Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-04-22 / 16. szám

Diné is. — A színház üres. — Csütörtökön e hó 20-án Szathmáry K. ur jutalmául adták „Kádár Vera, a falu gyöngye“ ez. népszínművet, irta: Szathmáry Károly. A darab meséje, a mily rövid; előadása, nyelvezete ép oly elnyújtott, vontatott. Ha az egész darab 2 rövid felvonásra összevonatnék, és nem négy, hanem csak két óra hosszát venne igénybe elég élvezetes volna. A czél- szerü rövidítéseket ajánljuk is a szerzőnek. A szereplők közül a jutalmazott Szathmáry K. ur elég jól játszott rövid szerepében ; említést érdemelnek Reiner Autónia k. a., Károlyiné asszony, Hatvaniné asszony és Hatvani. — Közönség igen kevés számmal.

A VIDÉKRŐL.

Tapolcza, 1882. apr. 20.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Ha soraim b. lapjának hasábjain tért nyernének, volnék bátor néhány körünkben történt eseményről tudósítani.

Tapolczán f. hó 15-én Bocsányi János költő — emlékszobra javára a „Tapolczavárosi8 dalárda négy tagjának közreműködésével műkedvelői előadás tartatott, mely alkalommal Szigligeti Ede „Szökött katonába került színre.

Ugyan e hó 16-án ugyancsak műkedvelők által Szentlstván szobra javára „LiIiomfi“ Szigligeti

E. kitűnő vigjátéka adatott elő.

A számos szereplők között, kik mindnyájan meg- állták helyüket, láttuk Ferk Miklós urat a tapolezai gazdasági felső népiskola igazgatóját, továbbá Vlasits Ferencz urat, Friedman Alajosné urhölgyet és Vlasits Karolina k. asszonyt és intelligentiánk több szereteti tagját. Az előadás mindkét este sikerültnek mondható és szép kis összeget jövedelmezett az említett nemes czélokra.

Jövendőbeli időközi tudósításaimnak helyet kérve maradtam a tek. szerkesztő urnák hazafias üdvözlettel

P. G.

A megbolondult disznófalka.

(Szenzácziós eset a szomszéd Somogyinegyéből.)

„A sárdi disznófalka megbolondult!“ E rémet hir villámként járta be a napokban disznófal- káiról országszerte hires Somogymegyét. Valóban: egy megbolondult disznófalka nem mindennapi eset, sőt páratlan a maga nemében. De maradjunk lehetőleg hívek a száraz tudósításhoz, mely száraz mivoltában is elég rémes arra, hogy közfigyelmet keltsen. Nincs ezen nevetni való. Elképzelni, hogy egy egész falka disznó, mely hajnal hasadtakor még vígan röfögve, felkunkorodott farkakkal indul a mezőre és egyszer csak, midőn legjavában túrják a gyökereket, megszállja valami különös melancholia, fejüket összedugják búsan, leverten, majd veszett röfögésbe törnek ki, a „kanyós“ (kan) fölveti fejét, tüszköl, aztán eszeveszett rohanásnak ered, a falka utána .... Niucs ezen kérem nevetni való.

Legalább a sárdi kanász saját vallomása szerint a kezére bízott falka a legjobb kedélylyel ment ki a mezőre. Ő mint rendesen, elővette furulyáját s rágyújtott egy mélabús dalra. Képzelhetni elszörnyedését a szegény kanásznak. Mintha föld nyelte volna [el tálkáját, egy pillanatra mind egy szálig eltűntek a láthatárról. Akár csak a mesebeli disznók. Futott utána, szegény feje, mig győzte szuszszal. Nyelve kilógott, hasra

Harmadik mond, mindenik sír,

Temetőben mozdul egy sir.

Megnyílnak a nehéz hantok,

Kilép sírból édes anyjok,

S tova lebben a vak éjben,

Hazafelé az ösvényen.

Arcza halvány, hangja régi,

Fia, lánya megösméri:

Immár tőle hogyan félne?

Megcsókolják, mintha élne

Az egyiket betakarja ;

Másikat felfogja karja;

Elringatja, elaltatja;

Harmadikat ápolgatja.

És ott virraszt a kis ágyon,

Mig elalszik mind a három.

Majd megindul, széttekintget,

Keresi a régi rendet.

Rendbe hozza a szobácskát,

7 *

Helyre teszi a ruhácskát;

Az alvókat hosszan nézi,

Csókját százszor megtetézi.

Kakas szólal, üt az óra,

El kell válni virradóra!

Visszanéz a véghatárrul . . .

Sír megnyílik, sír bezárul.

Óh a sír sok mindent elfed:

Bút, örömet, fényt, szerelmet;

De ki gyermekét szerette,

Gondját sír el nem temette.“

*

A halál nem kiméi senkit s a nemesszivü nő, a szerető anya, kit tisztelői, barátai, övéi nemes lelkü- lete miatt annyira szerettek és becsültek: ott nyugszik a rideg sirhant alatt. A szerető férj, az árvák napon- kinti imája most is felemelkedik hozzá és ott az égiek között, tekint le reánk az elköltözött... Boldog Máriát jöttünk köszönteni és . .. óhajunk teljesült 1

Bánfi János.

vágta magát, másnap ott találták eszméletlen elterülve egy gyepes barázdán. A kanász meg volt, de hol a falka? Utána 1

És elindult az egész falu népe, apraja—nagyja. El a második határba: disznófalka nincs ! El a harmadik határba: itt megtaláltak egy kiszenvedett malaczot. Tehát nyomra akadtak. Tovább, tovább 1 És elértek a negyedik falu határába.

Megható látvány terült itt a falu népe elé. A disznófalka, melyért annyi köny és izzadtság csepegett a tulajdonosok pórusaiból, ott áll ott egy rét közepén, összebújva, búsan lekonyult fejjel, melanchólikus pofákkal, miközben [olyiknak szeme vadul villogott. Lábujjhegyre ereszkedve közeledtek hozzájuk, hogy fel ne rázzák a mély melancholiából s akkor hirtelen ki-ki reá csapott a maga disznójára, s a készen tartott kötelekkel négyet-ötöt összefűzvén, megindult hazafelé a diadalmenet, milyet még nem látott hat puszta vármegye. Az egész falkából csak 13 öreg disznó hiányzott, melyek nagy valószínűséggel meg sem állottak a világ végéig, nem számítva a már nevezett gyászos véget ért malaczot.

A disznófalka tehát megbolondult. Ez tény. Ebben nem kételkedők senki lélek Sárdon. De hát mitől? Talán a gyökerektől, vagy azoktól a zsenge fűszálaktól ? Lehet. Ebben a kolerás világban semmi sem lehetetlen. Hanem rend a dolog veleje. Üljön tanácsot a község?

És összzült a kupaktanács, megállapítandó, ha váljon csakugyan megbolondult-e a falka? s ha meg: mitől ? Álljék elé a kanász 1 Ennek tudnia kell. A bús- képü kanász eléáll. A hozzá intézett kérdésekre csak keveset tud felelni, de ezt a keveset mély meggyőződéssel adja elé. Tudja ő, mért bolondult meg kedves falkája. Nem is gyökértől, nem is rósz ivóvíztől, de még nem is az ájertől. Hát mitől ?

A bizony úgy esett, hogy a szomszéd falu kanásza azon a végzetes napon a falka körül járt. Elveszett disznókat keresett, ő nem tudott útbaigazítást adni, s mert látta, hogy az ő tálkájából egy malacz nem sok annyi sem hiányzik, megirigyelte szerencséjét, s csupa irigységből bűzös füstölő szerrel „megtette“ a falkát. (Technikus terminusa a ba- bonázásnak.)

— „Megtette!“ bődült el egyszerre száz meg száz torok! Akasztófára való! „megtette!“ Megállj istentelen! Majd „megteszünk“ mi is!

— Aj-jaj! „megtette!“ átkozott! — „megtette!“ És ezzel a kupaktanács eloszlott. Most már minden lélek tisztában volt azzal, hogy a falka mért háborodott meg elméjében. A jámbor kanász, kire a súlyos vád nehezedett, szerencsétlenségére Sárdra vetődött a múlt vasárnap. Nem is sejtette, hogy mi vár itt reá. Néhány illuminált atyafi közre fogta, árva fejét beverték s amúgy derekasan helybenhagyták. Nesze neked! kellett-e „megtevés“l?

Ennyi vázlatosan a sárdi disznó tragi-komédia. Folytatása a „törvény előtt lesz, mert az még nincs eldöntve, hogy kifizeti meg azt a világgá ment tizenhárom disznót!? De hát ezt a prókátorokra bízzuk.

Kópé.

Rablógyilkosság Vörösberényben.

Vörösberény község mellett az újhegyi szőllők egyik hajlékában ehó 21-én éjjel borzasztó rablógyilkosság követtetett el a 74 éves Csik István jómódú birtokos s szőllősgazdáo. Az eset úgy itt, mint Veszprémben óriási szenzátiót keltett, egyrészt, mert statárium idején s kanibáli kegyetlenséggel hajtatott végre, másrészt, mert a rablógyilkos müveit, qualifikált ember, s okleveles jegyző.

A tényállás ez: Tegnap este a közeli Szent- Királyszabadja községben lakó s többszöri betörésért már meg is fenyitett Rácz Kálmán okleveles jegyző két czinkostársával átjött a vörösberényi „Újhegyre“ (több vörösberényi lakos látta átjönni) s mikor már jól beestélyedett, fél 10 órakor este Csik István hajlékához mentek.

Az öreg 74 éves ősz Csik maga szokta lakni hajiokát, most is maga volt, ép lefeküdni akart, félezipőjét már az ágy előtti széken ülve le is vetette, mikor az egyik szobaablakot kívülről valaki megkopogtatá. Az ősz Csik erre kiszól, hogy ki van oda künn s mit akar, mire egy hang azt válaszolta, hogy: „Éa vagyok Csik uram, a Herczeg Dániel; halat hozok a Huszár Jánostól. (Huszár János mindenese volt Ősiknek s a vinczelléri s egyéb gazdasági teendőket végezte nála.) Csik mi rosszat sem sejtve, csakugyan azt hitte, hogy kivül Herczeg szomezédja áll, kiment a szobából úgy félezipősen az előtornáczot képező présházba s ennek ajtaját kinyitá. E pillanatban óriási rémület fogta el. Nem Herczeg Dániel, de a vidékszerte rettegett Rácz Kálmán ugrott a présházba s torkonragadva az öreg, amúgy is tehetetlen őszt, lenyomta. Az öreg mielőtt kiment a présházba, egy schawl-t csavart nyaka köré, hogy meg ne hüljön, Rácz Kálmán ezt a schawl-t most fojtókötelékü! kezdte használni, többször megcsavarta rajta teljes erővel s ennélfogva behurczolta a présházba. Itt rárivalt az öregre, hogy „Add elő hát vén kutya a pénzedet!“ Az öreg, szegény, erre a kaszlifiókhoz támolygott s abból kivett egy bőr dohányzacskót, meg egy zsebszerü vászontasakot. Előbbiben 2 drb frtos bankjegy, 2 ezüst írt. s ezüst 10 krosok voltak, utóbbiban 5 rézkrajezár.

A gyilkos ezzel nem elégedett meg s többet követelt megöléssel fenyegetvén őt, ha többi pénzét elő nem adja, egyszersmind lehúzta az öreg gyűrűsujjáról 2 db. aranygyűrűjét s a kisujjáról jegygyűrűjét. Az öreg könyörgött életéért s csak azt beszélte örökkön, hogy hisz minden pénzét, amint valamit a gazdaságból bevesz, rögtön a veszprémi takarékpénztárba viszi, hát őnála nincs több semmi. Rácz ezzel nem elégelte be, hanem más tortúrához fogott. Fölfogott egy széket lábával kitörte a szék egyik lábát s ezt megfogván agybafőbe, vérbefagyba verte az öreget aztán a nyakán levő schawl-nál levonszolta a pinezébe melyhez le 5 lépcső vezet. Itt meg- mutattatta magának a legjobb bort, egy üvegbébérrel húzott az üvegből, annak nagyobb részét kiitta, majd a magával hozott savanyuvizes .1 literes kőedénybe töltött s ezt valamint 4 sonkát, több füstölt oldalast, kenyeret, szalonnát kivitte (ismeretlen) társainak.

Erre az öreget ismét bevonszolta a szobába s itt újból pénzt követelt. Az öreg ilyent nem tudván adni, Rácz egy az almáriumon, a lámpa mellett fekvő szőlő- nyeső metszőkést felkapott s ennek metsző lapjával nyakát két oldalán megvágta, majd fejére vágott a lappal, (afszőlőmetsző kés egy kis bárdhoz hasonlít) mintegy 14-szer s ugyan annyi súlyos, többnyire csontot is törő életveszélyes sebet ejtett; majd megfordítva a kést, éles kampóját mintegy 5 helyen úgy belevágta fejébe, hogy a koponyacsont is megrepedezett; majd bicskát rántott elő s ezzel szemeit akarta kiugrasztani, amint azt a szemhéjak fölötti metszések s a mindkét szem külső szögletébe vágott kisdöfések sebei bizonyítják. Az ádáz gyilkos erre még egyszer lement a pinezébe, hogy onnan valószínűleg még több értékholmit s élelmiszert rsboljon. A rendkívül szívós életű öregnek a rémület életfentartási ösztÖDt kölcsönzött s azt hívén, túl van minden veszedelmen, hogy a gyilkos társaival együtt eltűnt, négykézláb kivánszorgott a hajlékból a szőlőbe s a tőkék között erőtlen lerogyván, valószínűleg segítség után kiáltott, mire a gyilkos a pinczéből lölrezzent, kivitte a lámpát a szobából a tőkék közzé, s mikor az újból elalélt öreget megtalálta, rajta még 2 vastag szőlőkarót s egy görcsös öreg somfabotot eltört. A botok s karók véres darabjai s az összetört lámpa üvegjein a véres ujnyomokkal, ott találtattak a színhelyen az öreg véres félczipőjével.

Hajnalban fél öt órakor Huszár János, az öreg mindenese ott lelte az öreget vérbe-fagyva s rögtön jelentést tett a jegyzőségnél.

Hét órakor kapta meg a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége is a hirt ezt közölte nyomban a járásbíróság büntetőosztálya vezetőjével, Molnár vizsgálóbíróval. Időközben a vörösberényi derék jegyző Hetessy Dániel is beérkezett Veszprémbe s jelentést tett a szolgabiróságnál. Ki- lencz órakor már a szolgabiró, ;Kleczár Ferencz kiment s megtette az elővizsgálatot. Nyomban követte Molnár aljárásbiró. Lapunk szerkesztője, mint egyszersmind az „Egyetértés“ tudósítója vörösberényi jegyzővel együtt ment ki a színhelyre s útközben tölvevén a szolgabiróság által eleve kirendelt 2 pandúrt kocsijukra, tovább hajtottak. Egyszerre Szabadja előtti kis erdőség mellett az országúton szembelátják jönni, tisztes nyárias öltönyben Rácz Kálmánt. Amint elhaladt a kocsi mellett, a jpgyző biztos bizonyságára, hogy ez a rablógyilkos, mert ezt a hajnalban Csikkel fölvett kihallgatás folytán okvetlen tudja: a két pandúr s lapunk szerkesztője leugorván a kocsiról, a rablógyilkost közrelog- ván, mig a pandúrok megvasalták, lapunk szerkasz- tője kikutatta a gyilkos zsebeit s azokkol bankó- és ezüstpénzt szedett ki. Volt nála egy pipa, egy vászonból készült véres tasak, 2 arany s 1 jegygyűrű, dohány, stb. Mindannyi tárgy véres volt.

Erre Rácz Kálmán iöítétetett a kocsira s Hetessy Dániel vörösberényi jegyző ur s szerkesztőnk átülvén az időközben visszafordult Molnár büntető osztályi járásbiró kocsijára, Vörösberénybe hajtattak. A hajlékban mely előtt a falubeliek tolongtak, már ott működött Sándorffy Miksa járási kiküldött orvos, ki minden lehetőt elkövetve, mondhatni új életre támasztá a szegény, vértől ázott őszt s csakhamar jelenté, hogy: „Életereje fogyóban van ugyan, de a kihallgatást halasztani nem lehet, Erre Molnár járásbiró s Kleczár szolgabiró a kihallgatást eszközölték s Csik fogyatékos hangon, de teljes eszméleténél vallotta azt, mit fönnebb előadtam. E közben megérkezett Veszprémből déli 11 órakor a törvényszéki h. elnök Vlahovics s Cserna Vincze királyi ügyész, kik a Hoszter-bünpör- ben is a jogi körök általános figyelmét vonták magukra a sikeres eredmény által s kezükbe vették az ügyet.

Rácz Kálmán a szembesítésnél, daczára, hogy az ősz Csik mindent szemébe mond neki, konokul tagad Ez azonban nem segit rajta.

Kleczár szolgabiró még ma délután újabb vizsgálatot tart Rácz Kálmán lakásán, honnan e pillanatban hozzák el pandúrjaink Rácz az éjjel viselt tele-véres

ingét

...........s holnap reggel ül össze Veszprémben a

st

atárium.

Újdonságok.

— Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük előfizetési összegeik beküldésére, — nehogy a lap rendes szétküldésében akadályozva legyünk.

A kiadó-hivatal.

— Lapunk egyik kitűnő czikkirója Szatmári Károly, debreczeni szerkesztő, ki „Az asszony iDgatag“ czimü czikkének állítólagos felségsértő volta miatt egy és fél évig volt Váczon államköltséges nyugalomban s ez idő alatt lapunkat többször kereste föl nagybecsű dolgozataival, melyek egyikét helyi t. kir. ügyészségünk is nagybecsű figyelmére méltatta, az ünnepeket megelőző napoo, feltámadás délutánján szabadult ki váczi fogságából. Dsbreczenben, az ottani lapok értesítései szerint roppant ovácziókkal fogadták s bankettet rendeztek tiszteletére. Bírjuk szives Ígéretét, hogy ezután még gyakrabban kere- sendi föl hasábjainkat kitűnő czikkeivel.

— A trieszti kiállításon Magyarország előreláthatólag méltón lesz képviselve. A kereskedelmi minisztérium különösen a gabonatermelés, a selyemtenyésztés és a kendertermelés, valamint a gyümölcsészet köréből fog mintakiállitást rendezni. — A honvédelmi minisztérium a honvédszükségletek tárgyait állítja ki. A budapesti gőzmalmok, a budai forrástulajdánosok és a fővárosi nyomdák tartalmas collectiv-kiállitásokat rendeznek.

— Gazdaközönségünket érdekelni fogja megtudni, hogy az ismert ezég „Grossmann J. gépraktár Budapesen“ szövetkezve egy nagy külföldi gépgyárossal, Budapesten „ Gross- mann és Rauschenbach, első magyar gazdasági gépgyára“ ezég alatt egy gyárt alapit. Ezen nagy alapra fektetett vállalat a hazai ipar szerencsés szaporodását jelenti, és annál is inkább örömmel üdvözlendő, mivel Grossmann J. ezég, nemkülönben Rauschenbach J. dús tapasztalatai, mely utóbbinak gyártmányai Grosstnann J. által lőnek nálunk megismertetve, kellő biztosítékot nyújtanak hogy helyi viszonyainknak kellőleg megfelelő gyártmáuy hazai földön fog készülni.“

— Előkészületek a székesfehérváriak fogadtatására Fiúméban. Fiume városa képviselőtestületének bizottsága a polgárság kebeléből megválasztott bizottság meghallgatása után, a székesfehérváriak tiszteletére rendezendő ünnepélyek programmját következőképpen állapította meg: Május 14-én d e. 9 órakor: ünnepélyes fogadtatás d. u. 2 órakor a polgárság bankette. 8 */2 órakor este: az iparosok egyesületének lakomája, (esetleg d. u. tombolajáték.) 15-én 10 órakor d. e. kirándulás a tengerre a város buffet- jével. 5 órakor d. u. ünnepélyes tánczvigalom a nyilv. kertben. 9 órakor este: Soirée, rendezve a hazafias Casino által saját helyiségeiben. 16-án

d. u. 2 órakor: elutazás. A banketten a fiumeiek részéről 300-an vehetnek részt. Egy teríték az ottani urakra nézve 10 írtban, hölgyekre nézve 5 írtban van megállapítva. A város által rendezendő ünnepélyeken a házi ur szerepét a podeszta viszi a polgárság által adandó banketten pedig a rendező-bizottság elnöke lesz a házi ur. A bizottság elhatározta még, hogy a Fiuméhez legközelebb eső állomások egyikére a vendégek elébe egy 3 tagból álló küldöttséget meneszt.

— Lepsényi levelezőnk Írja, hogy Sch, odavaló izr. tanító neje a napokban odahivatta magához a helybeli kántor nejét, a végett, hogy valami pletyka beszédre nézve szembesítse a pletyka károsával. Áz érdemes asszonyságok e felett összeszólalkoztak s elkezdtek . . . verekedni. Nagy lárma lett abból, de olyan nagy, hogy a szomszédok összefutottak a lármára. Ha a férfiak párbajt vívnak, mért ne kapnának az asszonyok hajba?

— Tüzes lakodalmasok. Lepsényből írják a „Szabadsagának, hogy ott f. hó 13-an menyegző volt egy polgári háznál és a szép menyasszonyt egész naszi«8 ízokasban zene mellett vitték dt'iutau Fűiére. De midőn a menet a falu végére ért, az első kocsi, melyben a boldog pár foglalt helyet kigjuladt és a nagyobb baj’ól csak a közel levő kút vize mentette meg őket. Hiaba c^ak veszedelmes lehet az, ha az oltártól a fészkébe vonuló parban nagyon sok a tűz!

— Országos vásár. A múlt csütörtökön megtartott keszthelyi országos vásár nem volt oly látogatott, mint máskor a húsvéti vásár szokott lenni. Eladó elég volt, kik azon panaszkodtak, hogy a venni szándékozók oly csekély árt Ígértek, miszerint lehetetlen volt üzletet kötni.

— Marton Lipót tapolezai kereskedő eljegyezte Berger Henrik z.-egerszegi kereskedő kedves leányát Irén k. a.-t. Az Ég legszebb áldása legyen frigyükön.

— Halálozás. Pruska Alajos tapolezai r. kath. elemi tanító élete 36-ik, tanítóskodása 15-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 11 -én elhunyt. Temetése 13-án d. e. 9 órakor igen nagy számú közönség, a felső népiskola és felekezeti elemi iskolák tanítói és tanuló-ifjusága, a tűzoltó-egylet, zenetársulat tagjai stb. jelenlétében ment végbe nagy fénynyel. A boldogult köztisztelet és szeretetben állott. A népnevelés benne egyik derék bajnokát veszté el. Béke hamvaira!

— Hévízről írják nekünk: Az utóbbi időben kitűnő gyógyhatása miatt oly nagy jelentőségre vergődött, Hévviz fürdőben már hetek óta serényen folynak a munkálatok. A fürdő megnyitása máj. 1-sejere terveztetett ugyao, de a kedvezőtlen időjárás aligha hátráltatni nem fogja. Sajnos, hogy a fürdő helyiségei már évek óta elégteleneknek bizonyultak és a gyógyulást keresőknek nem kis része a közeli falvakban kénytelen lakást keresni. Az alsó-páhoki vendéglős ez évben tiz szobát rendeztetett be e czélra és a különben is csak tiz pereznyi távolságra fekvő fürdőbe fiákke- rek fognak közlekedni.

— Tűz volt Moóron, f. hó 14-én Czer- mann Jakab birtokosnál. Egy takarmánynyal tele rakott nagy pajta lett a lángok martaléka; s hogy az óriási tűz tovább nem terjedt az a csakis derék tűzoltóknak köszönhető, kik ez alkalommal is lankadatlan tevékenységükkel újabb bizonyítékát adták, életrevalóságuknak.

— Rendőri hírek. Grünberg Lipót csavargás miatt Csöglére, Piuzzi Vincze csavargás miatt Majanóba, Németh Mihályné csavargás miatt Torna-Pinkóczra, Kovács Anna csavargás miatt Karmacsra, Kovács István koldulás miatt Pápára tolonczoltatott. Gyanús csavargásbau talált oiáh- czigányok elfogatván, biztos őrizet alatt továb bittattak.

— Siófokon Erdélyi János sínnel rakott hajója elsülyedt, de úgy a hajót, mint a terhet kiemelték s iqy nagyobb károsodás nem történt.

— Hymen. Ambrus Elek előnyösen ismert ifjú postatiszt folyó évi május hó 1 én vezeti oltárhoz a helyi hölgykoszoru egyik szép virágát, Bászl Nina kisasszonyt. Az ég áldása boldogsággal tétezze szép friggüket.

— Születtek Veszprémben ápr. 9 töl

21-ig: Elek, Szabó József csapó fia. Gyula, Pintér László csizmadia fia. Teréz, Csetényi Ferencz napszámos leánya Géza, Vinkler Karolin sza- kácsné trvtelen fia, rom. katholikusok. Komjáthy