ; Bágyadt a nap Sugári fényt nem hintenek ! Kihalt a táj, sárgul <y lomb, Elszállott a dalos madár; Holló sereg Dalolja csak: Be kár, be kár! . A lombhullás, a hervadás A telkemmel olyan rokon, így pusztulok Én is lassan, azt gondolom! II. tt Őszi felleg száll a légben Szellő szárnyon el keletre, . . . Elkísérem A szememmel messze-messze ! . . . Arany szinü nap sugára Megtörik a felhöszélen, Olyan bágyadt! És én mégis úgy elnézem! Egy elnézem, . . . úgy elmereng Ez a fájó szivem rajta; Az is beteg Szegény olyan magam fajta! III. levélhullás után virág hervadása; Az én bánatomnak soha sem volt mása! Olyan, mint a tenger, melyet végtöl-végig A haragos felleg éjjel besötétit / . . . Levélhullás után virág hervadása, Valaki azt a sirt, azt is csak megássa! Hadd alugyék csöndben az az árva benne, Hejh! akiért nem lesz senkinek se könnye! . . . Magyar Gyula. Budapesti levél. 0kt. 12. (Őszi évad. — Zálog-czédulák. — Túri Borosa. — A Sándor- utczai színház. — A budavári rémdráma. — Szüret.) Ha elmegyünk a váczi-utczába és a corsóra, melyek egy hó előtt még majdnem kihaltak voltak, ma a szebbnél szebb pillangókat és csicsergő kis madárkákat — persze tunique-ban és divatos vadászkalapban — látjuk a gáz- és villám-lámpák fényében repkedni. A váczi-utczának most virul fel „tavasz“-a, most kezdődik „évad“-ja. De nemcsak a madárkákat, de itt találhatod a „vadászok“-at is, monoklival, cylinderben és őszi kabátban — no mert a télikabát benn van még ott a tárczában, kis nyolczad- rét papirka alakjában, a melynek profán emberek azt a nevet adták, hogy — zálogczédula. Oh, boldog kisvárosi halandó, te nem vagy képes ennek a szónak rettenetes értelmét felfogni és én nem veszem a lelkemre, hogy megismertesselek azzal, csak azt ajánlom, hogy minden este lefekvés előtt háromszor ismételd magadban: zálog- czéduláktól — libera nos domine! Pedig a fővárosi igen sokszor kénytelen vele élni. Például esetleg abban az állapotban vagy, amely tárczádban ugyanazt a tüneményt producálja, amit a holdfogyatkozás végső stádiumában az égen, s a bájos Jolánka, — vagy Gizella igy szól hozzád: „Ma elmegyünk apával a színházba s azután Szikszayhoz. Ugy-e ön is ott fog lenni ? . . .“ Apropos: Színház! A múlt héten uj névvel találkoztunk a népszínház szinlapjain. Ez Gerő Károly, a „Túri Borcsa“ szerzője. „Túri Borcsa“ már egyszer előadatott a budai színkörben, de azóta szerzője annyit javított s simított rajta, hogy az átdolgozott művet mondhatjuk uj darabnak, mely meg is állja helyét a színpadon. Vannak számos hibái, különösen szerkezeti hibái, de e hibák leginkább a szinpad titkainak kevéssé ismeréséből erednek, ami szerzőnél idővel elenyészik. Sokszor emlékeztet bennünket a „Falu rosszára“ s ezt a legtöbb kritikus fel is említette. De daczára — mondom — szerkezeti hibáinak, oly sok jó oldala is van a darabnak, melyek fentartják azt a színpadon és szép reményekre jogosít fel szerzője iránt. A budapesti színházak között nem utolsó helyet foglalja el a Sándor-utczai szinház, a melyet „országház“ -nak is szoktak nevezni. Már maga a műsorozat nagy közönséget vonz oda: a „Horvát atyafiak“ tragoediája; a „Zsidó-üldözés“, a „Csángók vándorlása“ olyan dolgok, melyek megérdemlik, hogy a közönség, daczára az ajtóra majd mindennap kifüggesztett táblának: „A mai ülésre a jegyek elfogytak“, egymás hátán szorongjanak a bejárat előtt és egyéb élvezet hiányában bámulják a megérkező „nagy“-okát. Benn a házban mosdatják ezalatt a „csavarás nagymesterét“ — mint Csanády bácsi mondja, — Tisza Kálmánt. Ő elbújik pápaszeme mögé és csak mosolyog Szilágyi, Apponyi meg Németh Bérezi dörgő epithetonjaira, melyek épen nem hízelgők a magyar miniszterelnökre nézve. Néha végig fut tekintete hivein és megpihen Móricz Palya gömbölyű ábrázatán, — s gondolja magában: mig Palya szó- gám, meg a többiek velem vannak, mit nekem Szilágyi, meg Németh! . . . Múlt héten játszódott le a budavári rémdráma utolsó felvonása is. Ha az ember figyelemmel kisérte a tárgyalás folyamát és látta napról-napra jobban megtörni a főszereplők alakjait, és a kétségbeesett arezot, melylyel az ítélet kihirdetését fogadták, kell hogy a borzalom mellett a szánalom érzete is felébredjen szivében. íme, hát ez az a hires Gyémántos Pali, aki ujjain „. . . gyémánt gyűrűt hordott, Grófok, bárók udvarában forgott...* Most tévetegen hordozza körül szemeit, melyek még csak a tárgyalás elején is villogtak. Hát az a másik, aki mikor azt a sikolyt hallja, mely az elnök e szavánál: „halál“, a terem egyik szögletéből, saját szülőjének — édes anyjának ajkairól hangzik el, oh, akkor az a délezeg huszár minő roskatag, nyomorult alakká válik! Igen „halál“ az ítélet, halál azért, amiért azt a ragyogó fényes alakot letaszították nyomorult rablási vágyból a megsemmisülésbe. — Elitélték mind a hármat, pedig reménykedtek, hogy megmenekülnek, az egyik azt hitte tagadása által, a másik bevallása által; a nóta is említette róluk: „Spanga, Berecz, Pitély — Mind a három azt véli — Hogy őt el nem Ítéli . . .“ már t. i. a törvényszék, pedig bizony elitélte, még pedig úgy, hogy „haláluk lesz kötéli!“ De szóljunk már valamit a szüretről is. Valahányszor átnézek a budai hegyekre, mindig eszembe jutnak a szép almádi szüreti napok. Régen volt már az, most már azok is elvesztették a régi, jó, zamatos magyar jelleget. Pedig lám, vannak akik azt állítják, — igy a többek közt a „Budapesti Hírlap“ egyik szellemes tárczairója is — hogy a sok csapás a szőlőkön, a phyloxera, a rósz termes, mind-mind annak a következménye, hogy kivesztek gazdáinkból a régi jó erkölcsök, a szüretet mindig egy — úgyszólván hálatinnepélylyel — egybekötni. „Állítsátok vissza újra azokat a kedélyes kedves ünnepélyeket“ — mondja a tárczairó — „kövessétek apáink példáját s állítsátok vissza a szüretnek hajdani értelmét és a szerencse ismét mosolyogni kezd a szőlőgazdákra. . . .“ Ajánlom ezt a jó tanácsot az almádi szőlőgazdák szives figyelmébe. Itt is vannak szüreti ünnepélyek, különösen Kőbányán; persze egészen más az, mint a Balaton mellett, itt mindjárt megérzik a főváros közelléte. Erre az ünnepélyre feldíszítik a nagyvendéglőt, a hova belépti dij mellett mehetsz be. A kerti helyiségben egyik fától a másikig egy öl magasságban zsinegeket húznak s arra szőlőfürtök, gyümölcsök akasztatnak. Nehány suhancz felöltözik szőlőpásztornak, s árgus szemekkel figyelik a vendégeket. Az a feladat, hogy mindenki úgy lopjon a szőlőfürtökből, hogy észre ne vegyék. Ha észreveszik, a pásztorok megfogják az illetőt, s az egy e czélra készített emelvényen komikus talár-öltözetben trónoló „polgármester“ elé viszik. Ha nő az illető fogoly, egy férfit viszen magával és megfordítva. Itt aztán a tisztviselők által polgári házasság utján a pár összeköttetik s csekély négy piezula dispensatiói dij le- szurása mellett egy okmány állittatik ki számukra, melyben Gambrinus áldása kéretik fejökre. Este 10 órakor van az igy eljegyzett párok összeadása. Katonazene harsogása mellett vonulnak hosszú sorban a párok a kápolnához, hol az előbbi polgármester most már papi ornátusban ékes (német) szónoklatot tart a házasság és a tormás virsli hasznos voltáról, s azután egyenkint összeköti őket, ami ismét kegyajándékok lerakása mellett történik meg. Nem a legérdektelenebb mozzanat az, midőn a vőlegény és menyasszony egy — hentesi műnyelven: vastag v i r s 1 i-nek nevezett — productumra teszik kezüket és úgy mondják el a pap után az esküt. Mondanom sem kell, hogy — fájdalom — az igy végbe ment esküvő nem ad jogokat igénybe venni a férji szabadalmakat. . . . Vén bakkancsos. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratolr vissza nem ac3.atn.a3r. , Ezzel fordulunk im polgártársaink áldo- ' zatkész, hazafias kegyeletéhez!
