Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-11-18 / 46. szám

— A hajmáskéri körjegyző elleni

vizsgálat ügyének miben állása iránt többszörösen intéztetett már hozzánk kérdés. Hol sülyedt meg ez a íamózus ügy? Az illetett hatóságnak érdekében áll mielőbb kideríteni az igazságot.

— Harmadszori termés. A nyár végén jeleztük, hogy Hajmáskéren Péter Mihály kovácsmester kertjében egy fiatal körtefa másodszor hozott termést. A napokban személyesen győződtünk meg arról, hogy ugyan e fa, leszedetvén a második termés, harmadszor is gyümölcsöt hozott, mely most diónagyságu. Ily eset bizonyára a legritkább közzé tartozik.

— Halálozások Veszprémben november hó 3—17-ig. Pauer Mihály 2 éves, torok- gyik. Boór Győző 6 napos, vele született gyengeség. Márton József 74 éves, végelgyengülés. Pintér Anna 3 hetes, gyermekaszály. Schwarcz Adolf 19 éves, tüdőgümökör. Ruz- niv Lajos 4 hó, gyermek aszály. Megyesi Gyula 9 hó, gyermek aszály. Szabó István 4 éves, torokgyik. Lusztig Julia 3 éves, veselob. Löwinger Bernát 27 éves, tüdőgümökör. Nemes Mária 9 hó, agyv Ízkor. Leber Lőrinczné 83 éves, végelgyengülés. Kálovits Ilka 2V2 hetes, vele született gyengeség. Nov. 17. 1882. Dr. Fischer.

— TŰZ. Sümeghen f. évi nov. 10-dikén délután 3/42-kor a félre vert harangok tüzet jeleztek; annak daczára, hogy fecskendő elég későn érkezett, a szalmás házsorból csak kettő hamvadt el. A rögtöni segély, de főleg a szélcsendnek köszönhető, hogy az egész utcza martalékül nem esett. Korcsolya-egylet van, tűzoltó egyletnek még az eszméje is zsende- reg Sümeghen!

— Egy elaggott, segélytelcn polgártársunk mostoha körülményeire hívjuk fel a közönség figyelmét. El ugyanis városunkban egy Weisz Dávid nevezetű elaggott izraelita polgártársunk, foglalkozására volt nőszabó. Miután azonban az idők mostohasága annyira rá nehezedett, hogy munkát nem kap, de gyengülő látereje abban felette akadályozá is, a szükség leleményessé tette s egy sajátságos bronzirozást fedezett fel. Vasat, fát és minhen apró czikket s műtárgyat tetszetősen és tartósan bronziroz. Szerkesztőségünkben látható ilyen általa bronzirozott tárgy. Ha tehát van valakinek nehány krajczárja, mely által a sorsüldözöttön segíteni akar, forduljon hozzá. Hosszú utczában, a Hoppféle házban szives megrendeléseket elfogad.

— A Hoffenreicli (volt Csikász) féle fürdőben, melynek átalakítását és díszes felszereléseit már jeleztük, — a fürdő reggeli 6 órától esti 9 óráig nyitva áll a közönség használatára.

— A párbaj Ügyhöz. A „Sunyi“ újság ügyetlenül viczczeli ugyan a vasúti erdőben vérontás nélkül lefolyt párbaj lefolyását, — de az hogy megtörtént — mi is konstatáljuk — annak pedig, hogy oly szerencsés kimenetele lett, csak örvendeni tudunk.

— Kazánrobbailás volt mint már jeleztük Inotán és négy ember halt meg ott. Jelezhetjük, hogy a vizsgálat erélyesen foly s városunkból is Vittek szakértőket a robbanás okának kifürkészése végett— Halálozás. Peöcz Sándor vasmegyei virilista, lapunk külmunkatársa és pártunk fáradhatatlan hive élete 34-dik évében meghalt Szombathalyen. Legyen emléke áldott!

— Időjárásunkhoz nem kell kommentár. Eső, köd, sár, locs-pocs borítja el a földet. Mig a hét elején megtörtént az a ritkaság, hogy hazánkban egyszerre volt tél és nyár — fenn a Kárpátokban havazott, nálunk májusba beillő verőfényes meleg napok mellett szamócza és málna érett, — most?

— vigyázai kell, hogy a nátha belénk ne kapaszkodjék.

— Almádiban az utakat most keresztelik el, — adtak mindegyiknek nevet. Szép, csak azután olyan jó karban is tartassák, — hogy némely helyen ne lenne életveszélyes a rajta való közlekedés.

— Jótékonyság. Freystädtler Vilmos, a csurgói gymnasium alaptőkéjének gyarapítására ezer forintot adományozott. Az egyházkerület az adományozást, mely napjainkban ily irányban a ritkaságok közé tartozik

— küldöttségileg köszönte meg; — a küldöttség élén Körmendy Sándor esperes lelkész volt.

— A dunántúli ref. egyházkerület nov. 18-án a székesfehérvári megyeház nagy termében közgyűlést tart, melyen a megerősített zsinati határozatok fognak kihirdet- tetni. Ezen ülésen Tisza Kálmán is meg fog jelenni.

— Recipe. Hódmezővásárhelyen egy városáért lelkesedő polgár 20,000 frtot adott azon czélra, hogy a város egyik népes közterén artézi kút furasséJc. Ajánljuk a hódmezővásárhelyi városi tanácsnak, keresse meg a mi városi tanácsunkat azon tervért, mikép lehetne az ördögöt

úgy a falra festeni, hogy nyoma se lássák. Ajánljuk tehát a hódmezővásárhelyieknek, hogy városi gazdaságos pictus masculusainktól a Talián-kut elkészülödésének recipéjét okvetetlen elkérjék.

— Liedl FerenCZ, a bpesti népszínház karnagya tegnap óta városunkban időz látogatáson s lapunk szerkesztőjének vendége.

— Kedvező alkalom szarvasmarha vásárlására. A nagy nyomor, melybe az áradások Tirol lakosságának nagy részét sodorták, fokoztatik még az által, hogy az idén a takarmánytermés igen kedvezőtlen volt s igy a marhatenyésztők, különösen a Puszter-völgyben kénytelenek szarvasmarha-állományukat több mint egy- harmadrészszel csökkenteni. A közlekedés fennakadása folytán azonban a szokásos nagy őszi marhavásárok nem voltak megtarthatók, részben pedig, a hol megtarthatók voltak, vevők nem jelentkeztek. A bécsi hivatalos lap ennélfogva felhívja a venni szándékozó közönség figyelmét, hogy szarvasmarha-szükségletét most Tirolban igen jutányosán fedezheti és különösen hangsúlyozza a puszter-völgyi szarvasmarhafaj kitűnő voltát, mely ép úgy alkalmas a tejgazdaságra, mint a hizlalásra. A brunecki, welsbergi, silliani és lienzi gazdasági járási szövetkezetek elöljárói készséggel adnak mindenféle felvilágosítást azoknak, a kik az ottani viszonyokat nem ismerik.

— A székesfehérvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Fényes nyes Ignácz veszprémi ügyvéd, a királyi kúriának 7158/1882. szám alatt kelt határozata következtében, ezen kamara ügyvédi lajstromába folytatólag bejegyeztetett, továbbá, hogy dr. Matkovich Tivadar ügyvéd és bejegyzett kamarai tag lakhelyét Mező-Szent-Györgyről e kamara területén belül Veszprémbe tetette át.

— Tánczestély. A körmendi casino Körmenden 1882. évi november hó 19-dikén a korona vendéglő emeleti ét- és tánezser- mében felolvasással és szavalással egybekötött tánczestélyt rendez. Belépti-dij : személyenkint 1 frt, családjegy 2 frt.

— A SZÍ.- g'Otthardi magyar dalkar f. évi november hó 25-én a „Korona“ vendéglő helyiségeiben tánczczal összekötött dalestélyt rendez, melynek tiszta jövödelmének fele, egy, a szt.-gotthárdi népiskolában felállítandó népiskolai- és ifjúsági könyvtár javára for- dittatik. Belépti-dij: Személyjegy 50 kr., családjegy 1 frt 50 kr.

— RÖVID HÍREK. Halottak estéjét kegyeletesen ünnepelték meg Pleoljében, Boszniában az ott állomásozó magyar katonák. Kivilágították a 99 sir dombot, hol baj társaik alusszák örök álmukat, s egyik bajtársuk megható beszédben tolmácsolta a magyar fiuk érzelmét. — A bécsi betűszedők strikeolnak. E hó 11-én valamennyi nyomda szedői kijelentették, hogy tovább nem dolgoznak. — Vetter Antaj. emlékszobrára 3056 frt gyűlt össze. — Öngyilkos katona. Esztergomban Eckstein Náthán egyéves önkéntes a katonai szigor fölötti elkeseredettségében a Dunába ölte magát. — Gyilkos família. Csernoviczban egy Stirbul nevű czigány meggyilkolta saját fiát. A gyilkos apát boszuból múlt kedden húga ölte meg. Erre meg a másik testvér akarta húgát megölni, szándékában azonban a szomszédok megakadályozták. A gyilkos nőt elfogták.

Fekete leves.

— Uram,—szól egy őszbe borult ur a “íodrász- boz, — öntől egy tégely kenőcsöt vettem, melyről ön azt állitá, hogy vissza nyeri tőle a hajam a' ’természetes színét...

— Nos, meddig használta ön?

— Két hétig.

— Vegye meg még a második tégelyt: ha ez is hatástalan akkor az ön hajának soha sem volt valóságos színe!

*

— A magyar nyelv professorát az x —i gymna- siumban Molnárnak hívták.

Egy tanítványát vizsgálva, mondja:

— No hát: mondjon amice három „ár* végzetü főnevet.

— Molnár, szamár, tanár; feleié hamarosan

amaz!

*

Tanácsos: Titkár ur! hol találta ön azt a pókhálót, a mely szerencsés volt a miniszter urnák a vé rét elállitani.

Szolga: A titkár ur tintatartójában.

Egy erdélyi városnak a cseh dobosa a polgárbál megtartását szóról szóra ekként hirdeté ki dobszó mellett.

Rumbidi, rumbudi rum bum bum !!

— Minden emper hirtedni leszen ma Purger- bál; otten lehet kapni mintafélét: Buncs, lenyomádé, borbara, csáj, pisof, porlefes, und so weiter. Férfi fiszedni diz krajezer: fehér nép freii csak fiseljen makát becsületes!

Rumbidi, rumbidi rum bum bum!!

*

Olvasta szomszéd ur, hogy mi van megint az augsburgi allgemeinéban?

—Ugyan mi?

— Hát az van benne, hogy a németek adták mindig a magyaroknak a föntartó elemet. Vájjon mi lehet az a föntartó elem?

— Alkalmasint a — hosentrasrer.

O

Egy hírhedt bankár házakapuján Paris mellett, a következő felirat olvasható:

„Minden erre sétáló értesittetik, hogy sem a kapun, sem az ablakon át semmi csaló be nem bo- csáttatik.'

Valaki ezen felirat alá ily megjegyzést irt;

„Hát a háztulajdonos merre megy be?“

*

A zepcsei véres ütközet után kórházba jutott a a magyar baka. Rosszul volt; se nem evett, se nem ivott.

Az ember szerető felügyelő végre lelkiismeretes dolognak tartotta a beteget ilyetén szavakkal biztat- gatni:

— Esznyi, isznyi. Ha nem esznyi kivisznyi!

*

Tanár: Beszéljünk valamit a törvényszéki orvostanból; mondja meg kérem mi az a méreg?

Jogász: A méreg az, mikor a huszonegyre dissjió jön!

. *

Tanár: Mi az a „nóta infidelitatis* ?

Jogász: Hát kérem a—a—lásan: „Az asszony ingatag.“

*

Tanító: Hát te mikor bőjtölsz?

Tanítvány: Mikor itt fönn maraszt tisztelendő uram.

*

Ur: Jancsi! olyan szomjas vagyok, hogy egyszer halálra leiszom magamat.

Legény: Akkor — akkor haljunk meg együtt tekintetes uram.

*

Berti: Mukim! Nem adnál nekem pár napra öt pengőt?

Muki: Nem — mert nem akarom hogy ezentúl kerüljük egymást.

*

Kiföstött asszonyság: Na, mit bámulsz rám úgy, te füles; talán uj vagyok előtted?

Inas: Hihihihi! nem uj nagyságos asszony, hanem alig ismertem rá, úgy ki van reperálva.

*

Egy alföldi városban mikor először látták meg a tök borító kürtő kalapot a czilindert, soká tanakodtak, miért kell annak olyan hosszúnak lenni, hisz a fejen felül még egy arasznyira kinyúlik.

Végre egyik atyafi bátorságot kapott s azt kérdé az utczán sétáló czilinderes úrtól:

Megkövetem az urat, végig fej van abban a

csúnya formájú kalapban?

*

Henezeg az uracs Önkénytes hosszú bajuszával, hogy nemsokára fülére tekerheti.

— Igen bizony öcsém, szólal meg mögötte a vén káplár, mert a füle ér odáig.

*

Szabadsággal ment haza Königr'átz után a székely baka.

A fiatalság körül fogva és sok kérdezősködés után kitűnik, hogy sebet is kapott a lábán, még pedig hátulról. 4

Ejnye vitéz uram! mondja az egyik, az már még sem illik, hogy a magyar katonának hátul legyen sebe!

— De elmaradtak kentek a világtól! válaszol hirtelen a hős — bát még azt sem tudják, hogy a

poroszok hátultöltő puskákkal lövöldöznek?!

*

Felelős szerkesztő: Kompoltliy Tivadar.

Nyilttér.*)

Válasz, Eustácli Urnák!

A „ Veszprémi Független Hírlap“ f. évi novber

4-ki számában személyemet érdeklőleg közzétett czik- kére van szerencsém következőleg válaszolni:

Igaz ugyan, hogy Veisz Samu ajkai zsidó tanító a fizetéséről szóló nyugtát hozzám küldvén, abból az ur szót kihagyta, s illetőleg a mi még több, zárjel közé tette; — igaz az is, hogy én azért nehezteltem, s neki a templom-szolgától azt izentem, hogy ez egy tanítótól müveletlenség és kihívó magaviselet. Izenetemre a tanító egy goromba levelet intézvén; felindult haragomban megkerestem őt és feltaláltam ott, a honnét nekem a goromba levelet intézte, vagyis az iskolában, s ott műveletlen gorombasága és kihívásáért röviden lehordván, eltávoztam.

De hát édes Eustáchom! én sem vagyok ám fából. Tudom én azt igen jól, hogy Yeisz Samu tanító az ur szót kinek biztatásából tette zárjel közé, csak azért, hogy belőlem, mint hitközségi elnökből, gúnyt űzzön.

Illő dolog-e ez az Eustách által annyira felmagasztalt zsidó tanítótól ?

Bizony higyje el az én kedves Eustáchom, hogy az ur szót kevéssé hajhászom, mert e nélkül is napjában annyiszor elnyerem, hogy szinte megunom. — De ha az a hires műveltségű tanító szívesen fogadja, neje pedig mintegy megköveteli a „tens“ czimet, —. bizony, kivált akkor, midőn neki fizetek — én is elvárhatom, nemcsak mint az ajkai zsidó kitközség elnöke, de mint Lobi is, az ur czimet.

De bizony mondom Yeisz Samu uram, azok fogják az útitáskát az ön nyakába akasztani, a kik most önt fellovalták, a minthogy ez Ajkán eddig minden zsidó tanítóval megtörtént. — Csodálom, hogy ezt nem tudja, pedig hát a faluban alig van, a ki ne tudná.

De az én kedves Eustáchom azt is mennyire tudja, hogy az ajkai zsidó tanító mennyi érdemet szerzett a magyar nyelv kiterjesztése körül, — éppen semmit. A mi gyermekeink sem tótok, sem németek, úgy tudtak azok magyarul tanítójuk Veisz Samu idejövetelekor, mint most. Bizony szegény Eustáchom nagyon téveleg a homályban, ha azt mondaná, hogy az ajka-csinger-völgyi kőszénbánya érdemes tisztjei s tanítója Szám Lőrincz ur, az ottani Szlovák kozák és isten tudja miféle nemzetiségű iskolás gyermekek között mennyi érdemet szerzet a magyar nyelv terjesztése körül, akkor igaza volna, mert erről az egész vármegyének van tudomása, de a mi tanítónk biz semmivel sem tett többet, mint amennyi kötelessége, az pedig nem érdem.

De hát kedves Eustách, honnan ismeri ön olyan nagyon e szellemdus Veisz Samut? Bizony Veisz Samu is csak olyan zsidó, mint a többi biztatói. — Sohase gondolja ön azt, hogy az oly buzgó terjesz*) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a

Szerk.

tője a magyar nyelvnek. Hogy milyen, s mily hen- czegő s bujtogató, mutatja ezt egy tanítótól birtokomban levő levél. E levél pedig a helybeli zsidó pap fiáé, ki múlt évben rövid időre hon lévén, eltávozása után őt a hitközség előtt azzal vádolta, hogy egy szombati nap délutánján őt szivarozni láttta! — Itt van tehát ez a müveit, haladni nem tudó és nem is akaró tanító vádja. E vád azonban csak rágalom lévén, Schwarcz tanító a hozzám intézett levelében Veisz Samut igy jellemzi: „szemtelen alávaló, hazug, ingoránt majompofa testestül lelkesttil egész egyéniségében“ s végül a mindennapi zsidó imából szemtelen rágalmáért igy átkozza meg: „A hazug árulónak szakadjon félbe reményfonala.“

Nos Eustách, mit remél ettől a Veisz Samutól a magyarosodás érdekében ? Szegény Eustách! Én mondom, ne várjon biz attól sokat, — de semmit. — Hiába dicsérte biz annyira agyon, mert ez a Veisz Samu egy magában tulbizakodott, ön által az ugorka- fára ugyancsak nagy megerőltetéssel a leveszekedésig felemelt henczegő, műveletlen magyar tót-német stb. féle egyén, mert ha nem ilyen volna, magát mint tanítót, ily nemtelen czélok eszközévé felhasználni nem engedné.

Hisz Veisz Samu tanító e szemtelenségét már múlt évben éppen a jelenlegi biztatói kérelmére, az iskolaszék elnöke Grünfeld Zsigmond ur is megkezdd, s akkor is minden ok nélkül, azért, mert az iskolaszék elnöke őt arra figyelmeztette, hogy az iskolásgyermekeknek gúnynevet ne adjon, — szinte goromba szavakkal állt elő Veisz Samu, mely gorombaságaiért Grünfeld ur taknyosnak, pimasznak elmondani kénytelen volt.

Az pedig nem határoz, hogy Veisz Samu bármilyen Abrahámtól nyerte is az oklevelét, — nekem semmi dolgom sem volt s nincs is az oklevéllel, hanem csupán Veisz Samuval, azzal is most még egy kevés.

Eustách! Eustách! Lássa ön mindig csak téve lyeg. Tán önnek is oly hires diplomája van?

Ön azt is állítja, hogy az antiszemita mozgalomra én adtam okot; — lássa az ajka-csinger-völgyi kőszénbányai búcsúban támadt, — Veisz Samu sokat tud róla, mert éppen ott művelt tanító s egy másik társa leittasodván, magukat elég biztonságban is érezvén, ugyancsak el is kezdtek henczegni, hanem biz amúgy magyarosan megadták az árát, a miből! a többinek és egy legkisebb porczió nekem is került.j, Bajtársának már másnap meg operálták mámoros) fejét! Rövid idő allatt pedig Veisz Samu ablakai; olyan tánezot jártak, a minőt még a szobában életé-! ben soha sem hallott. El is menekült ám akkor azi én tanítóm az éj homályában s pedig rögtön hozzám, s midőn figyelmeztettem, miért ment a búcsúba, miért tette ott azt amit tett, s miért tépték le a ruhát róla, erre ijedtében csak azt tudta mondani „Jaj ! Csak akkor rázott volna ki az a hideg, hogy én oda ne mehettem volna.“

Lássa kis Eustách, ebből eredt az antiszemit; mozgalom, hogy ez hazugság mind a többi, hogy é; adtam volna rá okot; ezt pedig tudja az egész fal és a körvidék, hogy úgy van, éppen ön nem tudja, tán nem is akarja tudni.

Most tehát szerelmes Eustáchom, láthatja hir neves tanítóját, de a tanítót nézze ám, ne az oklevelét, sem azt, hogy ki irta alá!

De most hagyjuk el az érdemteljes tanítót éí menjünk át Eustáchunk czikkének többi részére.

Eustách! Eustách ! nem tudom elképzelni, hogyf ön minő műveltséggel rendelkezik, hogy még nem átalja szegény, alacsony sorsú szülőktől lett szármo- zásomat és pelengére állítani. — Bizony nagyon csodálom, hogy nem bíbelődik Petőfi, Arany stbve!1 azért, hogy azok is szegény, alacsony sorsú szülőktől szármoztak.

Hej! pedig Eustách, ha kend meggondolná, hogy kiktől származott! akkor bizony az én származásommal sem vesződött volna.

Hát biz igaz az, hogy én szegény, alacson sorsú szülőktől származtam, s mind ennek daczára annyi kiképeztetést nyertem, hogy az akkori viszonyok kívánalmaihoz képest tanítóvá is lehettem. — Miután azonban szorgalmam s nősülésem által egy kis pénzhez is jutottam, Lazár Lázár ajkai lakos csaposává lettem.

Az akkori viszonyok nekem mondhatom nagyon kedveztek, mert a nyugoti és ajka-csinger-völgyi kőszénbányai vasutak akkor épülvén ki üzletemre, kitartó szorgalmam s fáradozásom mellett rendkívüli jó hatást gyakoroltak.

Nem is kellett ám egyéb az én Princzipálisom nak, mint azt látni, hogy én gyarapodom, — lett folyton üldözés, de én tűrtem, tűrtem mindaddig, mig az említett vasutak kiépültek, s ekkor a folytonos üldöztetésektől menekülendő, — átadtam prin- czipálisomnak a korcsmát csapostól, s magam ember-l ségéből egy szerény szatócs-üzletet nyitottam.

Na! még ez hozzá! Nem kellett egyéb ezeknek^ a mindent felfalni akaróknak, vagyok én azótaj zsákba! Vesztemet keresik azóta még ott is, hol nem! vagyok; vesztemre törekszenek azóta, pedig biz én nem bánom, ha félfujódásukban rögtön megpukkadnak is, én azért csak szatócskodom.

En Eustách szerint szörnyű uzsorás is vágyói*' Én bizony az uzsorát még szabad volt, nem tagadom, mint igen sok más, illő határok közt felhasználtam, de nem ily módon, mint ezek az én ellenségeim.

Eustách uram szerint, Lazár Lázár rajtam szánakozott, s úgy mentem a korcsmába. Lássa, abban is téveleg; talán a mostani csaposát gondolja ? kiről való nem érdemes beszélni, ha jól emlékszem vője neki, ennek valóban nem volt hova mennie, dolga által meg nem élhetett, kiképeztetést meg olyant nyert, hogy Puzdor ur első béresének sincs különb, lovagiatlan származása Schwartz Sándornak meg olyan, hogy alig van megyénkben különb rongyszedő és tán nem is volt. Schwartz Sándor iskolába alig járhatott, mert nevénél egyebet leírni nem tud,- Még egy kis megjegyzés, s aztán vége!

Hogy az ajkai hitközség gyűlést tartott s ott engem a Lázár Lázár vejei által felbujtott testi lelki nyomorult egyének még megtámadni is merészeltek, azt egész nevetségesnek tartom. Szabályaink szerint közgyűlést az elnök hívhatván össze, — én a gyűlésen megjelenve, ott a Lázár vejei féle kapocsból álló lánczszemeknek kijelentém, miszerint e közgyűlést semmisnek nyilvánítom.

En a hitközségnek mindig olyan tagja voltam, a minőnek kellett lennem, s mint annak elnöke sem voltam rosszabb, mint az a szegény Eustáchnak még szegényebb czikkéből látható, mert én az elnöki tisztséget már előbb két éven át keresztül viselvén, ha azt megnem érdemlettem, miért választott meg újabban az érdemes hitközség.