Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-09-29 / 39. szám

■' •- . V- r• - i 'T"f J ’■ r. ;■? ■- ■ > • • • .,/? -í ■ >y

meretlenséggel szemben amúgy is csak ivott malaszt lesz.

A hitelnek solid eljárással való felhasználása s alkalmazása még soha nem idézett elő válságokat; ellenben a bűnös kapzsiság, a csalásra számitott törik-szakad spekuláezió szülte a „Krach “-ot, mely egész Európa üzletvilágát évtizedekre vetette vissza, s száz meg száz szerencsétlen becsületes embert kergetett a pisztoly csöve elé. Es kik voltak a „Krach“ emberei, kik szoktak manapság is hamisan bukni rakás számra? . . . Hát ezekkel az emberekkel szemben béna mind a törvény, mind a keresztény társadalom. Ezekkel csak a becsületes hitközségek bánhatnak el. Ha képesek arra, hogy sor sósaikat kölcsönösen üzletre, megélhetésre segítik: képesek lehetnek arra is, hogy üzleti eljárásukat ellenőrizzék, s solidaritásra kényszerítsék!

Nagy baj az is, hogy a mi izraelita polgáraink gyermekeiket mind csak az üzleti tér felé ösztönzik. Nagy tér a spekulativ pálya, igaz, de az ország határaihoz mérten az is megszükül, ha az e pályára lépő százezrek számával nem tarthat, a mint hogy nem is tart lépést az ország ipari, mező- gazdasági, s egyáltalán produktiv fejlődése. Hát látjuk, hogy megtömődik a tőváros ezer meg ezer kereskedéssel; a konkurrentia a tisztes versenyről a szédelgésbe, s a szédelgésből a hamis bukásba rohan. Naponkint megbukik tiz üzlet, nő helyette gomba módjára tizenöt ... a szoliditás megrontására, a tisztes megélhetés lehetetlenitésére.

És igy van ez a vidéken is. Hiszen látjuk, hogy olyan falvak is vannak közelünkben, hol a lakosság száma alig 1000—1500 s 20—30 izraelita család kisérti meg ott az üzérkedés minden neme által a megélhetést. Hát megsinli ez őrületes hajszot a nép is, a versengő zsidóság is.

lm itt az ipar. Kiaknázatlan terep ez még a mi hazánkban. A külföld kincseket szed belőle, ami iparososztályunk alig élhet meg. Itt, ezen a téren szükség van még milliónyi munkás kézre, számitó, spekulativ agyakra, erre a térre vette magát a kezdő ifjúság. — Itt is gyorsan lehet boldogulni,

lehet milliókat szerezni

............. csakhogy

persze itt dolgozni is kell!

Vannak izraelitáink között számos derék iparosaink, de elenyésző csekély szám az

— Én titkos rendőr vagyok. Előre!

— Hová? — kérdezem bátortalanul.

— A börtönbe!

Ismét belepottantam !

Otödnapon azért fogtak el, hogy megálltam az utczán s azt mondták, hogy a kormányzó életére törekszem. — Hatodnapon meg azért, mert a kere- pesi utón végig siettem. Azt mondák, hogy tiszta lelkiismeretű ember nem szokott igy sétálni. — Hetednapon meg azért jutottam ingyen kosztra, hogy egész nap nem mertem már kimenni az ntczára. Azt mondták: Idegen s mégis szobájába zárkózik, ez gyanús! nagyon gyanús ! Csukjuk be!

A nyolczadik napon azt gondoltam: Ha kimegyek nappal, gyanús, ha nem megyek ki, az is gyanús, azért sétálok napnyugta után.

Megint elfogtak, becsuktak azért, mert nem vittem égő lámpát magammal!

Az éjjelt megint börtönben töltvén, kilenczed- napra azonban már azt hivém, hogy nem lesz ok, amiért belém lehessen kötni, azért napnyugta után kezemben égő lámpával mentem ki.

De megint elfogtak.

— Ez szörnyűség! kiáltottam fel.

— Valóban szörnyűség! — ordít a kozák. — Ma van a 48-iki magyar forradalom emléknapja s ön lámpával megy ki, hogy illumináljon. Kozákok, börtönbe vele!

Tovább nem bírtam kiállani ezt az alkotmányosságot, elhatároztam, hogy hazautazom a Balaton mellé, de előbb elmentem a templomba, hogy hálaimát mondjak szerencsés megszabadulásomért.

Egyszerre azonban rohan be a kozákság a templomba és kezdi kancsukázni az áhitatoskodókat. Azután velük együtt engemet is szíjra fűzött s vitt a börtönbe, mert ma nem lett volna szabad templomba menni, mivel az aradi vértanuk emlékünnepe volt.

A tizenegyedik napot már be sem vártam, hogy akkor meg azért csukjanak be, mert nem megyek templomba, hanem „udri!“ jöttem haza az én Balatonparti falumba honpolgárnak!

Fölébredtem. ...

Az vert fel rémes álmaimból, hogy egy czipész inas dalolta ablakom alatt a legújabb nemzetközi nótát: „zikczene, zakczenel* Hulló csillag.

mégis ahhoz a nagy osztályhoz képest, mely nem akar dolgozni, mely csak spekulálni akar.

Hát ennek a munkaiszonynak is véget kell vala vetni.

Aminthogy ma már nem lesz minden gymnazistából jogász, mint ezelőtt — ép úgy kell annak lenni, hogy ne minden zsidó spekuláljon.

Ezt meg kell szívlelni ami izraelita polgárszüléinknek.

Mert a túlságos spekulátió is megárt.

Az antiszemitizmusnak ez volt az édes anyja! Kompolthy Tivadar.

Miniszteri rendelet a mérték egység ügyébe n.

Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 33,831. sz. Valamennyi törvényhatóságának. A méter-mértékek rövidített jelzései a nemzetközi méter-bizottság által megállapittatváu, e megállapodás szerint, a gyakorlatban használt mértékek ezentúl rövidítés esetén a következőleg írandók: 1. Hosszmértékek: kilometer helyett km., méter helyett m., deciméter helyett dm. centiméter helyett cm., milliméter helyett mm. — 2. Térmérték: négyszög kilométer km3, négyszög méter m-, négyszög deci méter dm3, négyszög centiméter cm3, négyszög milliméter mm2, hektár ha, ár a. — 3. Köbméter e k: köb-kilométer km3, köb-méter ms, köb- decimóter dm5, köb-centiméter cm3, köb-milliméter mm3, hektoliter hl., liter 1., deciliter dl., centiliter cl.

— 4. Sulymértékek: tonna t., métermázsa q., kilogram kg., dekagram dkg., garam g., decigram dg., centigram cg., milligram mg. — Ezen jelek úgy írásban, mint nyomtatásban közvetlen a mérték mennyiségét kifejező szám, vagy ha az tizedes törtet is foglalna magában, a tizedes tört utolsó számjegye után ugyanazon sorban, megszakítás vagy pontok közbeigtatása nélkül latin kis betűkkel írandók, illetőleg nyomtatandók. A hitelesítés alá tartozó azon mértékeken és sulyokon, melyek az 1874. évi 9334. szám alatt kelt miniszteri rendelet értelmében rövidített nevekkel is megjelölhetők, ezentúl szintén a jelen rendeletben felsorolt megfelelő jelvények alkalmazandók. A folyó 1883. évi deczember hó 31-kén túl az ezen jelzésektől eltérő módon jelölt mértékek és sulyok hitelesítés alá nem bocsáttatnak; a már hitelesítettek vagy használatban levők azonban továbbra is érvényesek maradnak. — Kelt Budapesten, 1883. évi augusztus hó 1-jén. A miniszter helyett: Matlekovits s. k.

Törvényszéki csarnok.

(Bűnügyi tárgyalások a Veszpr. kir. törvényszék előtt.) * 21

1883. október 2-án: 2309/883. sz. a. Lopással vádolt Báli Simon Péter s társai — végtárgyalás.

21 ember.

1883. október 3-án: 1019/883. sz. a. Idegen ingóságok rongálása miatt vádolt Varga József — végtárgyalás. 4. — 1749/883. sz. a. Könnyű testi sértéssel vádolt Kila József — végtárgyalás. 4. — 911/883. sz. a. Lopással vádolt Mezei Sándor s társ. végtárgyalás. 3. — 2362/883. sz. a. Lopással vádolt Varga János elleni ügy — végtárgyalás. 4.

1883. október 4-én: 702/883. sz. a. Súlyos testi sértéssel vádolt Kis Pál Ferencz — végtárgyalás. 4.

— 699/883. sz. a. Lopás vétségével vádolt Tóth Lajos elleni ügy — végtárgyalás. 3. — 1424/883. sz. a. Lopással vádolt Katona János — végtárgyalás. 5.

— 2461/883. szám alatt. Becsületsértés miatt vádolt Lendvai Pál elleni ügy — végtárgyalás 4.

Pápa, 1883. szept. 27.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Színészeink szombaton egy kedves operettel a „Koldus diák“-kai leptek meg benünket. Az operette meséjét minthogy a közönség a fővárosi lapokból is eléggé ismeri, nem Írjuk le. Az előadás a legsikerültebbnek mondható. Az est hősei Bácsné (Rima- novszky), K. Honti Mari (Bronisleva), Prielle Cornélia (Laura), Kis Pis (Ollendorf), Nyiregyházy (Jan Ja- niczky) voltak. De azért a többi szereplőkről is dicsérettel kell megemlékeznünk. — Temesváryné igen jó volt Novaleska grófnő szerepében, valamint Ha- vassy is igen jól alakitá a zenegrófot. Szenessy Erzsi csinos hadapród volt.

Vasárnap Bérezik Árpádnak az „Igmándi kis- pap“ czimü népszínművét láttuk igen sikerült előadásban. Kisné Honti Mari „Erzsi“ szerepében tapsra, kihivásra kényszerítő a közönséget; meg is érdemli a tapsokat kedves megjelenése, csinos hangja, ügyes -játéka. — Sajó Bandi (Ferencz), Kendi (Nagy János), Benedekné (Biri) és Havassy (Király Pista) kitünően betölték helyüket. — Bokodiné (Lazsák Zsuzsanna) mint mindig, ma is jól tölté be helyét. — Hétfőn ismét a „Koldus diák“, — kedden pedig a „Két Rantzau“ Erkman Chatriánnak hires színműve ada- dott elő, melyben Bács (Rautzan Jean),Bokodi (Flo- rencze), Benedek (Georges) tüntették ki magukat. — Maár Julia is jó volt Louise szerepében, hanem kár volt neki olyan fényes toilettet csinálni, mert Louiset egyszerű zárdái ruhában kell játszani. — De ő talán tündökölni akart.

Szerdán Bácsné Liptai Laura jutalomjátékául ismét a „Koldus diák“ került színre, zsúfolt ház előtt. A jutalmazandót többször kihívták, sőt nyilt jeleneteiben is gyakran megtapsolták.

Ma adatik „Mukányi“, holnapután pedig „Titilla hadnagy“ czimü operette, de ezekről csak jövőre.

Hétfőn Kisné Honti Mari jutalomjátékául adatik a „Nagyapó“, melyre már előre is felhivjuk a közönség figyelmét. G á i u s.

Bortermelésünk és bor-kivitelünk.

Tudja az egész világ, hogy Magyarország egyéb termékei között különösen jelentékeny szerepet játszik az országnak bortelmelése.

Nemcsak hazánkban, hanem egész Európában el van terjedve a magyar bor s borainknak hire ismert mindenütt.

De túl a tengeren is tudják a magyar bor előnyeit, ismerik annak tüzét, élvezik annak zamatját. Brazíliába már rég idő óta szállítanak magyar borokat s a legközelebbi napokban Chicagóban állítottak fel nagy borkereskedést, melyben a m gyar- országi jelesebb borok (tokai, budai, egri, szekszárdi, magyarádi, érmelléki) nagyban és kicsinyben áruitatnak s a benszülöttek élvezettel fogyasztják a távol Duna és Tisza partjai mellett termett szőlő nedvét.

Bebizonyított tény, hogy Europa összes borai közül egyedül a magyar borok azok, melyek nem csak a hosszú tengeri utat, hanem a közben eső forró éghajlatot is kiálják, a nélkül, hogy akár erejökből vesztenének valamit, akár megtörnének, akár pedig — leggyakrabban előfordul a forró égöv alá szállított európai boroknál — felforrnának.

S e körülmények oka egyrészt a föld minőségétől függ, melyben a magyar borok teremnek; de másrészt és különösen, függ az a borkezeléstől.

A bor kezelésnél, — tudva levőleg — két főtényező van, egyik a szüretelés s ezzel járó borszü- rés, — második a borlehuzás, illetve a pinczekezelés.

Hogy a szüretelésnél első és fő feltétel a jó bortermelésre az edények tisztasága, ezt alig kell mondanunk, minden bortermelő gazda tudja; de van más körülmény, mire gazdáink kevesebb gondot fordítanak s ez, a prés. A borprésnél kerülnünk kell minden érczet; a prés, mely ércz-abroncsokkal van átvonva, vagy ércz-nehezékekkel van ellátva, igen sok kárt okoz a bornál, mert a bor, bár lassan, de mégis feloszlat némi érczanyagot s az a bor megrontását idézi elő. Figyelnünk kell továbbá, hogy a taposás és préselés alkalmával lehetőleg a szüretkor, vagy előtte megázott, az ázás által felpattogzott s ennek folytán penészedésnek vagy rothadásnak indult szőlőszemek és gerezdék eltávolitassanak azon préstől és taposó kádtól, melyben hosszabb időre eltartani, — vagy kivitelre szándékolt borok szüretnek.

S az elővigyázat még inkább szükséges a bor kezelésnél, az úgy nevezett pinczészetnél. Különös gondot kell pedig fordítanunk a pinezék alkatára.

A borkezelésnél első és főfeltétel, hogy borainkat kellő időben huzzuk le. E részben a borászati szabályok, azt mondják, hogy február hóban kell a bort először a seprűről lehúzni. Mi szerintünk a bor akkor húzandó le, midőn az az első forráson már tökéletesen átesett, legyen az február hónap vége, vagy márczius első fele; négy hónap mindesetre kell, hogy a bor első forrásán átessék. Ezután fődolog ismét a tiszta edény; a felforrt s most már szinbor tiszta edénybe vonandó le, hol aztán időről időre a feltöltés eszközlendő. Itt azonban, jól jegyezzük meg: soha vízzel ne töltsük fel, még, ha csak egy liter hiányzanék is a hordóból, hanem borral, mert a viz borrá nem fog válni soha.

A pincze szerkezete ép oly nagy szerepet játszik a borkezelésnél, mint a bor lehúzása. A jó pincze az a bornak, ami a jól fütött kemencze a búza-kenyérnek; ha a kemenezét tulfütjük be, összeég a kenyér, ha kevéssé van fütve, sületlen tésztát kapunk; igy vagyunk a pinczével. Ha a pincze túlzott meleg, a borforrás idő előtt áll be s a kifejlődött szénsav megöli a bor zamatát, ha a pincze túlhideg, a borforrás megakadályoztatik s ereje a forrás alatt elpárolog s lehetetlen oly bort termelnünk, mely hosszasabb ideig eláll, vagy nagyobb, főleg tengeri útra szállítható lenne. A pincze hévmérséklete tehát olyan legyen, mely a külső mérsék- nél télen melegebb, nyáron sokkal hidegebb. S minthogy a hordók, bármily szárazok is azok, a külső nedvességet faminőségüknél fogva, magukba szívják, egyik főkelléke a pinezének, hogy az teljesen száraz legyen s nedvesség sem áléiról, sem oldalt a falakból ne hathasson a pinezékbe. Ez okból, leghelyesebbek azon pinezék, melyek sziklába vannak vésve, vagy a melyek emelkedetebb helyeken állanak s téglafalakkal bírnak. A talapzat lévén leginkább nedves, szükséges, hogy a talapzatot erős s nedvességet magába legkevésbé szívó bükk, vagy tölgyfa ásza- gokkal lássuk el. Ezeken kívül a pincze gyakori szellőztetéze szükséges.

Az ily elvek s szabályok szerint termelt s pin- ezézett borok, tiszta, zamatos, erős s tartós borokká lesznek s nem csak kiállják az időt, hanem a különböző éghajlatok változatosságát is.

Nemzetgazdászati szempontból pedig nekünk iparkodnunk kell, hogy boraink, melyek már eddig is, nemcsak Európa, de az egész világ piaczán tért foglaltak, sőt a többi európai borok között előnyt vívtak ki, ez előnyt megőrizzék, megtartsák, sőt hogy azon térről is, melyet a külföldi borok eddig a világ piaczon elfoglaltak, magyar boraink leszorítsák, s ezeknek versenyképességét a világ elismerje s a verseny a magyar borok előnyére dőljön el.

Mert ha ez meglesz, akkor hazánk egyik jelentékeny termelési ága a kivitel által oly jövedelmet fog a hazának adni, mely nemzetgazdászati szempontból jelentékeny számítás alá jöhet.

Azt pedig elérhetjük, ha az elmondott jó tanácsainkat bortermelő gazdáink tekintetbe veszik és

követni fogják s ez által egy részről magukuak jövedelmet szereznek, másrészről a magyar boroknak hirt, nevet teremtenek s a nemzeti jólléthez nagymérvben fognak hozzá járulni, mi a nemzetgazdászat egyik legfőbb feladata.

Palotay Ákos.

Újdonságok.

— Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére.

— Személyi liirek. Szőgyényi- M a rich László a főrendiház elnöke a héten városunkban volt. Br. Ü c h t r i c z Zsigmond pedig a múlt szerdán utazott el városunkból Devecserbe. Br. Fiáth Ferencz főispán Budapestre utazott.

— Megjöttek a lionvédhuszárok. A

múlt szerdán láthattuk ismét a távoliét után a mi derék honvédhuszárjainkat. Fényes főhadnagy ur vezénylete alatt jöttek be városunkba, hol mindenki örömmel üdvözlé őket, arezukat egy kissé megbarnitá a nap heve, hanem hát úgy áll az jól a magyar katonának. Isten hozta őket!

— Követésre méltó. Androvits Imre városunk derék polgára, alig hogy értesült arról, miszerint az „Ipariskola“ megnyílik; azonnal felkereste az ipariskola pénztárnokát és sajátjából 3 irtot adott át a szegényebb tanulók részére tankönyvekre. — A szép tett dicséri önmagát.

— Ismét egy veszedelmes toloncz

szökött meg a márkói kisbiró elől, midőn az Veszprémbe kisérni akarta. A fiatal erőteljes toloncz ugyanis az országúton, midőn senkit jönni vagy menni nem látott, hirtelen kést vett elő zsebéből s azt a kisérő mellének szegeszte, ráparancsolt, hogy fusson előre, mert külömben bele üti. — A kisbiró reá emlékezve a Barnagi toloncz kísérőre, ki hasonló körülmények közt halálosan megsérült, futásnak eredt, a toloncz pedig a csatári erdőnek elmenekült.

— A komárommegyei két pandúr meggyilkolásáról alaposan vádolt 7 vándor czigány férfiú vasárnap azaz e hó 23-án lett elbocsátva a helyi központi fogházból. Tagadásukkal szemben bizonyítékok elégtelensége miatt a rablógyilkossági vád alól felmentettek. A városi rendőrség kisérte őket Kádártára tolonczkép, valóban nagyobb figyelemmel, mint annak idején a szegény meggyilkolt pandúrok!

— Végtárgyalás. Vaczkó Antal volt helybeli bérkocsis, különben mellékfoglalkozására nézve betörő tolvaj, bűnügyének végtárgyalása a helybeli kir. törvényszék tanácstermében f. é. okt. 9-én fog megtartatni. A ki gyönyörűségét leli az ily jelenetek szemlélésében, megnézheti.

— Pax liominibus! Örömmel értesültünk a rendőri hivatalban, hogy e hét folyamán semmi zavargás, sőt még ablakbeverés is kevés történt. Végre hát belátja a nép, hogy nem méltó a magyarhoz a zavarosban való halászat.

— A soproni kér. és iparkamara

1882. évi jelentésben a Somlyó- és balaton vidéki bortermelésekről emlékezvén meg, a következőket írja: Ezen borvidékek borkereskedésének főakadályát a nagy világba vezető vasúti összeköttetés teljes hiánya, s az ország-, megyei-, s községi-utak nyomorúságos állapota képezi, mely utóbbi szinte lehetetlenné teszi, hogy valaki a késő őszi és téli hónapokban borát akár a magyar-nyugati, akár a déli vasút állomásaira szállíthassa. Igaz, hogy évek óta hangzik már egy Pápáról Tapolczán át Keszthelyre s Veszprémmegyé- ből Balaton-Füreden át Tapolczára vezetendő helyiérdekű vasút eszméje, sőt az első sorban említett vonalra nézve az előmunkálatok már teljesen befejezvék, is: az építkezés megkezdéséről azonban mit sem hallani. Pedig ezen szárnyvonal, mely ezen világhírű borvidéknek ép szivét szelné át, kiszámíthatatlan haszonnal járna nemcsak e vidék bortermelői és kereskedőire, hanem egyátalán hazánk borkereskedésére nézve is.

— Uj kanonok. A veszprémi egyházmegyénél Spránczky Ferencz halálával megüresiilt kanonoki állásra, mint értesülünk — Magyar János siófoki plébános és az enyingi kerület kormánypárti képviselője neveztetnék ki.