Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-05-13 / 19. szám

oly fényes temetkezéseket rendez, hogy Pesten sincs külömb.

A múlt héten tartott ismét a »győri ének-és zene egylet^egy hangversenyt, melyen a legnehezebb darabokat hallottuk a zenekar által kitünően előadatni, az énekkar magyar népdalai pedig valódi gyújtó hatással voltak a kis számú, de annál lelkesebb közönségre. Mint értesülök, az egylet intéző körei azon életrevaló eszmét pendítették meg, hogy a férfi énekkaron kívül egy női énekkar is szerveztessék.

Életéhez méltó halálban részesült a napokban egy győrszigeti gazdag bognármester. Ez teljes életében búcsúkra járt imádkozni, valódi szent életet élt; a napokban újólag egy zarándok csapatot akart bucsu- járásra vezetni, mikor velük imádkozása közben a »szent ember* * egyszerre holtan rogyott össze. Temetése óriási részvét mellett ment végbeA „Gyórvidéki tanító-egylet“ f. hó 24-én a „Szől- lő-kert“-ben sorhuzással egy bekötőit majálist rendez, mely az előjelek után ítélve, igen látogatottnak ígérkezik, mi a jótékonyczél iránti tekintetből kivánatos is volna.

Maradtam a tek. szerk. űrnek stb. K.

....y F....cz.

A „Veszprémi Függetl. Hírlap“ második sajtópere.

— Veszprémben máj. 9-én a helybeli kir. törvényszék Hoszter-termében, — egy hétre azután, hogy e lap felelős szerkesztőjét a budapesti esküdtszék „Az árverési hyenák“ czimü czikke miatt 3 havi fogságra s 475 frt birság s költség megfizetésre ítélte, folyt le a második sajtópör. A törvényszék következőleg alakult meg: Elnök dr, Laky Kristóf; szavazó bírák Hankóczy ‘Sándor és Köves János; jegyző Hencz Ödön. A tárgyalási órát megelőzőleg nagyszámú polgárság jött össze a törvényszéki épületbe, de ezeket egyszerűen nem eresztették be s visszautasították. Midőn a tárgyalás ;inár folyt, szórványosan eresztettek be csak néhány 'hallgatót, ötével, hátával.

Dr. Laky Kristóf, az ujonan kinevezett törvény- széki elnök, ki ezúttal először szerepelt itt elnökül, 10 I órakor megnyitván a tárgyalást, előadja, hogy a kir, 'ügyészség port indított a „Veszprémi Független Hírlap* ellen, a lapban közlött háromrendbeli czikknek, a i„Sunyi emberek„Két kulacsosok“ és „Politikai ipar- '■lovagok“ czimüeknek állítólag politikai tartalma miatt, holott e lap nem jelentvén be magát politikaiul, ezek ■közlésére nem volt jogosult.

A „Veszprémi Független Hírlap* felelős szerkesztője Kompolthy Tivadar személyesen jelent meg, dr. Krasesenics Vilmos védőügyvédé kíséretében. Elnök (kérdéseire Kompolthy Tivadar előadja, hogy 30 éves, ;nős, a „Veszprémi Független Hírlap* felelős szerkesztője, született a Szepességben, Szomolnokon; az inkri- (minált czikkekért a felelősséget elvállalja.

Felolvastatnak az inkriminált czikkek. A „Sunyi :emberek* czimü czikkben visszapillantás van téve a , legközelebb múlt veszprémi képviselőválasztásra, melyen a kormánypárt győzött Eötvös K. ellen, s a ezikk

kíméletlen hangon ostorozza ama vesztegetéseket, a melyet a kormánypárti „Sunyi emberek* itt elkövettek. A második czik „ Két-kulacsosok* czim alatt azon volt választókat czégérezi, kik más elvük daczára oda szoktak szavazni, hol több koncz esik számukra. A harmadik ezikk a „Politikai iparlovagok* czimén azon orsz. képviselőket rójja meg, kik „az ipar* eszméjével s hangoztatásával lopták be magukat a választó iparospolgárok szivébe s az országgyűlésen most épen semmit sem tesznek az iparosokért, sőt mikor erre a legjobb alkalom lett volna, a felirati vita folyamán is elejtették mézes-mázos Ígéretüket.

Vádlott Kompolthy Tivadar annyival inkább elfogadja e czikkekért a felelősséget, mert lehető — úgymond — hogy e czikkekben ostorozott bünökpolitikai ak- czió kifolyásai, de mindenesetre csak oly közbüntények, melyek a társadalom erkölcsi romlásának bizonyságai s nem politikai, de közönséges elbírálás alá esvén, bárki által ép úgy ostorozandók, mint a hogy a törvény is bünteti a vesztegetést, lélekvásárt. Egyébként, mint azt már a vizsgálat folyamán is kifejezte, kéri az országos „Hirlapirói kör* szakértői véleményét kikérni aziránt, mily színezetűek s tendencziájuak ezek a czikkek, miután e kör ily vitás kérdések eldöntésére alakult s vádlott a törvényszéket különben sem tarthatja illetékesnek annak megbirálására, hol e czikkben a politikai s társadalmi szellemi határvonal.

Közvádló Cserna Vincze kir. ügyész hosszabb beszédben igyekszik kimutatni e czikkek politikai színezetét ! Vádlott Kompolthy Tivadar urnák pedig az országos „Hirlapirói kör* rre való hivatkozására megjegyzi, hogy a „hirlapirói egyesület, mint szakértő nem szerepelhet, mert hogy valaki a politikai kérdést a társadalmi kérdéstől megtudja különböztetni, ahhoz quali- fikáczió kell ! már pedig — szerinte — a hírlapírók egyesülete műveletlen, qualifikálatlan tagokból áll; vagy ha nem is az egész egyesület, de tagjainak nagy része.“

Dr. Krasesenics Vilmos védő ügyvéd, ki a beje- jelentett védő meg nem jelenése folytán csak közvetlen a tárgyalás előtt szólittatott föl e tisztre, kitűnő védbeszédében kifejtette azután, hogy az említett czikkek, habár első tekintetre politikai szinezetüeknek látszanak is, de azokban politika egyáltalán nincs; nincs nfert minden czik társadalmi kérdéssel foglalkozik, „A sunyi emberek* czimü azokat kárhoztatja, kik a választás után szégyenük megvallani, hogy ők kormány- pártiak voltak, hogy őket megvették stb. „A két kulacsosok“ ez. ezikk azok fölött tört pálezát, kik mind a két pártot szipolyozták, s igy a harmadik is.

Kompolthy Tivadar panaszolt szerkesztő előadja, hogy ő neki politikai czikket írni és kiadni szándékában egyáltalán nem volt, mert ha ezt akarná, megtehetné, mert lapja már rég politikai volna, ha ő nem ellenezte volna.

Védő Krasesenics előadja, hogy azon csodálkozik szerfölött, hogy mig a „Pápai Lapok* czimü megyei társadalmi lap folytonos politizálását, melylyel a felső házat akarja reformálni, az állami javakat eladni stb. nem veszi észre a kir. ügyész, Cserna Vincze ur addig

a „Veszprémi Független Hírlap*-nak oly czikkeiért, a melyekben politika egyáltalán nincs — port indít.

Kompolthy Tivadar panaszolt nem rója fel bűnül a kir. ügyésznek, hogy a más megyei lapok politizálását nem veszi észre, hanem igen köszöni mindenesetre az ő irányában való speczialis figyelmét.

Cserna Vincze kir. ügyész azt bizonyítja azután, miszerint nemcsak hogy politikai színezetű czikkek nem közölhetők társadalmi lapban, hanem még megtörtént politikai tényeket sem szabad konstatálni. — A védő ama támadására, hogy az ügyész egyéb megyei lapjaink politizálását eddig nem merte észrevenni, — Cserna ur egy szóval sem tudott védekezni.

Panaszolt és ügyvéde nem válaszolván, a kir. törvényszék visszavonult ítélethozatal végett. — Az ítéletet dr. Laky Kristóf elnök hirdette ki, melyszerint Kompolthy Tivadar vétkesnek kimondatik és két havi saját élelmezésü fogházra, 100 f'rt pénzbírságra, nemfizetés esetén még 10 napi fogságra büntettetik. Kir, ügyész az Ítéletben megnyugodott, panaszlott és ügyvéde semmiségi panaszt és fellebbezést nyújtottak be. A tárgyalásnak fél 12 órakor lqtt vége.

Újdonságok.

— Hátralékos t. előfizetőinket kérjük hátralékaiknak mielőbbi szives beküldésére. A kiadóhivatal.

— Lapunk szerkesztője nejével együtt ma, szombat délután 6 órakor a derék fehérváriakkal Fiúméba, Triesztbe s Velenczébe utazott két fővárosi napilap képviselőj elunt, melyeket onnan tudósítani fog. Kívánjuk, hogy rég látott tengerparti barátai s egykori tengerésztársai között, kikről „Dalaidban oly hőén s annyiszor megemlékezett, elfeledje a veszprémi apró meghagyatikok nyomoruskodását.

— Kádár Istvánt a helyi honvédhu- szárság egyik derék hadnagyát, ki nemcsak a férfiak-, de hölgyeink körében is kedvesen látott vendég volt, Kőszegre helyezték át s tegnap utazott el oda. Kisérje szives üdvözletünk a mielőbbi viszontlátásra !

— A multheti városi közgyűlésről szóló tudósításunk nagy háborút keltett. Abban mondatik u. i., hogy Cs. L. városi főügyész ellen Husvétli János súlyos interpel- latiót intézett , mig másrészről állittatik, hogy e tárgy a közgyűlésen, melyen a t. ügyész ur jelen sem volt, elő sem fordult. Mi mindkét állítást szükségképen kell, hogy elfogadjuk, mert egyrészt sajtóperes állapotaink, — másrészt uj nyomdánkba való költözésünk miatt nem leheténk jelen a közgyűlésen s igy négy belső dolgozótársunk informáczióira «kelle szorulnunk. Az interpel- latió tárgyát illetőleg mi régebben barátságos utón arról biztosittatánk, hogy az nem Cs.L. hibája, de hibás elkönyvelésből származhatott a városházán s ezt szívesen konstatáljuk addig is, mig ez ügy nem tisztáztatik hivatalosan. Hogy Husvéth J. képviselő ur mit mondott s mit nem azon az ominózus közgyűlésen, azt bizonynyára csak ő tudhatja legjobban s bizony jól tenné, ha maga nyilatkoznék ez ügyben, minden körülményt tisztázandó, másrészt Cs. L. ur reputácziója érdekében is.

Szerkesztőnk elitéltetése Veszprémben , hogy mily kínos hatást keltett Székesfehérváron is, idézzük a „Székesfehérvár é s V i d é k e“ szerkesztőségének tegnapelőtti lapjában irt következő két czikkét:

— „A Veszprémi Független Hírlap“ szép tehetségű szerkesztőjét, a veszprémi törvényszék ép oly súlyosan, mint méltánytalanul elitélte, mert egy pár czikkjére az ottani kir. ügyész reá fogta, hogy politikai tartalmúak, pedig azokban politikáról szó sincs, csak a politikai jellemtelenségből kifolyó társadalmi bűnöket ostorozta. Elitélték a közügy bajnokát — két hóra és reá adásul, elég szigorúan, még pénzbírságra is. Azok a veszprémi bírák nagyon hátra vannak még a kortól, hátra a felvilágosodott, szabad gondolkodástól és a méltányosság érzetétől; mert ilyen pör már volt Magyarországon vagy másfélszáz, s mig Yio részben fölmentették a szerkesztőket, addig az egy tized részben, vagy 10—15 forint bírságra, vagy egy napi fogságra Ítélték. Úgy látszik, a veszprémi törvényszék oda akar működni, hogy a hátramaradásban kiváló helyet elfoglaló városban és megyében tönkre tegye és elüldözze az igazság- és szabad gondolkodás harezosát és bajnokát. De legbornir- tabb a veszprémi királyi ügyész azon állítása, hogy a budapesti hirlapirói egyesületben — kevés kivétellel — qualifikálatlan emberek vannak; különben az ilyen sértő állítás eléggé jellemzi a hivatalában elbasáskodott urat.“

— „Hol itt az igazság! A veszprémi kir. törvényszék egy szegény családos embert, ki állítólag politizálni mert, 2 hónapra elítéltetett. Ezt még csak meg lehet érteni véges ésszel; egy nagy pap irosu helyi lapunk, a „Sz—g“ törvényszéki hírei közt pedig szóról-szóra ezt olvassuk: „Boros Márton zalamegyei mihály- fai lakos lopás miatt fölmentetett. Az egyiket becsukják, mert állítólag politizál, a

másikat fölmentik azért, mert a nevezett lap szerint valósággal lopott. Egyébiránt a közleményt ajánljuk a „Bolond Istók* ügyészének csodabogárteljes figyelmébe.“

— Névtelen jóltevö. Valahányszor kö- nyörületre hívta még e lap olvasóit, akkor Paksról mindig érkezett egy névtelen utalvány hozzánk, az illető szerencsétlen számára. Lapunk 16 számában is ily szerencsétlen emberről tesz említést kisczelli levelezőnk „Dráma az é 1 etbő 1“ czim alatt, melyben egy nagy családos apa nyomorúságáról tesz említést. A névtelen jótevő Paksról e czélra is küldött hozzánk egy 2 fitos utalványt, melyet rendeltetésére küldöttünk. A jó Isten áldja meg az ily jóltevőt, kinek — az Írás szerint — „jobb keze nem tudja, mit tesz a bal!“

— Róborgó menykö. Siófoki levelezőnk írja: A mult napokban iszonyú zivatar dühöngött városunkban. Jég is hullott, de szerencsére esővel jött, s igy nem tett kárt a szőlőkben. Ugyanekkor le is ütött a mennykő egy helybeli polgár házába. A padlás-lyukon ment be a szobába, ott a tüzet kiszórta a kályhából. Nagy volt a rémület, mivel eleinte ugy tetszett, hogy a ház ég. Szerencsére azonban kihűlt a kóborló józság], s egyéb kárt nem tett, minthogy nehány szarufát szétrepesztett. Említésre méltó, hogy a falon, ahol keresztül tört, épen egy szent kép függött, de a képnek nem lett semmi baja, miután épen a sarkánál fúródott át.

— Moórról Írják, hogy ott jelenleg Balogh Alajos opperette színtársulata működik, mely meglehetős, részben jeles erőkből van szervezve s bármely provin- cziális városi színpadon megállná helyét; csak az a baj, hogy a társulat a legszükségesebbel t. i. zenekarral nem rendelkezik, mely egy rendes operette társulatnál nem hiányozhat. Reportoirja az újabb darabokat tünteti föl, milyenek: Boccaccio, Cornevillei Harangok, Váljunk el, Czifra nyomorúság, Szép asszony kocsisa, stb. és bátran állíthatjuk, hogy közönségünk a társulat eddigi működésével meg van elégedve. A dráma „Bánk-Bán“-nal lett bemutatva s minden nagyolás vagy melléktekintet nélkül legyen mondva, hogy a szabatos előadás s színészeink jó készültsége várakozásunkat jóval fölülmúlta. Művésznőink élén mindenesetre Rajzné, Mádayné és Halottai Erzsi kisasszony említendők föl; a férfiak közül pedig Balogh Alajos, Monori Miksa, Haday Sándor, Kemény Simon és Fáncsi Géza. A társulat lelke azonban a nagytehetségü fiatal művész Balogh Árpád, ki egyszersmind annak karmestere is. Színészeink pártolása községünk részéről meglehetős.

— A kuruzsoló szentmártoni vénasszonyt a sümegi járásbíróság gyermekvesztés végett letartóztatta, melyet egy veszprémmegyei hajadonnál corruntált. Valóban csodálkozni lehet a fölött, hogy e szomszéd megyéket Zalával együtt oly rég disconveniálja és hogy megengedtetik a valódi bucsujáráshoz hasonló megkeresés, a mit a nép követ. — Nincs nap, hogy ne lássunk egy szerelem által megcsalottat, vagy egy boldogabb állapotbelit, majd jön egy halottaiért szomorkodó anyóka, ki férjét a purgatoriumból szeretné megszabadítani. Amott ereszkedik a hegytetőről egy karaván, utána a másik, — egyik Vas, a másik Veszprémmegyé- ből, a harmadik plane a Staier határszélekről jönnek szerencsét próbálni — a semmi tudó kuruzsoló felhasználja — értvén a földműves osztálynál — az alkalmat, reggeltől estig dolgoztat velők — majd amott jön egy bozontos bajszu magyar paraszt, kitől múlt éjjel lopták el csikait, ez is tanácsért jön megtudandó, hogy a bé- kóból szabadult léghasitólc, a világ mely részébe vezettettek, stb. most már az a kérdés, hogy a szabad iparüzlet eme időszakában ily bányához hasonló kereseti forrás nem jöhetne-e adó alá ? vagy minden más sza- bajlipar, mely setétben, világosnál a legjobb jövedelmet adja, adómentes; csak a szántóvetőnek nyomja vállait a kínos teher. — Figyelmeztetják az illető hatóságot a banya eme műhelyére. „Z. K.“

— Az „R“ betű. Vajon gondolta-e ezen betű — kérdi egy közeli városban lakó levelezőnk, — hogy róla még írni is fognak ? Furcsa is az, midőn az ember egy betűről firkál le sok betűt! De hát ez olyan furcsa betű, hogy mihelyest valaki felveszi a tiszti egyenruhát, mindjárt. . . nem tudja kimondani. Már nem tudom, a nyelv teszi-e? Vagy a rendszabályok parancsolják ? de a „szervuszt* még egy tiszttől sem volt szerencsém tisztán kiejtve hallani! Figyelemmel kisértem, hogy talán minden szóval igy vannak-e, melyben r betű fordul elő? Néztem a hadgyakorlatokat! A vezénylő hadnagy, ki minap egyik bajtársának „szeavoszt* kiáltott, ma midőn a szegény bakát kellett szidni, az r betűt meg is duplázta, sokszorosította: Szakkerrrrr- ment! Donerrrvetterrrr ! A szabályt tehát igy vontam le: „Midőn a katonatiszt barátságosan beszél vagy köszön, az r betűt nem képes hangoztatni, midőn azonban káromkodik, akkor többszörösen is kimondja.“

— Szép gyerekek ám azok a magyar nemzet milliói által segélyzett horvátok is. Liliputi tartomány - gyülésiikön derüre-borura szidalmazzák a túlzó nemzetiségpártiak, legarczátlanabbul, és becstelenszavakkal a nagylelkű magyar nemzetet — és ez a nemzet tűri birka türelemmel a hálátlanok pimaszkodásait.

— Siófokon nagyban rendezkednek a bérlők, hogy a fürdés idényét minél élvezetesebbé tegyék a közönségnek. A szép fürdőház nagy kényelmet nyújt a fürdés pedig egészségi tekintetben majdnem ritkítja párját a Balatonpartokon.

Folytatása a mellékleten.

egyebe, mint az ősi ház, de nem volt lekötelezettje senkinek.

Csak a hazának és a mindennapi megélhetésnek.

Azt hitte, tartozik a hazának azzal, hogy részese legyen annak a nagy és szent összeesküvésnek, mely forradalom utján akarta szabaddá tenni a hazát.

S midőn ez sikertelen volt, a mindennapi megélhetés kötelessége hivatalra kényszerité. Könnyen megnyerte ezt, hiszen minden honfi bízott benne, minden ember szerette őt. Lett alispánja a vármegyének, elnöke a birói széknek, országgyűlési képviselője egy kerületnek. Utóbb törvényszéki elnökké tette őt a király.

Előhaladott a korral hanyatlott már a férfiú testben, lélekben egyaránt, de a közszeretet nem hanyatlott irányában. A régi társas körök nem bocsátották őt ki maguk köréből. Magas egyházi és világi méltóságok gazdag rokonok és jó barátok csak úgy környezék, mint mikor megvolt a tekintélyes családi vagyon. Könnyelműen hurczolták magukkal s ő könnyelműen engedé magát hurczoltatni.

Ám a demokrata kör szegény közhivatalnoka nem győzi a régi társadalom élveinek vendéglői számláját kifizetni. Épen most egy éve kitűnt, hogy a férfiú hitre bízott közpénzek nagy összege elveszett.

A rokonok és jó barátok nyomban helyre tették ugyan a hiányzó közpénzeket, de ő szétoszlott becsülettel többé halyén nem maradhatott. Barátai azt hitték: golyót röpít agyán keresztül. S megvetették s többé nem szóltak hozzá, midőn ő ezt rögtön meg nem cselekedte.

0 pedig még meg akarta kisérteni az életet s a munkát, hogy jólelkü hitelezőit megmenthesse. Lehetetlen volt. Midőn pár nap előtt kísérletének hiúságáról meggyőződött: reggel halva találták ágyában.

Kézsmárky Józsefnek hívták. Az ő élettörténetét vázolám e sorokban. Az övét és százakét és ezrekét, kik a rég kihalt társadalom erényeit nem tudták kibékíteni a demokrata uj korszak erényeivel és kötelességeivel.

Most már ott pihen a herhidai temetőben. Ősei nek örökségéből csak egy sírnak való hely maradt meg számára. Az utolsó örököst s becsületét együtt kellett oda eltemetni.

Szivem mélyén rendült meg a sajnálkozás keserű érzete, midőn egy év előtt megtudtam szomorú esetét. Hiszen barátom és tiszttársam volt sok ideig. Halála kiengesztelt, bár engesztelne ki mindenkit.

S bár minden magyar szülő arra oktatná gyermekét : csak egy érdem van, ez a munka; — s a legmagasabb erény a munkaszeretet!

Az ifjú józan ész birtokában, de egy kissé köny- I nyelmü volt. A tömjén nem szédité el, de odáig fel- (emelkedni nem jutott eszébe, hogy a midőn kilépett a rközélet porondjára, megkísértette volna életének és r sorsának üzleti mérlegét. Mivel tartozik ő az életnek (tehetségben, tudományban, munkaismeretekben s mit követelhet ő az élettől hivatalban, kitüntetésben, él- ^ vezetben ?

Az ifjú elfogadta a hivatalt és kitüntetést s él- vezé a jelent. A hivatal kevés munkája nőm emészté fel a napokat. Társas mulatság, kártya, vadászat, lovaglás, látogatások, fürdők í ime ezek tölték ki a napok és . órák ürességét.

Mert a nemes és gazdag ifjút senki se tanitá arra , hogy a hivataltól maradt üres idejét ossza meg az élvezet és a munka között. A régi nemesi társadalom- . ban nem volt ez divat, de eszébe se jutott senkinek. Vagy legalább igen kevés embernek jutott eszébe.

Az élet minden nagy előnyéért az ifjú nem adott mást cserébe, mint igazságszeretetet, jó kedélyt, vidám lelket, szeretetreméltó egyéniséget. Hogy is lehetett ] volna rósz lelkű az az ifjú, kihez születéstől kezdve ' mindenki jó volt: szülő, tanár, vármegye és sorsnak 1 szeszélye ?

Mindenki szerette az ifjút, férfiak nők egyaránt. 1 Még ez a nagy közszeretet is ártalmára volt. Elragadozta önnönmagától s neki soha se engedett időt arra, hogy megcsinálja az életnek ama nagy üzleti mérlegét. ’ Csak élt öntudatlanul. Az élet szelíd, de örökös élvei miatt még családalapításra se jutott ideje.

Jött a forradalom s vele a keserű harcz. A fegyver csattogásai közt nemcsak a múzsák hallgatnak el, ] hanem a demokraeziának szelíd, házi erkölcsei is, a ' munkaszeretet, a takarékosság, a kész vagyon becsülése, a jövendőre való számítás okossága.

Jött a fekete kényuralomnak borzasztó korszaka. Most már vármegye sem volt, hivatal sem volt, de a ‘ közszeretet megmaradt. Most már a napnak minden

* óráját társas élvezetre kellett és lehetett fordítani. ] Rokonok, jó barátok és busuló hazafiak seregesen lá- “ togaták az ifjút, a ki azonban már élemedett férfiúvá r vállt.

Jött 1861 s vele az alkotmány csilláma, mint mi- í kor februári hófelhők közül egy pillanatra kisüt a nap. i Ekkor megint közhivatalt, tekintélyes állást adott a férfiúnak — pár hónapig. A nap ismét elbújt a / felhők alá.

( Egy szép reggelen a mindig becsületességü férfiú i számítást csinált s látta, hogy addóssága magáért és - barátaiért annyi, mint a mennyit vagyona ér. Eladta minden birtokát, lerázta minden terhét, nem maradt