Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-15 / 2. szám

ment a szomszéd uramhoz, ki mint katonaviselt! ember a tudatosság kireben állott. A szomszéd vállalkozott is a bajon segíteni, és miután meg­vizsgálta a tehenet, azt ajánlotta a gazdának, hogy álljon őrt az istálló ajtajánál és a harmadik em­bert, ki házába belép, verje jól meg, mert az ba- bonázta meg a tehenet. Gazd’uram úgy is tett s hűségesen leste a szerencsétlent, ki mint harmadik fog házába belépni, — de miután falun nagyon ritka a vizit, még egy ember belépését sem tudta kibőjtölni, hanem elemózsiájáért belépett szobá­jába, hol fiatal és szép felesége — a katonaviselt boszorkánymester által kért jutalmat osztogatta Tovább nem megy a história! — A „Veszprém“ czimü hivatalos nyom­tatott papiros multheti suuyiskodásáról undorral ugyan, de meg kell emlékeznünk, hogy e keztyüs kezű tollas zsebmetszést kellő világításba helyez­zük. Vezéiczikkül kiolózza a „Vasmegyei Lapok* egy czikkét, mely az ott megjeleut „Dunáutul“ ez. lap ellen íratott s e czikket czélzatosságaival együtt sunnyimódon ránkvonatkozottnak Írja. Ki­ollózza azután „Függetlenség“ laptársunk egy szer­kesztői izenetét, mely arról panaszkodik, hogy több vidéki lap a „F—g* czikkeit a forrás megneve­zése nélkül szokta közleni s ezért a csereviszonyt be kellene szüntetnie vélük. A kedves sunyiujság ezt is ránk olvassa. Szerencsére e komiszság ugyancsak múlt heti lapunkban, a sunyiujság e gaz támadásával egyidejűleg czáfoltatik meg az által, hogy a „F g.*-böl átvett egyik czikkünk legelején vau megnevezve a „Függetlenség*, melyből a czikk vétetett. Ennyit a rókazsorna- lisztok emez újabb pökhendiségére — a jövőre nézve pedig lesz gondunk, hogy ujságbeli csirke fogásaiknak kellő nyomatékkai elejét vegyük. — Hymen. Örvendetesen vettük hírül, hogy megyei fiatalságunk egyik legderekabb tagja bezerédi Bezcredj Iván ifjú megyei földbirtokos legközelebb jegyezte el magának a bájos és szellemdus Szentirmay Gizella kisasszonyt városi intelligentiánk egyik legkedvesebb hölgyét. Szi­künkből kívánunk tartós boldogságot a szívből eredt szép frigyhez! — Bál Szent-Gálion. A szentgali köz­birtokosság legközelebb tánczestélyt rendez, úgy lehet e hó 22-én. A határnap ugyan még meg­állapítva Eines, azért erről bővebben jövő szá­munkban. — Elégett a múlt hétfőn este a szom­szédos Jutás pusztán egy szalma-kazal. A mint értesültünk a tűz gyújtogatás folytán eredt. Ugyanis az ott tanyázó kóbor czigányok lovai a -vetésekben kárt tettek, emiatt őket a jutási urodalmi gazdatiszt megbírságolta, a czigányok pedig boszuból meggyujtották a szalma-kazalt Hogy nagyobb kár nem történt, az csak az ol­tók buzgóságának köszönhető. — Tűz volt Szent-Gállon e hó elsőjére virradóra, elégett hét lakház az úgynevezett „Kutya-szoritó“ utczában. A tűz oka vigyázatlanság volt Az egyik ház gazdája ugyanis vásárra készülvén, égő lámpás­sal ment a szalma-padlásra. Itt a szalma-tető tüzet fogott s pár perez alatt lángban állott az egész fedél. A tűz oly gyorsan terjedt, hogy — daczára minden igyekezetnek — még hat ház lön a lángok martalékává. — A czigány vajda elégiája. Panaszra jött a czigányvajda a városi r. kapitánysághoz. Előadta, hogy két alattvalója fellázadt ellene és leharapták az ő orrát. A czigány vajda büntetést kért kiszabatni a fellázadt alattvalókra, ez a büntetés pedig abból állott, hogy Pháráonuk két rokonczátlan unokája kopaszra megnyiratott. — Lön pedig ennek következménye szörnyű czigányálok és u különféle fenyegetések Özöne, melyeknek legérdekesebbjei ezek: Fujtatót csinálunk a vajda bőréből, meykoppusztjuk és leharapjuk a füleit stb. A szegény vajda pedig kétségbe van esve, absolut hatalmának üyeténkép történt megsértése miatt s busán sóhajtoz a régi jó idők után, a mikar még a leg nagyobb hatalom volt, az ezüst gombos bankos bot — Nagymérvű tolvajlás. Ritb Iván urnák a püs­pöki urodalom jószágigazgatójának lakásáról í. hó 12-éu csütörtökön déli 11 és 12 óra közt ismeretlen tettesek több ékszer-targyat tolvajoltak el. Az ékszer-tárgyak a lakás harmadik szobájában egy nyitott szekrény­ben voltak elhelyezve. A nevezett napou több házaló és segélykérő egyén volt a jószágigazgató urnái, igy ezekre háromol leginkább a gyanú. Az elorzott tárgyak becsértéke ezerforintnál több, melyek közt van: 1 karkötő gyöngygyei, 1 sima karkötő, 1 karkötő zöld levéllel, 1 hosszú arany óraláncz gyémánttal, 1 rö­vid arany Ián ez, 1 medaillon kék kővel. 1 pár fonyott függő, 1 pár kékkővü függő, 1 pecsét-gyürü, R J. be­tűkkel, 1 amethyst és egy fehér kövü 'ülés arany-gyürü, 1 két kövü gyűrű, 1 cziíinder-óra, 2 pénzes erszény az egyikben 20 frt. készpénz, másikban 2 db. arany és végül 1 fekete kereszt. A tettes felfedezőjének 50 frt. jutalom igértetik. — A sümegi korcsolyázó-egylet az év első napján vig zenével nyitá meg az úgy­nevezett „Szamárkert*-ben levő mesterséges jég­pályáját. Sok szép hölgy szeldelte korcsolyájával ' a sima jeget s távozáskor kecses mosolylyal fe­jezték ki hálájukat Kijátz Eleknek, az egylet buzgó alelnökének, ki a mesterséges jégpálya egyik létesítője. — Gyászhir. Némethy Lajos megyei hi vatalnok, volt 48/49-ki honvéd, f. hó 12-én el­hunyt. Az örök világosság fényeskedjék néki! — Borzasztó szerencsétlenségnek néztek elé f. hó 3-án a balatoni halászok Győ­röknél. Mintegy 50 tagból álló halásztársaság halászott a Balaton jegén az irt helyen és napon A gyenge jeget egy hirtelen jött szél megszakitá ugyannyira, hogy a halászok a biztos halálnak néztek elé. Kétségbeesetten kiabáltak segélyért, Imit a györki lakók meghallva, a Balaton partra siettek, csónakba szálltak s a halasztársaságot a halál torkából kiszabaditák. Ha csak pár perez czel jön később a segély, mind az 50 ember a Ba­latonban leli sírját. — Hál Ss.-Kir. Szabadján. A szent-ki­rály-szabadjai olvasó-kör könyvtári alaptőkéje gya­rapítására f. hó 28-án zártkörű tánczvigalmat ren­dez, mely czélra Per laky József ur volt szives kastélya nagytermét átengedni. A kedélyesnek Ígérkező mulatságra a meghívók legközelebb kül­detnek szét! — Hoszter Fiilöp a színpadon. A vár­palotai rablógyilkosságot alkalmazta színre T i r- novay aradi színész s városunkban már a múlt szombatra ki is volt tűzve előadásra, de ennek megtartását előbb a kapitány, utóbb a tanács is betiltotta — elég ildomtalanul, csak akkor, mikor már ezernyi nép tolongott a sziliházhoz. Akkor is, ma is az a nézetünk, hogy ily rémhistória, ha még oly csinyán van is feldolgozva, nem való a szín­padra, s mi bizony sem akkor, sem máskor nem nézzük vala meg, de az, hogy valaki jogosultnak hiszi magát a mi czenzura nélkül való hazánkban egy magyar előadást betiltani, ahhoz már rendkí­vül nagy adag törvénytiszteletlenség szükséges. S ha még indokolható volna pl. hogy itt az eset iz­galmat okoz, vagy a mese botrányra adna alkal­mat, hogy a szerephős nem-e a törvény által ada­tot át az akasztófára való elbírálásnak, ítéletnek — de épen semmivel sem indokolják, csak azzal, hogy ez egy rémes férezmü. Nos most, előadták (tegnapestére hirdettetett másodszor) „Fiilöp, a vár-kastélyi rablógyilkos“ czimmel s a szegény meggyilkolt G o 1 d — Aranyra lett benne magyaro­sítva. A mese maradt, mint volt. Tanulság: a ta­nács máskor legyen óvatosabb s ne akarjon kriti­kus, meg czenzor lenni. Nec sutor ültre crepidam... — Adóvégrehajtó futás volt a múlt napokban Ugyanis Bodecz Sándor helyi lakos te­henét adótartozás fejeben a városházhoz kisérték az adóbehajtás cerberusai. A tehén tűrt, amig tűrhetett, de mikor a városház udvarára értek, egyet ugrott, egyet rúgott és úgy ott hagyta ked­ves pártfogóit, mint szent Pál az oláhokat. Nosza ezek sem voltak restek, utáDna! Addig futottak, mig a tüdejük birta, de azután, hogy egyik végki­merült, a másik felbukott — megsokalták a hiva­talos buzgóságot. A tehén pedig, miután kisétálta volt magát, szépen haza ment a fejes idejére, a gazda pedig másnap reggelre lefizette adótarto zását. — Kovács Károly helyi szakképzett lakatos mester rövid két hét alatt két kis gyer­mekét veszítette el. — Mindkét kis gyermeknek temetése számos polgár részvéte mellett ment végbe. — Vigasztalja a mélyen sújtott szülőket az átalános részvét. — Szerencsétlenség. Pollák Jakab vár­palotai születésű 19 éves napszámos az ó-budai Spitzer-féle festőgyárban január 5-én délelőtt a gyár nagy kereke alá került, s az testét irtózato­san összezúzta. A szerencsétlen életveszélyes se­bekkel borított ifjút a Szent-János kórházba szál­lították. — Tánczmulatságok. A kis-komáromi fiatalság f. hó 11-én tánczmulatságot rendezett. A b.-füredi önk. tűzoltó-egylet az idei farsangon két tánczestélyt tart. Az egyik múlt szombaton volt, a másik febr. 14-én leend. — Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó ismerőseim, rokonaim — és jó barátaimnak, kik boldogult férjem temetésén megjelentek és részvétükkel szivünk nagy fájdalmát enyhiték, hálatelt szivből mondok forró köszönetét özv. Némethy Lajosné, szül. Fejes Karolin. — Szent-Istvánról Írják, hogy a múlt vasárnap isteni tisztelet után P ........földműves ki­me nt szőlőjébe, hogy saját szavai szerint: „a pincze körül föntartsa a tekintélyt.“ — Amint a hajlék ajtaját kinyitja, két kutya — saját ebei — neki rohantak, ruháját letépték és őt össze-vissza szabdalták, azután elfutottak. A kutyák — mint később kisült — hat napig voltak a hajlékba zarva és megettek 6 szőllőzsuppot. Ez azonban úgy látszik nem volt elég nekik. — A gazda el­szomorodván vasárnapi köntösének foszlánynyá válta miatt, megvigasztalódott azon, hogy a ku­tyák a bort nem bántották. Hát báutotta ő — és ivott nagyokat, mondván: „A borban nincs phyl­loxera !“ — Sylvester estéje Keszthelyen. A keszt­helyi önkéntes tűzoltó-egylet Sylvester-esti tánczvigalma a lehető legszebben folyt le. A rendező bizottság tag­jai közül különösen Puly János fő-, Hoffmann Miksa alparancsnokok és Pölcz Pál egyleti titkár buzgól- kodtak az estélynek minél sikerültebbé és jövedelme­zőbbé tétele ügyében. A buzgó rendezőség fáradozását igen szép siker koronázta, mert mig egyrészt a mu­latság igen kedélyesen folyt le s majdnem egész ki- virradtig tartott, addig a tánczestély anyagilag is igen szép, mintegy 215 frt. tiszta jövedelmet hozott. A díszes hölgykoszoruban láttuk Weichinger Fáni, Hoffmann Hcgi, Lázár-, Lohn-, Deutsch- és Schwei­ger nővérek, Getzinger Gundi, Nemvérh Margit, He- gensberycr G, Gröber Lujza, Baum Mari stb. urliöl gyeket, továbbá: Nagy Pálné, Udvarát Istvánné, Hoff­mann Mórné stb. úrnőket. — Csáktornyán a 11 év óta fenálloil ka­szinó feloszlott. Köveskállán pedig megalakult. — A „Fiume“ kereskedelmi, tengerészeti és társadalmi lap első számát vettük. — Változatos tar­talma ajánlatossá teszi a kereskedői és tengerészet iránt érdeklődő köreink részére, a miért pártfogásukba melegen ajánljuk. — A lap kéthasábosan magyar és olasz nyelven van szerkesztve. — Ára egy évre csak 4 forint. — Tapolczán, az ott született Bacsányi János költőnek emelendő emlékoszlop javára decz. 31-én és január 1-én műkedvelői előadások tar­tattak, melyek a nemes czélra 250 frtot jövedel­meztek. — A játékkártyák bélyegilletékéről szóló törvény szerint, mely a jelen év első napjá­val lépett életbe; mindazok, kik kártyákat eláru­sítani kívánnak, tartoznak ebbeli szándékukat 8 nappal azelőtt a pénzügyi hatóságnak bejelenteni; továbbá üzlethelyiségükön kívülről is, mint kár­tyaeladási helyet megjelölni, valamint a kártyákat is kizárólag a bejelentett helyiségben tartani és eladni. Aki nem bélyegzett kártyával játszik 100 írttól 300 írtig terjedő pénzbírsággal büntettetik. — Feltalálta magát a székesfehérvári színtársulat egy női tagja. Hagymakoszorut dob­tak neki ellenségei, ő pedig felvette s szépen meg­köszönte. Tisztelői természetesen erősen tüntettek mellette. — Szamárság. Egy kis fiú sokáig nézett egy kocsiba befogott szamarat és miután már megunta a nézést, hazament, hogy atyjának elmondja mit látott: „Olyan nagy szamarat láttam, mint édes apám!* — mondd a gyermek belépve az ajtón, örömtől sugárzó arczczal. — „Ugyan ne beszélj, válaszolá kisebbik testvére, hiszen olyan nagy szamár már nem lehet a világon, mint édes apátul“ — RÖVID HÍREK. — Az országos könyvkiál- litás ügyében váltott levelek a közlekedésügyi miniszter rendelete szerint portomentesek. — Egy azon hazaárulók közül, kik 48-ban aláírták azon roklamatiot, melylyel az orosz behivatott és mely­en kifejezték, hogy „szégyenük magukat amiért magyaroknak születtek,“ halt meg legközelebb Becsben, neve báró Babarczy Imre cs. k. altábor­nagy. Bocsássa meg Isten bűneit! De van-e bo­csánat a hazaárulónak? ....... — Elégette önmagát Vi lágoson (Abaujm.) egy béres, ki affeletti bujá­ban, hogy feleségét megverte, egy általa meggyuj- tott szalma kazal lángjai közé vetette magát. — Kitiltották Szabadkán a társaskörökből az uzsorá­sokat. — A farkasok Déva város körül annyira el­szaporodtak, hogy még a város utezáin is járnak. — Dynamit töltényeket robbantottak fel Pécsett Horváth József háza mellett, a robbanás oly erős volt, hogy a nevezett ház ablakai mind bezuzód- tak. — Szeretője ablaka alatt lőtte magát főbe Temesvárott Alexandra Gyula illeték-kiszabási tiszt. — Sárdon (Somogym.) Sylveszter estélyén két boltot kiraboltak. — A Virginia szivarkák, me­lyek eddig egy krajezáron árasittattak el ezen­túl fél krajezárért kaphatók ; az úgyneve­zett „kettős szivarkák“ az eddigi két krajezár ár helyett egyért adatnak el, de több ily szivar­kák azután nem fognak készíttetni. — Egy embert a Csik-Delnére vezető utón, Somlyó mellett három farkas megtámadott és alig tudták kiszabadítani a veszedelemből. — 320 toloncz szálüttatott a múlt évben csak egy rendőr-állomáson, a gyantafalvain keresztül hazánkba. — Fegyelmi vizsgálatot indí­tottak egy szombathelyi tanítónő ellen, mert a karácsonyi szünidőt, egy nappal meghosszabitotta. — 5004 büntető feljelentést tettek 1881-ban a bu­dapesti büntető törvényszéknél, tehát 1049-el töb­bet mint 1880-ban. — Lampert Pista hírhedt rab­lóról ismét azt írják a lapok, hogy elfogatott! Hi­hetőleg kacsa lesz ez megint! — Északsarki expe- ditió indult útnak ismét Szentpétervárról, a Lena torkolat vidékének tudományos kikutatása végett. — A Ring-szinház áldozatai javára hatezer dollárt gyűjtöttek New-Yorkban. — „Mohács es Vidéke“ czimmel uj társadalmi lap indult meg Mohácson. — Száz éves ember halt meg Szegeden, nem volt beteg soha. — Sarah Bernhardt már elutazott Szentpétervárról, zsebre gyűrvén 420 ezer rubelt. — Párisban a hírlapírók a bécsi, ringszinházi sze­rencsétlenek javára ünnepélyt rendeztek, mely fé­nyesen sikerült. — Egy asszonyi szörnyeteg Zi- monyházán gyermekét kitette az utczára, hol az meg is fagyott, — Petervárról írják, hogy a tan- grogi vámhivatalból tizenöt millió rubelt elsik­kasztottak. — Nagy vadászat rendeztetett Feste- tich Tasziló gróf dunántúli birtokán. A hajtáson 500 hajtó segédkezett, elejtetett 600 darab vad. — Száz éves jubileumát ünnepli, egy hét múlva a nagyváradi reform, egyház. CSARNOK. Szegény Király Lidi. — Rajz. — Halovány fényű gyertya ég kicsiny kis szo­bában, ott kün dudol a téli szél, a jégvirágos ab­lakhoz sodorja a szárnyaira szedett havat, hideg van, csikorog, hogy csak úgy reszket bele ez a fagyos világ. Úgy lobog az a kis gyertyácska, egyet pat­tan a cserópkályhában hamvadó szikra, azután el­alszik, elhamvad egészen, csak egy-egy szélroham rázza meg az ingó ablak keretet néha-néha . . . Bágyadt sóhaj hallatszik a félhomályban, a sóhajt zokogás váltja fel, ott kün az ablak alatt vigyorgó emberfők látszanak, kárörvendö arcz­czal susogják egymásnak, hogy nagy beteg van Királyéknál. . . . Ott benn meg egyre erősebb lesz a zokogás fuldokolva emelkedik egy kebel, egy ránezos képű öreg asszony fölkel a sutból, meggyujtja a mé­csest is, oda megy a betegágyhoz, azt kérdi attól a halavány arczu, hófehér némbertöl: „Mi bajod van én kedves gyermekem?“ Ott künn úgy dudol az a fergeteg, olyan si­ralmas dolgokat regél az a sívitó szél a szomorú fűz, lehajló, levéltelen ágainak ott künn a teme­tőben, . . mintha azt susogná, mintha azt beszélné: Jönni fog, .... jönni fog. Ott ben az a holló fürtü, halovány ifjú ném- ber pedig oda vonja, két gömbölyű karjával ma­gához azt a ránezosképü öreg asszonyt, megcsó­kolja azt a barázdolt homlokot, azután nem szól semmit csak azt fuldokolja: Anyám, én kedves, egy jó anyám! A vigyori arezok benéznek az ablakon, az öreg asszony elfordítja fájó tekintetét attól a szép halovány betegtől, hiszen úgy sem tudná ö azt megvigasztalni. A messze távolból szomorú dal hangzik, olyan bús az a melódia, úgy össze vág azzal a szomorúsággal, néha-néha elkap a suhogó szól egy hangocskát, oda hozza az ablak alá; talán azért, hogy még szomoruabban vészén el a sötét éjsza­kában ? A zene hangjára ismeretlen zaj támad a kis szobában, kis csecsemő kezdi gögicsélósót, olyan kedvesen, olyan édesen, mintha az angyalokkal álmodnék, tündér álmokat. Erre fölveti nagy fekete szemeit az a hó­fehér arczu beteg, ölébe veszi azt a kis angyal­kát, rá néz azzal a bágyadtfényű, sokat mondó pillantással némán, mereven. Az a szomorú melódia egyre közelebb hang­zik, a zivatar úgy dühöng, mintha szárnyára akar­ná venni a világot, hogy lehajitsa az űrbe, a vég­telen semmiségbe, bűneivel erényeivel együtt. A beteg csak nóz-nóz arra a kis ártatlan te­remtményre, a szegény öreg asszony olyan félve vonul a sutba, mikor egyszerre össze rezzen egy velötrázó kaczagástól. . . . A beteg kaczagott... hosszan, — örületesen. Olyan fagyos mosoly ült az arczán, olyan ke­gyetlenül nézett az a két szép szem arra a kis ártatlanra. Ismét egy csomó havat vágott az ablakhoz a vihar ............ A szép nómber pedig, kezébe fogta kicsiny gyermekét, megrázta azzal a bágyadt, fáradt ka­rokkal, azután vánkosára hanyatlott, mintha ajka susogott volna valamit. Azt susogta gyermekének; Ne |szeres8 soha­se, .. . sohase! . . . Azután nem szólt többet, lezárta azokat a a hosszú selyem pillákat, fekete haja arczára om­lott és elaludt, hogy ne ébredjen föl soha többé, soha többé .......... Az öreg asszony meg oda borait az ágyra, sirt keservesen, zokogott kétségbeesetten. . . . Ott künn még egyre dúdolt s fergeteg, na­gyon szomorú dologról regélt még most is a te­metői szomorúfüz lehajló ágainak, . . . mintha azt susogta volna: Itt van már, itt van már! . . . Egészen közel, az ablak alatt megzendült az a szomorú melódia, fájón keservesen: Barna kis lány elszerette a legényt, ügy szerette, majd megette a szegényt: De a világ gonosz nyelve elmarta, Barna kis lány szeretőjét megcsalta. * Másnap temetés volt.......... Feke te koporsója volt, a fehér haj »donnák, tizenkét legény vitte azt az élettelen testet, amely­ben egykor olyan szerető szív lakozott. Mikor elhangzott az utolsó ének, mikor az utolsó rög is ráhullott arra a fekete koporsóra, akkor egy fényes köny csepp látszott az ifjú lel­kész szemeiben.......... A vigyori emberek félre fordultak, azután gúnyos mosoly ült arra az irigységtől sápadt ar- ezokra. Olyan szép téü nap volt, csak úgy mosoly­gott a napsugár a csillogó havon, a falu korcs­májában meg a Száva Laczi huzattá azt a keserű nótákat .......... A temetői nép szétoszlott, a pap beszentelte azt a hantot, amelyik méltó volt betakarni azt az igazán szerető szivet .... Azután elment ö is.......... Mi kor a nap leáldozott, fölébredt ismét az éjszaki vihar, elment kedveséhez a levéltélen szo­morú füzhöz, hogy regéljen neki szomorú halál­ról, örökös álomról . . . • A falu korcsmájában elhangzott a dal, egy ifjú legény tartott a temető felé........... Ol yan borzasztó éjszaka volt, épen, mint ak­kor éjjel ... . úgy sivitott a szól, mintha halotti dalát dúdolta volna valakinek . . . Az ifjú meg oda ment ahhoz az újon hantolt sirhoz, azután zokogta keservesen: „Én kihalt üdvöm, én elmúlt meny országom.“ A zivatar mormogott rá valamit, azután ar- czul csapta hideg hóval azt a halovány legényt. Másnap ott találták Száva Laczit a fekete ke­reszt előtt, meghalva, hidegen. Magyar Gy. Irodalom. A „Hölgyek Lapja“ az egyetlen és legfénye­sebb hetenként megjelenő szépirodalmi és divatlap; minden száma párisi divatképekkel és értékes melléu- letekkel jelen meg. Előfizetési ára évnegyedre 3 frt: félévre 6 frt: egész évre 12 frt. Előfizethetni bármely hónap elejétől kezdve, Szerkesztő és kiadó Milassin Vilmos, kinél ezenkívül megrendelhető a

Next

/
Thumbnails
Contents