Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-03-18 / 11. szám

A jóságos végzettől várni, ölbe tett kezekkel minden bajaink orvoslását nagyon is kényelmes dolog; ellenkezőleg: segits magadon, az Isten is megsegít.

Egészséges gyermeket nem lehet hermetice elzárni, és ha a járvány nagy mérvű, már a levegő is hordozza csiráit; — egyes intelligens emberek, humánus orvosok sokat tehetnek intéssel, szép szóval, jó tanácscsal, szelíd kényszerrel ahol lehet, de mindent nem.

Oda kellene hatni, hogy a 79-iki egészségügyi törvény 99. §. ne lenne csak Írott malaszt; ide irom egész terjedelmében:

„Azon családfő, akinek családjában vagy háznépe között — azon iparos, gyáros vagy bányatulajdonos, akinek műhelyében, gyárában, illetőleg bányatelepén segédei, tanonczai, illetőleg munkásai között — úgyszintén azon nővelde tulajdonos, akinek intézetében valamely járványos vagy ragályos betegség kiütött, ha azon időtől kezdve, melyben a betegség természetéről magának tudomást szerzett, huszonnégy óra alatt orvosi segélyről nem gondoskodik: háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető.“

Ezt a tőrvényt meghozták, de nem alkalmazzák; én akárhány családfőt nevezhetnék ahol himlő, vörheny, stb. volt, meg is gyógyultak, el is haltak, másokat is megfertőztettek, — orvost egy se hitt.

Még szigorúbban szól a törvény a 7 évesnél fiatalabb gyermekek elhanyagolására, pedig azokhoz még úgy se hívnak orvost, — egy-egy módosabb, gyön- gédebb szülő néha, ritkán.

Ezt a törvényt hajtsák végre szigorúan, és ha az orvos minden tudománya és fáradozása sem mentheti meg esetleg a halálnak szántat, de a nagyobb perczent- jét meg fogja menteni, azután jelentést tehet a közigazgatási hivatalnoknál, óvó intézkedésekről gondoskodhatnak és a további fertőzésnek elejét vehetik.

Történjék arra nézve szigorú intézkedés, hogy akinél ragályos betegségi eset van, azonnal jelentse községe elöljáróságánál, ha helyben orvos nem lakik, vagy teljesen szegény; a községi elöljáróság között mindig van, kell lenni intelligensebb embernek, ki meg- birja ítélni, egy-két szórványosan előforduló esetnél könnyebb eset-e? vagy ha tiz—busz jelentést kap, minő intézkedéseket tegyen.

Csak néhányat büntetnének meg, egy évtized alatt hozzá szokik a nép, tartózkodó lesz, vigyázui fog, betegjét pedig orvosi segély és ápolásban részesíti, nem mint most, hogy rázárja az ajtót és elmegy néha mulatni, — lakodalomba, dolgozni napszámba egészségesek közé, elhurczolja ruháival a kóranyagot másokhoz, hol legkevésbbé sem védhetik magukat, mert nem tudják, hogy otthon betegje van 1

És az ilyen ragályos betegséget eltitkolót, elhur- czolót még csak meg se büntetik; ha marhavészt hur- czolna odább, akkor alkalmaznák reá a törvény szigorát, az embernél nem.

Ritka dolog az, hogy művelt családtól terjedjen valami ragály, jeléül, hogy a gondos tisztaság, szellőztetés, fertőtlenítés, elkülönzés mégis sikeres, mig ha egy szegény embernél kiüt, az ritkaság, hogy több áldozata ne legyen, hogy el ne hurczolják.

S vegyészi fertőtlenítő szerek drágák és szegény embernek, kinek gyakran kenyere alig van, nem megszerezhetők, de a levegő, napsugár, viz, ingyért rendelkezésükre állanak, csak ezeket használnák fel 1 De milyen athmosphéra van néha szobáikban, sűrített ragályi Milyen szaga, kigőzölgése ruháiknak, amint a szövet azt a borzasztó levegőt beviszi rostjaiba, — és ne hurczolják el a dyptherist, vörhenyt, himlőt ?!.[...

Nemcsak az idén pusztítanak megyeszerte a járványok, amint én emlékszem: kisebb nagyobb mérvben és területeken, évről évre újra fellépő, megújuló mi- seria ez, csak egy kicsit változatos.

Egyszer a hökhurut, máskor dyptheritis, croup, ismét más években a bőr kiütések, a lázas nyavalyák. Ez felnyithatná szemeinket arra nézve, hogy nem időhöz ‘kötött intézkedésekre, hanem alapos változtatásokra volna szükség.

Ezen körülmények között még csak csodálkozni sem lehet azon, ha ragályok pusztítanak, és leginkább a gyermekölő járványok, hisz azok bírnak legkevesebb ellentállási képességei. Ha a járvány jóindulatú, mint a zirczi volt, a táplálkozás jobb, ennek következtében a gyermekek erősebbek, az égalji és talajviszonyok kedvezőbbek, hát a járvány nem lesz Herodes szellemévé, a nagyobb rész kiheveri szépen, mig ha ilyen kedvező körülmények nincsenek, ott pusztít.

Arról is tudnék irni, minő gyógyszereket, kuruzs- lói tanácsára és kezéből, alkalmaz a nép, — vizben feloldott fecskefészket vörheny ellen, dohánylevél főzetet hideglelésről; — nem, nem folytatom, fátyolt reá 1

Nem eltitkolni a betegeket, elkülöníteni legalább idggenektől, ha a családban kivihetetlen, orvost hívni, a beszögezett és sározott ablakokat naponkint a tiszta levegőnek, éltető napsugárnak kinyitni, a vizet kissé bővebben pazarolni tisztasági czélokra, még sokkal hathatósabb eszközök volnának a járványok mérséklése és főleg tovaterjedésük korlátozására, mint csupán a meghűléstől való óvakodás, mint a tisztelt czikkiró előttem véleményező. Arra is kell vigyázni mindenesetre, de az az ok mutatható ki legkevesebbszer, — a halál okául igen, mikor a beteg gyermek télen kint szaladgál, — hanem a fertőzés 1 André Gyuláné.

A lázadás délen.

Bennlakók azt állítják, hogy a felkelőkkel együtt nők és gyermekek is harczolnak a mi hadseregünk ellen. Ledenicénél egy nő lőtte volna meg Bohn kapitányt, ki aztán e sebébe halt bele. Az uj Deborah különben maga is elesett az útközben. Ugyané forrás szerint három fiú is küzdött a fölI kelők soraiban, mindegyik alig lehetett több 10—12 | évesnél.

A fölkelök családjaiból igen sokan menekültek át a montenegrói testvérek ölelő karjai közé. Tapasztalván azonban, hogy a nagy' vendégszeretet némi kívánni valókat hagy fönn, most kezdenek a házitüzhelyhez visszatéregetni. A támogatás, a miben e fölkelök családjai Montenegróban részesültek, alig több a semminél. Csak Jona, orosz miniszter-rezidens direkt fölszólitására tett valamit Nikita fejedelem a segély-ügyben, és forditá a szláv testvérek által adakozott pénzeket e czélra is. Hogy e pénzekből azontúl is igen sok vándorolt a fekete hegyi urak fekete zsebeibe, az igen természetes.

A montenegrói fejedelemnek egyik rokonát elfogták Mosztárban s nála egy csomó igen kompromittáló iratot találtak. Ez iigygyel hozzák kapcsolatba Thömmel ezredesnek legújabb útját Mosztárba.

Spalatóbol, márcz. 3-áról írják. Febr. 26-án 120 felkelő tört a spalatoi kerületbe s Bukovinában, Fanfogna gróftól 400 juhot és számos ökröt rabolt. A lázadás Boszniában, Dalmácia mentében folyvást terjed. A petrovaci és kljuci kerületben titkos tanácskozások folynak, melyekben többnyire szerbek vesznek részt. A mohamedánok — kevés kivétellel — passzív viselik magukat.

Mostárból, márcz. 4-éröl távirják. Jazics bég a herczegovinai fölkelök egyik fővezére, múlt hó

27-én heves harcz után Ulok közelében elfogatott s e hó 1-én a nevezinjei haditörvényszék által golyó általi kalálra Ítéltetett. Hasonló sorsban részesült nyolcz másik fölkelő is, kiket fegyverrel kezeikben fogtak el.

Márczius 12-iki kelettel Írják Béssböl, hogy egész Krivosje el van foglalva. Az előnyomulásnál úgy a mi, mint az ellenfél katonáiból sokan elestek és megsebesültek.

A krivosjei főnökök montenegrói területen gyűlést tartottak és elhatározták, hogy még egy utolsó támadást intéznek az osztrák-magyar csapatok ellen.

A MEGYÉBŐL.

Almádi, 1882. márcz. 17.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ tek; szerkesztőjéhez.)

Becses lapjának érdemes olvasóit vidékünk állapotáról annál is inkább óhajtóm értesíteni, mert nem sokára elérkezend az idő, a mikor is a Balatonnak al- mádi-i része is megnépesül.

Községünk, vagyis, hogy jobban mondjam szőlőhegyünk több ’uj épüleltel szaporodott, több épület pedig gyökeres javításon ment keresztül. Az uj épületek közül megemlitendőnek vélem t. Brenner Lőrincz építész ur uj épületét, mely régebbi villája mellé, szemközt a Balatonnak, keleti irányban épült. A hajlék két csinos szobából, konyhából és előszobából áll. A másik megemlítendő uj épületet t. Meszlenyi ur építtette, mely hasonlókép keleti irányban néz, áll pedig három szobából, bét konyhából és ez is, mint az előbbi, verandával van ellátva, honnét a szép kilátásban gyönyörködhetni lehet.

A regále-jog tulajdonosa az eddigi bérlőtől, Vargától a haszonbérleti jogot megvonta és a bormérést maga fogja kezelni, vagy férjes leánya által kezeltetni az úgynevezett Roboz-féle hajlékban, mely e czélból át is fog némileg alakíttatni.

Az adószedés volt a múlt napok egyik eseménye nálunk, azonban nem sok eredményre vezetett, ameny- nyiben községünk érdemes birájához csak két-három tulajdonos fizette le adótartozását.

Hogy mily nyomorúságos állapotban van nálunk a postai közlekedés, mutatja az, hogy becses lapjának szombati száma csütörtökön, legjobb esetben szerdán jut az almádiak és vörösberényiek kezeihez. Nem tudjuk mi az oka ennek, csak gyanítjuk; de tudjuk azt, hogy Almádinak és Vörösberényneb a postai közlekedés tekintetéből valamit tenni kell.

A nyulak annyira elszaporodtak a határban, hogy ötével-hatával láthatni egy csomóban, s ha néha-néha egy a (tiltott) pecsenyéknek való közül neki szalad a puska csövének, összejönnek ennek örömére a szomszédok — et fecerunt magnum áldomás.

Mindezek után pedig hazafias üdvözletem nyilvánítása mellett maradok stb. Szőlősi.

Bakonyi levél.

— A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. —

Z i r c z, 1882. martius hóban.

Az édes emlékezet a közel múlt eseményeit hozza vissza lelki szemeink elé, a farsangéit, melyre oly szívesen tekint vissza szemünk s mely városunkban kellő élénkséggel folyt le. S minthogy Terpsychore művészete nagyon közel áll Hali- faxé-éhoz, mi természetesebb, minthogy az itteni korcsolyázó egyesület volt az, mely az idei farsangot megnyitni — akarta; hogy ezután tervezett mulatságát in aeternum — mint becses lapjában Ön annak idején helyesen megjegyezte — elnapolnia kellett, annak indokait a „Veszprémi Független Hírlap“ január |28-án kelt számának „Cs. Kir. Botrányok“ czimü, itt nagy port vert s az előkelő körökben örömteljes megelégedéssel fogadott vezérczikke eléggé érthetővé teszi s valóban Carneval uralkodása óta alig részesült mulatság oly kitüntetésben, mint részesült az in aeternum elnapolt korcsolya-bál helyébe rendezett „Ifjú Urak Bálja“, melyet e b. hírlap ámbátor pertangentem, de mégis csak megvezérczikkezett, s ez fényes elégtétel volt ama sok, itt uralkodó ferde társadalmi nézetekkel szemben, melyeket ostorozni s nevetségessé tétel által lehetőleg kiirtani, a fiatalsággal karöltve tartó értelmisége e kis városkának czélul tűzött ki magának.

E nézetek lábrakapása valóságos rákfenéje egy müveit kisvárosi társas életnek, terjesztői, hívei alacsony érdekek szolgálatában álló zsoldosok, kik egy idegen nyelven beszélő, két szinü természetű és ruháju, pár hónapig körükben tartózkodó hatalmasságnak saját konyhájuk illata által kierőszakolt mosolyát többre becsülik, mint önbecsülésük — s ide tegyünk egy kérdőjelt? — megnyugtató szavát, s mint a velük egy körben élésre utalt polgártársaik bizonyára üdvösebb barátságát.

De hisz’ igaz, én itt nem böjti predikátióval, hanem farsangi reminéscentiákkal akarok foglalkozni s igy visszatérek tbémáimhoz.

Nos tehát az „Ifjú Urak Bálja“, ami a fényt és kedvet illeti, kitünően sikerült; a pompásan feldíszített terem, aligha látott valaha virágokkal elborított falai közt díszesebb hölgykoszorut, paza- rabb kiállítású ízléses toiletteket, ügyesebben rendezett cotillont s nagyobb kedvel eljárt csárdást s szünóra alatt annyi pezsgös palaczk durranását. Az anyagi eredmény, mely épen csakhogy a költségek fedezésére volt elegendő, sok kívánni valót hagyott hátra s itt lehetetlen megrovás nélkül hagynom némely családok tartózkodó viseletét e bállal szemben; mert ha elmaradásuk az ö szempontjukból némileg menthető is az által, hogy nem akarák megjelenésükkel cs. kir. házibarátaik kegyét koczkára tenni, mégis kötelességük leendett legalább anyagi támogatásukkal előmozdítani a valóban jótékony czélt, a város állandó kivilágítását, melyet e bál rendezői kitűztek maguknak.

Mert valóban szégyen és gyalázat egy 2000 lakossal biró városra nézve, hogy koromsötét este az utczát egyetlen egy lámpa sem világítja meg s eléggé jellemző, hogy midőn e baj orvoslásáról volt szó, épen azok húzódtak vissza, kiknek kezeibe van a közrendészet — melybe azt hiszem a kivilágítás is tartozik — letéve s itt mentségül hiába hozatnak fel, „korlátolt anyagi körülmények, melyek ily költséges mulatságban lehetetlenné teszik .. résztvótelt“; mert, hogy ezek a körülmények csak légből kapottak, az nyilván való, ha meggondoljuk, hogy e jámbor mentegetődzök a cs. kir. polgártársaink tiszteletére rendezni szokott s bizonyára nem korlátolt anyagi körülményeket feltételező jour- fixek s soiréknak nem csak résztvevői, de rendezői is.

Különben amit e bálról elmondtam, az áll nagyobbrészt a többire .nézve is, s amúgy is bosszú levelemet immár befejezem, fentartván magamnak a szerencsét, hogy az itteni viszonyokról időközben becses lapjában megemlékezhessem.*)

Bárczi Benő.

Újdonságok.

— Márczius 15 ét a vidéken is meg

ülték több helyütt; igy Pápán, Zirczen, Szentgállon sKádártán, megemlékezve nagy hazánkfia, Kossuth Lajosról is, kit ez alkalomból üdvözlő távirattal kerestek meg.

— Veszprémből külön vonatot akart rendezni Budapestre több helyi mübarát Munkácsy „Krisztus Pilátus előtt“ ez. festményének megtekinthetése végett. A terv megbukott, mert mig a magyar nyugoti vasút igazgatósága készséggel s azonnal intézkedett a különvonat ügyében, addig a közönség fitymálásáról különben is hírhedt déli vasút sárga-fekete libertás igazgatósága mindenféle akadályokat gördített a terv ellenébe akkor, mikor Veszprémben a 150 utasból álló társaság már nagyrészt szervezte is magát. Csak igaza van hát mindig a nótának: Mégis hunezut a német...

— Kádárta községben f. hó 15-én választatott meg egyhangidag ref. tanítóvá, Szab ó Károly városunk szülötte, kinek képzettségét álta Ián dicsérik.

— A b.-füredi szeretetház javára a veszprémi kölcsönközvetitő egylet választmánya 20 frtot szavazott meg s juttatott kezeimhez; miért is a nevezett egyletnek a szeretetház nevében is hálás köszönetemet fejezem ki. — Veszprém, márczius 17-én .1882. — Andr ovits Imre, a szeretetház segélyezésére alakult bizottság elnöke.

— A pénzügyminiszter már beterjesztette a fegyveradóról és vadászati adóról szóló törvényjavaslatot. E szerint a vadászati adó egy évre 12 forint, s a fegyveradó egycsövűtől egy, kétcsövűtől két forint leend. Úgy a fegyveradóra, mint a vadászati adóra nézve az adóév augusztus hó első napján kezdődik és a jövő évi julius 31-ik napján végződik.

— Átlyukgatott ezüstpénz. Az átlyukgatott vagy más módon megcsonkított ezüst váltópénzt a közpénztáraknál egyátalában nem fogadják el. Ily váltópénz csak a fémbeváltó hivatalban értékesíthető, még pedig kilónként 36 írttal. Ez ár szerint egy 10 kros pénzdarabra mintegy 3*5, egy 20 krosra pedig 7 kr. esik, a mi 65 százalék veszteséget tesz.

— Érdekes tárgyalások tartattak a múlt hó 27-én a helyi rendőrkapitányi hivatalban, melyekre vonatkozó Ítéletek e hó folyamán hirdettettek ki. A tárgyalások egyikét Balog Alajos volt színigazgatónk azon ügye képezte, hogy ő a „Várpalotai rablógyilkosok“ ez. fércz- és rémdrámát városi tanács határozata ellenére előadta, habár „A várkastélyi rablógyilkos“ czim

*) Kérjük.

alatt is. — Balog Alajost dr. Krastenieh Vilmos helyi ifjú ügyvéd képviselte, ki talpraesett védbe- szédében hangsúlyozta azt, hogy a „Várkastélyi rablógyilkos“ ez. szinmű semmi összefüggésben nincs a „Várpalotai rablógyilkosok“ ez. férezmű- vel. Ezt eltiltotta a hatóság — ez elő sem adatott, azt nem tiltotta el, nem akadályozta meg, — tehát ezért előadásra került. A városi kapitányság a jeles védelem daczára Balogot bűnösnek mondta ki és 30 frt. pénzbírságra, nem fizetés esetén három napi fogságra ítélte. Vádlott képviselője felebbezett. — A másik érdekes tárgyalás ugyan a nevezett nap bonyolittatott le a v. rendőrkapitányság előtt. Vádlott volt Tirnovay Gyula aradi színész, a „Várpalotai rablógyilkos“ ez. rémdráma szerzője. Ez az ur azért, mert a várod tanács megakadályozta szerzeménye előadását, egy levelet irt a város polgármesteréhez, melyben ily kifejezésekkel él: „Megbotránkozással vettem tudomásul a városi tanks helytelen eljárását“,— „A tanács ugylátszik itt kénye kedve szerint cselekszik,“ — „ez gyalázat“ stb. Ezért a városi ügyész őt a tanács nevében bepanaszolta és miután Tirnovay a tárgyaláson sem személyesen, sem képviselője által nem jelentkezett, hatóság elleni kihágásban vétkesnek kimondatott és 30 frt. pénzbírságra, nem fizetés esetén 3 napi fogságra Ítéltetett. Ezen Ítélet vádlott előtti kihirdetés czéljából az aradi r. kapitánysághoz küldetett el. — Kiváncsiak vagyunk, hogy vájjon mi sül ki ebből ?

— Martius 15-ét több helyen megünnepelte városunk kegyeletes polgársága, Huszár János ur vendéglőjében, úgy a „Magyar király11-ban, de leginkább Ferenczy Gyula ur vendéglőjében gyűlt össze polgárságunk, éltetve a legnagyobb élő magyart, Kossuth Lajost, megemlékezve szabadság- harczunkról, összehasonlítva azt a jelen közösügyes, adóterhes állapottal. Mikor azután itt ott megzendültek azok a régi magyar nóták, önkénytelenül elfogta az embert a honfibú, és felsóhajtott: Nem úgy van most, mint volt régen!

— Ezt is jó tudni. A magy. kir. közp. állampénztárhoz a különféle adóhivataloktól gyakran érkeznek sérült vagy idegen hozzátétellel ellátott vagy egyébként bülsejökben megváltoztatott bankjegyek. A pénzügyminiszter rendelkezése szerint ezentúl ilyen bankjegyek az adóhivatalnál nem fogadtatnak el, mert azok beváltása egyedül csak az osztrák magyar-bank intézeteinél eszközölhető.

— Öngyilkosság;. Vörös István, 22 éves tehenes Szabó papkeszi-i malomtulajdonos szolgálatában, f. hó 7-én a malom zúgójánál a vizbe ugrott és benufulladt. — Mielőtt ezt tette volna, szemeit egy kék kendővel lekötötte. — A holttestet kifogták és f. hó 9-én orvosrendőrileg felbonczoltatott. A szerencsétlen öngyilkosságának, mint mondják, oka az volt, mert anyja meghalt és ebbe nem tudott megnyugodni. Anyja halála előtt többen hallották, hogy mondta: „Ha anyám meghal, én is megölöm magam.“ Következetes volt, mert szavát beváltotta.

— A „Veszprcmvidéki reform, tanítói kör“ f. hó 3-án tartotta meg értekezletét a helybeli reform, iskola helyiségében. Ez alkalommal a múlt gyűlés jegyzőkönyveit hitelesítve, egyéb folyó ügyek elintézése után Tima Károly helybeli tanító ur a magyar nyelvtanból, Ürögi Sándor vörösberéayi reform, tanító „az egyszerű mondatnak hely- és időhatározóval bővített mondattá alakítását“ magyarázva, — Balassa G. haj- máskéri tanító az olvasásnak módszertani kezeléséről tartottak előadást. A reform, tanítókor betanult több uj éneket s ezek ufán szétoszlott az értekezlet.

— A ki Hoszterért lelkesül. Berkes

Antalnak hívják, asztalosság a mestersége, — egy ideig Kurcz Rudolf ur műhelyében működött és ott társainak folytonosan Hoszteros rablótörténetekről regélt a csendes téli estéken. Hoszter makacs tagadása annyira megnyerte az ő sze’id lelkét, hogy föltette, miszerint ő is aanak példáját követi, kirabol egy családot; sőt rablása színhelyéül Csolnoky László ügyvéd ur házát már ki is jelölte. Társat keresett. Egyik társa szinleg ráált kérésére, ennek azután szépen elmondta, hogy hol kell majd kötélen az udvarba mászni, hol az ajtót befesziteni, sőt azt is tudta, hogy hol tartja az illető család pénzét. A terv megvolt, csak végre kellett volna hajtani, de ekkor Berkes uram egyik kollegájának ezüst zsebórája elveszett. Berkest a városházhoz kisérib, itt szemébe mondják borza- dalmas terveit. Példányképének mintájára mindent hűségesen tagadott és igy fel kellett menteni még az óra lopás terhe álul is. Most elment Székesfehérvárra. Ki tudja, nem-e találkozhatik társa? ki tudja, nem riad-e fel a világ ismét egy véres drámára ? Egyik rossz szüli a másikat.

— Léprecsalt tolvaj. Zuschman János helyi vendéglőjébe beállított a napokban egy húsz éves vándor legény, azzal a kéréssel, hogy négy sonkája és 14 pár téli keztyüje vaD, melyektől szeretne eladás utján megszabadulni. A korcsmá- ros gyanúsnak vélte ez embert s mig vele alkudozott, azalatt egyik cselédjét rendőr után küldte, ki midőn megérkezett, nyakon csípte az ipsét, kiről később ki is tűnt, hogy a sonkákat egy falusi kéményből, a keztyüket egy kereskedésből csente el. — A jó nevelésű fiatal embert Nagy Jánosnak nevezik.