Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-15 / 2. szám
ment a szomszéd uramhoz, ki mint katonaviselt! ember a tudatosság kireben állott. A szomszéd vállalkozott is a bajon segíteni, és miután megvizsgálta a tehenet, azt ajánlotta a gazdának, hogy álljon őrt az istálló ajtajánál és a harmadik embert, ki házába belép, verje jól meg, mert az ba- bonázta meg a tehenet. Gazd’uram úgy is tett s hűségesen leste a szerencsétlent, ki mint harmadik fog házába belépni, — de miután falun nagyon ritka a vizit, még egy ember belépését sem tudta kibőjtölni, hanem elemózsiájáért belépett szobájába, hol fiatal és szép felesége — a katonaviselt boszorkánymester által kért jutalmat osztogatta Tovább nem megy a história! — A „Veszprém“ czimü hivatalos nyomtatott papiros multheti suuyiskodásáról undorral ugyan, de meg kell emlékeznünk, hogy e keztyüs kezű tollas zsebmetszést kellő világításba helyezzük. Vezéiczikkül kiolózza a „Vasmegyei Lapok* egy czikkét, mely az ott megjeleut „Dunáutul“ ez. lap ellen íratott s e czikket czélzatosságaival együtt sunnyimódon ránkvonatkozottnak Írja. Kiollózza azután „Függetlenség“ laptársunk egy szerkesztői izenetét, mely arról panaszkodik, hogy több vidéki lap a „F—g* czikkeit a forrás megnevezése nélkül szokta közleni s ezért a csereviszonyt be kellene szüntetnie vélük. A kedves sunyiujság ezt is ránk olvassa. Szerencsére e komiszság ugyancsak múlt heti lapunkban, a sunyiujság e gaz támadásával egyidejűleg czáfoltatik meg az által, hogy a „F g.*-böl átvett egyik czikkünk legelején vau megnevezve a „Függetlenség*, melyből a czikk vétetett. Ennyit a rókazsorna- lisztok emez újabb pökhendiségére — a jövőre nézve pedig lesz gondunk, hogy ujságbeli csirke fogásaiknak kellő nyomatékkai elejét vegyük. — Hymen. Örvendetesen vettük hírül, hogy megyei fiatalságunk egyik legderekabb tagja bezerédi Bezcredj Iván ifjú megyei földbirtokos legközelebb jegyezte el magának a bájos és szellemdus Szentirmay Gizella kisasszonyt városi intelligentiánk egyik legkedvesebb hölgyét. Szikünkből kívánunk tartós boldogságot a szívből eredt szép frigyhez! — Bál Szent-Gálion. A szentgali közbirtokosság legközelebb tánczestélyt rendez, úgy lehet e hó 22-én. A határnap ugyan még megállapítva Eines, azért erről bővebben jövő számunkban. — Elégett a múlt hétfőn este a szomszédos Jutás pusztán egy szalma-kazal. A mint értesültünk a tűz gyújtogatás folytán eredt. Ugyanis az ott tanyázó kóbor czigányok lovai a -vetésekben kárt tettek, emiatt őket a jutási urodalmi gazdatiszt megbírságolta, a czigányok pedig boszuból meggyujtották a szalma-kazalt Hogy nagyobb kár nem történt, az csak az oltók buzgóságának köszönhető. — Tűz volt Szent-Gállon e hó elsőjére virradóra, elégett hét lakház az úgynevezett „Kutya-szoritó“ utczában. A tűz oka vigyázatlanság volt Az egyik ház gazdája ugyanis vásárra készülvén, égő lámpással ment a szalma-padlásra. Itt a szalma-tető tüzet fogott s pár perez alatt lángban állott az egész fedél. A tűz oly gyorsan terjedt, hogy — daczára minden igyekezetnek — még hat ház lön a lángok martalékává. — A czigány vajda elégiája. Panaszra jött a czigányvajda a városi r. kapitánysághoz. Előadta, hogy két alattvalója fellázadt ellene és leharapták az ő orrát. A czigány vajda büntetést kért kiszabatni a fellázadt alattvalókra, ez a büntetés pedig abból állott, hogy Pháráonuk két rokonczátlan unokája kopaszra megnyiratott. — Lön pedig ennek következménye szörnyű czigányálok és u különféle fenyegetések Özöne, melyeknek legérdekesebbjei ezek: Fujtatót csinálunk a vajda bőréből, meykoppusztjuk és leharapjuk a füleit stb. A szegény vajda pedig kétségbe van esve, absolut hatalmának üyeténkép történt megsértése miatt s busán sóhajtoz a régi jó idők után, a mikar még a leg nagyobb hatalom volt, az ezüst gombos bankos bot — Nagymérvű tolvajlás. Ritb Iván urnák a püspöki urodalom jószágigazgatójának lakásáról í. hó 12-éu csütörtökön déli 11 és 12 óra közt ismeretlen tettesek több ékszer-targyat tolvajoltak el. Az ékszer-tárgyak a lakás harmadik szobájában egy nyitott szekrényben voltak elhelyezve. A nevezett napou több házaló és segélykérő egyén volt a jószágigazgató urnái, igy ezekre háromol leginkább a gyanú. Az elorzott tárgyak becsértéke ezerforintnál több, melyek közt van: 1 karkötő gyöngygyei, 1 sima karkötő, 1 karkötő zöld levéllel, 1 hosszú arany óraláncz gyémánttal, 1 rövid arany Ián ez, 1 medaillon kék kővel. 1 pár fonyott függő, 1 pár kékkővü függő, 1 pecsét-gyürü, R J. betűkkel, 1 amethyst és egy fehér kövü 'ülés arany-gyürü, 1 két kövü gyűrű, 1 cziíinder-óra, 2 pénzes erszény az egyikben 20 frt. készpénz, másikban 2 db. arany és végül 1 fekete kereszt. A tettes felfedezőjének 50 frt. jutalom igértetik. — A sümegi korcsolyázó-egylet az év első napján vig zenével nyitá meg az úgynevezett „Szamárkert*-ben levő mesterséges jégpályáját. Sok szép hölgy szeldelte korcsolyájával ' a sima jeget s távozáskor kecses mosolylyal fejezték ki hálájukat Kijátz Eleknek, az egylet buzgó alelnökének, ki a mesterséges jégpálya egyik létesítője. — Gyászhir. Némethy Lajos megyei hi vatalnok, volt 48/49-ki honvéd, f. hó 12-én elhunyt. Az örök világosság fényeskedjék néki! — Borzasztó szerencsétlenségnek néztek elé f. hó 3-án a balatoni halászok Győröknél. Mintegy 50 tagból álló halásztársaság halászott a Balaton jegén az irt helyen és napon A gyenge jeget egy hirtelen jött szél megszakitá ugyannyira, hogy a halászok a biztos halálnak néztek elé. Kétségbeesetten kiabáltak segélyért, Imit a györki lakók meghallva, a Balaton partra siettek, csónakba szálltak s a halasztársaságot a halál torkából kiszabaditák. Ha csak pár perez czel jön később a segély, mind az 50 ember a Balatonban leli sírját. — Hál Ss.-Kir. Szabadján. A szent-király-szabadjai olvasó-kör könyvtári alaptőkéje gyarapítására f. hó 28-án zártkörű tánczvigalmat rendez, mely czélra Per laky József ur volt szives kastélya nagytermét átengedni. A kedélyesnek Ígérkező mulatságra a meghívók legközelebb küldetnek szét! — Hoszter Fiilöp a színpadon. A várpalotai rablógyilkosságot alkalmazta színre T i r- novay aradi színész s városunkban már a múlt szombatra ki is volt tűzve előadásra, de ennek megtartását előbb a kapitány, utóbb a tanács is betiltotta — elég ildomtalanul, csak akkor, mikor már ezernyi nép tolongott a sziliházhoz. Akkor is, ma is az a nézetünk, hogy ily rémhistória, ha még oly csinyán van is feldolgozva, nem való a színpadra, s mi bizony sem akkor, sem máskor nem nézzük vala meg, de az, hogy valaki jogosultnak hiszi magát a mi czenzura nélkül való hazánkban egy magyar előadást betiltani, ahhoz már rendkívül nagy adag törvénytiszteletlenség szükséges. S ha még indokolható volna pl. hogy itt az eset izgalmat okoz, vagy a mese botrányra adna alkalmat, hogy a szerephős nem-e a törvény által adatot át az akasztófára való elbírálásnak, ítéletnek — de épen semmivel sem indokolják, csak azzal, hogy ez egy rémes férezmü. Nos most, előadták (tegnapestére hirdettetett másodszor) „Fiilöp, a vár-kastélyi rablógyilkos“ czimmel s a szegény meggyilkolt G o 1 d — Aranyra lett benne magyarosítva. A mese maradt, mint volt. Tanulság: a tanács máskor legyen óvatosabb s ne akarjon kritikus, meg czenzor lenni. Nec sutor ültre crepidam... — Adóvégrehajtó futás volt a múlt napokban Ugyanis Bodecz Sándor helyi lakos tehenét adótartozás fejeben a városházhoz kisérték az adóbehajtás cerberusai. A tehén tűrt, amig tűrhetett, de mikor a városház udvarára értek, egyet ugrott, egyet rúgott és úgy ott hagyta kedves pártfogóit, mint szent Pál az oláhokat. Nosza ezek sem voltak restek, utáDna! Addig futottak, mig a tüdejük birta, de azután, hogy egyik végkimerült, a másik felbukott — megsokalták a hivatalos buzgóságot. A tehén pedig, miután kisétálta volt magát, szépen haza ment a fejes idejére, a gazda pedig másnap reggelre lefizette adótarto zását. — Kovács Károly helyi szakképzett lakatos mester rövid két hét alatt két kis gyermekét veszítette el. — Mindkét kis gyermeknek temetése számos polgár részvéte mellett ment végbe. — Vigasztalja a mélyen sújtott szülőket az átalános részvét. — Szerencsétlenség. Pollák Jakab várpalotai születésű 19 éves napszámos az ó-budai Spitzer-féle festőgyárban január 5-én délelőtt a gyár nagy kereke alá került, s az testét irtózatosan összezúzta. A szerencsétlen életveszélyes sebekkel borított ifjút a Szent-János kórházba szállították. — Tánczmulatságok. A kis-komáromi fiatalság f. hó 11-én tánczmulatságot rendezett. A b.-füredi önk. tűzoltó-egylet az idei farsangon két tánczestélyt tart. Az egyik múlt szombaton volt, a másik febr. 14-én leend. — Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó ismerőseim, rokonaim — és jó barátaimnak, kik boldogult férjem temetésén megjelentek és részvétükkel szivünk nagy fájdalmát enyhiték, hálatelt szivből mondok forró köszönetét özv. Némethy Lajosné, szül. Fejes Karolin. — Szent-Istvánról Írják, hogy a múlt vasárnap isteni tisztelet után P ........földműves kime nt szőlőjébe, hogy saját szavai szerint: „a pincze körül föntartsa a tekintélyt.“ — Amint a hajlék ajtaját kinyitja, két kutya — saját ebei — neki rohantak, ruháját letépték és őt össze-vissza szabdalták, azután elfutottak. A kutyák — mint később kisült — hat napig voltak a hajlékba zarva és megettek 6 szőllőzsuppot. Ez azonban úgy látszik nem volt elég nekik. — A gazda elszomorodván vasárnapi köntösének foszlánynyá válta miatt, megvigasztalódott azon, hogy a kutyák a bort nem bántották. Hát báutotta ő — és ivott nagyokat, mondván: „A borban nincs phylloxera !“ — Sylvester estéje Keszthelyen. A keszthelyi önkéntes tűzoltó-egylet Sylvester-esti tánczvigalma a lehető legszebben folyt le. A rendező bizottság tagjai közül különösen Puly János fő-, Hoffmann Miksa alparancsnokok és Pölcz Pál egyleti titkár buzgól- kodtak az estélynek minél sikerültebbé és jövedelmezőbbé tétele ügyében. A buzgó rendezőség fáradozását igen szép siker koronázta, mert mig egyrészt a mulatság igen kedélyesen folyt le s majdnem egész ki- virradtig tartott, addig a tánczestély anyagilag is igen szép, mintegy 215 frt. tiszta jövedelmet hozott. A díszes hölgykoszoruban láttuk Weichinger Fáni, Hoffmann Hcgi, Lázár-, Lohn-, Deutsch- és Schweiger nővérek, Getzinger Gundi, Nemvérh Margit, He- gensberycr G, Gröber Lujza, Baum Mari stb. urliöl gyeket, továbbá: Nagy Pálné, Udvarát Istvánné, Hoffmann Mórné stb. úrnőket. — Csáktornyán a 11 év óta fenálloil kaszinó feloszlott. Köveskállán pedig megalakult. — A „Fiume“ kereskedelmi, tengerészeti és társadalmi lap első számát vettük. — Változatos tartalma ajánlatossá teszi a kereskedői és tengerészet iránt érdeklődő köreink részére, a miért pártfogásukba melegen ajánljuk. — A lap kéthasábosan magyar és olasz nyelven van szerkesztve. — Ára egy évre csak 4 forint. — Tapolczán, az ott született Bacsányi János költőnek emelendő emlékoszlop javára decz. 31-én és január 1-én műkedvelői előadások tartattak, melyek a nemes czélra 250 frtot jövedelmeztek. — A játékkártyák bélyegilletékéről szóló törvény szerint, mely a jelen év első napjával lépett életbe; mindazok, kik kártyákat elárusítani kívánnak, tartoznak ebbeli szándékukat 8 nappal azelőtt a pénzügyi hatóságnak bejelenteni; továbbá üzlethelyiségükön kívülről is, mint kártyaeladási helyet megjelölni, valamint a kártyákat is kizárólag a bejelentett helyiségben tartani és eladni. Aki nem bélyegzett kártyával játszik 100 írttól 300 írtig terjedő pénzbírsággal büntettetik. — Feltalálta magát a székesfehérvári színtársulat egy női tagja. Hagymakoszorut dobtak neki ellenségei, ő pedig felvette s szépen megköszönte. Tisztelői természetesen erősen tüntettek mellette. — Szamárság. Egy kis fiú sokáig nézett egy kocsiba befogott szamarat és miután már megunta a nézést, hazament, hogy atyjának elmondja mit látott: „Olyan nagy szamarat láttam, mint édes apám!* — mondd a gyermek belépve az ajtón, örömtől sugárzó arczczal. — „Ugyan ne beszélj, válaszolá kisebbik testvére, hiszen olyan nagy szamár már nem lehet a világon, mint édes apátul“ — RÖVID HÍREK. — Az országos könyvkiál- litás ügyében váltott levelek a közlekedésügyi miniszter rendelete szerint portomentesek. — Egy azon hazaárulók közül, kik 48-ban aláírták azon roklamatiot, melylyel az orosz behivatott és melyen kifejezték, hogy „szégyenük magukat amiért magyaroknak születtek,“ halt meg legközelebb Becsben, neve báró Babarczy Imre cs. k. altábornagy. Bocsássa meg Isten bűneit! De van-e bocsánat a hazaárulónak? ....... — Elégette önmagát Vi lágoson (Abaujm.) egy béres, ki affeletti bujában, hogy feleségét megverte, egy általa meggyuj- tott szalma kazal lángjai közé vetette magát. — Kitiltották Szabadkán a társaskörökből az uzsorásokat. — A farkasok Déva város körül annyira elszaporodtak, hogy még a város utezáin is járnak. — Dynamit töltényeket robbantottak fel Pécsett Horváth József háza mellett, a robbanás oly erős volt, hogy a nevezett ház ablakai mind bezuzód- tak. — Szeretője ablaka alatt lőtte magát főbe Temesvárott Alexandra Gyula illeték-kiszabási tiszt. — Sárdon (Somogym.) Sylveszter estélyén két boltot kiraboltak. — A Virginia szivarkák, melyek eddig egy krajezáron árasittattak el ezentúl fél krajezárért kaphatók ; az úgynevezett „kettős szivarkák“ az eddigi két krajezár ár helyett egyért adatnak el, de több ily szivarkák azután nem fognak készíttetni. — Egy embert a Csik-Delnére vezető utón, Somlyó mellett három farkas megtámadott és alig tudták kiszabadítani a veszedelemből. — 320 toloncz szálüttatott a múlt évben csak egy rendőr-állomáson, a gyantafalvain keresztül hazánkba. — Fegyelmi vizsgálatot indítottak egy szombathelyi tanítónő ellen, mert a karácsonyi szünidőt, egy nappal meghosszabitotta. — 5004 büntető feljelentést tettek 1881-ban a budapesti büntető törvényszéknél, tehát 1049-el többet mint 1880-ban. — Lampert Pista hírhedt rablóról ismét azt írják a lapok, hogy elfogatott! Hihetőleg kacsa lesz ez megint! — Északsarki expe- ditió indult útnak ismét Szentpétervárról, a Lena torkolat vidékének tudományos kikutatása végett. — A Ring-szinház áldozatai javára hatezer dollárt gyűjtöttek New-Yorkban. — „Mohács es Vidéke“ czimmel uj társadalmi lap indult meg Mohácson. — Száz éves ember halt meg Szegeden, nem volt beteg soha. — Sarah Bernhardt már elutazott Szentpétervárról, zsebre gyűrvén 420 ezer rubelt. — Párisban a hírlapírók a bécsi, ringszinházi szerencsétlenek javára ünnepélyt rendeztek, mely fényesen sikerült. — Egy asszonyi szörnyeteg Zi- monyházán gyermekét kitette az utczára, hol az meg is fagyott, — Petervárról írják, hogy a tan- grogi vámhivatalból tizenöt millió rubelt elsikkasztottak. — Nagy vadászat rendeztetett Feste- tich Tasziló gróf dunántúli birtokán. A hajtáson 500 hajtó segédkezett, elejtetett 600 darab vad. — Száz éves jubileumát ünnepli, egy hét múlva a nagyváradi reform, egyház. CSARNOK. Szegény Király Lidi. — Rajz. — Halovány fényű gyertya ég kicsiny kis szobában, ott kün dudol a téli szél, a jégvirágos ablakhoz sodorja a szárnyaira szedett havat, hideg van, csikorog, hogy csak úgy reszket bele ez a fagyos világ. Úgy lobog az a kis gyertyácska, egyet pattan a cserópkályhában hamvadó szikra, azután elalszik, elhamvad egészen, csak egy-egy szélroham rázza meg az ingó ablak keretet néha-néha . . . Bágyadt sóhaj hallatszik a félhomályban, a sóhajt zokogás váltja fel, ott kün az ablak alatt vigyorgó emberfők látszanak, kárörvendö arczczal susogják egymásnak, hogy nagy beteg van Királyéknál. . . . Ott benn meg egyre erősebb lesz a zokogás fuldokolva emelkedik egy kebel, egy ránezos képű öreg asszony fölkel a sutból, meggyujtja a mécsest is, oda megy a betegágyhoz, azt kérdi attól a halavány arczu, hófehér némbertöl: „Mi bajod van én kedves gyermekem?“ Ott künn úgy dudol az a fergeteg, olyan siralmas dolgokat regél az a sívitó szél a szomorú fűz, lehajló, levéltelen ágainak ott künn a temetőben, . . mintha azt susogná, mintha azt beszélné: Jönni fog, .... jönni fog. Ott ben az a holló fürtü, halovány ifjú ném- ber pedig oda vonja, két gömbölyű karjával magához azt a ránezosképü öreg asszonyt, megcsókolja azt a barázdolt homlokot, azután nem szól semmit csak azt fuldokolja: Anyám, én kedves, egy jó anyám! A vigyori arezok benéznek az ablakon, az öreg asszony elfordítja fájó tekintetét attól a szép halovány betegtől, hiszen úgy sem tudná ö azt megvigasztalni. A messze távolból szomorú dal hangzik, olyan bús az a melódia, úgy össze vág azzal a szomorúsággal, néha-néha elkap a suhogó szól egy hangocskát, oda hozza az ablak alá; talán azért, hogy még szomoruabban vészén el a sötét éjszakában ? A zene hangjára ismeretlen zaj támad a kis szobában, kis csecsemő kezdi gögicsélósót, olyan kedvesen, olyan édesen, mintha az angyalokkal álmodnék, tündér álmokat. Erre fölveti nagy fekete szemeit az a hófehér arczu beteg, ölébe veszi azt a kis angyalkát, rá néz azzal a bágyadtfényű, sokat mondó pillantással némán, mereven. Az a szomorú melódia egyre közelebb hangzik, a zivatar úgy dühöng, mintha szárnyára akarná venni a világot, hogy lehajitsa az űrbe, a végtelen semmiségbe, bűneivel erényeivel együtt. A beteg csak nóz-nóz arra a kis ártatlan teremtményre, a szegény öreg asszony olyan félve vonul a sutba, mikor egyszerre össze rezzen egy velötrázó kaczagástól. . . . A beteg kaczagott... hosszan, — örületesen. Olyan fagyos mosoly ült az arczán, olyan kegyetlenül nézett az a két szép szem arra a kis ártatlanra. Ismét egy csomó havat vágott az ablakhoz a vihar ............ A szép nómber pedig, kezébe fogta kicsiny gyermekét, megrázta azzal a bágyadt, fáradt karokkal, azután vánkosára hanyatlott, mintha ajka susogott volna valamit. Azt susogta gyermekének; Ne |szeres8 sohase, .. . sohase! . . . Azután nem szólt többet, lezárta azokat a a hosszú selyem pillákat, fekete haja arczára omlott és elaludt, hogy ne ébredjen föl soha többé, soha többé .......... Az öreg asszony meg oda borait az ágyra, sirt keservesen, zokogott kétségbeesetten. . . . Ott künn még egyre dúdolt s fergeteg, nagyon szomorú dologról regélt még most is a temetői szomorúfüz lehajló ágainak, . . . mintha azt susogta volna: Itt van már, itt van már! . . . Egészen közel, az ablak alatt megzendült az a szomorú melódia, fájón keservesen: Barna kis lány elszerette a legényt, ügy szerette, majd megette a szegényt: De a világ gonosz nyelve elmarta, Barna kis lány szeretőjét megcsalta. * Másnap temetés volt.......... Feke te koporsója volt, a fehér haj »donnák, tizenkét legény vitte azt az élettelen testet, amelyben egykor olyan szerető szív lakozott. Mikor elhangzott az utolsó ének, mikor az utolsó rög is ráhullott arra a fekete koporsóra, akkor egy fényes köny csepp látszott az ifjú lelkész szemeiben.......... A vigyori emberek félre fordultak, azután gúnyos mosoly ült arra az irigységtől sápadt ar- ezokra. Olyan szép téü nap volt, csak úgy mosolygott a napsugár a csillogó havon, a falu korcsmájában meg a Száva Laczi huzattá azt a keserű nótákat .......... A temetői nép szétoszlott, a pap beszentelte azt a hantot, amelyik méltó volt betakarni azt az igazán szerető szivet .... Azután elment ö is.......... Mi kor a nap leáldozott, fölébredt ismét az éjszaki vihar, elment kedveséhez a levéltélen szomorú füzhöz, hogy regéljen neki szomorú halálról, örökös álomról . . . • A falu korcsmájában elhangzott a dal, egy ifjú legény tartott a temető felé........... Ol yan borzasztó éjszaka volt, épen, mint akkor éjjel ... . úgy sivitott a szól, mintha halotti dalát dúdolta volna valakinek . . . Az ifjú meg oda ment ahhoz az újon hantolt sirhoz, azután zokogta keservesen: „Én kihalt üdvöm, én elmúlt meny országom.“ A zivatar mormogott rá valamit, azután ar- czul csapta hideg hóval azt a halovány legényt. Másnap ott találták Száva Laczit a fekete kereszt előtt, meghalva, hidegen. Magyar Gy. Irodalom. A „Hölgyek Lapja“ az egyetlen és legfényesebb hetenként megjelenő szépirodalmi és divatlap; minden száma párisi divatképekkel és értékes melléu- letekkel jelen meg. Előfizetési ára évnegyedre 3 frt: félévre 6 frt: egész évre 12 frt. Előfizethetni bármely hónap elejétől kezdve, Szerkesztő és kiadó Milassin Vilmos, kinél ezenkívül megrendelhető a
