Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-08 / 36. szám
S ha ezt. ma belsőbben s melegebben kérem, mint máskor, ennek szomorú oka abban rejlik, hogy oly időpontban találkozom ez alkalommal a t. megyei bizottsággal, midőn szomszédságunkban, vagy inkább, fájdalom! szomszédságainkban a társadalmi rend megbomlott; az emberi méltóságot egyetlenül biztositó főelvek: szabadság, testvériség, egyenlőség ki- gunyoltattak; élő törvényeink lábbal tiportatnak. Jól tudom én, t. megyei Bizottság, hogy \ esz- prémvármegyének értelmes müveit közönsége megborzadt a hallottak és történtek fölött; mert ^ esz- prémvármegyének művelt közönsége tudja azt is, hogy az alkotmányos szabadságnak csak egy, egyetlenegy veszélyes ellensége lehet és ez a tövénytelen- ség. Hisz Veszprémvármegyének hagyományos jellege a törvények tisztelete, és minden alkalommal küzdött törvényadta minden fegyverrel a törvényesség érdekében, pedig lefelé úgy, mint fölfelé egyformán er- nyedetlen erélylyel. Mert Veszprémvármegye értelmes közönsége tudja azt is, hogy ha van, a mint csakugyan vannak társadalmi bajaink, ezek erőszakkal meg nem oldhatók: ezek is csak úgy mint más, akár közigazgatási, akár törvénykezési, akár financziális természetű bajaink, csakis törvényes módon, törvényhozás utján oldhatók meg szerencsésen. Mert végre Veszprémvármegye művelt közönsége velem együtt mélyen érzi, hogy a magyar államnak sok nyilvános, talán még több alattomban agyarkodó ellensége van, igy mi reánk nézve különlegesen kétszeresen végzetes lehetne, ha egykedvű közönynyel tlirnők, mikép saját elhatározásunkból, saját számunkra és javunkra hozott szabadelvű törvényeinket, bárkik s bárhol lábbal tiporják, a magyar állam becsületét és Magyarország államiságát compromittálják. S itt mélyen tisztelt Bizottság, befejezhetném közös aggályaink, fájdalmunk és megbotránkozásunknak nyilvánítását, — közösnek mondom, mert biztosan tudom, hogy e megyei bizottságnak minden tagja, felekezeti és politikai pártállás különbség nélkül ez ügyben velem egyformán gondolkozik, velem azonosan érez; de, mert az e helyen mondottakat Veszprémvármegye összes lakossága nem hallhatja, nem jelesen azon rétegek, melyeknek nem volt alkalmuk maguknak az emberi méltóságot biztositó főelvekről tiszta fogalmat alkotni s igy egyes lelki- ismeretlen bujtogatók által könnyen tévútra vezettethetnek, kell, hogy egy kérést intézzek a t. megyei bizottsághoz, mely ebből áll: mindazok, kik a néppel közvetlenül érintkeznek, tisztviselők, hivatalnokok, egyházi, városi községi elöljárók, jegyzők és néptanító urak hivatalosan, — és Veszprémvármegyének nem hivatalos független művelt közönsége társadalmi befolyásukkal erélyesen oda hatni sziveskedjenek, hogy e megyében a törvényes rend meg ne zavartassák. Hisz a baj első rendben társadalmi baj, melyet az államhatalomnak megtorolni igen, de megelőzőleg csirájában elfojtani, nincs hatalmában, — azért kell, hogy a társadalom saját érdekében ez irányban a végrehajtó hatalomnak segédkezet nyújtson. Világosítsuk fel népeinket, hogy az államhatalomnak elutasithatlan kötelessége törvényeinknek érvényt, élő törvényeinknek feltétlen tisztelet szerezni minden áron, esetleg, ha kell bár vérző szívvel — a leghatályosabb, legszigorúbb rendszabályokat alkalmazni, — ezt jogosan követelheti minden egyes adózó polgár, ezt feltétlenül követeli Magyarország államisága, a magyar állam becsülete. „0 innia enimincerta fiunt, dum a legum tramite receditur,“ mert képzelhetek rendet szabadság nélkül, átéltünk ilyen epochát, mondhatom szégyenletes szomorú élet volt ez; de szabadságot törvényes rend nélkül képzelni sem tudok, (zajos éljenzés) mert ez lehetetlen; s ezért legyen kegyes a t. megyei Bizottság kérésemet szívesen fogadni, megszívlelni azt, s tartsanak meg továbbra is eddig is boldogító bizalmukban; ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. (Zajos és tartós éljenzés.) Yeszprémmegye a horvátlázadás- sal szemben. A folyó hó 3-án tartott megyegyülésen Fenyves s y Ferencz a horvátlázadás elfojtása ügyében feliratot indítványozott a képviselőház- s a kormányhoz. Magyarország megyéi közül a mi megyénk az első, mely e vészterhes ügyben latba veté erkölcsi súlyát s hisszük, hogy nemes példája üdvös hatással lesz a nemzetre s kormányra egyaránt. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő indítványa Horvátországban hazánk államiságát jelző magyar czimer ellen, oly nemzetsértő, botrányos becstelenségek űzetnek, melyek, mig egyrészről Magyarország tekintélyét, a Horvátországra is kötelező magyar birodalmi törvényt mélyen sértik, más részről a magyar szent korona integritásával szemben nyílt lázadásnak tekinthetők. — Indítványozom: ,írjon fel megyénk törvényhatósága az országytilés- hez és kormányhoz a fentirt izgatások szigorú és biztos elnyomása és ennek a jövőben előzetes meg- gátlásáról gondoskodó törvényhozói intézkedés és hozatala érdekében. “ A megyegyiilés ezen indítványt egyhangúlag etfogadta és saját határozatává tette, egyúttal annak közlését a többi vármegyékkel is elhatározván. Veszprémmegye közgyűlésének határozata egyúttal a kormányhoz intézve: Mélyen tisztelt képviselőház! Horvátország az újabb időben komoly eseményeknek vált szinterévé; az ország egész területén a magyar állam ellen ellensulyos érzelmek vertek gyökeret, sőt lelketlen izgatok befolyása alatt a magyar állam jelképe: a magyar czimer, azon hamis feltevésből, hogy azon a horvát felírás mellett a magyar felírásnak is alkalmazása által a magvar- horvát kiegyezési törvények megsértettek, felizgatott tömegek által Zágrábban és az ország számos községében, letépetett és sárba tapostatott. A magyar nemzet ezen sértést, czimerének ezen meggyalázását nem tűrheti el; — és nem is nézheti összetett kézzel, hogy nemzeti létének féltett jelképét, czimerét, mely alatt ezer év előtt a magyar államot megalkotta, — mely alatt nyugat műveltségét és a kereszténységet évszázadokon át sok csapással küzdve, de még több dicsőséggel védelmezte és melyet soha büntetlenül még fegyveres ellenség sem sérthetett meg, meggyalázza, megcsonkítsa, lábbal tapossa nem is ellenség, hanem szent István koronája alatt velünk egyesült testvér nemzet, mely a múltban védelmét, a jelenben fennállását és azt, hogy neve az európai népcsaládból még nem törül- tetett, egyedül nekünk köszönheti. A legmélyebb megbotránkozással vettünk tudomást a horvátországi zavargásokról s a sértés nagysága által felháborított szenvedélyekre csak azon tudat hat csillapitólag, mely elől nem zárkózhatunk el: hogy megsértett nemzeti becsületünk a sértés nagyságához illő elégtételben fog részesülni. Mélyen érzett bizalommal kérjük tehát a tisztelt Képviselőházat, hogy a horvátországi ügyeket bölcs tanácskozása tárgyává tenni és törvényhozási utón oly megoldásra juttatni méltóztassék, hogy egyrészről a megtörtént botrányok kérlelheti énül megtoroltassanak és másrészről a magyar állam eszme ellen a közelmúltban elkövetett és a testvéri és együttélést kizáró üzelmeknek egyszer s mindenkorra eleje vétessék. Az antiseiuita zavargásokban résztvevők különös figyelmébe ajánljuk a büntető törvény ama szakaszait, melyek ellenük alkalmaztatni fognak s melyekre az ez ügyben Kozma főállamügyész által kiadott rendelet is hivatkozik. E szakaszok a következők: 153. §. Lázadást képez azon csoportosulás is, melynek czélja: a polgárok valamelyik osztályát, nemzetiségét vagy hitfelekezetét fegyveresen megtámadni. Ezen esetben a felbujtók és a vezetők öt évtől tiz évig terjedhető államfogházzal, a többiek pedig két évig terjedhető államfogházzal büntetendők. 154. §. Ha a lázadó csoport, valamely községet, házat, fegyvertárt, hadiszertárt, lőportárt, vaspályát, távirda vagy postahivatalt megtámadott vagy hatalmába kerített — amennyiben súlyosabb büntetés alá eső bűntett nem forog fenn a felbujtók és a vezetők tiz évtől tizenöt évig terjedhető államfogházzal büntetendők. 155. §. Ha a lázadó csoport rablást, gyújtogatást pusztítást vagy egyes személyek ellen erőszakot követett el, amennyiben súlyosabb büntetés alá eső bűntett nem forog fenn: a felbujtók és vezetők tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal, a többiek öt évig terjedhető fegyházzal büntetendők. Törvényszéki csarnok. (Bűnügyi tárgyalások a Veszpr. kir. törvényszék előtt.) 1883. évi szept. 11-én. 672—1883. sz. a. Sikkasztással vádolt ifjú Schwarcz József és társai, végtárgyalás. — 476—1883. sz. a. Lopással vádolt Molnár József s társ, végtárgyalás. — 2040—1883. sz. a. Súlyos testi sértéssel vádolt Görhes Márton József, végtárgyalás. Szept. 13-án. 2540—1883. sz. a. Hivatalos hatalommal visszaélléssel vádolt Brenner József ügye, végtárgyalás. A VIDÉKRŐL. Péterd község égése. — A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Borzasztó tűzvész dühöngött augusztus 29-én d. u. 5 órakor Péterden. Leégett a templom, 33 ház, 24 pajta sok melléképület s az összes télrevaló takarmány, borzasztó volt látni, mikor a templom égett s annak repülő tüzes üszkétől 4—5 helyen is gyuladtak ki egyszerre az átellenben levő házak és pajták, a templom torony még harmadnap is égett, a harangok lepotyogtak ugyan, de el nem olvadtak, azonban egy megrepedt. Leégett a jegyzői lak is s az irományok legnagyobb része hamuvá égett, nemkülönben a tanitólak s az oskola, a szerencsétlen tanítónak Marschall Márton urnák nem maradt egyebe, mint a rajtavalója, mindene porrá égett, — Nemesszivü emberbarátok s ti néptanítók segítsétek erőtökhöz mérten szerencsétlenül járt pályatárstok kétségbeesett helyzetén, akinek az összes vagyonát 2 dunna és egy vánkos képezi s a tönkrejutott szerencsétlen családjával most egy nedves krumplis pinczébe kuczorog. A humanismus nevében főtiszt. Somlai Theodorik plébános úrhoz intézek ezúttal egy kérést. Bocsásson át 3—4 vagy talán több szobából álló lakásából egy szobát ezen szerencsétlen s hajléknélküli család rendelkezésére, addig, amig a tanító fel nem épül, hogy ne kénytelenitessék azon nedves pinczébe lakni családjával, amelynek nem az a rendeltetése, hogy emberi lakul szolgáljon. A tűz lokalizálása körül tett fáradozásért a legnagyobb elismerést és hálát Heilingötter Ottó huszárfőhadnagy érdemli, ki a legveszélyesebb helyeken rögtön ott termet, huszárjaival s a legnagyobb füst és hőségben egész önfeláldozással küzdött a bősz elem ellen. Egy Stern Károly nevű szabólegényt, a ki egy pinczébe szorult s már félig megfulladt, a lángokon keresztül hozatta ki a nemesszivü emberbarát. Megható jelenet volt midőn a szerencsétlen, bátor éltemegmentőjének életét megköszönte. Sok házi állat, disznó és szárnyas állat esett a tűz martalékául. A leégett épületek a tanítói lak kivételével biztosítva voltak. A szerencsétlen károsultaknak az első segélyt a nemessziviiségéről mindenütt ismert br. Bézsán János Giczről nyújtotta, aki tudtommal eddig már négy kocsi kenyeret küldött a szerencsétleneknek. Nemkülönben a szt.-Mártoni főapátság is küldött nagymennyiségű kenyeret, úgy Lázi, Havazd stb. községek is küldtek segélyt kenyér és főzelékben. Az ég áldása legyen a nemesszivü adakozókon! Augusztus 30-ára virradólag 1 órakor Hódén szintén tűz volt s rövid alatt 16 ház s több mellék- épület lett a lángok martaléka. Fogadja a tek. szerkesztő nr stb. Oroszlányi Károly. Vámos, szept. 5. (A „Veszpr. Függ. Hirlap“ szerkesztőjéhez.) Hitka szép ünnepély volt f. hó 2-án Vámoson, hol fényes segédlet mellett, ezen a napon szentelte fel Vizeki Tallián Lázár veszprémi prépost-kanonok ur ő nagysága azon díszes oltárt, melyet T. Simor János veszprémi törvényszéki biró ur. a szeplőtelen Szűz dicsőségére emeltetett. Az ünnepélyt gond- viselésszerüvé tette azon körülmény, hogy ugyanekkor áldott meg egy kisebb „Mária“ szobrot is, melyet dédatyja néhai V. Tallián Ignácz volt századoskapitány 1742-ben, a harcz viharaiban hozott ki Lorettóból. — A százados-kapitány előzőleg sebet kapott, és meggyógyulása fölött érzettz álogául ezen nagy viszontagságok közt Lorettóből kihozott szobrot Fájsz község kisded templomának ajándékozta, mely községnek földesura és egyházának patronusa volt. A negyvenes évek elején pedig a kanonok ur édes atyja néhai Tallián József ugyanezen szobrot alapítvánnyal látta el. — Vámos község reformátora, az ügybuzgó derek lelkipásztor ft. Hegedűs József plébános ur kitűnő tapintatának adta tanúbizonyságát akkor, midőn ezen általa renováltatott Mária szobor megoldására a dédunokát nyerte meg. — Lélekemelő volt nézni a buzgó fájszi németek örömét, midőn az újítási munkálatok miatt hetekre nélkülözött, most már újólag felszentelt kisded oltárszobi ukat ünnepélyes körmenettel hazavitték. A kettős ünnepélyt ősi szokás szerint főtiszt. Hegedűs József házi ur szives vendégszeretetével fűszerezett „magnum áldomás“ fejezte be, melyen a szebbnél-szebb pohárköszöntők egymást követték. A többek közt Simor János ur, Tallián Lázár kanonok urra; ft. Hegedűs József ur, Simor János urra; ft. Illés J. tótvázsonyi plébános ur Simor bibornok prímásra és annak vallásos unokaöcscsére üriték poharaikat. Az ünnepély a késő délutáni órákban ért véget, amikor azon óhajjal távoztunk, hogy vajha a mai ál-felvilágosult korszakunkban több oly nemes férfiúval találkoznánk, ki vallását nemcsak megtartani, hanem nyílt homlokkal megvallani és Istent ily magasztosan dicsőíteni tudja. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Pritzky József. Pápa szept. 4. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) Nevezetes betörésnek nyomára jöttek a rendőrök f. hó 1-én éjjel, Török József és Vadas István ismert tolvajok 11 óra tájban Kiss Gyula lakására be akartak törni, de a boltőrök rajt csipték őket és átadták a járőrségnek. Mig ezek itt próbáltak szerencsét addig Bencze Márton szintén jól ismert betörő tolvaj az TJ n g á r-féle házba hatolt be, a hol többnemü házi szárnyast vett kegyes pártfogása alá, midőn a rendőrök elcsípték és az illetékes helyre menesztették. A f. hó 2-án tartott „Czifra kerti“ mulatság nagyon szépen sikerült, a tánczos annyi volt, hogy nem is tudtak mind felállni. A jövedelem 120—140 frt, leszámítva a kiadásokat. Városunk valóságos ostromzár alatt áll mióta megkezdődtek a zsidó ellenes veszekedések, úgy annyira, hogy ha az ember esti 9 órakor még a kávéházban van, nagyon lehet félnie, hogy a rendőrök által külebbeztetik. Barna. Köves-Kálla, szept. 6. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A köves-kállai „Közművelődési egylet“ folyó hó 26-án igen jól sikerült nyári mulatságot tartott a köves-kállai felsőerdőben. Gyönyörű helyen volt maga a tánczhelyiség is, melynek — minden nagyítás nélkül mondhatjuk — alig van párja messze földön is. A tánczhelyet sürü, sötét cserjék köriték regényes hegyoldalban; köröskörül lépcsőzött folyosókat rögtönzött sürü, lombos gályák között a műértő rendezőség, az erdő szélétől meg hosszú, egyenes folyosó vezetett a fiatalos egymásba hajló gályái alatt be a táncztérig. A mulatság künn esti 10 óráig tartott, azután pedig örömittasan vonultunk be a nagyvendéglő nagytermébe, hol a tüzvérü fiatalság lángra gyulva, amúgy istenigazában járta rózsás jókedvében kivilágos kivirradtig. Ott láttuk a mulatságon Vadnay Rózsa k. a. bankáról, kinél a női szépséget szebbuek művész sem festhetné; a szép Fodor Janka k. a. Budapestről ; Fodor Riza k. a. Devecserből; a kellemes és kitűnő tánczos Szűcs Ilona és Mari k. a. nővéreket Csetényről (Veszprém m.); a bájos Thuri Rózsa k. a. Zánkáról, kinek csak szende lelkülete lehet oly szép, mint rózsás ajaka; a kecses Baksánvi Jolán k. a. B.-Henyéről; a kedves Ősze Flóra k. a. Kővágó- Őrsről, stb. stb. Helyből jelen voltak a szép arczu és szép lelkű Vörösmarty Gizella és Teréz k. a. nővérek; a szép Sebestyén Eszti k. a., kinek kék éghez hasonló két szép kék szemében örökösen ott játszik a lélek gyöngye, a vidám mosoly; a gyönyörű Győrffy Rózsa k. a., kiről megjegyezni hallottuk, hogy az egész kis leány olyan, mint egy piczi kis piros feslő rózsabimbó; Sebestyén Gizella és Buday Mariska kisasszonyok, kik, hogy szintén szépek voltak, fölösleges mondanunk, mert szép volt valamennyi. Ott voltak még Hotter Sarolta k. a. Zirczröl és Nagy Emilia k. a. Szentbékálláról, stb. Az asszonyságok közül fölemlitendők: Győrffy Gézáné ő nagysága Budapestről; Vörösmarty Jó- zsefné, Sebestyén Gáborné, Győrffy Antalné urhöl- gyek K.-Kálláról, Raksányi Károlyné (B.-Henye), Ősze Istvánná (Kővágó-Őrs), Szűcs Józsefné (Csetény), Smidt Mórné (Zánka), Schmidt József és Fülöpné (Köves-Kálla) urhölgyek, stb. Az urak között ott láttuk Győrffy Géza országgyűlési képviselő urat, városunk büszkeségét is. Városunk büszkeségét igeu, mert ez a vasakaratu és nagy szivü logikus fő városunk szülötte. Urak voltak még Budapest, Debreczen, Kővágó-Őrs, Zánka, B.-Henye, Szentbékálláról stb., közöttük egy sereg kálvinista káplán. Kellemes érzelmekkel távoztunk valamennyien ezen tánczmulatságról, melyen kivált a hajnali órákban viharos jó kedvünk volt. Éjfél tájban nekimelegedett a mulatságnak komoly természetű, derék elnökünk is s ettől fogva nem volt a tánezteremben senki, kinek kedve túl ne áradt volna. Őszintén gratulálunk Vörösmarty Izidor egyleti elnök és Rédey István egyleti titkár uraknak, kik ily élénk mulatságokat tudtak vidékünkön meghonosítani s egyletükkel a közvéleményre nézve tagad- hatlanul észrevétlen, de mégis bizonyos mérvben üdvös hatást gyakorolni. Csákvölgyi. Szent-Pétertír, szept. 4. — A „Veszp. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Múlt hó 29-én virradóra községünkben nagy zsidóellenes zavargás volt. Estve 9 órakor a vidékről jött hozzánk a községnek különböző utczáin át négy kocsi, minden kocsiba belefekve 5—6 ember. A község közepén megálltak és mintegy komendószóra nekiestek egy zsidó boltjának és korcsmájának. Az ablakokat ajtókat beverték, a boltban levő lisztet, sót, petróleumot, eczetet, szivart, dohányt szóval mindent vagy kiszórtak, vagy összetörtek. — Onnan mentek a másik boltoshoz, ott is bezúzták az ablakokat, — de az ajtót nem tudták betörni, mert igen erős volt. Ekkorra már reggel 4 óra volt és eltávoztak, a kocsikat megrakva rablott tárgyakkal, de megígérték, hogy estére ismét megjönnek alkalmas eszközökkel, hogy a másik boltot is betörik, és be is váltották szavukat; este 9 órakor pontban ott termettek és nagy pöröj-féle kalapácsokkal csakhamar az ajtót betörték. Ez volt a legnagyobb bolt a községben, itt volt a rőfös kereskedés is. Egy néhány a boltban rabolt, a többi pedig a szobákba tört, honnét a zsidócsalád, már félig levetkőzve szerencsésen kimenekült, ott azután összetörtek minden néven nevezendő bútort, ágybélit és fehérneműt, más ruhákat kocsira raktak és kiszórtak többfélét az utczára, az irományokat, hitelezőkönyvet, adósleveleket a boltban összehányták, petroliummal megöntözték és meggyujtották, arra szomszédlakosok életveszéllyel odamentek s nagynehezen eloltották, a rablók pedig tovább még másik két zsidólakást feltörtek és amit jónak láttak elvittek magukkal; — minden ablakot beverve, már ismét reggeledni kezdett s tovább álltak. Következő este már nálunk volt öt rendőr, akkor meg ismét azon rablók a szomszéd Gétye községben egy gazdag zsidónál garázdálkodtak, több hordó borát kieregették s a zsidót házról-házra keresték, dühökben agyonütni akarták, de nem találták meg. Onnét ismét egy másik gazdag zsidóhoz akartak menni, de már kevés idejök volt, tehát megelégedtek. Nemesszer községben egy szegény zsidónak ablakait beverték és néhány ruhafoszlányt magukkal vive továbbálltak, 31-én jött két század küzös gyalogkatonaság a rendet helyreállítani. Itt van a kanizsai ügyész és járásbiró a pacsai járás- biróval együtt. A vizsgálat megindult s többeket elfogtak. A statárium kihirdettetett. Most csend van, de ki tudja meddig tart, a zsidók minden este kivonulnak a faluból és reggel visszajönnek nézegetni rombadölt lakásaikat. Újdonságok. — Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére. — Hymen. Békeffy István, Komárom m. tarjám földbirtokos szept. 9-én vezeti oltárhoz a szellemdus Boda Mariskát. Tanuk lesznek: Békeffy János földbirtokos és Simor János törvszéki biró urak, nyoszolyó leányok: Boda Klotild, Ányos Flóra és a Békeffy nővérek. Áldás legyen boldog frigyükön!
