Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-21 / 42. szám

3 Jr* Oh a szellem varázsa határtalan! Diszt öltött az egész Dunasor, melyet e gyö­nyörű szobor diszit. — Huszár Adolf müve, ki Izsó Miklós nyomán készítette, mint Jókai mondá: „A. leg­csengőbb érczből van ez öntve: csupa hegedüszóból készült.“ Mert Reményi Ede volt az, ki megindította a mozgalmat, ki érte hangversenyzett. A nagyszerű ünnepélyek 9 órakor kezdődtek, akkor vonult fel a számtalan diszfogat az akadémia palotája elé, me­lyekből Magyarország leglelső emberei szálltak ki. Ráth Károly főpolgármester megnyitotta az ülést, mely után Jókai Mór tartotta roppant hatású remek szónoklatát. Ezek után felvonultak testületileg a szoborhoz, hol ismét Ráth tartotta leleplezési be­szédjét, mely után zenekisérettel „Tied vagyok, tied hazám* énekeltetett, Nagy Imre elszavalta Endrődi Sándor pályanyertes ódáját, énekeltetett a Hymnus és vége volt az ünnepélynek. Az ünnepélyt bankett követte, melyen azonban csak 10 írttal és frakkban lehetett megjelenni (Jó Petőfi ?! ?) A szobrot egész nap számtalan ember nézte és gyönyörködött a díszes koszorúkban, szalagokban és feliratokban, a minőket még nem látott a főváros, számuk oly nagy, hogy e tér szűk azt befogadni és külön leírásukra nem volna elég ez egész lap. Kárpáti Manó. r - AlL !Í: P lm; •ír; IN:, iM. ’ IJ); in; : l s ; V'I, Ife le f Egy 25. éves egyleti jubileum. (A „V. F. H.“ saját tudósítójától.) Ajka, okt. 11. A „somlyóvidéki evang. tanitó-egylet* 25. éves fennállásának ünnepét Ajkán október 11-én tartotta meg. Az ünnepélyes közgyűlésen résztvettek: Nagyt. Szalay Sándor ev. lelkész és egyleti elnök, Borbély Sándor (ezüst keresztes tanító) alelnök, Kovácsics Gyula és Németh Gyula jegyzők, Plevniczky Pál pénztárnok, Buthy Márton könyvtárnok az „Emlék Lapok* érdemes szerkesztőjén kívül az egy­let összes tagjai (három kivételével: Halász Pál, László Mihály és Erdélyi Károly) teljes számban. Nagyt. Kiss Lajos ev. lelkész az egylet tiszteletbeli tagja. Horváth Sándor n.-démi- és Németh Janni k.-péczi tanítók mint a győrmegyei, és Magyar Soma i zalamegyei testvér egyletek tagjai mint képviselők, ís végül mint vendégek jelen voltak: Parragh Lajos íjkai ref. lelkész, Bolla Perencz és Bartalos N. tani- ;ók, Biró József nyugalm. százados stb. stb. Az ünnepélyes közgyűlés reggeli 9 órakor a iemplomban vette kezdetét, a hol ugyanis a tanitói- tar a megjelent vendégekkel együtt orgona kiséret nellett az „Erős várunk nekünk az Isten* rezdetü éneket mondotta el, mely után nagyt. Szalay Sándor egyleti elnök és n.-szőllősi ev. lelkész az >ltár elé lépett, a hol egy szent ihlettel áthatott, razgó imát mondott, kérve az Istennek szeretetét, óságát és áldását az egyletnek jövőbeli működésére, kz egylet rendes és tiszteletbeli tagjait, a megjelent áildötteketés vendégeket az isten oltalmába ajánlotta ! Az ünnepélyes szent könyörgés után a gyü- ésre megjelentek összes számmal az evang. tanítói aknak igen díszesen és szépen felkoszoruzott és di- zitett tantermébe léptek, a hol ugyanis, az elnöki zék felett báró Eötvös Józsefnek, „a halhatatlan és ánglelkü* volt vallás- és közoktatásügyi miniszternek negkoszoruzott arczképe függött. A jubiláris közgyűlés nagyt. Szalay Sándor írnak, igen szép és gondolat — gazdag elnöki meg- lyitó beszédével vette kezdetét. A megnyitó beszed­jen szólott elnök ur visszatekintőleg a múltról, meg- imlékezett az egylet küzdelmeiről és a kezdet nehéz- egeiről. A setét képet, a még setétebb állapotokat, nelyek a Bach-rendszer alatt reánk neheztültek — ilénk színekkel festé. — Beszélt az egyletnek érde­meiről, megemlékezett a tanítóképzéssel együtt Pálfy- i ■■■■ r í,.V; Mi 1 í ! fl|! Ír 1 Nem alszik a mi társadalmi életünk, pedig cönnyen igy ítélhetnénk, ha az egyletek működését, ( elen életrevalóságát vennők tekintetbe. Mert addig, j nig az eszme uj és szokatlan, mig a lelkesedés :zalmatüze tartott, féltékenyen őriztük még fényét s, ma már a közöny által az eszme is fogason függ, ! -ozsda marja. Az a kötél, mely a társas életre összetartott, i.i i különféle érdekek s önző czélok által majd erre, najd arra tágítva nagyon meglazult. Az előtt nyitott ajtó, tárt kapu jellemezte a : nagyar házát, ma, ha be van téve a kapu s gondo- :sn be van zárva az ajtó, azon ne csodálkozzunk. Az a csend, mely városi társas életünk jelen j íllapotját jellemzi, csak azt bizonyítja, hogy min- j lenki összevonja igényeinek vitorláját, szerény tüz- 1 íelyénél összehúzza magát s nem akar sütkérezni a hiú látszat hideg dicsfényénél, talál elég munkát, szórakozást otthonában; szóval nem vagyunk ama jsekélységért lármázó, a látszatért fennhéjázó nép! Nem alszik tehát társadalmi életünk, mert an­nak minden egyes tagja szorgalmas munkával van elfoglalva. De mégis, midőn, most már vége a különféle i. évadoknak, melyek társadalmunkat is nagyban befo­lyásolták az által, hogy igen sokakat elvonzott, mi- j jön az őszi idő ismét összehozott bennünket, szabad i egyen azon óhajunknak adni kifejezést, hogy vegyük ; 'el az eszmék zászlaját, s a társas élet pezsgő ele­venségéről és életrevalóságáról adjunk méltó jelt ! £gy, hogy még a látszat gyanúja is eltűnjék arról, I pogy senki se vádolhasson azzal, hogy társas éle- , link alszik. Játfl B. ról, a soproni ev. tanítóképző-intézett megteremtőjé­ről és volt igazgatójáról. Üdvözli a 25 évvel ezelőtt megalakult egyletet 25 év elmúlta után. Nem hagyja szó nélkül az egylet egykori Írott lapját, volt dalár­dáját sem stb. stb. Elnök urnák lelkes, szívből jövő szavait a tagok figyelemmel hallgatták végig, mely után elhatározták annak köröztetését! A vidéki - vendégeket Szilvágyi Károly ősz, ve­terán tanító üdvözölte lelkes szavakkal. Elmondotta röviden a tanítók kötelességét, érintette az indító okot, mely őt ezelőtt 36 esztendővel először, 25 évvel másodszor kényszerité a most ünnepet tartó egylet tagjainak összehívására, kényszerité a tanítókat arra, hogy egyletté alakuljanak. Szavait lelkes éljenek kö­vették ! Felolvastatott: Zsiray József vései tanítónak, mint az egylet egykori tagjának üdvözlő levele, és nagyt. Szilvágyi Gyula és Kalmár Pál lelkész urak­nak hason tartalmú üdvözlő leveleik. E közben érke­zett nagys. Stáhly György veszprémmegyei tanfel­ügyelő urnák becses távirata, mely igy hangzik: „Ha köztük nem lehetek is, szivem velük érez! Üdvözlöm m i n d ny á j o k a t.* Tanfel­ügyelő ur ő nagyságának táviratát a jelen voltak meg éljenezték ! Olvastatott ezután egy ily czimü dolgozat: „Tanügyi állásponto m.“ Szerzője : Egyed Dávid ki olvasta is. A dolgozat nemcsak a hozzá kötött várakozásnak felelt meg, hanem bennünket meg­lepett, és megelégedésünket mindenben kiérdemelte. Egyed ur az ünneplő közgyűlésnek igen élvezetes órát szerzett dolgozatával, melynek mind tartalma, mind alakja, mind nyelvezete mind pedig irályja, nagy olvasottságra, gondolat gazdagságra, eszmei bő­ségre, mélyen érző szívre mutat. Helyes és megdönt­hetien igazságokkal, soha kétségbe nem vonható tényekkel van az telve. Dicsérni nem szeretünk sen­kit, de az igaz érdem előtt leborulunk! írhatnánk Egyed úrról és dolgozatáról, egész lapokra terjedő közleményt, de nem tesszük, mert mi a szigorú, de igazságos bírálatnak vagyunk hive és nagyon jól tudjuk azt, hogy vétenénk akkor, ha a dolgozat fogyatkozásai előtt szemet hunynánk, és érdemetleniil szórnánk a dicséreteket. Tehát meg kell jegyezni azt, hogy a szerző tárgyától némileg eltért, s ha egy ki­csit még tovább megy, dolgozatának czimét változ­tatni kellett volna! Egyed tanító urban — mint már többször is emliténk — egy alapos, és szép képzettségű tanítót van szerencsénk ismertetni! A szerző dolgozatáért jegyzőkönyvi köszönetét kapott. „Vissza emlékezés egy régi tanítóra* czimü hu­moros dolgozatát Kovácsics Gyula olvasta fel. A dol- dogozat, igazán humoros volt annyira, hogy a tago­kat megkaczagtatta. Bírálatába — a dolgozatnak — nem bocsátkozom, annyit azonban szabadjon mégis megjegyezni, és az igen tisztelt szerző urnák becses tudomására hozni, hogy máskor bizonyosan emberi, tanítói gyengeségeket humorizáljon úgy, hogy abból tanulhassunk. Keserű Kálmusz-féle dolgozatot várunk és reméltünk, noha most nem kaptunk is, a szelle­mes iró máskor fog bennünket oly féle dolgozattal meglepni. Borbély Sándor egyleti alelnök ur is tartott egy nagy terjedelmű mindenféléről szóló felolvasást, mi csodálkozásunkat fejezzük ki a 72. éves öreg tanító felett, hogy még most is folyton dolgozik. A dolgozat tulajdonképen egyveleget foglalt magában, mert mind arról, a mi hasznos szó volt benne. Az öreg urat munkájáért megéljenezték. Következett ezután Egyed Mór zaltai tanító urnák „Veszprémvármegye leírásáról* szóló jelentése, helyesebben bírálata. Bíráló ur, az egylet elnökének, benne helyezett szép bizalmát nem érdemelte ki tel­jesen, mert a kérdéses földleírásról, annak módszeré­ről, előnyei és hátrányairól semmit sem szólott. Úgy látszik bíráló ur, nincs tisztába a könyvbirálói tiszt­séggel, a mi ugyan megjönne szorgalom és mun­kásság mellett, de én erősen hiszem, hogy bíráló ur tanügyi lapjainknak nem figyelmes és lelkiismeretes olvasója. Mind az által, az egylet a kérdéses föld­rajzot iskolai használatra alkalmasnak találta és tan­könyvül elfogadta. A múlt gyűlés jegyzőkönyve felolvasás után hitelesíttetett. Az országos tanítói árvaház javára rendezett gyűjtés 4 frt 2 kr eredményezett, mely összeget a gyűjtő; Egyed Dávid ur a rendeltetése helyére fogja szolgáltatni. Péterfy Sándor urat, és Rill Józsefet a „Pae- dagogiai Szemle* nagynevű szerkesztőjét az egylet tiszteletbeli tagokká megválasztotta, melyről nevezett urak jegyzőkönyvi kivonatban fognak értesittetni. Több tanitó-egyletnél szokásban levő tudósítót, kinek kötelessége az egylet főbb mozzanatairól, és gyűléseiről időnkint, részint a megyei lapokban, részint a nevezetesebb tanügyi közlönyökben tudósí­tásokat közzé tenni, szintén megválasztotta. Szilvágyi Károly tanítónak, az egylet megterem­tőjének arczképe és életrajza a „Paedagogiai Szemlé“- ben közöltetni határoztatott. E végből Nagy Lajos felkéretett, hogy lépjen összeköttetésbe Rillel, a „Paedagogiai Szemle“ szerkesztőjével és eszközölje a legrégebben alakult tanitó-egyletek egyik megterem­tője arczképének és életrajzának közlését. Tek. Rill József ur, megkeresésemre válaszolva, hajlandónak mutatta magát a veterán Szilvágyi tanító arczképé- nek, életrajzának és a múltból felmaradott egyébb okmányoknak közlésére. Elnök urnák szép bezáró beszédével a közgyű­lésnek vége lett. A közös ebéden, mely a tanitólakban tartatott vagy 30. személy vett részt. Felköszöntőkben sem volt hiány. Az első felköszöntőt Szalay Sándor mon­dotta az egyletre és annak tagjaira. Kiss Lajos, Stáhly György tanfelügyelő urat éltette. Egyed Dávid tanító, Trefort ő nagyméltóságáért iirité poharát. Nagy Lajos az 1846-ban megalakított egylet négy élő tanítóját, és az önálló, szabad tanügyet, a tanítói független­séget élteti. Kovácsics Gyula, Szilvágyira az egylet alakítójára, mondott felköszöntőt László János a fiatal tanítókat, az irodalommal foglalkozókat élteti. Horváth Sándor a győrmegyei testvér-egylet nevében mond felköszöntőt. Szilvágyi Károlyon kívül még többen is mondottak felköszöntőt. Magyar Soma a zalamegyei ev. tanitó-egylet tagja az egylet összes tagjait versben üdvözölte. Az ebéd felett zene szólott, mely később a fiatal tanítókat tánczra lelkesité. Járta is a „galsa mester* ur tüzesen, lelkesülten a szakácsnékkal. * * * A közös ebéd után az egylet tagjai, a meg­jelent vidéki küldöttek és a vendégek, az egylet elnökének vezetése alatt, a rendező bizottság kalau­zolása mellett a helybeli üveghuta megtekintésére indultak, a hol az üveg készítés mesterségét, a fújást, az üvegköszörülést sorban megtekintették. Az üveghutából a tanítók a telephon meg­tekintésére a vasúti állomáshoz mentek, a hol nekik az meg lett mutatva, s annak gyakorlati hasznáról saját maguk győződhettek meg, a mennyiben Csinger- völgy, bányatelep derék számtisztjével és tanítójával, Szám Lőrincz úrral valamennyien egy-két mondatott beszélhettek. Este a tagok egy nagy része eltávozott. Az ott maradottak az ünnepélyt tovább folytattak, a kiket másnap reggel, a bánya igazgatóság, különö­sen Szám Lőrincz ur szives közbenjárása folytán, a bányatelepre gőzerővel kiszállíttatott, s ottan a bá­nya munkálatokat Rittmüller Hermann bányai fő- munka-vezető ur szives volt a tanítóknak meg­mutatni. * * * Negyed századot leéltünk, egy uj negyed szá­zad elején vagyunk. Dolgozzunk és munkálkodjunk a jövőben is úgy, mint munkálkodtunk a múltban. Emlékezzünk meg az ünnepély napjáról s annak emlékét őrizzük meg. Isten velünk ! Gy. S. A VIDÉKRŐL. Pápa, okt. 20. — A „V. F. Hírlap“ szerkesztőségéhez. — Pápán Schosberger S. L. és Goldberg Gyula papirkereskedők, a kik szeretik magukat „könyvke­reskedők*-nek czimeztetni, engedélyt nyertek a le- véljegyek elárusitására. Az engedélyt azonban alá­való üzelmeikre használják fel, a mennyiben levél­jegyet csakis rendes vásárlóiknak — ha ugyan van nekik — adnak, mig ellenben másoktól annak ki­szolgáltatását megtagadják. — Jó volna, ha a posta- igazgatóság megvonná az ipséktől az engedélyt, vagy pedig utasítaná őket, hogy azt ne csak vásárlóiknak, hanem másoknak is pontosan szolgáltassák ki. Folyó 17-én érdekes és nagyon jellemző kis tréfának voltunk szemtanúi a Máday kávéházban. Ugyanis egy H. K. nevezetű „lebuj* korcsmáros szellemi munkával volt elfoglalva a terem egyik félreeső asztalánál, midőn valaki egy haszontalan papírokkal megtömött rósz pénzeserszónyt csúsztatott az asztalra. Alig végezte a jó hotelier ur teendőjét, midőn merengő szemei megakadtak a tömött erszé­nyen; körültekint — s egy pillanat müve volt, hogy az erszény kabátja zsebjének mélységes fenekén pi­hent. Észrevétlenül suhant ki a kávéházból s futó lépésben iramodott édes otthona portája felé. — Valószínűleg első teendője volt a nem remélt sze­rencsét bonczolás alá venni, mert csakhamar hosszú orral tért vissza a kávéházba s színlelt nyugodtság­gal foglalt helyet az előbb elhagyott asztalnál. — De a jelenvoltak nem soká türtőztetheték magokat, homeri kaczajban törtek ki s a derék firmának ugyancsak kijutott a legvastagabb gúnyból. Fertőy. Merénylet is történt e héten a pápai colle­gium félszázados gyümölcsárulója ellen. F. hó 16-án este nehány diák a pápai collegium előtt áruló ko­fák egyikének, — kit a köznép Lidi néni név alatt ismer — ruhája alá egy rakettát, u. n. békát tett, s azt meggyujtotta. A nebulók messziről lesték, hogy mi lesz az eredménye. Nemsokára felrobbant, s ezen annyira megijedt a jó Lidi néni, hogy ijedtében fel­borult székjével együtt, s a gyümölcsös kosarait is feldöntötte. Mire magához tért, addig a nebulók gyümölcsét mind elhordták. A pápai ref. főiskolai önképzőkör f. hó 22-én d. e. 10 órakor tartja alakuló közgyűlését a ref. fő­iskola nagytermében. A tagok száma eddig a 200-at meghaladja. Újdonságok. — Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására; oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési rész­lettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére. — A veszprémmegyei függetlenségi párt megyeszerte való szervezése ügyében a párt helyi választmánya a múlt szombaton, okt. 14-én zárt értekezletet tartott. A párt szervezkedése pár nap múlva kezdetét veszi. — Hymen. Tuszkau Valdemár építő­mérnök s vasmegyei uradalmi főbérlő, veszprémi ifjúságunk egyik legderekabb tagja, f. hó 17-én eljegyezte magának a kedves Buchwald Ida kisasszonyt, özv. Buchwald Antalié, úrnő szelle­mes müveit leányát, városunk egyik legszebb hölgyét. Kisérje az ifjú párnak e tiszta szere- lemből szőtt szivfrigyét állandó szerencse s bol­dogság ! — Siketnémák esküvője városunkban. Tegnapelőtt reggeli 8 órakor a helyi székesegy­házban rendkívül érdekes esküvő ment végbe. Az esküvő vőlegény s a menyasszony siketnémák voltak. A vőlegény Atyimovics Péter siket- nérna, ki egyidŐben „Siketnémák lapjátu szer­kesztette, jelenleg könyvnyomdász; a menyasz- szony városunk egyik legszebb s legkedvesebb leá­nya, az ifjú Schuszter Mariska volt. A pap, ftdö Bosos ur elolvasván előttük a formulárét, eléjök tartotta az eskümintát s ők ajkaikat moz­gatván, (a férj csaknem tökéletes hangkiejtéssel) leolvasták az esküt. E szót „ Esküszömu és „Szeretemu teljesen tisztán ejtek ki. Az esküvő után barátságos ebédre, majd kedélyes vacsorára gyűltek az ifjú pár ismerői s az esti mulatság valóban rendkívül érdekes képet nyújtott. A vá­rosban levő összes siketnémák, három siketnéma leány, köztük a menyasszony nővére a nászpár körül foglaltak helyet, mire a násznagy, Vég- hely Zoltán ur, alispánunk derék Öcscse, ki szintén siketnéma, ujj-jelekkel negyedóráig tartó felköszöntbt mondott, mely rendkívüli hatással volt a siketnéma társazágra. Beszélni tudó ven­dég csak aungfivolt hivatalos, mint a hány si­ketnéma volt, s igy a társalgás csak jelekkel folyt, s csendes volt nagyon az ünnepély. Érde­kes, hogy mikor Brenner Lőrincz ur, a menyasszony gyámja, az ünnepélyre jött; eljött az ajtóig, de nem hallván semmi neszt, azt hívé, a társaság már elment, s igy Ő is visszafordult. Pedig hát akkor folyt odabenn a legélénkebb diskusszió és szavalás jelbeszéddel. A gyám űr­ért úgy kellett újból küldeni. A kevés meghívot­tak közt szerkesztőnk is volt, s bizonyára nem fogja feledni soha e rendkívüli esküvőt. Éljen a boldog pár! — Sz.-István községből minapi hí­rünkre vonatkozólag Puskás József kisbiró leve­let intézett hozzánk, s ebben kijelenti, hogy az ottani búcsú alkalmával ö egyátalán nem há­zsár toskodott, hanem kiadott parancs szerint megtiltotta a mulatóknak a szabadban való szi­varozást s dohányzást, mely figyelmeztetésnek azonban nem tettek eleget, s ebből eredt ama por, mely a szolgabiróság elé is került, s mely még egyáltalán eldöntve nincs. Ennyit a tiszta igazság érdekében. — Pápáról Írja r. levelezőnk: A Mándoky Béla igazgatása alatti győri szin- társulat ezután hetenként egyszer átjön vá­rosunkba egy előadásra. — Az előadásokat f. hó 20-án már megkezdi. — Bizonyos, hogy Mándoky urnák egy pápai szinelőadás többet hoz a konyhára, mint 10 győri. Azért, midőn a győri üres házat látta — mondják, hogy igy kiáltott fel: „Habemus Pápám!“ • • — Otven éves jubileumát üli meg november 1-jén Joó János megyei kir. tör­vényszéki hivatalszolga. Mint értesülünk, ba­rátai jóakarói és főlebbvalói, kiknek rokon- szenvét s becsülését hü s pontos szolgálata által bízvást kiérdemelheté annyi időkön át, őt ez alkalommal örvendetes ováczióban ré- szesitendik. A derék ember már 1832-ik évi november 1-jén lépett Veszprémin egye szol­gálatába s azóta folyton egy s ugyanazon hivatalát látta el buzgalommal. Az ily jubi­leum, mely nem czim, rang- és léha rendjel- örömet., de hosszas hü szolgálatot ünnepel, bízvást érdemteljesebb a sok mondvacsinált jubileumnál. Gratulálunk mi is a derék em­bernek. Isten éltesse még sokáig! — A balatonparti uj borokat illető­leg kitűnő szerkesztésű „Keszthely“ laptár­sunknak balatonfüredi levelezője ezeket írja: „Becses lapjában egy balaton-felvidéki tudó­sítás alapján szüretünk és boraink mínusz nullára devalváltatott. Az kérem nem áll, hogy a Balaton-Felvidéken 3—4 kr. egy liter bor. A B.-Felvidéken egyáltalában még nincs ára a mustnak. Az igaz, hogy a veszprémi piaczon adták el literjét annyiért a must­nak, de Veszprém már nem B.-Felvidék. — Különben az a must a veszprémi piaczra el lett „pancsolva“, minden 10 akóra lehet 2 akó vizet számítani. E hó 8-án Tapolczán lévén, ott a hienezek 14 krért vették az uj bornak literjét, azt hiszem, ez tisztességes ár.“ — At. levelezőnek amaz állítására, hogy a mi veszprémi piaczunkra „pancsolva“ hozzák a borokat, egyszerűen azt mondjuk, hogy ez teljes lehetetlen, mert itt oly cse­kély még mindig a jó bor ára is, hogy kö­zépszerű, gyenge vagy plane „pancsolt“ mus­tot idehozni legalább is őrültség! — Tiiz Sziics községben. Folyó hó 9-ón reggeli Va9 órakor Szücsött eddig isme­retlen okból tűz ütvén ki, 2 gazdasági épü­let, 1 ökörszekér s több gazdasági eszköz, valamint 7 db hízott sertés égett el.

Next

/
Thumbnails
Contents